Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-16 / 40. szám

1958. FEBRUAR 16. VASÄRNAP

4

rtsi

MFC

■i&Cirlap

ALKOTÓMŰHELY

Beszélgetés az írókkal

Barobos Tibor kiváltságos helyet foglal el a történelmi életraj z-esszéírók sorában. Ö az egyedüli, aki igen eredményesen használja fel tárgyi ismereteit arra, hogy a magyar filmirodalomnak javára legyen. A „Rákóczi hadnagya” (most jelent meg a filmből készült regény!) és a „Császár parancsára” a magyar filmművészet legsikeresebb alkotásai közé tartoznak. Senkit sem lepett meg, hogy a Zalka Máté életéről % szóló film forgatókönyvének meg- íratósánál a szakemberek elsősorban rá gondoltak.

— A feladat elvállalásánál i— meséli Barabás — már tisztában voltam azzal, hogy történetem nem követheti Zalkát valamennyi hőstettének színhelyére. Forgatókönyvem meséje a Doberdónál kezdődik, a Monte Clara elfoglalásánál, és 1920-ban, Perekop meghódításánál ér véget. Zalka életének ez a szakasza elég arra, hogy cselekményesen és drámát ikusan bemutassam, hogyan válik az osztrák—magyar hadsereg nacionalista érzelmű zászlósából partizán, majd a reguláris vöröshadsereg egyik parancsnoka. Meglehetősen köztudomású nálunk, de talán még jobban a Szovjetunióban Zalka Máténak, az aranyvonat megmentésével kapcsolatos bravúrja és perekopi hőstette, amiért Lenintől arany díszkardot és Vörös Zászló Rend kitüntetést kapott. A Zalka-film elsősorban azoknak állít emléket, akik Lenin zászlaja alatt a polgárháborúban az intervenció idején harcoltak. s elestek.

— A Zalka-film közös szovjet—magyar produkcióban készül. Szovjet részről Szava Golovanyovszki írótársam segít a mű megalkotásában. Magyar részről a rendező Szemes Mihály lesz, aki a külföldön díjat nyert „Szánkó”-t és legutóbb a „Dani”-t készítette. A szovjet rendező: Levin, a hálunk most bemutatott „Elbeszélés az első szerelemről” című film alkotója. Munkámmal rövidesen elkészülök, s a film

forgatását Kijevben. még ebben az évben elkezdjük.

A Barabás Tiborral való beszélgetés során felvetődnek a filmírás különböző nehézségei. Ezek: a történelmi tanulmányokat igénylő forgatókönyv elkészítése többnyire évekig tart, példa erre a „Feltámadott a tenger’’, melyen Illyés Gyula két évig dolgozott és ..A császár parancsára”, mely Barabás Tibornak három évi munkájába került; sok a társ-, szerző; ha a film külföldre kerül, a plakátokon nem tüntetik fel az író nevét s ezzel az erkölcsi babértól jórészt megfosztják.

— A filmírás mai előfeltételei olyanok, hogy az írók alaposan meggondolják magukat, mielőtt filmírásra vállalkoznának.

Barabás a történelmi filmírásról többek 'között ezt mondja:

— Huszonöt, éve foglalkozom intenzíven történelemtudománnyal. A Martinovics-ügy filmre vitelére igen gondosan készültem. Benda könyve Martinovicsról csak most jelent meg, és Bónis műve pedig még inkább arra biztatott, hogy azt a revíziót, amit eddig a történetírók nem végeztek el, nekem kell végrehajtanom.

— A történelmi filmírásért az írónak igen nagy áldozatot kell hoznia s ha ezt teszi, az kizárólag abból a buzgalomból fakad hogy világosan látja' minden történelmi film a nevelés legjobb eszköze. Azt a feladatot rója az íróra, hogy tanítson magyar nyelvre, példamutató magatartásra. A filmírónak azokkal a pozitív vonásokkal kell felruháznia hőseit, amiket viszont szeretne látni a mai fiatalokban.

— Meggyőződésem, hogy minden történelmi filmet az emberi fejlődés, oldaláról nézve kell'megalkotni. Fontos, hogy a történelmi cselekményt a mai ember lelkiállapotából nézve építsük fel. Véleményem szerint csak annak a történelmi műnek van létjogosultsága ami a mának íródik. így írta meg Schiller is „Teli Vilmos”-át és Katona a

„Bánk bán”-t. A „Zalka Mátédról Szóló filmnek be kell bizonyítania a nacionalizmus embertelenségét és az internacionalizmus emberiességét. A film nevelő hatásának abban kell megmutatkoznia, hogy a közönség a film látása közben, az abban lejátszódott események kapcsán, ugyanolyan fejlődésen menjen keresztül, mint a film főhőse.

Kosztolányi Dezsőné

szorgalmas irodalmi tevékenységet fejt ki. Munkásságát főképp az a vágy hatja át. hogy férjének méltó emléket állítson.

— „Emlékezés Karinthyra”, ez lesz könyvem címe — újságolja Kosztolányiné — az Akadémia Könyvkiadó jelenteti meg. Anyagát Karinthy- nák férjemmel való mély barátsága szolgáltatja. Egyébként már most foglalkozom férjem leveleinek a kiadatásával is. Ebben rám az a szerep hárul, hogy tisztázzam a levelek, megírásának körülményeit.

— Szó van arról is, hogy saját élményeimet is kiadjam. A kötet anyaga, mely hírneves írókkal és művészekkel való találkozásaimat örökíti meg, már együtt van. Ezenkívül novellákat is írok, de könyvben való kiadatásukra eddig még nem gondoltam

Lengyel Balázs, a,.Szebe- nd fiúk” és az „Ezüst garas” című ifjúsági regények szerzője most esszén dolgozik.

— Arról írok — mondja —, hogy miképpen alakult ki Kassák életműve és az ő új költészete hogyan hatott József Attilára, Illyés Gyulára és Kosztolányi Dezsőre. Nem akasztottam szegre a kritika- úfást sem, legközelebb Nagy László Hajnal Gábor és Ottlik Géza könyveiről írót.

— „A kis Élik, a vadász” címp ifjúsági regényem, melv az eszkimók életéről szól, most készült el. És már írom is következő regényemet, mely egy fiatal fiúról szól, aki Mátyás király visegrádi udvarába kerül, ahol igen sok

kalandja akad. miközben az olasz kőfaragók mesterségét kitűnően elsajátítja. „Kőfaragó voltam Mátyás udvarában”, ez lesz a könyv címe is.

— További tervem a XX, századbeli magyar költészet anyagának kritikai feldolgozása, egy esszé Garcia Lor- cáról és egy tanulmány Tér.. sánszky Józsi Jenő legszebb alkotásáról, a „Margarétái dal”-ról, mely a szerző hetvenedik születésnapjára készülő emlékkönyvben fog megjelenni. Ezenkívül az én fordításomban jelenik meg a közeljövőben Oscar Wilde-től „A boldog herceg’’ és „A gránát- almaház”.

Sándor Kaimon huzamos ideje hallgat — de közben nagy lendülettel dolgozik.

— Erősen igénybe vett „A legsoványabb tehén” című, szatirikus regényem filmre- vitele — közli. — Rövidesen befejezem a „Szégyenfa” című regényem második részét is, Az Élet és Irodalom hasábjain szatirikus cikksorozatba kezdtem „Füstölgő kénsav” címmel. „A harag napjáról” pedig filmet készítenek Kelet- Németországban, ott is akad számomra szépen munka.

Kalotai Gábor

Öreg emberek-» ifjú mÜKÓsavh

Hsziao Csang-hua, a Kínai Opera 80 éves művésze, most ünnepelte színpadi működésének 70. évfordulóját. Mind máig megőrizte tehetségének sőkoldalúságát és magas kora ellenére kínai szokás szerint eljátszó a legkülönbözőbb férfi és női szerepeket.

Jurij Szaporin, ukrán származású szovjet zeneszerzőt 70. születésnapja alkalmából a szovjet zene fejlesztése terén szerzett érdemei elismeréséül Lenin-renddel tüntették ki. Szaporin elsősorban forradalmi témákra komponált szimfonikus műveivel tette ismertté nevét.

iMimiiiiunniimuumiuniiiiiiHiiiiiimiiiiiHtiiiuiiiiiiHiiiiiimiiiiuiiiiiiiimiMiimmiiiiuuiiiiiimiiiuiiiiiiitiitiiniHuiiiiHiré

HAFIZ KÖSZÖNTÉSE

H(

ajnallik már, ősz költő m'ért nyugodsz? Vedd kézbe újra zengő lantodat!

Sírod kövén a lomha századok vak szemmel is látják, hogy kél a nap. Kelet felől pirkadva int az ég, honára lel a vert, s az üldözött. Megszégyenülve búvik a sötét, az ezredéves, bús köreik között.

Siráz leányai énekeljetek, és könnyű kézzel fonjatok babért. Látjátok, azt a büszke, szép hegyet, hová a hajnal pírja most felért?

Ott áll a Mester, arcán lágy mosoly, Zefír borzolja színezüst haját. Kezében lant, már penget és dalol, nagy lelke röppen bércen, völgyön át.

— Háfiz! köszöntlek új idők előtt.

Fejed felett ismét kigyúl a nap.

Mozdulnak már a szunnyadó erők.

Látom ragyogni szent babérodat.

S ha reggel lesz? S tenger lánc lazul.

Száz poklon át urakra kél a nép, és dél-időre nem lesz zsarnok, úr, csak négy irányban nagy testvériség!

Rakovszky József

Halásztelki csönd

Megette valaki a havat éjjel, csak egy tenyérnyi marad a ház előtt, góré alatt...

Nagyanyám a disznót eteti:

„Hess be, huss be“ — könyörög néki de az csak röfög, neveti.

„Jaj gonosz vagy! rossz vagy — menj odébb!“

mert se kukorica, se moslék

nem kell, csak a rossz körtét ennéd!

„Jaj — nézd — magát hozzám dörzsöli!...”

— és bizonyúristen föllöki, i

ha nem futok épp segíteni. —

—- A pici asszony ijedt, dermedt, szinte elvesz a disznó mellett.

— „Jaj! — sikoltja — verd meg! verd meg!“

E

A disznó békésen várja,

hogy mit önt majd a vályújába,

— de nagyanyám menekül hátra;

fél, — és zsupsz! — beleönti gyorsan, — fut kifelé, — de az akolban megálf, — mosolyog, hogy jól van:

„így kell ám ezzel bánni! ” — Fáradt, nagy munka volt, de azért áll csak, lesi, hogy a drága kis állat

a kukoricát hogy habzsolja, —

— és segítene bizonyisten még ő is, ha jó foga volna!.. i

H. Becz Imre 5

LENGYEL BALÁZS: 3CÍClÍSíik UAZ*

Amikor pedig apám megígérte, hogy nyáron majd beletanít a vadászatba és magával visz mindenüvé, én többé ezen a télen — pedig jó kiadós tél volt — nyugtomat nem leltem.

A télközepi nagy éjszaka alatt — vagy három holdfor- dulásnyi ideig tart nálunk a téli éjszaka —, amikor hétszámra mindenki aludt, én leginkább ébren álmodoztam, a nyárra gondoltam, a tengeri vadászatokra, és kiterveztem apróra: milyen fegyvereket csinálok, hogy metszem ki a fát a szigony nyélhez, melyik rozmáragyarból faragom ki a szigonyhegyet, melyik bőrből hasítom ki a vetőszíjat, hogyan készítem el a felfújható hólyagot a szíj végére.

Szóval, egyre a vadászaton járt az eszem.

És persze aztán eljött végre a télre is a nyár.

Tulajdonképpen ez az a nyár, amelyről kezdettől fogva beszélni akartam. De any- nyi mindent el kellett közben mondanom, hogy csak most jutok hozzá.

Szóval eljött a nyár.

És eljött az a nap is, amikor végre ott siklottam én is kajakommal a vadászok mögött.

Hogy készültem erre a napra! Milyen lázasan, türelmetlenül!

Már hetekkel előtte minden hajnalban — pedig milyen sivárak, szomorúak a téli hajnalok — felszaladtam a látóköre, hogy megtapasztaljam: milyen idő készülődik. Hó jön-e még, vagy eső? Szakadozik-e már a parttól a jég? S minden este úgy aludtam el: talán holnap, igen, holnap itt lesz,

Aztán végre megjött, elérkezett.

• (Részlet a szerző legújabb müvéből.)

Eltűnt a jég, nyár lett és a vadászok a tengerre szálltak.

S én velük.

Csendes, enyhe idő volt. Barátságosan kotyogtak az apró hullámok a kajak fenekén. A part mentén, a szigetek között még pára takarta a vizet, tétova áttetsző függöny, amely szinte kétszeresre megnövelte a hullámokon ringó halászmadarakat.

Nem hallatszott más, csak az evezők ütemes, halk csob- banása, néha egy-egy kiáltás vagy nevetés.

Apám mellett Kiviok bátya, Ikinitik apja evezett, távolabb az öreg Boáz. A többiek mögöttünk. Gyorsan haladtak élőre, megfeszítve kellett eveznem, hogy el ne maradjak.

Eleinte délnek tartottunk, egyre délnek, apró szigeteket hagytunk a hátunk mögött, s akkor kivágtunk a nyílt tengerre.

S már célhoz is értünk. Kint a szigetek előtt a szabad vizen vadásztak ilyenkor a fókák.

Csakugyan, itt is, ott is a hullámok tetején mozdulatlanul ringatózott egy-egy figyelő kerek fej, s aztán egy csobba- nás, a fej elmerült zsákmánya után.

Apám szabaddá tette a kajak tetejére erősített szigonyát, meglazította a felorsózott hosszú szíjat, hogy könnyedén leperegjen majd a szigony után, fölfújta a szíj végére kötött hólyagot.

Ahogy ő, én is készenlétbe helyeztem vadászszerszámaimat.

S ekkor apám intett, hogy tartsak mindig a nyomába.

Egy jókora süldő fókát pillantott meg a hullámokon. Azt

igyekezett megközelíteni, óvatos, mártogatós evezéssel. De zsupsz, már-már éppen egy hajításnyira, a fóka alámerült.

És most várni kellett, várni, várni mozdulatlanul.

Vajor hol merül fel ismét? Gyanút fogott s elisz- kolt, vagy csak. a halakat kergeti?

Apám felemelt szigonnyal leste a hullámokat. De semmi sem mozdult körülöttünk. A víz csillogott a napban, hogy belekáprázott a szem.

Egy gyors pillantással végignéztem a tengeren. A vadászok szétszéledtek egymástól, s mint egy csapat halászmadár himbálóztak a kajakok a hullámokon. Csak Kiviok bátya lopakodott lassan, zsák; követve felém. Perjró láttam vadat a kőzetemben.

Visszafordultam. Ott! Ott! Apám előtt most újra felbukkant a fóka. Megbabonázva meredtem rá.

Mélyen előrehajolva a kajakban, apró evezömozdulatok- kal igyekezett apám ismét a gyanútlan vad felé. Nem mertem közeledni, csak néztem: hogy merül a vízbe hangtalanul, most a bal, most meg a jobb oldalán az evezője.

De az állat egyszerre felfigyelt. Észrevette mégis a felvert apró hullámokat s nagy kerek szemével rámeredt a közeledőre.

Apám mozdulatlanná vált, kajakja azonban hangtalanul siklott toixíbb, előre a fóka felé. Az nem gyanakodott tovább, elfordult s orrát a levegőbe dugva fürdött a reggeli napban, hogy kékes, puha prémje messzire csillogott.

Közben apám gyorsan közeledett hozzá. Ám valahányszor

az állat feléje pillantott, megismétlődött az előbbi játék: apám megmerevedett s csak ha az állat elfordult, folytatta az evezést.

Végre beérte egy hajításnyira,

Ha kicsit messzebbről is, de jól láttam minden mozdulatát. Letette az evezőt, kézbe vette a szigonyt, beillesztette a szigonyvető fába s előrehajolva mégegyszer eligazította a szíjat, hogy simán kiszaladjon a szigony után. No most! Minden erőmmel megszorítottam az evezőnyelet izgalmamban. Legszívesebben felpattantam Volna a kajakban.

Apám szigonya szállni kezdett, s aztán becsapott, tajtékot verve a tengerben. Talált-e, nem láttam. Nagyot rántottam az evezőmön, hogy odavágtassak. De ebben a pil- lanfltban vadul megcsobbant a hátam mögött a víz. Visszapillantottam: egy hatalmas

rozmár csapdosott mögöttem Kiviok bátya szigonyától találtán. Karikába feszült s kipattant t- lerázva magáról a szigonyt s lebukott a mélybe.

A vadász-szigonyt mi harp tinónak hívjuk. Furcsa, ravasz fegyver. A végére csonthegy kerül, ami a szigony nyeléről könnyedén lecsúszik. De a csonthegyet hosszú-hosszú szíj köti össze egy hólyaggal s mikor a vad lerázza magáról a szigonynyelet, a karomszerűen visszagörbülő csonthegy benne marad, a vadász pedig a hólyagot a szíj végén kibocsátja a tengerre. így a vízen úszó hólyag nyomán követi zsákmányát, míg meg nem tudja neki adni a kegyelemdöfést. Kiviok bátyának is most ki kellett

volna vetnie kajakjából a hólyagot. De ahogy hátratekert nyakkal, félszemmel odapis- lantattam rá, láttam, hogy késlekedik, a szíj elakadt. Ebből még baj lehet. Feléje fordultam egy evezőcsapással. Tán egy pillanatba se telt s máris igazolódott félelmen. Kiviok csónakja meglódult, vágtatva siklott a vizen, majd az orrával előre, süllyedni kezdett. A feldühített állat húzta le a mélybe ellenfelét. Kiviok bátya előrehajolt, fogával próbálta elharapni a szíjak gubancát, de hiába, s már az arcába fröcskölt a hab.

Amilyen gyorsan csak tudtam, siklottam feléje. S a többiek is a közelből, jöttek segíteni. De egyelőre Kiviokon és a rozmáron múlott minden. Az pedig olyan vad erővel húzte le a kajakot, hogy Kiviok már hónaljig lemerült a vízbe, csak a válla, a feje úszott a hullámokon. Csoda, hogy fel nem borult eddig. És nem, nem lehetett segíteni rajta. Elpusztul, el, a szemünk láttára?

De nem! Kiviok kajakja egyszerre kibukott a víz alól. Végeszdkadt az alvilági vontatásnak. Fellélegeztem. Most feljön a rozmár a felszínre. Szigonyt emelve vártuk. Szemem a tengerre meredt, a dobhártyámon, a nyakamon éreztem a szívem dobogását.

De egyre késett az a pillanat. Egyszerre Kiviok bátya felkiáltott. Odanéztem, de nem volt semmi sem körülötte a vizen. Nem volt semmi. De a kajakja mégis megmozdult, megbillent, s Kiviokot döfésre emelt szigonyával együtt elnyelte a tenger. S ahogy a

kajak átperdült, egy óriás rozmár emelkedett ki a tengerből s mászott a felfordult kajak hátára.

Mint a motolla, járt a kezemben az evező, csak előre, előre! Rá a rozmárra. A dühödt bestia a kajakon diadalmasan üvöltött, s aztán nekitámadt a kajak-testnek. Tudtam, még egy-két pillanat s Kiviok megfullad. Nem, nem is én voltam már, aki ott cselekedett; vad láz költözött belém, felragadtam a szigonyt s a rettenetes agyaras állat nyitott szájába vágtam.

Reccsent a csont, csat- tanva-koppanva ütközött egymásnak a két kajak, a szigony kiszakadt a kezemből s mielőtt láthattam volna, mi történt, felborultam. Iszonyatos józanító volt a jeges víz. A semmi, a halál hidegét éreztem meg benne. A pusztulást. Léket kapott a kajakom? Nekem támad, a rozmár? Soha többé elevenen nem kerülök föl a napvilágra? De nem, nem süllyedtem le. Éltem. Mire visszaperdültem, Kiviok bátya is a felszínen volt már. Éppen a kegyelemdöfést adta a vadnak.

Talán fölösleges is tovább mondanom. Hiszen ez volt az a nagy kaland, ami engem, gyerek létemre, vadásszá tett. így lettem én kicsi Élik, a vadász. Fölösleges s talán illetlen is eldicsekednem azzal, hogy mind körém gyűltek a vadászok, kiáltoztak, nevettek s Kiviok bátya — mellém csúszva a kajakon — férfimód kezet rázott velem. S ami a legnagyobb megtiszteltetés, elsőként kaptam kis vadászcsemegét az elejtett rozmár májából.

Csak annyit mondok még, hogy akkor este az Éneklő Házban azért gyűltek össze a férfiak, hogy engem vadásszá avassanak...