Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

2 ^•WCirlap 1958 FEBRUAR 2. VASÄRNAP A. Központi Statisztikai Hiratal jelentőse (Folytatás az 1. oldalról.) mint 1956-ban és 20 százalék­kal több mint 1955-ben. Az eladási forgalom növeke­dése mellett 1957. év folyamán a kereskedelmi készletek na­gyobb mértékben nőttek, mint ahogy azt a terv előírta. 1957. január 1 és december 31 között 6,7 milliárd forinttal növeked­tek a kereskedelmi készletek. A készletek értéke 1957 július­augusztusában már elérte, szeptemberben pedig már egy- milliárd forinttal meghaladta az 1956 szeptember végi kész­leteket. 1957 végén körülbelül 15,5 milliárd forint értékű készlet volt a kereskedelem- ben. Külkereskedelem J Az 1957. évi kiviteli tervet 115 százalékra, a behozatali tervet 102 százalékra teljesí­tette a külkereskedelem — tényleges árak alapján szá­mítva. Az 1957. évi magas behoza­tali többlet túlnyomó része (mintegy 90 százaléka) az első félévben keletkezett. A máso­dik félévben a külkereskedel­mi forgalom passzívuma mér­séklődött. sőt november és de­cember hónapokiban már együttesen mintegy 280 millió devizaforint aktívum volt. Beruházások 1957-ben, annak ellenére, hogy a beruházási tervet 20 Százalékkal túlteljesítették, mintegy 15 százalékkal keve­sebbet fordítottak beruházá­sokra, mint 1956-ban Az üzembehelyezett beruhá­zásokon belül megnőtt a la­kások aránya. 1957-ben — az előzetes adatok szerint. — ál­lami erőből, állami támogatás­sal és magánerőből együttesen 49 000 lakás készült el, csak­nem kétszer annyi, mint 1956- ban és másfélszer annyi, mint 1955-ben. Az év végéig terve­zett 10 000 bányászlakást — bár egyes befejezési munká­latok még hátra vannak, fel­építették. A lakosság foglalkoztatottsága és jövedelmei 1956 végén és 1957 ja­nuárjában munkanélküliség fe­nyegetett. A gyorsütemű kon­szolidálódás ezt elkerülhetővé tette és 1957 végén a foglal­koztatottság — a népgazdaság egészét tekintve — elérte a* ellenforradalom előtti színvo­nalat. A munkások és alkalmazot­tak számán belül megnőtt a termelők aránya: az ipari, az építőipari, a közlekedési, a ke­reskedelmi vállalatoknál és az állami gazdaságokban együt­tesen 1000 „termelőre” 1956 harmadik negyedévében 265 „nemtermelő” 1957 harmadik negyedévében 243 „nemter­melő” jutott. Az államigazga­tásban (a költségvetési szer­veknél) dolgozók száma 1957 harmadik negyedévében mint­egy 16 000 fővel volt kevesebb, mint 1956 azonos időszakában. A lakosság vásárlóereje 1957-ben a végrehajtott bér­emelések, valamint a kötelező beadás megszüntetése folytán — jelentősen megnőtt. A munkások és alkalmazot­tak átlagos nettó nominálbére (egy keresőre jutó bér) 20 szá­zalékkal volt nagyobb, mint 1956- ban. E bérnövekedésben az átlagkeresetek növekedé­sén kívül szerepe van annak is, hogy 1956-ban még volt, 1957- ben pedig nem volt béke­kölcsönfizetés és gyermekte- lenségi adó. A fogyasztói árak átlagos színvonala kis mértékben emelkedett. Az áremelkedése­ket is tekintetbe véve a mun­kások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére az elő­zetes számítások szerint 1957- ben hozzávetőlegesen 14—16 százalékkal volt magasabb, mint 1956-ban. A parasztság felvásárlásból és termeltetési előlegből szár­mazó pénzbevétele 1957-ben 27 százalékkal volt több, mint 1956-ban. A felvásárlásból származó bevételeknél kisebb mértékben ugyan, de emel­kedtek a parasztság szabad­piaci értékesítéséből származó bevételei is. Ezzel szemben jelentős mértékben növeked­tek a parasztság által befize­tett adók. Mindezt, továbbá a fogyasztói árszínvonal 1957. évi bizonyos mérvű növekedé­sét is figyelembe véve, a pa­rasztság netto pénzbevételei­nek reálértéke — az előzetes számítások szerint — körülbe­lül 8—10 százalékkal haladta meg az 1956. évi színvonalat. Növekedett a parasztság saját termeléséből származó fo­gyasztása is. Emellett a ter­melői készletek is jelentősen növekedtek 1957. év folyamán. Népmozgalom, egészségügy és kulturális eredmények 1957-ben a születések száma csökkent, a természetes szapo­rodás kevesebb volt, mint 1946. óta bármelyik évben. A múlt évben 167 000 gyermek szüle­tett és 103 000-en haltak meg (1000 lakosra 17,0 illetve 10,5). Az év folyamán 98 000 házas­ságot kötöttek (1000 lakosra 10,0), 2000-rel többet, mint 1956-ban. A csecsemőhalandó­ság 6 százalék volt. a korábbi évekhez képest nem javult. 1957-ben — az átutazásokat, valamint a végleges letelepülé­seket nem számítva — 76 000 külföldi állampolgár kereste fel az országot és 135 000 ma­gyar állampolgár járt külföl­dön. Az egészségügyi szervezetei komoly feladat elé állította az év folyamán fellépő járványos gyermekbén ulási és influenza­járvány. A járványos gyermek- bénulások száma meghaladta a 2500-at, 117 százalékkal volt több, mint 1954-ben, amikor az eddigi legmagasabb szintet ér­te eh A mintegy 1 200 000 gyermek beoltása a további járványt, illetve annak jövő­beli veszélyét nagymértékben csökkentette. Október folya­mán szokatlan méretű volt az influenzajárvány, amely becs­lések szerint országosan a la­kosság egyharmadát érintette A betegség túlnyomó része enyhe lefolyású volt, 3—6 nap alatt zajlott le. A járvány tar­tama alatt az orvosi, a gyógy­szer- és a kórházi ellátás ki­elégítő volt. Az év folyamán 2900 új kór­házi ággyal bővült az egész­ségügyi hálózat. 1957-ben az 1000 munkásra jutó üzemi balesetek száma százalékkal volt mint az előző mintegy 10 alacsonyabb, években. 1957-ben jelentős eredmé­nyek voltak a kulturális élet fejlesztése terén. Az általános iskolákban 1 260 000-en tanultak. A nap­közi otthonokat csaknem 64 000 tanuló vette igénybe. Az álta­lános iskolák VIII. évfolyamát több mint 100 000-en végezték eL Az általános iskolát végzett tanulóknak csaknem három­negyedrésze középiskolába jár, vagy ipari-kereskedő tanuló- képzésben vesz részt. Az ipari­kereskedő tanulók száma ez évben mintegy 90 000 volt, 13 300-zal több mint az előző évben. A középiskolák nappali, esti és levelező tagozatain 1957-ben csaknem 160 000-en tanultak. Több fiatal szerzett középisko­lai képesítést, mint bármikor azelőtt: 1957-ben 31 400-an tet­tek érettségi, illetve képesítő vizsgát, ebből 25 500-an a nap­pali tagozatokon. Az egyetemek, főiskolák hallgatóinak száma az 1957/58. oktatási év elején csaknem 33 000 volt. A hallgatók egy- harmada műszaki pályára ké­szül. Az elmúlt évben a mozik 750 000 előadást tartottak, me­lyeket 133 millió látogató né­zett meg, mintegy 20 mil­lióval több, mint az elmúlt év­ben. 1957. év folyamán 12 magyar és 103 külföldi játék­filmet mutattak be. A film­gyártás is fejlődött: 16 nagy játékfilm készült el, héttel több, mint az előző évben. A színházi és operalátogaíók száma 5 900 000 volt, az előző évhez képest 750 000-rel emel­kedett. 1957. év végén a rádióelő- fizetők száma 1 774 000 volt, 187 000-rel több, mint egy évvel korábban. 1957. év végén közel 550 időszaki sajtótermék jelent meg, ebbal 21 napilap. A saj­tótermékek ' példányszáma 1957-ben mintegy 550 millió volt, 16 millióval volt több, mint az előző évben. A napi­lapok példányszáma 365 mil­lió volt. 1957. évben összesen 12 300 művet adtak ki, 43 millió példányban. Budapest, 1958. február 1. Központi Statisztikai Hivatal Új típusú paradicsomfeldolgozó gép A Szegedi Vas-'és Fémipari Szövetkezetben újtípusú para­dicsomkonzervipari gép, úgy­nevezett lényelő automata ké­szül. Az új, kísérleti gép je­lentősen leegyszerűsíti a fel­dolgozást. Két külön villany- motorral meghajtott alkat­részei a paradicsomot felszele­telik, préselik, a magtól, héjtól, erezettől elválasztják és a tiszta levet alul tartályban gyűjtik össze. Innen kerül a paradicsom további feldolgo­zásra, sűrítésre. A gép az új idényben már működik. Na­ponta több vagon paradicso­mot dolgoz fel. Csonttollú madarat fogtak Hévízen A Madártani Intézethez ér­kezett jelentés szerint Hévizén nemrég csonttollú madarak átvonulását észlelték, sőt egy példányt el is fogtak. Ez, az Európa legészakibb vidékein honos, seregély-nagyságú, iza- bellaszürke színű, bóbitás ma­dár eléggé ritka látvány ha­zánkban. Nevét a másodrendű szárnytollak végén található, pecsétviasz-csepphez hasonló alakú és színű csontkemény képződménytől kapta. Az öre­gebb példányoknál a' farktol­lak végein is van „csontcsepp”. Rendszerint népes csapatban vonul a csonttollú madár, s előszeretettel lepi meg a ja­pán-akác, a szophera stb. bo- gyótermő fákat. — A Madár­tani Intézet felhívja a lakos­ságot, hogy a csonttollú ma­darak esetleges vonulásáról, vagy foglyu’ejtéséről minden alkalommal küldjenek értesí­tést (Bp II. Garas utca 14.) cí­mére. Hetven élő leszármazottja van A szerbiai Le&zkovác köze­lében levő Medvegya község­ben él Manaszija .Angyelko- vics 102 éves földműves. Án- gyelkovics a környék legidő­sebb lakosa. Magas kora elle­nére még mindig friss erőben van és ma is szorgalmasan el­végzi háztáji munkáit. Angyel- kovicsnak több mint 70 élő gyermeke, unokája, illetve dédunokája van. Legfiatalabb ükunokája 4 hetes. mmaLnap 1958. február 2, vasárnap, Karolina napja. A Nap kél 7,10, nyugszik 16,46 órakor. A Hold kél 14,58, nyugszik 5,17 órakor. Várható időjárás ma estig: párás, ködös idő, több helyen zúzmara, néhány helyen hó- szállingózás. Mérsékelt lég­áramlás, a hőmérséklet alig változik. Várható legmaga­sabb napali hőmérséklet ma: nyugaton mínusz 2—plusz 1, keleten mínusz 2—mínusz 6 fok között. — MEGYEBALT ren­dez a megyei tanács dísz­termében február 8-án este a Pest megyei Tanács végre­hajtó bizottsága és a Haza­fias Népfront megyei bizott­sága. — MEGALAKULT a me­gyei nőtanács jogi bizottsá­ga. Elnöke dr. Major Mik- lósné, a megyei bíróság el­nökhelyettese. A bizottság minden hónap utolsó pénte­kén fogadóórát tart a me­gyei nőtanács irodájában. — NÉGYSZÁZEZER FO­RINTOT NYERT variációs játékkal a lottó pénteki sor­solásán a Kiskunfélegyházi Földművesszövetkezet 16 ta­gú „lottókollektívája”. A csoport 38 hathasábos és egy háromhasábos szelvénnyel játszott, s 3 négyes találatot, 12 hármas találatot és IS kettes találatot ért el. — A RÁCKEVEI JÄRÄS 10 községében rendezte meg eddig a Hazafias Népfront a falugyűléseket, amelyeken kiegészítették, illetőleg újjá­választották a népfront-bi­zottságokat. — ÁPRILIS 4-E TISZTE­LETÉRE munkaversenyre hívták ki a gyapjúipari vál­lalatokat a Váci Fonógyár dolgozói. A verseny értéke­lését a Gyapjúipari Igazga­tóság és a Textilipari Dolgo­zók Szakszervezete végzi. — KÉTEZER TAGGAL nyolcvan öntevékeny Képző- művészeti kör működik a? országban. — A MAGYAR SAJTÓ NAPJA alkalmából számos üdvözlő távirat érkezett szerkesztőségünkbe. Távira­tot küldött többek között a Hazafias Népfront Országos Elnöksége nevében Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára és a budai járási párt- bizottság kollektívája. — ÜZEMI- ÉS LAKÁS- FŰTÉSRE szolgáló hőszol­gáltató erőművet kap a há­roméves tervben a Csepel Autógyár. — A TÁPIÖSZENTMÁR- TONI nőtanács asszonyai nyolc párnára való tollat gyűjtöttek a fóti Gyermek- város részére. JELENTIK­A Nagyvásártelepre szombaton reggel 10 vagon és nyolc teher­gépkocsi áru érkezett, egyebek között három vagon zöldáru, három vagon olasz narancs és két vagon citrom. Az áruelosztó vállalatok a hét­végi szükségletek eOlátásárá a budaörsi és a Maglód! úti nagy tárolókban elhelyezett árukból friss szállítmányokat Juttattak a csarnokokba és a piacokra. Fagymentes, jóminöségü EUa burgonyát, ha>gymát. levesbe való zöldséget és káposztafélét hoztak forgalomba változatlan áron. Csak a gumós zeller árát emelték a KÖZÉRT zöldséges boltokban. Az elsőosztályút 5.60. a másodosztályút 4.80 forintért árusították. Szárazíőzélékben a kínálat fokozódott. Az állami boltok a vegyes babot kilónként 2.50, a fehér- és fürjbabot S.90, az egyszínű színes babot pedig 3.40 forintért hozták forgalomba. A környékbeli kertészek a tisztí­tott parajt kilónként 10, a zöld­hagymát csomónként 1.50—2. a snidlinget cserepenként 5—6 fo- finitért árusították. Hús és füstöltáru bőven volt a; boltokban és a csarnokokban. Az állami gazdaságok Lenin körúti mintalerakaíában az öm­lesztett, füstölt sajtot ikHo- grammonként 28 forintért, a juhászati telepekről érkezett friss juhtúrót pedig 26 forintért áru­sították. T)IROS két álló órája gyöm- ' ködte már a száraz kuko­ricaszárat a tágas nyárikony­ha rozoga spórjába. A hideg lassan felengedett s mire lám­pagyújtásra került a sor, két kerek almaarca a spór platni- jának izzó vörösével vetélke­dett. A konyha közepén, az apró Iccék előtt halomba csúcsoso­dott a kosarakból kiöntött csö­ves kukorica. A lámpa vajsár- ga: fényében aranyiban csillog­tak a megsárgult leveleik mö­gül kikandikáló kukoricasze­mek. Odakint megzörgették az ab­lakot. Pillanatra megriadt és siet­ve igazított kettöt-hármat a szoknya ráncain, ha netán le­gényvendég érkezne elsőbb­nek, illőképpen fogadhassa. De csak Julis volt, a szomszéd if­jú özvegyasszony, aki, ha emberek közé került, azzal tűnt ki a többiek közül, hogy soha egyetlen pillanatra be nem állt a szája. így jött most is nagy garral, hosszan cifrázva mondákája végét. — Már azt hittem, elkésem, szomszédasszony — csippen­tett ingerkedőn szemével a lángbaborult arcú lány felé. — Óh, vagy úgy! — nyújtotta hosszan a szót — még mindig nem kötötték be kigyelmed fejét — kacagni kezdett szív­ből, melegen, s a nagykendőt a sarokba dobva két gömbölyű karjával átölelte a zavartan piruló leányt. Sorra érkeztek a meghívot­tak. Lányok, legények, vegye­sen. Közben előkerültek az öregek is: Piros apja, anyja meg az öreg, fogatlan Kati néni. Egyedül csak Jóska nem jött. Hej pedig egyedül csak őt várta Piros gondosan rej­tett, titkolt érzelmekkel Bontakozó szerelem v J faluba. Tanítónak az is­kolába, pedig még piltés volt az álla. De talán éppen ez a se nem legény, se nem gyerek külleme volt az, amiért már az első percben oly nagyon rajta felejtette a szemét. — Jó lenne még iskolába járni! — gondolta kissé szomorúan —. akkor legalább mindennap lát­hatnám. De így ? Vajon ész- reveszi-e a tanító úr a kis fa­lusi leányt? Biztos van már babája, a városban. Lassan mindenki a helyére került. Legény a lány mellé, kinek ki udvarolt. Csak Piros mellett tátongott üresen egy hely. Pedig alkadt volna ket­tő-három is a legények közül, dki szívesen ereszkedett vol­na mellé, de Julis, ez a csa- lafintos észjárású özvegy már megsejtette a lány féltve őr­zött gondolatát, s úgy intézte dolgát, hogy Piros hadd ma­radjon még csak egyedül, míg a legény meg nem érkezik. Piros anyja nagy fazekat hordott körbe, amelyben mé­zes lében úszott a megdagadt, repedthéjú kukorica. Apja még két-három üveg bort is útjára indított, de azok ha­mar megfeneklettek. Már térdig lehetett járni a csörgő csuhában, s a fiatalok egyike-másika majd elveszett benne, amikor végre nyílt az ajtó, s belépett rajta a tanító. Piros szeme felcsillant, de nyomban le is sütötte, csak orcáján' k halovány pírja árulkodott nagy-nagy örömé­ről. — Hozta isten, tanító úr! — hangoskodott nyomban Ju­lis és arrébb húzódott kissé helyén, hogy helyet adjon a fiúnak. A tanító néhány pil­lanatig zavartan álldogált még az ajtóban, de mikor észre­vette, hogy ki mellett szorí­tottak számára helyet, meg­indult rögvest. A jókedv lassan körülgyű­rűzte az egyre fogyatkozó fosztottam kukoricacsomót. A gazda meggondolta magát és újabb borosüvegéket vett elő. Néha már énekeltek is egyet- egyet, s közben kandi sze­mekkel lesték a pirosszemű kukoricákat, hogy minél előbb elcsattanjon az első csők. Julis mellett egy megter­mett legény, az alvégi ko­vács fia, Bandi csapta a sze­let. A keze olykor-olykor a tilosba tévedt, az özvegy azonban csak a szavával tilta­kozott ilyenkor, a tekintete azonban biztatóan vágott felé. A FIATAL tanító hangula- VI. ta csak nehezen oldódott. Sok mondandója lett volna a lánynalk, de gondolatait csak azzal tudta kifejezni, hogy néha közelebb húzódott Pi­roshoz, s ilyenkor, ha testük egy-egy villanásnyi időre ösz- szeért, forróság lepte el, a>kár agy jól fűtött kemencébe dug­ták volna. Bandi lelt először piros­szemű 'kukoricát, ő azonban okos volt, s azt tartotta, hogy nem játssza Iki azonnal, meri hátha a csuparánc Kati néni találja a nők közül a párját és akkor menthetetlenül azzal csókolódzhat. Fogta tehát és óvatosan maga mögé sül­lyesztette a háncs közé. Ju­lis ugyan észrevette a dolgot, de csak magában állapította meg, esze van a legénynek. Piros szorgos kézzel tépte a csuhát, hogy zavarát leplezze, így aztán nem csoda, hogy jóval több kvikorica megfor­dult kezén, mint bármelyik fiatalnak. Természetes tehát, hogy a következő piros cső hozzá került. Amikor tépni kezdte róla a háncsot és reá­nevették a piros szemek, ar­ca bíborszinű lett, pirosabb talán, mint a kukorica. Leg­szívesebben eldobta volna, de már magán érezte a tanító te­kintetét. Megállt a keze, nem tudta, mitévő legyen. Ekkor szólt rá az öreg Kati néni. — Ugyan, jányom, ne tit­kold, jó helyre került az. Elhiheted, hogy jobban örül­nék a legényék, mintha én leltem volna meg. Nagy nevetés támadt, de iz­galom is. Vajon ki leli meg a második piros csövet. Bandi erősen habozott, ne vegye-e elő rejtett kincsét. Szép volt a lány, akár a viru­ló rózsa, s biztos oly gyönyö­rűséges a csókja is. Julit azonban észrevehette rajta a nagy tétovázást, mert egé­szen a füléhez hajolt s oda­súgta: — Adja. oda a tanító úrnak. Biztosan megörül neki. A legény megvonta a vállát. — Igen ám, de mi lesz, ha a legközelebbit mag a találja meg? — Ne féljen, a csókot így is, úgy is megkapja — válaszolt merészen az özvegy —, csak adja oda hamar. TANÍTÓ először meg­lepődött, aztán egy ügyes mozdulattal a háncs közé csúsztatta a csókot jelentő csövet. Amikor aztán két- három perc múlva felmutatta, A egyszerre zsivalyogni kezdett mindenki. — Ezt még mi sem intéz­hettük volna jobban — álla­pította meg a fogatlan Kati néni. — Ne pirulj, Piros, nem szégyen az, inkább jó — okoskodott nagy hangon Juli. Bandi pedig mindenkin túl- téve, elrikkantotta magát: — Lássuk a csókot! Piros szabódott egy keve­set, de tudta, hogy a piros ku­korica törvénye elöl nem le* hét kitérni. A tanító is zavar- ban volt kissé, hogy ennyien nézik, de azért odahajolt és megcsókolta szép illedeVmo- sen a lány izgalomtól rózsás arcát. — Hohó! — kiáltott ekkor az özvegy —, nem így egyeztünk meg! Egymást kell megeső ■ kölni, nem egyiknek a mási­kat. Hamar csak újra! Piros zavarában előbb te­nyerébe dugta arcát, de az­tán felegyenesedett és inkább csak odalehelt, mint odacsó- kolt egyet a fiú széltől barna arcára. Ahogy utána elkap­ta a fejét, az orruk össze­akadt egy kicsit. Ezen min­denki jót nevetett. Csak Piros röstellte szörnyűségesen a dolgot, felugrott és egyetlen szó nélkül kifutott a nyári konyhából. A fiatal tanító tehetetlen arccal bámult utána, csak ar­ra eszmélt, hogy valaki erő­sen szorongatja a kezét. — Menjen már utána! — súgta a fülébe valaki, s csak már amikor az ajtóban állt. jött rá, hogy a szép özvegy volt a biztató. Illik, nem illik — tűnődött még egy gondolat­nyi ideig, de aztán hamar belátta, visszakozni itt már nem lehet. Széles mozdulat­tal nyitotta ki a nyári konyha kenetlen ajtaját Prukner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents