Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-27 / 99. szám
A CSUSZA-CSALÁD A PALACSINTA — Riadű! — Csibi izgatottan száguldott végig a lakáson. Kócos kis feje sorra kukkantott be az ajtókon. — Riadó! Mindenki a fedélzetre! Ilus megállította a varrógépet, hogy ne zörögjön. — Mi van, szélvész kisasz- szony? — kérdezte mosolyogva. — Kész a vacsora! — jelentette Csibi. Erre a végszóra Tamás is előkerült valahonnan. Amíg csak a riadót hallotta, nem moccant. Most ő igyekezett legjobban a konyha felé. Me- met közben konferált hátra, a többieknek: — Gyerekek, palacsintaszagot érzek! Jó étvággyal láttak a vacsorához. A palacsinta — mindnyájuk kedvence — aranysárgán feküdt a hatalmas pecse- nyés tálon, s várta, hogy rákerüljön a sor. Rosszul tette szegény: percek múltán csak az olvadt zsír illata tanúskodott tiszavirág életéről. — Ez jó volt — állapította meg elégedetten Gergely papa — nem olyan, mint az üknagyanyja! Na, de hát az régen volt... — Ki volt az üknagyanyja? — kíváncsiskodott Csibi. — 'Apukám, meséld el, milyen volt az, amikor a palacsintának üknagyanyja volt? Mind kérlelni kezdték, jóízű történetet sejtve. Még Mariska mama is. Ha tudta vol- ‘na!... ... Fiatal házasok voltunk — kezdte Gergely papa félszemmel a hitvesre pillantva — össze-vissza talán egyhetesek. Anyátok a cérnagyárban dolgozott akkor, én meg t Pápaszemes Binder Bálintnál. Vasárnap következett, az első, amióta együtt voltunk. Tanakodtunk, mit kéne főzni, hogy jó is legyen, meg a bukszánkat se kergesse végelgyengülésbe. Éppen csak, hogy túl voltunk az esküvői költségeken. Fizetés meg majd két hét múlva! Addig-addig tanakodtunk, amíg kitaláltam a menüt: krumplilevest — az olcsó és nem ráz — meg túrós palacsintát! Ahogy most vissza- emlékszem, anyátok nem lelkesedett túlságosan a palacsintáért. De nem szólt egy fnillHIHIHIIIIIIIIIItlIllllllltlIllltlIlllllllllltMUIiHlllllllllllinilll'. HŐSÉGRUMA Valamivel térden alul kezdődik és jóval a váll alatt végződik. Aki viseli, annak bizonyára nem lesz melege szót sem. Nagyiéktól kaptunk egy kis kamrába valót: lisztet, cukrot, tojást, mákot, miegymást, amit éppen össze tudtak szedni, kezdeti biztatásnak az új háztartásba. így hát csak húst, meg túrót kellett vennünk. A bevásárlást magamra vállaltam, mert anyátok akkor még szégyellt alkudni. Azóta belejött, alaposan! Ha elfelejti még a népboltban is megpróbálkozik vele ... Na, szóval, együtt volt minden. Vasárnap reggel feltettük a levest főni. Sok dolgunk nem akadt, mert csak egy szobát béreltünk, abban volt az összkomfort: jobbról a spar- helt, balról az ágy, középen az asztal. Ilyenformán a takarítással rendszerint egy félóra alatt megvoltunk, cakkum- pakk. De most az én Mariskám még 11 órakor is az ágyalját sepergette buzgalmában. Én már untam a dolgot, hát hozzáfogtam a palacsintát kavarni, ahogy az anyámtól láttam nagynéha. Beletettem a tojást, cukrot, lisztet, tejet, ami kell. Mikor készen volt, vártam, hogy süsse. De a lelkem csak nem mozdult. A harisnyáját mosta a lavórban. Egyszer csak odafordul hozzám, hogy hát én meg mit to- porgok itt a szoknyája körül? Más férfiember örül a vasárnap délelőttnek, mert amíg az asszony süt-főz, addig sétálhat egyet a városban. Miért nem megyek én is? Egy darabig csak pislogtam rá meglepődve, aztán fogtam az übercihert, oszt elmentem. (Na, azóta se küldött sétálni...) El is- múlt dél. mire hazamentem. Pedig nem mentem be sehova. Hittak ugyan a cimborák, de nem akaródzott az asszonyka nélkül. Csak ácsorogtam egy darabig a kirakatok előtt, oszt ha megún- tam, elsétáltam a csendőrlaktanyáig, meg vissza. Szóval, ott tartottam, hogy dél is elmúlt, mire hazaértem. Olyan fáradt voltam, hogy majd’ meghaltam éhen. A gyomrom egy taktusra korgott a lépteimmel. Ahogy benyitok a lakásba, látom, hogy anyátok az asztalra borulva itatja az egereket. De olyan keservesen ám, hogy a szívem is elfacsarodott. Szólít- gatom, simogatom: mi bajod, Mariskám? Bántottak? Fáj valamid? Vagy megbántad, hogy hozzám jöttél? Nem szólt az egy szót sem, csak mindenre a fejét rázta, hogy nem, nem. Püff neki! Most találjam ki, hogy mi baja?! A magaméval, hogy éhes vagyok, már e’ő se mertem hozakodni. Leültem az asztal túlsó végire, onnan lestem, mikor hagyja abba. Szerencsére, nem kellett sokáig várnom. Egyszer csak felpattant az asztaltól, előkapott egy tányért, telemerte levessel, oszt odapenderítette elém. Azzal visszaült a hokedlire, bámulni, hogy eszem. Kérdtem tőle: hát te, kedves? Ö — aszongya — már nem éhes. Nem győzött várni, oszt evett. De azért én csak egyek. No, engem nem kellett biztatni, egy-kettőre bekebeleztem egy tetejes tányérral. Az én asszonykám meg csak nógat, hogy egyek még. Nem lehet — mondtam — mert kell a hely a palacsintának. Na, lett erre nagy sírás! De már ezt nem állhattam tovább, elfogott a pulykaméreg, oszt rádörren- tem: ne bőgj, az ég áldjon meg! Ha annyira sajnálod őket, nem eszek belőlük egy falatot se! De a szívedhez nőttek, a rosseb essen beléjük! Erre aztán abbahagyta a lelkem a sírást. De még hogy abbahagyta! Még lélegzetet \ se vett, úgy rákezdte: hogy : sajnálja a nyavalya, aki kitö- i ri! Nem sajnálja ő, de ha nem \ sikerült egy se! Mert biztosan l olyat tettem bele, ami nem \ kellett volna! Ott van ni, néz- \ zem meg mi lett belőle: csu- \ pa csimbók az egész! Megnéztem, ott volt mind, egy kupacban a húsvágó deszkán. Ügy feküdtek ott az ártatlanok, ökölnyi csomókban, mint a háromnapos döglött csibék. Szép sárgán, mozdulatlanul. Egyik-másiknak még olyan égett csíkok is voltak a hátán, mintha kendermagosnak készült volna... Hát így történt... Ez volt a ma estinek az üknagyanyja ... De már az onoka jobban sikerült! — És mondd apu, mit csináltál akkor? — Csibi kíváncsiskodott, mint mindig. — Mit csinálhattam volna? Megettem még egy tányér krumplilevest! Nyíri Éva A virágos kiskert kialakítása A néphit úgy tartja, hogy a virágmagvakat Virágvasárnap, a dinnyét az új esztendő századik napján kell vetni. Ebben az esztendőben egy kicsit kitolódik a kiskertben való szorgoskodás, módosul a vetés ideje, hiszen az ország egyes részeiben Virág- vasárnap még jócskán lehetett látni hófedte tájat. De az a közmondás igenis helytáll, hogy ami késik, az nem múlik: most már mindenképpen eljött az ideje a házkörüli virágos kiskertek kialakításának. A virágoskert nemcsak dísze házunk tájának, hanem akármilyen furcsán is hangzik, segítő eszköze is lehet a gyermeknevelésnek. A muskátlival díszített ablak, a ház előtt, Csibenevelés mély alommal Az egész világon újfajta, mondhatni ingyenes „műanyákat” használnak a csibenevelésnél. A második világháború végén fedezték fel az úgynevezett mélyalmozásos csibenevelési eljárást. Ez abból áll, hogy meleg, tehát lótrágyát helyeznek el a nevelőhelyiségben, vagy az istállóban különböző mélységben, vastagságban. A lótrágyára aztán homokot, vagy szalmát szórnak és a lótrágya két vonatkozásban is segít bennünket a csibenevelés dolgában. Először is a 20—25 cm vastagságban elhelyezett lótrágya már 27° állandó meleget tart a csibéknek, ami azt jelenti, hogy ilyen módon megvédhetjük a csibéket a megfázástól. Természetesen csak szalmanélküli, úgynevezett lóbélsár-golyóból ösz- szeállított lótrágya ad kellő meleget. Az összegyűjtött lótrágyát a csibék fogadása előtt kell a nevelő helyre behordani és ott szétszórni. Azonnal nem szabad lefedni, tömöríteni, csak az első felmelegedés után. Azután a levegőt ki kell a trágyából taposni és beszórhatjuk homokkal, vagy szalmás szecskával. Attól se ijedjen meg a baromfitenyésztő, hogy a lótrágya réteg szúrósszagú, bűzös ammóniákfelhő képződésével jár együtt, mert a döngölés után már nem lesz a lótrágya bűzös és ammóniákfelhős. Amíg tart az erjedés, addig helyes kinyitni az ablakot, hogy az ammóniák a helyiségből eltávozzon. A letaposott lótrágya réteget leghelyesebb három ujjnyi vastagságban beszórni, rövid, vágott szalmás szecskával. Természetesen azután is gondozni, kezelni kell a mélyalom műanyánkat, amikor már beengedtük oda a csibénket. Ha túl hosszúra vágtuk a szalmát, akkor előfordul, hogy az összeáll, ezért a leghelyesebb a szecskát három § HiiiiiiiiiiHMmmiiiHnimittmiimMifuiiimiiiiiiiiiitiitHimi = cm-re vágni. A törek nem jó, mert hegyes toklászokat tartalmaz, ami könnyen a csibék szemébe akadhat, Igen jó segédeszköz lehet a száraz tőzeg, a fűrészpor és a csutkadara is, mert ha ezeket keverjük a mélyalomba, akkor több nedvességet tud az megkötni és mindvégig laza, porhanyós marad. A mélyalom kezelése a továbbiakban abból áll, hogy azt tisztán tartsuk és ha erős szennyeződést látunk, akkor a mélyalmot fel kell frissíteni. A mélyalom addig alkalmas a csibék nevelésére, amíg az nem válik bűzössé és könnyen széjjelesik, ha a cipőnkkel abba belerúgunk. Az is fontos, hogy a mélyalmot szárazon tartsuk, ezért az itatóedényt úgy helyezzük el, hogy abból az egész mélyalmot ne fröcsköljék tele a csibék vízzel. A meleg biztosításán kívül, mint ahogy a tudósok megállapították, a mélyalmozás azzal az előnnyel is járt, hogy az itt nevelt csibék nehezebben kapnak fertőző betegségeket, mert a lótrágya számukra B12 vitaminforrást jelent. vagy ház körül kialakított virágoskert szemlátomást felkelti a gyermekeinkben szuny- nyadó szépérzéket. Az is lényeges, hogy a virágkedvelő háziasszony házatája egyúttal tiszta és egészséges is. Most a kertvárosok meg a vidéki, falusi virágos kiskertek kialakításához adunk néhány jó tanácsot. A ház díszítésére leghelyesebb futónövényeket felhasználni, amilyen pl. a délig nyíló, díszbab-növény vagy a futórózsa. Igen szép virágoságyat kapunk, ha a kedvelt piros muskátlival ültetjük körül téglaalakú ágyúsunkat és az ágyás közébe ültessünk krizantémot, amely augusztustól késő őszig virágzik. Hasonlóképpen ültethetünk az ilyen ágyúsba őszirózsát is. Egy másik virágágyást úgy alakítunk ki, hogy sok-sok tarkaszínes egynyári növényt vetünk. Ebben az esetben a virágágyat alacsony növésű virággal szegjük, amilyen a po- rocsin, ezt a virágot nevezik puskapornak meg kukoricavirágnak. Különben ezt a virágot egyes helyeken salátaként fogyasztják, de nyilvántartják, mint főfájást, epebán- taknakat gyógyító gyógynövényt is. Áprilisban vetjük, egyszeri vetése egy életre szól, ha csak nincs közelben galamb, mert a galamb egy-kettőre kigyomlálja a húsos portolácskát. Szép szegélynövénynek a sarkantyú és az árvácska is. Bármely virágágyat alakítunk ki, arra ügyeljünk, hogy a magas törzsűek mindig az ágyás közepébe kerüljenek. Az is fontos, hogy az egyes virágféleségeket ne zsúfoljuk össze, mert jóformán mindenféle virággal széppé tehetjük a kiskertet, ha a növényeket megfelelő távolságban ültetjük és gondosan ápoljuk. Szakonszkaja: Hová lett a pici ujj? Kesztyűt húzott kicsi Klára Hová lett az ujjacskája? Hová lett a pici ujj? A kesztyűbe belebújt. Levette a kesztyűt Klára, Megvan már az ujjacskája, Kereste és megtalálta, Adta huncut ujjacskája. Három kosár kiscsibe, Bújsz vissza a kesztyűbe! Fordította: Szántó Miklós Tlpjtvény-fe/hM A SZERET ÉTRŐL mond vitathatatlan igazságot Béranger, a francia forradalom költője mai rejtvényünk hosszú soraiban (vízsz. 1. és függ. 11.). NYÁRI RUHA Tarkamintájú anyagból szabású, ízlés dolga, tetszik-e? i VÍZSZINTES: 6. Lakóépület. 11. \ Egy esztendei. 12. Német határ- \ folyó. 14. Gyümölcssajt fajta. 15. É Kényszerpihenőt tart, állami fel- j ügyelet mellett. 17. Van, akinek j csak ez oltja a szomját. 19. Ujhar- 5 tyáni Vadászok Egyesülete. 20. Iz- j rael egy része. 21. Bécsi hosszmér- [ ték volt = 0,7792 méterrel. 23. Gyer- jj mek kertészet. 25. A végén mind- j annyian? 26. Tűzesetnél első segít- i séget nyújt. 28. Fél adag omlett?! i 30. Sáv szélek. 32. Híres francia l festő, a modern impresszionizmus | úttörője (Edouard, 1832—1883). 33. | Francia apród (PAGE). 35. Soha — ! németül. 37. Bankjegy népiesen. 39. | Dél-amerikai köztársaság. 42. Ez a = dráma zenekísérettel előadott köl- § tői mű. 43. Kóstolgat. 44. Ezt fizetni, kötelesség. 45. Megfelel az igazságnak. 46. Meghibbant. 48. Fehér fémű fémes elem. 49. Az öltöny egyik része. 51. Fontos üzleti könyv volt a múltban. 52. Kicsinyítő képző. 54. Nem ért egyet a váddal. 56. Külföldi csapágymárka. 57. Kiss Árpád. 58. Előidézője. 60. Csalárd módon igyekszik pénzhez jutni — köznyelven. 62. Fél hanggal emelt „F”. 63. Kis Lajos. 65. Keservesen sírdogál. 67. Olasz autómárka. 68. Túlméretezett*. FÜGGŐLEGES: 1. Erdei szőnyeg. 2. Sajogni is szokott. 3. Kettősmássalhangzó. 4. összeszid. 5. Becézett Ede. 6. ítéletvégrehajtó. 7. Rezső Béla. 8. öntelt. 9. Teljesen magára maradt. 10. A fiatalabbnál is fiatalabb. 13. Szigorú figyelmeztető az iskolából. 16. Gengszter vezér., 18. Mint a vízsz. 44 sor. 21. Omladék. 22. A Nemzeti Színház művésznője (Márta). 24. Az elektromos áramerősség egysége. 27. Létezni. 29. Álarc. 31. Női név. 34. Ez meg férfinév, szeptemberben van a napjai 36. Egyszerű szerszám. 38. össze- dül. 39. Egyesek reggeli toroköblítője. 40. Tüzet szüntet! 41. Ez a mondás kitűnő, ez a csont még jobb??? 45. Építőipari kanál. 47. S. Y. F. 50. Honfoglaló vezér. 51. Színtelen. 53. Törekszik. 55. Becézett Gizella. 57. Felelet a kopogásra. 59. Közismert török név. 61. Tengeri hal (csukamájolaj!). 62. Csemetéje. 64. Szamárordítás. 66. G. N. 67. Falevél szélek. Beküldendő Béranger mondásának megfejtése 1958, május 7-ig. A helyes megfejtők között értékes könyveket sorsolunk ki. Az 1958. április 4-i rejtvényeink helyes megfejtése: Keresztrejtvény: Juhász Gyula mondása: „A legtöbben csak levelek vagyunk rajta, de akadnak közülünk egy- néhányan virágok is.” Tréfás számtan: 1. öt tyúk 12 nap alatt 40 tojást tojik. 2. Kilenc másodperc alatt, __ 10 óraütés között csak 9 szünet van. 3. Az üveg 10.50 forintba, a dugó 50 fillérbe kerül. Betürejtvények: Egyenként, egyedül, egyenlőre, egyre megy. Káváról — Kókára: Káva — káka _ Kóka. Ki írta? 1. Berzsenyi: A felkölt nemességhez. 2. Ady: A Tisza parton. 3. Arany János: A betyár. 4. Kisfaludy S.: Csobánc. 5. Tompa M.: Tavasszal. 6. József Attila: Mama. 7. Petőfi: Téli világ. 8. Vörösmarty: Szép Ilonka. Húsvéti történet: „Cifrán van kifestve, de egyszer összetöröm.’* Könyvet nyertek: Pusztay Éva, Vác, Sallai I. u. 22. _ Rózsavölgyi F erenc, CeglétMpercel, 221. sz. őrház. — Sülé Dezsőné, Budapest, XIII., Hegedűs Gyula u. 20. III. 4. — Kocsis Márton, Zebegény. Árpád u. 2. — Sasvári Károlyné, Vác. Kötöttárugyár. __ Győrffy László* Gyömrő, Anna-hegy 1. — Lengyel Erzsébet, Nagykőrös, Petőfi ált. isk. — Hajdú Éva, Ecser, Steinmetz kapitány u. 15. _ Tamási Mátyás* Gödöllő, Ganz Árammérőgyár. — Cser Lászlóné, Bugyi, Május 1 u. 24. A könyveket postán küldjük eL
