Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-22 / 94. szám

1958. ÁPRILIS 22. KEDD rrrr ♦/£ c tzLCirlap 3 Kétfelé ? ¥ ] lviczky József elvtárssal, a nagykátai járási szö­vetkezeti központ elnökével beszélgettem. Sokféle dologról került szó, s az ember öröm­mel hallgatta, hogyan dolgoz­nak újszerűén a földműves­szövetkezetek, hogyan kezdik valóban betölteni a falu szo­cialista átalakításában játszott fontos szerepüket. Sok a jó eredmény, akad mivel büsz­kélkedni, de ugyanakkor akad szép számmal gond is, melyek között elsőként említette Ul- viczky elvtárs a gépállomáso­kat. A földművesszövetkezetek örömmel vették tudomásul, hogy a gépállomások munká­ját igénybe vehetik, szerződés­sel vagy szerződés nélkül is sok segítségre számíthatnak. Az öröm azonban korai volt. Jelenleg az a helyzet, hogy a gépállomások még a szerző­désben vállalt kötelességüket sem szívesen teljesítik, olykor valósággal könyörögniük kell a földművesszövetkezeteknek, hogy a papíron lefektetett — tehát mindkét fél számára kö­telező — dolgoknak a gépállo­más eleget is tegyen. Nem egy esetben előfordul, hogyha már nagyon sürgetik a földműves­szövetkezetek, akkor végre kapnak egy vontatót, de „ter­mészetesen” a legrosszabbat, ami egy órán belül felmondja a szolgálatot, s akkor fuccs a munkának, a földművesszövet­kezet marad szégyenben, mert nem tudja teljesíteni a gaz­dákkal szembeni kötelezettsé­gét. Vajon csak azzal állunk szemben, hogy egyes gépállo­mások hanyagul dolgoznak? Sajnos, nemcsak ezzel, hanem egy hamis, sok kárt okozó szemlélettel, mely megfogal­mazva valahogy így hangzik: először ez, másodszor az, har­madszor amaz, s majd végül, nagyon végül jöhet a földmű­vesszövetkezet. Vajon helyes-e, hogy kétfelé húzzák a szekeret, melynek egyfelé kellene haladnia? Nem helyes. De könnyű ezt jpondani! Sokkal nehezebb az emberek szemléletében elérni, hogy így is gondolkodjanak, s főként így is cselekedjenek! Gépállomásaink igen sokat tettek a falu szocialista átala­kításáért. S nyilván még igen sokat fognak is tenni. De ép­pen ezért érthetetlen az a memtörődömség. ahogyan a földmüvesszövetkezetekkel va­ló kapcsolatot értelmezik, aho­gyan a földművesszövetkezetek munkamegrendeléseit kezelik. A be nem tartott Ígéretek rontják a földmüvesszövetke- zetek hitelét a gazdák, a falu előtt, de rontják a gépállomá­sét is. S akkor kinek használ ez a dolog? Napról napra több és több a munka falun. Több és több tehát a gépállomások dolga is. De a földművesszövetkezeteké is! S a sok munkának csak úgy tudnak eleget tenni, ha mindketten segítik egymást, s nem szitkokat szórnak a má­sikra, nem gáncsot vetnek egymás elé. Ideje lenne, hogy megyei szinten a két szerv vezetői foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, mert nagyon sok a panasz. De mégsincs késő, lehet — és kell is! — segíteni! S akkor sokkal könnyebb, gyorsabb lesz egyfelé haladni, mint kétfelé húzni, de nem mozdulni élőre egy tapodtat sem. — sz — t Lesz-e vendéglője PiU Pilisszentlászló — ez a Szent­endrétől 12 kilométerre eső kis falu — egyik gyönyörűsége a Dunakanyarnak, Hegyeikkel erdőkkel, zúgó patakkal ékes vidékét kora tavasztól késő őszig ellepi a kirándulók, I turisták tömege. A falu lakói büszkék is e nagy érdeklődés- \ re. Völgyekre ékelt takaros há ! zaikat egyre meszelgetdk, íes- tegetik, csinosítják: nehogy azt mondhassa akárki is, hogy a szép környéket elcsúfítja egy csúnya falu. Egyedül a főtéren van egy épület, amely megle­hetősen kirí a csinos, tiszta há­zaik közül. Ez a földművesszö­vetkezeti italbolt. Pedig nem így volt ez hajda­nán! 15—20 évvel ezelőtt fe- hérabroszos asztaloknál, ci­gányzene és }ó bor mellett mulatoztak a vendégek a na?v üveges verandán. Ma is erre vágynak a pilisszentlász- lóiak. Mert a turisták minden évben ellátogatnak ide most is. Dohát a vendéglőbe betérni nem sok hangulatuk van. Nem is csoda. A dohos termekben ket-három asztal, s ugyanany- nyi törtlábú, ócska szék bús­lakodik. Nemhogy ínycsiklan­dó pörkölt, vagy jóféle ízes ka­darka csalogatná őket, de még azért is hálát adhatnak, ha egy-egy pohár szódavíz jut ne­kik. Ugyanis a szikvízüzem nem műkö'dik, sört, s kivált­képpen bort csak néha-néha kap az italbolt. S miért van ez így? Hiszen másfelé nincs hiány a borban. A falu lakosai minden baj oko­zójának a körzeti földműves- szövetkezetet mondják, amely nagyon-nagyon mostoha gye. rétként kezeli Pilisszentlász- lot. De mj a véleménye mind­erről a körzeti föltíművesszö- vebkezetnek? Madarász Sándor ügyvezető így válaszol: — Nem mostoha gyerek ne­künk Pilisszentlászló, dehát nehéz helyzetben vagyunk Nincsen pénzünk arra, hogy rendbehozassuk az ottani bol­tot és vendéglőt. Majd akikor beszélhetünk renoválásról, ha annyit jövedelmeznek a szö­vetkezeti üzletek, hogy telik belőle. Valóban, a beruházás na­gyon szűkre méretezett, de az is igaz, addig nem számíthatnak nagyobb bevételre az üzletek sem, ameddig nincs megfelelő árualap, i — Szódavíz hamarosan lesz — ígéri az ügyvezető. Nemrég építettünk egy új kutat, amely­ből majd szódavizet gyártunk, de jelenleg a vegyvizsgálat eredményét várjuk a tisztior­vostól. — A borügyben nem mi va­gyunk a felelősek — mondja Madarász Sándor. — Legszíve­sebben annyit szállítanánk oda, amennyit kémek. De mi sem kapunk. Negyedévenként 160 hektó bor lenne a körze­tünkbe tartozó italboltok szük­séglete. de mindössze 24 hek­tót kaptunk. Tavaly a kör­nyék borforgalmának 60 száza­lékát mi bonyolítottuk le, most ennék felét kaptuk. A tőlünk elvett mennyiséget pedig az ál­lami boltoknak juttatták. Ugyanakkor felemelték pénz­ügyi tervünket. Őszintén szólva nem csupán Mészáros Sándornak, do ne­künk is furcsa és teljesen érthetetlen ez az intézkedés Persze — mondhatnák egye­sek — az állami boltok bora éppen olyan jó, mint a földmű- yesszöveCkezeteké. Igen ám! De Pilisszentlászlón csak föld- művesszövetkezeti boltok van. nak. Az emberek pedig itt is inni akarnak valamit, s ha nem kapnak bort, pálinkát isz­nak. Márpedig kormányunk azzal a célzattal emelte nemré­giben az égetett italok árát, hogy helyette inkább bort, sört igyanak, hiszen mindenki előtt ismeretes a pálinka, rum egészségre ártalmas hatása. Ajánlatos lenne tehát sürgősen felülvizsgálni ezt az intézke­dést. Abban viszont a pilisszent- lászlóiaknak van igazuk, hogy egy olyan vigasztalan vendég­lőben, mint az övék, jó bor mellett is meggondolnák az emberek, hogy beüljenek-e oda. Pedig — ha ügyesen meg­szerveznék — egy kellemes kis vendéglő egy esztendő alatt visszatérítené a beruházási költségeket. Madarász Sándor elmondta, hogy hamarosan 18 000 forintot kapnak a ven­déglő rendbehozására. Ha oko­san használják fel ezt az össze­get, segíthetnek a legfőbb ba­jokon. A falu lakói pedig ne várjanak mindent a szövetke­zettől. Ha olyan kényesek a csinos külsőre, fogjanak ösz- sze, közösen, társadalmi mun­kában egyetlen nap elegyen­gethetik a vendéglő udvarát olyannyira, hogy akár táncol­hatnak is rajta. (—sz—) Cegléden a földművesszövetkezet felvásárló telepén 50 000 darab exportreteszt állítanak össze Példamutató vállalás Miért szűnt meg a dánszentmiklósi gyümölcstermelő szakcsoport ? Értekezletet tartottak az el­múlt hét végén Monoron a já- fás földművesszövetkezeteinek ügyvezető elnökei. Arról be­széltek, hogy részjegyjegyzési kampányt indítanak április kö­zepétől május közepéig. Az 1957-ben megrendezett rész­jegyjegyzési versenyben a me­gye legjobb járásának bizonyul­tak, megszerezték az első he­lyet, s a több ezer forintos pénzjutalmat. Nagy tétről van tehát szó, meg kell tartani az első helyet az idén is. Ez a verseny nem öncélú, hiszen elsősorban a földiművesszövetkezet érdeke, hogy minél nagyobb legyen sa­ját vagyona. No meg az sem mellékes, hogy az idén jegy­zett részjegyek összegének ere­jéig tetszésük szerint valósít­hatnak meg fontos beruházáso­kat, beszerzéseket. És ilyen munka hol ne lenne? Egymás után álltait fel a földművesszövetkezetek ügy­vezetői és bejelentették, hogy igazgatóságuknak és dolgo­zóiknak megkérdezése után milyen vállalást tesznek. A mendeiek, vecsésiek. üllőiek 10—10 ezer forint, a pilisiek 15 ezer forint befizettetését vál­lalták. S hogy eredményesebb legyen a munka, segítségül hívják a szövetkezeti nőbizott­ságok és a földművesszövetke­zetek KISZ-tagjait is. A ver­seny megkezdődött. Tavaly a monori járás lett az első. Na­gyon bíznak, az idén is a leg­jobbak lesznek. A Földmüvesszövetkczetek Ceglédi Járási Központ­ja a napokban közölte a Szö­vetkezetek Pest megyei Köz­pontjával, hogy a dánszent­miklósi tanács v. b. felosz­latta a községben 1957 elején alakult gyümölcstermelő tár­sulást. Pontosabban az 1957. február 2-án megkötött ha­szonbérleti szerződéssel bér­beadott csaknem 20 kh ingat­lant visszavonta, pedig erre a területre a szakcsoport a ta­náccsal 5 éves szerződést kö­tött. Szépséghibája az intéz­kedésnek, hogy a községi ta­nács a földbérlet visszavoná­sáról sem a földművesszövet- kezetet, sem annak járási központját nem értesítette. Ellenben a Pest megyei* Nö­vényvédő Állomással 1958. március 20-án a szakcsoport bérletében levő területre 1 éves kényszerhaszonbérleti szerződést kötött. A szakcsoport 1957. január­jában alakult 10 taggal. Köz­tük volt 4 olyan tag is. akik­nek nem főfoglalkozása a földművelés, illetve gyü­mölcstermesztés. Ezek között volt Papp József, a jelenlegi vb-titkár édesapja. Papp András, a vb-titkár öccse, szövetkezeti kocsmakezelő és Papp Károly állami gazdasá­gi dolgozó. A szakcsoport munkájában fentiek nem vettek részt, maguk helyett napszámosokat, iskolás gye­rekeket küldtek, s bizony a talajmunka nem volt kifo­gástalan. A szakcsoport a növényvédelmi munkákat a gépállomástól bérbevett mo­toros gépekkel végezte. 1957 végén meghalt a szak­csoport régi elnöke, s a cso­portban bizonytalanság ütöt­te fel fejét. Ám 1958. február 28-án, csoportértekezlctükön határozatot hoztak, kizárták azt a négy tagot, aki nem dolgozott a szakcsoportnak, helyettük olyan dolgozó pa­rasztokat vettek be, akiknek fő foglalkozásuk a mezőgaz­dasági munka. Horváth Fe­renc személyében új elnököt is választottak. Határoztak abban is, hogy megkezdik és március 20-ig befejezik a gyümölcsösben az esedékes növényápolási munkákat. Ezután a tanács vb-titkára beszélgetett a csoport tagjai­val és közölte velük, hogy a munkához nem foghatnak hozzá, mert a bérletet más­nak adta a tanács. Scholz Nándor, községi gazdasági felügyelő szerint semmit nem lehet tenni a v. b. döntése ellen. Pedig ér­demes lenne. Tavaly, a rossz évben, a gyümölcsös ugyanis nagyon elhanyagolt állapot­ban került a szakcsoport bir­tokába, a tagok bevételük 80 százalékát a gyümölcsös rendbehozására fordították. A földművesszövetkezetek felülvizsgálták az elmúlt év végén a szakcsoportot és en­gedélyezték további működé­sét. A szakcsoport tagjai, Ma­láta Ferenc, Horváth Ferenc és a többiek nem nagyon re­ménykednek a szakcsoport újbóli megalakításában, mert mint mondják, nem mernek ujjat húzni a tanáccsal, no meg az idő is előrehaladt. Egyesek azt mondják — és ez a MÉSZÖV véleménye is —, hogy a helyi tanács tör­vénysértést követett el, mi­vel nem volt jogában a v. b.- nek felbontani minden alap nélkül az 5 évre szóló bérleti szerződést. Különben is a ta­nács előzetesen senkinek nem szólt döntéséről, még csak fel sem szólította a földmű- vesszövetkezetet az esetleg tapasztalt visszásságokra. Annál is inkább, mert a cso­port tagjai tavaly a gyümöl­csös termését a földműves- szövetkezeten keresztül érté­kesítették, tehát nem speku­láltak, megvolt bennük a tö­rekvés az alapszabály sze­rinti ténykedésre, a közös alap képzésére. Úgy tűnik, a bérlet vissza­vonása azért történt, mert a szakcsoport kizárta tagjai kö­zül azokat, köztük a vb-titkár rokonságát is, akik nem vet­tek részt a termelőmunká­ban, csak az osztozkodásnál jelentek meg. A megyei ta­nács V. b. minden bizonnyal foglalkozik az üggyel és igaz­ságos döntést hoz. Cs. A. Miért akadályoz bennünket a tervező vállalót és a beruházási bank? Levelezőnk, Kiss Ferenc, az aszódi járás beruházási előadója a következő ész­revételeit írja lapunknak: Az MSZMP agrárpolitikája előírja, hogy a beruházások ésszerű felhasználásával is csökkenteni kell a mezőgazda- sági termelés költségeit. Ez a megállapítás különösen a tsz- ekre vonatkozik, ahol nem mindig az adottságoknak megfelelő beruházásokat esz­közölték, s ezért sok esetben nem megerősödésüket segí­tették elő, hanem a beruházási célok gondatlan kitűzésével újabb terheket róttak rájuk. Az aszódi járás termelőszö­vetkezeteiben például az 1952- ben épített istállókat most renoválni kell. A rossz terve­zés, s a még rosszabb kivitele­zés miatt jelenleg olyan álla­potban vannak, hogy bennük nemcsak az elhelyezett álla­tok nincsenek biztonságban, hanem az állatgondozók testi épsége is veszélyeztetve van. Járásunkban 4 istálló helyre­állítására, illetve átalakítására kaptak a termelőszövetkezetek állami támogatást. Bár kor­mányzatunk lehetőséget adott az átalakításra, ezt zavarják még egyes körülmények. A helyreállítási munkákat késlelteti a meg nem értés. A felsőbb szervek ugyanis en­gedélyezték az egyedi tervek igénybevételét, a Magyar Nemzeti Bank járási fiókja azonban a területi iroda uta­sítására csak a Földművelés­ügyi Minisztérium tervező vállalata által készített tervek alapján biztosít hitelkeretet. Tekintve, hogy' az istállók helyreállítását, illetve átalakí­tását ez év októberéig be kell fejezni, érthetetlen a bank ilyen állásfoglalása, mivel a tervező vállalat csak május végére vállalta a tervek elké­szítését. Egyedi tervet nem fo­gad el a bank még akkor sem, Nagy sikere van a vetőburgonyának, amelyet a földművesszövetkezet szerzett be és oszt szét a termelőknek. Erről számol be két képünk is. ha az szakszempontból kifo­gástalan. Például a bagi Vörös Csillag, Termelőszövetkezetnek a kivitelező térítés nélkül bo­csátotta volna rendelkezésére a terveket, de a bank vissza­utasította. A termelőszövetke­zetnek ebből hátránya szár­mazhat, mert tervezési díj­ként a tervezési vállalatnak a költségvetés 5—10 százalékát kell kifizetni, s a tervek csak májusban készülnek el. Nem biztos viszont, hogy a munká­kat októberig el tudják végez­ni, mivel nyáron és nyár vé­gén a sok mezőgazdasági munka miatt nincs munkaerő az építkezéshez. A közeli vál­lalatok kapacitás hiányában nem vállalják a helyreállítási munkákat, így ezt a termelő- szövetkezeteknek kell elvé­geztetni szakiparosokkal. Hasonló a helyzet a hévíz- györki Dózsa Tsz-nél is. Itt még a múlt év decemberében megkezdték a helyreállítási munkálatokat, az akkor meg­jelenő rendelet értelmében, amely szerint állami támo­gatást csak a megrongálódott istállók helyreállítására kap a tsz. Egy újabb rendelet mó­dot nyújtott a vonóvasas is­tálló födémes istállókká tör­ténő átépítésére. Ezt a lehető­séget azonban a termelőszö­vetkezet nem használhatja, mivel a rendelet megjelené­séig felhúzott falakra vasbe­tonfödém nem építhető. Így az igen gazdaságos magtár- padlásos istálló megépítése a hévízgyörki Dózsánál már szinte megvalósíthatatlan, oly nagy költségeket jelentene. Ezt a veszteséget a különböző időben megjelenő két azonos tárgyú rendelet okozta. Most nem tudják befe­jezni az építkezést, mert a Magyar Nemzeti Bank 2. számú területi iroda műsza­ki revizorai az átépítési mun­kát felfüggesztették azzal, hogy a kivitelező a még fel nem használt anyagokra is fel­vette a pénzt. Különös Indo­kolás ez. Talán pénz nélkül is szerezhetett volna anyagot a tsz? Különben a kivitelezés módját a bank 2. számú terü­leti irodája előzőleg már jó­váhagyta. Jelenleg a munka áll, a te­henek a baromfiólban vannak elhelyezve. A rossz elhelyezés a tejtermelésben már jelzi ne­gatív hatását. S ha ez az álla­pot sokáig megmarad, veszé­lyeztetve van a törzskönyvi ellenőrzés fenntartása. Kívánatos lenne, hogy egy- egy mezőgazdasági építkezés ne csupán a pénzügyi bürok­ráciának legyen kitéve, ha­nem hallgassák meg a szak- véleményeket is, hiszen köny- nyen előfordulhat, hogy ez a túlzott pontosság tízezreibe kerülhet a tsz-nek és ezen ke­resztül a népgazdaságnak. Egy hasznos kezdeményezés Évekkel ezelőtt csaknem minden földművesszövetkezet foglalkozott scrtésfoizlalással. Az elmúlt két évben nagyon visszafejlődött ez, sőt, a leg­több helyen ráfizetéses volt a hizlalás. A kedvező termény- felvásárlási lehetőségek miatt napról napra több földműves- szövetkezet állítja fel újra ser­téshizlalási üzemágát. Pilisen a napokban vettek húsz sertést, Gyónón koráb­ban, s biztositék nyílik arra, csakhamar a legtöbb földmű­vesszövetkezet, ahol arra lehe­tőség van, hizlal sertést. Az így hizlalt sertéseket a szövet­kezetek saját húsboltjaikban mérik ki községük lakosságá­nak. v

Next

/
Thumbnails
Contents