Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-24 / 96. szám

1958. Április zi. csütörtök lit </£irlap 3 Kei gyár — kétféle kép Hogyan érvényesítik az anyagi érdekeltség elvét a Diősdi Csapágygyárban és a Váci Könnyűipari Öntöde és Alkatrészgyárban ? Amióta nem a tőkés, hanem a nép birtokolja a gyárakat Magyarországon, ismeretlenné vált a bérharc fogalma. Ez természetes, hisz ahol azonos a munkáltató és a foglalkoz­tatott, ott nincs érdekellentét, tehát nincs ki ellen fellépni. De ok sincs arra, hogy bér­harcot kezdjen a munkás, mert szocializmust építő ha­zánkban megfelelő munkáért megfelelő bért kap. Nálunk a bérgazdálkodás Is tervszerű, akárcsak a ter­meié«. A társadalom minden tagja a közösség által megtör-,, melt javakból részesül, még­pedig olyan mértékben, aho­gyan hozzájárult a közvagyon gyarapításához. De nemcsak a fizetési borítékban kézhezka- pott összeg a dolgozó munká­jának elismerése, hanem számtalan más, közvetve meg­térülő juttatás is. A megélhe­tést biztosító gyárak fejleszté­sére, építésre, közlekedésre, üdülőkre, művelődésre stb., stb. költött pénz összességé­ben a dolgozók érdekeit szol­gálja, hisz ebben az ország­ban minden a dolgozó embe­rek tulajdona, minden értük történik. De a munkás öreg napjaira tartalékolt összeg is a borítékban kézhezkapott pénzhez csatolandó. Mindezt valamennyi józa­nul gondolkodó munkásem­ber megérti. Azért érti meg, mert üzemeink többségében gyakorlatban is azt tapasztal­ja, amit az elmélet mond. Az itt-ott elhangzott panaszokra, észrevételekre az egyes vál­lalatok helytelen bérgazdál­kodása ad okot. Hogy mennyire így igaz ez, bizonyítja megyénk két üze­mének, a Diósdi Capágygyár- nak és a Váci Könnyűipari öntöde és Alkatrészgyárnak példája is. A Diósdi Csapágygyár ter­melési eredménye 1956 har­madik negyedévéhez viszo­nyítva 1957 negyedik negyed­évére 27 százalékkal emelke­dett. Tehát jól dolgoztak a csapágygyáriak Ez a bérezés alakulásában is meglátszik, hisz a vizsgált időszakban 14 százalékkal emelkedett a munkás átlag­órabér. A vállalat bérgazdál­kodásának helyességét bizo­nyítja, hogy a 100 forint mun­kásbérre jutó termelés a fenti időszakban 17 százalékkal emelkedett. A csapágygyár helyes bér- gazdálkodását elősegíti, hogy a dolgozók nagy százaléka tel­jesítménybérezésben részesül. Bár 1956 harmadik negyed­évéhez képest 1957 negyedik | negyedében 24 százalékkal csökkent a teljesítménybérben foglalkoztatottak aránya, ez a tény a termelés emelkedését vonta maga után. Ez egyéb­ként igazolta azt az országos megállapítást is, hogy a szer­számüzemben, a TMK-ban és általában a főleg javítással foglalkozó részlegekben sok­kal célszerűbb az időbér al­kalmazása. Az üzemben használatos da­rabbér alapja a műszaki nor­ma. A minőségj bérezés egye­lőre előkészítési stádiumban van. Előreláthatólag ez év má­sodik negyedében már alkal­mazzák a gépbeállítóknál. A váci üzemben már lényegesen rosszabb a helyzet. Itt a létszám nagyob­bik részét foglalkoztató öntödé­ben a munkásoknak csupán 31 és fél százaléka dolgozik telje­sítménybéres rendszerben. Az alkatrészgyártó üzemrészben ez az arányszám 74 százalékos, lé­nyegesen jobb, mint az előbbi­ben. A teljesítménybérezés alapja a darabbérrendszer. Az új munkadarabokra, vagy azokra, amelyekre régebben nem állapítottak meg teljesít­ményszintet, új normákat, il­letve darabárakat állapítanak meg. Az így megállapított nor­mák egy része laza, mert a vál­lalatnál ez ideig nem alkalmaz­ták az idevonatkozó kormány- határozatot. Sőt, ezt illetően bizonyos tájékozatlanság is ta­pasztalható volt az illetékes üzemi szerveknél. A laza normák visszahúzó hatása egy-két helyen, például az öntödében máris jelentke­zik. Ezt a vállalat is észrevette és az év elejétől úgynevezett progresszív bérezést alkalma­zott. Az új forma eredménye­zett némi ösztönzést, de nem oldotta meg a problémát teljes egészében, mert a vállalat dol­gozóinak csupán 45 százaléka teljesítménybéres. Ennél a vál­lalatnál nagyobb gondot kel­lene fordítani a teljesítmény­bérezés más formáinak alkal­mazására is. Az anyagi ösztönzés másik formája a premizálás. A Diósdi Csapágygyár példája e tekintetben is követendő. Az önköltség csökkentését és az exportterv teljesítését szabták meg a prémium odaítélésének feltételéül. Minden premizált dolgozó saját munkakörére jel­lemző célfeladatot kapott. Az új prémiumrendszer egyetlen hibája — és ezt a dol­gozók is szóváteszik —, hogy évente egyszer van préijtiurr.- elszámolás, a negyedévi pré­miumok csak előlegképpen ke­rülnek kifizetésre. Általános vélemény, hogy sokkal ösztön­zőbb lenne a negyedéves pre­mizálás, hisz az elvégzendő fel­adatoknak is elsősorban a ne­gyedéves tervfeladatok teljesí­tésére kell irányulniuk; A Könnyűipari Öntöde és Alkatrészgyárban- a prémium- feltételeket negyedéven belül egyes célfeladatok elvégzésé­hez kötik. Ezeket a feladato­kat az érdekelt területekre bontva írásban juttatják el az illetékesekhez. Ebben nincs ki­fogásolnivaló. Annál nagyobb hiba viszont, hogy a fizikai prémiumokat szabálytalanul alkalmazzák. Ez abból adódik, hogy általában 2—2,5 százalé­kos bérmegtakarításuk van. Ezt nem előre kitűzött felada­tok teljesítéséért, hanem a ha­vi zárást követően utólag meg­szabott célokért fizetik ki, hogy kimerítsék a béralapot. Olyan eset is előfordul, hogy az ilyen cél rossz munkára ösztönöz. Például az egyik meós olyan feladatot kapott: ha egy nagy értékű készárut átvesz, 200 forint prémiumot kap. Ideje lenne már véglege­sen megszüntetni az ilyen és hasonló hibákat. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány a tavalyi évvel kezdődően az anyagi érdekelt­ség új formájának, o nyereségrészesedésnek alkalmazását írta elő a nyere­séges vállalatoknál. A jó mun­ka jutalmaként a csapágy­gyári dolgozók átlagban 21 na­pi fizetésüknek, a váci üzem dolgozói pedig átlagban csak­nem 15 napi fizetésüknek meg­felelő nyereségrészesedést kap­tak. A Diósdi Csapágygyár üzemi tanácsa igazságosan osztotta el a rendelkezésre álló összeget. Figyelembe vették az üzemben eltöltött időt, a dolgozó által végzett munkát és a munka­fegyelmet egyaránt. A munka­verseny élenjáróinak, a kiváló dolgozóknak jutalmazására, hűségjutalomra, szociális cé­lokra megfelelő összeget tarta­lékoltak. A váci üzemben hiba csú­szott a nyereségrészesedés el­osztásába. A hiba onnan eredt, hogy az üzemi tanács nem foglalkozott kellően az elosztással, azt túlnyomórészt a gazdasági vezetés kezében hagyta. Többé-kevésbé így is sikerült elkerülniük az egyen- lősdit, viszont nagy hibát kö­vettek el azzal, hogy egyes vezetőknek a dolgozókéhoz vi­szonyítva aránytalanul ma­gas nyereségrészesedést fi­zettek ki. Most nem akarjuk vitatni, hogy megérdemel- ték-e, vagy sem. Egy bizo­nyos. Kivételezést nem lehel megengedni. A jövőben ak­kor járnak el helyesen, ha alaposan megfontolva hatá­rozzák meg a részesedés mér­tékét és azt vezetőre, egysze­rű dolgozóra egyformán ér­vényesítik: Sugaras galvanizálás Az egyik szovjet tudo­mányos kutatóintézetben új borítási eljárást, sugaras gal- vanizálási módszert dolgoztak ki. Lényege abban rejlik, hogy az oldatot (az elektroli­tot) szivattyú segítségéve) porlasztóból sugározzák * munkadarabra. Az áramfor­rásból a pozitív pólus a por­lasztó. a negatív pedig a munkadarab felé irányul. Az elektrolízis, vagyis a tulaj­donképpeni borítás akkor ját­szódik le, amikor a sugár­oldat zárja az áramkört. A takarítónők példaképe Kétszázötven iccét... I rpalán már a címben szereplő iccéket is elfogadnák a | -l tápiószeleiek, mert azokkal legalább mérhetnének. | I No, nem bort, azt éppen van mivel mérni, hanem áramot. | I Mert arra nem akad semmiféle mérőeszköz. Az történt, hogy a falu villamosítása idején a falunak | 1 csak egy részét villamosították. így most vezették be a | I villanyt a Kisfaluba, meg a Dózsa-telepre. Minden rend- | I ben van, csak... csak éppen árammérőket nem kapnak, | I s így fabatkát sem ér az egész munka, pedig több mint | I százezer. forintot adtak össze az érintettek, csakhogy vil- | 1 lányhoz jussanak. Most ennek fejében nézegethetik a | 1 petróleumlámpa fénye mellett a sötéten csüngő villany- | I körtéket. Ha megúnják, akkor nézegethetik az utcai ősz- | 1 lopokon feszülő vezetékeket. Csak villanyfény mellett | I nem nézegethetnek semmit... Az emberben akaratlanul is több kérdés ágál. s nem i I hagyja nyugodni: 1. Miért vállalják el a villany beszerelését, az utcai | I vezetékek kihúzását, ha hónapokon keresztül mérőhiány | I miatt holt munka marad az e"ész? 2. Mikor gyullad ki a villany az említett részeken? | 3. Vajon válaszolnak-e az illetékesek? I — m — ruiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitimiiiiiiitiiituiuiiiiiiitiiiiiiiititiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiitiiiiimitiiiiiittiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiii.^ Ezer vagon zöldségféle jut a fővárosi üzletekbe a Pest megyei termelőszövetkezetekből özv. Rácz Józsefné, aki oly ragyogó rendben tartja a Tá- piószelei Gépállomás iroda­épületeit, hogy öröm nézni. Meg is becsülik érte Rácz né­nit, nemegyszer adtak már ne­ki jutalmat lelkiismeretes munkájáért. Legutóbb pedig 1300 forint nyereségrészesedési kapott A Pest megyei termelőszö­vetkezetek az idén a tavalyi­nál jóval nagyobb mértékben járulnak hozzá a fővárosi zöldségelláftáshoz; több mint kétszer akikora területre kö­töttek termelési szerződésit, minit az elmúlt évben Ezek szerint mintegy ezer vagon zöldségféle jut a fővárosi üzle­tekbe a Pest megyei termelő­szövetkezetekből. A szerződé­ses zöldségtermelés igen kifi­zetődő a termelőszövetkezetek­nek. Eddig már 136 ezer forint E két gyár példájából látható, hogy dolgozóink bé­rezése összehasonlíthatatlanul jobb, mint a felszabadulás előtt bármikor. Az itt ismer­tetett, de az egyéb helyeken is előforduló hibák, hiányos­ságok nem ki javíthatatlanok Minden felelős beosztású em­bertől joggal követelik a dol­gozók, de elvárja tőlük a párt is, hogy szigorúan érvényesít­sék gyakorlati munkájukban az anyagi Ösztönzésre vonat­kozó elvi irányvonalat. Mun­kájuk legyen pontos, nyílt és őszinte. Mindenkor tartsák szem előtt a dolgozók állama és az egyén jogos érdekeit egyaránt. Farkas István Egységes társadalombiztosítási járulék a mezőgazdasági biztosítottaknál A Magyar Közlöny április 23-i száma közli a munkaügyi miniszter rendeletét a mező­gazdasági biztosítottak után fi­zetendő új összegű, egységes társadalombiztosítási járulék lerovásáról. Az egységes tár­sadalombiztosítási járulék fi­zetésére kötelezett munkálta­tók az új összegű járulékot az 1958. évi április 30-át követő időben foglalkoztatott mező- gazdasági biztosítottak után kötelesek fizetni A lerovásra szolgáló bélyegek: az állami és ezzel egy tekintet alá eső munkáltatók részére 3 forint 70 fillér értékű napi, 22 fo­rint értékű heti, és 92 forint értékű havi bélyeg. Az egyéb munkáltatók részére 6 forint 50 fillér értékű napi, 39 forint értékű heti és 160 forint ér­tékű havi bélyeget adnak ki; Mindaddig, amíg a fent le­írt bélyegek forgalomba ke­rülnek, helyettük az 1958 áp­rilis 30-ig érvényes, de a meg­felelő új járulékösszeg értéké­vel felülnyomott bélyegekkel kell az egységes társadalombiz­tosítási járulékot leróni. Az 1958. évi április 30-ig ér­vényes, de fel nem használt bélyegeket a munkáltató 1958 július 31-ig a bélyegek név­értékének készpénzben tör­ténő visszatérítése ellenében a Szakszervezeti Tarsadalombiz. tosítási Központ helyi szervei­nél beválthatja. értékű ingyenes vetőmagot, ka­matmentes hitelre 2500 meleg- ágyi ablakot kaptak, s május végéig több mint egymillió forint művelési előleghez jut­nak a szövetkezetek megyei értékesítő központjától. A szer­ződött területekre ezenkívül több mint egy és negyedmillió forint rövidlejáratú hitelt vet­tek fel a Pest megyei közös gazdaságok. A hosszú tél miatti késés el­lenére is jó termés ígérkezik a termelőszövetkezetek kerté­szeteiben. A paradicsom- és a paprikapalánták szépen fej­lődnek a melegágyakban, a nedves időjárás ellenére a pa­lántavész csak igen kis mér­tékben pusztított. Az utóbbi napokban melegebbre fordult időjárást kihasználva, a zöld­ségtermeléssel foglalkozó szö­vetkezetekben befejezték a vöröshagyma duggatását, a zöldborsó, a petrezselyem és a sárgarépa vetését. Néhány nap múlva készen lesznek a dinnye vetésével is. A gyep­kockákba már elültetett ma­goik zöme szépen kikelt, s a legkorábbi vetésűeken a szik- levelek mellett már megjelen­tek a valódi levelek is. Megkezdték a tárgyalásokat a 14-18 éves fiatalok elhelyezéséről Évek óta gondot okoz, hogy az iskolából kikerült 14—16 éveseket, s a különböző kö­zépiskolákból, technikumokból lemorzsolódott 16—18 éves fia­talokat hogyan foglalkoztas­sák. Korábban — két eszten­dővel ezelőtt — olyan határo­zat született, hogy a 14—16, illetve a 16—18 éves lányokat és fiúkat a vállalatok csök­kentett munkaidőben foglal­koztathatják. Erre a célra az állam jelentősebb összegeket | is juttatott az érdekelt üze- imeknek. A múlt évben azon- jban, amikor ezt a célt szolgáló ! összeget már a vállalat pénz­ügyi keretébe kellett beállí- i tani, a vállalatok zöme kevés ifigyeimet fordított a fiatalok [elhelyezésére. A köz szolgálatában házról házra szállt, s egész utcasorok vál­tak a szörnyű tűz­vész martalékává. Az emberek tehetetlenül álltak a pusztítással szemben, mígnem Tárnokon is megala­kult az önkéntes tűz­oltó egyesület, ahová Viktor bácsi elsőként lépett be. Amikor visszajött az első vi­lágháborúból, őt vá­lasztották meg a falu tűzoltóparancsno­kául. Ezzel kezdődik tulajdonképpen a Tárnoki önkéntes Tűzoltótestület felvi­rágzásának története, Akkor még nem úgy volt, mint ma­napság. Az önkéntes tűzoltók senkitől sem kaptak támogatást, a saját erejükből kel­lett magukat fenn­tartani. Viktor bácsi ezzel sem törődött, tfelhasználva remek szervező képességét, s pár év alatt a kör­nyék legjobban fel­szerelt és legjobban képzett tűzoltóegye­sülete került ki a keze alól. Hogyan? — kérdezhetné bárki. ügy, hogy fáradha­tatlanul szervezte a falu fiataljait, tánc- mulatságokat, színda­rabokat rendeztek, * a bevételekből lassan felszerelték a tűzol­tószertárat. Az önzetlen mun­káért nem maradt el az elismerés. Ma már két aranycsillag fénylik Viktor bácsi önkéntesi egyenruhá­jának hajtókáján. Nemrégiben írta róla a tűzoltóújság: „Mi­kulásik Viktor fő­hadnagy fáradhatat­lan szervező készsé­gének köszönhető, hogy egyik legjobban képzett testület szol­gálhatja Tárnok köz­ség lakosságát és an­nak tűzvédelmét.” Viktor bácsinak valóban sokat kö­szönhetnek a tárno­kiak. Pályafutása alatt tizenhét na­gyobb tűzeset fordult elő a községben. Leg­utóbb a helyi Augusztus 20 Tsz— ben gyulladt ki a szalmakazal, Viktor bácsiék azonban minden alkalommal Most, hogy mindössze két hónap választ el az iskolaév befejezésétől, időszerűvé vált ismét a 14—18 éves fiatalok ügye. A fővárosi tanács mun­kaügyi osztálya a szakmi­nisztériumokkal egyetértésben megkezdte erre vonatkozó tár­gyalásait. Elsősorban azt vizs­gálják, hogy hány fiatalról van szó, köztük hány fiúról, illetve leányról. Ezen túlme­nően pedig azt kutatják, hogy melyek azok a területek, ahol fiatalokat lehet elhelyezni csökkentett munkaidőben Az érdekelt szervek vezetői hang­súlyozták, hogy a problémát legkésőbb júliusra meg akar­ják oldani, (hogy azután azok a fiatalok, akik nem tanulnak tovább, ne legyenek tétlen ségre kárhoztatva. megakadályozták a | tűz továbbterjedését. § s amit csak lehetett. 1 megmentettek a \ pusztító lángoktól. | Viktor bácsi most is 1 csaknem minden sza- | bad idejét a köznek § áldozza. Vasárnapon-1 ként a gyakorlatokat 1 vezeti, hétköznapi \ munkája után (a he- [ lyi ktsz-ben dolgo-\ zik, mint csizmadia) \ a tűzoltóegyesület { ügyes- bajos dolgait \ intézi. Eddig több, \ mint kétszáz jól kép- l zett tűzoltó került ki \ a keze alól, akik kö- \ zül nagyon sokan\ már a fővárosi tűz- \ oltóságnál végzik \ munkájukat. Viktor bácsi, an- i nak ellenére, hogy \ már nem éppen a legfiatalabb korosz­tályhoz tartozik, nem akar az egyesülettől megválni. — Amíg élek, tűzoltó mara­dok! — jelentette ki a minap is. Jó egész­séget és hosszú életet kívánunk Viktor bá­csinak, hogy még na­gyon sokáig vezet­hesse a tárnoki ön­kéntes tűzoltókat! (súlyán) Ez aztán kutyasors! rz annak emberek, \ r akik már ifjú- | korban koravének, I viszont olyanok is [ vannak, akik késő I öregségükben is fia- \ talok, Mikulásik Vik- [ tor, a tárnokiak köz- \ kedvelt Viktor bácsi- \ ja az utóbbiak közé \ tartozik. Életében \ eddig egy híján már I hetven tavasz szö- | kött virágba, mégis I olyan könnyen mn- I zog, mintha tegnap I vetette volna le ma- 1 gáról a katonaruhát. | Viktor bácsi amo- ! lyan ízig-vérig fürge, | mindig mozgó, ezer- | mesterember. A csiz- ! madiamesterséget I apjától örökölte, ház- | építő „tudományát” | —, mert ehhez is ért I — a kőművesek mel- | lett szerezte. A fúrás- 1 faragáshoz csak a | maga jószántából | szokott. Egyéb mun- | kákhoz is ért, mégis | legjobban — bármi- 3 lyen furcsán hangzik ! is — a tűzoltómes- I térségét szereti. | Azelőtt régen bi- I zony gyakran felröp- | pent a vöröskakas a | falu zsúpfedeles há- ! zaira. Ilyenkor aztán í nem volt irgalom,

Next

/
Thumbnails
Contents