Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-16 / 40. szám

1958. FEBRUÁR 16. VASÁRNAP

PESt

MEGYEI

Zj&rlav

] Bögrekocsmák {

| „Apám mindig ivott. So- I i kát szenvedtünk miatta, i ! Engem meg sem tűrt ott- I | hon. Korán íérjhezmeiitem. | | Hittem abban, hogy még én 1 | is boldog lehetek, nem kell I | félnem többé a részegség § I durvaságától. Még csak 19 § | éves vagyok, s van egy kis- i I fiam. A férjem iszik, örök- 1 | ké részeg és gorombább, | | mint valaha az apám volt. 1 | Mindig a kocsmákat járja. | | Nálunk, Maglódon több | 1 bögrekocsma/ is a részegek I | kedvében jár. De senki sem | I leplezi le ezeket. A családi 1 | életek pedig tönkremen- | | nek.. .*‘ — írja Maglódról 1 ! egy fiatal anya, aki saját | | boldogságát, de sokkal in- | | kább gyermeke jövőjét félti. I | Hány anya, feleség életét | I rontja meg a részeges apa, \ I férj? Ha már az italbolt- 1 I ban sem szolgálják ki őket, i I betérnek a fekete-kocsmák- | I ba. A borüzérekhez, akik i 1 vígan élik világukat és bu- | i sás hasznot húznak mások f 1 szerencsétlenségéből.

| De miért élnek a bögre- §

| kocsmárosok olyan jól, za- p | vártái áriul? Nincs arra hi- |

I vatott szerv, amely lelep- |

| lezné és megbüntetné őket? 1 | Van ilyen szerv, csak ébe- § írebbnek kellene lenni: tár-|

| saldalmi üggyé tenni az ilyen |

| feketézők lefülelését, hogy |

| elvegyék a kedvüket a tör- \ | vények megszegésétől. Jó 1 | lenne, ha a maglódi panasz |

I hallatán megmozdulnának |

| az illetékesek és megszün- |

I tetnék a zugkocsmákat. Hi- f | szén feleségekről, anyákról, \

| gyermekekről van szó!

SHiiiinmdiniHuitnnniiiniiiiniiiuiiinHftiifiiirmiiiuHmm

Lesz-e Örkényben új termelőszövetkezet? I Ha rövid a tervteijesítés...

® v w * — f • 1 "J1 • J. — 1 _ — ..9/40

A megyei tanács végrehajtó bizottsága január 22-i ülésén határozatot (hozott az Örkényi Bocskai Tsz feloszlatására. Ez a hír a sajtó útján eljutott Örkénybe, s bár a község lakosságának csaífe kis hányada olvassa a megyei lapot, még azon a napon tudomást szerzett mindenki a feloszlatásról.

Miért e nagy érdeklődés a Bocskai Tsz sorsa iránt?

Ha azt mondjuk, hogy a község egyéni parasztsága legalább úgy ismeri a tsz gazdálkodását, mint a szövetkezeti tagok, akkor nem túlozunk. Nyitott könyv volt a tsz élete az egyéniek előtt. Ezt az érdeklődést az évek óta folytatott rossz1 gazdálkodással „érdemelte” ki a szövetkezet tagsága. S amikor a feloszlatásról hallottak,

megelégedéssel nyugtázták:

végre fent is látják, hogy egy olyan szövetkezet tagsága, amely úgy visszaél az állam jóindulatával, segítőkészségével, mint az Örkényi Bocskai, nem érdemel mást- A község egyik igen tekintélyes gazdája többek között így nyilatkozik.

— Ha már előbb megtörténik a feloszlatás, előbbre volna a szövetkezés ügye a községben, mint most.

Ebben az egy mondatban benne van az is, hogy a józanul gondolkodó parasztember nem a szövetkezést, mint gazdálkodási formát veti el, hanem azokat bélyegzi meg, akik kilencéves működésükkel szinTanfolyam

a legeltetési bizottságok vezetői számára

A legeltetési bizottságok munkájának megjavítása céljából, s termelési terveik helyes elkészítése érdekében a megyei tanács mezőgazdasági osztálya egyhetes tanfolyamot

rendez, ahol megtárgyalják a soron levő feladatokat. A tanfolyamon a nagyobb földterülettel rendelkező legeltetési bizottságok elnökei és pénztárosai vesznek részt.

QFUm, Színház-, Qí'fídutúzii

LISSY

titémetország, 1930.., A lát- IV szatra tökéletes weimari köztársaság megérett a bukásra. Ijesztő arányokat ölt a bűnözés, a munkanélküliség, a háttérben már szerveződik a nácik félelmetes, könyörtelen serege, az SA. A szociáldemokraták ölhetett kézzel nézik a fasizmus előretörését, a demokratikus „játékszabályok"1 betartásáról fecsegnek, közben a kisemmizett, elkeseredett kisemberek ezreit csábítja a maga oldalára a hitleri demagógia. 1930. Németország..;

Ebben a vészterhes, vajúdó korban játszódik a Lissy című NDK-film. Egy fiatalasszony életén keresztül igyekszik bemutatni ezt a korszakot, próbál magyarázatot adni arra, hogyan juthatott uralomra a nemzeti szocialista párt, hogyan kerültek jószándékú, becsületes emberek Hitler hívei közé és hogyan ábrándultak ki a fasiszta demagógiából akkor, amikor már késő volt. Az érdekes alapgondolatból azon. ban a film készítői nem tudtak művészi értékű alkotást létrehozni, Egy történetbe

akarták sűríteni a korszak minden problémáját, fel akar* fák vonultatni minden jellemző, tipikus alakját, és ezért néhány teljesen felesleges, hajánál fogva előr&ncigált epizód is belekerült a filmbe. Kevesebb sokkal több lett volna. 1gy például Lissy öccsének, Partinak története, akit fiatalos heve, meggondolatlansága a vörös ifik közül sodor az SA- ba és akit, amikor kezd átlátni a náci demagógián, saját társai lőnek agyon — önmagában is kiváló filmtéma. A rendezőnek nem sikerült kerek történetté összefogni az epizódokat, sőt, a ritmus bizonytalanságával még szét- esőbbé tette a filmet. A ritmus hibája az is, hogy a sok, ösz- szezsúfolt mellékcselekmény ellenére a film teljes egészét eseménytelennek érzi a néző. Néhány újszerű, művészi ötlettől eltekintve, a rendezés megoldásai elcsépelt, hatásvadászó fogások. A női főszereplő Sonja Sutter remekbe szabott alakítása sem tudja ezeket a hibákat feledtetni.

ÍS. I.)

te lejáratták a szövetkezeti eszmét.

— Lejjebb kerültünk, mint amikor kezdtük, kilenc évvel ezelőtt. Hej, pedig de szép terveinek voltak akikor!

— mondja elkeseredetten ifj. Számóczki János, aki egyike a legrégebbieknek a szövetkezetben.

Még a csalódások után is mélyek az emberek gondolkodásában a szövetkezeti gazdálkodás gyökerei. Ezek közé tartozik Drágffy István agro- nómus is, aki mindent megtesz, hogy új tsz-t alakítsanak és új utakon induljanak el. Járt már a járásnál, a megyénél. sőt a Földművelésügyi Minisztériumiban is. November 15-én helyezték a termelőszövetkezetihez, mint agro- nómusf, azóta egy fillért sem kapott. Amilyen dicséretre méltó áldozatvállalása, annyira elítélendő az a nemtörődömség, ahogy az illetménye ügyét kezelik — de mégis bizakodik, szervezi azokat, akik érdemesek lennének egy úi szövetkezet alapítására.

— Harmadik esztendeje vagyak szövetkezeti tag, s szeretnék az is maradni — mondja Qmelfca József.

Rendeczki Jánost, a tsz alapító tagját annyira bántják az utóbbi fejlemények hogy szinte belebetegedett.

— Gondolni kellene már valamit, mert kibírhatatlan ez a bizonytalanság — vélekedik ifjú Szárnóczki János,

Peskó István és Spon g a József nem régi szövetkezetiek, de ők is szívesen lennének tagjai egy rendes emberekből álló szövetkezetnek. Peskó azt mondja: ha újjáalakulna a szövetkezet, két-három tagot én is tudnék hozni.

Ha valaki ezekben a napokban elátogat a szövetkezetbe, csupa tanácstalan emberrel találkozik.

Latolgatják

— noha későn — az elmúlt kilenc esztendőt, amely nem sók jót hozott nekik. Egybehangzóan az a véleményük, hogy a megismétlődően rossz vezetőség helyesebben a rossz elnökök juttatták őket idáig. Sevecsek Józsefné korholja is á szövetkezet férfitagjait és a szemükbe mondja:

— Éveken keresztül hagy- tátdk magatokat az orrotoknál fogva vezetni. Szemetek láttára csaptak be benneteket.

Amit Sevecsekné mond, abban sok az igazság. Az utóbbi években két olyan elnök követte egymást, akik ugyancsak

Vrebecz József, Hinorai Fe-1 renc a legnagyobb dologidő- 1 ben itták le magukat, s ma- 1 radtak távol a munkától. | Csondot István és Kovács | György nyáron a szövetkezet | munkája helyett vályogot | mentek vetni.

Ilyen dolgok előzték meg és | ilyen okok játszottak közre a I szövetkezet tönkremenésében | és megszüntetésében. Hiába | volt az állami segítség, nem § fogott rajtuk. Omelka József, | amikor ezekről esik szó, a já- | rás vezetőit is felelőssé teszi a I szövetkezetben eluralkodott I lazaságokért. - I

— Nem nézték meg, nem el- | lenőrizték soha, hogy a fel- | vett pénzt az elnökök mire | fordítják. Mi sokszor azt sem | tudtuk, hogy hitelt vett fel o f szövetkezet. Így aztán lköny- f nyen elcsúszott a pénz.

A felületes szemlélő — s § ilyen akad jócskán a község- | ben — úgy látja, s olyan kö- | vetkeztefcést von le a szövetke-1 zet eredménytelen gazdálko-§ dúsáról: „ime. ilyen a szövet- 1 kezet”. Akiik ezt mondják 1 azoknak nincs igazuk.

Az embereken múlik.

fejhogy milyenné teszik, s lesztik szövetkezetüket. A | Bocskai tagságának is megvolt § az adottság a boldogulásra, de 1 nem éltek vele. A „türelmi”! idő lejárt, s megvonták a sző- | vetkezettől a működési enge- | délyt. Ez bizonyítja legjob-1 ban, hogy erős a szövetkezeti § mozgalom, mert az állam nem 1 tűri, hogy egy harácsoló cső- | port, lejárassa a szövetkezetek 1 tekintélyét.

A legjobban dolgozóknak a | termelőszövétkezethez való ra- | gaszkodására építeni lehetne, s 1 kellene is építeni. Minden se- ! gítség nélkül próbálkoznak. 1 Ők nem állami támogatásra számítanak, hanem a maguk erejét veszik számba. Megváltozott körülmények között akarnak dolgozni, kizárni, vagy nem felvenni azokat, akik az elmúlt években „leszerepeltek” és akiket nem lehet megnevelni. S amikor ilyen gondolataik, gondjaik vannak, érthetetlennek tartják, hogy többszöri telefonhívás és ígérgetés után nem mennek ki a járástól hozzájuk. Sőt, a községi pártszervezet vezetősége is, a tanács is néma szemlélője az erőlködésnek. Talán úgy gondolják, hogy jobb, ha nincs szövetkezet? Ezzel még nem oldják meg községükben a mező- gazdaság szocialista átalakítását, pedig ez feladatuk.

Mihók Sándor

Mindenki előtt ismeretes az a szólás-mondás, amit annakidején a karddal viaskodó vitézek vallottak: „Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel“. De hát változnak az idők, változnak az emberek, s ennek megfelelően változnak a szólásmondások is. A Szentmártonkátai Gépállomáson például ilyenformán: „Ha rövid a tervteljesítés, toldd meg ügyességgel".

Ezt az „ügyességet“ azonban másként is lehet nevezni. Például ravaszságnak, csalásnak, adathamisításnak stb. Hogy végső soron minek nevezik, azt majd a gépállomások megyei igazgatóságának vizsgálata dönti el.

Miről van ugyanis szó?

A Nagykátai Járási Tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói felfedték, hogy az említett gépállomás vezetői meg nem engedett módon, el nem végzett munkát igazoltattak a nagykátai Március 15 és a kókai Kossuth Termelőszövetkezet elnökével. A nagykátai Március 15 Tsz- ben 90 kh. vetőszántást számláztak, amelyet a szövetkezet ki is fizetett. A számlázás még a szántás megkezdése előtt történt — Kovács elvtárs, a gépállomás igazgatója intézte el a dolgot. Lehet, hogy a rossz időjárás, de lehet, hogy más okok is közrejátszottak abban. hogy a leszámlázott és a kifizetett 90 kh. vetőszántásból csupán 30 kh-at végez, tek el.

Ennél is furcsább a kókai Kossuth Tsz esete. Itt 114 kh. vető- és 239 kh. mélyszántást igazolt a tsz elnö-'

ke, a papírok szerint 349 hol* dat szántottak a szövetkezetnél. A szövetkezet összterülete 345 kh. Lehetséges, hogy többet szántottak meg, mint a szövetkezet egész földterülete? Csodák csodájára a szövetkezetnek azonban még így is 80 hold felszántatlan területe van! A napokban megtartandó vizsgálat hivatott kideríteni, hogy más tsz-ekben is nem történt-e hasonló eset.

Miért cselekedett így a gépállomás vezetősége?

Talán azért, hogy a traktorosok többet keressenek? Nem valószínű. Sokkal inkább azért, mert „gyalogul" álltak a tervteljesítéssel. Ezért az el nem végzett munkát is beszámították a tervtcljesítésbe — hadd növekedjen az. Az „ügyeskedés“ azonban így sem járt teljes sikerrel, mert ilyen „segédlettel" is csupán 96 százalékra teljesítették éves tervüket.

Az ügynek valószínű lesz folytatása — és következménye. Am elgondolkodtató, hogy akad olyan gépállomás; ahol úgy értelmezik a termelőszövetkezetek és a gépállomás közötti jó viszonyt; hogy nem riadnak vissza a „rábeszéléstől“, amint ez a nagykátai Március 15 Tsz esetében történt és a szövetkezet megkárosításától sem, mint ahogyan ezt a kókai Kossuth Tsz-szel tették. A legnagyobb jóindulattal sem lehet ezt segítségnyújtásnak, vagy jóbaráti kapcsolatnak mondani. Reméljük, a gépállomások megyei igazgatósága sem veszi annak.

Mihók Sándor

jmiiiiiKniimiiiiiiiiitamiiiiHiiiHimmmHiiHiiiiiiiiHiimitiuiiiiimnniiiiniiiiiiiiimiuiuiiiiiiimmitiiiiimimiiuiiiHiimiiHMt

Komoly szakkönyvek is eljutnak a falusi könyvtárakba

Bevezették a könyvtárközi kölcsönzést megyénkben

A Pest megyei könyvtár kezdeményezésére a megyébe!! bevezették a könyvtárközi kölcsönzést. A megyei könyvtár saját állományából — vagy az országos könyvtáriak anyagából kölcsön adja a népkönyvtáraknak azokat a különleges műveket, amelyek után ott egy-egy olvasó érdeklődik. így a magasabb színvonalú tanulmányokkal vagy kutató munkával foglalkozó faltisi lakosoknak nem kell a fővárosi könyvtárakat felkeresniük: A könyvtárközi kölcsönzés még csak a megye egy részében terjedt él, de máris havonta száz könyvet juttatnak így a községi népkönyvtárakhoz. Elsősorban az ideológiai művek és a magasabb színvonalú mezőgazdasági szakkölnyvek iránt érdeklődnek az olvasók.

kiforgattak a szövetkezetét. Az. egyik — a régebbi — Dommel = \

Zoltán volt, a másik Poczai \

István (mindkettőjük ellen bí- § rósáigi eljárás folyik hűtlen f vagyonkezelés miatt). A

Sötét „ügyletek"

egész sokaságát bonyolították I le. A munka irányítására nem \ adtak semmit. Gazdaságilag j egyre gyengült a szövetkezet, [ kevesebb jutott évről évre a I tagságnak, romlott a munka- j fegyelem. Kilenc hold gyű- í mölcsösüket felesbe adták ki, ; a szénakaszálást harmadába, a ] tizennégy hold dinnyét feli-! be és a kukoricát is részért j kapáltatták meg a kívülállók- | kai. Az, hogy az állam visz- j szavonta a működési enge- i délyt, bizonyítja, hogy nem j hajlandó mindenféle szövet- i kezelnek segítséget adni.

Abban, hogy így lezüllött a j szövetkezet, kétségtelenül bű- ! nősek a volt vezetők, önkén- i telenül adódik azonban a kér- I dés: a tagság, legalább is a be- j csületesebbie hol volt, miért j engedték idáig fajulni a dal- j got?

Itt, ennél a kérdésnél érdé- ! mes effv kicsit elgondolkodni, j A szövetkezet 25 tagjának; többsége volt agrárproletá’-. j vagv volt gazdasági cse1-'’ ttötííIií.v néhányan ink’5'*-1a fiúsosfazék közelébe férkőztek,

''éltük az volt: miné1* keve- I «ebbet dolgozni, de jól élni. ;

Úrrá lett a termelnszövetke- j zetben az ivászat is és ami en- j nek édestestvére, a veszekedés.

A nemzetközi geofizikai év keretében a múlt év október 4-én a Szovjetunióban fellőtték a Főid első mesterséges holdját. A 83,6 kg súlyú szputnyik a csillagászatban az Alfa 1957 nevet kapta.

Rövid Idő múlva — november 3- án — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának előestéjén a Szovjetunió tudósai útjára bocsátották a több mint féltonnás (503 kg súlyú), egy kutyát is tartalmazó második szput- nyikot, a Beta 1957-et*

Többszöri kudarcba fulladt kilövési kísérlet után 1958. február 1-én az Egyesült Államok Cape Canaveral-i rakéta kísérleti telepéről fellőtték a 8 kg súlyú, tehát a szovjet Beta 1957-es mesterséges holdnál 63-szor kisebb első amerikai mesterséges holdat, csillagászati nevén Alfa 1958-at.

A szovjet mesterséges holdak pályája az egyenlítővel 65 fokos szöget zár be és ezért egy keskeny, d^lj( illetve északi sarki termet kivételével (térképünkön fekete terület) az egész Földön megfigyelhető.

Az amerikai mesterséges hold az egyenlítő síkjától 34 fokra eltérő pályán kering tehát a szovjet holdak pályájával ellentétben a Földnek csak sokkal kisebb területén figyelhető meg. Ez azt jelenti, hogy a szputnyik megjelenik Amerika fölött, mig az amerikai mesterséges hold nem juthat el a Szovjetunió területe fölé,