Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

1958. JANUÁR 11. SZOMBAT *rst HE 4. iZCirlap Viuj|A ide, irízsga oda, annyi időt raégl?. lehet szakítani, ho£F egymás szemébe néazüuK,,, Folyékony vaj és tubusos krémsajt A tejipar arra törekszik, hogy a tejtermékek minél na­gyobb választékban kerülje­nek forgalomba. Most fejeződ- | tek be a kísérletek a folyé- j kony vaj és a tubusos krém- j sajt gyártására. A csomagoló­anyag beszerzése után rövide­sen forgalomba kerülnek a» újdonságok. ( TÁPIÓSZELE At tik birodalmának székhelye? A TAPIOSZELEI MÚZEUM AZ ÁSATÁSOK SZÜNETÉBEN WHISKY ~ MIDIT GYÓGYSZER Charles Rob londoni gya­korló orvos várószobája min­dig zsúfolt. A kiváló specialis­ta ugyanis felfedezte, hogy egyes rendkívül fájdalmas em- boliás rohamok legbiztosabb gyógyszere — a whisky. „Ezeknél a bántalmaknál — jelentette ki Rob doktor — feltétlen nyugalomra van szükség. A legtökéletesebb ■nyugalmat az alvás nyújtja, viszont a legjobb altató és fáj­dalomcsillapító — a whisky... A betegeknek ismételten fo­kozott adagókat írok elő, per­sze figyelembe veszem, ki ho­gyan bírja az alkoholt.” „A whisky bármely gyógy­szerkészítménynél különb or­vosság — fejezte be magyará­zatát. — Ezenkívül — fűzte hozzá — használata is kelle­mesebb.” AZ ÉRTELMISÉGI KLUBOK MŰSORÁBÓL NAGYKOROS, január 14: Mező­gazdasági fejlesztési tervünk. Elő- adó: Papp László. Január 21: a szovjet pedagógia 40 éve. Előadó: Dr. Belitzky Já­nos. iskolaigazgató. Január 28: a világirodalom leg­szebb verseiből. Nagy Marienne cxöadóművésznő előadói estje. CEGLÉD, január 25: A mester­séges hold. Előadó: Bitter Nándor tanár. VÁC. január 22: A nemzetközi geofizikai év. Előadó: Dala László, a Természettudományi Közlöny íelelős szerkesztője. 1923 tavaszán hiába hívta lel a figyelmet e sorok írója a ró­mai adatok alapján készült XVIII. századi nürnbergi Koe- ler térkép-atlaszra, amely a Duna—Tisza közén, Partiscum- tól (Kecskeméttől) északra, a mai Tápiószele és Tápiószent- niárton magasságában egy Pes­simum nevű nagy kelta várost jelez. . Pár évvel később a tópiósze- lei szkita-temetőben is hiába állapították meg a sok kelta be­folyást. Az illetékes fórumok hallgattak, vagy csak annyit mondtak: „keltákat keresni ott kissé merész dolog.“ De a tápiószelei múzeum te­raszán, úgy látszik, nem hiába van kifüggesztve az alvilág urának, Plútónak két stuccó- ja, az utóbbi években olyan egymásutánban bukkannak fel Tápiószele határában itt is — ott is kelta sírok, mintha csak valami rejtélyes földalatti ha­talmasság paracsolná őket napvilágra az igazság védelmé­re és bizonyítására. Előbb hat csontvázas kelta sír, utána egy urnás és Mbpereces sír. leg­utóbb pedig egy éjjeli hídépí­tés által feldúlt csontvázas sírból került ki kelta edény. Az már nem kétséges, hogy Tápiószele határában van Európa legnagyobb szkíta“ temetője, ez viszont érthetővé teszi, hagy.a kelták, akiknek foglal­kozása a szkítákéval pompá­san kiegészítette egymást, a Duna—Tisza közének miért éppen ezen a helyén teleped­tek le? Az pedig még termé­szetesebb, hogy Attila, az ösz- szes „szkítáknak” királya — akinek hunjait az Attilához BOZONTOS BOGOZÁS (ÍGY IRTOK TI!) * z utóbbi idő­ben annyira szépen, tisztán, közérthetően, pon­tosan, jó fogalma­zással, helyes ma­gyarsággal beszé­lünk és írunk, hogy az szinte már képtelenség. Mert hogyan is lehet megrontani azt a gyönyörű zsargon nyelvet, amelynél csodálatosabb nincs, hiszen az képezi az írogató emberek kenyerét, szalonnáját, zsír­ját, ez gondoskodik családok eltartásá­ról. A múltkor is egy értekezleten oly csodálatosan röpködtek a sza­vak, oly édesde- den, hogy még el is szundítottam, már pedig az álom, az' alvá- szat nagyon jó do­log. Szóval, ki kell küszöbölni a hi­bákat, át Ifceíl po­litizálni a felmerü­lő kérdéseket és élére kell állítani a dolgokat, mert enélkül mindig egyhelyben topo- gunk-tipegümk s nem jutunk előre, pedig az volna a döntős kérdés, hogy mindig mesz- szebb és messzebb­re lássuk, hogyan is mentek a dol­gok minálunk. Mert anélkül se­hogyan sem lehet megvalósítani azokat a terveket és feladatokat, amelyek munkánk fő irányát képe­zik. Éppen ezért ar­ra kell irányt ven­nünk, hogy kitár­gyalva a kérdése­ket, globálisan megvizsgálva a je­lenlegi körülmé­nyeket, arra a megállapításokra jussunk, hogy ter­vezés nélkül nem lehet jó munkát végezni, mert a jó tervezés, főleg a jól átdolgozott tervek képezik munkánk fő irá­nyát, amely irány­ban kell halad­nunk, hogy meg­valósítsuk azokat a konkrét felada- tőkat, amelyek előresegitiik, hogy a fő feladatok ma­radéktalanul meg­valósuljanak . . . Mert ilyen az élet, az megy a maga útján és nem törődik azzal, hogyan történnek a dolgok, márpe­dig nekünk tö­rődni kell az előt­tünk álló tokkal és ki kell _ tárgyalni a dolgo-1 kát, hogy minél si-1 mábban haladjunk \ előre, mert tudják 1 az elvtájrsak, hogy | az út az görön-1 gyös, sziklás, me-| redek, bozontos s \ nem könnyű el-1 igazodni, hogy | megtaláljuk a he-1 ly.es kifejezéséket, | nekünk pedig any-1 nyi, de annyi sok | időnk van és olyl csodálatosan be-1 szélünk és írunk f szépen, helyesen, § hogy az már bor-f zalom. Mennyivel szebb | a zsargon, ezért § csak annyit mond-1 hatok, elvtársak, f hogy maradjunk | a zsargonnál! (g. s.) 1 utazó Priskos Rhetor útleírá­sában negyvenegynéhányszor nevezi szkítáknak, — a Duna —Tisza köze e legnagyobb és valószínűleg legműveltebb kel­ta—szkíta helységének határá­ban állítatta fel tornyos fapa­lotáját. Azok után, hogy Tápiószent- márton határában nemcsak Attila palotájának helyét, ha­nem a palota őrzésére egy kö­zeli folyó medrébe épített ró­mai szabású katonai erődöt, s a királyi domb másik oldalán, egy mocsár szélén, szintén ka­tonai erődnek sejthető nagv építmény alapköveit sikerült megtalálni, mely utóbbi hely­ről a Tápiószentmórtonban lá­tott római fürdőkövek is kike­rülhettek, a két erőd között volt nagy gyűrűs táborhelyet, amelyet azóta túlnyomórésaben elrónáztak, talán kár is emlí­teni. Éppúgy szükségtelen külön hangsúlyozni azt is, hogy az Attilánál járt Priskos Rhetor álja a Dunától a Duna—Tisza kö­zén pontosan a tápiószentmár- toni határban megtalált palo­tahelyig — a ma már világhí­rű „szkita“-szarvas lelőhelyéig — vezetett. Dehát az isten szerelmére, miért nem ásnak ebeken a he­lyeken — kérdezheti az olva­só —, ha a hűn székhely kér­dése ilyen biztosan el van döntve? Ennél a kérdésnél — ha sza­bad e sorok írójának is véle­ményt mondani — a takaré­kossági szempontok mellett fi­gyelembe veendő az is. hogy ezeknek a világraszólóan érde­kes helyeknek ásatásával csak olyan több éves szovjetunió­beli tapasztalatokat szerzett fiatal régészt lesz tanácsos j megbízni, aki e sorok írójának : szerény tanácsait is hajlandó j lesz meghallgatni. Egy ilyen fiatal régészre tehát türelem­mel várnunk kell. Várhatunk is nyugodtan, mert a tápiószelei múzeumban nem szünetel a munka addig sem. Tavaly szorgalmasan folyt az 1956-ban egy — azóta