Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-27 / 99. szám

»IE GY I ’ii'/C irlap 1958. ÁPRILIS 27. VASÄRNAP Aki mindent megálmodott magának' A dy nagyságát, halhatatlan­ai ságái méltatni naív dolog lenne. Az idő és az emberek eldöntötték helyét, s hódolnak hatalmas géniuszának. Hódol­nak annak a magyar vátesz- nek, aki belerikoltotta a ma­gyar ugar fülledt csendjébe a riadót, aki az évszázados tu­nyaságba hullt magyart akarta felrázni, hogy ismét Európa eléje legyen. Ady volt az, aki érezte és tudta, hogy mindaz, ami körülötte forr és kavarog, nem maradhat úgy, hogy vál­toznia kell a világnak és az embereknek, a mocsoknak, mely megfertőzött lelket és testet, falut és várost, el kell tűnnie, s helyébe újnak, tisztá­nak, igaznak kell jönni. Látta és érezte c magyar valóságot, mely az elnyomott nép jajától, kínjától volt hangos, s melyben úri rezidenciák részeg röheje jelentette az életörömét. A versíró Adyt, a költő Adyt sokan ismerik. Versei évről évre új és új kiadást érnek meg, s nem egy verse kultúr­paloták termeit, könyvtárak olvasószobáját díszíti. A próza­író Adyt azonban már kevéssé ismerjük, holott a prózaíró Ady nem valami más, nem valami másodrendű, hanem az is Adu. nyomottjairól, elesettjeiről, ugyanolyan erővel vet lobbot gyűlölete, haragja, amikor a klérusról és a nagyurák világá­ról rántja le a leplet tolla. A Kereszt alatt, vagy a Szodqrai Pál vádiratnak is beillene, Ady által megfogalmazott ' vádirat­nak, melyben százezrek és milliók vádolják a gondtalanul, a mások verejtékéből élő keve­seket. A kétkötetes novella­gyűjtemény jelentősen hozzá­járul a teljes Ady-kép kialaku­lásához. Elősegíti azt, hogy ne csak a költő Adyt, hanem a prózaíró Adyt is megismerjük, hozzájárul ahhoz, hogy ne csak mint költőt, hanem mint próza­írót is szívünkbe zárjuk Adyt, a művészek egyik legnagyobbi­kát. Mészáros Ottó Április 27, vasárnap 17.10: KINCSES KALENDÁRIUM A „KINCSES KALENDA­RIUM“ a rádióhallgatók leg­hűségesebb műsorszáma. Tíz éve minden vasárnap ugyan­abban az időpontban jelentke­zik. öt éve Borvető Béla szer­keszti. Rádiómértékkel számít­va rengeteg idő ez. Szakembe­rek állítása szerint még a leg­jobb állandó műsorszámok is néhány hét alatt öröklétre szenderülnek. A sok millió fü­lű közönség általában szereti a változatosságot. És ha a kíván­ságát nem teljesítik, akkor a telefonok és levelek tízezreivel türelmetlenkedik. Ha a halha­tatlan műsorszámok szerkesz­tőit is jutalmaznák, akkor Bor­vető Béla biztosan már rég Kossuth-díjat kapott volna — A Kincses kalendárium a SIBILLA ALERAMO: Sápadt fények a költő minden vonásával, min- des szavával. j költő születésének 80. év- zí fordulójára jelentétték meg Ady novelláinak kétköte­tes gyűjteményét, az egyetlen olyan gyűjteményt, mely az Ady-novellák túlnyomó több­ségét magába foglalja, s így al­kalmas arra, hogy összefüggő képet adhasson a novellaíró Adyról. Irodalmi kúfárok, üres­fejű politikus vezérek, a Horthy Magyarország egész tá sadalmi „krémje” megpró­bálta elhallgatni a prózaíró Adyt, másodlagosnak elköny­velni prózai tevékenységét. Versei közül kihagyták azokat, melyek félreérthetetlenül meg­mutatták, hová tartozik Ady. Prózájában azonban nem lehe­tett Rákosi Jenő-féle módsze­rekkel válogatást tenni. Min­den prózai sora, cikke, novel­lája hitvallás volt, hogy hová tartozott a költő, s éppen ezért a nagyurak nem tehettek mást, mint elhallgatták, hogy volt ilyen Ady is. Prózai írásai nem emelked­nek versei fölé. Ez igaz. De ott állnak versei mellett, bizo­nyítva, hogy vérs és próza egy­aránt egy képet mutat a forra­dalom viharmadaráról, a ma­gyar keserűség, az elnyomottak kínjának dalosáról, Adyról. Sok novellát írt, s nemcsak azért, mert igényelték tőle, rendelték nála ezeket az íráso­kat, hanem azért is — mint maga vallja —, hogy a líra bör­tönéből szabadulva, új terűié- tét keressen magának, s el­JVfindig személyes élményt ír meg novelláiban, hiszen már kezdő korában hadat üzent „a csinált mesék, a tárcahazug­ságok” világának. Igazat és valót ír, mert művész volt, s mert hite volt. S a hitét soha nem tagadta meg. csak azt írta te, ami igaz volt, amit érzett, amiben hitt. És ez emeli ki az Ady-novellákat korának tucat­novellái közül, éz helyezi ma­gasan a csinált mesék, mind­azon dolgok fölé, melyet akkor irodalomnak tartottak, nevez­tek. Az idő Adyt igazolta. Az ö gyöngyszemei fennmaradtak, ma is gyöngyszemek, s a többi, az ő korában oly divatos holmi talmi mar. Novelláiban is min­dig az embert kereső, elsősor- van a bukott embert, a társa­dalom elesettjét, kivetettjét, azokat, ckik a legtöbb ütést, legtöbb pofont, a légtöbb kínt kapják az élettől. Azokat, akik­re nem süt a nap, akiknek nincs öröm és vígság, csak keserűség és bánat. Ezekkel érzett ő együtt, ezeknek a jaját tudta igazán rikoltani. A társadalom szegényeivel, elesettjeivel volt ő közös, a kisemmizetteknek, a kizsákmányoltaknak volt a da­losa. A nincstelen zsellér, a prostituált, s ismét a nincstelen zsellér állandóan visszatérő té­mái. Az asszony meghal, Janka férjet akar, Túri Sándor és tár­saik beszédes dokumentumai annak, hogyan látta a társadal­mat, a társadalom ezernyi ba­ját Ady, s hogyan jajdult az ezernyi baj láttán. Egyetlen novellájában is képes arra, hogy társadalmi körképet fes­sen. Elringatózik a novélla mondatainak ritmusán, s ra­gadja, inszi ez az áradat mesz- szi, távoli területekre, s olykor csak egy szót ír le, de ez a szó többet mond, emlékezetesebb, mint másoknál betűtengemyi mondatsereg. / gén sok novellája foglalko­zik a család, a szerelem kérdésével. S majdnem minden novellájában feltűnik egy-egy gyönyörű nőalak, az örök asz- szony, az örök szerelem, ami után Ady egész életén keresz­tül vágyódott, s amit igazán soha nem tudott elérni. Ady mindent megálmodott magá­nak, s így álmodta meg a tiszta, szép szerelmeket is, melyből oly kevés jutott neki. így álmodta meg az asszonyt, aki a legszebb és a legtöbb valamennyi között, de akit lényegében soha nem talált meg. És ezért nyughatat­lanak és keserűek a nőalakok­kal szemben álló férfialakok novelláiban, önmagát írta min­den férfialakban, a boldogságot akaró, hajszoló férfi alakját, a szebbet akaró, a jobbat vágyó férfi alakját önmagáról min­tázta. Amilyen melegen, s amilyen kedvesén ír a társadalom el­Elomló, sápadt fény lebeg körül. Egyedül vagyok, te távol: s kibontom ruhámból a vállam, a keblem. Sóhajtó fehér rózsaszál vagyok; s te is ilyennek látnál az elomló édes napsugárnál. Semmi több, s a tavasz már átvibrál eremen. Elszáll minden más emlék ilyenkor, ami nem szerelem. (Fordította: Rózsa Zoltán) GIOVANNA RALLI Magyar Rádió legelső és leg­régibb állandó műsorszáma — Mondja Borvető Béla. — Né­hány nappal utána született meg a „Szív küldi szívnek szí­vesen“ című második, legré­gibb állandó műsorszámunk. Felsorol néhány adatot: — Kalendáriumunknak har­mincöt jónevű írója van. Mű­sorainknak két leggyakrabbi vendége: Tersánszky Józsi Je­nő és Tamási Áron, Hatalmas hallgatótáborunk a kalendáriu- mi szereplőket alig ismeri. Ne­vüket nem nagyon emlegetjük. Elárulom, hogy Völcsey Rózsi, akiért szerepbeli neve után legjobban rajonganak, csak­nem minden előadásunkban „benne van“. Minden műso­runkat az ugyancsak igen nép­szerű Mádi Szabó Gábor kon­ferálja. Leglelkesebb hallgató­ságunk a parasztság. De köz­véleménykutatóink szerint újabban már az értelmiség is érdeklődik a kalendárium mű­sora iránt. Műsorszámunk hal­hatatlanságának titka a pa­rasztember természetében rej­lik. Nehezen tágít attól, amit egyszer megszokott. Kétségte­lenül a kalendárium szó is nagyon vonzó annak számára, aki szereti a múltat. És egyet­len hallgatónk sem csalódik, mert a múlt szépségeivel ebben az adásunkban mindig talál­kozhat. De gondunk van arra is, hogy a jelen szépségeivel is megismertessük s valóban büszkék vagyunk, hogy az el­múlt tíz esztendőben ez még mindig sikerült. Most vasárnap Móra Ferenc Kormányválság című írásával kezdjük műso­runkat, amelynek a jelenlegi francia kormánybukás kölcsö­nöz időszerűséget. Ezt követi egy új, mulattató elbeszélés, a címe: „A kis csikó tréfája“, szerzője: Julhász Tibor. Egé­szen biztosan nagy tetszést fog aratni a századforduló egyik népballadájának előadása: „A cserecSuli hodály“, amelyben-niiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiimiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiiii. arról van szó, hogy a számadó a juhaival együtt a lányát is eladja a szolgabírónak, mire a lányba szerelmes bojtár fel­gyújtja az aklot s abban bent­ég a nyájjal együtt. Utána Si­mon István „Április van“ című verse következik. A műsor be­fejező száma Dobozy Imre „El­jegyzés“ című tréfája. Szere­pelnek benne a kalendárium megszokott gárdáján kívül: Uray Tivadar, Bihari József, Buss Gyula és Berek Katalin; Jövő vasárnap a kalendárium „Anyák napját“ ünnpeli. — A KINCSES KALENDA­RIUM szereplői eddig kétszer találkoztak szemtől-szembe a hallgatóikkal. Tíz év alatt két találkozás bizony nem sok. Ez is tavaly történt. Első ízber* augusztus 19-én az Erkel Szín­házban, a második alkalommal november 22-én a Néphadsereg Színházban. Talán mondanom sem kell, hogy majd az összes jegyet interurbán-telefonon jegyezte le a vidék. A pálmát a Pest megyeiek vitték el. Egyébként ez a két eset volt az, amikor hallgatóságunk igé­nyeit nem tudtuk kielégíteni. Ugyanis több tízezren marad­tak jegy nélkül.:, K. G. Felvétel az Állami Balett Intézetbe A Magyar Állami Balett Intézet­ben május 1-től 15-ig jelentkezhet­nek felvételi vizsgára azok a fiú- és leánygyermekek, akik kedvet éreznek a tánchoz, elvégezték az általános iskola első három osztá­lyát és még nem töltötték be 11-ik életévüket. A vidékiek Írásban je­lentkezhetnek az intézetnél, amely­nek címe: Budapest, VI kerület; Népköztársaság útja 25. szám. Az intézet szakmailag sokolda­lúan képzett, hivatásos táncművé­szeket nevel, s a növendékek ál­lami költségen kilenc éven át a legalaposabb kiképzést kapják. Az intézetben általános- és közép­iskola is működik, a vidéki gyere­keket az intézet diákotthonában helyezik el. A növendékek a máso­dik évtől kezdve részt vesznek azJa Állami Operaház munkájában. .........II4II1IM Ml 11111III1IIM M |,l M El mi ml I Jl,^ a népszerű olasz filmszínésznő filmje. A bigámista, rövi­desen a magyar mozilátogató közönség elé kerül VÍZPARTI HÁZIKÓ k^sak minap lett kész — hős munkánk nyoma — | s olyan ma már, mint sok más épület. Van benne pók, ravasz hálója kész, s a légy zaja már tölti a fület... És van kopás is már a friss falon s az ablakon kis ujjnyomok, és ásítás az apró lámpa körül, s falai közt már álmodok... S a boldogságtól gyorsan kelt a fény, újra teremti a tudott csodát 1 s a friss fénynél ismét láthatom az új házban, hogy alszik a család ... Ügy alszik hitves, gyermek ott s emitt, mint ahogy máshol mindig is szokott. Mily nagyszerű s mily természetes: Az álmodóknak saját otthonok! Németh Emil I alakítja a Vasvirág című új magyar film női főszerepét MIHAIL ZOSCSENKO: Meglátogatta a kolhozt egy vöröskatona. Rokonainak ajándékul egy kis üveg virág­mézet hozott. Annyira ízlett ez a méz mindenkinek, hogy a kolhoz- tagök elhatározták: méhésze­tet alapítanak. De a szomszédságban senki sem foglalkozott méhészettel, így hát a kolhoznak mindent elölről kellett kezdenie — kap- I tárakat csinálni s az erdei í méheket átköltöztetni új szál- | lásukba. I Amikor az emberek látták, 1 hogy milyen fáradságos a | feladat, elkedvetlenedtek. | — Hosszadalmas piszmogás fez/ — mondták. — Míg vala- | mire jutunk, elmúlik a nyár. 1 Mézet meg nem látunk jövő | évig. Márpedig nekünk mind- ! járt. kell. 1 Volt a kolhoztagok közt egy | kitűnő ember, bizonyos Ivan | Panfilics. Már nem fiatal 1 férfi. hetvenkét esztendős. | Fiatal korában méhészettel 1 foglalkozott. | Hát ez az ember így szólt: I — Hogy már az idén mézes | teát ihassunk, el kell utaz- | nunk valahova, ahol van mé- I készet, és ott, tőlük kell meg­MEHEK ÉS EMBEREK mondhasson olyasmit is, amit a lírában nem mondhatott el. | S vezette akarás is. Megmutat-\ ni, hogy tud novellát írni, ha] akar, hogy tőle telik ilyenre is. \ Igazában versek ezek a no- j vellák. IJgy dalolnak, sírnak, \ átkozódnak, akár a versei. | Minden sorukban ott izzik Ady \ túlfűtött, mindent látó lelke, \ ott jajául bennük a mindent érzé§, a mindent tudás. A Ti- lala tó titka, vagy a Matild vers is lehetne. Csak a külső különbözteti még a verstől, de tartalmában olyan zenei, olyan ritmikus, hogy az ember elfe­ledi; Ady-novellát olvas, s nem Ady-verset. Kttiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiimiiitmmiimmmiiiiiiiiitii | TÖRŐCSIK MARI vásárolnunk, amiről álmodo­zunk. A kolhoztagok így feleltek: — A mi kolhozunk — mil­liomos. Nem félünk a költsé­gektől. Vegyünk meg egy üzemben levő méhészetet, ahol a méhek már a kasban élnék. Ha az erdőből telepítünk be méheket, lehet, hogy azok nem lesznek alkalmasak. Esetleg rossz mézet termelnek, holmi hársfamézet. Nekünk pedig virágméz kell. Pénzt adtak hát Ivan Pan- filicsnek, s elküldték Tambov városába. Megérkezik az öreg Tam- bovba. Ott azt mondják neki: — Jól tette, hogy hozzánk fordult. Három falunk elköl­tözött Távol-Keletre. Maradt itt felesleges méhészet. Ezt majdnem ingyen átadhatjuk maguknak. De hogy mikép­pen szállítja el a méheket — ez nagy kérdés. Ez a porté­ka. hogy úgy mondjuk, rajzik, szárnya van. Egy-kettőre szer­te repül. Félünk, hogy csak a kasokkal és a lárvákkal ér­kezik meg a rendeltetési hely­re. Panfilics így szólt: — Majd csak elszállítom őket valahogyan. Ismerem a méhéket. Egész életemben dolgom volt velük. És Panfilics két fogaton ti­zenhat kast kiszállított az ál­lomásra. Off szerzett egy nyitott te­herkocsit. A kasokat fel­rakta a teherkocsikra és le­takarta vízhatlan ponyvával. A tehervonat csakhamar el­indult, s a mi kocsink is ve­le gördült. Panfilics ünnepélyesen állt a teherkocsin és így beszélt a m éhekhez: — Semmi baj, gyerekek, nemsokára megérkezünk! Kis ideig még tűrjetek a sötétben, aztán majd újra virágok közé engedlek benneteket. Ügy hi­szem, ott jó helyen lesztek. A fő. hogy ne nyugtalankodjatok a sötétség miatt. Azért takar­tam be a kocsit ponyvával, nehogy buta fejjel lerepülje­tek a mozgó vonatról. Aztán nem tudnátok visszakapasz­kodni a vonatra. És a vonat megy egész nap. És másnap is. A harmadik napon Panfilics kissé nyugtalankodni kezdett. Lassan megy a vonat. Minden állomáson megáll és sokáig vesztegel. Ki tudja, mikor ér­kezik meg rendeltetési helyé­re? Polja állomáson Panfilics leszállt a teherkocsiról és megkérdezte az állomásfőnök­től: — Mondja, tisztelt barátom, soká állunk itt az állomáson? — Igazán nem tudom; lehet, hogy estig is itt maradunk. Panfilics erre kijelentette: — Ha estig, akkor feleme­lem a ponyvát és kieresztem a méheimet a rétre. Mert hát a méhek kimerültek az utazás­tól. Harmadik napja, hogy a ponyva alatt gubbasztanak. Megéhezték. Nem esznek, nem isznak és nem táplálják a lárvákat. Az állomásfőnök így vála­szolt; — Csináljon, amit akar! Mi közöm nekem a maga szárnyas utasaihoz! Van nekem anélkül is elég dolgom. Majd éppen a maga lárváiért izgulok! Mi­csoda ostobaság! Panfilics visszament a te­herkocsijához és levette a ponyvát. Csuda szép idő volt. Kék ég. Ragyogott a júliusi napocska. Köröskörül rét. Vi­rágok. A kis gesztenyésliget virágba borult. Panfilics tehát levette a ponyvát. S az egész méhsereg azon nyomban az ég felé emel­kedett. Egy ideig a kocsi körül ke­ringtek, majd elszálltak a rét­re, meg az erdőbe. Az utasak körülvették a teherkocsit. Panfilics ott állt a kocsin és előadást tartott az embereknek a méhek hasznáról. Előadás közben kijött a fő­nök az állomásra és jelt adott a mozdonyvezetőnek az indu­lásra. Panfilics feljajdult, amikor meglátta a jelzést. Izgatottan szaladt az állomás főnökhöz: — Tisztelt barátom, ne in­dítsa el a vonatot. Minden méhem szanaszét van. Az állomásfőnök: — Fütyüljön nekik, hogy sürgősen üljenek a helyükre! Három percnél tovább nem tarthatom vissza a vonatot. Panfilics: — Könyörgök, tartsa vissza napszálltáig! Napszálltakor a méhek visszatérnek a he­lyükre. Végső esetben akassza le a teherkocsimat! Méhek nélkül nem utazhatom. Itt csak ezer méh maradt, tizen­ötezer kinn van a réten. Kép­zelje magát a helyzetembe! Ne legyen közömbös ekkora bajban! Az állomásfőnök: — Ez nem méh-dűlő, hanem vasút, óriási: elrepültek a mé-

Next

/
Thumbnails
Contents