Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-09 / 83. szám

1958. Április 9. szerda tir i 3 A törvényesség védelmében A területi egyeztető bizottságok vitás munkaügyi kérdésekben határoznak és intézkednek. Feladatuk, hogy minden vitás esetet a törvények szellemé­ben tisztázzanak. Amennyiben a határozatok ellen az ügyész­ség óvással él és azzal a TEB nem ért egyet, felügyeleti ha­tóságához terjeszti fel az ügyet döntésre. A Pest megyei Területi Egyeztető Bizottság is a tör­vényesség szigorú betartásá­val igyekszik intézni az elé ke­rülő vitás ügyeket. 1951 óta sokat fejlődött a megyei TEB munkája. Kezdetben a kellő gyakorlat hiánya miatt egyes esetekben még törvénysértő határozatokat is hozott. 1952- ben már javulás mutatkozott a munkában, körültekintőbb, alaposabb vizsgálat alapján hozták a határozatokat. Lényeges javulás azonban csak í953-tól következett be. Ebben az évben már több ügyészi óvást terjesztettek fel­ügyeleti hatóságuk elé, mert nem értettek azokkal egyet. Észrevételeik helyességét bi­zonyítja, hogy az ügyészségi óvásokat hatálytalanították. 1954-ben érdekes jelenségre figyeltek fel. Észrevették, ha a dolgozó jogi képviselőt fo­gadott, akár igaza volt, akár nem, az ügyészség megóvta a TEB határozatát. Ebbe nem nyugodtak bele, körülbelül há­rom esetben fordultak észre­vételükkel a felügyeleti ható­sághoz, amely nekik adott iga­zat. Előfordult például olyasmi, hegy egyik vállalat igazgatója egy adminisztratív munkára felvett dolgozó számára 30 na­pi próbaidőt írt elő, holott a fennálló rendelet értelmében csak 7 napot lehetett volna kikötni. A dolgozót a vállalat által megszabott próbaidő le­telte utón bocsátották el. A TEB közbelépett. Kötelezte a vállalatot, hogy állítsa helyre az alkalmazott munkaviszo­nyát és az ügyészségi óvás el- nére- a TEB-nek adtak igazat, mert .a törvények szerint járt el. Az ellenforradalom után nem könnyű feladatot kellett a TEB-nek megoldania. A válla­latok már az ellenforradalom előtt is alkalmazták a Mur.íka*- törvénykönyv 29. paragrafusa első bekezdésének c) pontjá­ban előírtakat a politikai okok­ból történő elbocsátásoknál. A TEB alaposan megvizsgálta, hogy helytállóak-e az ilyen esetekben felhozott indokok Kiderült, hogy néhány eset­ben helytelenül alkalmazták az említett törvényt. A legki­rívóbb példa az Állatforgalmi Vállalatnál fordult elő. Egyik adminisztrátorukat azzal az iin<j|okkal bocsátották el, hogy osztályidegen, mert férjét 1945-ben feddéssel igazolták. Kiderült, hogy a dolgozó el­bocsátásakor férje az egyik budapesti vállalat alapszerve­zeti párttitkára volt. Az alap­talan indokok miatt a munka- viszony helyreállítására köte­lezték a vállalatot. Az ellenforradalom alatt és után is a munkástanácsok ál­talános támadást indítottak a kommunisták ellen. Legtöbb­jük munkaviszonyát megszün­tették. A TEB anélkül, hogy erre felhívták volna, kötelezte a munkástanácsokat és válla­lati igazgatókat, hogy állítsák helyre a kommunisták mun­kaviszonyát. Olyasmi is meg­történt, hogy a munkástanács egyszerűen megszüntette az egyeztető bizottságot, hogy a párttagok és funkcionáriusok ne tudjanak panasszal és fel­lebbezéssel élni. A TEB ilyen esetben első- és másodfokon is döntött. Látszólag törvény­sértő volt közbeavatkozása, mégis helyesen járt el, mert lényegében rendszerellenes szerv törvénysértő intézkedései ellen szállt síkra. Jóval az ellenforradalom után, 1957 harmadik negyed­évében is alkalmazták az em­lített c) pontot egyes ellen- forradalmi elemek elbocsátásá­nál. Ez idő tájt 27 ilyen ügy érkezett a TEB-hez Megállapí­tották. hogy 16 esetben helye­sen jártak el a vállalatok, de 11 ügyet el kellett utasítani, mert az indokok nem feleltek meg a törvénynek. Például egy sok éves gyakorlattal rendel­kező mérnököt azért akartak elbocsátani, mert az ellenfor­radalom alatt nem köszönt a párttitkárnak. Ilyen és hasonló esetekben a munkaviszony helyreállítására kötelezték a vállalatot, hisz csak a szemé­lyes sérelmekre támaszkodva nem lehet elbírálni az embe­rek cséTéícédéléft ős politikai magatartásál. Ilyen esetekben az a helyes, ha a munkavi­szony megtartása mellett fog­lalkoznak ezekkel az emberek­kel és tisztázzák velük maga­tartásuk okait. Csak alapos köriiltek'ntéssei sikerült elérnie a TEB-nek, hogy a törvényesség betartása terén jelentős fejlődést ért el. Ezt az is bizonyítja, hogy az 1957 harmadik negyedévében hozott 104 határozat egyike el­len sem érkezett ügyészségi óvás. Nagy mértékben elősegíti a törvényesség betartását a párt- szervekkel és a társadalmi szervekkel kialakított kapcso­lat. A TEB szoros együttműkö­dést folytat a megyei pártbi­zottsággal, a budai, gödöllői járási pártbizottsággal és más pártszervekkel. De egyes járá­si, városi és községi pártszer­vekkel még mindig nem ki­elégítő a TEB kapcsolata. Ezen mihamarabb változtatni kell. A szakszervezetek területi bizottságai sokat segítenek a TEB munkájában. Részt vesz­nek a helyszíni vizsgálatokon és a tárgyalásokon és ellenőr­zik a TEB határozatainak vég­rehajtását. A tanácsok is szívesen segí­tenek azzal, hogy a helyszíni vizsgálatok alkalmával megad­ják a szükséges felvilágosítást. Az ügyészségi óvások csök­kenésének oka, hogy mielőtt óvással élnének, megbeszélik az egyes vitás kérdéseket a TEB-bel. Ha mégis óvásra ke­rül a sor, a TEB értesíti az ügyészséget a tárgyalásról, ahol minden esetben megje­lennek. így érik el, hogy a munka egyre jobbá válik. Salt kár siármamtt már ab­ból, hogy alaptalanul bocsátot­tak él embereket vállalataink. A Területi Egyeztető Bizott­ság munkája akkor lesz még eredményesebb, ha tárgyalá­sainak tapasztalatait minde­nütt megszívlelik és sokkal körültekintőbben tanulmá­nyozzák a törvényeket válla­lataink, mielőtt a munkaügyi kérdésekben döntenének. Farkas István A Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének ülése • A Magyar Vöröskereszt or­szágos vezetősége keddi ülé­sén elhatározta, hogy a Ma­gyar Vöröskeresztet széles ré­tegeket magában foglaló tö­megszervezetté fejleszti. A most elfogadott határo­zat bővíti a Magyar Vöröske­reszt céljait és feladatkörét is. A társadalom egészségügyét szolgáló egészségvédelmi és felvilágosító, valamint szo­ciális munkáján túlmenően, feladatául tűzi ki a Vörös- keresztnek a határozat, a béke védelmének aktív támogatását, a nemzetek közötti békés egy­más mellett élés elvének hirdetését és mindazon célok támogatását, amelyek a ma­gyar nép egyetemes érdekét szolgálják. A határozat szerint a Ma­gyar Vöröskereszt szorosan együttműködik a Hazafias Népfronttal, a Béketanáccsal, a Nőtanáccsal, más tömeg­mozgalmakkal vagy tömeg­szervezetekkel. f * Áramfejlesztő a nyílt tengeren Baku közelében, a Káspi- tengeren, távol a parttól mes­terséges szigetet építettek, s ezen villamos áramfejlesztő telepet állítottak fel. Egyéb­ként ez az első ilyenfajta te­lep a világon. Fűtőanyagát a földgáz szolgáltatja. A kazá­nok vízszükségletét a tenger­ből elégítik ki. A vizet külön­leges készülékben desztillál­ják. Most, már az előkészületek­nél megjelölik, hogy az egyes állatokról milyen minőségű gyapjú várható, s a válogatást a legtapasztaltabbb juhászok intézik, A gondos osztályozás mcgs.i.'vyczcsévci a gazdaságok 1 az idei •••birkanyjí’ifcoál. körül-1 belül ötmillió forintos többlet-1 nyereséghez jutnak. Ma Miskolcon nyereménybetéikönyv-sorsfllás A nyereménybetétkönyvek 1958 első negyedévi sorsolá­sát április 9-én, délután Sora­kor Miskolcon rendezi meg az Országos Takarékpénztár. A sorsoláson valamennyi olyan forgalomban levő nye­reménybetétkönyv részt vesz, amelyet legkésőbb március 29-ig váltottak. Minden ezer betétkönyv közül egy, az át-; iagbetét kétszáz százalékát, j kettő a száz százalékát, ti- j zenegy pedig az ötven száza- j lékát nygfi. A nyeremények j jóváírását — a hivatalos nye­reményjegyzék megjelenése ! után — április 18-án kezdik l meg. / aj, de szét vagyunk, de azért fáradjanak beljebb ■— invitál bennünket Horváth Jánosné. — Készülünk a hús. vétra, s ilyenkor nagy a ren­detlenség nálunk. Azért szíve- sen látjuk a vendégeket... Rendes, takaros kis paraszti porta, Szentlőrinckátán, a falu­szélen. Az udvar felseperve, a virágoskertben a földből már kibújt a tulipán, a gyöngyvirág és nyílik az ibolya. Véletlenül tértünk ide be, ahogyan sétál­tunk a lörinckátai utcákon, kedves vendégünk, Ovecskin szovjet író kívánságára. A konyhában ételszag ter­jeng, egy 19 éves legény csip- keterítőket köt. Szeret foglal­kozni az ilyesmivel, színes pa­mutból olyan szép rózsákat, vi­rágokat hímez, hogy az szinte csuda. Persze, csak a szabad­idejében, mert különben ő is a termelőszövetkezet tagja. A rá­dió zenéje szétterül a szobá­ban, a sparhelton a fazékban fö a húsvéti sonka. Horváthék alapítótagok, a gazda nincs itthon, a leány Pestre jár dolgozni, s most idehaza segít az édesanyjá­nak ... — Milyen az élet? — érdek­lődik vendégünk, s közben be­mutatkozik. Elmondja, hogy mint író a magyar parasztok élete felől érdeklődik, szeretne megismerkedni a tsz-parasztok életével, munkájával, a ma­gyar családokkal. R övid bemutatkozás' után újra csak kérdést tesz fel Ovecskin. — Hogyan éltek a múltban? Erre a felelet helyett sírva­NAPOK, EMBEREK Jleiuujkértíheii fakad a háziasszony. A keserű múlt emléke könnyet csal sze­mébe. A felszaggatott rossz emlékeket az ember nem áll­ja meg sírás nélkül. — Elnézést a pityergésért, de nagyon fáj a múlt — szabad­kozik Horváthné és kötényét arca elé emeli. Felderül az arca, amikor a jelenről esik szó. Nem azért, mintha■ dicsekedni akarna. Hi­szen baj, gond, most is van elég, de azért mégsem az a probléma, hogyan ossza be a férje részesmunkán keresett keresetét, mit adjon az éhező gyermekeknek. Ma már más itt a gond, az új életnek a gondjai ezek, a férjhezadó leány és a legénnyé csepere­dett fiú felruházása, stafirung- gal való ellátása. — Megmutatom én, hogyan élünk, tessék — és máris nyit­ja a belső szoba ajtaját. Uj hálószobabútor, szépen hím­zett, kézimunkázott térítők, vázák, családi képek tárulnak elénk a földes szobában. Az egyik sarokban vagy tíz tá­nyér kocsonya díszeleg, azért rakták ide, hogy megaludjon és holnapra fogyasztható le­gyen. T?rre igy szokás, kocsonyá­id val köszöntik a húsvétot. — Olvasták-e a könyvem? — teszi fel a kérdést újra Ovecs­kin. — Nem. Nem olvastuk mi, de azért szívesen fogadjuk a szovjet embereket, mert tud­ják, a vendég mindig szíves nálunk — válaszol Horváth néni. — Ne gondolják, hogy ez az én bútorom. Nem! A lányomé, neki vettük, hadd legyen, ha majd férjhez megyen. De mi vettük, abból, amit ö keresett, meg amit a szövetkezetből jussoltunk. Az enyém régi, mindössze egy sublótot kap­tam, ez volt a hozományom. A mai leány meg szobabútort, modernet, meg stafírungot kí­ván ... — Biztosan nan miből — ve­ti közbe Baráth Károly járási titkár. — Nem panaszkodhatunk. A fiam is dolgozik, a lányom is, meg a férjem. Én meg ide­haza vagyok — sorolja az asz- szony életük sorát. — Es ruházkodásra telik-e? — kíváncsiskodik Ovecskin. — Tessék! — és már nyitja is a szekrény ajtaját Horváth néni. Az egyikben női ruhák sorakoznak, meg férfi felöl­tők. A másikban pedig fehér­nemű, ágyhuzatok, meg az el­adó lány stafírungja. — Már minden megvan a kislányomnak, jöhet a vőle­gény — tréfálkozik az asz- szony. Tréfára tréfa a válasz. — ilyen szép barna leány és akinek ennyi mindene van, az 1 jó parti, jól jár az a fiú —I ezt meg Ovecskin mondja. — 1 Tudják mit, van nekem egy I f iam, éppen a lányukhoz va- I ló... — Messze van az ... — Jöjjenek el, háztűznéző-1 be, legalább a kolhozpafasz-í tok életét is megismerik. : — Az jó volna, de hát neme jutunk mi külföldre. — Miért ne, hiszen ne m so-1 kára már arra is telik — fűzi | a szót Ove:cskin. — JöjjenekI el, ha meglátják, hátha meg-í szeretik egymást a gyerekek.1 — Szegény az én lányomé egy író fiához — szerényke-i dík Horváthné. Persze, ez a párbeszéd azI eladó lány tudta nélkül törté-e nik. Ö kint, a konyhában főzii az ebédet. 4 vendégfogadás befejező-§ zx dik. Volna még sok mon-1 danivaló, de a szovjet író, I Ovecskin barátunk még többi paraszti házba be szeretne § nézni. így hát búcsúzkodunk. A | tornácon egy csoportfelvételt | készít a tolmács, olyat, ame-1 lyen az egész család és Ovecs-| kin is rajta van. A Tavaszig szél írója viszi magának em-e lékül. Szívében pedig viszi | egy magyar család barátságát, | egy baráti kézfogás emlékét. § Félre a tréfával, lánykérési történt itt, mert nálunk a tsz-l lányok kapósak. Nemcsak | azért, mert szépek, hanem | mert hozományt is tudnak ad- f ni a lánnyal. Gáli Sándor S Háromezerhétszázötvenedszer: QüJlÖS oltlz. Kukorica Jancsi és Iluska meséje a magyar színpadai» példátlan sikert aratott. Évtizedek múltak el a darab bemuta­tója óta, amikor Jancsit Fedák Sári, Juliskát pedig Medgyaszai Vilma alakította és azóta is — bárhol játsszák — siker és taps kíséri az előadást. A „klasszikus zenés mese” a bemutató óta állandóan műsoron van. Most a Faluszínház tűzte újból mű­sorára és ahol csak játsszák, telt házak könnyezik és kacag-* ják végig János vitéz és „síron túli” szerelmesének történetét, A János vitéz előadás sorozata hétfőn este Dunakeszin pél- dátlan jubileumhoz érkezett: háromezerhétszázötvenedszer gördült fel a függöny Kacsóh Pongrác—Heltai Jenő operettjé­nek előadásán. , A siker Dunakeszin sem maradt el. Zúgott a taps, szám-- talanszor hívták függöny elé a szereplőket, akik meghatva köszönték meg az ünneplést. Közvetlenül az előadás előtt vagyunk az öltözőben. Az egyik „huszár” a „falusi kislány” szemét „sminkeli”, hogy a színpadi hatás tel,ies legyen íme, az első felvonás nagy jelenete. Iluska (Zsámbéki Erika) „a patakban ruháját mossa, mossa”, gyönyörködve hallgatja őt Kukorica Jancsi (Mester István). A gonosz mostoha (Ács Rózsi) közben szétkergetteti Jancsi nyáját, aki elmenekül és felcsap huszárnak Franciahon János vitéz hőstetteitől hangos. A király (Szoó György) Franciaország megmentéséért felajánlja ki­rályságát és leányának (Galgóczy Ella) kezét. Jancsi azon­ban visszautasítja és elindul megkeresni mátkáját, akiről azt a hírt hozta Bagó (Károlyi Béla), hogy a gonosz mos­toha megölte őt János vitéz eljut a tündérek országába, ahol*a „kék tó, tiszta tó” vizéből életre kel szerelmese. De nem maradnak Tündérországban, mert hazavágynak Bagóval együtt akác­lombos kis falujukba (Szöveg: Kalmár Pál) (Fényképezte: Gábor Viktor) Csak osztályozott gyapjút szállítanak az iparnak az állami gazdaságok Az állami gazdaságokban rö­videsen megkezdődik a birka­nyírás. Az idén nagy gonddal szervezik meg a gyapjúváloga- tást. Az elmúlt években ugyan­is az alapos osztályozás elmu- lasztásúval nemcsak a feldol­gozó ipart állították szinte megoldhatatlan feladat elé, hanem a kevert minőségű gyapjú szállítása miatt jelen­tős jövedelemtől estek el.

Next

/
Thumbnails
Contents