Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-16 / 13. szám

1958. JANUAR 16. CSÜTÖRTÖK ■"il/Cirlap 3 AZ ELSŐ LÉPÉSEK — MUNKÁHOZ KEZD A CSEPEL AUTÓGYÁR ÜZEMI TANÁCSA — Kedd délután fél négy, vé­ge a műszaknak a Csepel Autógyárban. A munkások zö­me haza le lé tart, rohamozzák az autóbuszokat, vonatot; 53 munkás. 32 műszaki és tíz ad­minisztratív dolgozó azonban a gyár ebédlője felé igyekszik, az üzemi tanács alakuló ülé­sére. Még december köze­pén választották meg eket a gyár dolgozói, hogy képvisel­jék érdekeiket, az üzemi ta­nácsiban. Alakuló ülés: ünnepélyes hangulat és csupa formasá­gok — gondolhatnánk. Ünne­pélyes a hangulat, de ezt a felelősség érzése írja az üze­mi tanácstagok arcára. Leg­többjük ugyanis már küldetéssel jött az első ülésre is. Békési Jó­zseftől. a hajtómű választott­jától például azt várják el az üzem dolgozói, ihogy szólaljon fel és mondja el, hogy a tel- j esítmémyszintek megállapítá­sa körül nincs rendiben min­den. Kassák Mihályt az al­vázműhelyből azzal küldték, hogy tolmácsolja: minél előbb telepítsék át a műhelyt a szür­kevas öntöde helyiségébe, mert a tű-zsúfoltság miatt sok az időkiesés és sok a selejt. Megkezdődik az ülés. Joó István elvtárs, a gyár üzemi bizottságának elnöke emelke­dik szólásra. Ismerteti az üze­mi tanácsok célját és felada­tait. Többször hangsúlyozza beszédében, (hogy a Párt a dolgozókkal együtt akarja ve­zetni az országot, s azért hoz­ta létre az üzemi tanácsot is, hogy a munkások az eddigiek­nél még jobban belekapcso­lódhassanak üzeműik igaz­gatásába. Ez azonban nagyobb felelősséget is jelent. Felelős­séget a több és gazdaságosabb termelésért, a selejt csökken­téséért. a minőség javítá­sáért. A munkástanács a Cse­pel Autóban is csak rombolt és herdált, hiszen csaknem 50 millió forint kárt lehet a számlájára írni. Az üzemi tanácsnak építenie, se­gítenie kell, hogy a termelés növekedésével tartósan emel­kedhessen a gyár dolgozóinak életszínvonala. Mohácsi József, idős motor­gyári munkás visszaemlékezé­sében egy rövid kis történetet kan látják a múlt és a jelen közötti különbséget. Csányi Antal igazgató az üzemi tanácstagok kívánsá­gának tett eleget, amikor is­mertette a gvár helyzetét. Fel­adataik betöltéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy ismer­jek a tervszámokat, a terme­lés alakulását. Röpködnek a számok a levegőben, amelyek azt bizonyítják, hogy az el­lenforradalom óta sokat ha­ladtak 'előre a termelésben, de még mindig nagyon sok a ten­nivaló. Szépek az eredmé- nvek, de látni kell azt. is, hogv az 1957 negyedik ne­gyedévének termelése csupán 82,3 százaléka az előző év harmadik negye­de termelésének. A 100 fo­rint munkabérre eső terme­lési érték is csökkent, pedig a munkabérek tíz százalékkal növekedtek. Arról is bes«él a gyár igaz­gatója. ami a munkásokat napjainkban nagyon érdekli — a nyereségrészesedésről. Az 1957. év első negyede 3,2 mil­lió forint veszteséggel zárult — beleszámítva a 3.3 millió forint állami támogatást is. A többi negyedév nyereséges volt, s így a számítások sze­rint mintegy 10—12 napi fi­zetésnek megfelelő összeget oszthatnak szót a dolgozók között. Természetesen ez az összeg változhat, mert az 1957. évi mérleg még nem ké­szült el. s ezt,a minisztérium­nak még jóvá is kell hagynia. A számadatok azonban ar­ról is „árulkodnak”, hogy a nyereségrészesedés több is le­hetne, ha .;. Ez a ha azonban a munkásokon múlik — leg­alább is ami a jövőt illeti. Még mindig elég sok a gyárban a hanyagság, ami emészti a nyereséget. Nagyon magas volt 1957-ben a sele.it. a hibás anyagból származó kár. Tete­mes -károk keletkeznek abból is. hogy a gépeket egyes dol­gozók nem tartják rendben, vagy rongálják. Az 1957. év termelési szintje mellett is még további 6 millió forint nyereséget érhettek volna el. Hogyan? A selej tcsökkentés, a raktá­rozás, az anyageiszá-moUatás, a munkafegyelem megszilárdí­tása, a kooperáció szűkítése sok-sok forintot hozott volna a „konyhára”. A felszólalásokból kitűnik, hogy az üzemi tanácstagok magukévá is teszik az igazga­tó véleményét és segíteni is akarnak. Felvinczi Lajos ar­ról beszél, hogy a rossz mi­nőségű lemezek miatt gyor­san romlanak a gépek, ame­lyeknek a pótlása nagyon ne­héz. Kostaa Jenő is a gépek kezeléséről, azok megőrzésé­nek fontosságáról beszél. „Hozzunk létre gépellenőrző brigádokat” — javasolta. Kö­veteli, hogy szüntessék meg az üzemben a ..íü&eráiást’’. Pál­mai elvtárs azt kéri. hogy a munkafegyelem megszilárdí­tásának ügyét rövidesen tár­gyalja meg az üzemi tanács és a gyár vezetősége vonja felelősségre a munkafegyelem lazátokat és a gépek tönkretevőit. Sorba jönnek a javaslatok, amelyek a munka megjavítását segí­tik elő. Egyhangúan szavaz­zák meg a munkatervet, ame­lyet az üzemi bizottság készí­tett és elfogadják a munkás- bíróság megalakításáról be­nyújtott javaslatot is. Megalakult tehát a Csepel Autógyárban az üzemi tanács. Munkájának eredményeiről és a tapasztalatokról még nem lehet írni. de az első ülés azt mutatja, hogy máris munká­hoz láttak. Megtették az első lépéseket az üzemi demokrá­cia kiszélesítése felé. Mihók Sándor Csak a „státuszon“múlik? 1957. december 11-i számunk­ban cikket írtunk a fenti cím­mel. Ebben kifogásoltuk, hogy a megyei tanács ipari osztá­lyának nincs sütőipari elő­adója és hogy emiatt a sütő­ipari vállalatok ellenőrzése és az olajtüzelésre való áttérés szorgalmazása csorbát szenved. Strélinger Gusztáv, a Gödöllői Sütőipari Vállalat igazgatója hozzánk küldött levelében hozzászól az említett (kérdés­hez. Az alábbiakban közöljük sorait: Igaz, hogy a 10 sütőipari vál­lalat Pest megyében szakmai irányítás nélkül dolgozik, de az is igaz, hogy a régebben meglevő két sütőipari előadó, akik az akkori élelmiszeripari osztályon dolgoztak, szakmai szempontból semmit sem értek. Azt, hogy a vállalatok többé- kevésbé jól működtek, nem az előadóknak, hanem a vállala­tok vezetőségeinek és a dolgo­zóknak köszönhetjük. Azzal, hogy a megyei tanács ipari osztályán sütőipari elő­adó Lesz, sem a liszt helyes tá­rolása, sem a szén elzárása, de még a szitálás sem oldódik meg. Véleményem szerint mindehhez három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Mégpedig arra a célra, hogy megfelelő raktárakat tudjunk építeni. Ez a pénz már meg is lett volna, ha az egykori élelmi­szeripari osztály az előadókkal együtt helyesen gazdálkodott volna. Ha nem történt volna meg az, hogy például Alsóda- bason megépítettek egy két- kemencés üzemet, körülbelül 800 000 forintért, amelyet nem lehet üzemeltetni, mert nem jól szerkesztették meg a tüze­lési technikáját. Egy kétke- | mencés üzemet 150 000 forint­ból bármikor fel lehet építeni úgy, hogy üzemképes is legyen. Több ilyen balfogása volt az akkori élelmiszeripari osztály­Ehhez pedig újra csak pénz kell. S ha pénzt megfelelő helyre fordítják, akkor elő is teremt­hető, a mai gazdasági viszo­nyok mellett is. Azonban ez nem a sütőipari szakelőadón múlik. * Eddig a levél. Annak ellenére; hogy legtöbb kitételével egyetér­tünk, végső következtetését, hogy nincs szükség sütőipari előadóra, nem tudjuk helyeselni. A jövő évben jelentősen fejlő­dik a megye sütőipara. Nem kis összeget kap a budaörsi, a ceglé­di, a dabasi, a gödöllői, a dana- haraszti, a gyömrői, a nagykőrösi; a szentendrei és a váci sütőipari vállalat, új gépek beszerzésére és kemenceépítésre. Nem gyanúsít­juk egyetlen vállalatunkat sem, de abban bizonyára mindenki egyet­ért velünk, hogy a napi munkán kívül a beruházási összegek he­lyes felhasználását is ellenőrizni kell. Az olajtüzelésre való áttérés megoldása is sok munkát ró az ipari osztályra. (Ezzel egyébként a széntárolás problémája is megol­dódik.) Sokirányú feladatai nem teszik lehetővé, hogy megfelelően figyelemmel kísérhesse az osztály a sütőipar munkáját. Ezért kelle­ne legalább egy sütőipari előadó. Es ha jó szakember az illető, az ellenőrzésen túlmenően sok hasz­nos tanácsot tud adni a vállalatok­nak. (Szerkesztőség) IIliiIIIIIIIIIHIHIIIIIIIIIIIIIHCIItillll!lllMlllllltlftftfMlllfllMlllllllltlllffllllll!lflllllllll!l«llltlllllllIIIliiIIIIIIMKIIIMIIIlllllllIIIlinillllllf I Megnyílt a IV. országos csónakkláilítás Londonban nak ahelyett, hogy raktárakat építettek volna. Hotgy a sütőipari vállalatok mennyire megállják a helyü­ket megyénkben, ^rre legjel­lemzőbb példa, hogy az ellen- forradalom dúlása idején sem jöttek zavarba. A sütőipari vállalatokat igenis ellenőrizni kell, de ez nem a sütőipari előadó dolga lenne. A megyei tanács ipari osztályán vannak olyan embe­rek. akik ezt meg tudják ten­ni. Meg vagyok róla győződve, ha lesz sütőipari előadó, aki­nek az osztály 1300—1400 fo­rint fizetést tud biztosítani, j nem lesz alkalmas feladatának ■ elvégzésére, mert a jó szakem- ben fizikai munkával ma is megkeresi a 2000—3000 forin­tot havonta. így a jó szakem­ber nem megy el 1400-ért sü­tőipari előadónak, tehát csak gyenge szakember vállalkozna erre és így a probléma nem oldódna meg. Oda kell hatni, hogy a me­gyei sütőipari vállalatok üze­mei akár higiéniai, akár más szempontból megfeleljenek a legelemibb követelményeknek. Negyvenöt országnak szállít szerszámgépeket a magyar ipar A ma,gyár ipar a legújabb kimutatás szerint 4p országba szállít ‘különböző szerszámgé­peket. öt esztendő óta a nyu­gati cégekkel is megerősödtek a magyar szemszámgép-ipar kapcsolatai. Ausztriának és Olaszországnak például egy- egy millió dollár értékű gé­pet adtak el öt év alatt. E két országnak alig van olyan ne­hézipari üzeme, ahol ne al­kalmaznának magyar szer­számgépet. A napokban újabb jelentős üzleteket kötöttek olasz, tö­rök. argentin és dél-afrikai cé­gekkel. Az olasz FIAT-mű- vefcnek százezer dollár érté­kű szerszámgépet, Argentíná­nak nagyobb mennyiségű ra- ddálfúrót és marógépet, dél­afrikai cégeknek húszezer dollár értékű esztergapadot adtak el. Tárgyalások van­nak folyamaiban újabb üz­letkötésekre is. „Scampy“ a szárazföldön és vízen egyaránt használható, biciklipedál- vagy motormeghajtású közlekedési eszköz, rozsdamentes könnyű fémből és rozsdamentes acélból ké­szül. A motor léghűtéses LÁTOGATÁS mondott el arról, hogy a múltban milyen jogai voltak a munkásnak. „A MÁV Fűtő­házban dolgoztam 1928-ban, s egyszer felszólaltam munka­társaim érdekében. Az igaz­gató behívatott és azt mond­ta: magának a korához ké­pest nagyon nagy a szája, jó lesz vigyázni.” Mohácsi József és rajta kívül még nagyon so­.............................nniimiiimmiiHiiitmitmMmmiiu.mimmy N agyarányú pénzhamisítás Közép-Keleten | 1956 óta tízezerszámra | 1 hozták forgalomba a ha- | 1 mis ötfontcs egyiptomi | | bankjegyeket. Az Egyip- \ I tómban, Libanonban és f I Líbiában nagy titokban | I folytatott vizsgálatok meg- | | állapították: „A legnagyobb | I hamispénz ügyletről van § 1 szó, amelyet v Közép-Kelet § 1 valaha látott.’’ | 1 A hamis bankjegyek | | mind az ,,M’’ sorozathoz \ ! tartóznák és a 68, 71, 74 | 1 vagy 124 sorszámot viselik. = I Forgalomba hozatalukról | | „egyes arab személyiségek = I gondoskodtak, akik Liba- = 1 nonba, Líbiába, Francia-1 I országba és Izraelbe utaz-1 I gattak”, írja az egyiptomi | I sajtó, amely hozzáteszi, | 1 hogy az említett személyek é I közé tartozik egy arab ál-1 1 iam egyik volt miniszter- \ | elnöke is. Ma már azt is \ I tudják, hogy a líbiai kor-§ 1 mány szolgálatában álló § 1 egyiptomi tisztviselők hó-1 I napokon át hamispénzben | 1 kapták fizetésüket. A néptelen budaörsi ut- cácslcában úgy bújnak meg a házak a kerítés mögött, mintlva rejtőzködni akarnának valaki elől. A földet borító fe­hér hólepelben végtelenbe kí­gyóznak a szekerek nyomai. Találomra benyitok egy ka­pun. A ház falán festett táb­la áll, az alábbi felirattal: Kóródy Károly kosárfonó. Szemügyre veszem a házat. Két ikerablakos, tágas épü­let. Magas lépcsőfeljárója oszlopokon nyugvó terasz­ba torkollik. Az udvar köze­pén vadonatúj, piros szánkó hever; minden bizonnyal a Télapó ajándéka. A nagy ház végében ki­sebb toldalék-épület. Itt dol­gozik a mester. A félig-kony- ha. télig-mühelybe belépve, legelőször az éles. fehérfényű neoncső tűnik szemembe, ami ott függ a munkapad felett. A munkapad egyébként egy öreg ajtószárny; arra rögzíti fel a készülő kosarakat egy csavarhúzó formájú szer­számmal. A földön sok-sok köteg száraz ás áztatott fűz­favessző hever. A szárazaikat áztatás előtt a „segédmunkás’’, rendes nevén Kóródy Károly- né tisztítja meg a rügyektől, apró gallyaktól. A kályha mellett képzeletbeli „paciját” nógatja a „kisinas’’: ifjabb Kóródy Károly. Nővérkéi közül a nagyobbik, a 13 éves Györgyike már komolyan se­gít szüleinek. A középső gyer­mek, a huncutszemű, %nros arcú Rózsika olyan, „mint az égő tűz”: sürög-forog, egy pil­lanatra sincs nyugta, A csa­ládhoz tartozik még három selymes bundájú cica és egy láncra kötött adóalany, ma­gyarul: házőrző eb. Beszélgetni kezdünk. A munka azért nem áll meg. Kóródy Károly különben is olyan típusú ember, akinek a keze fürgébben jár, mint a szája. Szemem láttára növe­kednek, alakulnak ügyes ke. ze alatt a gyümölcsös kosarak. Nem is csoda, hiszen régi ko­sárfonó dinasztia tagja. Már a dédnagyapja is ezt az ipart űzte; azóta meg a család min­den legidősebb fia. ö is az édesapjától tanulta a mester­séget, még pöttömnyi le­gényke korában. Igaz. nyolc esztendőre hűtlen lett a su­hogó fűzfavesszőkhöz, de most már — mint mondja — vég­legesen visszatéri a szakmá­jához. — Nem bánta meg? — Remélem, nem is fogom'. — hangzik a bizakodó válasz. .— Bár, amikor az iparenge­dély után szaladgáltam, úgy látszott, sosem lesz belőlem kisiparos. Mindenáron azt akarták, hogy menjek be a szövetkezetbe. Szerencsémre, a tanácselnök elvtárs segített, s most már nyugodtan dol­gozhatok. — Mi a kifogása a szövet­kezet ellen? — Hazudnék, j,fl egyet is megneveznék. Semmi bajom a szövetkezettel, csupán az én helyzetemben így előnyö­sebb. Először is: ha belép­nék, mindennap be kellene járnom Pestre, mert Buda­örsön nincs szövetkezet. Ez már maga költséges is, fárad­ságos is. Másodszor: többe kerülne a kosztolás, mint így; itthon így is, úgy is kell főzni ebédet, vacsorát, hiszén a családnak enni kell. Ha be­járnék, isten tudja, hol ebé­delhetnék, mert a szövetkeze­tekben általában nincsen üze­mi konyha. Harmadszor: eb­ben a ruhában — mutatja a viseltes nadrágot — nem jár­hatnék dolgozni. Az ünneplőt meg sajnálnám. így hát arra külön kellene vennem egy öl­tönyt. — És így megtalálja a szá­mítását? Mennyi a jövedelme? — Megélünk belőle — feleli diplomatikusan. — Persze, az asszony is dolgozik. — Amint látom, szorgalma­san — vetem közbe. — Ó, ez a legkevesebb, hogy segít nekem! De ezen, meg a háztartási munkán kívül kertészkedik is! A házat is azért vettük meg, mert jó nagy kert van hozzá. Az épü­let különben sem volt valami jó állapotban. Harmincezerért vettük, de azóta még egyszer annyit költöttünk rá. Igaz, hogy éjjel-nappal dolgoztunk, de megérte. — Ezek szerint az éjjel-nap­pal műszak kora véget ért? “ Ahogy tiesszük. Ná­lunk különben is nyáron van a. „hajrá”, a gyümölcsérés, szőlőszüret idején. A kosa­raknak ilyenkor van a piaca. Télen aztán megcsappan a for­galom, meg — természetesen — a bevétel is: télen nem­igen vesznek kosarat az em­berek. — 5 ilyenkor miből élnek? — Abból, amit nyáron félre­teszünk. — En különben is mindig nyáron veszem meg a téli ruhaneműt és a tüzelőt — szól közbe Kóródyné. — Az is sokat jelent, hogy mind a ketten takarékosak, beosztök vagyunk — veszi át a szót a férje. — Baromfit, disznót tartunk minden év­ben. Tojásra, húsfélére álta­lában nemigen adunk ki pénzt. Ami a háztartásba kell, egy­szerre vesszük meg. így aztán egész hónapban tényleg csak „sóra-paprikára’’ kell költe­nünk. — Szórakozni nem járnak? — Az igazat megvallva, elég ritkán. Nyáron azért beme­gyünk néhányszor a ayerek- . sereggel Pestre, végigjárjuk a Szigetet, Ligetet, Allatkertet, Vidám Parkot. Télen azonban lefeljebb a nagymamát láto­gatjuk meg vasárnaponként. Olvasáshoz többnyire fárad­tak vagyunk, iríkább a rádiót hallgatjuk reggeltől estig. Meg moziba járunk. — Na, most egy kényes kér­dést: mennyi adót fizet? — Ki lehet bírni, csodál- kozni fog, de nekem nem az adó összegére van panaszom, hanem a bürokráciára! Szám­talanszor megtörtént, hogy be­mentem a tanácshoz, adót fi­zetni. Külön megkértem az illetékest, hogy nézzen utá­na, mindent kifizettem-e? A megnyugtató válasz után ha­zajöttem. Két nap múlva jött a felszólítás, hogy fizessek be haladéktalanul még ennyit, ilyen, vagy olyan adó címén. Hát kérdem én: nem lehetett volna ezt egyszerre elintézni? S ilyen eset többször is elő­fordul. Meg olyan is, hogy ugyanarra a kishaszonbérleti földre kétféle összegű adót kérnek tőlem ... — De ha már itt tartunk, el­mondom még egy panaszomat. Említettem, hogy volt ne­künk körülbelül 800 négyszög­öl kishaszonbérletünk. Kuko­ricát termeltünk rajta, a hí­zóknak. Ezt az ősszel leadtuk, mert nagyon messze volt. He­lyette kértünk a közelben egy holdnyi olyan vizenyős terüle­tet, amelyen kultúrnövény nem él meg, hogy ott saját szükségletre fűzfát telepíthes­sünk. A kérvényünkre — sajnos —, a mai napig sem kaptunk választ. — Mit kíván ezák után 'az új esztendőtől? — Méltányos adót. egészsé­get, sok megrendelést és egy holdat — itt, a Földön! Nyiri Éva

Next

/
Thumbnails
Contents