Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 14. szám

2 tirlap 1958. JANUAR 17. PÉNTEK AZ AFP JELENTÉSE SZE­RINT szerdán GMT 19,15 óra­kor heves földrengés rázta Arequipa perui várost. Az ele­mi csapásnak eddigi hírek szerint 21 halálos áldozata van és körülbelül 150 sebe­sültje. A házak 70 százaléka összeomlott vagy megrongá­lódott és megszakadt a tele­fonösszeköttetés Limával. HÍREK SZERINT szerdán este statikai kísérletet végez­tek a Cape Canaveral-i tele­pen a Vanguard-rakétával. Ha a hírt megerősítik, akkor valószínű, hogy az első ame­rikai mesterséges holdat kö­rülbelül tíz nap múlva felbo­csátják. Általában ugyanis ennyi idő szokott eltelni a statikai kísérlet és a kilövés között. AZ ÍRORSZÁGI ennis „Carmodys” szállójában szer­dán egy árverés közben lesza­kadt az egyik terem padlóza­ta. A teremben a szerencsét­lenség pillanatában több szá­zan tartózkodtak. Tűzoltó- és mentőbrigádok még három óra múlva is megfeszített erő- | vei dolgoztak, hogy kiszaba­dítsák a roncsok közé szorult * embereket. Eddigi jelentések szerint tízen életüket veszítet­ték és körülbelül harmincán megsebesültek. A SZÓFIÁBAN TARTÓZ­KODÓ görög nemzetgyűlési képviselők szerdán megbeszé­lést folytattak a bolgár Föld­műves Népi Szövetség veze­tőivel Görögország és Bulgá­ria jószomszédi viszonyának helyreállításáról. Mindkét részről kifejezték azt a meg­győződést, hogy meg kell ja­vítani Görögország és Bul­gária kapcsolatait és rendezni kell a két ország diplomáciai viszonyát is. a francia képviselő­ket az a veszély fenyegeti, hogy fejükre szakad a tető. A Bourbon-palotának, a francia nemzetgyűlés épületének üveg- j tetejét az utóbbi idők szélvi­harai megrongálták. A tervek ; szerint a nemzetgyűlés ápri­lisi szünete alatt kezdik meg a javítási munkákat. Lehet­séges, hogy a munkák miatt ideiglenesen ki kell üríteni az épületet. Ez esetben a francia nemzetgyűlés átköltöznék a versaillesi palotába. Az amerikai nép túlnyomó többsége a csúcstalálkozó mellett van A szélsőjobboldali Evening News New York-i tudósítója jelenti: — Nagyon erős bizonyítékai vannak annak, hogy az ameri­kai nép túlnyomó többsége in­kább támogatja a csúcstalál­kozó eszméjét, mint az Ei- senhower-kormány. Az ameri­kai közvélemény legmegbízha­tóbb légsúlymérői a törvény- hozás tagjai, akik pontosan visszatükrözik választóik aka­ratát, mert, különben politi­kai öngyilkosságot követné­nek el. Ennélfogva igen je­lentős az, hogy ők Eisenho­wer üzenetének éppen azo­kat a részeit fogadták a leg­nagyobb tetszéssel, amelyek­ben a totális béke szükségé­re utalt. Midőn azt mondta, hajlandó elmenni bárhová, ha ezzel közelebb jutunk az igazi békéhez, falrengető él­jenzés harsant fel. Azt a kije­lentését, hogy a világ nem to­poghat egy helyben a leszere­lés dolgában, mennydörgő taps fogadta. Ugyanezek a tör­vényhozók néhány héttel ez­előtt sajnálkoztak az Egyesült Államok katonai felkészült­ségének . hiánya fölött, de sokkal hangosabban éljenez­ték az elnök óvatos ajánlko- zását a kommunistákkal való megbeszélésekre, mint azt az ígéretét, hogy jobb atom­fegyvereket fognak gyártani. A hónap elején a Gallup-inté- zet közvéleménykutatást tar­tott Washingtonban és Chi­cagóban. Az egyik a kormány központja, a másik elszigetelő­éi é.si fellegvár. A válaszok azt mutatták, hogy a megkérde­zettek 54 százaléka pártolja az Eisenhower—Hruscsov talál­kozót és csupán 29 százalékuk ellenzi. A tudósító így folytatja: — A csökönyös Dulles nyil­vános támogatása a magyar zendülés idején érte el csúcs­pontját. Azóta tekintélye ki­fürkészhetetlen mélypontra zuhant. Nem vitás, hogy most éppen úgy nem szeretik az Egyesült Államokban, mint külföldön. Igazi támogatói csak a szélsőséges elszigetelő­dés-pártiak és természetesen Eisenhower. Ugyanakkor a Hearst-lapok újból gondo­san megvizsgálták a szovjet politikát. William Randolph Hearst. a sajtóhirodalom feje nemrég Moszkvában hosszú beszélgetést folytatott a szov­jet vezérekkel és cikksorozatá­ban végleg eloszlatta az oro­szokról rajzolt torzképet. He­lyette sokkal komolyabb ké­pet festett. Hruscsovval foly­tatott háromórás beszélgetése alatt nem titkolta bámulatát ,.e lebilincselő ember iránt’' és elismerte őszinteségét. Ha mór Hearst így beszél, nagyon sok amerikai kérdezheti,, miért vonakodik Eisenhower Hruscsovval találkozni. Ha egy olyan soviniszta, mint Hearst, tanulságosnak tartja a beszélgetést Hruscsovval, miért olyan félénk az állító­lag internacionalista Eisen­hower? A belgrádi Politika elfogadhatatlannak tartja Eisenhowernak azt a javaslatát, hogy vitassák meg a kelet-európai országok helyzetét A belgrádi Politika csíitör- [ toki számában „Nyitott kapu’’ címmel megjelent külpolitikái hírmagyarázatóban azt a vé­leményét fejezi ki, hogy Eisenhower elnöknek és Gail­lard miniszterelnöknek Bul- ganyin levelére adott válasza után a megegyezés ügye né­mileg előbbre jutott. Az amerikai és a francia válaszról szólva, a Politika hír- magyarázója azt írja, hogy Eisenhower elnök válaszában vannak bátorító gondolatok. Mindemellett — folytatja a Politika — n3gv kór, hogy az amerikai válaszban egyes ré­gen túlhaladott és hitelüket vesztett álláspontok is helyet kaptak. Ilyen például a kelet- í európai országok helyzetének j megvitatását célzó javaslat. Elfogadhatatlan politikai mód­szer ez — jegyzi meg a Poli­tika —. mert beavatkozást je­lent a kelet-európai országok belügyeibe. A Kelet-Európára vonatko­zó oktalan „felszabadító poli­tika” mesterséges felelevení­tése, valamint az egyes gya­korlati szovjet javaslatok meg­lehetősen könnyed elvetése al­kotja a>z amerikai válasz el­fogadhatatlan részét — álla­pítja meg a Politika. Azzal az amerikai követe­léssel kapcsolatban, hogy a legmagasabb szintű értekezle­tet először diplomáciai úton, vagy a külügyminiszterek ta­lálkozójával készítsék elő, a Politika azt az aggodalmát fe­jezi ki, hogy amennyiben me­reven ragaszkodnának az eljá­rási kérdésekhez és az érte­kezlet ilyetén előkészítéséhez, az már veszélyeztethetné rpa- gát a tárgyalások gondolatát is. A Politika ezután megjegy­zi. hogy a Bulganyin-üzenetre adott mindkét válasz lehetővé teszi, hogy a kormányfők tár­gyalásain ne csak a nagyhatal­mak vehessenek részt, hanem más független, tömbökön kí­vülálló országok is. A lap hangoztatja, hogy ez rendkí­vül hasznos lenne, merf ezek az országok a jelen pi'llEnat- ban igen sokban hozzájárul­hatnak- a megnyugvás folya­matának és a nagyhatalmak megegyezésének meggy orsí­tásához. ____________ Dobi István üdvözlő távirata Nasszer elnökhöz Őexcellenciája Gamal Abdel Nasszer úrnak, az Egyiptomi Köztársaság elnökének, * Kairó Kérem Nagyméltóságodat, hogy 40. születésnapja alkal­mából fogadja szívből jövő legöszintébb jókívánságaimat. Kívánom, hogy jó egészségben i még sokáig tevékenykedjék a ! baráti Egyiptom szr.badságszc- ! rető népe további felemelkedő. ! sóért. Dobi István. a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke • Ma Szolnokon sorsolják a lottót A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság a lottó harmadik játékhetének nyerőszámait január 17-én, pénteken délelőtt tíz órakor Szolnokon, a Szigligeti Színházban sorsolja. A városban és a megyében ebből az alkalomból csaknem megkétszerező­dött a lottószelvény-vásárlók száma. ÜMmainap 1958. január 17. péntek, An­tal napja. A Nap kél 7,27 órakor, nyugszik 16,22 órakor. A Hold kél 5,06 órakor, nyugszik 14,22 órakor. Várható időjárás pénteken estig: felhős idő, több helyen kisebb havaseső, havazás. Mér- sékelt északnyugati-északi szél. A hőmérséklet alig vál­tozik. Legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken 1—i fok. — HÉTFŐN DÉLELŐTT 10 órakor értekezletet tarta­nak a járási népfront-titká­rok a Hazafias Népfront me­gyei irodáján. Az értekezle­ten a közelmúltban megtar­tott megyei elnökök és tit­károk tanácskozásának ha­tározatait vitatják meg. — A SÓSKÜTI ÓVODÁ­BAN — a szülők kérésére — a magyar nyelven kívül be­vezették a szlovák nyelvű foglalkozást. — ÉRDEKES KÍSÉRLE­TET folytatnak a Pest me­gyei Kézműipari Vállalatnál: szövés helyett filmnyomás­sal készítenek torontáli sző­nyegeket. Az eddigi kísérle­tek eredménnyel jártak. — A MEGYEI NÖTANÁCS- rövidesen öt helységben — a budai járásban, Nagyká- tán, Pilisen, Szentendrén és Vácott — békenagygyűlést rendez, amelyen ismerteti a moszkvai békenyilatkozatot. Köszönetnyilvánítás. Ez úton mondok köszönetét mindazoknak a kartárs aknait, rokonoknak, jó ismerősöknek, akik szeretett drága jó felesé­gem, Réti Dénesné, szül. Gadácsi Berta nyugalmazott tanítónő te­metésén Törteién megjelentek, sírjára koszorút helyeztek éts pó­tolhatatlan vesztesége felett érzett nagy bánatomban osztoztak. Réti Dénes — A TÁRSADALMI TU­LAJDON védelméről tart ankétot az üzemekben a megyei tanács ipari osztálya és a Pest megyei Ügyészség. Tervbe vették, hogy üzemi társadalmi-ellenőrbrigádokat alakítanak, amelyek szoros kapcsolatot tartanak majd az ügyészséggel. — KÉZIMUNKAKIÁLLI- TÁST rendez a közeljövő­ben a megyei nőtanács és a megyei tanács művelődési osztálya. A kiállításon Túra és a Galga menti községek népi hímzéseit mutatják be. — PÍLISBOROSJENŐN január 26-án Veszély Károly tanári a magyar pedagógus küldöttség tagja falunap ke­retében számol be a Szovjet­unióban tett látogatásáról "'•JELENTIK­A Nagyvásártelepre csütörtö­kön reggel 12 vagon és 8 teher­gépkocsi áru érkezett, egyebek között három vagon vágott ba­romfi és két vagon tojás. A Bács-Kiskun megyei mély­kúti termelőszövetkezetek Garay téri piaci egyesített lerakatába nagyobb mennyiségű bácskai módra készült füstölt sertéskaraj, füstölt oldalas, házi töpörtyű és kolbászaru érkezett. A karajt ki­lónként 96, az oldalast 30, a töpör- tyűt 32, a kolbászt pedig minőség szerint 40—36 forintért hozták forgalomba. A KÖZÉRT zöldség- és gyü­mölcsboltokban a kelkáposzta új ára kilónként 3, a tisztított para­jé 6.80 forint. A Baromfi és To­jásértékesítő Vállalat csütörtökön reggeltől szombaton délig a hét­végi szükségletek ellátására 400 000 tojást és másfél vagon vá­gott baromfit oszt el a KÖZERT- boltok között. A tartósított tojást az eddigi 1.90 forint helyett 1.80. a friss tojást 2. az úgynevezett kmizum tojást pedig 1.90 forintért árusították. A vágott baromfi ára nem változott. A Csemege-boltokban a Vác vidéki nagyszemú kötözött kecskebogyó szőlőt kilónként 22, az egyéb kötözött csemegeszőlőt 18—20 forintért hozták forga­lomba. A magánkiskereskedők a főze­léknek való cukorsárgarépát ki­lónként 30—40 fillérrel drágábban adták, mint az állami boltok. (38) Ekkor a távolból, az alag- út-tömkelegen át robbanás jutott el hozzájuk. Lábuk alatt rázkódott a párkány, remegett a fal. Kövek hul­lottak a mélybe. Dübörögve futott el mellettük a robbanás hulláma, majd elhalt a tá­volban. Ez már a nyolcadik robbanás volt. Tuszkub meg­tartotta a szavát. A robbanás hangjából meg lehetett álla­pítani, hogy Szoacera messze nyugatra maradt mögöttük. Egy darabig még zörögték a lehulló kövek. Aztán csönd támadt, még mélyebb csönd. Cuszev vette észre először, hogy a mélyben elhallgatott a szuszogás. Most furcsa han­gok szűrődtek onnan: zize- gés, sustorgás — mintha víz sustorgott volna. Guszev szin­te tébolyultén tapogatta szét­terpesztett ujjaival a falat, kiabálva, káromkodva futott a párkányon, lába alatt gu­rultak a kövek. — Körbe megy a párkány, hallja? Kell valahol kijá­ratnak lennie. Az ördög vi­gye el, belevertem a fejem! >— Egy darabig szótlanul ha­ladt tovább, aztán valahol a továbbra is mozdulatlanul ál­ló Lösz előtt, izgatottan fel­kiáltott: — Msztyiszlav Szer- gejevics... Kapcsoló .., Vil­lanykapcsoló ... Hallja, vil­lanykapcsoló ... Zörej, kattanás hallatszott. Az alacsony téglakupola alatt 'ködös fény ,lobbant föl. A kupola: boltíveinek bordái a keskeny, gyűrűs párkányra támaszkodtak, amely egy kö­rülbelül tízméteres átmérőjű, kerek akna fölött futott 'kör­be. Guszev még mindig a kap­csolót szorongatta. Az akna túlsó oldalán, egy árkád alatt, a falnak dőlve állt Lösz. Te­nyerével eltakarta szemét a hirtelen fény elől. Aztán Gu­szev látta, hogy Lösz leen­gedi kezét és lefelé néz, az aknába. Mélyen lehajolva nézett a mélybe. Keze hirte­len reszketni kezdett, mintha valamit rázott volna benne. Aztán felemelte a fejét, fehér haján csillogott a fény, tág- ranyílt szemében halálos bor­zadály ült. Guszev odakiáltott: — Mit néz? — Azzal ő is letekintett a téglafalú akna mélyébe. Lenn nagy, barna csomó hullámzott, mozgott. A sziszegés, az erősödő, baljós sustorgás innen áradt. A cso­mó emelkedett, dagadt. A fény felé fordult nagy sze­mek, bozontos lábak meredez- tek ki belőle mindenfelől... — A halál! — kiáltotta Lösz. Hatalmas pókok bolya volt. Ügy látszik, itt tanyáztak a vak mélységben. A robbanás felriasztotta őket s egész tömegük emelkedni, dagadoz­ni kezdett. Sziszegtek, susto- rogtak . .. Az egyik pók ízelt lábain már futott is föl a pár- leányra. A párkány átjárója nem messze volt Lösztől. Guszev felkiáltott: — Fuss! — és fejét belever­ve a kupolába, hatalmas ug­rással átvetette magát az akna fölött. Guggolva ért földet Lösz mellett, kézenfogta a mérnököt és maga után von­szolta az alagútba. Minden erejüket megfeszítve futottak. Távol egymástól, az alagút boltíve alatt lámpások ég­ték. Sűrű por borította a föl­det. a repedezett oszlopokat és szobrokat, a mellékjáratokba vezető ajtók küszöbét. Guszev és Lösz sokáig haladtak a fo­lyosón, míg’végül egy terem­be értek. Alacsony oszlopok tartottál. a lapos mennyezetet. Középen egy húsos, vadarcú nő széttört szobra állt. A te­rem végében kis házak bejá­rata sötétlett. Itt is por fedett mindent: Magr királynő szob­rát, a berendezés törmelékeit. Lösz megállt, üveges szeme tágra nyílt. — Millió van belőlük — mondta körülnézve. — Vdr- ják, hogy eljöjjön az ő órá­juk, amikor az övék lesz irtin- den hatalom, benépesítik a Mar sót... Guszev maga után húzta a teremből kivezető, legszéle­sebb alagútba. Néha bágyadt fényű lámpáik világítottak eléjük. Sokáig mentek. Át­mentek egy hídon, amely szé­les hasadékon ívelt keresztül, A hasadék alján hatalmas gépek roncsai hevertek. Aztán megint poros, szürke falak húzódtak előttük. Csüggedés fogta el őket. Lábuk rogya­dozott a fáradtságtól. — Hagyjon, hadd feküdjem le — mondta néhányszor hal­kan Lösz. Szívverése mintha megállt volna. Gyötrő bánat szállt a szivére. Botladozva, verej­tékezve lépdelt a porban Gu­szev után. Arcán hideg ve- rítékcseppek gördültek végig. Lösz betekintett oda, ahonnan nincs visszatérés. Es mégis, egy hatalmas erő húzta el onnan, félholtan vánszorgott a kongó, véohetetlen foluo- sókon. Az alagút élesen bekanya­rodott. Guszev torkából vad kiáltás szakadt föl. A bejá­rat félköralakú keretében va­kító kék égbolt és a Lösznek olyannyira emlékezetes, csil­logó, havas hegytető tárult szemükbe. Tuszkub villájá­nak közelében értek ki a labirintusból. A ..HAQ” — Ég Fia, Ég Fia — rebegte egy vékony hangocska. Guszev és Lösz a liget fe­lől odament a villához. A la- zúrkék fák közül hegyes or­rocska, keskeny arc kandi­kált Iki. Aelita gépésze volt, a szürkebundás kisfiú, össze­csapta kezét, táncra perdült, arca olyan ráncos lett, mint a tapíré. Az ágakat félrehajtva, megmutatta a medence romjai közé elrejtett, szárnyas csó­nakot. Elmondta, hogy az éj csen­desen telt el, hajnal előtt távoli robbanás hallatszott és iüzfény pírja festette be az eget'. Azt gondolta, hogy az Ég Fiai elpusztultak, beugrott a csónakba és Aelita mene- délchelyére repült. Aelita szintén hallotta a robbanást és a sziklák magasából néz­te a tüzet. Azt mondta a fiú­nak: „Menj vissza a tanyára és várd az Ég Fiát. Ha elfog­nak Tuszkub szolgái, halj meg némán. Ha az Ég Fiát megölték, férkőzz oda holt­testéhez. keresd meg rajta a kőfiolát és hozd el nekem.'’ Lösz fogát összeszorítva hallgatta a kisfiú elbeszélését. Aztán Guszev vei együtt oda­ment a tóhoz, lemosták ma­gukról a vért és a port. Gu­szev az egyik fából bunkót vágott magának, majdnem ak­korát, mint egy lóláb. Beültek a csónakba és felszálltak a ragyogó kékségbe. Guszev és a gépész behúzta a csónakot a barlangba. A be­járatnál lefeküdtek és kiterí­tették a térképet. Ekkor fönt­ről, a sziklákról lerohant Iha. Amint Guszevet meglátta, két keze közé szorította az ar­cát. Szerelmes szeméből pa­takzott a könny. Guszev őr vendezve nevetett. Lösz egyedül mászott le a szakadékba, a Szent Küszöb­höz. Mintha szél repítette volna a meredek lépcsőn, a keskeny átjárókon és hidakon. Mi lesz Aelitával, meg vele? Megmenekülnék. vagy el­pusztulnak? Nem tudta el­képzelni, mi lesz. Gondolko­zott, aztán abbahagyta. Csak az a megrázó érzés a fontos, hogy ismét látja azt, aki ,,a csillagok fényéből született”i Csak lássa azt a keskeny, ké- itees arcot és mindenről meg­feledkezik szívét elárasztó örömében. Lösz a felhőpárákban für­gén átfutott a tengerszem fe­lelt ívelő hídon és az alacsony oszlopsor túlsó oldalán, mint az imént, újra megpillantot­ta a holdas hegyvidéket. Óva­tosan fölment a szakadék fö­lött levő térségre. A Szent Küszöb bágyadt arany fényben csillogott. Csönd volt és fullasztó me­leg. Lösz ellágyult. A szere­lemnek ez utolsó menedék­helyén szerelte volna meg­csókolni a vöröses mohában a lábnyomokat, Lent, a távolban, kopár hegyfokok meredezlek. Jég csillant a sűrű kékségben. Gyötrő szomorúság markolta össze Lösz szivét. Íme, itt van a tűz hamva, a letapo­sott moha, ahol Aelita az ul- la dalát énekelte. A köveken csikós gyík siklott sziszegve és fejét behúzva, megder­medt. (Folytatjuk) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents