Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-26 / 72. szám
2 "T/Cirlap 1958. MÁRCIUS 26. SZERDA Damaszkuszi körökben helyeslik Szaud király lépését Damaszkuszi hivatalos körökben „a helyes irányban tett lépésnek” minősítik Szaud királynak azt a döntését, hogy további kormányzati kulcspozíciókat ad át fivérének, Fejszál emir trónörökösnek E források szerint e lépés „jóváteszi az Egyesült Arab Köztársaság ellen szőtt összeesküvést, némileg — ha nem is eléggé.” E körök szerint Szaud Arábiának világosan le kell szögeznie magatartását a köztársaság irányában. Damaszkuszi körök hangsúlyozzák: a szabad arab közvélemény azt kívánja, hogy Szaud Arábia az arab egység ügye mellé álljon, mivel egyedül ez torlaszolná el az imperialisták útját. Elutazott Berlinből a magyar párt- és kormányküldöttség Berlin dolgozó népe kedden reggel búcsúzott a magyar párt- és kormányküldöttségtől. amely öt napon át a Német Demokratikus Köztársaság vendége volt. A berlini O&tbahnhof előtti téren német és magyar nemzeti lobogók, valamint vörös zászlók alatt sokezer főnyi tömeg gyűlt össze. A berliniek a magyar pórt- és kormány- küldöttség tagjait a pályaudvarhoz vezető úton lelkes ünneplésben részesítették. — Auf Wiedersehen! Viszontlátásra! — kiáltozták a berlini dolgozók. A küldöttség megérkezése után a kivonult díszszázad parancsnoka jelentést tett dr. Münnieh Ferencnek, a Minisztertanács elnökének, aki Marosán Györggyel, a Politikai Bizottság tagjával, Walter Ulbrichtnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárának és Otto Grotewohlnak. a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének kíséretében ellépett a díszszázad előtt. Hans Kiefertnek. a Német Szocialista Egységpárt nagyberlini pártbizottsága első titkárának megnyitó szavai után Walter Ulbricht, a párt első titkára mondott beszédet. — Azzal a biztos tudattal térhetnek vissza hazájukba, kedves elvtársak, hogy látogatásuk hozzájárult országaink testvéri szolidaritásához és a Szovjetunió■ vezette szocialista tábor egységének megerősítéséhez. Arra kérem önöket. adják át a magyar népnek a Német Szocialista ÉgySzovjet emlékirat az Egyesült Államokhoz: haladéktalanul lássanak hozzá a külügyminiszteri találkozó és a csúcsértekezlet gyakorlati előkészítéséhez A TASZSZ jelenti: Gromikó szovjet külügyminiszter hétfőn fogadta Thomp- sont, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átnyújtotta neki a szovjet kormány emlékiratát a legmagasabb szintű értekezlet összehívásáról. Az emlékirat válasz az Egyesült Államok kormányának március 6-i keltezésű emlékiratára. A Szovjetunió kormánya válaszában kijelenti, hogy az Egyesült Államok kormányának emlékirata „szükségképpen kiábrándulást kelt mindenkiben, aki a legmagasabb szintű tárgyalásokban hatékony eszközt lát a jelenlegi feszültség enyhítésére és a népek .meggyűlölte hidegháború beszüntetésére.’’ A szovjet kormány emlékirata megállapítja, hogy az Egyesült Államok kormánya „valójában a kiindulópontra igyekszik visszaszorítani a legmagasabb szintű találkozó kérdését.” A napirenddel kapcsolatban az emlékirat kijelenti; „Nem lehet elfogadni az amerikai kormány emlékiratának azt az állítását, amely szerint a szovjet kormány vétójogra tart igényt a csúcsértekezleten megvitatandó kérdések meghatározásánál, továbbá, hogy valamiféle előjogokat és teljhatalmat igényel az értekezleten”. A szovjet kormány emlékirata kiemeli, hogy „a nemzetközi értekezlet előkészítése kérdéseiben elfoglalt szovjet álláspont ilyen önkényes megvilágításának semmi köze sincs a tényleges helyzethez.”' A Szovjetunió viszont elutasítja az Egyesült Államoknak azt a próbálkozá- zását, hogy napirendre tűzesse a kelet-európai országok helyzetének kérdését. „Nehéz elképzelni — jegyzi meg az emlékirat —, hogy az Egyesült Államok kormánya ne számolna azzal, hogy egy ilyen javaslat csak erélyes elítéléssel találkozhat a Szovjetunió és azon országok részéről, amelyeknek belső helyzetét nemzetközi értekezlet tárgyává akarná tenni. Már önmagában e kérdés felvetése sértő ezekre az államokra és tűrhetetlen a nemzetközi kapcsolatokban.” Az Egyesült Államok kormányának emlékirata kiemeli az ideológiai jellegű különbségeket és azt állítja, hogy a jelenlegi feszültség legfőbb oka a „nemzetközi kommunizmus”. Ennek kapcsán a szovjet kormány leszögezi: „Ha megvitatnánk. a különböző társadalmi rendszerek között levő alapvető engesztelhetetlen különbségeket, a kapitalizmus és a szocializmus eltéréseit, felvetődik a kérdés; hová vezetne ez és miféle közeledésről lehetne szó ilyen esetben? Nem kétséges, hogy akkor még mélyebb szakadék támadna a Kelet és a Nyugat államai között, s mindezen csak azok nyernének, akik a gyűlölködés és az ellenségeskedés mag- vát hintik el a nemzetközi viszonyokban.” A Szovjetunió kormánya ismét kijelenti, hogy a csúcsértekezleten nem lehet megvitatás tárgya az NDK és az NSZK egy államban való egyesítésének kérdése sem, mivel e kérdés kizárólag e két német állam illetékességébe tartozik. A szovjet kormány emlékiratában hangsúlyozza, nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy már a legközelebbi jövőben megállapodás jöjjön létre a csúcsértekezlet előkészítésével összefüggő gyakorlati kérdésekben s egyúttal sajnálattal állapítja meg, hogy az Egyesült Államok kormányának emlékirata nem válaszol a legmagasabb szintű értekezlet napirendjére vonatkozóan február 28-án előterjesztett szovjet javaslatokra. A szovjet kormány ismét leszögezi, hogy a csúcsértekezlet figyelmét mindenekelőtt a leghalaszthatatlanabb kérdésekre akarja összpontosítani, amelyeknek megoldása egészségesebb nemzetközi helyzetre vezetne. A többi probléma megvitatását az államok tárgyalásainak ezt követő szakaszára lehetne halasztani. Az előkészületek mielőbbi befejezésének szükségességéből kiindulva a Szovjetunió kormánya elvárja, hogy az Egyesült Államok az általa felvetett kérdések tárgyában foglaljon állást. A szovjet kormány hangsúlyozza, hogy szükségesnek tartja a csúcsértekezlet helye, ideje és részvevői kérdésének összehangolását. A Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja továbbá, hogy haladéktalanul lássanak hozzá mind a külügyminiszteri, mind a legmagasabb szintű értekezlet előkészítéséhez és összehívását illető kérdések konkrét megvitatásához. ségpártnak, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és dolgozóinak testvéri üdvözletét — mondotta többek között Walter Ulbricht elvtárs. Ezt követően dr. Münnieh Ferenc, a magyar párt- és kormányküldöttség vezetője, a Minisztertanács elnöke lépett az emelvényre. Német nyelvű beszédét ezekkel a szavakkal fejezte be: — A két párt- és kormányküldöttség tárgyalásai és kül- döttségünknek a német dolgozókkal történt találkozásai még szorosabbra fűzték népeink barátságát és így a proletár nemzetköziség szellemében fogant kapcsolatainkat erősítve még szilárdabbá kapcsolták a Szovjetunió vezette szocialista tábor megbonthatatlan egységét. Forró baráti búcsúvétel után a magyar párt- és kormány- küldöttség beszállt a különvo- natba, amely pontosain 10 óra 40 perckor kigördült a berlini Ostbahnhofról. rrmnap 1958. március 26, szerda, Emánuel napja. A Nap kél 5,36 órakor, nyugszik 18,05 órakor. A Hold kél 8,41 órakor, nyugszik 0 órakor. Várható időjárás szerdán estig: felhős, párás, helyen- kint ködös idő. Egy-két helyen ködszitálás. Mérsékelt délkeleti-déli szél. A hőmérséklet kissé emelkedik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: 4—7 fok között.- A MAGLÖDI GÉPGYÁRBAN megkezdték a torziós tárcsák sorozatgyártását. Ezt a készüléket eddig textiliparunk kizárólag nyugati országokból szerezte be. A gépgyárban sikerült a devizaárnál 25 százalékkal olcsóbban előállítani a torziós tárcsákat, amelynek kísérleti darabjai jól beváltak. Közlemény a magyar és a keletnémet párt- és kormányküldöttség tárgyalásairól (Folytatás az 1. oldalról) egyetlen útja a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közeledése és megegyezése, valamint a két német állam között létrehozandó államszövetség. A közlemény ezután megállapítja, hogy a Magyar Nép- köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság baráti kapcsolatai a proletár internacionalizmus alapján a politikai. gazdasági és kulturális élet minden területén fejlődtek és erősödtek. > 1957-ben konzuli, jogsegély. állategészségügyi, növényvédelmi és nem kereskedelmi jellegű fizetési egyezmény került aláírásra. Előkészületben van a társadalombiztosítási és egészségügyi egyezmény megkötése. Az árucssreforaalom növelésére az 1959—1960-as időszakra hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményt írtak alá. amely a kölcsönös árucsereforgalom lehetőségeinek teljes kihasználását szolgálja. A két küldöttség megegyezett, hogy országaik állami tervhivatalai szorosan együttműködnek, különösen a két ország gép- és műszeripari, valamint mezőgazda- sági kooperációját fejlesztik. A kulturális kapcsolatokat a kultúregyezmény és az évi munkatervek alapján tovább szélesítik. Mindkét fél továbbfejleszti a társadalmi szervezetek küldöttségeinek kölcsönös látogatásait, a tapasztalat- cserét és a turistaforgalmat. A küldöttségek végül kifejezik azon meggyőződésüket, hogy a magyar párt- és kormányküldöttségnek a Német Demokratikus Köztársaságban tett látogatása tovább erősíti a két állam testvéri összefogását és hozzájárul a Szovjetunió vezette szocialista államok egységének további megszilárdulásához- A HAZAFIAS NÉPFRONT PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA március 28-án, pénteken délelőtt 10 órakor elnökségi ülést tart a népfront megyei irodájában. Az ülés napirendjén a megyei, járási, községi bizottságok kiegészítése, a megyei munkaterv ismertetése és egyéb aktuális kérdések szerepelnek.- 550 DARAB GYÜMÖLCSFÁT ültettek idáig a ceglédi Dózsa Népe Tsz tagjai a bekötőutak mellett. Ezenkívül még 3000 darab, fát ültetnek az erdők felújítása céljából. — A TÁRSADALMI tulajdont éveken keresztül dézsmálta Zarka Béla, a váci Fortegyár vizsgáló laboratóriumának vezetője. Azonnali hatállyal elbocsátották az üzemből és büntető eljárás indult ellene. — A MAGYAR GYÖNGYTYŰK igen keresett exportcikkünk volt, de tenyésztése az elmúlt években erősen isszaesett és az értékes baromfifajta csaknem teljesen kipusztult. Állattenyésztési szerveink most biztosították a gyöngytyúktenyésztés előfeltételeit és remélhető, hogy hamarosan kielégíthetjük a külföldi piacok igényeit. A Nagyvásártelepre kedden reggel 22 vagon és nyolc tehergépkocsi áru érkezett, ebből négy vagon burgonya, hét vagon tojás és nyolc vagon mandarin. Miután a földmüvesszövetke- zeti árudák 2.80 forintról kilónként 2 forintra szállították le a savanyúkáposzta árát. a vecsési termelők 40 fillérrel mérsékelték fűszeres savanyított káposztájukat. Kedden reggel a környékbeli falvak lakossága sok zöldárut, szárazfőzeiéket, vékony érös tormát 'és tejterméket szállított a csarnokokba és a piacokra. A szárazfőzeléket 50—80 fillérrel magasabb áron adták, mint az állami boltok. A földműves- szövetkezeti húsboltok falusi füstöltáru-ellátása javult. A füstölt sertéskarajt kilónként 38, az oldalast 30, a sertésfejet csont nélkül 25, a csülköt 23 forintért hozták forgalomba. Az ünnepekre szánt kínai man- darlnszállítmányok Hamburgon és Csehszlovákián át _ a hóv iharok ellenére — menetrendszerűen érkeztek meg a Nagyvásártelepre. j Imalevet, habzó-gyöngyöző zi almalevet iszunk a Hotel Astoria pompás éttermében. Gyönyörködöm a világosság felé tartva a metszett poharat: nem is almaié pezseg benne, hanem olvadt arany. Árnyék vetődik elém. Két fiatal lány lép mellettünk el, két leánypapagáj. Az elsőn égkék zsákszabású ruha, sárga nylonsál, és mindezek felett, mint tűzkorana: égővörösre festett hajzat. A zsákruha egymagában is borzalmas — de ez a színösszeállítás! Harsog, kiabál, eget, földet és férfit követel. A második haja ttlás-ezüst. Alatta csinos, fitos pofi, még lejjebb fekete pulóver, végül combhoz-v aduihoz simuló vörös nadrágban és zöld cipőben fejeződik be a nő. — Nyugatnémetek! — súgja újságíró barátom. — Tetsző nek? — Tetszenének — felelem ugyanúgy — csak ne lennének ilyen színesek! De honnan tudod, hogy nyugatnémetek7 — Éppen, mert ilyen színesek. A mieink nem öltöznek így, nyugatabbra, Angliában. Amerikában pedig — ha így öltöznek is — nem ennyire csiricsáré színeket válogatnak össze. Az étterem zsúfolt, mégis mindenki a két újonnan érkezett vendéget néző A szomszédos asztalnál valaki azt mondja: — A lipcsei vásárra jöhettek ... Biztos nem kaptak ott szállodát, azért ugrottak át ide Drezdába... / gaz, nagyon sok nyugatnémetet láttunk Lipcsében. Látogatót is, kiállítót is. Olyan nehéziparral, olyan turbinákkal, hajózási szerelvényekkel vonult fel a vásárra a Német Szövetségi KöztársaCARAMI LÁSZLÓ: Egy ország?... Két ország?... ság, hogy azt hitték, egyedülállók lesznek. Azután megnyílt az NDK kiállítási pavilonja iák kapuja — és kiderült, hogy tévedtek. De nem ez a lényeg. .4 lényeges az, hogy egy lépés: közeledett Nyugat-Németorsz.ig kelet felé; közeledett, mert közelednie kellett. Nyugaton nagy a verseny, valami van a levegőben, valami, amit úgy neveznek: válság. És az iparnak kell a piac. így kerültek hát a nyugatnémetek Lipcsébe, így került a drezdai Hotel Astoriába a két papagájleány. Egyébként a két Németország dilemmájával lépten- nyomon találkoztam. Igaz, kétféle megfogalmazásban. A polgártól, a felületen kaparászó emberektől körülbelül ezt hallottam; — Nyugat-Németországban könnyebb az élet. És sorjázza, miért: ott mindenki vehet autót, ott annyi a déligyümölcs, hogy Elbát lehet vele rekeszteni, ott olcsó a nylonholmi, ott minden van... A meggondoltabbak, akik a mélyre is látnak, ezt mondják: Nyugat-Németország kirakat. Nyugat-Berlin különösen az. Ha a mi emberünk megnéz egy nyugat-berlini üzletet, szeme-szája eláll. Az iparcikkek, de elsősorban a luxuscikkek olcsóbbak. Van banán, datolya, ananász. Van autó, részletre is. De vannak dolgok, amik nincsenek a kirakatban. Például az, hogy ott a lakbér a miénk háromszorosa, a közlekedés az itteni négyszerese, az élelmiszerárak átlagban háromszorosak. És az egyszerű munkás ott sem kap több fizetést, mint itt. És az sincs a kirakatban, hogy a nyugatnémet háziasszony gázért, villanyért kétszerany- nyit fizet, mint például egy drezdai... Sok vezetőtől hallottam: Nyugat-Berlin olyan, mint egy nyitott, gennyezö seb. A zónahatárt lezárni nem lehet, kifele sem, befele sem. Ezen a résen keresztül özönlenek be az ügynökök, kémek, kétes (vagy nem is kétes) elemek, és szivárognak ki azok (a nemegyszer értékes emberek), akiket megszédített a „kirakat”. Általában: kevés ember van, aki papírral-ceruzával számolná ki, valójában hol jobb. És kevés az olyan is, akinek ne lehetne bizonyítani, hogy a munkásnak, parasztnak, dolgozó értelmiséginek itt, az NDK-ban lesz majd igazi Kánaán, míg nyugat ma is az „ígéret földje” — a teljesítetlen ígéreteké. Mert vajat azért mindennap dob a serpenyőbe a német háziasszony, banánt már ritkábban tenne az asztalra — még ha lenne, akkor is csak nagy ünnepnapokon. T\e azért a két N érne tor- ÍJ szág — az NDK legnagyobb dilemmája. Nálunk nem kell különösebben magyarázni, hogy aki kiszökik az országból — teszem azt Ausztriába —, hűtlen lett hazájához, idegenbe, ment, * De az a német mérnök, akit magasabb fizetéssel, autóval és egy sereg ígérettel Münchenbe csábítanak — Németországból Németországba költözik. „Csak várost változtatott.” Ott is németül beszélnek, ott is a Bockwurst a nemzeti étel, ott is sört isznak az ebédhez, ott is lenha- júak a leányok, ott is ... Azt hiszem nem kell folytatnom. És mégis: a német munkás azt tartja: elárulta az Ügyet az, aki Keletről Nyugatra „disszidált”. A két világrend közötti hüzdelem itt szemmel látható, kézzel tapintható. Láttam egyszer egy férfit, féloldalát szél érte. Ha mosolyogni akart, csak félszájjal tehette, ajka baloldala lefele görbült, de másik fele hidegen, merevedett. Bal karjával ölelni próbált, de jobb karja kihűltén, tehetetlenül csüg- gött. Bal lába vitte volna a virágos természetbe, de a jobb láb nem mozdult... Szabadulni béna felétől nem tudott, de nem is akart. Ö volt mindkét féltest, az ő vére keringett a szélütött testrészekben is... Leoperálni nem lehet a fél testet, mert elpusztulna az egészséges oldal is. Meg kell tehát gyógyítani. Kérdés, hogyan? Az NDK-ban tudják már a választ: Atomf egy vérmentes övezet; kereskedelmi és kulturális kapcsolat; államszövetség.., És a Nyugat? Adenauer egyik parlamenti beszédét hallgattam, eredeti felvétel, magnetofonszalagról. Azt mondja: atomfegyvert a szövetségi köztársaságnak. Azután Ollenhauer: „Adenauer a német nép sírásója. A fegyverkezés egyenlő a demokrácia leépítésével.‘‘ Így. Szószerint. Valami erjed, valami érik odaát. A politikusok közül is előveszi, úgy látszik, jó néhány a jobbik eszét. Vagy pedig: tudják, hogy választóik j ózaneszű polgárok, hát nem fordítják maauk ellen őke* De a béna testfél bomlaszt ideát is. Kollégám az asztalnál elmeséli, hogy naponta leplezik le az ügynököket. A szomszédás rádióadók úgy csaholnak, hogy a határokon is túl hallatszik (nemcsak képletesen). A kiváló keletnémet szakemberek csábítása, megkísérlése pedig szinte mindennapos. / 'gy rajzanak, fűződnek ösz- sze a gondolatok, amit * két nyugatnémet delnő megjelenése indított el. És mit csináltak ők? Letelepedtek az egyik asztalhoz, flipet szürcsölnek, és angolul csevegnek két jólfésült idősebb amerikánussal. Éppen a fizetőt hívják. Az egyik amerikai duzzadó tárcát vesz elő, repülnek d százmárkások, azután kart- karba öltve együtt távoznak — a hotelszobák felé. Nincs ebben semmi különös. Az állampolgárok is csak azt teszik, amire az Adenayer- kormány tanítja őket,,.
