Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-26 / 72. szám

2 "T/Cirlap 1958. MÁRCIUS 26. SZERDA Damaszkuszi körökben helyeslik Szaud király lépését Damaszkuszi hivatalos kö­rökben „a helyes irányban tett lépésnek” minősítik Szaud királynak azt a dönté­sét, hogy további kormányzati kulcspozíciókat ad át fivéré­nek, Fejszál emir trónörökös­nek E források szerint e lépés „jóváteszi az Egyesült Arab Köztársaság ellen szőtt össze­esküvést, némileg — ha nem is eléggé.” E körök szerint Szaud Arábiának világosan le kell szögeznie magatartását a köztársaság irányában. Da­maszkuszi körök hangsúlyoz­zák: a szabad arab közvéle­mény azt kívánja, hogy Szaud Arábia az arab egység ügye mellé álljon, mivel egyedül ez torlaszolná el az imperia­listák útját. Elutazott Berlinből a magyar párt- és kormányküldöttség Berlin dolgozó népe ked­den reggel búcsúzott a magyar párt- és kormányküldöttség­től. amely öt napon át a Né­met Demokratikus Köztársa­ság vendége volt. A berlini O&tbahnhof előtti téren német és magyar nem­zeti lobogók, valamint vörös zászlók alatt sokezer főnyi tömeg gyűlt össze. A berliniek a magyar pórt- és kormány- küldöttség tagjait a pályaud­varhoz vezető úton lelkes ün­neplésben részesítették. — Auf Wiedersehen! Vi­szontlátásra! — kiáltozták a berlini dolgozók. A küldöttség megérkezése után a kivonult díszszázad pa­rancsnoka jelentést tett dr. Münnieh Ferencnek, a Mi­nisztertanács elnökének, aki Marosán Györggyel, a Poli­tikai Bizottság tagjával, Wal­ter Ulbrichtnak, a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának és Otto Grotewohlnak. a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének kíséreté­ben ellépett a díszszázad előtt. Hans Kiefertnek. a Német Szocialista Egységpárt nagy­berlini pártbizottsága első titkárának megnyitó szavai után Walter Ulbricht, a párt első titkára mondott beszédet. — Azzal a biztos tudattal térhetnek vissza hazájukba, kedves elvtársak, hogy láto­gatásuk hozzájárult országaink testvéri szolidaritásához és a Szovjetunió■ vezette szocia­lista tábor egységének meg­erősítéséhez. Arra kérem önö­ket. adják át a magyar nép­nek a Német Szocialista Égy­Szovjet emlékirat az Egyesült Államokhoz: haladéktalanul lássanak hozzá a külügyminiszteri találkozó és a csúcsértekezlet gyakorlati előkészítéséhez A TASZSZ jelenti: Gromikó szovjet külügymi­niszter hétfőn fogadta Thomp- sont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és át­nyújtotta neki a szovjet kor­mány emlékiratát a legmaga­sabb szintű értekezlet össze­hívásáról. Az emlékirat vá­lasz az Egyesült Államok kor­mányának március 6-i keltezé­sű emlékiratára. A Szovjetunió kormánya vá­laszában kijelenti, hogy az Egyesült Államok kor­mányának emlékirata „szükségképpen kiábrán­dulást kelt mindenkiben, aki a legmagasabb szintű tár­gyalásokban hatékony eszközt lát a jelenlegi feszültség eny­hítésére és a népek .meggyűlöl­te hidegháború beszüntetésé­re.’’ A szovjet kormány em­lékirata megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya „valójában a kiindulópontra igyekszik visszaszorítani a leg­magasabb szintű találkozó kérdését.” A napirenddel kap­csolatban az emlékirat kije­lenti; „Nem lehet elfogadni az amerikai kormány emlékiratá­nak azt az állítását, amely sze­rint a szovjet kormány vétó­jogra tart igényt a csúcsérte­kezleten megvitatandó kérdé­sek meghatározásánál, továb­bá, hogy valamiféle előjogo­kat és teljhatalmat igényel az értekezleten”. A szovjet kor­mány emlékirata kiemeli, hogy „a nemzetközi értekezlet előkészítése kérdéseiben el­foglalt szovjet álláspont ilyen önkényes megvilágításának semmi köze sincs a tényleges helyzethez.”' A Szovjetunió viszont el­utasítja az Egyesült Álla­moknak azt a próbálkozá- zását, hogy napirendre tű­zesse a kelet-európai or­szágok helyzetének kér­dését. „Nehéz elképzelni — jegyzi meg az emlékirat —, hogy az Egyesült Államok kormánya ne számolna azzal, hogy egy ilyen javaslat csak erélyes el­ítéléssel találkozhat a Szovjet­unió és azon országok részéről, amelyeknek belső helyzetét nemzetközi értekezlet tárgyá­vá akarná tenni. Már önmagá­ban e kérdés felvetése sértő ezekre az államokra és tűrhe­tetlen a nemzetközi kapcsola­tokban.” Az Egyesült Államok kor­mányának emlékirata kiemeli az ideológiai jellegű különb­ségeket és azt állítja, hogy a jelenlegi feszültség legfőbb oka a „nemzetközi kommunizmus”. Ennek kapcsán a szovjet kor­mány leszögezi: „Ha megvitat­nánk. a különböző társadalmi rendszerek között levő alap­vető engesztelhetetlen különb­ségeket, a kapitalizmus és a szocializmus eltéréseit, felve­tődik a kérdés; hová vezetne ez és miféle közeledésről le­hetne szó ilyen esetben? Nem kétséges, hogy akkor még mé­lyebb szakadék támadna a Kelet és a Nyugat államai kö­zött, s mindezen csak azok nyernének, akik a gyűlölkö­dés és az ellenségeskedés mag- vát hintik el a nemzetközi vi­szonyokban.” A Szovjetunió kormánya is­mét kijelenti, hogy a csúcsértekezleten nem lehet megvitatás tárgya az NDK és az NSZK egy ál­lamban való egyesítésének kérdése sem, mivel e kérdés kizárólag e két német állam illetékessé­gébe tartozik. A szovjet kormány emlék­iratában hangsúlyozza, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy már a legközelebbi jö­vőben megállapodás jöjjön létre a csúcsértekezlet előké­szítésével összefüggő gyakor­lati kérdésekben s egyúttal sajnálattal állapítja meg, hogy az Egyesült Államok kormá­nyának emlékirata nem vála­szol a legmagasabb szintű ér­tekezlet napirendjére vonat­kozóan február 28-án előter­jesztett szovjet javaslatokra. A szovjet kormány ismét leszö­gezi, hogy a csúcsértekezlet figyelmét mindenekelőtt a leg­halaszthatatlanabb kérdésekre akarja összpontosítani, ame­lyeknek megoldása egészsé­gesebb nemzetközi helyzetre vezetne. A többi probléma megvitatását az államok tár­gyalásainak ezt követő sza­kaszára lehetne halasztani. Az előkészületek mielőbbi befejezésének szükségességé­ből kiindulva a Szovjetunió kormánya elvárja, hogy az Egyesült Államok az általa felvetett kérdések tárgyában foglaljon állást. A szovjet kormány hangsúlyozza, hogy szükségesnek tartja a csúcsértekezlet helye, ide­je és részvevői kérdésének összehangolását. A Szovjetunió kormánya szük­ségesnek tartja továbbá, hogy haladéktalanul lássanak hoz­zá mind a külügyminiszteri, mind a legmagasabb szintű értekezlet előkészítéséhez és összehívását illető kérdések konkrét megvitatásához. ségpártnak, a Német Demok­ratikus Köztársaság kormá­nyának és dolgozóinak test­véri üdvözletét — mondotta többek között Walter Ulb­richt elvtárs. Ezt követően dr. Münnieh Ferenc, a magyar párt- és kor­mányküldöttség vezetője, a Minisztertanács elnöke lépett az emelvényre. Német nyelvű beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — A két párt- és kormány­küldöttség tárgyalásai és kül- döttségünknek a német dol­gozókkal történt találkozásai még szorosabbra fűzték né­peink barátságát és így a pro­letár nemzetköziség szellemé­ben fogant kapcsolatainkat erősítve még szilárdabbá kapcsolták a Szovjetunió ve­zette szocialista tábor meg­bonthatatlan egységét. Forró baráti búcsúvétel után a magyar párt- és kormány- küldöttség beszállt a különvo- natba, amely pontosain 10 óra 40 perckor kigördült a berlini Ostbahnhofról. rrmnap 1958. március 26, szerda, Emánuel napja. A Nap kél 5,36 órakor, nyugszik 18,05 órakor. A Hold kél 8,41 órakor, nyugszik 0 órakor. Várható időjárás szerdán estig: felhős, párás, helyen- kint ködös idő. Egy-két he­lyen ködszitálás. Mérsékelt délkeleti-déli szél. A hőmér­séklet kissé emelkedik. Vár­ható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: 4—7 fok között.- A MAGLÖDI GÉP­GYÁRBAN megkezdték a torziós tárcsák sorozatgyár­tását. Ezt a készüléket eddig textiliparunk kizárólag nyu­gati országokból szerezte be. A gépgyárban sikerült a de­vizaárnál 25 százalékkal ol­csóbban előállítani a torziós tárcsákat, amelynek kísérleti darabjai jól beváltak. Közlemény a magyar és a keletnémet párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól (Folytatás az 1. oldalról) egyetlen útja a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Né­met Szövetségi Köztársaság közeledése és megegyezése, va­lamint a két német állam kö­zött létrehozandó államszövet­ség. A közlemény ezután megál­lapítja, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Német De­mokratikus Köztársaság bará­ti kapcsolatai a proletár inter­nacionalizmus alapján a poli­tikai. gazdasági és kulturális élet minden területén fejlőd­tek és erősödtek. > 1957-ben konzuli, jogse­gély. állategészségügyi, növényvédelmi és nem ke­reskedelmi jellegű fizetési egyezmény került aláírás­ra. Előkészületben van a társada­lombiztosítási és egészségügyi egyezmény megkötése. Az árucssreforaalom növelésére az 1959—1960-as időszakra hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt írtak alá. amely a kölcsönös árucsereforgalom lehetőségeinek teljes kihasz­nálását szolgálja. A két kül­döttség megegyezett, hogy országaik állami tervhiva­talai szorosan együttmű­ködnek, különösen a két ország gép- és műszeripa­ri, valamint mezőgazda- sági kooperációját fejlesz­tik. A kulturális kapcsolatokat a kultúregyezmény és az évi munkatervek alapján tovább szélesítik. Mindkét fél tovább­fejleszti a társadalmi szerve­zetek küldöttségeinek kölcsö­nös látogatásait, a tapasztalat- cserét és a turistaforgalmat. A küldöttségek végül kifeje­zik azon meggyőződésüket, hogy a magyar párt- és kor­mányküldöttségnek a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatása tovább erősíti a két állam testvéri összefogá­sát és hozzájárul a Szovjet­unió vezette szocialista álla­mok egységének további meg­szilárdulásához- A HAZAFIAS NÉP­FRONT PEST MEGYEI BI­ZOTTSÁGA március 28-án, pénteken délelőtt 10 órakor elnökségi ülést tart a nép­front megyei irodájában. Az ülés napirendjén a megyei, járási, községi bizottságok kiegészítése, a megyei mun­katerv ismertetése és egyéb aktuális kérdések szerepel­nek.- 550 DARAB GYÜ­MÖLCSFÁT ültettek idáig a ceglédi Dózsa Népe Tsz tag­jai a bekötőutak mellett. Ezenkívül még 3000 darab, fát ültetnek az erdők felújí­tása céljából. — A TÁRSADALMI tu­lajdont éveken keresztül dézsmálta Zarka Béla, a váci Fortegyár vizsgáló la­boratóriumának vezetője. Azonnali hatállyal elbocsá­tották az üzemből és büntető eljárás indult ellene. — A MAGYAR GYÖNGY­TYŰK igen keresett export­cikkünk volt, de tenyésztése az elmúlt években erősen isszaesett és az értékes ba­romfifajta csaknem teljesen kipusztult. Állattenyésztési szerveink most biztosították a gyöngytyúktenyésztés elő­feltételeit és remélhető, hogy hamarosan kielégíthet­jük a külföldi piacok igé­nyeit. A Nagyvásártelepre kedden reg­gel 22 vagon és nyolc tehergép­kocsi áru érkezett, ebből négy vagon burgonya, hét vagon tojás és nyolc vagon mandarin. Miután a földmüvesszövetke- zeti árudák 2.80 forintról kilón­ként 2 forintra szállították le a savanyúkáposzta árát. a vecsési termelők 40 fillérrel mérsékelték fűszeres savanyított káposztáju­kat. Kedden reggel a környék­beli falvak lakossága sok zöld­árut, szárazfőzeiéket, vékony érös tormát 'és tejterméket szál­lított a csarnokokba és a piacok­ra. A szárazfőzeléket 50—80 fil­lérrel magasabb áron adták, mint az állami boltok. A földműves- szövetkezeti húsboltok falusi füstöltáru-ellátása javult. A füs­tölt sertéskarajt kilónként 38, az oldalast 30, a sertésfejet csont nélkül 25, a csülköt 23 forintért hozták forgalomba. Az ünnepekre szánt kínai man- darlnszállítmányok Hamburgon és Csehszlovákián át _ a hó­v iharok ellenére — menetrend­szerűen érkeztek meg a Nagy­vásártelepre. j Imalevet, habzó-gyöngyöző zi almalevet iszunk a Hotel Astoria pompás éttermében. Gyönyörködöm a világosság felé tartva a metszett poharat: nem is almaié pezseg benne, hanem olvadt arany. Árnyék vetődik elém. Két fiatal lány lép mellettünk el, két leánypapagáj. Az elsőn égkék zsákszabású ruha, sárga nylonsál, és mind­ezek felett, mint tűzkorana: égővörösre festett hajzat. A zsákruha egymagában is bor­zalmas — de ez a színösszeállí­tás! Harsog, kiabál, eget, földet és férfit követel. A második haja ttlás-ezüst. Alatta csinos, fitos pofi, még lejjebb fekete pulóver, végül combhoz-v aduihoz simuló vö­rös nadrágban és zöld cipőben fejeződik be a nő. — Nyugatnémetek! — súgja újságíró barátom. — Tetsző nek? — Tetszenének — felelem ugyanúgy — csak ne lennének ilyen színesek! De honnan tu­dod, hogy nyugatnémetek7 — Éppen, mert ilyen színe­sek. A mieink nem öltöznek így, nyugatabbra, Angliában. Amerikában pedig — ha így öltöznek is — nem ennyire csi­ricsáré színeket válogatnak össze. Az étterem zsúfolt, mégis mindenki a két újonnan érke­zett vendéget néző A szomszédos asztalnál va­laki azt mondja: — A lipcsei vásárra jöhet­tek ... Biztos nem kaptak ott szállodát, azért ugrottak át ide Drezdába... / gaz, nagyon sok nyugat­németet láttunk Lipcsé­ben. Látogatót is, kiállítót is. Olyan nehéziparral, olyan tur­binákkal, hajózási szerelvé­nyekkel vonult fel a vásárra a Német Szövetségi Köztársa­CARAMI LÁSZLÓ: Egy ország?... Két ország?... ság, hogy azt hitték, egyedül­állók lesznek. Azután megnyílt az NDK ki­állítási pavilonja iák kapuja — és kiderült, hogy tévedtek. De nem ez a lényeg. .4 lé­nyeges az, hogy egy lépés: kö­zeledett Nyugat-Németorsz.ig kelet felé; közeledett, mert kö­zelednie kellett. Nyugaton nagy a verseny, valami van a levegőben, vala­mi, amit úgy neveznek: válság. És az iparnak kell a piac. így kerültek hát a nyugat­németek Lipcsébe, így került a drezdai Hotel Astoriába a két papagájleány. Egyébként a két Németor­szág dilemmájával lépten- nyomon találkoztam. Igaz, kétféle megfogalma­zásban. A polgártól, a felületen ka­parászó emberektől körülbe­lül ezt hallottam; — Nyugat-Németországban könnyebb az élet. És sorjázza, miért: ott min­denki vehet autót, ott annyi a déligyümölcs, hogy Elbát le­het vele rekeszteni, ott olcsó a nylonholmi, ott minden van... A meggondoltabbak, akik a mélyre is látnak, ezt mond­ják: Nyugat-Németország kira­kat. Nyugat-Berlin különösen az. Ha a mi emberünk meg­néz egy nyugat-berlini üzletet, szeme-szája eláll. Az iparcik­kek, de elsősorban a luxuscik­kek olcsóbbak. Van banán, datolya, ananász. Van autó, részletre is. De vannak dol­gok, amik nincsenek a kira­katban. Például az, hogy ott a lakbér a miénk háromszo­rosa, a közlekedés az itteni négyszerese, az élelmiszerárak átlagban háromszorosak. És az egyszerű munkás ott sem kap több fizetést, mint itt. És az sincs a kirakatban, hogy a nyugatnémet háziasszony gázért, villanyért kétszerany- nyit fizet, mint például egy drezdai... Sok vezetőtől hallottam: Nyugat-Berlin olyan, mint egy nyitott, gennyezö seb. A zónahatárt lezárni nem lehet, kifele sem, befele sem. Ezen a résen keresztül özönlenek be az ügynökök, kémek, ké­tes (vagy nem is kétes) ele­mek, és szivárognak ki azok (a nemegyszer értékes embe­rek), akiket megszédített a „kirakat”. Általában: kevés ember van, aki papírral-ceruzával számolná ki, valójában hol jobb. És kevés az olyan is, akinek ne lehetne bizonyítani, hogy a munkásnak, paraszt­nak, dolgozó értelmiséginek itt, az NDK-ban lesz majd igazi Kánaán, míg nyugat ma is az „ígéret földje” — a tel­jesítetlen ígéreteké. Mert vajat azért minden­nap dob a serpenyőbe a né­met háziasszony, banánt már ritkábban tenne az asztalra — még ha lenne, akkor is csak nagy ünnepnapokon. T\e azért a két N érne tor- ÍJ szág — az NDK legna­gyobb dilemmája. Nálunk nem kell különö­sebben magyarázni, hogy aki kiszökik az országból — te­szem azt Ausztriába —, hűt­len lett hazájához, idegenbe, ment, * De az a német mérnök, akit magasabb fizetéssel, autóval és egy sereg ígérettel Mün­chenbe csábítanak — Német­országból Németországba köl­tözik. „Csak várost változta­tott.” Ott is németül beszél­nek, ott is a Bockwurst a nemzeti étel, ott is sört isz­nak az ebédhez, ott is lenha- júak a leányok, ott is ... Azt hiszem nem kell foly­tatnom. És mégis: a német munkás azt tartja: elárulta az Ügyet az, aki Keletről Nyugatra „disszidált”. A két világrend közötti hüzdelem itt szemmel látható, kézzel tapintható. Láttam egyszer egy férfit, féloldalát szél érte. Ha moso­lyogni akart, csak félszájjal tehette, ajka baloldala lefele görbült, de másik fele hide­gen, merevedett. Bal karjával ölelni próbált, de jobb karja kihűltén, tehetetlenül csüg- gött. Bal lába vitte volna a virágos természetbe, de a jobb láb nem mozdult... Szabadulni béna felétől nem tudott, de nem is akart. Ö volt mindkét féltest, az ő vére ke­ringett a szélütött testrészek­ben is... Leoperálni nem lehet a fél testet, mert elpusztulna az egészséges oldal is. Meg kell tehát gyógyítani. Kérdés, hogyan? Az NDK-ban tudják már a választ: Atomf egy vérmentes övezet; kereskedelmi és kulturális kapcsolat; államszövetség.., És a Nyugat? Adenauer egyik parlamenti beszédét hallgattam, eredeti felvétel, magnetofonszalagról. Azt mondja: atomfegyvert a szövetségi köztársaságnak. Azután Ollenhauer: „Adenauer a német nép sír­ásója. A fegyverkezés egyenlő a demokrácia leépítésével.‘‘ Így. Szószerint. Valami erjed, valami érik odaát. A politikusok közül is előveszi, úgy látszik, jó néhány a jobbik eszét. Vagy pedig: tudják, hogy vá­lasztóik j ózaneszű polgárok, hát nem fordítják maauk ellen őke* De a béna testfél bomlaszt ideát is. Kollégám az asztalnál elme­séli, hogy naponta leplezik le az ügynököket. A szomszédás rádióadók úgy csaholnak, hogy a határokon is túl hallat­szik (nemcsak képletesen). A kiváló keletnémet szakembe­rek csábítása, megkísérlése pe­dig szinte mindennapos. / 'gy rajzanak, fűződnek ösz- sze a gondolatok, amit * két nyugatnémet delnő megje­lenése indított el. És mit csináltak ők? Letelepedtek az egyik asztal­hoz, flipet szürcsölnek, és an­golul csevegnek két jólfésült idősebb amerikánussal. Éppen a fizetőt hívják. Az egyik amerikai duzzadó tárcát vesz elő, repülnek d százmárkások, azután kart- karba öltve együtt távoznak — a hotelszobák felé. Nincs ebben semmi különös. Az állampolgárok is csak azt teszik, amire az Adenayer- kormány tanítja őket,,.

Next

/
Thumbnails
Contents