Pest Megyei Hirlap, 1958. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-07 / 32. szám
1958. FEBRUÁR 7. PÉNTEK *trr ME 7s~fCiríap .Ha/ósícQcny Iia „i la/osiegeny na bemegy a csar (T&JJ.L /'XLjóáxLLőknál DCiJoro iídban. Ma már csendes dák ✓/ a ♦ ■ ♦ a kisoroszi dunapart és csak hírből ismerik, hogy itt nem is olyan régen, még a századforduló tájékán a templom alatti partrészen sorban egymás után dolgoztak a hajóácsok, csinálták a fahajókat, tele volt velük a part. Szívesen mesélnek erről a még élő idősebb hajóácsok,' hajósgazdák, hajóslegények, hiszen nagy híre volt a kisoroszi hajóiparnak és vontatásnak, megbecsülték munkájukat. Hajóácsaik nemcsak helyben dolgoztak, mesz- szire is elhívták őket, ha szükség volt hajóra, dereglyére vagy kompra. A mesterek elbeszélése szerint a múlt század közepén inkább kisebb dereglyék készültek, de a század végén már több vagonos fahajók is kerültek ki kezük alól, sőt, a század elején 40—60 vagonos kisoroszi hajó is úszott a Duna hátán. A mesterek számát, amely a kisorosziak szerint ez időben 40 körül járt, kiegészítette a helybeli és messzebb vidékről, Komáromból, Újpestről származott segédeké. A fenyőfából készült, tölgyfabordás fahajók minden darabját maguk faragták ki és maguk állították össze, csak a vasszegeket készítette egy újpesti oigány, a kötővasakat, sarkokat pedig a helyi kovácsok. Az ácslegényeknek is mindenhez érteniük kellett. Amikor a hajót vízre bocsátották, nagy áldomást csaptak. A század vége felé fuvaroztak Sopronba, Mosonba. Győrig mentek, ott átrakodtak, Később már leginkább követ vittek, jórészt a visegrádi és bonyhádi bányákból. Pest, a fejlődő világváros sok követ felemésztett, s a parlament épületében is jócskán akad a kisoroszi rakományból. Nem hiányoztak aa aisó 'Duna-sza- kasz szabályozásánál sem, hordták le a köveket egész Mohácsig. Fát is szállítottak a visegrádi erdőkből a csepeli, újpesti gyáraknak. Gőzgépek, motorok a régi világban alig akadtak és még az első világháború tájékán Is dráaa volt a velük való fuvarozás. Ezért vízfolyás irányi' ban, például Visegrádtól Budapestre egymagukban ereszkedtek le a vizen, s evezőkkel — lentákkal — irányították n hajókat. Felfelé pedig, a vízfolyás ellenében lóvontatással haladtak.. s — Nagyobb hajón — meséli Cikora Lajos bácsi, aki mint hajókormányos, sok évet töltött el a „Kettős Pista” névé kisoroszi fahajón — általában hatan dolgoztak, váltották egymást. Egy ember állt állandóan a timonynál, azaz a kor mánynál, egy meg a hajóoronv rál. Ott karikán, „csigattyún” át futott az a kötél, amellyel a hajót vontatták. „Rövidebh- re húzd meg, engedd egy ki csit!” — kiáltotta a kormányos. Ezzel is szabályozták a hajó útját, így került az k<> zelebb vagy távolabb a parthoz. A harmadik ember a lovak után ment, a parton „ku*- tujázott”, azaz, ha a kötél útközben alakadt egy tuskóban. nagy kőben, úgy gyorsan kiszabadította. Bizony fárasztó és felelősségteljes munka volt a nap minden szakában, kora tavasztól jégzajlásig, jó időben és rosszban egyaránt a vizen lenni. Mint a kisoroszi népdal is mondja: „Nincsen itthon az én uram Szegény hajóslegény, Éjjel-nappal a vizen jár. Hajózik a szegény!" Sorstársaik, a hajóvontatók élete sem volt könnyebb. Útközben a hajóval rossz időben falu mellett kötöttek Ikii, de sokszor erre már nem jutott idő. Azért mégiscsak szép volt a hajósélet, nem unták meg soha, s vígan dalolták útközben a régi hajósnótát. Hogy „Kormányos úr állítsa meg a hajót, Hadd beszéljek a babámmai egy pár szót. Kormányos úr arra tartson, Ahol áll egy lány a parton Úgyis tudom, vélem akar beszélni.“ Este, ha város vagy falunál álltak meg, a régi hajósviseletben, az ezüstgamtoos pruszlik- ban, a félcsizmáig felhajtott nadrágban elmentek egy kicsit szórakozni, s bizony az italt sem vetették meg, mint ahogy azt a kisoroszi nóta is mondja: „A fene látott a hajósból jó gazdát, Mind, megissza egyetlen egy garasát. Kiköti a hajóját a part mellé, Oda ül a literes üveg mellé. Panaszkodnak a kapások. nincsen bor, Mert megisszák a hajósok ilyenkor. Hajóslegény ha bemegy a csárdába, Kap eleget a becsület szavára." Amig a gőzhajtásos kafahajók meg nem indo^j^k;,. kisebb, 50 .mázsa körüli kis fahajókban. Úgynevezett ladikokban szállítottak puttonyban a kisoroszi asszonyok gyümölcsé, a pesti piacra. Este indultak, nézték a csillagok állását, mert aszerint indultak, hogy éjfél után érkezzenek Pestre, amikor már elült a Dunán a forgalom. Hiszen nemcsak az utazás volt veszélyes éjjel, a mentőcsónak nélküli megterhelt ladikon, hanem a kikötés is. Útközben gyakran olyan hirtelen keletkeztek viharok, hogy alig tudtak partra érni. Lefelé eveztek, visszafelé az üres ladikot bizony nemcsak az emberek, hanem az asszonyok is húzták, váltották egymást óránként. — Hat-hét éves lehettem — emlékszik vissza Kiss Béla bácsi, a régi közismert hajóácsok és hajósgazdák egyike —, akkor még nem engedte meg az apám. hogy elmenjek én is a ladikkal, hát bebújtaim a ladik orrálba, hogy ne jiássoh meg. Nagy vigalommal elindultunk és csak akkor bújtam elő, amikor már mentünk. „Hért, az anyád istenit, te itt vagy!“ — káromkodott az apáim, de mivel a vízre nem tehetett ki, maradtam. Férfiak, nők vegyesen eveztek, danoltak is közben és mikor Pócsmegyerfnez értünk, ezt énekelték: „A megyeri toronyóra. Tízre jár a mutatója. Sötéi van, nem látok. Gyere babám. gyújtsál világot ...“ Az évek múlásával mindjobban elhalkult a kisoroszi hajósok szerszámainak kopogása, üres a dunapart, nem készül ott már hajó. A gőzhajók elterjedése mindinkább kiszorította a fahajókat a használatból és ezzel párhuzamosan tönkrement a kisoroszi hajó- ácsipar is. De még most is lelkes hajósnép a kisoroszi, falujukban sokfelé felbukkan az állami hajózási társaság, a MAHART egyenruhája S míg az öregebb hajóácsok a szorgos munkával eltöltött évek után már otthon üldögélnek és pihennek, a fiatalabbak éppoly megbecsült dolgozói az óbudai és újpesti hajógyáraknak, mint elődeik, a híres kisoroszi hajó- áosok, önódi Béláné muzeológus UJ LILIPUTI RÁDIÓKÉSZÜLÉK j Ki válaszol az apajpusztaiaknak? Akkumulátorral és krisíályr | triódákkal ellátott liliputi rá- | diókészüléket szerkesztett két j német mérnök, amelyet a na- | pókban mutattak be Egységes portóbélyeg-sorozat j A jelenlegi többféle portóbé- | lyegek helyett új, egységes bé- | lyegsorozatot adott ki a posta. | Az új portósorozat 18 értékből f áll. A bélyegek egyszínű mély- 1 nyoín ássál készülnek. A jelenleg még forgalomban } levő úgynevezett barna és zöld! portóbélyegek a további intéz-1 kedésig felhasználhatók. Dömsödön a tisztiorvosi hivatalban íródik, vagy már meg is íródott az a levél, amely — ha lényeges változás nem történik — Apaj- pusztán a földművesszövetkezeti bolt működését „záros határidőn belül” betiltja. S amint a jelek majdnem biztosra mutatják — az apaj- pusztai bolttal „záros határidőn belül” semmi nem történik. A bolt, melyet a tisztiorvos tovább nyugodt le kiis- merettel nem tűrhet meg, elviselhetetlenül kicsi, ennélfogva zsúfolt és egészségtelen. A bolt és a lyuknyi raktárhelyiség együttesen nem nagyobb egy közepes lakószobánál. Kocsikenőcs és petróleum a cukorral, kenyérrel egymás hegyén-há- tán áll. Nemcsak a rend és tisztaság, de még a vásárlók ruhája is — jobbról-balról feltornyozott ládák jóvoltából — állandóan veszélyben van. A dömsöúi szövetkezet, amelyhez Apajpuszta tartozik, már két évvel ezelőtt akart itt új boltot, sőt egyenesen üzletházat építeni, amelyben vegyesbolt, hentesüzlet és italbolt helyezkedett volna el. Ehhez az áüar mi gazdaság, amelynek ti- zenötezerholűas területén van a bolt, felajánlott telket, egy romépület bontott anyagát és fuvart. A romépü’et- ből vagy 75 gerenda és nagyobb mennyiségű tetőfedő cserép került volna ki. Ráadásul, ha az' állami gazdaságban épülő munkáslakások Szisztémája szerint készült volna — betonalapra téglasor, majd felfelé vályogfal — az építkezés az eredeti 360 000 forintos költségvetésnél legalább 100 000 forinttal kevesebbe került volna. Ám mi történt? A MÉSZÖV műszaki osztályáról kiküldött fiatal technikus le- fitymálta az állami gazdaság ajándékát, kijelentette, hogy „ilyen vacak bontott anyag nem kell s vályogfalból boltot építeni nem lehet”. Ezek után az apajpusztai bolt ügye teljes mértékben dugába dőlt. A „kikosarazott” állami gazdaság a romépületből nagyszerű mun- káslakásckat épített, a döm- södx szövetkezet pedig itt áll — ahogy mondani szokás — megfürödve. Ilyen nagy beruházáshoz pénze nincs és sem tavaly, sem az idén keretet rá nem kapott. Se bolt, se pénz, se keret — csak tisztiorvosi határozat. S ha a záros határidő letelik s a kicsi boltot is becsukják, az állami gazdaság dolgozóinál: ezrei kérdezik majd: mi hol vásároljunk ezentúl? 'Ki válaszol majd nekik? ./iiiiiiimitimiiiiiiiiiimiMiiiniuiinmímiiimimiikiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiii’iiiiiiitiiiiiiiiitiiiiiiiiB TÖBB EMBERSÉGET! LípÓCziiy István boncmestert félévvel nyugdíjazása előtt elbocsátotta munkáltatója, a Ceglédi Városi Tanács egészségügyi osztálya. Pontosabban annak a vezetője, Dr. Szántó Andor. Egy 66 éves embert kilenc és félévi munka után elbocsátani akkor is meggondolandó dolog, ha törvényes módon történik, és «lapos- indok -van rá. Ez esetben viszont ..egyik Karakul félvér bárányok a kísérleti nyájból A gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet hosszabb Különleges méretű férfi készruhákat hoz forgalomba a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat A Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat a megye lakossága áruellátásának ‘megjavítása érdekében az illetékes nagykereskedelmi vállalat útján különleges méretű férfi készruhákat hoz forgalomba a járási székhelyek és nagyobb községek készruha üzleteiben. Ezzel az intézkedéssel meg- f szűntnek tekinthető az az ed- | digi gyakori jogos panasz, | hogy az úgynevezett „molett”, | vagy „nyúlánk” férfiak nem | tudnak készruhához hozzá-1 jutni és kénytelenek a jóval § többe kerülő mérték utáni | rendeléshez folyamodni. Ezután ilyen vásárlások vé- | gett a fővárosba se kell utaz-1 ni, mert a megyei ruházati 1 bóltok Aszódon. Gödöllőn, Vácott, Szentendrén, Pilisvö- rösváron, Ráckevén, Albertir- sán, Cegléden, Nagykőrösön és Érden bő választékkal állnak a lakosság ilyen irányú szükségleteinek kielégítésére, jtmMitmNttHtmriiiHmtniitniiititiNiniiniiiiiiiiiiHiiimmniiiii idő óta foglalkozik a karakül juhok keresztezésével hazai fajtákkal. A karakül juh azért világhírű, mert háromnapos bárányainak szőréből készül a perzsa-bunda. Az előzetes tanulmányok után most megkezdődtek a nagyüzemi kísérletek. A Budapesti Gyapjútermelő Vállalat egy egész nyájat, csaknem 200 anyajuhot állított be erre a célra. Már világra is jöttek az első félvér bárányok, amelyeket a még jobb minőségű gyapjú elérése érdekében to- bább kereszteznek. sem állt fenn. S bár a területi egyeztető bizottság már igaz- ságort szolgáltatott a jogtalanul elbocsátott embernek, mégis közreadjuk az esetet — tanulságul. ★ Lipóczky István 1948-ban lett boncmester. A szerződésben, amit megkötöttek vele, a fizetését havi 170 forintban (!) állapították meg, s kapottá hullaház-«, éöületében egy díjtalan szolgál a, ti lakást. Ennek fejében hullákat kellett boncolnia, a bonctermet, a fertőtlenítőt, a kazánházat és a mellékhelyiségeket takarítania, sőt, kikötötték, hogy köteles kívül-belül tatarozni az épületet! A tatarozáshoz szükséges anyagok beszerzését — kegyesen — a másik szerződő fél, a városi tanács vállalta. A vállalásból persze nem lett semmi, de még a takarításhoz, fertőtlenítéshez szükséges klórmeszet sem biztosították soha Lipóczkyna'k. A váci ff ári János bíróság előtt felel árdrágításaiért Garay János obsitosa ha élne, pironkodva gondolna váci névrokonára, aki bizony szégyent hozott erre az irodalmi elnevezésre. A Vác és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet 1. számú vegyesboltjának vezetője volt Hári János. Felesége is a Vác főterén levő nagyforgalmú üzletben dolgozott. Hári negyedszázad óta dolgozik a kereskedelmi szakmában. 1933-ban kezdte működését és az elmúlt két és fél évtized alatt alapos szakmai tudásra tett szert. 1950-től vezetőállásban dolgozott az állami kiskereskedelemben, de az utóbbi időben szaktudását nem a köz érdekében hasZnátla fel. A nyomozás most derített fényt sorozatos árdrágításaira. | A 6,55-ös zsebkendőt 7 forin- f tért, a drótkerítés méterét 601 forint helyett 75 forintért, a | 30 forintos függönyt 49 forin- f tért árusította az üzletben. Az | üvegekben levő Hypóit vízzel | hígította fel, a cukorba grízt | kevert. Az egyik tanú, Molnár 1 Jánosné elmondta, hogy olyan | bögre, ami az üvegboltban 3.85 | forint volt; Háriéknál 4.85-be f került. Egy másik vevő viaszos | vásznat vásárolt. A hivatalos \ 78.59-es ár helyet 86.90 forin- \ tot számítottak. Több oldalra kiterjedő vád-| irat készült ebben a város- és I járásszerte nagy visszhangot I keltő árdrágítása bűnügyben, f Értesülésünk szerint a tárgya-1 last még február hónapban ki-1 tűzik a Váci Járásbíróságon. 1 Restaurálják az aszódi volt Podmaniczky-kastély 1945-ben megsérült kupoláit 1950 februárjában _ úlgy látszik — rájöttek, hogy 170 forintból még egy boncmester sem tud megélni; ezért felemelték a fizetését havi 350 forintra. Hét hónap múlva azonban megsokallották, s »1 kimondták, hogy a hullake- ! zelésért — mosdatás, öltözte- | tés, borotválás stb. — eseten- ! ként járó 30 forint ezentúl a | várost illeti! (Elvégre a pénz 1 azé, aki megdolgozik érte...) | Felszólították Lipóczky Ist- ! vént, hogy ezt a pénzt fizesse | be..; Éppen csak azt nem 1 mondták meg, hogy hova, mi- ! lyen csekkszámlára?! | 1954 áprilisában — máig is 1 kiderítetlen okokból — ismét I emelték a boncmester fizeté- I sét; ezúttal 600 forintra. Két | év múlva pedig 788 forintot, | illetve — kórpótlékkal együtt | — 804 forintot ítéltek meg ne- 1 ki. Hogy némi komplikáció is | legyen, egyben kötelezték, | hogy addig díjtalan szolgá- ! lati lakásáért attól fogva fi- I zessen évi 120 forint bért. Ilyen előzmények után bárki azt hihetné, hogy a szociális meggondolások mellett egyéb is közrejátszott az időnkénti fizetésemelésekben. Például olyasmi, hogy meg voltak elégedve Lipóczky István munkájával. Minden bizonnyal az érdekelt is ezt hitte. Annál váratlanabbul érte a felmondás a múlt év decemberében.,1 —Oa hát hogyne, érte volna váratlanul, amikor az indokolás a Munka Törvénykönyve 29. §-a c pontja alapján így hangzik: „Munkáját ismételten nem végezte el megfelelően, illetve annak ellátására alkalmatlan’’ Ezzel kapcsolatban talán elég, ha idézünk egy iratot, ami január 7-én kelt, s így szót: „Alulírottak az Igazságügyi Orvostani Intézet asszisztensei, bírósági orvosszakértők kérésére igazoljuk, hogy Cegléden több éve állandóan rendszeres orvosrendőri és ügyészségi boncolásokat végeztünk az ön segítségével. Mindannyian tanúsíthatjuk, hogy a boncolások előkészítésében, és ások végzésében minden alkalommal kifogástalan segítséget nyújtott és szolgálatkészségével munkánkat nagyban elősegítette ...’’ Alatta hét aláírás: 5 egyetemi tanársegéd igazságügyi orvosszakértőé és két egyetemi gyakornoké. Vagyis azok az emberek, akik együtt dolgoznak Lipóczky Istvánnal, alkalmasnak tartják a boncmesteri munkakör betöltésére. Felettese, dr. Szántó — aki sosem dolgozott vele — alkalmatlannak találja! ★ Lipóczky István megtalálta a jogos védelmet, igazságot szolgáltattak neki. Remélhetőleg tanultak felettesei is. Megtanulták, hogy társadalmunkban sem törvénytelenül, sem embertelenül senkivel szemben nem lehet eljárni. Nyíri Éva. " '■ f‘ í Csaknem nyolcezer mezőgazdasági dolgozót üdültél az idén a MEDOSZ | 1958-ban csaknem 8000 me! zőgazdasági dolgozó megy I üdülni a MEDOSZ útján. A | MEDOSZ hét saját üdülőjén 1 kívül a SZOT-üdülőkben is | sok szervezett mezőgazdasági | dolgozó nyugodt pihenéséről | gondoskodnak. Az állami gaz_ ! daságokban, a gépállomáso- 3 kon, az erdőgazdaságokban és | a vízügyi szerveknél most ál- ! lapítják meg az üzemi bizott- I ságok, kik és milyen időszak- A kastély díszudvara. A kastélyban ma általános iskola van § ban vesznek részt az üdülésben. Mivel a mezőgazdasági dolgozók télen érnek rá leginkább, a szakszervezet balatonfüredi üdülője jelenleg is üzemel. A MEDOSZ tárgyal baráti államok mezőgazdasági szak- szervezeteivel is csereüdültetéstől. Az edd’.igi megállapodások szerint a Szovjetunióba, a Német Demokratikus Köztársaságba és Csehszlovákiába 50 mezőgazdasági dolgozó meyy nyaralni. i
