Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

i lEcrrt &Cirlap J*B8. JANUAR 17. PÉNTEK MIT SZERETNÉNEK AZ ABONYI KU1TUR0S0K lyj em hisszük, hogy akad megyénkben valaki, aki nem hallott az Abcmyi Föld- iművesszövetkezet kultúr cso­portjáról, nagyszerű művésze­téről. Ismerik a hírneves kó­rust és vezetőjét, Szabó Sán­dort határainkon túl is. Két év­vel ezelőtt Csehszlovákiában vendégszerepeitek, s azóta is egyre-másra érkeznek a leve­lek, melyekben sürgetik a cso­portot, hogy mielőbb látogas­sanak el már újra. A Szovjet­unióból rendszeresen kapnak leveleket Svesnyikovtól. az is­mert zeneszerzőtől, aki egyszer tanúja volt a nagytudású kó­rus és zenekar szereplésének. Akkor tett ígéretet Svesnyi- kov és azóta többször, legutóbb decemberben, vaskos kézirat­csomagot küldött a kórusnak saját friss szerzeményeiből. Az újonnan, kapott Svesnyi- kov kórusműveket, a „Rach­maninov polkát", „Az Amur hullámain“-t és a vegyeskarra írt művet, a „Santa Luciú“-t most tanulja az együttes. Sze­retnék ezeket a pompás műve­ket a Szovjetunióban is bemu­tatni. Mert a Szovjetunióban még nem voltak, s minden vá­gyuk az, hogy eljuthassanak egyszer oda is. Talán az idén, Vagy jövőre teljesülhet vágyuk. A 90 tagú csoport minden tagja próbál, szorgalmasan gyakorol. A színjátszók a sza­badtéri színpadon „Az arany- ember‘‘-t, vagy a „Beszterce ostroma“ című színműveket szeretnék bemutatni. Sajnos, a „Háry János‘‘-t nem tudják előadni, mert nincs megfelelő színpad hozzá. Még a szabad­téri színpad is tyicsi a nagy tö­meget igénylő műhöz. A tánccsoport a „Karcagi páros‘‘-t és a „Tánckép” című kompozíciót tanulja. A Gudi Farkas Mihály vezette zenekar új verbunkosokat tanul. No és azokat a dalokat, számokat, melyek szükségesek a tánccso­port bemutatóihoz, hiszen ők kísérik a táncosokat. Nem nagyok vágyaik, s munkásságu k alapján meg is érdemelnék, hogy ellátogathas­sanak vagy a Szovjetunióba Vagy Csehszlovákiába. Ha eset­leg egyik terv sem sikerül, mindenképpen tesznek egy jó hetes körutat a Balaton körül, mint tavaly s azelőtt is, és be­mutatják a fürdőhelyeken, du­nántúli városokban műsorukat, köztük új számaikat, a hazánk­ban még sehol nem hallott új Svesnyikov kórusműveket, s az új táncokat. Már beilleszkedtek a cso­portba az új tagok, akik a férj­hez- vagy katonának mentek helyett kerültek a szövetkezet kultúrosai közé. Mert utánpót­lás az van, bőségesen, akár­csak kedv, akarat. Igu hihető és valószínű, hogy valóra vá­Kodály művet énekel az abonyi szövetkezeti kultúrcsoport vegyeskara Uk ez évben mindaz, amit a „Szocialista kultúráért“ emlék­éremmel kitüntetett Abonyi Földművesszövetkezet 90 tagú kultúrcsoportjának tagjai és vezetői kívánnak, szeretnének ebben az évben. (kép-szöveg-csá) Angyal a börtönben Angyal Mihály törteli gaz­dálkodó huzamosabb ideig zavartalan boldogságban étt feleségével s nagyon szerette hat gyermekét. Egy szép na­pon hazament, s azt mondta az asszonynak: — Ne is haragudj azért, amit most mondani akarok. Nagyon megszerettem a szom­szédasszonyt, az özvegy Tö­röknél, én itt hagylak benne­teket. és átmegyek hozzá. Kö­zös háztartásiban fogok vele élni. A szelíd természetű An- gyalné belenyugodott a meg- változtathatatlamba s férje már az estét is az új asszony­nál töltötte. A házastársak né­ha-néha találkoztak, el is be­szélgettek, még csak szóvál­tás sem volt köztük. Egyik es­te kopogtattak az Angyal-por­tán: «— Szabad! — szólt ki An- gyalné. Legnagyobb meglepetésére az ura lépett be a konyhába. Kicsit hallgatott, majd a kö­vetkező meglepő kijelentést tette: *— Eljövök a Töröfcnétől, visszajövök megint hozzátok. És az estét családijával töl­tötte. Körijén azonban Angyal és Törökné — miután szorgal­masan dolgoztak — anyagiak­ban is gyarapodtak. Elhatá­rozták, hogy a közösen szer­zett vagyont fele-fele alapon elosztják. Angyal Mihály egyik rokonával. Angyal Pállal meg­jelenít kocsival Törökné laká­sán, azért, hogy a közös szer­zeményből vásárolt ötéves te­henet onnan elvezesse. An­gyal kérte a tehenet, egyide­jűleg pedig 2500 forintot — a tehén értékének a felét át akarta nyújtani. Törökné nem volt hajlandó a pénzt elvenni, mert ragaszkodott a tehénhez s azt mondotta, hogy hagy­ják nála. Egyidejűleg pedig ő is felkínált kétezer forin­tot. A tehén miatt keletke­zett szóváltás mind hangosab­bá váll Angyal kirohant a tanya melletti gyepre ki­pányvázott tehénhez, felhúz­ta a pányvalkarót és ráncigál- ni kezdte a tehenet. Törölnének sem kellett több. Odarohant, elkapta a tehén láncát és húzta a tehenet, visz- sza. A szerencsétlen tehénnek hol jobbra, hol balra húzták a fejét, úgyhogy megunván a ráneigálásf, először keserve­sen bőgni kezdett, majd meg­ugrott. A két veszekedő alig bírta utolérni a jámbor álla­tot. Angyal elkapta a pányva­karó! és .először ezzel ütle­gelte Töröknét, majd hajánál fogva a földre rángatta. így került a tehénügy a Ceg­lédi Járásbíróság elé, ahol An­gyalt súlyos testi sértés miatt hathónapi börtönbüntetésre ítélték, míg Töröknét felmen­tették azzal az irokodoüássel, hogy őt érce a támadás, s a lánccal jogosan védekezett. K. P. Bálint Gyula: Védekezés a faanyagok rovarkártevői ellen Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 204 lap. A fa szerepe az ember életében olyan jelentős, hogy a faanyag- védelem szükségességét nem Is kell ind-okoInunk. Hazánkban fokozott jelentősége van a faanyagvédelem­nek még általános jelentőségén is túl, mert fakitermelésünk az ösz- szes környező államokhoz ^viszo­nyítva a legkedvezőtlenebb, * emel­lett még a kitermelt fafélék össze­tétele szempontjából is a legrosz- szabbul állunk, mert erdőterüle­tünknek mindössze 6,3%-a a fenyő- erdő. Faszükségletünk nagy részét import útján kell biztosítanunk. A mű a faanyagvédelem jelentő­ségét isim art éti, majd a leggyak­rabban előforduló fafajok tartósí­tását írja le. Ezután rátér a fa­pusztító rovarok alaktanának, élet- jelenségeinek és tömeges elterjedé­sük okainak ismertetésére. Bemu­tatja írásban és képben a leggyak­rabban előforduló káros rovarfaj­tákat és az ellenük való védekezés eszközeit. CSIRE-CMKR-RÁMORI-MÁRKRS: Állattenyésztéstan Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, harmadik kiadás, 67>6 lap. Az immár harmadik, javított ki­adásiban megjelent szakkönyv tö­mören, közérthető módon ismer­teti az állattenyésztés valamennyi ágába tartozó ismereteket a szarvasmarhatenyésztéstől a méh- tenyésztésig.. a mű első részében gazdasági állataink szervezetének felépítésével foglalkozik. A te­nyésztés alapfogalmait az ,,Általá­nos állattenyésztés” című rész tár­gyalja. Az ,,általános állattenyésztés” az állatvilág kialakulásával, tenyész- fcechnikai tudnivalókkal., a fiatal állattok növekedését és fejlődését befolyásoló tényezőkkel foglalko­zik. Az „állategészségügy” rész az egészséges állat életjelenségeit, a beteg állat ismertetőjeleit, a nem fertőző és a fertőző betegségeket, végül az állategészségügy-rendé­szetet ismerteti. Az „általános ta- karmányozástan” című rész a ta­karmányok kémiai összetételét, a takarmányozási alapfogalmakat, a takaonányismeretet, a takarmá­nyok tartósítását, előkészítését és a tervszerű takarmányozást tár­gyalja. Külön-külön rész foglalko­zik a négy legfontosabb gazdasági állatunk: a szarvasmarha, sertés, ló. juh tenyésztésével, ápolásával, tartásával, hasznosításával. Végül a kisállatok (baromfi, nyúl. méh. hal) tenyésztését ismerteti a könyv. Közel 100 táblázatos összeállítás­ban sok gyakorlati tanáccsal és csaknem 200 szemléltető ábrával segíti a könyv az olvaisót. Földvári Ferenc •Cflbn, Színház, Qrúdalőin ■ Kétezeréves harangok A régészek megállapították, hogy a kínaiak 2200 esztendő­vel ezelőtt fejlett fémöntési technikával rendelkeztek. Ezt bizonyítja, hogy Szhi Huang-ti császár idejéoen, 240—200 kö­zött 12 darab harangot öntöt­tek, amelyek egyenként 22 000 kilogrammot nyomlak. Meg kell jegyeznünk, hogy Európa egyik legnagyobb harangja a kölni Dóm harangja, amely 24 000 'kilogramm súlyú és 1923-ban készült. Szentendre; Ferenczy Károly Múzeum BUDAPESTTŐL néhány ki­lométerre, a Duna partján, a soktornyú kis Szentendrén ta­láljuk megyénk legfiatalabb múzeumát. A múzeum nem tekinthet oly régi múltra, mint a váci, azonban ez a néhány esztendő is jelentős fejlődést hozott életében. Vasárnaponként a kirándu­lók százai fordulnak meg a városka zeg-zugos kis utcáin megcsodálva a régi házakat és szerb templomokat, hogy utá­na a környező hegyek festői tájait felkeresve, kipihenjék heti fáradalmaikat. A kisvá­ros és környéke igen gazdag történeti és régészeti emlé­keikben. A múzeum alapításának gondolata már a háború előtti években felmerült, miikor a város területén az egykori ró­mai tábor helyén régészeti fel­tárásokat végeztek. A terv azonban csak 1951-ben való­sult meg s az új múzeumot a századforduló nagy festőmű­vészéről, Ferenczy Károlyról nevezték el, aki néhány évet városunkban töltött. A múzeum feladatkörébe a járás régészeti, néprajzi, hely- történeti és képzőművészeti emlékeinek gyűjtése tartozik. A gyűjteményanyaa az újabb ásatások és gyüjtésék révem rohamosan gyarapszik. Tegyünk egy kis sétát a mú- teum raktárhelyiségeiben s nézzük meg a kiállításokon még be nem mutatott anya­got. A múzeum legjelentősebb gyűjteményét a régészeti anyag képviseli. A kőkorszalk- tól kezdve csaknem minden idő emlékét megtaláljuk itt. Kezdetleges kőszerszámok, égetett agyagedényeik, hatal­mas bronzkori hamvvedrek, a rómaiak fejlett vaseszközei, az avarok ékszerei s a hon­foglaló magyarok lószerszá­mai mind-mind az egykori élet sokrétűségét elevenítik fel A feltárt lakótelepek és temetők leletei a régi idők életének megismeréséhez se­gítettek bennünket. Az egyik legjelentősebb leletegyütiest a a Budakalász határában fel­tárt rézkori temető emlékei képezik, ahol néhány évvel ezelőtt Európa legrégibb Ifco- csilelete került napvilágra. Igen gazdag a rómaikori gyűj­temény is, melyből az igen szép számú és jelentős, . fel­iratos kőemlékeket emelhet­jük ki. A NÉPRAJZI gyűjtemény csak most van alakulóban. A környékbeli nemzetiségi és magyar falvak népi emlékei­nek gyűjtését két éve kezd­tük meg. A Pest megyei dél­szláv népviseleti tárgyak mel­lett megtaláljuk a pilisszent- kereszti szlovák és a tahitót- falui magyar népviseletet is. Az egykor híres szentendrei kismesterségek emlékei közül különösen jelentősek a gyer­tya- és bábkészítő mesterek eszközei és termékei. Az egyik polcon az egykor ugyancsak híres szentendrei szőlőműve­lés néhány tárgyi emléke sora­kozik. A képzőművészeti anyag je­lentős részét a szentendrei mű­vésztelep festőművészeinek al­kotásai képezik, melyek rész­ben vétel, részben ajándékozás révén kerültek a múzeumba. Helytörténeti gyűjtemé­nyünk a legszegényesebb. A város régi pecsétnyomói, régi térképék, kardok, fegyverek a legszámottevőbbek. Sajnos, igen szegényes az egykor vi­rágzó szentendrei céhek em­lékanyaga, melyéknek gyűj­tése igen fontos feladatunkét képezi. A további gyűjtésnél számítunk a régi iparos csa­ládok segítségére, nélkülük ezt a munkát nem tudjuk elvégez­ni A raktárak után nézzük meg a kiállítási helyiségeket. A földszinti teremben a régészeti kiállítás Szentendre és kör­nyékének rómaikori életét, a Duna mentén húzódó erőd- rendszert —- melynek egyik jelentős állopiása volt a szentendrei római tábor — mutatja be. Az emeleti he­lyiségekben változó időstaki kiállításokat mutatunk be: je­lenleg Szánthó Imre grafi­kusművész alkotásaiból ren­dezett kiállítás látható. A régészeti kiállítás mellet­ti helyiségben működik a múzeum restaurátor műhe­lye. A régészeti ásatások so­rán előkerült leleteket itt gondos és szakavatott kezeik tisztítják meg, ragasztják s kezelik és szinte újjávará­zsolva kerülnek a tárgyak a kiállítási vitrinekbe, a látoga­tók gyönyörködtetésére, tanu­lására. A MÜZEUM dolgozói sokré­tű munkát végeznek. Az is­meretterjesztő előadásoktól a régészeti ásatásig, a népraj­zi gyűjtéstől a kiállítás ren­dezéséig, a tudományos pub­likációtól az adminisztrációs munkáig súk-sok feladatot kell elvégezniük. Terveink a szerény költség- . vetéshez igazodnak. Az idei évben az állandó régészeti ki­állítás átalakításával és bő­vítésével helytörténeti kiállí­tás keretében az őskortól a legújabb korig kívánjuk be­mutatni a város és környéké­nek történetét. E mellett va­lószínűleg sor kerül a kőem­lékek bemutatására az újon­nan felállítandó lapidarium- ban. Ezenkívül két-három képzőművészeti, néprajzi ki­állítási rendezünk a tavaszi és őszi idényben. Ismeretterjesz­tő előadások, városnéző sé­ták szervezése, ismeretterjesz­tő füzetek és cikkek teszik teljessé a múzeum népműve- ‘ lesi munkatervét. Soproni Sándor múzeumigazgató LOUIS HÉMON: MARIA CHAPDELAINE Európa Kiadó T ŰZ a tengeren, Kanadában, annalk is északi részein mintegy hárommillió francia él. Életükről, irodalmukról ed­dig jóformán alig tudtunk va­lamit. Pedig mindkettő igen érdékes és vonzó. A fensége­sen vad, szigorú zord vidéken küzdelmes az élet, de talán még küzdelmesebb a réges- régen idegenbe szakadt fran­ciáknak. A régi és az új haza kettőssége teszi ezt. Ám a ter­mészet és a föld közvetlen kö­zelségében költői és szép is az élet. Az egyszerű életű francia parasztóknak olyan kicsi és mégis olyan sok a vágyük: a föld meghódításának, legyűré­sének ősemberi gyönyörűségei Ez az egy, ami egyezik otthon, is, idegenben is. És Louis Hémon, a kanadai franciák tragikusan rövid éle­tű, kitűnő írója méltó marad távol hazájától is a -nagy fran­cia irodalomhoz, méltó tanít­ványa a mértéktartó, tiszta francia realizmusnak. Egy szép, szerelmes leány történe­te ez a könyv, Máriáé, akit a könnyű, csillogó élet ígérete sem szakíthatott ki a hazai táj édes öleléséből. HiiiiiiitittitiiiiiiiiiimiiHiiiiiiiiiuiiiiiitiHMwiiisiiiiiinimttiiiii IVAN OLBRACHT: * Átok völgye Európa Kiadó i, s fülledt levegő­jű az a csend, amely megüli az átok völgyét, ezt a nyomorúságos kicsiny kárpát­aljai falut, amelyben a világ­tól elmaradva szegény, föld­hözragadt emberek élnek, akiknek még a mindennapi betevő falat megszerzése is nehéz problémát okoz. Még a krumpliból sem jut elegendő olykor az asztalra, amint azt oly megrázó erővel festi meg a csehek nagy írója: „Ch&mka, te három krump­lit ettél reggelire. Kettőt, mondja a fiú. No. az mindegy, hogy ket­tőt, vagy hármat. Nézd csak, apa is éhes, de azt a keveset, amini;{ van, a legkisebbeknek kell hagyni...” ' E szegény falucskában éli boldogtalan életét a Sáfár csa­lád is, csendesen, belenyugod­va a megváltoztathatatlanba. Egyedül a legkisebb Sáfár leány, Hanele az, aki elvágyik ebből a kilátástalan életből,, mert szabadabb, emberibb életet akar. Ám a falu ezer­nyi szállal kötözi magához mindaddig, amíg egyszer Ost- ravába nem veti a véletlen. Itt azután megismerkedik egy férfivel, Ivó Karadizic-csal, aki új, s emberibb életet Ígér a sóvárgó, elvágyó leánynak. S amikor Hanele szerelmese oldalán elmegy a faluból, ha­lottként siratja meg őt a meg­tagadott közösség. 1 Már elpusztult az a világ, amelyet Olbracht ebben a re­gényében megrázó erővel meg­örökített. De a fiatalság láza­dásából, Hanele szerelmének történetéből az író művészi szépségű, időtálló remekmű­vet alkotott, méltó okulásul az utókornak. JltUHiUMMMKiHIIIIHIHlIHnmilllMIIIUMtlllllMWIlllOt« Előzetes jelentés Rövidesen nálunk is bemutatják Zola világhírű regénye, a Gervaise nyomán készült filmet, a Patkányfogót. Női főszereplője Maria Shell HiuimitmniuufnmmmtmimtnintmniiiHHiiitiiimttfumff <7* LMHIRADO .......'•»nmiinninilllllllinilllliniinillllllllllllllllinihi. A KIJEVI FILMSTÚDIÓ filmet készített Lenin ukraj­nai tartózkodásáról. A film címe: Igazság. KOVÁCS KÁLMÁN és Szinetár György már dol­goznak Illés Béla Kárpáti rapszódia című regényéből készülő szovjet—magyar film forgatókönyvén. VARSÓBAN e hónapban bemutatják az 1957-es can- nesi, velencei és Karlovy Vary-i filmfesztiválok leg­jobb filmjei! GEORGES SADOUL egyik cikkében megemlíti „Senki ne mulassza el két kiváló külföldi film megtekintését. Az egyik az indiai Apara- jito, a másik a Bakaruhában című magyar film“. CHARLES BOYER és Bri­gitte Bardot a főszereplői Michel Boisrond Egy pári­zsi nő című filmjének. A film a kritika szerint sovány meséjű, de kellemes szóra­kozást nyújti JULES DAS SIN, az Aki­nek meg kell halnia című, film írója jelenleg filmet ké­szít Vailland Concourt-díjas francia író A törvény című regényéből. FILMRE VISZIK Galgóczi Erzsébet Juli néni című no­velláját, amelynek meséje 1956 őszén játszódik, egy termelőszövetkezet felbomlá­sát és egy parasztasszony tragédiáját eleveníti meg. FIATAL, TEHETSÉGES olasz filmrendező tűnt fel. GiUo Pontecorvo már az első filmjével a Hosszú kék út-tal komoly realista filmet alko­tott. A film a szardíniái ha­lászok életét mutatja be, mondanivalója a kizsákmá­nyolás ellen irányul. A kri­tikák szerint Yves Montand ebben a filmben élete leg­jobb alakítását nyújtja. A női főszerepet Alida Valii játssza,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents