Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-16 / 64. szám

A CSUSZA-CSALÁD Gergely papa tündöklése és bukása Gergely papa fcét hét óta ha­ragudott hitvesére. „A harag napja’’ azon a délután kez­dődött, amikor Mariska mama az ágynemű végóráit ecsetel­ve leszavazta a bundacipő-vá- sárlást. Gergely papát az bosz- szantotta legjobban, hogy a végén az egész ágynemű az Ilusé lett. Nem sajnálja ö a lányától, dehogy! Csak nem szereti, ha becsapják... A bomba 15-én robbant, este. vacsora után. Mariska mama a mosogatás néven is­mert !'kézápolási művelettel bajlódott éppen, amikor Ger­gely papa — először a két hét alatt — magától megszólalt: *— Mától kezdve én kezelem a kasszát! Ha azt mondta volna, hogy ■megunta az izikognitót s ezen­nel férfiasán kijelenti, hogy 6 a Lindberg-béb}, akit a húszas évek végén gáládul el­raboltak, avagy megtörve be­vallja, hogy ő ölte meg a Holt­tengert, akkor sem váltha­tott volna ki szavaival ilyen elképesztő hatást. Mariska mama csak azért nem ejtette el a tányérokat meglepetésé­ben, mert egy tized másodperc alatt eszébe villant, hogy az drága mulatság lenne. Ezért előbb óvatosan letette, ami a kezében volt, s csa!k akkor kezdett levegő után kapkodni. Ami ezután következett, az példátlan eset a Csusza-család történetében: Mariska mama néhány perces tátogás után döbbenten tapasztalta, hogy nem bír megszólalni. Próbál­gatta pedig szegény váltig, hegy fenyegetően odakiáltsa élete párjának: amíg én élek, ebből addig nemi lesz semmi!.., de hiába, nem ment. Gergely papa pedig, miután kellőképpen kigyönyörködött Szavai hatásában, döngő lép­tekkel kivonult. A nyomaték kedvéért a szokottnál heveseb­ben csukta be maga mögött az ajtót. ,.: Másnap megkezdődött az új korszak. Ha történész len­nék, a patriarchátus korának nevezném. Mariska mama egész nap ájult értetlenséggel lézengett a konyhában. Fe- dők, kanalak csörömpölése je­lezte kedély állapot át. Ezeket részint kiejtette a kezéből, ré­szint odavágta a sparhet plat- nijához. Gergely papa az estét tér- Vezgetéssel töltötte. A hálószo­ba asztaláról lerámolta az összes vázákat, hamutartókat és egyéb csecsebecséket, hogy helyet csinálhasson a számítá­soknak. Mert precíz ember lévén, hosszú számoszlopokban kalkulálta ki az egyhavi költségvetést. A család két táborra sza­kadt: a két lány — elvégre női szolidaritás is van a vilá­gon — a mamát pártolta. Ta­más — maga is házasuló-fél- ben lévén — a férfiuralomra szavazott. Az erők egyen­súlyát a Nagyi megjelenése te­remtette meg, aki neje mel­lett foglalt állást saját leányá­val szemben. Nagyi mindjárt jó tanácsokkal kezdte „injek­ciózni” a papát, aki — felmér­ve tettének várható követ­kezményeit — már-már hajlott a kompromisszum felé. — Az a fontos fiam — kezd­te a Nagyi —, hogy amit le­het, itthon csináljatok! Én úgy szoktam, hogy hónap ele­jén felgyúrok 6—8 kiló lisz­tet levestésztánák, tarhonyá­nak, metéltnek. Abból egész hónapban gazdálkodhatok. Húst csak nagyon ritkán ve­szek, inkább baromfit ölök, a magunkéból. Aztán meg én nem adok 6,60-at tiz deka vi­zes vajért, hanem Borosék- tól veszek egy pár liter tejfölt, aztán magam kiköpülöm. A krumpli, zöldség, hagyma, miegymás megterem a kert­ben. Főzess Mariskával gyaik-»■ ran főzeléket, az pénzbe sem kerül! Mert jegyezd meg fiam, hogy spórolni csak a hasun­kon lehet!.,. Gergely papa hálásan nyug­tázta a háztartási tanácsokat, s újabb költségvetést csinált. Ebben szerepelt 10 kilő liszt, á 4,60, 4 liter tejföl — köpül- ni — összesen 72 forint érték­ben, s bekalkulálódott egy ki- adósabb baromfipestissel já­ró halálozási arányszám a le­vágandó csipkéket, tyúkokat illetően. Tejet, fűszerfélét nem tervezett be Gergely pa­pa, mert azt a Nagyi sem em­lítette.-...Negyedik napon kiderült, hogy felélték az egész heti „ke­retet”. Pedig ez idő alatt két­szer volt az étrenden főtt tész­ta és kétszer főzelék. De a főtt tésztához egyszer sonka, más­szor dió kellett. Igaz. mák volt otthon, de ezt Mariska mama gondosan eltitkolta. Ötödik napon Gergely papa — csinosan átkötött papírcso­maggal a kezében — benyitott a konyhába. A csomagot le­tette az asztalra és kiment. Mariska mama 10 perces he­ves küzdelem után — amelyet kíváncsisága vívott büszkesé­gével — óvatosan kibontotta a csomag egyik végét. A pa­pírból egy pár szürke színű bundacipő kandikált ki csú- fondárosan. Mariska mama hirtelenjében nem tudott vá­lasztani az öröm és a gutaütés között. Az előbbi mellett szólt az a jóleső érzés, hogy a papa azért mégiscsak gondolt rá, az utóbbit pedig a közelgő anyagi csőd kilátásai siettet­ték. Lelki szemei előtt látta magúkat, amint a hónap utol­só 10 napján magtérnek a ve­getáriánusak testvéri közös­ségébe. Mintha csak „A bur­gonya elkészítési módjai” el­nevezésű szakácsverseny zsű­ri-tagjai lennének... Pedig a meglepetések kora még ezután következett Ger­gely papa — bizonyítani akar­ván anyósának, hogy az elve­tett mag nála termékeny ta­jon az ő napja. A vászonzacs­kókban kacéran kellette ma­gát a sok tojással készült szá­raz tészta. Jelentős készlet mutatkozott továbbá avas szalonnából és félméteres haj­tásokat növesztett vöröshagy­mából. Egyéb semmi, hacsak a lefaragott füstölt csontokat nem számítjuk ... Gergely papa — aki felesé­ge szerint ifjú korában meg­nyerte a távalvás világrekord­ját — ezen az estén nyugtala­nul forgolódott ágyában. Hogy szerette volna, ha a „hitves” megkérdezi, mi baja?! De a hitves eléhb hagyta gyöt­rődni a kisöreget, azután meg­szólalt: — Gergely. hogy áll az ál­lamkassza? Néhány másodperces feszült csönd után alig hallatszott ff válasz: — Ha egy hétig krumplis tésztát eszünk befőttel és hagymával, akkor kifutja. Mariska mama diadalmasan felkönyökölt: — És most mi lesz? Mire Gergely papa siralmas hangon: 1— Lemondok a pénzügymi­niszteri tárcáról. Mariska mama arca sugár­zott az elégedettségtől. De azért csípősen válaszolt: — Amit főztél, edd is meg! Gergely papa hiúsága ron­csairól folytatta: — Ezt nem kívánhatod tő­lem, mama. Amit eddig főz­tem, még csask hagyján... De hagymát befőttel?! Mariska mama megadta ma­gát: — Holnap átveszem a kor­mányt és majd valahogy csak eltengődünk. — Hetven forintból te sem tudsz csodákat csinálni, ma­ma. — De százhetvenből már tu­dok! — Honnan va'n neked száz forintod ? — Három hét alatt megspó­roltam! Nyíri Éva HÜN-BU és (jönősz festőire NOR-BU (Koreai népmese) É lt réges-régen két testvér. INor-Bu, az öregebbik, gazdag volt és gonosz. Olyan gonosz volt, hogy szomszédai bosszantására megmérgezte az ivókutat, és kutyáit a járóke­lőkre uszította, öccse Hün-Bu jó szívű és emberséges volt, pedig szűkösen élt sok gyerme­kével alacsony, sötét kis vityi- lójában; mindenkihez volt egy jó szava és bárkivel szívesen megosztotta utolsó csésze rizsét is. Egyszer Hün-Bu vetését el­öntötte az árvíz. Elment báty­jához, hogy egy kis vetőmagot kérjen tőle... Amikor Nor-Bu észrevette, hogy öccse áll a kapu előtt, rátámadt, jól összeteremtette és elkergette. .. Beköszöntött a tavasz. Megérkeztek az első fecskék. Hün-Bu csodálkozva látta, hogy éppen az ő házának az eresze alá raknak fészket. Rájuk szólt: — Hát nem vettétek észre, hogy milyen lyukas az én ere­szem. Nem véd ez sem esőtől, sem széltől.;. Dehát a fecskék nem tágí­tottak Hün-Bu eresze alól. E gy ízben kígyó támadta meg a fészket. Hün-Bu észrevette, dorongot ragadott és agyon akarta csapni vele a kígyót. Az megijedt és elsur­rant. A nagy veszedelemtől te­hát a fiókák megmenekültek, egyikük azonban a nagy izga­lomban kipottyant a fészekből és a földre esve eltörte a lá­bát. Hün-Bu nem késlekedett egy pillanatig sem, felkapta a madárkát, berohant vele a vis­kójába, ott rakott neki külön fészket s addig ánolgatta, amíg meg nem gyógyult. Amikor pe­dig felnőtt, szabadjára engedte. Tavasszal valamennyi fecske visszatért, az is. amelyiknek az életét a jószívű Hün-Bu meg­mentette. Ez meglepetve látta, hogy életmentője igen szomo­rúan üldögél a kunyhóia előtt, Kihallgatta beszél setéseit\ a szomszédokkal s ebből meg­tudta, hogy Hün-Bu-nak igen rosszul megy a sora, teljesen elszeffénvedett s nemsokára a vityilóját is elárverezik. A fecske elhatározta, hogy segít rajta. Egy nap dinnye- maggal a csőrében jelent meg Hün-Bu udvara felett. Amikor látta, hogy Hün-Bu felnéz, le­ejtette a magot. Hün-Bu látta, hogy a fecske dobta le a ma­got s tudta, hogy ezt hálája jeléül teszi. Bár tisztában volt vele, hogy ez nyomorúságától nem menti meg, de nem akar­ta megbántani a hálás fecskét és felkiáltott hozzá a magasba: — Ezt is köszönöm. És elültette a dinnyemagot Legnagyobb meglepetésére a dinnyemag igen gyorsan kihaj­tott. És még hogyan! Indái csakhamar beborították az egész viskót. Mire beköszöntött az ősz, a vityiló előtt három olyan hatalmas dinnye virított, amilyet életében Hün-Bu még sohasem látott. Miután éret­teknek látszottak, Hün-Bu hoz­zá állt, hogy felnyissa azokat. Ez eleinte sehogyan sem sike­rült. Csak fűrésszel boldogult. Ám amikor az elsőt felnyitotta, elállt szeme-szája. Rengeteg étel és ital volt ebben. A má­sodikban ruhákat talált, a har­madikban pedig rengeteg drá­gakövet. Most már megvolt mindene, sőt még annál is több. Legjobban annak örült, hogy másokon is segíthetett. Amikor ezt megtudta, Nor- Bu, irigységében majd a guta ütötte meg. Felkereste az öcs - csét és megkérdezte, hogyan jutott mindehhez. Hiin-Bu mindent elmesélt. Nor-Bu sem volt rest, é* amikor következő tavasszal megérkeztek a fecskék, pom­pás fészekrakó helyekre leltek Nor-Bu háza táján. Miután azonban arra hiába várt, hogy egy kígyó megtá­madja a fecskefészkeit, úgy se­gített magán, hogy egy fiókát kiragadott a fészkéből s ennek eltörte a lábát. Utána bevitte a lakásba s ott gyógyítgatta addig, amíg a tél küszöbéig nem értek, s akkor útjára bo­csátotta a madarat. T avasszal, amikor a fecskék megint visszatértek, Nor- Bu kiszaladt a házból megnéz­ni, közöttük van-e az, amelyik­nek ő eltörte a lábát. Felra­gyogott a tekintete, mert a ma­dár ott volt. Öröme még csak fokozódott, amikor a madár megpillantva őt, hozzárepült és egy dinnyemagot dobott le elé­je, Nor-Bu sietett ezt elültetni. Úgy érezte, hogy nem csaló­dott. Az ő kertjében is három dinnye nőtt, melyeknek az in­dái befonták az egész házat, ő is fűrésszel nyitotta ki vala­mennyit. Az elsőből megszámlálhatat­lanul sok csúnya, szőrős her­nyó mászott ki. Ezek ellepték egész földjét és elpusztították egész termését. A másodikból rablók ugráltak ki és ami ara­nya volt Nor-Bu-mak, azt mind elvitték. A harmadikból — láng csapott ki. A tűz azután elhamvasztotta Nor-Bu házát és őt magát Is. Amit a mosószerről tudni kell A mosáshoz szükséges a tu­lajdonképpeni mosószer: a szappan, vagy a zsíralkohol- szulfonát és a mosási segéd­anyag: az ammóniákszcda, vagy kézi mosás esetén trisó (szóda helyett lúgkő alkalma­zása káros, mert a legkisebb mennyiség is árt a fehérne­műnek). A mosóporok mosó­szert és mosási segédanyago­kat is tartalmaznak. szí, hogy a rostokra tapadó szennyeződés fellazuljon és így a szennyeződés és a rost közé hatolva leválasztja azt. Majd szinte feldarabolja a szennyrészecskéket, és hártya- szerűen bevonja, beburkolja, így lehetővé válik, hogy a fehérneműről leoldott szeny- nyeződést ki lehessen öblíteni. A szappan ezen utóbbi tulaj­donságát nevezik „szennyhor- dóképesség”-nek. A szappan mosóhatása a kö­vetkező: megfelelő áztató, il­letve nedvesítő képességgel rendelkezik, ami lehetővé te­lajba hullott — hetenként két­szer derekas pusztítást vég­zett a baromfiállományban. Sajátkezűleg! öttagú család­ról lévén szó, ez minden al­kalommal felért eav kisebb­fajta tömegmészárlással. Há­rom hét alatt sikerült is „lik­vidálnia” a tojástermelésben élenjáró tyúkokat. A „krach“ nemvárt oldalról következett be. A dolog úgy történt, hogy Gergely papa munkábajáró nadrágja fel­mondta a szolgálatot. Egy fa­lánk troli-ajtó szárnyai között lelte korai halálát. Gazdája a rövid Mikádó-kabátban olyan bocsánatkérő hátrálással köz­lekedett hazáig — gondosan takargatva a tenyérnyi sza­kadáson kivillanó ingét-glóriá- ját —, hogy az ismerősök fej- csóválva állapították mecr — Nahát, ez a Gergely, alig áll a lábán, olyan részeg! A nadrág helyett tehát újat kellett venni. Rendes körül­mények között ez a 220 fo­rintos váratlan kiadás legfel­jebb annyira érintette volna a családi költségvetést, mint az 56-os földrengés a tiszántúli falvakat. Most azonban alán­jaiban rengette meg. Gergely \ papa a nadrágvásárlás után i rémülten összegezte magában. I hogy noha a naptár 21-et mu- \ tat, a pénztárcája viszont csak \ hetet. Tízeseikben... Ebből \ ha a feje tetejére áll, akkor \ sem tud átvészelni 9 napot a \ fizetésig. Még szerencse, hogy j ennivaló éppen akad a ház- \ nál. Az éppen akadt. A kamrá- \ ban 15 üveg befőtt és savanyú j uborka várta, hogy felvirrad­Szem-belső! 45. Rendszerint ta­nácskoznak benne. 49. Vége a kocsmának. 51. Fordított ipari nö­vény. 52. Földet munkáltat. 53. Le­gényember — ismert fonetikus francia szóval. 55. Társadalmi cso­port, mely féltékenyen őrzi elő­jogait. 57. Nem másutt. 59. Kiest, régi magyar szóval. 60. Az arzenál eleje. 62. Helyéből kimozdít. 64. Dénes Sándor. 63. Amerikai ős­lakos. 68. Állampolgári kötelessé­gét teljesítő. FÜGGŐLEGES: 1. Község a mezőkövesdi járásban. 2. Tésztát készít. 3, Y. A, S, 4. „F”, 5. Eltö­mődik. S. Nem lehet belőle cseres- nyézni. 7. Félig telt? 8. Ez az étel nem tápláló. 9. Gyorsabban jár mint a szél. 10. öreg fa betegsége. 11. Angoloknál a gól. 16. N. A. 17. Szám _ olaszul. 19. Bűnözők pesti „üdülője”. 20. vége az Italnak. 23. Értékes. 25. Minden évben bekö­szönt, de mi is köszöntjük. 28. Hadakozik. 30. Egyik testrészem. 33. Durva a felülete. 35. Irtsd, ahol éred! 39. A nyelvével ad kifejezést elismerésének. 40. Maradék — úgy „jó” magyarosan. 41. A marhahús java. 43. Ura község lakója. 46. Shakespeare király. 47. Közel fek­szik Doroghoz. 48. Papagáj fajta. 50. A fürdőszobához tartozik. 54. Csúszós görög Ivóedény (Riton). 56. Kellemes szórakozás. 57. T. N. 61. FélmiUió. 63. Mint a függ. 35. sor. 66. Dobó Katalin. 67. Egyfor­ma magánhangzók. 69. Záray Ka­talin. Beküldendő a keresztrejtvény megfejtése 1958. március 26-ig. A helyes megfejtők között értékes könyvjutalmakat sorsolunk ki. Az 1958. február 23-1 rejtvényeink helyes megfejtése: Schopenhauer: „Csak annyit jelent, mint ami az órának a felhúzás.” MÉH: Pilis- vörösvár, Dunaharasztl, Szent­endre, Nagykáta, Nagykőrös. 50 darab totószelvényt nyert: Ifj. Zubor László, Üllő, Vörös- marthy u. 13. — 30 darab totószel­vényt nyert: Simó Pál. Domony, Dózsa György út 51. _ Egy-egy könyvet nyert: Ungl József né, Vác, Kötöttárugyár. Sallai Imre u, 6. — Szabó József, Törökbálint, József Attila u. 68. _ Gyarmati J ózsef, Vác, Múzeum u. 6. _ Ma­j ercslk Mihályné, Abony, Szabad­ság út 15. _Szászi Mihály, Kartal. J ózsef Attila u. 22. — Nemes Ilona. Cegléd, Kéz u. 1. — Borda Imre, Tápióblcske, Sztálin u. 53. — Po­zsonyi Sándor, Gödöllő, Zrinyl u. 14. — Erdélyi Valéria, Nagymaros, Postahivatal. — Bódis Margit, Kis- kunlacháza, Rákóczi u. A nyereményeket postán küld­jük el, Hirtelen hígulásnál és gyors hőmérséklet csökkenésnél a szappan elveszti szennyhordó­képességét, ezért kell az első . öblítést lehetőleg kevés és le- [ hetőleg meleg vízben végezni. \ A szappan a legjobb mosó- j szer. Hátránya az, hogy ke- ; meny (vízvezetéki, vagy kút-) \ vízben a vízkeménységgel i mészszappant, magnézium- ; szappant alkot, mely vízben | nem oldódik, hanem egyenlie- ! tesen a ruhára rakodva azit el- ! szürkíti, tönkreteszi. Ezért i előnyös szappanos mosásnál a ! lágy (esővízhez hasonló) víz i használata. A zsíralkoholszulfonát a | vízkeménységgel szemben kö- : zömbös, tehát a szappan hát­rányos tu'ajdonságai ezen mo­sószernél nincsenek meg. Az ammóniákszóda szerepe a mosásnál: a vízkeménység egy részét leköti, tehát bizo­nyos mértékben vízlágyító szer is; a szennyeződésben le­vő savas anyagokat közömbö­síti és ezzel is elősegíti a szap­pan mosóhatását; a szennye­ződésben levő zsírt fellazítja* elszappanosítja; erősíti a szap­pan szennyhordóképességét. Nem volf „fair play" Egy Alabama állambeli : (VSA) üzlettulajdonos boltját a jelenlétében kirabolták. A tulajdonos a törvényszék előtt kijelentette: a betörő tisztes­ségtelen eszközökkel dolgo­zott: a kirakat elé ugyanis odaállította a cinkostársnőjét, aki a nyílt utcán vetkőzni kezdett. Ez annyira elvonta az üzlettulajdonos figyelmét, hogy közben nem vette észre a rablást. Mi a becsületes élet ka útja ? Szókratész, az athéni bölcs már ismerte a receptet. Lás- I suk csak hogyan is vélekedett Szókratész erről a kérdésről ; több mint kétezer évvel ezelőtt? (Vízsz. 1. és függ. 12. sor ókban.) VÍZSZINTES: 12. Ravasz, min­den hájjal megkent. 13. Európa- bajnokságot nyert asztalitenisz­csapatunk tagja. 14. Főisten az ős indogermán mitológiában. 15. Egy- harmad gerezd. 16. A buddhisták paradicsoma. 18. Néha borvirágos. 19. Virsli ízesítő. 21. A rakás al­ján. 22. Hangtalan kiló? 23. Szer­szám. 24. Rajzeszköz. 26. Moló- végek. 27. Soproni hegy. 29. Paró­ka. 31. Kenyeret szeletel. 32. Víz­ben teszi az ember, ha nem tud úszni. 34. A levegő. 36. Tetejére. 37. Félgömb? 38. Betűtömeg a könyvben. 39. Céltalanul kódorog. 41. Bányai Ernő. 42. Bőven. 44.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents