Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-11 / 35. szám
1958. FEBRUAR 11. KEDD Cf*f Meer I k/CiHap A pártoktatás önkéntességéről A pártoktatás szervezésében messzemenően figyelembe vettük az alapszervezetek és az évek óta propagandamunkát végző elvtársak javaslatait. Járásunkban 48 „Marxizmus—le- ninizmus kérdései’’ és 68 „Időszerű kérdések’’ tanfolyamot szerveztünk. Ezenkívül 160 elvtárs jelentkezett az egyéni tanulás különböző formáira Azokban a pártszervezetekben nem szerveztünk oktatást, ahol nem voltak meg a megfelelő feltételek. A tanfolyamok néhány kivételével ma is rendszeresen megtartják a foglalkozást. Pártszervezeteink többsége szívügyének tekinti az oktatást. Ezeken a helyeken rendszeresen megjelennek a hallgatók, a propagandisták jól felkészülnek, kevés a hiányzás, és több helyen emelkedik a hallgatók száma. Nagykovácsiban Cza'bán elvtárs, Budakeszin Kasza elvtárs, Budaörsön Hipszki elv- társ igen lelkiismeretesen foglalkozik a pártoktatással. A propagandisták többsége jól felkészül a foglalkozásokra, rendszeresen eljárnak a járási konferenciára. Például: dr. Nemes Dezső elvtárs Bia, Veres Árpád Páty ÁMG, vagy Molnár József né elvtársnő a Keményfémipari Vállalattól. P ártok tatásunknak jelentős Szerepe van abban, hogy párttagságunk soraiban igen sok olyan elvi és politikai kérdés tisztázódott, amelyek az ellen- forradalommal kapcsolatban különösen gyakran vetődtek fel. Párttagjaink egy része nem érti az oktatásban való részvétel önkéntességét. Sok kommunista úgy értelmezd, hogy önként választja meg, hogy tanul-e vagy sem. Vannak élvtársafc, akik a szervezett oktatásban való részvételt tehernek és „szükséges rossznak” tekintik, különösen ózok, akik vezető beosztásban dolgoznak. Tapasztaltuk ezt, amikor az önálló tanulás különböző formáit szerveztük. Többen úgy képzelték, hogy laza kereténél fogva kevésbé lelhet figyelemmel kísérni a fegyelmezett, rendszeres tanulást; Az oktatás önkéntessége azt jelenti, hogy minden párttag önként válassza meg azt az oktatási formát és témát, amelyen tanul és amely téma ér-* dekli. J elentős számban vannak párttagok járásunk területén is, akik ugyan formálisan jelentkeztek az oktatásra, de foglalkozásokra rendszertelenül járnak. A hivatali párt- szervezeteknél például több helyen előszeretettel hivatkoznak arra, hogy kiszállásra kellett menni, azért nem tudtak megjelenni a foglalkpzáson és sorozatosan elnapolják a szemináriumok, foglalkozások időpontjait. Az ilyen és hasonló jelenségeknél fogva vonták össze két szeminárium hallgatóit a Mechanikai Műveknél is, ahol az egyik propagandista eltávozott az üzemből és a pártvezetőség nem bízott meg helyette mást, hanem a könnyebb megoldást választotta. Hasonló álláspontra helyezkedtek a solymári, perbáli és tárnoki párt- szervezet vezetői, ahol a gyenge szervezés miatt nehezen induló „Időszerű kérdések’’ című tanfolyamok megszűntek. A propagandamunka sikere, az oktatás fegyelme és látogatottsága nagyban függ attól, hogy a propagandista elvtársak felkészültek, fegyelmezettek legyenek és érezzék a felelősséget munkájukért. Ahol már kezdetben ezt tapasztalták a hallgatók, ott eredményesek és látogatottak a szemináriumok. Tapasztaltuk ezt például a biai termelőszövetkezetben, ahol Deáki Márton elvtáxs rendszeresen megjelenik és megtartja a foglalkozásokat annak ellenére, hogy Budapestről jár Biára. Hallgatói szeretik, t1 jelenségek arra utalnak, *-4 hogy fokozottabb gondot kell fordítani az oktatásra. El kell érnünk, hogy az ideológiai munka ne harmad- vagy negyedrendű legyen. Főképpen azt kell megértetni párttagjainkkal, hogy a marxizmus—leninizmus tanulása a kommunisták számára létszükséglet, s hogy ennek ismerete nélkül eredményes munkát végezni nem lehet. A marxizmus—leninizmus tanításainak ismerete ma már nemcsak politikai kérdés, hanem az általános műveltség kérdése is. Árva József, a Budai Járási Pártbizottság osztályvezetője Eredményesen megoldott feladat Az elmúlt év utolsó negyedében vaskohászatunk felhívta a figyelmet arra, hogy vashulladék tartalékai csökkenőben vannak és a téli szállítási nehézségek miatt számolnia kell a tartalékok további csökikenésével. Vaskohászatunk nehéz helyzete vasgyűjtő hónap szervezését tette szükségessé. * A Pest—Bács—Nógrád megyei MÉH Vállalat, amely a vashulladék gyűjtési feladatait mindig eredményesen szokta megoldani, most is segítségére sietett vaskohászatunknak. Telepei, más feladatuk teljesítésének szükségességét sem veszítve szem elől. rendkívüli erőfeszítéseket tettek tervenfelüli vashulladék mennyiség begyűjtése és átadása érdekében. Fáradozásukat siker koronázta. A vállalat 1957. IV. negyedévében 100 vagon tervenfelüli vashulladékot gyűjtött be és értékesítési tervét jelentősen túlteljesítve több mint 350 vagon vasat adott át kohászatunknak. Ennek az eredménynek elérésében jelentős szerepet játszottak a vállalat Pest megyei telepei. A du- naharaszti telep 25, a gödöllői telep 32, a monori telep 22, a váci telep 38. a szentendrei telep 30, a ceglédi telep 26. az érdi telep 20, a nagykőrösi telep pedig 12 vagon vashulladékkal járult hozzá a gyűjtés sikeréhez. A lakosság, amely a napilapokból értesült vaskohászatunk nehézségeiről. összegyűjtötte a háztartásban keletkező hulladékokat és összekötve a kellemeset a hasznossal, túlnyomórészt MÉH sorsjegy ellenében adta át a MÉH-te- lepeknek. A Pest megyei lakosok közt sok nyerő akadt. De sokan megfeledkeztek arról, hogy sors- jegytulajdonosok és a mai napig sem váltották be a nyertes sorsjegyüket. pedig a beváltási határidő _ 1958 február 20 — már nagyon közel van. Jó lenne, ha mindenki, akinek MÉH sorsjegy vari birtokában, megnézné a nyerőlistát, amely minden MÉH telepen megtalálható és sietne felvenni nyereményét, vagy a legközelebbi Állami Áruházban árura váltani vásárlási utalványát. A hazai vashulladék begyűjtése jelentős jjnport megtakarítást jelent. Ha a lakosság rendszeresen fogja összegyűjteni és a MÉH telepnek átadni háztartási hulladékát, akkor hasznosan járul hozzá népgazdaságunk behozatali gondjainak csökkentéséhez. HÁNY NYERGET... NÉPMŰVÉSZ JUHÁSZ Jan Lipták szlovákiai juhász szabad idejében fából mesteri szobrocskákat farag, amelyek nagy keresletnek örvendenek nemcsak hazájában, de külföldön is A termelőszövetkezetek gazdasági erősödését és fejlődését segíti elő az új pénz- és hitelgazdáikodási rendszer A Magyar Távirati Iroda értesülése szerint rövidesen megjelenik annak a rendeletnek a végrehajtási utasítása, amely szabályozza a termelő- szövetkezetek pénz- és hitel- gazdálkodását. A rendelet az MSZMP politikájának téziseire épül. Célja: az árutermelés fokozása, a közös gazdaság alapjainak megteremtése, fejlesztése. Az új hitelrendszer a termelőszövetkezetek eddigi hitel- és pénzgazdálkodásából megtartja mindazt, ami a gyakorlatban bevált, biztosítja a termelőszövetkezetek pénzügyi önállóságát, a A „suketnéma" Bencze Vincc kaland // Múlt év végén Érden napirenden voltak a betörések és a lopások. A bűncselekmények elszaporodását úgy akarta megakadályozni a Pest megyei Főkapitányság, hogy a nyomozók átfésülték Érd területét, hogy onnan eltávolítsák a gyanús elemeket. így jutottak el Érd-parkvérosba, ahol tudomásukra jutott, hogy egy Bencze Vince nevezetű ember lakott ott, aki soha sem dolgozott és mégis mindig nagyon jól élt. Bencze Vincét azonban sehol sem találták, csak annyit tudtak meg róla, hogy főbérleti lakása van Budapesten, a VIII. kerület, Berzsenyi utca 3. szám alatt. Bencze Vince lakását azonban Budapesten is üresen találták, ezért országos körözést adtak ki ellene. A körözés kiadása után pár nappal jelentette a Szekszárdi Járási Kapitányság, hogy itt elfogták Bencze Vincét és már útban van a Pest megyei Fő- kapitányságra. Meg is étkezett egy rendőr kíséretében. Mikor a nyomozók ki akarták hallgatni. Bencze jelbeszéddel, ujjmutogatással jelezte, hogy süketnéma. A nyomozók egy ideig belementek a játékba, majd az egyikük így szólt hozzá: — Ide figyeljen Bencze, ne tetesse magát süketnérhának. A Berzsenyi utcai házfelügyelő elmondta nekünk, hogy ma- •ga nagy murikat csapott ottfai hon, sokszor énekelt és nagyon szép hangja van. — Ja, ha így van — hangzott a válász a „s-üketné- ma” Bencze szájáról —, akkor elmondom, hogy miért lettem süketméma. Bencze fiatal korában szenvedélyes nősülő volt. A rendőrségi kihallgatásakor nem tudta megmondani, hogy hány felesége volt, és'hány nővel élt együtt. Arra azonban biztosan emlékezett, hogy a különböző feleségektől 28 gyermeke él szerte az országban. — Tetszik tudni, az úgy volt, hogy amikor a hadifogságból hazajöttem — folytatta vallomását — egy ideig rendesen dolgoztam, majd egy betörőbandába keveredtem. Hat évre ítéltek, büntetésemet 1957. január 4-én töltöttem ki. Nem tudtam mit csinálni, azt sem tudtam, hogy honnan szerezzek pénzt, mikor kezembe került a hadifogoly igazolványom. Bencze társaságban hallotta, hogy valaki süketnéma igazolványokkal ezreket keres. Ez megihlette őt. — Hamisítottam magamnak egy süketnéma igazolványt, melyre rávezettem, hogy hadifogoly pilóta voltam és súlyosan beteg vagyok. Ezt az igazolványt elláttam fényképemmel és kellő hatósági pecséttel. Kipróbálta, vajon ér-e valamit az igazolvány. Felment Budapestre a XIII. kerületi tanácshoz, ott felmutatta a süketnéma igazolványát és nyolc gyermekről szóló születési bizonyítványt. Lakást kért. Kapott is a Sallay Imre u. 12/a. alatt, itt azonban nem sokáig lakott, mert elcserélte ráfizetéssel a Berzsenyi utcai lakással. Utána elindult az országba. Nem volt olyan község, tsz, gyár vagy vállalat, ahol Ben- eze ne fordult volna meg. Mindenütt jelbeszéddel értette meg magát és mindenütt felmutatta az igazolványt. Nagyon megsajnálták „szegény” Benczét. Sehol sem adtak kevesebbet 100 forintnál, de volt olyan hely, ahol 300 forintot is kapott. Az adományozott összegeket rávezették az igazolvány hátlapjára és az adományozók még pecséttel is ellátták. így járt városról városra a „süketnéma’’ Bencze Szegedtől Sopronig, Nyíregyházától Pécsig. Mikor mindezt elmondotta, kiderült, hogy Benczének nagyon jó az emlékező tehetsége, mert még olyan „tarhálást” is kibökött, melyekről nem volt feljegyzés a süketméma igazolványon. Bencze kihallgatása ezzel véget ért. Az aktákat átadták a Budai Járási Ügyészségnek, ahol most készítik ügyében a vádiratot. Kalmár Pál számla feletti kizárólagos rendelkezési jogát. A termelőszövetkezetek az évközben felmerülő termelési kiadásaikhoz, a tagok évközi előlegeihez szükséges pénzt, a nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges beruházásokat saját bevételeikből biztosítják. Az új rendszer szerint azonban az állam ezekhez a kiadásokhoz jelentős hiteltámogatást nyújt a Magyar Nemzeti Bank útján. A rövidlejáratú hitelt azoknak a termelőszövetkezeteknek nyújtja, amelyek a hitel fedezetét és visszafizetését árutermeléssel, tehát állami felvásárló vállalatokkal, földművesszövetkezetekkel, intézményekkel kötött szerződések alapján biztosítják. A szerződéssel lekötött áruk értékének 60 százalékáig vehetnek igénybe a termelőszövetkezetek üzemviteli célokra hitelt. Ebből kifizethetnek olyan termelési kiadásokat, munkaegység-előlegeket, amelyekhez a megfelelő időpontban nem rendelkeznek elegendő bevétellel. Pénzügyi kedvezményt kaphatnak a tsz-ek egyéb feltételekkel is. Ha a tsz istállótrágya helyett műtrágyát vagy zöldtrágyázást vezet be, a vételár jelentős részét a bank megtéríti. Ha például éves átlagban holdanként legalább 100 kiló műtrágyát használ fel, a vételárból 25—75 százalékot térítenek meg, aszerint, hogy nitrogén, foszfor vagy káli műtrágyáról van szó. A termelőszövetkezetek jószágállományának fejlesztését is nagy mértékben segíti az új hitelrendszer. A jó minőségű tehenek, üszők és kocák vásárlása esetén továbbra is árkülönbözet-megtérítésben részesülnek a tsz-ek. Ezenkívül tehenek és üszők vásárlásánál a termelési eredménytől függően 10—20 százalékig, tcrzstenyésztő termelőszövetkezeteknél 20—30 százalékig engedélyezhetik a tartozás törlését. C aligula római császárról jegyezték fel a krónikások, hogy uralkodása idején saját lovát nevezte ki proconsullá birodalmában. Az utána következő századok embere ezen bizonyára felháborodott. Könnyű volt neki: ő még nem tudta, hogy mi az a káder- hiány?! Manapság? Minden 18. életévét betöltött állampolgár tudja, hogy olyan kóros betegség, aminek a lappangási ideje néhány év, s rendkívül legyengíti a szervezetet. Rendszerint úgy kezdődik, hogy Kunda elvtárs gondterhelten felső- hajt: „Kellene nékem egy JÁSZÖV igazgató .;.“ Ez már a fertőzés, amit lázas kutatás követ a különböző dossziékban, irrattári leletekben, noteszokban, majd elhangzik a diagnózis: „Kovalik éppen jó lesz! Igaz, hogy jelenleg járási kultúrotthonigazgató, de majd megszüntetjük a státuszát, s társadalmi munkában fogja ellátni, tiszteletdíjért. Az is igaz. hogy mellékesen vöröskeresztes titkár, az oktatási állandó bizottság elnöke, tanácstag, népfrontaktíva, és a hangosbe- tnondó kezelője, de ezt még elbírja;;. Hiszen az egész JÁSZÖV ügy napi 8 órás elfoglaltságot jelent...“ Tudom, a kedves olvasó most mérgesen kifakad: túlozni azért nem kell! Éppen ezért engedjék meg nekem, hogy tényekkel bizonyítsak: Berényi György függetlenített népfronttitkár, a nagyká- tai járásban. Ha szabad így mondanom, ez a főfoglalkozása. Ezenkívül pártvezetőségi tág a járási tanács alapszervezetében, ugyanott KISZ vezetőségi tag a KlSZ-szervezet- ben, a Tápiószelei Traktor SE labdarúgó szakosztályának he. lyettes vezetője, a járási KlSZ-bizottsiág megbízásából a nagykátai KISZ-szervezet „patronusa“ s most akarják „beszervezni“ járási vöröskeresztes aktívának. Azt már csak úgy mellékesen említem, hogy hivatalból részt vesz a járási tanács vb-ülésein. szemináriumra jár, községi népfronttanácskozósokat tart, a vonaton jár be a munkahelyére. Ami marad, azit megosztja a pihenés és a szórakozás között.; ; :;. Én tudom, hogy lovasnemzet vagyunk. Ez azonban nem zárja ki a nyeregről:. * egyebekről szóló közmondás igazságát! Nyíri Éva Új élet a nagykátai Az elmúlt esztendők során talán, egyetlen olyan népműveléssel foglalkozó értekezlet sem volt a megyében, amelyen elrettentő példáiként ne emlegették volna a nagykátai járási kultúrotthont, ahol sem egy szakikör, sem kulturális élet nem volt. Csák a kultúrhóz neve utalt rendeltetésére, működése azonban annak megcsúfolása volt. Amikor a múlt év utolsó napjaiban Várallyai Béla átvette a kultúrotthon vezetését, egyetlen szakkör sem létezett. A kasszában egyetlen fillér sem volt, csak úgy, mint ahogy a pince is üresen ' tátongott, egyetlen kiló tüzelő nélkül. De még a kultúrotthon kulcsét sem találták sehol, álkulccsal kellett sorra nyalogatni helyiségeit. Ám annál több betört ablakot, összetört széket találtak odabenn. A régi vezetők közül nem egy azzal érvelt, hogy az érdeklődés hiányában nem lehet élénk kulturális életet teremteni Nagykátán. S tettekkel bizonyították, hogy meg sem kísérelték, legfeljebb any- nyit, hogy Csáki szalmájaként kezelték a kultúrotthon javait Nos, ilyen körülmények között egy cseppet sem volt biztató az új kultúrotthon- igazgató helyzete. Várallyai Béla. mégis megpróbálta a lehetetlent: néhány hét alatt kihúzni a kátyúból a kultúrotthon megakadt szekerét. Ezért maga köré gyűjtötte mindazokat, akikről úgy vélte, hogy nemcsak szavakban, de tetteikkel is készek a kultúrotthon új életének megindítására. S fáradozása csakúgy, mint a sok álmatlanul töltött éjszaka — nem volt hiábavaló. ALifc egy hónap telt el azóta, hogy a tápiószentmártoni művelődési ház igazgatása mellett átvette a nagykátai járási kultúrotthon vezetését s máris szép eredmények jelzik az egyhónapos munka hatását. Legelső gondja volt, hogy anyagilag a kultúrotthon jaiNHiMiitiiHfiiiiiMiiitiniiiiiiiiiiiiiiiiiniiM vára billentse a mérleget, « beszerezze a szükséges tüzelőmennyiséget, amely nélkül nincs kultúrélet a fagyó« téli estéken a legjobb szervezés mellett sem. Azután maga mellé állította a község majd minden pedagógusát Horváth Lajos rajztanárt nyomban megbízta a képzőművészeti szakkör megszervezésével. Baross Péter tanár önként vállalkozott arra, hogy újjáalakítja a széthullott színjátszó csoportot. Puskás Piroska tánctanámő a népi táncosakat fogta újra összej Gyulai Margit tanárnő az énekkar megalakítását vállalta el. Baross Péter tanár a színjátszó csoport vezetése mellett összegyűjtötte a fényképezés kedvelőit is. Várallyai Béla tehát szinte egyik napról a másikra a semrfúiből teremtett új életet a kultúrházban s ez a lelkes* pezsgő ütemű munka átragadt mindazokra, akik szívükön viselték Nagykáta kultúr- életének újjáteremtését. Segített a pártszervezet, a KISZ és a tanács. De jöttek a dolgozó parasztok is, ötletekkel, javaslatokkal. Létesítsenek zeneiskolát! — így szólt az egyik kérés, s Várallyai Béla néhány napon belül hozzákezdett megszervezéséhez. Már az első napokban több mint húsz szülő jelentkezett, hogy szeretné zenére taníttatni a gyermekét. Alakítsuk át a két éve szétesett, szimfonikus za- nekant! — hangzott a másik javaslat, s ma mór ennek megvalósításán is gondolkoznak a kultúrotthon vezetői. S mi biztosaik vagyunk benne, hogy ez a kérdés sem marad sokáig megvalósítatlanul, Új filet sarjad a nagykátai kultúrházban, s így van ez jól* A kezdet biztató, s most már a nagykátaiakon múlik, hogy soha többé ne kullogjanak utolsó helyen a kultúra területén sem! (prukner) iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniMiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiitiia ............... ............... ~ ■ .....’ Á ' J aj, de nehéz percek, minden mozűu’aira vigyázni kell, ha az ember életében először kezeli önállóan a kanalat..,