külüföldre távozott — osztály- vezető által elhirtelenfcedve le­bontatott, s általunk helyreál­lított régészeti kiállítás tovább­fejlesztése, a főépület kiállítá­sainak költségmentes frissíté­se, s az állandóan szaporodó múzeumlátogatóknak kisebb előadásokkal „fűszerezett“ ve­zetése. A múzeumlátogatók száma 1957-ben meghaladta a 7000 főt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére kiállítottuk a múzeum által őrzött régi pipa- gyűjteményt is, amelynek tö­rök, s XVII—XYIII. századi történelmi vonatkozási! pipái i I egyedülállóvá teszik a gyűjte­ményt. A XVIII. századi orosz —magyar barátság hangsúlyo­zására a gyűjtemény központ­jába állítottuk Nagy Péter cár­nak I. P. monogrammo6 pipá­ját, amelyet Mériássy Ádáim — volt kuruc ezredes — táborno­kának a pruti békeszerződés körüli szolgálataiért ajándéko­zott. (Erről a pipáról, meg a Rákóczi-pipákról külön is megemlékezünk majd egy al­kalommal a lap hasábjain.) Tudományos dolgozat is ké­szült 1957-ben a tápiószelei múzeumiban a Rákócziak Le­hel-kürtjéről, amely dolgozat szintén a nyilvánosság elé kí­vánkozik. A nagykátai járási népművelési aktíva tápiószelei értekezlete alkalmával 1957. december 2-án a múzeumban már elolvastatott. Végül nem hagyhatjuk emlí­tés nélkül, ho;gy népművelő munkánknak legtöbbre érté­keljük azt a részét amelyet a gyermekek tanítására es jellemük nevelésére fordítunk. A gyermeknapot tavaly is a múzeumban tartották meg. A műsoros előadás színpadául a múzeum terasza szolgált, a gyermekek megvendégeiése pedig 1500 friss kiflivel, bősé­ges -tejesít ávéval és cukorka csomagokkal a múzeum park­jában történt. A gyermekek és az if júság részére a természetrajzi terem­ben olvasó és játszó asztalt rendeztünk be, elmeélesítő já­tékokkal. Ma már bajosan tudnánk megmomdteini, hogy a gyerekek szeretik-e jobban a múzeumot, vagy mi szeretjük jobban kis látogatóinkat. Blaskovich János .............—......................................................................... I SZIKVÍZÜGY | A múlt év gszén szákvíziizem létesüli Csobánkán. | végre! — sóhajtott fel minden lakos, és bizonyára a nyá- | I ron a turisták is örömmel isszák majd kútvíz helyett szó- | I (Iával a málnaszörpöt. Hanem az örömbe üröm is vegyiül, mert az üzem nem | 1 ad házhoz szódavizet, nem cseréli az üvegeket. Ezt azzal | 1 indokolják az illetékesek, hogy a házaknál nemcsak fehér | | üveg van, hanem kék is, vagy mintás. Mert ugye ezeket § I az üvegeket nem tudja megtölteni a gép. vagy isten ments. | I egy régi „maszekiiveg"’ a mai szocialista üveg mellé kerül. f 1 s megfertőzi azt idealisfa szénsavval. Mással mivel is le- | I hetne indokolni a csere lehetetlenségét? Olyan sok szódás- f 1 üvegünk van, hogy a régieket eldobhatjuk? Az emberek | I vegyenek újat, 25 forintért darabját, akkor aztán lehet ^ | cserélni! Mert a szabály az szabály. Az ember kérem, Csobán- f 1 kán nem ihat akármilyen üvegből szódavizet! Miért pusztult el a Pamir 80 tengerésze A lübecki ten­gerhajózási hivatal képviselői előtt immár negyedik napja folyik a „Pamir’’ vitorlás iskoláhajó ka­tasztrófájának vizsgálata. A hajó — mint jelentet­tük — 1957 szep­temberében az Azóri-szigetek kö­zelében viharba került és elsülj/- lyedt; a fedélzeten tartózkodó le­génységből és ten­gerészkadettek- ből csupán hatot sikerült megmen­teni. Tengerhajózási szakértők, hajós- kapitányok, me­teorológusok, va­lamint a kataszt­rófát túlélt hat tengerész vallo­másai alapján kezd kialakulni a súlyos szerencsét­lenség képe. A vallomások szerint a hajó Dél-Amerikában — annak ellenére, hogy csupán bú- zaszállitásra volt alkalmasnak nyil­vánítva — több mint ezer tonna árpát vett fel. Az árpát a szakértők igen veszélyes ha­jórakománynak tartják, mert könnyű, könnyen ömlik a hajó egyik oldalára és ezzel lehetetlenné teszi a hajó kor­mányzását. Ezt csak tetézték még azzal, hogy a ha­jó egyensúlyban tartására szolgáló úgynevezett mély tartályokat, ame­lyekben 750 tonna vizet kellett elhe­lyezni, szintén ár­parakománnyal töltötték meg. E rakomány súlya azonban csupán 450 tonna volt. Így a hajó rendkí­vül ingatag jára­túvá vált s a rá­törő viharban vi­szonylag könnyen felborult. Ez a 450 tonnás árpatöbb­let 60 000 márka többletbevételt jelentett volna ® hajózási társaság­nak. így azonban gyakorlatilag ez volt az egyik alap­vető oka a 80 ten­gerész pusztulásá­nak. SzaSkértő körök- ben felhívták a fi­gyelmet arra is* hogy az 1905-ben épített „Pamir” már hosszú évek óta nem felelt meg a korszerű tenger- hajózási követel­ményéknek és ré­gen a kiöregedett hajók temetőjében lett volna a helyei Egyes megfi­gyelők véleménye szerint a hajót a hajóstársaság azért tartotta) még üzemben, mert több mint kétmil­liós összegre bizto­sította és ezt az összeget a társa­ság nem kaphatta volna kézhez, ha a „Pamir’’-t kivonja a forgalomból. Több mint száz községben szerepelnek a téli hónapok alatt a Pest megyei Petőfi Színpad társulatai Az új esztendő első napjai­ban új kulturális intézmény alakult Pest megyében: a me­jfßlfl'dü— *••"•»«>«..................................................hu..,.,..,.s gyg,j Petőfi Szífipcici Feladata | hogy művészi színvonalú, s a | falusi lakosság érdeklődésé- ! nek megfelelő műsorokkal ke- ! resse fel Pest megye közsé- ! geit, Négy társulata a téli hó­VIZSGÁK IDE JEN A gödöllői Agrártudományi Egyetemen folynak az első félévi vizsgák. Az első négy évfolyamon közel 1000 hall­gató vizsgázik. Az V. évfolyam hallgatói a februári ál­lamvizsgára készülnék. napok alatt száz-százhúsz he­lyen szerepel. Két társulat ze­nei műsorral — magyar nó­tákkal és népdalokkal, illetve operett- és operarészletekkel lép fel, a harmadik mai tár­gyú magyar színdarabot ad elő, a negyedik pedig báb­együttes. Fokozott segítséget kapnak a méhészeti szakcsoportok Bede Ildikó. Jugyi Emilia, Schüz Klára a rovarok anató­miáját tanulmányozzák mikroszkópon. | Az Országos Méhészeti Szö- ! vetkezeti Központban pénte- ! hen a földművesszövetkezeti | megyei szaktitkárok részvéte- | lével értekezletet tartottak, | amelyen a SZÖVOSZ decem- | berben megtartott IV. kong- I resszusának határozata sze- ! rint megvitatták, hogyan le- ! hetne minél nagyobb mérték- I b®11 fejleszteni a méhészete- ! Jövőben a földművesszö- ! vetkezetek fokozott segítséget | adnak a méhészeknek, s külö­nösen a méhész szakcsopor­toknak. A fejlesztés érdeké­ben többek között intézménye­sen gondoskodnak a méhlege- lők fejlesztéséről, tavasszal közös nagy fásítási akciót szerveznek és intézkedéseket tesznek a közös vándoroltatás megkönnyítésére. Az értekez­let részvevői helyeselték, hogy a szakcsoportnak nyújtott szerződéses mézprémium fel- használásáról a szakcsoport tagjai ezentúl közösen dönte­nek. Teddi mackófiú létére bent lakik a léányszobában. Persze, « még kicsi és nem is élő. Ö a szoba kedvence. Böc Jenő tanársegéd vizsgáztat. A táblánál az együk negyedéves hallgató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents