Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-09 / 83. szám
* n. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM AHA 50 FILLER 1958. Április 9. szerda PEST VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! TÖIÖ-TANACSADÓ (6. oldalon) A TETTEKEN A SOR j A ceglédi gyűlés részvevőinek forró lelkesedését a hűvös időjárás sem hűtötte le. A szovjet nép iránti szeretet fejeződött ki a szovjet né-p vezetőinek szeretetteljes fogadtatásában. A hangulat magasra csapott, vidámság, derű ömlött el a téren, az emberek arcán. Hruscsov elvtárs közvetlensége, szellemessége, érvelésének emberközelsége felvillanyozta a gyűlés részvevőit. Gondoljuk csak át emlé- kezetüvütben, milyen kérdéseknél zúgott fel a taps, és megrajzolhatjuk, milyen lépcsőkön emelkedett — a megrendülés csendjeiül a szűnni nem akaró tapsviharig — a gyűlés hangulata meredeken a csúcsig. Az ellenforradalom leveréséihez — az élet-hal álharc döntő pillanatában — adott segítség fájdalmas kötelesség- teljesítése. a szocialista országok közötti kölcsönös segítség merőben új viszonya, a nép életszínvcunalemeiikedése és az ehhez szükséges áldozatos erőfeszítések. a két rendszer békés versenye, a szocialista tábor fölénye, a békeharc nehézségei, vezetők és nép ösz- ozeforrottsága — tehát mai életünk sorskérdései — egymás után merültek fel a beszéd során. A tízezernyi tömeg feszült figyelemmel és megértéssel hallgatta Hruscsov elvtársat. Ez a hallgatás beszédes volt, a beleegyezést félreérthetetlenül kifejezte a taps, a hurrá. A szovjet küldöttség országjárása örömteli megállapításokat tesz lehetővé. Azoknak volt és van igazuk, akik, bíztak és bíznák a magyar népben, akik tudták és tudják, hogy a ml népünk túlnyomó többségében a népi demokrácia, híve, olyan nép, amely örökre a szocializmus útját választotta. A nép egy részét meg lehetett téveszteni, de eltántorítani soha. Sőt, becsapni is csak úgy lehetett, hogy • „hibátlan szocializmusról” szavaltak, miközben a bur- zsoá restauráció útjára igyekeztek taszigálni. Azoknak volt és van igazuk, afciik tudták, hogy a szovjet—magyar barátság kitéphetetlen gyökeret eresztett népünk szívében. Rágalmakkal és csalással, nacionalista szemfényvesztéss 1 ideis-óráig talán elhomályosíthatták ezt a barátságot, de megmásítani, elpusztítani soha többé nem lehet A mi népünk politikai érettségét bizonyítja. hogy megértették a szovjet küldöttség látogatásának nemzetközi jelentőségét a jelenlegi világhelyzetben. Büszkeség számunkra, hogy a honi szószékekről szállt a válasz a világ sarkai felé, a csúcstalálkozó, az atomkísérletek'felfüggesztése, a kelet- európai „status quo’’ ügyében. A viharos helyeslésen mérhetjük le azt, hogy különösen e kérdésben alakult ki a legszorosabb nemzeti egység és szinte egyértelmű pártunk és kormányunk politikájának tö. megtámogatása. A szovjet elvtársak látogatása segít tehát az ellenforradalom eszmei maradványai felszámolásában, épp úgy, mint a mai feladatokra való mozgósításban. Segítség, de saját erőfeszítéseinket nem helyettesítheti. A többség a fő kérdésekben velünk jön, ez világos. Most ez apró munkán, a részletkérdéseken, a módszerek tisztázásán a sor, most a társadalmi tettek következzenek. A gyűlések ünnepi szárnyalása vtán az alkotó mindennapokban kell anyagi erővé változtatni a tömeglelkesedést. Hruscsov elvtárs, beszéde során, amikor vitába szállt a burzsoá nacionalizmussal, feltételezte, hogy a hallgatóság soraiban is akad nacionalista nézetű ember. Ez a politikai realizmus,, a valósággal való ilyen józan számolás figyelemre méltó és tanulságos számunkra is. hiszen a mi politikai munkánk sajnos, gyakran végletekben mozgó. Gondoljunk csak arra, hányszor emlegettük keserű öngúmnyal „lovasnemzet” voltunkat. Volt idő, amikor saját boldogságpropagandánk csapdájába estünk: addig énekeltünk meg- réscegülve saját hangunktól, míg kiesett szájunkból a sajt Előfordult, hogy azokat is ellenségnek tekintettük, alak vastaps köziben nem ütötték elég keményen a vasat. Hruscsov elvtárs megjegyzése * gyűlésre eljött nacionalista emberekről arra figyelmeztet minket, hogy bizonyára voltak a részvevők között olyanok is, akik a fő kérdések mellett egyes kérdésekben más véleményen vannak, mint mi. Eljöttek a „csak kíváncsiak” is. Ha jól dolgozunk, a kíváncsiakból érdeklődők lesznek, az érdeklődőkből együttérzők. Egy idő után megértik, mit alkarunk, egyetértenék velünk, végül belátják, hogy valódi egyéni érdekeik és a kommunisták által szorgalmazott társadalmi érdek elválaszthatatlanul egybekapesolódik, e?ért tesznek is érte, harcolnak érte majd. Mindez nem valósul meg egyik napról a másikra. Az elbizakodottság miniket már nemegyszer kátyúba vitt. Most is leszerelhet, és mint a délibábot vetítheti e’émk mindazt, ami még előttünk áll, befejezett tényeket lát ott is, ahol az alapot teremtettük meg csupán. Nem ünneprontás tehát, ha már a felejthetetlen ceglédi gyűlés másnapján arra hívjuk fel a megye kommunistáit, használják fel a szovjet küldöttség látogatása által kiváltott erős politikai lendül?, tét, fejlesszék tovább serényen és percet sem pihenve az előretörést, forrjanak össze a hétköznapokban is a megye dolgozó népével. Nagy eredményéket értünk el. de nem pihenhetünk babéra inkon. Tekintsük a ceglédi gyűlést új sikerek kiindulópontjának. Százezer bányász üdvözölte Tatabányán a szovjet párt- és kormányküldöttséget A hazánkban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség kedden Tatabányára látogatott. A bányászváros dolgozói nagy szeretettel készültek a vendégek fogadására. Az utcák zászlódíszben pompáztak, az utak mentén már a délelőtti órákban nagy tömeg gyűlt SSx- sze, hogy üdvözölhesse a szovjet párt- és kormányküldöttséget. Kedves jelenet tanúi voltak az összegyűltek, amikor Marosán Blanka, bicskei VII. osztályos úttörő lépett Hruscsov elvtárshoz. Meleg szavakkal köszönte meg segítségét. Marosán Blanka ugyanis néhány nappal ezelőtt súlyos beteg volt, s gyógyulásához Hruscsov elvtárstól kért orvosságot Nem sokkal később meg Is kapta a gyógyszert. Hosszú ideig nem tudott iskolába járni, most már egész jól van, tanulhat is. A kedves jelenet után a megyei tanács és a megyei pártbizottság ebédet adott a vendégek tiszteletére. majd a pártbizottság épületéből gyalog mentek a gyűlés színhelyére, a sportpályára. ahol' mintegy lOG flott dolgozó gyűlt össze. Ott voltak a tatabányai bányászok, a dorogiak és a megye számot más községének népes küldött, sége, sőt távolabbi dunántúli városokból — így Ajkáról, Soproniból, Győrből, Komlóról — is érkeztek küldöttségek. A gyűlésen felszólalt Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és beszédében többek között a következőket mondotta: — Amikor nagy ünnepünkre készültünk, a bányászok elhatározták, hogy kiváló eredményeket érnek el a munkában, Ezt az elhatározásukat valóra váltótták. Március 20-tól április 4- ig a magyar bányászok naponta több mint 85 090 tonna szenet termeltek, és ezzel hazánkban a szén- termelés színvonalát magasabbra emelték. — Engedjék meg. hogy Tatabánya. Dorog bányászainak és az ország valamennyi bányászának szívből gratulállak ehhez a nagyszerű eredményhez. Kedves elvtársak! Találkoztunk mi már rossz időben is, jó időben is. Most olyan körülmények között találkozunk, amikor hazánk egén ismét teljes erővel sugárzik a szocializmus napja. Mi, magyar dolgozók, nem akarunk világraszóló dolgokat véghezvinni. Azt hiszem, beérhetjük azzal, hogy a szocializmust építő testvéri népek sorában szerényen, de szilárdan helytálijunk önmagunkért. Ehhez megvan minden szükséges feltételünk. Az öntudatos, dolgozó magyar nép ismét egységes és erős. Ahhoz, hogy jól megálljuk helyünket és népünk a jövőben boldog legyen, hogy szocializmusban és békében élhessünk: mint szemünk világát kell őriznünk a népi hatalmat, a Magyar Népköztársaságot! Az kell, hogy állhatatosan és szilárdan kitartsunk a proletár internacionalizmus zászlója alatt, együtt haladjunk az egész világ munkásosztályával, a szocializmust építő testvéri népekkel és különösképpen a mi legdrágább barátunkkal, legjobb szövetségesünkkel, a nagy szovjet néppel. Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Az eszmékhez való hűséghez még e®y dolog tartozik: fogjuk meg a munkát úgy, ahogy kell. Még barátaink is úgy ismernek bennünket, magyarokat, hogy ha megvan hozzá a kedvünk és az akaratunk, akkor tudunk dolgozni, tudunk mulatni és tudunk verekedni is. Hát határozzuk el, elvtáxsak, hogy a munkában is és a szocializmusért folytatott harcban is, az eddiginél még! jobban megálljuk helyünket. Ezután a több tízezres tömeg egetverő éljenzése közben N. Sz. Hruscsov szólt a nagygyűlés részvevőihez. Beszédét számtalanszor sza _ kította meg a dolgozók lelkes I tapsa és helyeslése, és a beszéd végén a nagygyűlés rész-| vevői hosszan éltették a ma-| gyár—szovjet barátságot. A mindvégig lelkes hangula-| tű nagygyűlés az Intemacio- nálé hangjaival ért véget. Vígan játszanak, babáznak a I fóti Gyermekváros kis lakói-.miiiminiiiimiMiiiiimiiiimiMiiimiiiiiiimiiimmiiiiiiiiiMimni Ankét Vácott a takarékosságról és a társadalmi tulajdon védelméről Kedden a váci Építők Művelődési Otthonában mintegy háromszázan jöttek össze az Észak-Pest megyei vállalatok gazdasági és politikai vezetői közül, hogy megbeszéljék a kormány takarékossági határozatával és a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos tennivalókat. Az értekezleten megjelent Házi Árpád országgyűlési képviselő, a Pest megyei Pártbizottság munkatársa és Gádorom FeF. R. Kozlov, V. V. Grisin és A. P. Bojkova látogatása Szegeden A szovjet párt- és kormányküldöttség három tagja — F. R. Kozlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, V. V. Grisin. a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának elnöke és A. P. Bojkova, a Szovjetunió Kommunista Pártja leningrádi városi bizottságának másodtitkára — kedden Szegedre látogatott el. Elkísérte őket útjukra Kállai Gyula, és Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottsága titkárai. A város határában Csongrád megye és Szeged párt- és tanácsi vezetői fogadták a vendégeket. Az üdvözlések után a nagygyűlés színhelyére, a Szegedi Textilművekbe mentek. A gyár főbejáratánál virágcsokrokkal várták őket a dolgozók és az üzem vezetői. Ott volt Nagy Józsefné könnyűipari miniszter is. Paróczi Pálnénak, az üzemi MSZMP-szervezet titkárának köszöntő szavaira F. R. Kozlov válaszolt s tolmácsolta a gyár dolgozóinak a szovjet textilmunteások szívélyes baráti üdvözletét. A küldöttség tagjai ezután megtekintették az üzemet, majd a gyár udvarán mintegy tizenötezer ember — a textilművek és a többi szegedi gyár munkásai — hosszantartó tapssal és Viharos éljenzéssel köszöntötték őket. A nagygyűlést a magyar és a szovjet himnusz hangjai után ifj. Komócsin Mihály, a szegedi párt- bizottság első titkára nyitotta meg, majd F. R. Kozlov mondott beszédet. renc, a megyei népi ellenőrző bizottság alelnöke. Still Ferenc, a megyei tanács tagja, a váci városi pártbizottság titkára részletesen ismertette, hogy szocializmust építő társadalmunknak milyen tetemes kárt jelentenek a társadalmi tulajdon terhére elkövetett bűn- cselekmények. Lovász-Szabó László, a járási ügyészség vezetője elmondotta, hogy az üzemekben olyan légkör megteremtését tartja szükségesnek, amely lehetetlenné teszi a garázdálkodásokat. Schwarz Ferenc, a Váci Tatarozó Vállalat főmérnöke csehszlovák példát hozott fel az északi szomszédunknál jól bevált előtakarékosságra. Házi Árpád fontosnak tartotta, hogy ne csak a bűnözőkről beszéljünk, hanem állítsuk példaképül a tömegek elé a becsületes dolgozókat is, akiknek segítségével megoldjuk majd a társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos feladatunkat. Az értekezlet részvevői határozati javaslatot fogadtak el, amelynek értelmében mind a nagyüzemek, mind'a tanács- válialatok tíz napon belül intézkedési tervet készítenek a társadalmi tulajdon védelmére és a takarékosságra és ehhez igénylik a KISZ és a szak- szervezetek aktíváinak segítségét. Észak-Pest megyei minisztériumi vállalatok másfél millió forint értékű import alapanyag megtakarítását vállalták 1958. év végéig. Váci városkép (Gábor Viktor felvétele) C egléd. Nagygyűlés. Vidám, túláradó hangulat, éljenző embersereg. A Hruscsov-beszéd ezernyi gondolatot pattint ki az emberekből, egymás szavába vágva idézik fel a részleteket. Mindenki elégedett... Talán csak egy ember elégedetlen, vagy inkább gondterhelt. Az egyik gépkocsi vezetője maga elé meredve néz valamerre, de látszik rajta, hogy nem tudja mit lát, gondolatai másfelé keringenek. Mikor megszólítom, felrezzen: mi « baj elvtárs? Semmi mondja sóhajtva, de örül az érdeklődésnek, örül, hogy beszélhet valakinek arról, ami a lelkét nyomja. Amerre jöttek, ismerős vidék. 1944—■ Első a kötelesség 45-ben harcok között Pilisvörösvár bányászai közt töltött néhány felejthetetlen estét. Itt tanította meg igazán az élet, hogy a munkás munkás marad. Nem mondja, de valahogy kiérzem a szavából, hogy egy bányászkislány emléke is felbolydult benne, ahogy az emlékezet felsimogatja a mélyenalvó múltat ... És most szomorú. Ott álltak kint a kis falvak lakói a diadalkapuk körül, hogy láthassák a szovjet pártvezetőket, államférfiakat, virággal, kaláccsal, húsvéti sonkával, hátha válthatnának egy szíves szót, elfogadnának egy falat ételt, felhajtanának egy kupicával a jóféle kisüstiből a vendégek. Pilisvörös- várnál bányászok tömege várta a karavánt. Biztosan köztük álltak a régi barátok, vagy elvtársak, talán az a lány is. Asszony lett azóta? Akkor is jó lett volna látni, a szemébe nézni egy pillanatra, csak éppen, hogy emlékszik-e még? Nem lehetett megállni. Várta őket a gyűlés Cegléden, Szolnokon, Karcagon, várták az ünneplők tízezrei. A vezetők is mondták: hiszen ha minden faluban megállnánk, mi lenne? Talán megszomorítunk százakat, hogy megörvendeztessünk tízezreket! Ilyen az élet. így igaz... Ö is tudja... Mégis fáj kicsit. Bizonyára a bányászoknak is fáj, hogy elmaradt az annyira várt találkozás. — Majd legközelebb talán sikerül — mondom — és viszontlátja a bányász elvtársakat. Sóhajt, nem felel. Egy kis úttörő- lány fut hozzánk kaláccsal, hússal... Aztán a nagymama is megjön, szép tiszta bort hoz. A gépkocsivezető sóhajt, nevet, tréfál a gyerekkel, a nénivel, jól megértik egymást. Aztán hirtelen félbeszakad a szép ba- rátkozás. Első a kötelesség. Indulni kell tovább ... Irány: Szolnok. Sz. M.
