Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-04 / 53. szám
rr» MEGYEI WCirlap 1958. MÁRCIUS 4. KEDD Kádár János elvtárs felszólalása a SZOT XIX. kongresszusán (Folytatás az első oldalról) az imperialisták és az osztályellenség próbálkozásét sikerült megsemmisíteni és a Magyar Népköztársaság, valamint a Szovjetunió vezette szocialista tábor, a proletár nemzetköziség nem lett gyengébb a magyar- országi ellenforradalmi felkelés hatásaként, hanem tovább erősödött. Most olyan helyzetben vagyunk, hogy az anyagi eszközökkel, az alapvető termelési eszközökkel, a hadsereggel a munkásosztály rendelkezik, de van még egy terület, ahol a munkásosztály hatalma még nem teljes, és ez az emberek gondolkozása. Küzd jünk a burzsoá nézetek ellen A reakciós burzsoáziának és az imperializmusnak —, mert ők is szereztek hasznos tapasztalatokat a magyarországi események során — most nem jut eszébe támadást szervezni és indítani a Magyar Népköztársaság ellen — és ez az ö egyik hasznos tapasztalatuk (élénk derültség), de nem mondtak le arról, hogy uralják a mi tömegeink egy részének -gondolkozását, vagy nagy részének gondolkozását bizonyos kérdésekben. Nekünk tehát rendszeresen, nagyon komolyan, sokat kell harcolnunk azért, hogy ne csak a fegyverek meg az esztergapadok fölött, de az emberek gondolkozásában is a munkásosztály gondolatai, eszméi uralkodjanak. Éneikül nem lehet jól építeni és dolgozni. Meggyőződésem szerint a szakszervezeteknek attól a naptól kezdve, amikor a munkásmozgalom hajnalán világra jöttek, egészen addig, amíg létezni fognak, alapvető feladatuk, hogy a munkások érdekében kérjenek és követeljenek. De igen nagy különbség van aközött, hogy kitől kérünk és követelünk, hogy milyen társadalmi rendszerben él, !kér és követel az a szákszervezet. Kérni lehet mindig, követelni is lehet, de ha isaz az, hogy a ipi rendszerünkben a nép a gazdája az országinak — és ez igaz —, akkor a szakszervezetekben is úgy kell gondolkodniok az embereknek, mint az ország gazdáinak. A kapitalistákkal szemben, például a Horthy- Magyarországon a szakszervezetben elég volt az a tudomány, hogy: kérek és követelek és aki ezt gerincesen és rendesen csinálta, az jó szak- szervezeti funkcionárius volt. Felfogásom szerint ma az a jó szakszervezeti funkcionárius, aki tudja, hogy a dolgozók érdekében mit kell kérni, mit kell követelni, de azt is tudja, hogyan én honnan lehet ezt megadni. Ez új és állítom, hogy nehezebb tudomány, mint önmagában az, hogy okosan és jól állapítsuk meg, mit kell kérni és követelni a munkásosztály számára. Amióta munkásosztály van, azóta harcol a burzsoáziával az eszmék terén is. A burzsoázia előnyben van ebben a harcban egy tekintetben, neki teljesen elegendő, ha a munkások nem gondolkoznak, mert akkor már ő az ura az eszméknek. A munkásosztály érddke viszont azt kívánja, hogy gondolkozzanak az emberek. Természetesen könnyebb nem gondolkozni, mint gondolkozni és ezért a mi munkánk nehezebb, mert az emberek tudatát kell meghódítani. De van a munkásosztálynak is egy előnye ebben a harcban: az ő igazságai erősebbek. Valamikor, sok évtizeddel ezelőtt tulajdonképpen két ember volt, aki meg tudta fogalmazni a munkásosztály eszméit: Marx Károly és Engels Frigyes. Nézzenek csak körül: állítom, hogy ma a világon — persze nemcsak a szocialista, hanem a kapitalista és gyarmati világon — körülbelül egymitliárd ember van, alti értelmesen meg tudja fogalmazni a munkásosztály eszméit és követeléseit. (Nagy taps.) Én azt kérem, hogy itt a vitában is, és később is, az ösz- szes kérdéseket az uralkodó munkásosztály pozíciójából vessék fel. Ebbe beletartozik a kérés és követelés, de beletartozik az adás „tudománya’’ is. A szakszervezeti tagok jógáiról Néhány szót a vitatott kérdésekről. Nem akarom befolyásolni az elvtársakat, csak vitatkozzanak ezeken. A családi pótlék feltétlenül fontos kérdés. Ha kapitalista országban lennénk — bár ott sem szabad demaigógiát űzni, mert a szolid munkásmozgalom nem a demagógián, hanem a szocializmuson nevelkedik — ott, mondjuk, lehetne azt válaszolni, hogy csak növeljük minél jobban a családi pótlékot. Szocialista viszonyok között már nagyobb a felelősségünk. Mi azt mondjuk, hogy a szocializmus építéséhez szükséges a dolgozók, anyagi érdekeltsége. Ezért alkarunk úgy dolgozni, hogy a szocializmus építése e""ütt járjon a dolgozók. s köztük a sokgyermekes családok életszínvonalának emelkedésével. Ami az egyes dolgozót illeti: minél többet tud adni a társadalomnak, aszerint keressen. Felmerült egy másik kérdés: rendelkezzék-e különleges jogokkal a szakszervezeti tag? Mi hónapok óta harcolunk azért, hogy párttag sem rendelkezhetik különleges jogokkal. Tisztelem a szakszervezeti tradíciót, de úgy gondolom, a szakszervezeti tagság sem több, mint a párttagság. A mi törvényeink szerint ebben az országban minden állampolgárnak jogegyenlősége van. Ezt mi nem szeghetjük meg. Az állam csak egyformán biztosíthatja a jogokat, akár szervezett munkás valaki, akár nem. Ha ez másként lenne, holnap mindenki belépne a szakszervezetbe, és az sokkal inkább hasonlíthatna a Mussolini- féle korporációhoz, mint egy szakszervezethez. így tehát nem helyes. Mégis lehet valamit csinálni. Nyújtson a szakszervezet az ő saját eszközeiből valamit a tagjainak, amit más állampolgár nem élvez. Erre a mi alkotmányunk, a mi törvényeink lehetőséget nyújtanak. Itt vita folyik arról, hogy két-három vagy négyévenként tartsanak-e kongresszust. Ha megkérdezek egy egyszerű munkást, hogy mikor legyen a kongresszus, biztosan azt mondja, hogy nem bánja ő, akárhány évenként is, de azt csinálják, amit csinálni kell. Nézzék meg összes nagy szakszervezeteinket: ahány éves a szakszervezet, körülbelül feleannyi kongresszust tartott, valamivel kevesebbet, mert a háború idején nem tudott kongresszust tartani. Régi és jó tradíció, hogy a szakmai szervezetek kétévenként tartsanak kongresszust, nincs okunk, hogy ezt megbontsuk. (Helyeslés.) A funkcionárius ne csak a funkcionárius fejével gondolkozzék, hanem figyelje a tömegek érzését és gondolatait. A dolgozók a munkásfiatal om mellett vannak Ma már nyugodtan mondhatjuk, hogy az emberek a munkáshatalom mellett vannak. Általában rend van nálunk, de azért az ellenforradalom után abból az általános lazaságból még visszamaradták nem jó dolgok is. Dolgoznék az emberek, de még nem olyan szorgalmasan, ahogyan a mi népünk dolgozni tud, ha akar és egy kicsit máig többet dano- lunk, vigadunk mindenféle címen. Valami kis árnyalati igazításra van tehát szükség. Itt vtan például a nyugdíjasok ügye. Nem akarom az ősz- szes kérdéseket megvitatni, de egy körülményt vegyülik figyelembe: nálunk a felnőtt lakosság viszonylag igen nagy százaléka nyugdíj állományban vsa El lehet határozni, ha akarjuk, hogy az ország lakosságának egyharmadát nyugdíj, ba helyezzük, ennek nincs semmi akadálya, az országgyűlésen többségünk van, meg tudjuk szavazni, de gondolkozzunk. A lakosságnak minél nagyobb része van nyugállományban, törvényszerűen annál alacsonyabb színvonalon kell, hogy éljenek a munkában levők és a nyugdíjasok is. Ugyanez a hel.vzet az életnívó felemelése tekintetében is. Sok nép dolgozik és harcol rajtunk kívül a szocializmusért. Mi nagyon büszkék vagyunk, hogy 1919-ben az elsők között harcoltunk érte, ez jó dolog. De ha az elmúlt négy évtizedet nézem, akkor azt látom, hogy *• szovjet, a kínai, a román munkás is harcolt és a többi or szag munkássága is. Ha mindent összevetnénk, harcot, vér- veszteséget, áldozatot, munkát a szovjet emberek harcával vérveszteségével, áldozatával, munkájával, alt-kor azt látnánk, hogy mi kevesebbet áldoztunk ugyan, mint ők, mégis imitt-amott nagyobbak az igényeink. Ami a perspektívát illeti, nincs félnivalónk. Az ügyek általában jól állnak nemzetközi téren is. Előre fog menni a szocializmus ügye, meg a béke ügye is. Előre mennek a magyar szakszervezetek is. A párt segíti a szakszervezetet, de a pártra és a szakszervezetre is vonatkozik, hogy a tömegekkel együtt kell haladni. Ne sajnálják a fáradságot! Ha kongresszusi előkészületről van szó, akkor amiatt, ha nem, akkor anélkül, de nagyon-nagyon fontos, hogy együtt legyenek a dolgozókkal, sokat és nagyon gyakran beszéljenek a dolgozók kérdéseiről. Egyetlen egy fájó dolgot ne fojtsanak bele az emberekbe, engedjék, hadd mondják el. Könnyebb a szívük, ha kimondhatják. ami fáj, ha látják, hogy tudnak a bajukról, ha foglalkoznak velük, ha rendes választ kapnak. Nem hiszem, hogy van egyetlen egy olyan kérdés is, amelyről nyugodt lelkiismerettel, az igazság alapján nem tudnánk a dolgozóknak keltő felvilágosítást és útmutatást adni. Dolgozzunk jobban ... Szó esett arról, hogy az élet-1 színvonal emelésére most nincs ] lehetőség. A lehetőség elvileg | most is megvan, csak nincs realizálva. Senki sem tud bennünket megakadályozni abban, hogy 10 vagy 20 százalékkal többet és jobban dolgozzunk. Ebben az esetben esetleg 10 vagy 20 százalékkal többet fordíthatunk a szociális juttatásokra is. Ki tarthat vissza bennünket ettől? Ez csak akkor nem megy, ha nincs meg bennünk az eltökélt akarat és nem tudjuk a tömegeket magunkkal vinni. Álljunk a talpunkra, vigyük a tömegeket és mindjárt realizálni tudjuk azt a lehetőséget, amit adott. Milyen lehetőség kell még a munkésosa- tálynak? Az ország gyönyörű, a táj szép, a föld termékeny, víz van, dolgokra lehet, az emberek szorgalmasak, szaktudá* van. Mi kell még? Akarat kell. Dolgozzunk jobbéin és akkor gyorsabban fog menni a dolog. A múlt évben is, januárban, februárban megjártuk. Mindenki abból indul ki, ami akkor volt. Hiába mondtuk, hogv nem lesz ez örökké így, ne az» a januárt vagy februárt tervezzék meg. Az év folyamán a fejlődés túlhaladta a tervünket. Ezt ebben az évben is meg kell csinálni. Ha így lesz, akkor ezt a nem realizált lehetőséget megteremtjük. Meg fogják látni: őrölu lesz nézni, milyen szépen halad előre a dolgozó nép. (Hosszan tartó, lelkes taps.) Megválasztották a Szaktanács áj elnökségét Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalásával és Gáspár Sándornak, a Szaktanács főtitkárának vitazáró ^válaszával vasárnap véget ért a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa, amely felhívást bocsátott ki a világ dolgozóihoz, a dolgozó asszonyókhoz, s a fiatalokhoz. A kongresszuson megválasztott új Szaktanács tegnap megtartotta alakuló ülését, amelyen az új elnökség tagjaiul a következőket választotta meg: Blaha Béla, Bozsóki Ferenc, Brutyó János, Bugár Jánosné, Csákó Mihály, Fock Jenő, Földvári Aladár, Gál László, Gáspár Sándor, Halász József, Háry Béla, Horn Dezső, Huber Lajos, Karakas László, Kisházi Ödön, Ligeti László, Martin Ferenc, Olajos József, dr. Pál Ferenc, Seprényi Sándor, Somogyi Miklós, Terényi László, Tóth Anna, Varga György, Vas-Witteg Miklós, Vince József, Virizlai Gyula. Megválasztották a Szaktanács elnökét, elnökhelyettesét, főtitkárát és titkárait. Elnök: Somogyi Miklós; alelnök: Vas- Witteg Miklós; főtitkár: Gáspár Sándor; titkárok: Bugár Jánosné, Martin Ferenc, Varga György és Vince József. A számvizsgáló bizottság elnöke: Harustyák József. rrmnap 1958. március 4, kedd, Kázmér napja. A Nap kél 6,20 órakor, nyugszik 17,32 órakor. A Hold kél 16,15 órákor, nyugszik 5,07 órakor. Várható időjárás kedden estig; felszakadozó felhőzet, ma több, holnap kevesebb helyen havazás, havaseső. Elénk, időnként erős északi, északkeleti szél. Az éjszakai lehűlés kissé erősödik, a nappali hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet ma plusz 1—plusz 4 fok között. — DABASON ugyancsak falugyűlést tartanak március 4-én. Előadó: Hegyvári Ferenc, az MSZMP járási első titkára. — POPRÁDI BÉLÁN®, pilisszentlászlói tanítónő február végéig több mint tízezer forint értékű iskolai takarékbélyeget adott eL — A MAGYAR ÚTTÖRŐK SZÖVETSÉGE szobi járási elnöksége március 9-én délután a nagymarosi kultúrházban járási úttörőhangversenyt rendez. — TIZENHÉT kismalacot fiadzott egyszerre a gyömrői Petőfi Tsz egyik anyakocája. — A MAGYAR—SZOVJET mezőgazdasági napok keretében március 4-én, kedden délelőtt 10 órakor mezőgazdaságunk fejlesztésének néhány műszaki-tudományos kérdése címmel Magyart András, a Magyar Agrártudományi Egyesület elnöke tart előadást. — AZ ALSÓGÖDI Heltai Jenő kultúrcsoport szombaton este nagy sikerrel mutatta be Heltai Jenő: Néma levente című vígjátékát, — MÁRCIUS 9-ÉN, vasárnap 230 nagykőrösi diák látogat fel Budapestre, amelynek keretében az Operában megtekintik a Bánk bán előadását. — MÁRCIUS 3-ÁN értekezletet tartottak a Pest megyei járási népfront-titkárok, ahol megbeszélték a népfront és a tanácsok kapcsolatát. — SÁRI KÖZSÉGBEN falugyűlést rendeznek március 4-én. Előadó: Kosos Mihály, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja. ÉS FORDÍTVA I Újsághír: Gyulai-ízű sajtot 1 gyártanak. Sajtot venni elszaladtam a közeli KÖZÉRT-be. „Mérjen ebből!” _ mutattam rá I egy „ömlesztett kövér”-re. | De rámszól az eladó most: = „Tisztázzuk az esetet! A sajt-ízű sajtból kérem ehetett már eleget. Ez itten most kolbász-ízű. Remény mégis akad itt! Sajtot akar? _ Próbálja meg a sajt-izű Gyulait!” Kemény Erzsébet iitiiaiimiiNitiuiiiMiiHiitimiiHiiHtulüimiiiiiiiititmMiittf — A SZOMBATON befejeződött tsz elnökképző-tan- folyam hallgatói közül tizenhármán jelentkeztek őszre az egyéves zsámbéki elnökképző iskolára. — A HAZAFIAS NÉPFRONT monori járási bizottsága március 9-én küldöttgyűlést tart. Előadó: Árvái Lajos, a Hazafias Népfront országos irodájának munkatársa. «gugém*?*? ’JELENTI!?’ A Nagyvásártelepre vasárnap es hétfőn reggel 24 vagon és nyolc tehergépkocsi áru érkezett. egyebek között nyolc vagon burgonya, hat vagon káposztaféle, négy vagon alma és három vagon tojás. Az állami boltokban hétfőn reggel a tojás árát 20 fillérrel szállították le. a friss tojást 1.40 forintért kínálták. A falusi tojást az őstermelők szombaton 1.60—1.70 forintért adták, hétfőn reggel már 1.40-1.50 forintért árusították. A földművesszövetkezeti húsárudákban a füstölt sertéscombot csont nélkül, kilónként 41, a füstölt sertésfejet csont nélkül 25, a csontos fejet 18, a füstölt sertéscsülköt pedig 23 forintért hozták forgalomba. Az állami boltokban a burgonya árát kilónként 10 fillérrel mérsékelték. A Gülbabát és a rózsa burgonyát 1.80, az Ella burgonyát 1.20 forintért árusították. SZÉLJEGYZETEK Ami a Szabad Európa Rádiónak fáj... A Szabad Európa Rádió bértollnok munkatársa, Szabó István kommentálja a magyar párt- és kormány- küldöttség romániai útját. Ezzel kapcsolatban egy 21 év előtti tanácskozást említ, amikor az erdélyi és romániai magyarság 200 küldötte Marosvásárhelyen a „két nemzet közös útja és lelki megbékélése” mellett állt ki. A kommentátor hozzáfűzi: „Akkor a két nép kereste egymás kezét, kormányaik értetlensége ellenére, most a nép ellenére a kormányok járnak össze__” Nos, itt jön a z, ami a Szabad Európa Rádió kommentátorának fáj, tudniillik az, hogy ami 21 évvel ezelőtt csak óhaj volt, ma már valóság. A két nép megtalálta egymás kezét, rálépett „a közös útra” és a „lelki megbékélés” mára valóság lett... A kormányok pedig ma népeiknek akaratát, törekvéseit valósítják meg, és éppen ennek a „közös útnak, lelki megbékélésnek” világos megnyilatkozása a két párt és kormány között lezajlott baráti találkozó és a napokban napvilágot látott közös nyilatkozat. S hogy ez a „lelki megbékélés és közös út” mennyire valóság, azt egy bukaresti hír is példázza. „Vasárnap kezdte meg adását a magyar autonóm tartomány maros- vásárhelyi rádiója, amely a második legnagyobb stúdió Romániában. Az új állomás mindennap magyar és román nyelven ad műsort.” Ami a kommentátor úrnak fáj, az nekünk örömet okoz, az, hogy a kormányok és a népek egyet akarnak: a két testvéri nép barátságát... (g. s.) í
