Pest Megyei Hirlap, 1958. április (2. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-19 / 92. szám

1958. Április i9. szombat í'tAI MEGTEI ^/Círlan Néhány sió a munkavédelemről Egy dolgozónak sem kell különösebben bizonyítani: mi a különbség a régi és az új munkavédelem között. Na­gyon jól tudják a régi mun- 'kások — hisz saját bőrükön érezték —, hogy a felszabadu­lás előtt a tőkés kénye-kedvé- re volt bízva: tesz-e valamit a biztonságos termelés, a munkás egészségének meg­óvása érdekében, vagy sem. Ha baleset történt, azt rend­szerint a dolgozó hibájából eredőnek minősítették. szerencsére már a múlté. Népi államunkban éppolyan törvény teszi kötelezővé a munkavédelmi előírások be­tartását, mint a tervteljesítést. Ha valahol nem tesznek ele­get e törvénynek, büntetendő cselekményt követnek el. Ez természetes is a dolgozók ál­lamában. A munkavédelem mai hely­zete összehasonlíthatalanul jobb a réginél. Minden ipar­ágban körültekintően kidol­gozott szabályok írják elő, hol, milyen körülmények kö­zött szabad foglalkoztatni az embereket és milyen védőesz­közökkel kell felszerelni a gé­peket, berendezéseket. Dol­gozóink munkájuk szerint kisebb-nagyobb mértékű munkaruhaellátásban része­sülnek. Az egészségre ártal­mas munka közben foglalkoz­tatottakat védőétel-ellátás­ban részesítik. Üzemorvosi szolgálat áll a dolgozók ren­delkezésére. Betegség és bal­eset előfordultával ingyenes orvosi kezelésben és táppénz­ben részesülnek dolgozóink. Csökkent munkaképesség, vagy munkaképtelenség ese­tén sem kell a jövőtől retteg­ni, mert vagy könnyebb mun­kakört kap az ilyen ember, vagy nyugdíjat folyósítanak részére. Ezek a legfontosabb, tör­vény biztosította intézkedések. De ezeken kívül számos más tanújelét is láthatjuk üze­meinkben a munkásvédelem­nek. Ilyen például a terhes anyákról való gondoskodás, a különböző mértékű" segélye' zés, az üdültetés, a dolgozók gyermekeiről való gondosko­dás és így tovább. Mondhatná-e ezek után va­laki, hogy népi államunkban elhanyagolják a munkavédel­met? Nyugodt lelkiismerettel aligha. Hisz még a fejlett nyu­gati iparban is ismeretlenek a nálunk természetesnek tűnő létesítmények. Sok nyugatról visszatért disszidens is beszá­molt erről, aki odakint üzem­ben dolgozott. Egybehangzóan vallják, hogy mindent kipré­selnek a munkásból, de hogy magával az emberrel mi törté­nik, azzal nem törődik a tő­kés. Ha kidől a sorból, ott áll egy helyébe száz a munkanél­küliek hadseregéből. A kommunisták nem di­csekvő emberek. De nem is belenyugvóak. Amikor meg­mondják, hogy a mi üzemeink munkavédelmi helyzete össze­hasonlíthatatlanul jobb a ré­gi magyarországi tőkés gyára­kénál és a fejlett nyugati trösztökénél, azt sem hallgat­ják el, hogy van még tenni­valónk e tekintetben. Mert a nagymértékű fej­lődés ellenére van mit szóvá- tenni. Nemrég panaszolta a Diósdi Csapágygyár egyik csi­szolómunkása, hogy kibírha­tatlan munkakörülmények kö­zött kell dolgoznia, mert rossz az elszívóberendezés Ezt szó­vá is tettük, reméljük, azóta megjavították A Ganz Áram­mérőgyárban. ahol egyébként új. korszerű gépek beállításá­val javítják a munkakörülmé­nyeket. 1956-hoz viszonyítva 20 százalékkal növekedett a bal­esetek száma. Sok helyen baj van a villánybiztcsítékckkal és egyéb biztosító berendezé­sekkel is. A Pestvidéki Gép­gyárban amiatt elégedetle­nek a dolgozók, mert nincs megfelelő fürdőjük, nem áll­nak rendelkezésükre megfelelő elszívó berendezések. Néhány helyen mértéktelenül túlóráz- tatják a dolgozókat. Még nem sikerült száműzni minden üze­münkből az úgynevezett fe­kete túlóráztatást sem. Saj­nos. még jó néhány ilyen és hasonló példát fel lehetne so­rolni. Az esetek nagy részében a mulasztások okaként a beru­házások hiányát említik. Ér­velésükre azt válaszolhatjuk, hogy a minisztériumoknak nem áll mód jukban a kerete­ket meghaladó anyagi támoga­tást adni. De biztosak va­gyunk benne, ha elengedhe­tetlenül szükséges valamilyen beruházás, folyósítása elől egy minisztérium sem zárkózik ei. Üzemeink vezetőinek ^ ej kell azonban ismerniük, nopy a mulasztásoknak egyéb okai is vannak. Igaz, hogy előfor­dulnak olyan balesetek, ame­lyeknek a laza munkafegye­lem az oka, de az is igaz, hogy sok művezető, üzemve­zető dolgozik anélkül, hogy letette volna a biztonsági vizs­gát. Meg kellene tiltani, hogy emberek százaiért felelős mun­kakörökben ilyen vizsga .le­tétele nélkül dolgozhassanak. E téren azonban a szakszerve­zetnek is van tennivalója. Biz­tosítsák a vizsgákhoz szüksé­ges szakkönyveket, hogy le­gyen miből tanulniok az erre kötelezett felelős embereknek. Egyes üzemi főmérnökökkel is meg kell értetni a munka- védelmi rendelkezések nagy fontosságát. Egyébként nekik is vizsgát kell termiek a mun­kavédelmi teendőkből. Nagyon fontos a munkavé­delmi felügyelő és a bizton­sági megbízott szoros együtt­működése. Ök elrendelhetik egy gép leállítását, ha szük­ségesnek tartják. Igaz, hogy ilyen esetben az igazgató, vagy a főmérnök saját felelősségére tovább üzemeltetheti a gépet, de ha az üb-vel együtt te­kintélyt biztosítanak maguk­nak. ilyen visszásságokra nem kerülhet sor. Ha a szakfelelő­sök és az ü. b. megfelelő ér­veket sorakoztatnak fel, az üzem vezetői is megértik a szorgalmazott feladat végre­hajtásának fontosságát. Ha ennek ellenére sem érnének el eredményt, ott vannak az üzem vezetőire is kötelező ér­vényű rendeleté!??’amelyeknek aJapjón:el lehet járni. A balesetek »lhárítása érdeké­ben az üzemorvosok is jó tanácsokat tudnak adni. Szá­mos üzemünkben, például a Budakalászi Textilművekben az ü. b. szoros kapcsolatot tart az üzemi orvossal. De e te­kintetben panasz is akad. Dr. Polcsán Mihály Pest megyei vezető üzemorvos tette szóvá nemrég, hogy a Gödöllői Gép­gyárba nem engedik be a hatósági orvosokat. Az igaz­gató pirovokációmak minősíti, ha az orvosok a kötelességük­kel járó jogaikat érvényesí­teni akarják. 1955-ben ő írá­sos engedélyt kapott a gyár látogatására, illetve ellenőrzé­sére. Bár az engedély vissza­vonásig érvényes, ma azt ál­lítják, hogy érvénytelen. Sem­mi szükség sincs az ilyenfajta eljárásokra. Az orvos segíteni akar. Ha rendben van minden az üzemiben, akkor nincs mitől félni. Ha hibák vannak, csak örülhetnek, ha valaki felhívja azokra a figyelmet. Többen szóvá teszik, hogy kevés a munkavédelmi propa­ganda anyag. Szolgáljon meg­nyugtatásukra. hogy Illetéke­sek tárgyalásokat folytatnak a Táncsics Könyvkiadóval meg­felelő plakátok készítésére. Bár a régi diafilmek gyártá­sát leállították alacsony szín­vonaluk miatt, az idei második félévben új diafilmeket készí­tenék majd. Megjegyezzük, hogy nagyon jó és hasznos az ezzel kapcsolatos propaganda munka, de a dolgozók szak­mai oktatásáról sem szabad megfeledkezni. A szakma, a gépek kezelésének tökéletes megismerése a balesetek meg­előzésének egyik legfontosabb módja. Megyénkben sok a ki-, illet­ve bejáró munkás. Különösen a vidékről Budapestre járó dolgozók figyelmét fontos fel­hívni a közlekedési szabályok szigorú betartására. Ez Is szorosan összefügg a munka- védelmi feladatokkal. A munkavédelem terén meg­levő hibákat, hiányosságokat csak úgy tudják megszüntetni üzemeinkben. ha a munka- védelmet az egyéb fontos fel­adatokkal egyenrangúnak te­kintik. Nagyon fontos, hogy a munkavédelemmel megbí­zottakon kívül valamennyi vezető tanulmányozza az ide vonatkozó szabályokat, rende­leteket. Csak ezeknek töké­letes ismeretével képesek va­lamennyi feladat áttekintésé­re és végrehajtására. Farkas István Rendelkezés a generáltervezésről A generáltervezés az utóbbi időben túlnyomórészt már csak a különböző építési ter­vek adminisztratív, nem pe­dig műszaki összehangolását jelentette. Ezért az építésügyi miniszter a generáltervezés céljának érvényre juttatására elrendelte, hogy a városi mé­retekben épülő és nagyobb, összefüggő, egységes műsza­ki összehangolást igénylő te­rületeken lakások, közintéz­mények és egyéb kommuná­lis beruházások tervezését kizárólag az Építésügyi Mi­nisztérium által kijelölt ge­neráltervező vállalat végez­heti. Az országos jellegű közleke­dési létesítmények (út, vasút) generáltervezését továbbra is az erre rendelt tervező szer­vek végezhetik. Az előtervezé- si műveletek (regionális és ál­talános rendezési tervek, ku­tatások) nem tartoznak a ge­neráltervezési kötelezettségek alá. Ifjúsági fényképpályázat Ez év második felében nemzet­közi fotókiállítást rendeznek a Német Szövetségi Köztársaságban. A magyar UNESCO bizottság, a Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Fotóművészek Szövetsé­ge most ifjúsági fényképpályáza­tot hirdet, s a pályázat legsikerül­tebb alkotásait — összesen 100 ké­pet — kiküldik a nemzetközi ki­állítás bíráló bizottságának. Az ifjúsági fotópályázaton 25 éven aluli fiatalok vehetnek részt. A képeket 18X24 centiméteres nagyságban fehér-fekete fényes papíron kell beküldeni a Magyar Fotóművészek Szövetsége címére (Budapest, 4. Postafiók 166). A pályázati kiírás szerint a fény­képeknek mai életünket kell áb- rázolniok. így többek között a képeken be kell mutatni, hogyan dolgozik, tanul, szórakozik, műve­lődik ifjúságunk. Készt vehetnek a pályázaton a fiatal fotosok na­gyobb ifjúsági megmozdulásokról, találkozásokról stb. készített fény­képekkel is. Egy-egy részvevő tíz fényképet küldhet be. A beküldési határidő május elseje. A'„dohénymentes'' cigaretta Az amerikai Jean U. Koree olyan „dohánymentes” ciga­rettát állított elő, amelynek jóízű füstjében sem nikotin, sem pedig kátrányi anyagok nincsenek. Az újfajta ciga­rettákat nádcukormelasszal töltötték meg. A váci Dunai Hajógyárban A mentőcsónakokat is alumíniumból gyártják. Felvételün­kön az újfajta alumínium tengeri mentőcsónak látható Befejezés előtt áll a Jugoszláviának készülő vízibusz Folyami ladik. Szintén alumíniumból (Fényképezte: Gábor Viktor) M ÁJUS ELSŐ NAPJA a ta­vasz teljes hatalomba lé­pésének örömünnepe. Eredete messze visszanyúlik a termé­szeti népek ősvallásának ide­jére. amikor a zsendülés, a megújulás, a nyárkezdet kol­lektív ünnepét jelentette és mindmáig megtalálhatjuk az összes európai népek szoká­saiban, a falvakban éppen úgy, mint a városokban. A szokás lényege: május el­ső napjának előestéjén, vagy hajnalán egy legallyazott lom­bosfát. fenyőágat vagy zöld­ágat állítanak vagy tűznek ki a házakra, a házak elé, az ablakokra stb., majd a nap valamelyik időszakában tán­cot, vigalmat, mulatságot ren­deznek a fiatalok a májusfa körül. Természetesen az idők fo­lyamán nemcsak május 1-hez, hanem más napokhoz is kap­csolódik a májfa és zöldág dí­szítés. Vannak helyek, ahol már húsvét napjához, máshol pünkösdhöz rögzítődik a szo­kás, de az adatok zöme a má­jus 1-i majfaállításhoz kap­csolódik. A történelmi korok változá­sai közepette új meg új tarta­lommal telítődik a május 1-i ünnep. A rómaiaknál a termékeny­ség istennője Maya volt. Róla nevezték el magát a május hó­napot is. Miután az európai népek átvették a római kalen­dáriumot, Maya ünnepe is át­ment a népek életébe. A ger­mán természetkultusznak is megfelelt ez a természetün­nep. A kereszténység tűzzel-vas- sal irtotta a „pogány” szoká­sokat. de az ősi évnegyedes ünnepekhez tapadó szokásokat mégsem tudta kitörölni a né­pek emlékezetéből. Ekkor ru­galmasan alkalmazkodott hoz­zájuk és az egyház szentjeihez kapcsolt legendákkal igyeke­zett elhomályosítani eredeti értelmét a tavaszünnepnek. E legendák egyike Jakab és Fü- löp apostolok személyéhez és mártíromságához igyekszik kapcsolni a májfaállítás és zöldágdíszítés szokását. Egy másik legenda azt mondja, hogy e szenteknek térítőútju- kon segítőtársuk volt egy Val- burga nevű szűz, akit a pogá- nyok feslett élettel vádoltak. Erre Valburga letűzte ván­dorbotját. amely a rágalmazók „szemeláttára” kizöldült. Ez­zel a „csodával” magyarázzák az Európa-szerte ismeretes májusfaállítás szokását. H AZÁNKBA e szokás ger- mán-szláv közvetítéssel jutott el. Legélénkebben nem­zetiségi környezetben (német, szlovák) él. De a székelyek és az anyaországbeliek is magu­kénak tartották és vidéken­ként számos változattal gaz­dagították. Néhány hazai pél­dát megemlítünk az alábbiak­ban. Első írásos nyoma a má- jusfaállításnak Debrecenből van. 1699-ből. Az ott állomá­sozó Marsigli ezred francia­vallon katonái táncoltak kard- táncot a májusfa körül. Szin­tén Debrecenben 1728-ban ezt jegyezték be egy számadás­könyvbe: „Die 2. May. A ma- jálisfáknak felásásáért disere- tio 7,20 írt.” A székelyeknél hajnalfa, ja- kabfa. jakabág néven, a szláv-német nyelvterületen májusfa. májfa néven ismere­tes. Legtöbb esetben nyírfa, amelynek a néphit szerint go­noszűző jellege volt. A legé­nyek, ha falujukban nem volt, elmentek távolabbi falvak ha­tárába. erdejébe is érte, ha nem adták, elhozták „szépsze­rével”, azaz: ellopták; Feldí­szítették a lányoktól kapott se- lyemikendőkkel, szalagokkal, színes papírdíszekkel. Sok he­lyütt a legények csoportba ve­rődve mennek ki a nap előes­téjén az erdőkbe, ott töltik az éjszakát. Isznak, mulat­nak. Éjfélig bús, azután vi­dám nótákat énekelnek. Majd a lányos házak elé viszik a ki­szemelt fát, ott leássák és őr­ködnék mellette, mert szokás volt a haragosoknak kidönte- ni. vagy ellopni. Reggel az­után, mikor a lányok is fel­serkentek, gyönyörködtek a fában és irigyelték azt, aki magasabbat kapott. Nyitrában a legények ezt énekelték: Kedvesemnek háza előtt Az éjszaka magos 1a nőtt S gyenge szellő lágy szárnyain Piros kendő leng ágain. S ZAMOS HELYÜTT a le­gények pénzt szedtek a májfa állításáért, s a pénzből táncmulatságot rendeztek. Ez ismerkedési és társasösszejö­vetel is volt egyben. Érdekes változata a pénzszedésnek a koloni (Nyitra megye) „szomo­rú királyválasztás”; A legé­nyek zeneszó és bonozás köz­ben megválasztják a „szomo­rú királyt”. Ezt mindkét ol­dalról fakardos őrök környe­zik és így felkészülten ház­ról házra járnak vele. Min­den házba betérnek, ahol má­jusfa van és a faállításért pénzt kérnek. A „szomorú ki­rálynak’? az a kötelessége, hogy komoly képet vágjon a sok vidámság közepette, mert ha elneveti magát, ő is fizet pár itce bort. amit azután kö­zösen fogyasztanak el. De nemcsak a legényeknek van külön szerepe a májusi ünnepen. A Felső-Tiszán, Ci- gándon ismeretes a lányok májusjárása is. Az eladólá­nyok lemennek a Tiszára és egy-egy fűz- vagy nyárfaágat törnék, saját hímzésű kendők­kel, papírszalagokkal feldíszí­tik, magasra tartják és bujká- lós. lassú ütemű táncban meg­indulnak hazafelé, miközben rengetik a zöldágakat; úgy hat, mintha két fasor között zöld folyam folydogálna. Közben énekelnek: Nem idevaló születés vagyok én. Az Alföldről, messze földről jöttem én, Így jár. aki messze földre vándorol, Nincs babája, ki vállára boruljon... Szabolcsban így ébresztik a lányt, ha hozza a legény a májfát: Az apja a lámpást gyújtja Az anya a ládát nyitja: — Kéjj fel Julis, itt a májfa! Julis a kendőt keresi. Aztán a májfára köti... |'|E A MÁJFAÁLLÍTÁS ” nemcsak kollektív tavasz­ünnep. hanem szerelmi szim­bólum is. A legény ezzel tesz vallomást a lánynak, s ha a lánynak is kedves a legény, akkor, amikor a fát „kitáncol- iák” a földből, neki ajándé­kozza a ráaggatott kendőket. Ebből rövidesen házasság lesz. Szegeden s az Alföldön szá­mos helyen megvolt a májfa állításának szokása. Azelőtt az elöljárók, s a falu vezetői­nek háza elé is állítottak má­jusfákat. És hosszan lehetne sorolni a május 1-i ünnep vi­dékenként!, eltérő változatait. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a pogány tavaszünnepre való kollektív emlékezés miatt sem az egyházi, sem a világi hatalmak nem nézték jó szemmel ez ünnep megtar­tását. Tiltó rendelkezéseket is hoztak ellene. Különösen ak­kor kezdték irtani újfent május elseje megünneplését, amikor a nemzetközi munkás- mozgalom 1889-ben a világ munkásainak ünnepévé nyil­vánította e napot. A legszebb tavaszi ünnep, amelynek hagyományai évez­redekre visszanyúlnak, még az ősközösség idejére, a mun­kásság világünnepe lett. For­mai motívumai: a májfa, zöld­ág, mulatság, tánc megma­radtak. de az ünnep forradal- mi_ tartalommal telítődött. A múltban nálunk is, a nyu­gati országokban is állandó kemény harcot kellett vívni május 1 megünnepléséért. A felszabadulás után kibomlott az ünnep minden szépsége és milliók ünnepük hazánkban is e napot. Nemrégiben több száz jelentést néztem át az el­múlt évekbeli május elsejék megünnepléséről és tanúsít­hatom, hogy egyre nagysze­rűbb lesz e nap mindenki em­lékezetében. A munkások az elnyomás évei alatt számos május 1-i munkásdalt ismer­tek és énekeltek. Például: A Iákelet hívogató szózatárav Felpattan a műhelybörtön ócska zára. Virágillat, enyhe szellő jár a réten Csak a gyáva marad most meg börtönében..; ... Hazánkban a dolgozók láncai lehullottak. Ünnepelje népünk boldog vidámsággal a 14. szabad május elsejét, a tavasz legszebb ünnepét. Nagy Dezső r Május elsejei népszokások

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents