Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

* 4 1958. MÁRCIUS 2. VASÁRNAP Varsó, Moszkva, Taskent, Kabul, Uj-Delhi Öt hét külföldön — Gödöllőről Kossuth-díjas főkonstruktő­rünk, Mandl Ferenc társasá­gában öthetes külföldi, üzleti körutat tettem. Lengyelország­ban a speciális árammérők kérdése, a Szovjetunióban a háromfázisú rendelések ez év­re való felújítása, Indiában különböző rendelések megszer­zése, a képviseleti kérdés ren­dezése és az árammérőgyár szállításának kérdései voltak napirenden. December 23-án indultunk Varsóba. Az utazás mindössze két órát vett igénybe, keve­sebbet, mint mialatt a repülő­térről a szállodába értünk. Varsóban nehezítette a munkát, hogy éppen ünnep idején jártunk ott. Ilyenkor minden üzlet és szórakozóhely zárva van. Első tapasztalatunk az volt, hogy a varsóiak szépen, csinosan öltözködnek, különösen a nők. A lengyel ipar helyzetének megismerése számunkra igen érdekes volt. Fontos szempont most náluk az anyagtakaré­kosság. A jobb gazdálkodás megteremtése érdekében, most új tarifapolitikát folytatnak, amelytől az áramtakarékósság növekedését várják. Éz spe­ciális árammérők beszerzését teszi szükségessé. Ezeket mi szállíthatjuk nekik. Végül meg kell állapítanunk, hogy a lengyelek nem népszerűsítik olyan mértékben a külföldie­ket, mint a pestiek. Úgy érez­tűk, hogy kevésbé vendégsze­retetek, mint mi. Lengyel géppel repültünk Moszkvába, ahol csak négy napot töltöttünk. Előkészítettünk néhány állam­közi szerződést. Ezenkívül megtudtuk, hogy a mezőgaz­dasági minisztérium igényel majd i a kolhozok villamosítá­sához elektromos berendezése­ket. Négy éve már annak, hogy Moszkvában jártam. Azóta sok változás történt. A közle­kedés sokkal jobb, mint ná­lunk. A villamos jórészt a külvárosba szorult. Autóbusz, trolibusz, a Metro és a taxi bonyolítja le a városi közleke­dést. A Moszkvában tartóz­kodó rengeteg külföldit igen előzékenyen fogadják és ke­zelik. Moszkvától Taskentig TU-104-essel repültünk. Három és félezer kilométert négy óra alatt, 11 kilométer magasságban. Egy órával az érkezési ideje elett kezdett ereszkedni a gép, amely igen kényelmes és nagy befogadóképességű közleke­dési eszköznek bizonyult. Taskentból Kabulba, a Pa­mir és Hindukusz hegység fe­lett szálltunk, öt-hétezer mé­teres csúcsok meredeztek alattunk. Technikai hiba ese­tén nem tudna a gép sehova leszállni. Beleütközne valame­lyik csúcsba. Kabulból egy kétmotoros amerikai géppel Indiába re­pültünk. Meg kell itt jegyez­nünk, hogy a kabuli viszo­nyok nagyon elmaradottak. Nincs útjuk, vasútjuk. Több­nyire még most is agyagkuny­hókban laknak. Nálunk el sem képzelhetőén alacsony az életszínvonal. Indiában már más a hely­zet. Új-Delhi például egészen európai jelle­gű. Fejlődik az ipar, viszont komoly devizanehézségekkel küzdenek. Magyarország az Indiába szállított értékekért például nem valutát, hanem eredeti indiai árut kap. Delhiben hárem hetet töl­töttünk. Agrát is meglátogat­tuk. Megnéztük a fehér már­ványból készült mohamedán síremléket, amelyet szépsége miatt a világ hét csodája közé sorolnak. Delhiből Karaesiba repül­tünk, onnan pedig KLM-gép hozott bennünket Pestig. Szép emlékekkel és üzleti eredmé­nyekkel gazdagon érkeztünk Budapesté. Jó volt hazatérni! Dunajszki András, a Gödöllői Ganz Árammérő- gyár igazgatója Az ezredik román diafilm Romániában a,z első ötéves terv végén, 1955-ben 144 dia- filmet készítettek évente, 119 ezer példányszámban. Tavaly már elérték a 283-at, 420 ezer példányszámban. A stú­dió nemrégen készítette el az ezredik román diafilmet, majdnem egymillió példány­számban. Az eddig készített ezer diafilm gazdag válto­zatos témát dolgoz fel a bio­lógia. á történelem, a föld­rajz. a művészet és a gyér- mekmese területén. Atomsugárzással az álomkór ellen Curacaóban, az Antillák szigetcsoportján érdekes és hasznos kísérleteket végeztek. Ugyanis több ezer hím szár. nyasrovart atomsugárzásnak tettek ki, majd újból kieresz­tették őket a szabadba. Nem­csak a sugárzásnak közvetle­nül kitett állatok, hanem a ve­lük kapcsolatba került nősté­nyek is „sterilek’1 lettek. így egyes rovarfajták (többek közt az afrikai cse-cse légy) szapo rodását is sikerült megakadá­lyozni. Ezzel a módszerrel az álomkór elleni védekezésben, valamint a rovorkártevések el. len hathatósan és gyorsan le­het eljárni. CSENDES OTTHON TÉMA ÉS VARIÁCIÓK TÉLI NAPSÜTÉS A * ' lég üvegje csengve, zengve jeszül a kristályos nyilaknak, s a tüll-ruhájú téli napnak íöldig szökell bokázó kedve. 2. Hamvas-kék párnái közül lenéz a nap a légen át, s reávik zúdítja gőgösen fehérsugarak záporát. 3. Az égnek üvegcsarnokában ' hlvalKodó rí1' kigyúl a nap: . ezüstforint isten, markában, . melyből garasok hullanak. 4. Nyáron még bömbölt izzó hangja, berekedt őszre a fény-torok: most már önnön szavát sem hallja, csa'k szemérmesen mosolyog. 5. Elhagyta már köd-odúját s mered a távol semmibe .., Oly idegen. Csak meztelen fehér árnyéka ér ide. András Endre Magyar tudós jól sikerült egyiptomi expedíciója Késő este van. Az Állatkert már alszik. A téli köd szürke füsttakarót borít a tóra, a ba­golyvárra, az oroszlánbarlang­ra és az utakra. A bejárattól, ahol a portásfülkében még ég a villany és virraszt az őr, csaknem vaksötétben kanyarog utam az akváriumig. Léptei­met hátborzongató hangok kí­sérik. Gondolom, valamelyik vad rosszat álmodik. Az akváriumban már vár- nak. Egy, fanatikus magyar tu­dós és munkatársa. Ök aján­lották, hogy jöjjek későn, zá­rás után, amikor a hivatali el­foglaltságon már túl vannak. A fiatal tudóst dr. Wiesinger Mártonnak hívják (most jelent meg egy pompás könyve az Ál. latkertről), ő az itt található halbirodalomnak a megszervezője. Gyermekkora óta ez a foglal­kozása a Természet iránt ér­zett vonzalomból, szenvedélyes gyűjtővágyból. De mindig csak amatőrként dolgozott, kutatott. Hatéves egyetemi tanársegé- deskedése ideje alatt is. Egé­szen váratlanul érte, amikor kinevezték a budapesti akvá­rium vezetőjének. — Az akvarisztika számom­ra mindig csak pihenést je­lentett, amihez a fárasztó mun. ka elvégzése után az idegileg kimerült ember menekül — meséli Wiesinger. — Komoly lelki válságot idézett fel nálam ez a kinevezés, ami azzal járt, hotgy hivatalból kellett azzal foglalkoznom, ami eddig csak szórakozást, kikapcsolódást je­lentett nekem. Az ilyen ember magától ér­tetődően mindenkinél jobban tudja szívén viselni hivatalá­nak gondját. Csakis így tör­ténhetett, hogy amikor látta az akvárium elszegényedését és tisztában volt azzal, hogy a2 állatkerti költségvetésből nem telik elég annak működtetésé­re, vállalkozott arra, hogy minden támogatás nélkül, saját fizetéséből is finanszírozni fog egy olyan expedíciót, mely ezt a régen vajúdó kérdést meg­oldja. Wiesinger Márton tehát, egy szép napon, felszerelve tizen­hét akváriummal, a Tisza ne­vű magyar tengerjáró hajón nekivágott az útnak. Tengeren azelőtt sohasem uta­zott, a kicsiny, ezer tonnás ha­jót pedig a tengeri vihar a'a- posan megtáncoltatta. úgy hogy a fiatal tudós a külföldi halk ülőn leges ségek helyett először a tengeri betegség gyötrelmeivel ismerkedett meg. — Amikor pedig végre szá­razföldre léphettem, ami az egyetlen orvosság a tengeri be. tegség ellen — emlékezik Wie- singer — és egy jó erős feke­tét akartam inni, kiderült, hogy török kávét Törökország­ban a legnehezebb kapni. Egyiptomi élményeim közül a legmélyebb benyomást tette rám, hogy a nők többsége még ma sem emancipálódott. Az ut­cán kendővel takarják el ar­cukat. Egy fanatikus mohame­dán egy ízben úgy igyekezett megakadályozni abban, hogy néhány kendő nélkül mutatko­zó modern gondolkozású arab hölgyet lefényképezzek, hogy a gépem elé ugrott. Állandóan a nyomomban volt és mindunta. ián zavart munkámban. Fény­képeim megörökítik ezeket a kis merényleteket. De vigyáz­nom kellett arra is, nehogy fényképezés közben valamelyik vallásos hölgy a gépet kiüsse kezemből. Egyébként lépten- nyomon beleütköztem a hagyomány tisztelet különböző megnyilvánulásaiba Láttam modern felfogásban al­kotott szobrokat a köztereken, melyek II. Ramzeszt és Tuten- kament ábrázolják. Miután a macska itt szent állat még ma is, annyira elszaporodtak a vá­rosokban, hogy napközben is teljesen ellepik az utcákat. — Egyiptomtól az akváriu­mokat irigyeltem. Alexandriá­ban az akvárium a tengerpar­ton épült és közvetlenül jut tengervízhez. Nálunk a valódi tengervíz literje hét fillérbe kerül, de ebből keveset szállí­tanak, a mesterséges tengervíz előállítása viszont literenként két forint. Akváriumunknak -évente — a legtakarékosabban számítva is — legalább ötven­ezer literre van szüksége. E kis élménybevezető után sor kerül az egyiptomi zsák­mány egyes különlegességeinek a megtekintésére. Ezek már megkezdték új .életükét a bu­dapesti akváriumban. A falba- épített üvegmedencékben — talán szabad azt mondani — „pezsgő élet" folyik. Virágok­nak nézem a rengeteg viasz-.és ékköves rózsát, melyeket hosz- szú pálcikák segítségével a vi­zen keresztül halaikkal etetnek. A „tű-hal“ valóban olyan vé­kony, hogy az embernek va­lóban kedve támad cérnát fűz­ni beléje. A kövekhez tapadt látszólag üres belsejű opálszínű hengerekről pedig igen gyorsan kiderül, hogy azok „^sák-állatok“. me­lyeknek az élettartama még az egy esztendőt sem haladja meg. De van itt még egy kü­lönös halacska. A tudománv csillagvizsgál ó“-nak nevezi, mert a tarkóján viseli a sze­mét és amikor beássa magát a homokba, csak ez a kát kis fe­kete pont marad kívül, A „csillagvizsgáló“ így kitűnően megfigyelheti a fölötte mozgó életet. Ha észreveszi, hogy ínyére való halacska közeledik, villámgyorsan kinyújtja centi- méteres piros nyelvecskéjét. A hal ezt kukacnak véli s feléje tart. Ebben a pillanatban azon­ban a „csillagvizsgáló“ kiugrik a homokból és bekapja áldo­zatát. Az Egyiptomban foglyul ejtett „álcserepes” teknős ha­talmas példány s amikor szem­bekerülök vele, egyik szemé­vel rámkacsint. Nem lepődöm meg, amikor vezetőm felvilá­gosít, hogy ez nőstény-teknős. Wiesinger még igen büszke egy zöldszínű, foltos tengeri állatra, melynek „tarisznyarák“ a neve. A Szuezi-csatornában fogta, ahol néha annyi a hal, hogy már puszta kézzel is ki­foghatok a vízből. Az egyiptomi konkurrencia ellenére is azonban az akvá­rium sztárja továbbra is az an­golna. Azóta, hogy megismer­tem történetüket, azt hiszem, bárhonnan is hozzanak már ezekbe a vízivitrinekbe új vendégeket, legnagyobb érdek­lődésem mindig feléjük fog fordulni. Az angolnák mesz- szebbről származnak, mint a most hozott foglyok. A Mexi­kói-öbölben születtek, ezer mé­ter mélyen a víz színe alatt. Születésükkor vékonyabbak, mint a tű-halak és testhosszu­kat csak milliméterekben lehet mérni. Azonnal felfelé törek­szenek a mélységből és azután megkezdik vándordíjukat. Át­szelik az óceánt, beúsznak a Rajnába és addig csavarognak Európa édesvízű folyóiban, míg a Dunába nem érnek. Nem egyszer Budapestig is feljön­nek. Életük nagy részét itt élik le nálunk, azután amikor már egészen kifejlődtek, harminc­negyven centiméterre is meg­nőttek, akkor visszafordulnak. Újra átússzék az óceánt. Visz- szamennek a Mexikói-öbölibe s leszállnak a mélybe. Itt ívnak, s ezzel egyidejűleg el is pusz­tulnak. Az ivadékok pedig új­ra kezdik a vándorú tat, s ha befejezték, ugyanúgy pusztul­nak el, mint őseik. A tudomány ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy az amerikai és az európai föld­rész valamikor összefüggő volt, s aZ édesvizet szerető angolna egyetlen folyó medrében tett# meg az utat Közép-Amerikától, Közép-Európáig. Amióta a földrészek egymástól elszakadtak, különleges ösztö­nével megkeresi azt a folyót, amelyben élni szeret — ha ez mindjárt a világ „másik vé­gén“ van is. Természetesen ez csak hipo­tézis. Ha az angolnák beszélni tudnának, talán más indokot mondanának a hosszú portyák megmagyarázására. Egyelőre érdeklődéssel figyelik a szem­közti vízikalitkába érkezett egyiptomi kollégákat. Úgy né­zem, talán meg is barátkoznak velük és soha többé nem akar­nak majd visszatérni Mexikó­ba .: s Kalotai Gábor bői a filmből, pedig eppen ez az, amely a filmvígjátékot mindenkor friss és eleven víg­játékká emeli. A rendező, Bán Frigyes és az operatőr Eiben István sem tudott segíteni a Csendes ott­hon ötletszegénységén, s hoz­zájuk hasonlóan a zeneszerző, Fényes Szabolcs sem túlságo­san tett ki magáért, annak el­lenére, hogy már nem egy film jó zenéje dicséri ügyes alkotókészségét. A filmben néhány sikerült színészi alakítást láthatunk, bár ezek elsősorban a színé­szeket, s nem a forgatókönyv íróit dicsérik. így például Vngváry László eredeti, meg­fontoltan mulya „érdemes gyógyszerésze”, a Csendes ott­hon legjobb alakítása. Ugyan­csak vérbö, igazi vígjátéki fi­gura Psota Irén ösztövér, ki­csit vénlányos Gabija. Sajátos, őszintén komédiázó, bizarr já­tékstílust honosít meg ez az igen tehetséges, fiatal színész­nő színpadi és filmvíg játé­kainkban és ami a leginkább dicsérendő: a szeren kedvéért van szíve feláldozni még kel­lemes nőiességét is. a zeneszerzőt alakító Zen- the Ferenc szívvel-lélek- kel éli az általa megformált figurát, amennyire azt a sze­repadta lehetőség megengedi. Ugiia nezt azon I on nem mond- Hdijuk el WGsendM~Ö^fíOn má­sik lakóját alakító Galambos Erzsiről, sőt értetlenül talál­gatjuk, vajon miért érmen reá esett a rendező választása, amikor rosszul fényképezhe­tő, s ráadásul olyan esetle­nül. darabosan mozog a felve­vőgép előtt, hogy az nem egy­szer már kritikán aluli. Va­jon mi szükség van az Hűen tehetségtelen „csillag” felfe­dezésére. amely már nem az első alkalom az utóbbi idő­ben. (pnikner) tj osszú idő után ismét új 11 magyar vígjátékot mu­tatnak be filmszínházaink. Ez örvendetes dolog, még akkor is, ha a Csendes otthon után némi csalódással távozunk a moziból, mert a közönség igényli, sőt egyre sürgetőbben követeli az ízig-vérig ötletes, szellemes és mulattató új ma­gyar vígjáték megszületését. A Csendes otthon még nem az, de már bizonysága annak, hogy jó úton haladunk. Miről is szól a film? A társ­bérlet már ezerszer megéne­kelt történetét dolgozza fel. Egy fiatalembernek — aki mellesleg zeneszerző is — és egy lánynak ugyanazon lakást utalja ki a lakáshivatal vala­melyik előadói talárba bújta­tott bürokratája. S ebből az­tán sok kacagtató bonyodalom származik. Ilyen „véletlen” nem egyszer előfordult már a mindennapi életben az elmúlt évek során és így az alapötlet frissnek és egészségesnek tű­nik, csak ... igen, a bökkenő csak ott kezdődik, hogy az el­múlt évben már találkoztunk hasonló témával, ha nem is a mozi vásznán, hanem a rádió hullámhosszán, De nem is ez az utóérzés a film legnagyobb hibája. A hi­ba elsősorban Szántó Armand és- Szécséri'i „Mihály szöveg­könyvében keresendő, amely csak időnként kísérli meg cfz új víg játékstílus kialakítását és inkább a filmkomédia mű­fajában már annyiszor alkal­mazott, s ezért elcsépelt ötle­tekre, fordulatokra, helyzetko­mikumokra építi a filmet. Ezért marad ez a komédia la­pos. és időnként Igen élénken emlékeztet a háború előtti magyar filmvígjátékok köz­helyhumorára és jópofáskodá- sára. így a figurák jelleméből áradó természetes, egészséges humor gyakran hiányzik eb­Üj-Delhi, utcarészlet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents