Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
1958. JANUAR 12. VASÄRNAP "\’1f írton A vállalatnál az elmúlt években — sőt ez év első felében is — a termelés nem volt ütemes. Az utóbbi időben azonban a dekádonkénti tér. tnelés meglehetősen egyenletes. Az első dekádokban általában a havi terv egyharmadát teljesítik. Az elmúlt évben hónapról hónapra túlteljesítették a tervet. 1957. harmadik negyedében lényegében elérték az 1956-os harmadik negyedévi színvonalat. A termelés növekedésé nem elsősorban a létszám, hanem mindenekelőtt a termelékenység növekedésével Magyarázható. A múlt év végén a termelékenység hónapról hónapra Javult és elérték, majd túlhaladták az 1956. évi színvonalat. A termelékenység növekedé-- sével egyidőben emelkedik a munkások átlagkeresete is. Ha az 1956, III. negyedévi munkás átlagbért 100 százalékosnak vesszük, 1957. III. negyedévére 12,4 százalékkal emelkedett a munkások átlagbére. Húsbavágó nehézségek Az eredmények láttán úgy tűnik, (hogy ebben az üzemben minden rendben van, pedig koránt sincs így. A gyár építésekor elmaradt az iparvágány építése. Ez évente mintegy 600—700 ezer forint többletkiadást jelent. Már elkészült az iparvágány tervdokumentációja, az építési engedélyt is megszerezték. Reméljük, ebben az évben már a vágány is elkészül. Körülbelül egymillió forintba kerül az új iparvágány. Építési költsége a megtakarítások révén két és fél év alatt visszatérül. Sok panasz van az áramellátásra. Pedig az árammérők — kivált a különlegesek — hitelesítéséhez nagyon fontos a megfelelő áram biztosítása, ami a hálózatról szinte lehetetlen. A hároméves terv keretében kívánják megépíteni az új kazánházat és a turbinatelepet, amely gazdaságosan oldja meg az áramellátás zavarainak saját erőből történő kiküszöbölését. Az egyedi műszerüzemre és a TMK-ra, valamint a megf.e lelő raktárhelyiségekre nem gondoltak a gyár tervezői, annak idején. Az idén a gyár saját építőipari részlegével beíe jezi a készáruraktár építését Különböző átcsoportosításokkal igyekeznek megoldani minden üzemrész megfelelő elhelyezését, de a végleges megoldáshoz beruházásra lenne szükség. A többtermelés nyomában: A GÖDÖLLŐI GANZ ÁRAMMÉRŐGYÁRBAN Eszi, nem eszi, nem kap mást Legtöbb panaszt talán az anyagellátásra hal'ottulc. Régóta vajúdó problémája ez a gyárnak. Köztudomású, hogy az árammérő inkább munkaigényes, tehát viszonylag kevés anyag szükséges hozzá. Ennek ellenére a KOHÉRT, a gyár hengereltáru, (pl. mélyhúző- lemez), valamint színes- és könnyűfém félgyártmány-rendeléseit nem a más, exportra gyártó vállalatokéhoz hasonlóan ütemezte, holott ez az üzem túlnyomóan exportra gyárt. Az is baj, hogy a gyártó vállalatoknak jogukban áll a megrendelt mennyiséget a negyedév végére szállítani. Az említett anyagokból negyedéves előretartás elképzelhetetlen. Ezért csak hosszas utánjárással biztosítható az alkatrészgyártó üzemeik folyamatos anyagellátása. Fokozott nehézséget jelent, ha a félgyártmány gyártó vállalatnak közvetlen exportprogramja van. Ilyen esetben a belföldi rendelőket elhanyagolja és nem egy esetben 4—6 hétig szünetelteti a szállítást. Elmondták, hogy finomlemezből évenként körülbelül 50—60 tonnát nem megfelelő minőségben, vagy méretben kap az üzem. Visszaadni nem tudja, mert másikat nem kap, hisz nagy a kereslet, de kicsi a kínálat. A gyártó vállalat — úgy látszik, nem is nagyon törődik a minőséggel — eszi. nem eszi, nem kap mást alapon. Ideje lenne már rendet teremteni az alapanyaggyártás terén is. H osszabb időn át vizsgáltuk a gödöllői Ganz Árammérőgyár a Ganz Árammérőgyár Budapesten. Mivel kicsinek bizonyult munkáját. A többnapos látogatás tapasztalatait cikksorozatban adjuk közre. Kérjük olvasóinkat — szakembereket és fizikai dolgozókat egyaránt — kísérjék figyelemmel a gyárról közreadottakat. Bláthy Ottó Titusz, magyar mérnök, műegyetemi tanár 1889-ben elkészítette a világ első árammérőjét. Ennek a súlya még mintegy 25 kiló volt, a mostani fejlett típusok egy kiló 85 dekás súlyával szemben. 1945 előtt hazánkban három gyár foglalkozott árammérő gyártással. 1949-ben összevonták ezeket és belőlük alakult meg a rendelkezésre álló hely, új gyárat építettek Gödöllőn. 1050- ben ide költözött a gyár. Az itt eltöltött hét esztendő alatt alkották meg a világ- viszonylatban is első helyen álló, négyszeresen terhelhető egyfázisú árammérő típust (Mondl—Vecsei Kossuth-dijas mérnökök konstrukciója). A későbbi években kialakították e típus háromfázisú változatát, majd a különleges mérőtípusok kialakítása felé fordultak. A jövő útja mindinkább ebbe az irányba vezet. A KOHÉRT-nál szóvátettük a panaszokat Felvilágosítottak bennünket, hogy nekik a gyártásba nincs beleszólásuk. Csak azt adhatják, amit az ipar szállít Elleniben a KGM Vaskohászati Igazgatósága illetékes az ilyen panaszok orvoslására Itt azt kérték, közöljük a gyárral, minden panaszával forduljon hozzájuk, megjelölve, hogy mikor, honnan és milyen adagból kapták a hibás anyagot, vagy mikor késett a szállítás. Az igazgatóság ennek alapján megteszi a szükséges intézkedéseket, Hite, hogy eddig ezt nem tették meg az árammérő- gyár illetékesei. A zománchuzal és szerszám- ellátás szintén hiányos. A Szerszámkészletező Vállalatnak pedig szinte monopol-helyzete van — mondták a gyárban. Ebben az ügyben beszélgettünk a 1 Szerszámikészletező Vállalat il-l letékeseivel, ahol elmondták, 1 hogy a szerszám nem gazdái- 1 kodás alá vont cikk, ezért szer- | ződésre nem kötelezhető. Ennek | ellenére bekérik a vállalatok 1 igényeit. Kapacitáshiány gátol- | ja a vállalatok megfelelő ki- | elégítését. A jelentős behozatal 1 ellenére sem tudnak minden 1 rendelést teljesíteni. Szívesen 1 vennék, ha a Ganz Árammérő- § gyárból felkeresnék a Szer- | 8j|| ‘ JÉi számkészletező Vállalat veze- | f$ÉT ^ tőit és cikkféleségenként kő-1 zösen megnéznék, miben lehet- | ne segíteni. Ezt a lehetőséget | sem szabad elmulasztani. Egyik hiba a másikat szüli dolgozók igen tekintélyes része nem követte a gyárat. Ezeknek helyét tanulatlan, gyakorlatlan, főleg mezőgazdaságban dolgozó munkaerővel kellett betölteni. A gyár dicséretére válik, hogy a hét esztendő alatt új ipari munkásréteget nevelt magának, amellyel olyan 'kiváló árammérőket gyárt, amelyek a világ minden részébe eljutnak. Kapitalista üzemek gyártmányaival állják a versenyt ezekkel az új munkásokkal gyártott árammérőink. A verseny egyre fokozódik és ez a munkásgárda a műszakiakkal együtt képes lesz megoldani a gyártmányok további tökéletesítését. — Nem volt könnyű megtanulni a mesterséget — mesélte Ellenbacher Mihály, aki szintén ebben a gyárban vált munkássá, ponthegesztővé. Segítettek a szaktársak. Megmagyarázták. mit, hogyan kell csinálni. Persze szívósság, szorgalom és akaraterő is kellett, hogy az ember megszokja az új életet. Molnár József tehenészből sajtológép-kezelő lett. — Bizony nehéz volt leszokni a régiről. Eleinte még a gép bekapcsolását sem érteltem. De barátokra találtam a régi szaktársakban és átsegítettek a nehezén — mesélte. Pálvölgyi Károlyné is szak- társai segítségével vált munkássá. Ö is nehezen birkózót» meg a kikerülhetetlen zökkenőkkel, de volt akaratereje hozzá. Szakmai tanfolyamokon Is tanították azelőtt a dolgozókat a mesterségre. Most nincs szakmai képzés az üzemben Az igaz, hogy a 21 technikumba járó közül sokan fizikai munkások, öten egyetemre, heten gimnáziumba járnak, de ez kevés. Az ellenforradalom óta eltelt idő elég volt, hogy legyűrjék a termelési nehézségeket. Most már ideje tovább menni és ismét megkezdeni a szakmai oktatást. Erre annál inkább szükség van, mert a betanított munkások szeretnének szakmunkássá válni, a szakmunkások pedig fejlődni akarnak, hogy lépést tudjanak tartani a gyártmányok további fejlődésével. Rosszak a lakásviszonyok A lengyel porcelángyártás H A gyár Gödöllőre helyezései megoldott égy nagy problé-| mát, de kettőt szült. A régi5 A walbrzychi „Kraysztof“ porcelángyár termékeit jól ismerik és kedvelik Lengyelországban és külföldön is. A gyárnak és Gödöllőnek is | egyik legégetőbb problémája a | súlyos lakáshelyzet. Országos | jelenség ez, mégis többet kel- ! lett volna tenni. | Gödöllőnek 1942-ben 10 000 1 lakosa volt. 1956-ban 21 000- ! re emelkedett a lélekszám. Ez 1 idő alatt lényeges lakásépítés | nem történt. 1957. év végén | mintegy 40 lakást adtak át | Gödöllőn. Ebből az árammérő- I gyár mindössze nyolcat kapott, | holott dolgozóinak háromne- | gyed része gödöllői. Még a ki- ! helyezése előtt ígéretet kapott | a gyár, hogy dolgozóinak elhe- ! lyezésére lakásépítési hitelt | kap. Ez azóta ígéret maradt. | Emiatt aztán igen sok jó dol- | gozó elhagyta a gyárat és má- I sutt vállalt munkát. A gyári I szakszervezet kislakásépítő | szövetkezet szervezésével I igyekszik segíteni. Ezzel is a | szükségletnek csak kis töredé- 1 két sikerül megoldani. Hisz ez 4 z idősebbek még emlékezni nek rá, a fiatalok már csak könyvekből ismerik a szó- zadeleji .Aranykort?’, a fe- renczjóska-világ sokat emlegetett, félkrajcárért tíz zsem- lés. tejben-vajban fürdő „ká- naánjáit”. — Az volt a szép idő — siránkozott a minap is egy idős, magát úri embernek szerénykedő volt malomtulajdonos. — Akkor — bizonygatta — legalább élni hagyták az embert. Most? — legyintett lemondóan — jobb erről nem is beszélni. A múltkoriban véletlenül !kezembe került Antal Gézámé: Túl a palotákon című riportgyűjteménye, amely „kissé" tárgyilagosabban ítéli meg a századforduló utáni békevilágot, mint azt a malmát sirató öregúr teszi. A könyv még 1913-ban — tehát abban az úgynevezett „régi jó békevilágban” — látott napvilágot és megrázó őszinteséggel tárja az olvasó elé a fényes paloták árnyékában meghúzódó nyomort, ahol „az örök bánat, az örök fájdalom él és hal". A könyv lapjait forgatva egyszeriben szertefoszlanák a krajcáros világról alkotott hamis illúziók. ,~Amit megírtam — írja előszavában Antal Gézámé —, abban semmi sincs kitalálva, azt mind láttam, végigéltem.” Két egymástól fkülönböző világ tárul elénk a könyvből, az egyik a palotákban élők fényűző élete, a másik, a nincstelen, kisemmizett nép világa. „A belső városban fényes bál zajli’:, százezreket érő ékszereket hordanak Budapest szépasszonyai, odakint a barakkokban két pint borért adja el feleségét a Kacsintáné ve- je." Moh a „tépi saéft i" Amíg a milliomos lánya fényes esküvőjét tartja: a gyermekbíróságon találkoznak anyák és leányaik.. Anyák, akik mégegyszer el akarják adni fejletlen lányukat, lányök, akik már maguk részére akarnak keresni. „Gazdagot temetnek — olvassuk tovább —■, díszes méltósággal halad a pornpes fu- nebres felvirágzott kocsija; tompán kopog a lovak patkója a Maglódi úton, viszi az éjszakában a furgon az „ingyenhalottakat”. A dúsgazdagok tengeri fürdőre indulnak elkényeztetett gyermekeikkel, „a proletárgyerek egy félkerekes korcsolyával nyaral a Mária Terézia téren”. Az Andrássy út csillogó automobiljai újabb ellentétre döbbentik a valóságot kereső riporternőt. ,.Angyalföld ifjúsága is kocsin utazott egyszer, mert jött a háziúr és bútorszállító kocsin kilakoltatta az egész házat.” „Sdkféle a pesti kenyér — olvashatjuk a könyvben. — Van puha, fehér és van keletien, savanyú, fekete, mint a sár. Van. aki finomízű sültekhez eszi a maga jó kenyerét, van aki a könnyeivel sózza meg.” A proletár gyér ekeknek még fekete kenyérből sem jut elegendő, pedig már szinte óvoiáskorüktól dolgoznunk kell. — Vajon milyen munka várt rájuk? — kérdezheti a mai olvasó. Salakszenet, vashulladékot, szemétdombokról papírt kellet lopniok. „Némelyik órákig áll, hogy észre ne vegyék, Egy kislányt láttám a dombon, éppen az őrbódé mögött, a bódén kívül leste, hogy hallja-e ott bent vaókolódni a nagy subás embert, az őrt? Ha igen, akkor rohan és eltűnik a salakhegyek közt, mielőtt az őr kijön. Ki tudja, mióta állt ott lesben, zsákkal a kezében, didergett a kis kendő alatt és fogát is összeverte a nagy hidegtől, várta, leste mikor lehet háncsot lopni.” Túl a palotákon a házasságok sem a mennyben köttettek. A Dohány utcai templomban az esküvőidnek hétféle díjszabásuk volt, aszerint, hogy a házasodók lámpával, gyertyákkal, gázlámpákkal, kórussal, vagy főpap és főkántor segédletével kívánták-e a szertartást. „Ez a díjszabás mutatja — jegyzi meg a könyv írója“ —, hogy a földi boldogságnak azt a részét, amelyet a templom útján az istentől várnak az emberék, ugyancsak óvatosan és nagy körültekintéssel mérik és adják. Tarifák szerint röm- dülnek a prédikációk, sőt tarifák szerint tartja ki szép hosz- szan, vagy adja rövid lélegzettel a pap a szónoklaton belül a mondatokat is.“ A riport két esküvőről számol be. Az elsőnél díszes násznép állja körül az oltárt, drága ruhákban, frissen vasalt frakkokban. A pap ünnepélyes pózzal, lendületesen beszél. A díszes esküvő után következik a szegényes, a hatodik, vagy hetedik skála szerint való. „Kis násznép, szerény közönség, de a templom milyen meglepően fényes! Mennyi gyertya ég! A szegény embernek ilyen wuwy megiiszieueiesi- — jegyzi meg a riport írója. Lassan kezdődik a szertartás, a fiatal pár a kivilágított templomban büszkébben lépked. A hangulat emelkedettebb, az egész násznép sokkal többnek érzi most magát. „Dé jaj, ez csak egy percig tart! Már felfedezték a tévedést. Gyors ordrét adnak a lámpás embereknek: Eloltani az összes gyertyákat!“ És mialatt a pap összeadja az egyszerű párt, egyre fogy a gyertyafény, fogy mint a szegény ember hirtelen öröme. „Homály borulna a templomra — fejeződik be az esküvői riport —, a szegénység kietlen homálya, ha fenn a kupola színes üvegein nem játszanék a napsugár, kékes, rózsaszínű és zöldes színpompával pazarul és gazdagon telesugározva a templomot is —, mert annak nincs skálája, azt nem tudták eloltani." Nyomor, 'kétségbeesés, szegénység szülte tragédiák megannyi változata vonul fel ebben a könyvben, vádolva a gazdag paloták parazita urait. A hajléktalanok menedékhelyétől a rendőrségi őrszobáig, az ingyenbetegek nyomorúságos kórtermétől a jeltelen sírokig felvonul a kisemmizettek szerencsétlen hada. A kilencéves anyátlan, apátián gyerek azért tör be a játékboltba, mert ő is játszani akar, a gellérthegyi öngyilkosnő azért dobja el húszéves életét, mert a társadalom tartüffösSködő moráljától félve, nem meri világra hozni gyermekét... Túl a palotákon, a csillogó fények árnyékában így zajlott az élet 50 évvel ezelőtt, abban a régi „jó világban“. Súlyán Pál a gyár a fiatalok gyára. Dóig»» zóinak többsége 30 éven alulit Még az igazgató, a főmérnök és a főkönyvelő együttes kora sem éri el a 100 évet. Sok fiatal még családi körében lakik, de ezek hamarosan családot alapítanának, ha erre meglenne a módjuk. Felvetődik a kérdés: nem lenne helyesebb Budapest ilyen mérvű fejlesz, tése (helyett inkább az úgynevezett peremvárosok fokozottabb fejlesztése? Ez a gondolat különösen időszerű lehet most, amikor Budapest túlnépesedésének megakadályozása van napirenden. Most nem telik arra, hogy egyesapásra megoldódjék a súlyos lakáshelyzet. Az viszont helyes lenne, ha Gödöllőn is és a gyárban is gondolkoznának azon, hogyan lehetne saját erőből minél több lakást építeni. Hossz a közlekedés A kiköltözés szülte problémákból továbbiak születtek) Sok dolgozó kénytelen naponta Budapestről bejárni a gyárba a BEV vonatain. Panaszolták, hogy az utazás naponta oda- vissza, több, mint két órát vesz igénybe. Sok-sok tárgyalás után sem sikerült elérniük) hogy a kritikus időpontokban állítsanak be sebesvonatokatj A BEV főnökségen úgy tájékoztattak bennünket, hogy a Ganz Árammérőgyárnak már sok kérését teljesítették. Sajnos a pálya nem alkalmas arra, hogy nagyobb sebességgel közlekedjenek rajta a vonatok Sokféle kérés futott be a főnökségre. A közeljövőben less egy menetrendi tárgyalás, amelyre az árammérő képviselőit is meghívják. Viszont azt kérik, hogy a gondosan mérlegelt igényeket jóval a menetrend elkészítése előtt adják be a főnökségre. A dolgozók jelentős része % környékbeli falvakból jár dolgozni a gyárba. Egyeseknek többet kell utazni közelebbről, mint a budapestieknek. A gyár vezetői tárgyaltak a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium képviselőivel, de csak annyi eredményt sikerült elérniük, hogy a máriabesnyői autóbusz most már bemegy a gyárba. Egy autóbuszvásárlási engedélyt kér a gyár, ezzel meg tudná oldani még nagyon hátrányos helyzetben levő dolgozóinak be- és hazaszállítását. A KPM illetékes osztályán közölték velünk, hogy a tárca foglalkozik a kérdés megoldásával. Jelenleg kocsihiány miatt nem tudják a kérést teljesíteni, de még ebben az évben, ha a megrendelt kocsikat megkapják, körülbelül a második negyedév végén, a harmadik negyedév elején a MAVAUT kezelésében közlekedő kocsikkal megoldják a Ganz Árammérőgyár problémáját is. Biztosítsak a művelődési. szórakozási lehetőségeket Gödöllőn egy mozi van. A gyár szép kultúrteremmel rendelkezik. Két év után hiába lendül fel itt az élet, ritkán járnak el a rendezvényekre a dolgozók, mert a gyár elég távol esik a községtől. Igaz az is, hogy a könyvtárnak 830 rendszeres olvasója van. de ezek a lehetőségek korántsem kielé- gitőek. Munka után kevés embernek van kedve két óránál többet utazni azért, hogy Budapesten megnézzen egy színházi előadást. Mi lenne a megoldás? Az 1755-ben épült neobarokk volt királyi kastély jelenlegi lakói rövidesen kiköltöznek az épületből. E kastélyt műemlék jel. legének megőrzése mellett úgy hasznosíthatnák legcélszerűbben, ha járási művelődési házzá alakítanák át. Ebben a színházi előadásokra alkalmas terem is lenne. Itt elhelyezhetnék a járási könyvtárat, a múzeumot, a sportegyesületeket, stb. Olyan kulturális központot hozhatnának létre, amely egy ilyen nagy község életében nélkülözhetetlen. Ezek a gödöllői Ganz Áram- mérőgyár dolgozóinak legfontosabb és legégetőbb kívánságai. Reméljük, hamarosan valósággá válnak. Farkas István — András Endrt i /
