Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

1958. MÁRCIUS 4. KEDD PtSi MEC il/Cirlap Jól kezdett munkához a Monori Kefegyár üzemi tanácsa Január 22-én választották meg a Monori Kefegyár dol­gozói az üzemi tanácsot. A vá­lasztás előtt két-háram héttel már arról beszéltek a dolgo­zók, hogy kiket válasszanak meg üzem; tanácstagnak. Nem egy név körül éles vita alakult ki. így aztán a választásig a legnépszerűbbek és legrátermettebbek kerültek a javasoltak listájára. Ezt bi­zonyítja az üzemi tanács tag­jainak foglalkozás szerinti megoszlása is. A választott ta­gok mind fizikai dolgozók. A nők 60 százalékos arányszáma is kifejezésre jutott a válasz­tásnál, mert a megválasztott üzemi tanácstagok fele nő. Már a február 5-i üzemi ta­nács alakuló ülésén eldőli, hogy jól választottak a Mono­ri Kefegyár dolgozói. A tanács ugyanis a legégetőbb kérdésekről tárgyalt. A múlt évi eredmé­nyek és az idei feladatok meg­lett a munkafegyelem megszi­lárdításáról, az anyagtakaré­kosságról, a bizonylati fegye­lemről és a társadalmi tulaj­don védelméről volt szó. Erre azért volt szükség, mert még mindig vannak későnjárók és igazolatlan mulasztók, egyesek még mindig hosszabbra vág­ják vagy selejtbe tesznek olyan, egyébként még jó anya­got is, amit külföldről kell be­hoznunk. Olyasmi is megtörté­nik, hogy kísérőjegyzék nél­kül visznek ki másik telepre, vagy hoznak be anyagot az üzembe, ami a könyvelésnél zavart okoz. Az üzemi tanács tagjai vál­lalták, hogy megmagyarázzák a dolgozóknak, mindannyiuk érdeke a hiányosságok meg­szüntetése, mert ezáltal nőnek az üzemi eredmények, több lesz a nyereség, így a dolgo­zóknak is több jut majd. Több hasznos javaslat is felmerült az ülésen. Kvál János például arra hívta fel a figyelmet, hogy az üzemi bal­esetek megelőzésével kapcsn latban hallgassák meg a dol­gozók véleményét. Azt is ő ja­vasolta, hogy a levágó gépet a kikészítő műhely mellé kelle­ne vinni, ami azzal az előny- nyel járna, hogy a keféket nem kellene egyik üzemrészből a másikba áthordani. Fekete Jó­zsef villanyszerelő az árammal való fokozottabb takarékosko­dásra hívta fel a figyelmet. Artz László azt kérdezte a fő­könyvelőtől, miért rozsdásodik a szín alatt egy dieselmotor. Kérte, hasson oda, hogy vagy adják el, vagy használják fel valami hasznos célra, Az üzemben nem orvosol­ható nehézségekről is beszél­gettek az üzemi tanács tagjai. Bazsó Imre jegyezte meg, hogy sok fontos javaslat nem való­sulhat meg, mert minduntalan az vetődik fel, hogy pénz kell hozzá, de nem kaphatnak, mert erősen korlátozottak a lehető­ségek. Amikor ezeket mondot­ta, az üzem egyik égető prob­lémájára gondolt elsősorban. Arra, hogy nincs megfelelő fürdő, mosdó és étkező helyi­ségük. Pedig elemi követel­mény, hogy ez meglegyen. Nincs, mert létesítéséhez nem kapnak pénzt. » Igaz, hogy nem dúskálha­tunk az anyagiakban. De eze­ket az embereket is meg lehet érteni. Nem luxuscélokért, a dolgozók elemi érdekeiért emelnek szót. Meg kellene néz­ni, akad-e lehetőség égető problémájuk orvoslására. Nem hangzottak el nagy sza­vak ezen az üzemi tanácsülé­sen. Egyszerűen mondták el mindazt, ami bennük és a töb­bi dolgozóban is éL Mégis. a gazda hangja Március első felében lesz az üzemi tanács következő ülése. Addigra elkészítik a második negyedévi munkaterv-javasla- tot, amit az üzemi tanács haigy majd jóvá. A feladatokat is a következő ülésen osztják el egymás között. Úgynevezett nagy tetteket még nem tud felmutatni ennek a kis, eléggé mostoha körülmé­nyek között dolgozó tanácsi vállalatnak az üzemi tanácsa. De eddigi teyékenysége biztató a jövőt illetően. Farkas István Rókavadászat a Hortobágyon | A hortobágyi több ezer hol- 1 das halgazdaságban és a sűrű 1 nádasok között elszaporodtak § a rókák és pusztítják a váci- | rucát és a vadlibát, de még a f partközeiben levő kövér pon- | tyot sem vetik meg. A horto- I bágyi vadászok a napokban | kétszer tartottak hajtóvadá- 1 szatot a rókákra, összesen hat- 1 van róka került terítékre. 1 Erdei traktor Újfajta fogyasztószer A New York-i Medical Col- | lege szakemberei „Levonor” | nevű új fogyasztószert kísérte-1 teztek ki, amely csökkenti az| éhségérzetet anélkül, hogy | idegességet, vagy egyéb mel- | lék jelenségeket okozna, Ideiglenes iparengedéllyel furnérvágó nagyüzemet rendezett be érződik az egész tanácskozás­ból. Azt akarják, hogy jobban, zökkenő nélkül menjen a munka, eredményesebbé vál­jék a termelés. Szívesen fo­gadják az üzemi tanács célki­tűzéseit a dolgozók és az igaz­gató, Imre Adóm elvtárs is. Sinkó Mihály 1956 decembe­rében ideiglenes iparengedélyt kapott Budapesten furnérvá- gásra. Sinkó az iparengedély birtokában leutazott Abonyba, ahol társult egy asztalossal, és itt üzembe helyezte a furnér- vágó gépet. Az üzlet napról napra jobban ment, úgyhogy az utóbbi időben három alkal­mi dolgozója működött a mű­helyben, és havonta 30 000— 40 000 forintos forgalmat bo­nyolított le. A helyi hatóságok felfigyel­tek Sinkó működésére és múlt év szeptemberében megvonták iparengedélyét. Sinkót azon­ban nem zavarta az iparenge­dély megvonása, tovább dol­gozott és dolgoztatott „feke­tén”, múlt év decemberéig, amikor a Ceglédi Járást Ügyészség közbelépésére kény­telen volt felszámolni a nagy­üzemét. A Ceglédi Járási Ügyészség Sinkó ellen üzérkedés és ipar- engedély nélküli ipangyakor- lás miatt kiadta a vádiratod Bemutatjuk az UNIMOG — Mercedes gyártmányú — több célra használható erdei traktort. Kiválóan alkalmas pótkocsivontatásra, utak építésére, személy- és anyagszál­lításra, valamint mindennemű erdei munkára. 30 lóerős, 4 hengeres Diesel-motor üzemelteti, menetsebessége há­romtól ötvenhárom kilométerig óránként, hét sebességváltó fokozattal Motoros, rádiós és modellező köröket szervez az ifjúság részére az K megyei szervezete Kiveszőben a „parasztkalap" Külföldre Is eljutnak a Kalapgyár készítményei A lakosság anyagi jóléte, kulturáltsága öltözékének vá­lasztékán, minőségén is ész­lelhető. A tavalyi bérrendezés nemcsak a nők, -hanem' a fér­fiak öltözködésén ,is , érezteti hatását. Országszerte megnö­vekedett a „kalapos emberek“ száma. A nemezkalapokon kí­vül igen keresettek a drágább nyúlszőrkalapok is. A Kalap­gyár negyedévenként mintegy 30 000—35 000 nyúlszőrkalapot hoz forgalomba. Az elmúlt időszakhoz képest jelentékenyen megnövekedett a választék. Rendszeresen mintegy tizenkétféle kalaptí­pust készítenek, ez a választék a kalapok bősége, színe, a ka­rima és a szalagok szélessége szerint meghaladja a három­százat. A gyár termékeiben egyre kisebb volument képvi­sel a tájegységi kalapok, a „parasztkalapak” gyártása. Falun is inkább a „váro­sias“ kalapokat vásárolják. Az idén fokozottan tért hódítanak a pasztell színek. Jelentős té- 4611 képvisel a ■szélégkárntiájü, sportjellegű, valamint az úgy­nevezett olasztípusú, késkeny- szélű sportkalapok gyártása. A választék növelésén kívül a Kalapgyár dolgozóinak nagy gondot okoz a lakosság által leginkább keresett fejbőségú kalapok gyártása, mert a mé­retek vidékenként változnak. A statisztikai kimutatások sze­rint a városi férfilakosság két- három számmal nagyobb kala­pokat keres, mint a vidékiek A belföldi igények kielégíté­sén kívül jelentős tétel megy külföldre is. A Kalapgyár ké­szítményei Uj-Zélandban Nagy-Britanniában, Afrikában igen keresettek. A Magyar Honvédelmi Sportszövetségnek sok alap­szervezete és klubja dolgozik megyénkben. Jön a nyár, a szép idő, egyre több lesz a feladat, a munka. Megkezdő­dik a kiképzés a terepen. Fia­talok és idősebbek ezrei ta­nulják meg az MHS szerveze­teiben a honvédelmi munkák alapjait. A napokban megke­restük Koréin Mihály ezredes elíTSfsat, a~hTOivédelmt sport- szövetség megyei elnökét, hogy elmondhassa olvasóinknak a szövetség ez évi terveit. Nemsokára sor kerül az MHS megyei küldöttértekezle­tére, ahol a feladatokat, a ter­veket részleteiben is meg­beszélik majd. Februárban katonatisztek­ből, tanácsi vezetőkből és új­ságírókból megalakították az úgynevezett nevelői tanácsot, amelynek a feladata, hogy el­lenőrizze az MHS szerveze­teiben folyó nevelési munkát, előadásokat tartson. Irányítá­sával akarják felkutatni' és feldolgozni a községek törté­nelmi, munkásmozgalmi ha­gyományait is. A megyei elnökség arra tö­Az idén ötven külföldi üdülőhelyre indít az IBUSZ társasutazást Az idei belföldi társasuta2áso- kon kívül az IBUSZ igen gazdag külföldi programot tervez. A kül­földi társasutazások száma lénye­gesen több, mint az elmúlt évek­ben, Hat ország ötven külföldi üdülőhelyére utazhatnak a ma­gyar dolgozók. Többek között a Szovjetunió, Románia, Bulgária, Csehszlovákia és a Német Demok­ratikus Köztáfsasár? legszebb üdü­lőhelyeire terveznek társasutazá­sokat. Az utak általában 18 napo­sak lesznek. Több aldunai hajó- utat is szerveznek és több társas- utazást Erdélybe. A Szovjetunióba kétféle utazást terveznek. Az egyik részvevői Kijevet. Moszkvát és Leningrádot, a másiké pedig a tengeri üdülő­helyeket, Odesszát, Jaltát. Szocsit és Batumit látogatják meg. Cseh­szlovákiába csaknem kétszáz tár­sasutazást szerveznek az idén. rekszik, hogy ne csak a fal­vakban, hanem a tsz-ekben, állami gazdaságokban és gép. állomásokon is alakuljanak MHS-szervezetek. Különösein a fiatalok megnyerése fontos, hiszen a szövetségnek egyik feladata az ifjúság felkészíté­se a katonai szolgálatra. Ezért a szövetség a KlSZ-szerveze- teklkel közösen is rendez ki­rándulásokat, harci túrákat. A rádiós, a motoros, a—gép­kocsivezetői és repülő-klubok tagjai már dolgoznak, még eb-' ben a hónapban megkapják a munkához szükséges felszere­léseket. Különösen a motoros és a gépkocsivezetőd tanfolya­mok népszerűek, hiszen a vizs­ga letétele egyben szakmát is ad a fiatalok kezébe. Az MHS az egészen fiatal korosztályokról sem feledkezik! meg, részükre modellező- és rádiós-köröket szervez. Jelenleg mintegy háromez­ren kapcsolódtak be me­gyénkből a szövetség munká­jába, de a kiképzés megkezdé­sével valószínűleg még job­ban megnő az érdeklődés az MHS munkája iránt. f Bajza, József, a nagy magyar kritikus Megemlékezés halálának 100. évfordulójára ü rithkusnak lenni hálátlan f*- feladat a kortársak és gyakran az utókor szempont­jából is. Az irodalom, s ál­talában a művészet élete kri­tikus nélkül mégis elképzelhe­tetlen. A kritikusra hárul a kertész szerepe, neki kell meg­teremtenie az életfeltételeket a hasznos, szép növények szá­mára, de szükség esetén neki kell a nyeső ollóhoz vagy az ásóhoz is nyúlnia, hogy vissza- nyesse a vadhajtásokat, kiirt­sa a felburjánzó értéktelen gazokat. Ezt a nemes felada­tot, történeti hivatást töltötte be irodalmunk életében Bajza József, akinek most ünne­peljük halála százéves évfor­dulóját. Száz év az emberiség törté­netében gyakran csak múló pillanat, az irodalom életében néhány emberöltő, amelyben lényeges változások zajolhat- nak le, de a valóban értékes írás semmit sem veszít üde hímporából. Kérdés azonban, mondhat-e nekünk száz év távlatából valamit egy-egy kritika, amely az időszerű­ség jegyében fogant. Tanul­hat-e valamit a mának em­bere attól a kritikustól, aki­nek a köztudatban már-már nevét is a feledés pora lepte el? Azoknál, akik agyuk sejtjeit, szívük dobbantásait, ereik, lüktetését betűkbe ön­tötték, aránylag könnyen fe­lelhetünk erre a kérdésre: könyvtáraik polcairól írásaikat kell ehhez tetemre hívnunk. Valljanak az elvek és a gon­dolatok, amelyekkel egykor egész irodalmunkat irányí­tották, amelyekkel későbbi nagy írók, költők útjait egyen­gették. 17" rltikánk helyzetéről, fel- adatairól gyakran esik szó napjainkban. Különösen a pártosság körül dúl nyíltan vagy csendben, a háttérben a harc. Nemzeti hagyományunk, kritikánk úttörője az Athe­naeum c. folyóirat 1839-es év­folyamában igy ír a pártosság kérdéséről: „Az úgynevezett pártatlanság nem egyéb kép­telenségnél. Mindenki csak a maga módja szerint eklekti­kus, még a dogmatikus is. Egészen pártatlan csak a tu­datlan lehet”. Nyíltan szem­beszáll az ún. eklekticizmus­sal, amelynek hívei egy irány­zatot sem vallottak maguké­nak, ebből is. abból is válogat­tok, s az így kiemelt eleme­ket igyekeztek egymással ösz- szeegyeztetni. Bajza bebizo­nyítja, hogy még az eklektikus sem pártatlan, hiszen a válo­gatást is elvek, egyéni hajla­mok irányítják. Állást foglal Bajza a költészet hivatásával, feladatával kapcsolatban is, amikor egy folyóirat bírálatá­ban azt írja, hogy a versnek tanítania és gyönyörködtetnie is kell. „Ha valaki verseivel csupán tanít s nem gyönyör­ködtet egyszersmind, akkor versei nem tartoznak a poézis körébe, ha pedig tanításai mel­lett művéleményt is tud ger­jeszteni, versei bizonyosan költői művek. Bíráló óhajtja, hogy minden költeményeink tanítók legyenek ezen érte­lemben, mert csak úgy lesz­nek jó költemények egyszers­mind’’. Bajza rámutat, hogy ez a ta­nítás nem szükségszerűen for­mába öntött reflexió, tanulság, gyakran az is elegendő, hogy a költemények „nemes, erköl- csiséggel megegyező érzelme­ket gerjesszenek keblünkben”. Ezek a tanítások, ezek a sza­vak semmit sem vesztettek ér­tékükből, sőt időszerűségük­ből sem. Magunk részéről legfeljebb büszkék lehetünk arra. hogy a pártosságra és a költészet feladataim vonat­kozó szocialista realista taní­tás a történelem tényeiből, köztük hazai hagyományaink­ból fakad. Igazságuk más körülmények között már száz évvel ezelőtt a magyar kritika egyik úttörője számára is igaz­ság volt. Talán fűzzük ehhez a sorhoz azt a követelést Is, amelyet ugyancsak Bajza tá­masztott minden irodalommal, művészettel foglalkozó kortár­sával szemben: „Ki napjaink­ban a művészetről írni vagy éppen vitatkozni akar, szük­ség, hogy legalább sejtései legyenek afelől, mit a filozó­fia korunkban tett és folyvást teszen”. ß ajza azonban nemcsak az irodalom nagy elvi kérdé­seiről tesz számunkra ma is megszívlelendő vallomást. Életével, műveivel példát adott a helyes kritikai maga­tartásra is. Melyek ennek a magatartásnak jellemző vo­násai? Mindenekelőtt a kriti­kai bátorság: „Gyűlölet és bosszú tárgyává teszi magát, ki mások hibáit s tévedéseit fedezgeti fel a publikum előtt, de a gyűlölet s bosszú csak a gyávát rettenztk él; ki az iga­zat mindenékfelett tiszteli, ki a szabad vélemények barátja, az bátor még akkor is előlép­ni, midőn egy nagyobb sereg véleményével kell megvívnia”. A kritika bátorságát azonban a kritika erkölcsiségére kell építeni, amely határt szab gya- lázás és személyes sértegetés, valamint maaasztalás és bál­ványozás között. Az igazi kritika méltánylás Bajza szavai szerint. Ez pedig azt jelenti hogy feltárta a hi­bákat de ré-e.itat az eredmé­nyekre is. Elvszerűen bírál, elvi normák, s nem egyéni vé­lekedés alapján mond ítéletet: „...a jó kritika — írja — s.. nemcsak a hibákat muto­gatja, de kimutatja a munka érdemeit is”. Természetesen mindennek van egy nélkülöz­hetetlen alapeleme, feltétele, az elvszerűség, az elmélyedés, a felületességtől való irtózás. Ebben a vonatkozásban ma is megszívlelendők szavai: „mi­nél több jó kritikáink legye­nek, oly kritikáink ti..., me­lyek az ellenkező erők har­cában az igazak mellett pajzst emeljenek’’. A harmadik jellemző vonás: a kritika építő, előre vivő szándéka. Az igazi kritikus sohasem azért bírál, mert jól­esik neki, ha hibákban vájkál- hat, ha mások kisebb-nagyobb botlásait feltárhatja. Az ügyet, az irodalmat, a haladást kell szolgálni akár az a feladata, hogy gátjain keresztülvergőd­jék, akadályait eltávolítsa az útból, akár az, hogy gyorsab­bá. egyenletesebbé tegye a fejlődés menetét. Ilyen ér­telemben írja pl.: „Kritika úgy használ és úgy gyakoroltatok célirányosan, ha tanít”. Ennek jegyében mond újra meg újra elmarasztó szavakat, akik gőg­ből hiúságból megharagsza­nak, megsértődnek azokra, akik dicséret helyett kriti­kával illetik tetteik. írásaik. Saját hiúságunk úgyis lep- lezgeti vétkeinket, vajon szük­ség van-e arra. hogy még ide­genek is meghagyjanak té­vedéseinkben? Aki így szem­léli a dolgokat, az nem az ügyet, csak. saját hiúságát szolgálja. Bajza Kölcseyhez írt levelé­ben olvashatjuk a következő mondatot: „Én egész lélekkel az vagyok, aminek írásaimban mutatkozom.” Ennél szebb és találóbb önjellemzést senki sem írhatna magáról a toll emberei közül. Nem véletlent hogy egyik nagy tanulmányá­ban is a szavak és a tettek egységéről ír fejtegetést az író. Nála ez elv, egész életét meghatározó norma. C sak néhány gondolatot ra­gadtunk ki Bajza gazdag életművéből. Nem szóltunk részleteiben sem életéről, sem irodalmi munkásságáról. Ügy hiszem azonban, hogy épp így ünnepeljük méltóan emlékét. Nem az évszázados halottat, hanem a ma is élő költőt, írót ébresztjük benne. így követ- jük a legjobban útmutatásait is, amelyeket egy. a történe­lemmel foglalkozó munkájá­ban hagyott reánk: „Történet­írónak a kedélyre és érzések­re s a képzelmi erőre is kell hatnia, az akaratot és erkölcsi erőt edzeni, szeretetet lehelni az emberi kebelbe az erény, és gyűlölet a vétek iránt, s lelkesülést gerjeszteni nagy tettekre ... a történetírásból meg kell tanulnunk ismét történetet éspedig jobbat csi­nálnunk ..Bajza sem emlék, hanem ilyen erőforrás irodal­munk tévesztéséhez, élőreha- ladásáuoz Dr. Kerékgyártó Imre i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents