Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

1958. JANUÁR 9. CSÜTÖRTÖK «ST MECTEI WC trial) ^Vagv részvét mellett kísérték utolsó útjára Kittenberger Káiniánt Szerdán délben a barátok, vadásztársak, a különböző tu­dományos intézetek dolgozói és az olvasók ezres tömege kísérte utolsó útjára Kitten- berger Kálmánt, a világhírű Afrika-kutatót, írót, a nagy vadászt a Farkasréti-temető­ben. 1882-ben Léván született Kittenberger Kálmán egy hét­gyermekes cipészmester csa­ládjában. A tanítóképző el­végzése után a tanárképző fő­iskola természetrajzi szakára iratkozott be. Nyári vakációi alatt a Nemzeti Múzeum ma­dártani osztályán dolgozott, hogy a szegény diákok nehéz útját járva, megszerezhesse a hivatásához szükséges alap­ismeretéit. Főiskolai tanulmá­nyait 1902-ben, elsősorban anyagi ótok miatt félbeszakí­totta és tanítói állást vállalt Tatragon. Még ugyanazon év­ben megbízást kapott egy af­rikai gyűjtő útra. Ezzel a meg­bízással kezdődött el tudomá­nyos pályafutása, a megpró­báltatásokban, kalandokban és sikerekben gazdag vadász-éle­te. Huszonöt év alatt hat af­rikai kutató utat tett. Együtt­véve 15 évet töltött Afrikában és öt évet Indiában. Utazásai­ról mindig gazdag állattani gyűjteménnyel tért vissza. Hazaküldött nagyvad- és ma­dárgyűjteménye, továbbá a lepkék és a rovarok ezrei — amelyek közül többet róla ne­vezték el —, a Nemzeti Mú­zeum Afrika-gyűjtemónyében őrizték értékes tudományos munkájának sikerét. Igen sú­lyosan érintette Kittenberger Kálmánt, hogy 1956 őszén, az ellenforradalom idején helyre­hozhatatlanul megrongálódott a gazdag gyűjtemény. Egész életében megmaradt népe ta­nítójának, s a tudomány ál­dozatkész művelőjének, igazi vadásznak. A sírnál dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Orszá­gos Erdészeti Főigazgatóság vezetője mondott búcsúbeszé­det. Elmondotta többek kö­zött, hogy Kittenberger Kál­mán példát mutatott életével Kittenberger Kálmán nagymarosi házában a ravatalon. arra, hogyan kell a kitűzött nemes célért áldozatokat hoz­ni, s hogyan lehet kitartó munkával, bátor szívvel min­den nehézségen, akadályon győzedelmeskedni. Ez a példa számunkra elsősorban azért értékes, mert Kittenberger Kálmán életének fő célja az volt, hogy eredményeit köz­kinccsé tegye. Ezért dolgozott fáradhatatlanul a Nemzeti Múzeum Afrika-gyűjteményén, ezért írta cikkeit és könyveit is. Munkájára minden hírve­rés nélkül felfigyelt az egész világ, s neve ott ragyog a •nemzetközileg is elismertek listáján. Életében sohasem Szerette a címeket, rangokat, s most a gyászjelentésben is csak a név áll: Kittenberger Kálmán. De ez a név él és ragyog a Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Természettudományi Mú­zeum nevében dr. Boros Ist­ván, a Természettudományi Múzeum főigazgatója búcsú­zott Kittenberger Kálmántól, a magyar természetkutatás ál­dozatos munkásától. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, a Művelődésügyi Mi­nisztérium, a magyar könyv­kiadás és az olvasók milliós tábora nevében, Besey Imre nyugalmazott igazgató-tanító, Kittenberger Kálmán 60 év előtti diáktársa pedig régi ba­rátai nevében búcsúzott el utolsó útja előtt a nagy ha­lottól. , Új burgonyafajta Maglódon A tavasszal újfajta burgo­nyát termel a maglócLi Micsu­rin Termelőszövetkezet. Tizen­egy holdat vetnek be a Voran nevű burgonyával, első kite­nyésztésre. Ebből holdanként 36 mázsát le kell adniok a szerződtető vállalatnak. 196 fo­rintos áron. Megtarthatják a számukra szükséges vetőgu­mót, s a még fennmaradó bur­gonyáért 220 forintos mázsán- kénti árat kapnak, szintén a vállalattól. A KÉT RAPAVI Jön u csomagolt tojás A Szovjetunióban, de sok más külföldi államban is do­bozokba csomagolva árusítják a tojást. Nálunk most foglal­koznak ennek a módszernek a bevezetésével, mert így biz­tonságosabb a tojás szállítása és árusítása. A tervek szerint egy-egy kartondobozban há­rom friss, ’lámpázott, úgyneve­zett teatojást csomagolnak. A csomagolt tojás néhány hónap múlva kerül az üzletekbe. Hogyan lehet jelentkezni hivatásos gépjárművezetői tanfolyamra? A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium Autóközlekedési Tan­intézetének tájékoztatója szerint a hivatásos gépjárművezetői tanfo­lyamokat a következő helyeken rendezik meg: Budapesten a VIII. kerület Baross utca 76. szám alatt, Miskolcon a Széchenyi utca 28. szám alatt, Győrött a Sztálin út 25. szám alatt, Pécsett a Bajcsy-Zsi- lánszky út 32. szám alatt, Debre­cenben a Petőfi tér 6. szám alatt, Szegeden a Gábor utca 2. szám alatt, Székesfehérvárott a Vörös­hadsereg útja 45. szám alatt és Szolnokon a Gépipari Technikum­ban. A tanfolyamokra csak a 18. élet­évüket betöltötték jelentkezhetnek. A jelentkezőknek a munkaadó vállalatuk (intézmény, stb.) igaz­gatóságától, párttitkárától, illetve szb-elnökétől írásbeli javaslatot kell hozniok. Azok, akik nem ál­lami intézményeknél, vagy még egyáltalán nem dolgoznak, a ja­vaslatot a lakóhelyük szerinti he­lyi tanács vb-titkárától kérjék. Az ezekkel a javaslatokkal je­lentkező számára a tanintézet ki­adja mindazokat a nyomtatványo­kat, amelyek a felvétel előtti egészségügyi és egyéb vizsgálatok­hoz szükségesek. A tanfolyamra történő beosztásra csak azután ke­vizsgálaton átesett és ezeken meg­felelt. A kérelmezőket a taninté­zet időben értesíti. A tanfolyamok időtartama 10 hét, a napi elfoglaltság 4—6 óra. A tan­díj és vizsgadíj személy- és gép­járműképzésre 1600 forint. Az in­tézet a tanfolyamok hallgatóinak lakást és ellátást nem tud adni. Az intézet felvételi irodái — szom­bat kivételével — hétköznapon­ként 9—13 óra között állnak az ér­deklődők rendelkezésére. Az idén 750 vagonnal több húst kapunk A múlt esztendőben néhány hentesáru, például a virsli és a téliszalámi kivételével, elegendő mennyiség került az üzletekbe. Megfelelő volt zsírellátásunk is. Az idén a Húsipari Igazgatóság vezetői­nek közlése szerint 750 vagon­nal több húst kap a latosság és mintegy 30 vagonnal nővé­rül sor, ha az érdekelt minden lik a téliszalámi mennyiségét. A két Rapavi Józsefet jól ismerik Kistarcsán. Az öre­get főleg arról, hogy szíve­sen elmenne a munka teme­tésére. A fia meg annak is inkább a halotti torára! Per­sze, csak akkor, ha valami jóféle itóka várná... Azt is sokan tudják, hogy az öreg nem sok szalmaszá­lat rakott keresztbe életé­ben. Annál többet a bére­sei, napszámosai! A fia meg? Hát hogy is mondjam csak — apjára ütött... Pár he­te néhány napot dolgozga­tott a csekélyke 40 holdon, s mit tesz isten — az ünne­pekre már az ágyat nyomta. Hiába no, gyenge a fizikuma: csak az italt bírja, a mun­kát azt nem! Azt azonban már kevesen tudják róluk, hogy a két Rapavi évek óta különös gyűjtőszenvedélynek hódol. Hogy miért különös? Mert ők nem bélyeget, külföldi ci­garettát, vagy porcelán cse- cse-becsét gyűjtenek, hanem — adóintéseket. Meg kell adni, ezeket viszont lanka­datlan szorgalommal... Gyűj­teményük számát senki sem ismeri pontosan. Én sem; két évi adóhátralékuk össze­gét azonban igen: 56 172 fo­rint! Ez még világrekordnak sem rossz. Ogy máskülönben áldott jő ember a két Rapavi. Az öreg például meg nem bán­tana senkit kerek egy vi­lágért. Tőle még rossz szót sem hallott senki emberfia. Igaz, jót se ... Mivel hogy általában nem is köszön... Az ifjabb meg különösen ba­rátságos. Főleg olyankor, ha napszámost keres. Csak hát ő meg feledékeny egy kicsit. No, nem mindig, inkább olyankor, ha fizetni kellene a napszámért. Azt rendsze­rint elfelejti... Az illem úgy kívánja, hogy bemutassam a történet har­madik szereplőjét is, a Haj- dó-családot. Az egyszerűség kedvéért maradjunk a család megjelölésnél, mert mind a 11 tagját — a szülőket és a kilenc gyermeket — bajosan tudnám felsorolni. A Hajdó­t-salád hat esztendővel mk előtt költözött Rapaviék por­tájára, egy szoba-konyha» lakásba. Rapaviék ekko» nem emeltek semmiféle ki» fogást a tanács véghatár*« zata ellen. Az utóbbi időbe* viszont annál többet. Persze» nem egészen nyíltan, csal* ügy, „lányomnak mondom» menyem is értsen belőle*4 alapon. Az idősebb Rapavi* né például időnként min* den külön értesítés helyet! közli a Hajdó-gyerekekkel, hogy „ez nem játszótér* ha­nem gazdasági udvar, egy- kettő, befelé!” Meg hogy* „úgysem nyugszom addig, míg el nem mentek inneni De akkor lakodalmat csapok örömömben!” Aztán a szomszédoknak sopánkodik, hogy neki mennyire kellene a Hajdóék lakása magtár­nak, hombárnak, kamrának; meg hogy kenyeret sem tad sütni, mert a kemence a Hajdóék konyhájában van. Szűkösen élnek szegény Rapaviék. annyi szent. Kép­zeljék csak el: az öreg Ra­pavi, meg a felesége, a fia, meg a menye, az már össze­sen négy ember. Ennyinek kell szűkösködnl, nyomorog­ni egy vacak két szoba, konyha, kamra, verandás lakásban! Még elgondolni is borzasztó... Hogy Hajdóék tizenegyen laknak a szoba-konyhában?! Hogy a család tagjai egész nyáron paradicsomot szed­tek, szőlőt kötöttek, kukori­cát hordtak, szüreteltek Ra- paviéknak. s még egy sza­kajtó krumplit sem kaptak érte?! Hogy néhány héttel ezelőtt még a tüzelőtárolás­ra használt fészert is elpe­relték tőlük, s most Haj­dóék szene-fája a tornác alatt áll, szabadon?! Hogy az utóbbi időben már az ud­vari illemhely használatát is felhánytorgatják nekik, pe­dig hat év óta Hajdóné tart­ja rendben?! Hát, Istenem..* Ha mindezt megtehetik, miért ne? Csak az a kérdés, meddig tehetik?! Ny. É. MIHtlIMI illillliilllllUlllltinflllllliHIIIIIIIIHIiHiilliltlIIHIIiltlIIIIIilllllHHMTilillHllliltlilllllllllllMllllllllHIIIJIIillitlIlllltlIUlUIIIISIIIHIItlUlltlIflIlllltlIilllltlimiillllllinlIHlHItHHiimiHllliilllllmililtlIill'HlimillllllllimillllfItnimM mi Aß á riALUSI GYEREK lévén. 1 meg a hagyományokat is tisztelve, szeretem a disznó­tort. A családi tanács már hó­napokkal ezelőtt döntött: az idén is vágunk egy kis hí- zócskát. Az asszony a pénzt kuporgottá, a gyerekek a na­pokat számlálták, mikor húz­hatják meg a disznó f ülét. Ne­kem a technikai rész jutott, a vétel, s a család leszállítása a faluba, ahol a disznóölés tör­ténik. Eljött a várva várt nap, s még nem virradt, amikor -már valamennyien talpon voltunk, vártuk a kocsit, amely igaz, hogy kölcsönben volt, de hát mégis csak kocsi, amelyre fel­fért a cucc és a gyerekeknek is vígságot hozott. Már vártak bennünket. A böllér a nagy késsel, a fuva­ros stráfllcocsival, az após ne- kigyűrkőzve, a gyerekek pedig csillogó szemmel a nagy pilla­natot — a vágást. Az ólból nem akart kijönni, hiába csalogatta az após, így hát hármóriknak kellett kise­gíteni a cocát és betuszkolni a ketrecbe, amely azt a célt szolgálta, hogy a községi má­zsán megmérjük a súlyát. — Lesz vagy két -mázsa — így az após. — Nem lesz az annyi, én 150-re saccolom — tromf olt a böllér. — Még evett volna, \kár ér­te, egy kis zsírt szedhetett volna magára — szólt közbe a kocsis. — Szép göndör a szőre, fe­kete — vélekedett a fiam és besandított a ketrec nyílásán. — Majd a mázsa eldönti — zártam le a vitát. 4 MENET megindult a A községi mázsaház felé. S annak az útnak is éppen a kocsma előtt kellett elvezetni és ha már igy hozta a sors, meginvitáltam a társaságot egy pohár kisüstire. Meg a disznótor nem is ér semmit, ha az ember nem pálinkával kezdi. Smucig sem lehet ilyen­kor az ember, mert még azt találnák mondani, hogy ez a városi ilyen szép cocát vág és sajnálja azt a kis italt. Az idő is hidegebbre fordult, s ezen a reggelen fagyott, olyan zuzmarás, húsbamaró, szeles idő kerekedett. Fent a légben hófelhők gomolyodtak, de a fagy miatt nem esett, Ilyen­kor észre sem veszi az ember azt az egy-két pohárkával, amit lenyelt. Bizony, pillana­tok alatt kifizettem egy szá­zast. A mázsáló kicsit mor- gott, hogy még vasárnap sem hagyják békén, de ahogyan megpillantotta városias kucs­mámat, szedelőzködött, s haj­landóságot mutatott a mérés­re. Ez is belekerült egy hú­szasba, s mivel egyikőnknek sem volt igaza a reggeli sac- coláskor, visszafelé jövet újra csak betértünk a kocsmába, s most meg már arra ittunk, hogy a disznó több lett 150 ki­lónál. Ereje rettentő nagy volt, négyen is alig bírtunk vele, s az ember megint nem kivéte­lezhet magával, mert azt mondják: na, ez a városi még a farkát sem meri megfogni ennek a disznónak. A böllér egész ügyesen szúrt, a disznó sivított, a gyerekek ugráltak, örvendeztek, de a kis sógor kezében valahogy meg­csúszott a láb, nagyot ugrott a fekete, s ennek is én ittam meg a levét, illetve a nadrá­gom, mert bizony az merő vér lett. — No, lesz mit hallgatnom az asszonytól, ezt is lehet vin­ni a tisztítóba, ez is egy ötve­nes, A többi már ment simán. A gyerekek megkapták a fülit, a körmét. A böllér keze ördögi gyorsan járt, s pillanatok alatt kettéhasítva a konyhába te­remtette az előbb még szala­dó, röfögő göndör disznót. A reggeli friss hús se sokat ér, ha az ember'nem öblöget­heti le egy kis borral. Na már most, ezt is venni kell a vá­rosinak ... Ilyenkor mindig akad jó­akarója az embernek. A böl­lér azt ajánlotta, hogy Ková- cséktól vegyük, mert az vörös, jóízű és saját termés. Az asz- szonyok azon a véleményen voltak, hogy egy kicsit édes legyen, olyat keressünk. A végső szót ebben a tsz kocsi­sa, a disznófuvarozó mondot­ta ki. aki még ott várakozott, nézelődött, remélve, hogy a fuvardíj is majd csak ugrik. — Nekem is volna egy kis borom. Igaz, nem vagyok va­lami nagy mestere a szőlőter­mesztésnek, egy kis othelló is van benne, nem az a nagyon erős. de zamatos, s ilyenkor, amikor zsírosat eszik az em­ber nem jó az erős bor. mert hamar megárt. Mit tehet az ember. a tisz­telet is azt kívánja, pláne ha csak kóstolóra hívják, nem utasíthatja vissza. Szóval megtörtént a borvá­sár. Egy kicsit borsos volt az ára és valóban igaza volt Deák bácsinak, nem volt erős, zama­té is jó volt, szóval éppen olyan, amilyen disznótorhoz il­lik. rj ÉLUTÁNRA már vala- íe mennyien kedélyesen tár­salogtunk, bizony a hurkatöl­téskor, a kolbászkészítéskor már vastagabbnak láttuk o szálakat, mint amilyenek azok valóban voltak. Kaptuk is a dicséretet, hogy ez jó kiadós, a bődön is ‘megtelik, füstölni való is marad, kostolóba is jut. Vagyis egyöntetű volt a véle­mény, hogy jól jártunk, ettől jobb vásárt nem lehetett vol­na csinálni. Már a kismalacot — vagyis a disznósajtot — is elkészítette a böllér, megmosta a kezét és odaültünk az asztalhoz, hogy megünnepeljük a disznóvágást. Jó orjaleves, friss hurka, kol­bász és hús illata szálldosott a levegőben... Ezután Jcezdödött a pakolás. Előbb még szortírozni kellett, hogy kinek mit adjunk és mit vigyünk a városba. Az apóst nem hagyhattuk ki, az már adott kóstolót, meg se­gített a vágásnál. A nagynéni sem maradhatott ki, mert az viszont akkor segített ki ben­nünket, amikor összekerül­tünk. A lánykori barátnónak is kellett adni, mert mit szólna az Irén, ha egykori barátnője, aki most városban él, ilyen­kor meg stem látogatná. Már­pedig üres kézzel nem lehet el­menni. A szomszédasszonynak pedig azért, mert ő adta az üs­töt, a másiknak azért, mert evőeszközzel segítette ki a né­pes disznótoros társaságot. Deák bácsinak azért, mert mégis ő fuvarozta, a böllér- nek pedig, mert ez így szokás. A gépkocsivezető sem marad­hatott ki, mert mit szólna, hogy meghívták disznótorba és sem­mit sem visz haza a családjá­nak. A feleségem húga udvar­lójának a szüleit sem lehetett kihagyni, mert sose lehet tud­ni. hátha éppen ezen múlik a kislány jövője. Mit csinálhat­tam, bólintottam, azon az egy szál kolbászon, meg azon a kis hurkán már igazán ne múl­jon ... A húg jövő házasságált mégsem reszkírozhatom, meg aztán mit szólnának, éppen most kezdenek ismerkedni a családdal, még azt találnák mondani, hogy milyen sóherok. Városról jönnek, nyilván tele vannak pénzzel és még azt a kis kóstolót is sajnálják. ttAZAFELE, a kocsiban már El több hely volt, mint ami­kor mentünk a disznótorba. De hát azért maradt még a disz­nóból a pesti ismerősöknek, jó­barátoknak is. Valamit adni kell, mert azok is elvárják, hogy az ember üres kézzel ne állítson be hozzájuk. A házban az alsó szomszéd- asszony a múlt héten egy kis hurkával kínált meg bennün­ket. Éppen csak beugrott és ar­ra kérte a feleségem, hogy kóstolja meg, mert náluk, Ba­ranyában ez a szokás, így ké­szítik, s vajon eltalálták-e az ízét. Ezt viszonozni kellett. A házmestert sem lehetett ki­hagyni, mert ha a kapukulcs elromlik, ami a mai záraknál gyakran előfordul, mégis ö en­ged be bennünket. Másnap reggel jelentkezett Juci. feleségem nővére, telefo­non és azt csicseregte a hall­gatóba: — Tudod szivikém. mi most nem ölünk, mégis meggondol­ta az uram, ezért mondd meg majd a húgodnak, hogy na ké­szüljenek, mert nem megyünk le a faluba. őket sem lehetett kihagyni, mert ha már nem ölnek az idén, legalább a kóstolóból egyenek. Lehet, hogy jövőre meg majd ők vágnak és akkor jó lesz, ha mi kapunk tőlük. A vicének is ekkor akadt, dolga nálunk. Az emeleti lakó­kat sem lehetett kihagyni, mert az ellenforradalmi na­pokban együtt voltunk a pin­cében. s akkor arról beszélget­tünk. hogy ha mégegyszer megérjük azt az időt. amikor lehet egy kis disznót vágni, bi­zony megkínálnánk egymást. j DISZNÓTORT követő A napon bizony nemigen kívántam a hurkát, még rá se gondoltam. A szerkesztő­ségben ültem az asztalnál és egyszeresük megszólalt a tele­fon. A feleségem jelentkezett. — Ma este mikor jössz ha­za? Mert nekem a táncbemu­tatóra van jegyem. A gyere­kekre kellene vigyázni, nem maradhatnak epjedül otthon. Ezzel kezdte és csak úgy mellesleg említette meg, hogy a sárospataki rokonok meglá­togattak bennünket. A Dunán­túlon voltak temetésen, meg­halt az apjuk és mivel az uno­kabátyám vasutas, ingyen utaznak. A gyerekeket is el­vitték és most átutazóban vannak Pesten, éppen csak hogy beugrottak hozzánk. ­Mondanom sem kell, hogy a három gyerek meg a házas­pár égre-földre dicsérte, hogy milyen jóízű a hurka, a kol­bász és hogy feléjük nem csi­nálnak ilyen ízletes disznóto­ros ebédet. Majd a rokont kap­csolatokról. a pataki esemé­nyekről számoltak be frissen és bizony már estébe hajlott az idő, amikor elköszöntek. Éhe­sen mégsem mehettek el, ez •nem lett volna illő, így hát újra falatoztak. Este egy kis patáliát csinál­tam odahaza, hogy hát miért kellett az asszonynak éppen otthon lennie, amikor jöttek a rokonok, még csak ez hiány­zott. Persze, a feleségem mindjárt eggyel feljebb emel­te a hangját és egyből kifize­tett, hogy a te rokonaid, hoz­zád jöttek és elvégre a te ked­vedben akartam járni, ami­kor megtraktáltam őket. Egész éjjel mérgesen hány­kolódtam az ágyban. Megfo­gadtam magamban, hogy reg­gel, ha megpukkadok is. ami maradt, mind megeszem. Ezzel az elhatározással keltem fel és még az asszonynak sem szólva bementem a spájzba, hogy hurkát és kolbászt süs­sek magamnak. Bizony, már csak csatateret találtam. El­szaladt a disznótor és mivet nagyon kívántam a kolbászti kénytelen voltam, leszalajtani a sarki üzletbe a kisfiámat, hozzon egy negyedkiló csabait, igaz, hogy az nem a mi vágá­sunk, de azért mégis kolbász és ami a legfontosabb, olcsób­ba is kerül, mint amit már vágtunk... Gáli Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents