Pest Megyei Hirlap, 1958. március (2. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-23 / 70. szám

A CSUSZA-CSALÁD TAMÁS NAPJA... Mariska mama jókedvűen forgolódott a lábasok és faze­kak körül. Valahányszor fel­emelt egy fedőt, olyan íny­csiklandozó illat áradt szét. a Ikonyhában, hogy Takaros, a kölyökmacska hevesen mosa­kodni kezdett. Mariska ma­ma futó bosszúsággal ripako- dott rá a cicára: — Mosod a kezeidet, Taka­ros? Sose strapáid magad! Aki reggelire megeszik eqy pár férfipapucsot, az ne vár­jon finom falatokat vacsorá­ra! Takaros eloldalgott. Maris­ka mama serényen folytatta a vacsorafőzést. Világéletében szerette, ha dicsérték a koszt­ját, de ma különösen ki akart tenni magáért. Elvégre egy­szer van egy esztendőben Ta­más napja. Meg aztán, hadd lássák a jövendőbelik, — le­endő vejét és menyét hívta igy —, hogy mit tud az anyós! Nyolc órakor együtt volt az egész család, beleértve ter­mészetesen Nagyiékat is. Pár perc múlva a vőnek való ■— Jóska — is megérkezett. Utolsónak futott be a meny­jelölt. Ilus gyermekkori ba­rátnője, számtalan kis titká­nak hűséges letéteményese, Zsuzsa. Most már csak az ünnepelt hiányzott. ; Mariska mama két nyájas szó között. — amellyel a ven­dégeket üdvözölte —. egy-egy fenyegető pillantást vetett az órára. Tamásnak már rég itthon kellett volna lennie. De csak jöjjön haza!. -. -. A zajosan, jókedvűen in­dult •beszélgetés egyre vonta- tottab lett. Hiába erőlködött Gergely papa — pedig még «2 újoncélményeit is elmesélte — hiába nyájaskodott Maris­ka mama, az asztalnál nyomott volt a hangulat. Titokban mindenki az ajtót leste. Ter­mészetesen Zsuzsa is, Maris­ka mama is. Persze mind a ketten más-más gondolatok­kal . ;. Az Ünnepelt egyre késett. Már a 11-et is elütötte az öreg ingaóra, s Tamás helye még mindig üresen állt. Fél 12-kor « vendégek búcsúzkodtak. Na­gyi távozóban odasúgta a lá­nyának: — Ne szidd össze nagyon. Hátha dolga volt szegénynek... Mariska mama csak egy ha­ragos szemvillanással felelt a békítési kísérletre. A lányo­kat aludni küldte, maga pedig fortyogó méreggel látott neki a mosogatásnak. Aztán leültek a kisöreggel a konyhában, strázsálni... Jó sokáig kel­lett várnvok. Gergely papa már hortyogott is egy sort az asztalra borulva, amikor vég­re nyikorgóit az előszoba aj­taja. Hosszas, tétova motosz- kálás jelezte, hogy Thmás szorgalmasan kutat a vil­lanykapcsoló után. Mariska mama feszülten figyelt. Láb- ujjhegyen odalopózott az aj­tóhoz, s kinyitotta. Egy kat­tanás és az előszobában szét- ömlött a villanyfény. Mama elképedt: Tamás a fogas alatt állva ölelgette a kabáto­kat és aludt. Feje alá — hogy puhább legyen — odahúzta Gergely papa szőrmebéléses mikádóját..; A csatajelt nem trombita­szó adta meg, hanem az a gyors, csattanós nyakleves, amelyet Mariska mama mért hirtelenjében az „ünnepelt’’ tarkójára. Tamás bárgyú mosollyal kapta fel a fejét a kabáthalmazról, , s némi bi­zonytalan ingadozás után ösz- szecsapta bokáját: — Kezét csókolom. Mama, szép vagy és fiatal, mint mindig! — Tamás! — Mariska mama hangja vésztjóslóan csengett. Tamás azonban nem volt olyan állapotban, hogy bár­mit is komolyan vegyen. Vi­dáman bokázott tovább és folytatta: — Én mondtam a fiúknak is, hogy senkinek sincs olyan karakán anyukája, mint ne­kem. Mama, én úgy szeret­lek, hogy.. -. — Tamás! A második kiáltásra Gergely papa felriadt a békés hor- tyogásból. Egy ideig értetle­nül nézegette a fényesre sú­rolt rézüstöt, meg a katonás rendben sorakozó merőkanala­kat. Odakint ezalatt tetőfo­kára hágott a zűrzavar. Tamás szeretete jeléül mindenáron ölben akarta bevinni a mamát a szobába. Mariska mama visz. szautasította az ajánlatot, sőt, a nyomaték kedvéért néhány anyai pofont helyezett kilá­tásba elsőszülöttjének. Itt tartottak, amikor Gergely papában felébredt a családfő és megjelent a színen. — Ne izgasd magadat, ma­ma, most úgy sem boldogulsz vele. Tamás fiam, te meg feküdj le. Majd holnap szá­molunk! — tette hozzá a te­kintély kedvéért. Tamás megörült az újabb ismerős arcnak, s boldogan borult apja nyékába: — Papa drága, terád is gon­doltam ma este. Hoztam ne­ked egy sótartót a vendéglőből. Várj csak, hova is tettem? Itt van, ezt neked hoztam. Ta­más napjára... — Kedves vagy, hogy gon­doltál rám, majd holnap visz- szaviszed. Most gyere, fe­küdj le ... — Nem megyek papa, amíg meg nem mondod, hogy kez­dődik az a rigta, hogy „azért bolyong szegény bolond ..,” volt. És most nem is rólam van szó, hanem a fiacskádról. — A te fiacskád is, ha nem csalódom! Különben is, ki nevelte?! — Én nem, annyi szent. Ez a te reszortod volt — a többi között... — De én úgy neveltem, hogy ne igyon! Éppen ezért nem is bírja az italt! — Tudod mit. mama? Ezt az utóbbit minden ellenvetés nélkül aláírom ... Nyíri Éva MIKSZÁTH KÁLMÁN: AZ ELÉGEDETLEN FAZÉK E lunta a fazék az örökös fortyogást a tűzön, elkez­dett panaszkodni a bunkósbot­nak: — Én már nem maradok itt tovább. — Nekem magamnak is nagy mehetnékem van — felelte a bunkósbot. — Menjünk együtt, komén. — Nem bánom, társaságban úgyis kellemesebb az utazás. A fazék és a bot elindultak hát világot próbálni. Egyiknek sem volt sok esze: a fazék, amint tudjátok, üres belől, a bot pedig szinte híres a butaságéról. Azért eleinte mégis jól ment a dolguk, mert mikor az úton egy bőszült bi­ka megtámadta a fazekat, a bot a bikának ugrott, csilhi, pu- hi, jól elpáholta. Míg a bot a bikát ütötte, az­alatt a fazék beugrott a folyó­ba. — Ússzál! Ússzál! — kiáltot­ta, — majd én is utánad me. gyek. A falu végén csatangoló ku­tyák, is úgy jártak, mint a bi­ka. . Amint így mentek jó egyet­értésben faluról falura, egy­szer találkozik velük a bánya­rém s sohasem látván még olyan csodát, hogy a bot és fa­zék maguktól menjenek, ha­lálra ijed a szegény bányarém: — Uccu mákom, jaj, a zsá­kom! — Fut be előlük lélek­szakadva a szikla üregébe. N agy szaladásában észre sem vette, hogy a zsákja kilyukadt és fénylő aranyok potyognak belőle. De bezzeg észrevette a fazék és a bot. — Szedjük, komám uram! Nem volt rest a bot, föl­szedte az aranyakat és berakta a fazékbe. Éppen tele lett ve­lők fazék-koma. Bezzeg nem volt már többé üresfejű. — Milyen szerencse! — mon­dogatták egymás közt s ezer tervet szőttek jövő kényelmes életükre nézve. A fazék így okoskodott ma­gában: „szerzek valahol egy drótos tótot, aki halhatatlanná tegyen, egészen drótba vona­tom magam, erősen, sűrűn, hogy szét ne eshessek, még ha valamelyik tagom összetörik is, aztán ha már biztosítva lesz az örök élet, a jó életről gon­doskodom. Megvesztegetek egy szakácsnőt, aki mindig töltött káposztát tartogasson ben­nem.“ (Mert a fazék-koma élt­halt a töltött káposztáért.) A bot elfojtott hiúsága is ki- rügyözött: Ur leszek ezentúl, megosztozunk a komámmal, elmegyek a kovácshoz, és aranygombot csináltatok a fe­jemre. Hűm, de hátha az ösz- szes aranyok az enyimek vol­nának, akkor nemcsak egy gomb telnék ki, hanem az egész fejem aranyból lehetne. Ördög teremtette, az lenne ám a valami! Én volnék az ország­ban a legkülönb bot. Lehet, hogy még a király is rám vet­né a szemét, s megfogadna menten, királyi pálcának. S miért ne lehetne az összes pénz az enyim? Hát nem én vagyok-e az erősebb? Gonosz, gyilkos gondolatok forrongtak a fejében, s ami­kor este a fazék fáradtan álomra hajtó fejét, odasom- 'I polygot orvul hozzá és egy ha- § lálos ütéssel fejbekólintotta. | így lett a szerencséből halá- ! los szerencsétlenség az elége- ! detlen fazékra. | Széttört cserepei recsegve, 1 csörögve kiabáltak: — Gyilkos, | gyilkos — de azt föl se vette | a gonosz bot, hanem zacskóba | rakván az aranyait, megyen | egyenest a kovácshoz. 1 — Adj isten, kovács gazda! — Mi jót hoztál, bot öcsém? — Egy zacskó aranyat, ko- i vács gazda! — Hol vetted, akasztófára i való? — Találtam az úton — fe- | lelte a bot jámbor képpel. — Hát már most mit kezdesz I bot létedre azzal a sok pénz- í zel? — Csináljon nekem belőle, ; majszter uram. dísz-fejet. A kovács összeolvasztotta az ; aranyakat, kikalapálta a fejet j és odaforrasztotta a bothoz. — I No, most már szép vagy, el- | mehetsz házasodni. A mint egy erdőbe ért, ott megpillantotta Jancsik, a ! híres zsivány, és így szólt a ; társához: I — Annak a botnak a feje ! aranyból van, ha jól ítélem I meg. Nézd csak, Matykó paj- ! tás, hogy fénylik. — Szaladjunk utána, fogjuk ; meg, vegyük le a fejét. Meg- i állj! Megállj! — ordítottak ; utána. De a bot természetesen nem | állt meg. hanem kétségbees- ! ve futott az üldözői elöl. Lihegve ért föl egy meredek ; hegyre, a zsiványok mindenütt : nyomában. Lent, a tátongó | mélységben, a Vág vize locso- ; gott, fecsegett. Nem volt más | választása, mint beugrani. Biz­tatta magát: „hiszen bot va­gyok, fából vagyok, tudok úsz­ni. átérek a túlsó partra“. Beugrott tehát — lics-locs, összecsaptak fölötte a hullá­mok és soha többé nem buk­kant fel a víz színére. A súlyos „aranyfej“, gaz szerzeménye, lenyomta testét a folyam fenekére, a halálba. A gyermekfoglalkoztatás kérdése kultúrotthoiia inkbaii a z elmúlt évek folyamán sok ** helyes kezdeményezés történt a gyermekek iskolánkívüli és csa- ládonkívüli nevelése terén. Élen jártak ebben az üzemi kultúrott- honok. Sajnos az ellenforradalom itt is sok kárt tett, szétrombolta ezeket a kisebb-nagyobb nevelői kollektívákat s a legtöbb gyermek­foglalkoztató kört megfosztotta anyagi bázisától. Néhányat ezek­ből azonban már sikerült újjászer­vezni és ez a munka folyik tovább egyre nagyobb igyekezettel. A vasasszakszervezet kulturális köz­pontja is megtárgyalta ezt a kér­dést s miután helyszíni ellenőrzést is hajtott végre üzemeinek kultúr- otthonaiban (a Pest megyeiekben is), elhatározta, hogy azok igaz­gatóinak irányelveket ad a közel­jövőben felállításra kerülő gyer­mekfoglalkoztató körök kialakítá­sára vonatkozólag. Ezek szerint a szakszervezet a legtöbb gondot kívánja fordíttatni a gyermekfoglalkoztató körök ve­zetőinek a megválogatására. Mi Is a cél? Az, hogy gyermekeinkből szocialista emberek váljanak. En­nélfogva nyilvánvaló, hogy az ok­tatóknak is olyan szocialista szel­lemű pedagógusoknak kell len­niük, akikre a szülők nyugodtan bízhatják gyermekeik nevelését. a kultúrotthonok vezetőinek fl- ^ gyeimét felhívják arra, hogy a gyermekfoglalkoztató körök nemcsak holmi színfoltokat kell. hogy jelentsenek a kultúrotthonok életében, amelyek akkor is meg­felelnek, ha nem állanak hivatá­suk magaslatán. Ellenkezőleg. A kultúrotthonok vezetőinek tisztá­ban kell lenniük azzal, hogy a gyermek- és ifjúság-nevelés első­rendű fontosságú és ezért a szó- banforgó körök vezetőinek kiválo­gatásán túl, arra is gondot kell fordítani, hogy a feladatok elvég­zésére megfelelő helyiség és fel­szerelés álljon rendelkezésre. A fő cél a szabadidő kellő fel- használása. A körvezetőknek en­nek kapcsán vigyázniuk kell arra, hogy esetleges költségvetési gond­jaik ne vigyék őket az üzletelés lejtőjére. Nem az a fontos, hogy a gyermekek szabad idejükben el­adható holmikat készítsenek, ha­nem, hogy okosan játsszanak. Sem­miesetre, sem helyeselhető ha va­lamelyik gyermekfoglalkoztató körben az üzletelő szellemet a ta­nítványok közt kifejlesztik. A szakszervezet szükségesnek tartja, hogy a körök tagjai első­sorban az üzemek dolgozóinak a gyermekeiből kerüljenek ki. Az üzemek dolgozói ugyanis csak eb­ben az esetben érezhetik a magu­kénak a kultúrotthont, helyeseb­ben a gyermekfoglalkoztatási kört, s feltehető, hogy ilyen körülmé­nyek között ezek a körök jobban számíthatnak majd üzemük dol­gozóinak és a gyárvezetőségnek az erkölcsi és anyagi támogatására. E gyermekfoglalkoztatási körök­nek igen sokoldalú érdeklődést kell kielégíteniük. Mégsem szabad kifejezetten zeneiskolát vagy ép­pen esztergályosműhelyt csinálni a gyermekfoglalkoztatóból. Elő­nyös botanikai, geológiai, archeoló­giái körök felállításával is kísérle­tezni s ha ezeknek van ambiciózus vezetőjük, akkor patrónusként megnyerhetik a megfelelő tudo­mányos intézeteket és múzeumo­kat. E körök feladatait össze lehet kötni többek között a természet- járással is. Ezenkívül még elcg könnyűszerrel létesíthetők mese, mozi, könyv, újság, képgyűjtő szakkörök. Lehet olyan szakkört is létrehozni, amely pl. a madarak vizsgálatával foglalkozik. a szakszervezetnek az a véle­ménye, hogy egyetlen szak­kör sem hanyagolhatja el a test­nevelést. Ehhez azonban nem szük­séges a különböző szakkörök tag­jainak külön belépni például az íjász-szakkörbe. A szakszervezet súlyt helyez arra is, hogy a kör­vezetők igyekezzenek tagjaikkal megismartetni városuk szépségét, nevezetességeit, műkincseit. Szer­vezzenek együttes utazásokat, a körvezetők és munkatársaik be­szélgessenek a tagokkal a technika újabb eredményeiről, a tudomá­nyok fejlődéséről. Kísérjék figye­lemmel a munkájukat sokban se­gítő könyv és folyóirat irodalmat, (így például sok hasznát vehetik a Táncsics Kiadó ,,Kis technikus” könyvsorozatának, továbbá az Élet és Tudomány cikkeinek és kiadványainak.) Nem utolsósor­ban fontos az is, hogy a körök vezetői egymással is kiépítsék kap­csolataikat és kicseréljék tapasz­talataikat. <-i -r) Tamas mar énekelte is, jó hangosan, teli tüdővel. Maris­ka mama közel állt a guta- ütéshez. Mivel Tamással nem boldogult, Gergely ■pa­pára zúdította a mérgét: — Nem aügyögni kell en­nek, hanem jól jelképeim! De te olyan vagy, mint egy ir­galmas nővér. Jobb lenne, ha nyakonöntenéd, hogy ki­józanodjon. De majd kijó­zanítom én! Mariska mama beviharzott a konyhába, hogy beváltsa fe­nyegetését. A !kisöreg ezt az időt használta fel arra, hogy az elcsendesedett fiút hónal­jánál fogva bevonszolja a szo­bába, s vetköztetni kezdje. Mire Mariska mama előke­rült a kanosával, Tamás már félig levetkőzve feküdt az ágyon. Gergely papa éppen á cipőjével bajlódott, közben megállás nélkül szidta: — Ha egy edzett csaposle- gényre rálehelne, az is el­ájulna tőle! Megállj csak, amit holnap kapsz tőlem, azt még Tamás bátya korodban is megemlegeted! Összetöröm a csontjaidat! — Töröd a nyavalyát! — csattant fel háta mögött Ma­riska mama. — Nem látod, hogy milyen sápadt szegény, olyan, mint a meszelt fal. Nem bírja ez az italt, nincs úgy hozzászokva, mint egye- sek! Gergely papa megdöbbenve a hirtelen pálforduláson. sér­tődötten kérdezte: — Kik azok az „egyesek” ? — Te is, te vén szeszkazán/ Ügy teszel, mintha fiatal há­zas korunkban nem fordult volna elő veled jó néhányszor ilyesmi! — De Mama, hisz az régen T{ejfaény-(e/fotá Az irigység fokmérője OCTAVE FEU ILLET, a neves francia író egyszerű, de ta­láló meghatározását közöljük mai rejtvényünk két hosszú so­rában (vízsz. és függ. 25. sorokban). KÜLÖN KERDESEK: Milyen hulladékokat és mellékter­mékeket gyűjt a MÉH? A pontos válasz a vízsz. 63, a függ■ 1, 11, 31, 57, 60 és 62 sorokban található. A már isikért helyeken kívül hol van még a megyében MÉH-átvevőhely? Ez kiderül a vízsz. 13, 15 és a függ. 26 so­rokból. i VÍZSZINTES: 1. Eljuttatja mon- j danivalóját valaki részére. 6. Kár- | tyadisznó. 8. Kilátásba helyezett. I 16. Ilyen a munkáskéz. 17. Jóindu- ! latúlag kezeli az elkövetett hibát. ! 20. Teng-......... tétlenkedik. 21. A | germán nép keleti törzseinek egyi- ike volt ez a nép. 22. Agyúlövedék. 24. Spárga-vég. 27. Elhangzik. 28. ... -ométer — sűrűségmérő. 29. Nagymarosi Torna Egylet. 32. Ital­boltban hagyta a pénzét. 35. Csa­ládnév. 37. Gizellácska. 38. Hasznát csak a tőkés élvezi. 39. Elmebelső? 40. Korea egyik része. 42. Gumis, vagy szivacsos legyen? ez a vita most asztalitenisz körökben. 44. Belső harc? 45. Email betűi össze­keverve. 47. A franciák királya. 49. Tejszín — németül. 51. Igen ritka női név. 53. A középkorban na­gyon kedvelt hangszer volt. 55. A terv igy néz ki belülre! ? 58. Túl­szabták. 59. Tóth Béla. 61. Nem jellemzi a harcos kiállás. 62. Tisz­tességtelen eszközökkel akar érvé­nyesülni. 65. Falusi kerület. 67. Kettétép. 68. Létező. 69. Agydaga­nat. FÜGGŐLEGES: 2. Határidőfajta. 3. Savanyúság. 4. Kérdőszó. 5. I. T. 7. Vasúti pályatest. 8. ízleljük. 9. Csatár-ábránd. 10. Szemfüles. 12. Örakellék. 14. Teréz becézve. 15. Nem mindenkinél a lélek tükre. 18. Éktelen teveféle állat. 19. Ma­gam pláne nem. 22. Tréfásan taka­rékos. 23. Dunai kikötő Ausztriá­ban. 27. Havon sportol, helyesen: síel. 30. Igekötő. 33. Peru fővárosa. 34. Durva szörposztó. 35. A régi költők szíve. 36. Igyekszik. 41. Meggátolja a folyást. 43. Dühön­gött. 46. 1958. március 23-án. 47. Hám _ táviratilag. 48. Nagykőrösi helyeslés. 50. E. A. 52. Német ál­lat. 54. Község Győr-Sopron me­gyében. 56. Takarmánynövény. 58. Gyári csiga? 64. A Ludolf-féle szám. 66. Vasáru szélek. Beküldendő Feuillet mondásának megfejtése, valamint a külön kér­désekre adott válaszok 1958. ápri­lis 2-ig. A helyes megfejtők kö- i zött 12 jutalmat sorsolunk ki. I. díj: 50 totószelvény, a II. díj: \ 30 darab totószelvény, a III_XII. j díj: egy-egy értékes könyv. 1958. március 2-1 rejtvényeink helyes megfejtése: Jókai: „....; embert, férfit, nőt nehéz. Ifjú: leányt lehetetlen.” Szórejtvények:; Pária, párta, pártonkivüli. pár-: kány. Könyvet nyertek: Gönczi Mária, j Tök. Horváth András, Ecser, Rá- j kóczl út 23. Batu István, Bp., I XXI., Vasas u. 8. Dr. Lázár And- i rás, Páty, KGI Tanács. Kiss Erzsé- i bet, Maglód, Bajcsy Zs. út 105. I Katona Mária, Örkény, Árpád u. 4. j Korlntus Mihály, Bp., XIX., Kis-! pest, Gábor Andor út 39. Hébel 1 Rozália, Inárcs. Szilágyi Ilona. \ Nagykőrös, X,, Losonci u. 40. j Erdélyi István, Abony, V., Dózsa i Gy. u. 6. A könyveket postán i küldjük el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents