Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-02 / 28. szám

•“hírlap 1958 FEBRUÁR 8. VASÁRNAP ALKOTÓMŰHELY AZ ÍRÓKKAL MOLNÁR CABOR „ élfi magyar irodalomban egészen kivételes helyet foglal el: író és népszerű regényhős egysze- mélyben. Sőt: természettudós, vadász és utazó. Egyesülnek benne Verne, May és a vadász Széchenyi erényed. Életéről — amely hallatlanul gazdag ma­gakereste élményekben — csak igen keveset tudunk. Most megjelent könyve: a „Kalan­dok a brazíliai őserdőben“ egy keveset ugyan elárul arról, hogy ez a rendkívüli ember honnan jött. A feketepusztai gazdaság gyakornoka volt va­lamikor, kora ifjúságától kezd­ve természelszerető, kalandvá­gyó fiatalember. Természete­sen mindez nem volt elég ah­hoz, hogy valaki Feketepusztá­ról, a közeli Kisláng falu ma­jorjának a szomszédságából részt vegyen egy brazíliai ku­tatóexpedícióban. Molnár ki­váló lövész hírében is állott, az ilyen tudományra pedig, mint az később kiderült, igen nagy szükség volt az ősvadon­ban. Nem véletlen, hogy ő volt az egyetlen, aki célhoz ért. Ehhez természetesen hozzájá­rult az is, bogy szenvedélyesen megszerette Brazília földjét, az őstermészetet — de anélkül, hogy hazáját elfeledte volna. Mostani könyve „előhangjá- ban” többek közt ezt írja: „Az őserdőben az alakítja a törvényt, aki erősebb. Igazság­nak nincs köze az élethez. A gyengébb elbukik. De nem vi­gasztalan világ ez. Nagyon le­het szeretni. Az élet legszebb megnyilatkozásai úgy maguk­hoz láncolják itt az ősrengeteg vándorát, hogy mire észreven­né magát, késő! Visszavonha­tatlanul az őserdő barátja, sze­relmese .;, Néha meggyűlölte- ti magát a vadon ... A ma örö­meiért a holnap búja jár... Eseményekben mindig gazdag az ember élete. Ennek forgata­gában ezerszer is fordul a sors kereke .;: akinek sikerül ter­ve, annak (fizetni kell.,. az cléT"Semmit sem ad ingyen“. Molnárnak is fizetnie kellett. Az Amazon folyóról egy fo­lyondár elkapta a lábát, fel­bukott, kezéből a robbanó­anyag kirepült — és Molnár Gábor mindkét szemére meg­vakult. örökre megszűnt va­dász lenni. De megmaradt az író, a tudós, a kutató — az ember. Molnár ma negyvenki­lenc éves s alkotásereje teljé­ben van. Továbbra sem szűnt meg regényhős lenni. A követ­kezőket mondja: — A negyvenes években ju­tottam haza. Első könyvem , címe: „Tűzben a polypkorál”. Hőse egy portugál kislány és egy francia fiatalember, akik a Csendes-óceán egyik szigetére kerülnek, ahol nagyon izgal­mas körülmények között sike­rül nekik egy atomrobbantási kísérletet megakadályozniuk. Rövidesen befejezem hazai tár­gyú társadalmi regényemet, mely állást foglal a családala­pítás kérdésében. A címe: „Tíz körömmel’'. — További tervem: egy idő­re visszatérni második hazám földjére. Nemes cél vezíet: a Természettudományi Társulat elpusztult állat- és rovar-gyűj­teményét megújítani. Életmű­vem volt az a hatalmas gyűjte­mény, melyet társulatunk szá­mára életem kockáztatásával és szemem világa feláldozásá­val szereztem. Levelet írtam Kubicsek elnöknek, hogy en­gedje meg egy tíztagú magyar tudományos expedíciónak, mely a Társulat, illetve a Ma­gyar Nemzeti Múzeum tudó­saiból toborzódik, hogy útra­keljen Brazília ősrengetegébe. A tudósolt között helyet foglal­nának a legjobb villamoshalá­szok is. Az elektromos halászat a mi találmányunk, melynek segítségével Brazília vala­mennyi vízilakóját rabságba ejthetnénk, közöttük nagyon sok olyan fajtát is, melyet a tudományos világ még nem is­mer. Most mint író és idegen- vezető kísérném útjára honfi­társaimat, hogy segítségükkel mégegyszer megszerezhessük múzeumunk gazdag brazíliai anyagát. Meggyőződésein, hogy Kubicsek elnök támogatni fog­ja lelkes tudósaink kérését és én újra partra léphetek hőn szeretett Brazíliám földjén, ORAVETZ PAULA legje. lesebb nőírónk. Eddig ritkán hallatta szavát. Még a felsza­badulás előtt megjelent „Fa­cipők'’ című_regénye egyszeri­ben a magyar regényírók első sorába emelte. Most végre kezd „divatba" jönni. — Tárgyalok a filmgyárral, hogy legutóbb megjelent két regényemet, a „Kócos”-t és a „Petri Anná”-t megfilmesítsék — meséli. — Ettől függetlenül egy négykötetes családregé­nyen dolgozom. Ami időm köz­ben marad, azt főként cifck- írással töltöm és egy kevés tár­sadalmi munkával. Természe­tesen ez utóbbi is kapcsolatos a2 írói tevékenységgel. Leg­utóbb például a Felsőerdősor utcai iskolában tartottam „Kis. dobos” órát. Két osztályból, a III. A-ból és a „C”-ből mint­egy ötvenen gyűltek össze, hagy segítsenek egy három esztendeje szövögetett me­sém kidolgozásában. A me. I se arról szól, hogy egy na­gyon szegény asszony rongy­babákat varr s azok eladoga- tásából tartja fenn magát. Mindennap készít egy babát s azokat elkészülésük napjáról nevezi el „Hétfőcskének”, „Keddecskének” stb. Egy szép napon azonban megjelenik egy egér és nekiesik az egyik babának ... A többit most nem mondom el. Kis hallgatóimtól rengeteg tanácsot kaptam, ho­gyan szeretnék, ha folytatnám a történetet, sőt a mese címét is megadták, legyen az „Hét- főcske és a többiek”. Javasla­tukat elfogadtam, — A gyermekekkel, az ifjú­sággal való kapcsolatom igen tartós. Példaként említem, hogy legutóbb keresett fel egy főhadnagy, akivel 1947-ben még kiskorában Hajdúhadná- zán* a gyermekvárosban talál­koztam. Összeköttetésünk, egy­más iránt való érdeklődésünk továbbra is megmaradt. Az egykori úttörő már megnősült, s most a családját is bemutat­ta. Rajta kívül még sok-sok gyermeknek a sorsát kísértem és kísérem ma is figyelemmel, úgy mintha az édesanyjuk len­néli. Meg vagyok győződve ar­ról, hogy az ő életük megisme­rése és megismertetése a leg­érdekesebb irodalmi témák kö­zé tartozik. Kalotai Gáoor Megemlékezés Zala György szobrászművészről Z ala György szobrászmű­vész születésének 100. év­fordulóját ünnepeljük 1958- ban. Néhány szóval emlékezzünk meg e rég elfelejtett nagy mű­vészről, a Hősök terén álló millenniumi emlékmű, a Vár­ban elhelyezett honvéd-szo­bor és más nagyszerű szobrok alkotójáról. Zala György 1958- ban, Alsólendván született, szegény szülők gyermeke. Édesapja egyszerű fazekas­mester. Zala György már gyermekkorában agyagból mintázgatott. A fiatal művész­jelölt sok viszontagság köze­pette folytatja tanulmányait Pesten, Becsben és München­ben. 1883-ban szerepel először itthon a , nyilvánosság előtt, egy kedves, egyszerű szobor­ral; a címe: „Fél a baba”, Mo­solygó arcú fiatalasszony gyermeket tart ölében, aki az asszony jobboldalán levő haty- tyútói megijed. A szobrot meg­vásárolták, a művész sikere teljes; Zala György mint szob­rász hirtelen és nagyobb küz­delmek nélkül tűnt fel. Ez időtől a művész munkássága megrendelésekben gazdag és változatos. Az ezredévi ünnep­ségek előkészülete alkalmá­val elhalmozték a legnagyobb feladatokkal. Két évvel a mil­lenniumi év előtt, 1894-ben kapja meg élete fő művére a megbízást, a millenniumi em­lékmű elkészítését, amelyet csak harminc év után fejezett be és méltó koronája egész munkásságának. Mindnyájan ismerjük ezt a nagyszerű al­kotást, mely a Hősök terét im­pozáns félkörben zárja le. A művész tudásának legjavát ad­ta a mű elkészítéséhez. Nemes Éva, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa. 'IIIIIIIIIIHIIHIHIIUIIIllllMIHMIIIItlIlltlMIIIIIIHIIIlHItHMIIIIIIIIIMIIWHIIIHHIMtlIIIIIIIMIIIMIIIMIHIIIUtlItltMIIUtlMIIHHIlimtHIHI^ I Ének a szerelmes 'miklósi legényekről ( H ullámok vernek beléjük csillagos-zöld éjszakákat, holdfényben, viliódzó sötét szemekkel legények állnak. Szavak parázsa izzik fel tej-füstök után a szájon, vágyak és tegnapi csókok gyűrűznek akár az álom — — és ahol fénye van, vágya van, álma va>n az éjnek: ácsorognak szerelmes ’miklósi legények! — És a villanyfény — tócsákban. kerékpár nyeregnek dőlve állnak a legények, „éhes” miklósi legények körbe. Bokák akkordja tépi fel kaszálva végig a járdát; moziból jött lányok viszik legények robbanó álmát — — mert ahöl fénye van, vágya van, álma van az éjnek: ácsorognak szerelmes ’miklósi legények! — A kocsma fények kilökik s ha a lányok a villanyt eloltják sötétbe hullnak; — a sáros estéket átcsatangolják, — csak a szerelem a boruk, a szerelem a józanságuk, fiatal suttyók, de csak a csók, csak a csók az álmuk! — — És ahol fénye van, vágya van, álmn van az éjnek: csatangolnak álmos ’miklósi legények. H. Bee z Imre IIHMIIIHtinilMIIIIIIIIIIHMIIIttlIlimilHliniltttf Dumas kéziratok Csehszlovákiában, a Kynzvart-kastélyban felfedezték Alexandre Dumasnak, a Három testőr írójának 65 kéziratát, amelyek nagy része eddig ismeretlen volt. A kéziratok között van egy verses tragédia is, amelynek címe: „Romeo és Julia”, s amelyről eddig senki sem tudott. E dokumentumokat egy régi papírhalmazban találták, amelyet eredetileg el akartak égetni. Ha befejeződik a kéziratok tanulmányozása, a kastély egyik tornyában Alexandre Dumas Múzeumot rendeznek be. CIRKUSZ Égy francia cirkusz 50 idomított lóból és 6 elefántból álló szállítmánya 24 órán keresztül kénytelen volt egy párizsi pá­lyaudvaron vesztegelni, mert a szállítmány 64 éves elefánt tehene a kísérő papírokat jóétvággyal elfogyasztotta. ZOROG AZ UT... * Z örög az út, sir a sár is, riadt szemű tört kaláris, haldoklik sarkunk alatt. Rozsdomart a sí, a szán is, dermed, rémül a határ is, s ha álmodik; csak havat. Csikorog a csizma sarka, gőgös patkó sápad rajta, jégsziklák közt megremeg. Gunnyaszt a gond: szürke falka, az elmenőt megvakkantja, fel se néz s már szendereg. Kukorít a siheder szél, reád rikkant, ha elestél, csípdes ásszonyeombokat, Kemencén a hív keresztény: — Fagyjon Krisztus a keresztjén! — s hozzá jókat kortyogat. Frideczky Frigyes volt .,A kutyafe.iu szikla’. Az- = A~ o, vadonnal Molnár Gábor ősszel megjelenő új brazíliai vadászkönyve: után jött a R\-KEA^ = í\z usvuuunnui foal/il Grosso (magyarul: Suru erdő) § , . jogiai­„ ,, „ , _= kozo gondolataim, amelyek a os vadbnaban. Ezt trikóm* f ^ é< ówíos elérel^toUs terveztem, de a harmadik ko-| közben nemcsak elfoglaltak, tétével adós maradtam. A té-1 de elszórakoztattak, hirtelen mája méig él bennem: kutatók | megszakadnak. Vadászat köz- az ősrengetegben brontosauru- | ben jelentkező fáradtságom- sok, brachiosaurusofc és cent-§ ^ói egyszerre két talppal ug- rosaurusok maradványaira i rom v^sza a valóságba. Az ős­bukkanva, ezek nyomán hatal-1 erf fosából felémvicsorii , . / . , , = a legközvetlenebb veszedelem, más olajmocsarakra akadnak iná4fc lombja am rám?!^ E történet megírása helyett § és néz, hideg, felemás színű azonban egy magyar—portugál | szemével, törzse roppant tö- szótár megszerkesztéséhez fog-1 megét lassan sűrűbbre vonva, tam. A felszabadulás után | a legnagyobb erdei óriáskígyó, mindjobban belejöttem az írás-1 amit ezen a vadászutamon ed- ba. Brazíliai élményeimnek el-1 dig láttam. Látszik, tart tő­só fejezetét tulajdonképpen al °z Másboa most meeielent Kalandok «1 bo<L constrictor —, amelyet mat megjelent Ka andok szemtül szembe és nem oIdűi. brazíliai őserdőben ’ cimuj ról< elkúszás közben piUantok könyvem tárgyalta és sajátos | meg. hehet, sőt bizonyos, módon az előzőleg már megje- | előbb látott meg, mint én öt. lent „Az óriáskígyók földjén” | Erre mutat lassú és állandó című munkám volt a folytatá-1 mozgással gyűrűit rendező to­se. Az, hogy a folytatás előbb 1 met/e. Mintha rúgószerű len­látott napvilágot, egyáltalában I ^ülésre, támadásra készülne JAGUÁRFÖLD (Részlet a szerző kéziratának XI. fejezetéből) nem okozott zavart. A folyta­! félretéve addigi aggodalmait. .. . . IA férfikézfejnél szélesebb és tasresz elsó két kiadasa igen | nagyobb feje roppant lomb­gyorsan fogyott el és az ÁKV| alatti testtömeget jelent. Lég­in ár meg is rendelte a kiadó-1 alább tíz centire felemeli fe­néi a harmadik kiadást s még | jét a felső lazított törzsgyűrű- hozzá nagyon tekintélyes pél-1 női. Szinte teljesen súlytalan dányszámban. Ezzel egyidejű-1 ez a feJ~ és nyakmozdulat. leg megrendelte a másik köny-I WZrón megnéz Sohasem lát- . ... i hatott embert. Kiváncsi vizs­vemnek is a második kiadását, = , . .. ... . ' = galodasfele ez? Vagy hatra­hiszen az első kiadas ugyszol- | -feszülése támadás kezdetét je- ván napok alatt fogyott el. | lenti? A távolság, ami a dús- — Brazíliai élményleírásaim- | színezésű óriáskígyótól elvá­raik utolsó kötetével, a „Ja-| laszt, egyelőre túl nagy — leg- guárországban” című négyszáz-1 alább is annak hiszem —, hogy oldalas művemmel most ké-1 közvetlen támadás veszedel- szültem el. Ezenkívül a Móra | métől tartsak. Ráérek — és Kiadónál megjelenésre vár egy | gyorsuló pulzussal teszem ezt kalandos ifjúsági regényem, ^ — ráérek, figyelni, Az indák csüngő, de az avarig nem érő ritkás függönye, az aljnövény­zet szürkés és vastaglevelű növényeire rákötött pókhálók alatt, keménypotrohú tüskés pókok rejtőznek ott, vastag bőrgyűrődések, testhajlatok. Az óriás boa törzspikkelyzete nagy és durva, nem is lehet más ennél a rettentő, vénsé­gesen vén erdei duvadnál. A legnagyobb könnyűséggel tör­het össze akármilyen nagyobb emlőst, vaddisznót, őzet. Rop­pant lehet csonttördelő ereje. Tarkamintás, de mintáinak színei már fakultak a vénség- től. Felemás szeme nedvesen csillogó, hideg és éles. A szem színe. hűen követi a fej fél­szemig barnás, alul pedig vi­lágos bőrszínét. Orrlyukai ki­csit cakkcsnak látszanak, alsó és felső szájszéle, feje oldal­dudorai, állkapocsizmai félel­metesek. Különösen orrlyukai furcsák. Akkorák, hogy egy- egy szem feketeborsot köny- nyen be lehetne gurítani. Az óriáskígyó lassú testmozgása hirtelen megállt. Alsó gyűrű­jének gerince oly magasan van a nedves, korhadó avar­tól — pedig a többi törzs­gyűrű súlyától lapos —, hogy akár zsámolynak lehetne hasz­nálni. Be erre az élvezetre egyelőre nem vágyom. Balke­zem mutatóujja — balkezes vagyok — már rágörbült a Winchester ravaszára. A pus­kacső jobbkezem markolásá­ban célbavette a kígyófejet. Tudom, a brazíliai őserdőnek ezt az óriását elevenen nem foghatom el. De az is biztos, nem szalasztóm el. Bőre olyan vadásztrofea, amilyenre egy­hamar nem találok. Mozdulat­lan a boa is, én is. Egy mást fürkésszük. Amikor gondolat­nyit előrehajoltam, akkor az óriáskígyó hátrább csúsztatta felső törzsgyűrűjét, erős fejét. Farka tája viszont nem moz­dult. Ez már — ismerem faj­táját — a támadásra való végső készület pillanatait je­lenti. Az óriáskígyó, amely a kivágódó rugó erejével támad, valósággal felhúzta magát. Gyomratáji törzsvastagodás, ami jóllakottságot jelentene, nincs a mintásán színes, ko- pottrajzú törzsön. Tehát éhe­sen, nyilván zsákmánytváró les közben akadt vélem össze. A Winchestert lassan vállam- hoz emelem. Ott „ül” a puska­cső nézökéjén, célgömbjén a széles, tí.udoros kígyófej. Négy lépésről a dum-dum golyó úgy szétveri azt a most még egész és a maga módján szép ter­mészeti alkotást, a kígyófejet, hogy múzeumbán gondja lesz vele a kitűnő preparátornak, miként is hozza majd össze? Hajszálnyira beljebb görbítem balkezem mutatóujját. Menny­dörgésszerűén dörren a Win­chester. Ilyennek talán még sohasem hallottam. Vagy csak azért volt ez, mert tizedmá- sodpercre kiszámítva vártam dörrenését? Kékes-szürke feX!;ar0áí­ban látom a lőporfüstöt és a magát ide-oda vető, roppant gyűrűivel szédülten tekergőző óriáskígyót, amelynek roncsolt a fél feje. A lőporfüst szétte­rülve oszladozik. Az őserdőn végighullámzó dörrenés vissz­hangja is elenyészik, de a nö­vényzetből még hallatszik né­hány menekülő állat zaja. Majmok? Nem lehet tudni. Az óriáskígyó utolsókat rez- dülö törzsével úgy fekszik az összetúrt, vastag avarhalmon, mint egy használhatatlan rop­pant „madzag”. Fejercmcsa véres, félszeme megvan, de valami idegen árnyék ül rajta. Az óriásboa nehezebb lehet mint egy mázsa. Meg sem kí­sérlem, hogy kivonszoljam va­lami szabadabb helyre, in­kább a folyondárokat vagdo­som le felette és körülötte. A szép pókhálók, pókok már nincsenek meg, összetörtek a szürke aljnövényzettel a ha­talmas kígyó halálküzdelmé­ben. ötszáz lépésre lehetek pa­takparti vadászszállásomtól. Az ősvadonnal borított vulka­nikus hegyoromra, ahova in­dultam, most nem sikerült feljutnom. Az óriásboa elejté­se megakadályozott ebben. Már rakom is le zsákomat. Percek múlva rövidpengéjű késemmel végigvágom a ki­nyújtott óriáskígyót, annak nagyon kemény, sárgás pik­ké lyzetét. Amikor megkezdem bőre lefejtését, tapasztalom, a bőr olyan vastag, mint valami kajmánbőr, persze puhább. Mire végzek a nyúzással, késő délután van. A bőr fo­lyondárral összehurkolt köte- ge ott hever a szürkés húsú, hártyás boa-dög mellett. Iszá- kom szíja már a vállamon, derékszíjamhoz is odacsatol­tam, nehogy vetődjön. A ne­héz bőrt — legalább 15 kiló — vállamra emelem és a nedves, nyers bőrfelső hozzáér nya­kamhoz. Nem kellemes ér­zés. A dög itt marad. Nem tu­dok a csontvázzal mit kezdeni, bár a csontváz is szép és érté­kes trófea lenne. Nincs most velem ezen a magányos uta­mon a csontvázak kifőzésére való nagy üstöm. Holnapra a dög már büdös lesz. Hozzá sem lehetne nyúlni. Lehajolok, felveszem puskámat: az avar­ról és vállamon a boabőrrel, nekiindulok az itt-ott a sűrű­be betűző alkonyi napfény iránytmutató útján vízparti vadásztanyámra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents