Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 7. szám
1958. JANUÁR 9. CSÜTÖRTÖK «ST MECTEI WC trial) ^Vagv részvét mellett kísérték utolsó útjára Kittenberger Káiniánt Szerdán délben a barátok, vadásztársak, a különböző tudományos intézetek dolgozói és az olvasók ezres tömege kísérte utolsó útjára Kitten- berger Kálmánt, a világhírű Afrika-kutatót, írót, a nagy vadászt a Farkasréti-temetőben. 1882-ben Léván született Kittenberger Kálmán egy hétgyermekes cipészmester családjában. A tanítóképző elvégzése után a tanárképző főiskola természetrajzi szakára iratkozott be. Nyári vakációi alatt a Nemzeti Múzeum madártani osztályán dolgozott, hogy a szegény diákok nehéz útját járva, megszerezhesse a hivatásához szükséges alapismeretéit. Főiskolai tanulmányait 1902-ben, elsősorban anyagi ótok miatt félbeszakította és tanítói állást vállalt Tatragon. Még ugyanazon évben megbízást kapott egy afrikai gyűjtő útra. Ezzel a megbízással kezdődött el tudományos pályafutása, a megpróbáltatásokban, kalandokban és sikerekben gazdag vadász-élete. Huszonöt év alatt hat afrikai kutató utat tett. Együttvéve 15 évet töltött Afrikában és öt évet Indiában. Utazásairól mindig gazdag állattani gyűjteménnyel tért vissza. Hazaküldött nagyvad- és madárgyűjteménye, továbbá a lepkék és a rovarok ezrei — amelyek közül többet róla nevezték el —, a Nemzeti Múzeum Afrika-gyűjtemónyében őrizték értékes tudományos munkájának sikerét. Igen súlyosan érintette Kittenberger Kálmánt, hogy 1956 őszén, az ellenforradalom idején helyrehozhatatlanul megrongálódott a gazdag gyűjtemény. Egész életében megmaradt népe tanítójának, s a tudomány áldozatkész művelőjének, igazi vadásznak. A sírnál dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője mondott búcsúbeszédet. Elmondotta többek között, hogy Kittenberger Kálmán példát mutatott életével Kittenberger Kálmán nagymarosi házában a ravatalon. arra, hogyan kell a kitűzött nemes célért áldozatokat hozni, s hogyan lehet kitartó munkával, bátor szívvel minden nehézségen, akadályon győzedelmeskedni. Ez a példa számunkra elsősorban azért értékes, mert Kittenberger Kálmán életének fő célja az volt, hogy eredményeit közkinccsé tegye. Ezért dolgozott fáradhatatlanul a Nemzeti Múzeum Afrika-gyűjteményén, ezért írta cikkeit és könyveit is. Munkájára minden hírverés nélkül felfigyelt az egész világ, s neve ott ragyog a •nemzetközileg is elismertek listáján. Életében sohasem Szerette a címeket, rangokat, s most a gyászjelentésben is csak a név áll: Kittenberger Kálmán. De ez a név él és ragyog a Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum nevében dr. Boros István, a Természettudományi Múzeum főigazgatója búcsúzott Kittenberger Kálmántól, a magyar természetkutatás áldozatos munkásától. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság vezetője, a Művelődésügyi Minisztérium, a magyar könyvkiadás és az olvasók milliós tábora nevében, Besey Imre nyugalmazott igazgató-tanító, Kittenberger Kálmán 60 év előtti diáktársa pedig régi barátai nevében búcsúzott el utolsó útja előtt a nagy halottól. , Új burgonyafajta Maglódon A tavasszal újfajta burgonyát termel a maglócLi Micsurin Termelőszövetkezet. Tizenegy holdat vetnek be a Voran nevű burgonyával, első kitenyésztésre. Ebből holdanként 36 mázsát le kell adniok a szerződtető vállalatnak. 196 forintos áron. Megtarthatják a számukra szükséges vetőgumót, s a még fennmaradó burgonyáért 220 forintos mázsán- kénti árat kapnak, szintén a vállalattól. A KÉT RAPAVI Jön u csomagolt tojás A Szovjetunióban, de sok más külföldi államban is dobozokba csomagolva árusítják a tojást. Nálunk most foglalkoznak ennek a módszernek a bevezetésével, mert így biztonságosabb a tojás szállítása és árusítása. A tervek szerint egy-egy kartondobozban három friss, ’lámpázott, úgynevezett teatojást csomagolnak. A csomagolt tojás néhány hónap múlva kerül az üzletekbe. Hogyan lehet jelentkezni hivatásos gépjárművezetői tanfolyamra? A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autóközlekedési Tanintézetének tájékoztatója szerint a hivatásos gépjárművezetői tanfolyamokat a következő helyeken rendezik meg: Budapesten a VIII. kerület Baross utca 76. szám alatt, Miskolcon a Széchenyi utca 28. szám alatt, Győrött a Sztálin út 25. szám alatt, Pécsett a Bajcsy-Zsi- lánszky út 32. szám alatt, Debrecenben a Petőfi tér 6. szám alatt, Szegeden a Gábor utca 2. szám alatt, Székesfehérvárott a Vöröshadsereg útja 45. szám alatt és Szolnokon a Gépipari Technikumban. A tanfolyamokra csak a 18. életévüket betöltötték jelentkezhetnek. A jelentkezőknek a munkaadó vállalatuk (intézmény, stb.) igazgatóságától, párttitkárától, illetve szb-elnökétől írásbeli javaslatot kell hozniok. Azok, akik nem állami intézményeknél, vagy még egyáltalán nem dolgoznak, a javaslatot a lakóhelyük szerinti helyi tanács vb-titkárától kérjék. Az ezekkel a javaslatokkal jelentkező számára a tanintézet kiadja mindazokat a nyomtatványokat, amelyek a felvétel előtti egészségügyi és egyéb vizsgálatokhoz szükségesek. A tanfolyamra történő beosztásra csak azután kevizsgálaton átesett és ezeken megfelelt. A kérelmezőket a tanintézet időben értesíti. A tanfolyamok időtartama 10 hét, a napi elfoglaltság 4—6 óra. A tandíj és vizsgadíj személy- és gépjárműképzésre 1600 forint. Az intézet a tanfolyamok hallgatóinak lakást és ellátást nem tud adni. Az intézet felvételi irodái — szombat kivételével — hétköznaponként 9—13 óra között állnak az érdeklődők rendelkezésére. Az idén 750 vagonnal több húst kapunk A múlt esztendőben néhány hentesáru, például a virsli és a téliszalámi kivételével, elegendő mennyiség került az üzletekbe. Megfelelő volt zsírellátásunk is. Az idén a Húsipari Igazgatóság vezetőinek közlése szerint 750 vagonnal több húst kap a latosság és mintegy 30 vagonnal nővérül sor, ha az érdekelt minden lik a téliszalámi mennyiségét. A két Rapavi Józsefet jól ismerik Kistarcsán. Az öreget főleg arról, hogy szívesen elmenne a munka temetésére. A fia meg annak is inkább a halotti torára! Persze, csak akkor, ha valami jóféle itóka várná... Azt is sokan tudják, hogy az öreg nem sok szalmaszálat rakott keresztbe életében. Annál többet a béresei, napszámosai! A fia meg? Hát hogy is mondjam csak — apjára ütött... Pár hete néhány napot dolgozgatott a csekélyke 40 holdon, s mit tesz isten — az ünnepekre már az ágyat nyomta. Hiába no, gyenge a fizikuma: csak az italt bírja, a munkát azt nem! Azt azonban már kevesen tudják róluk, hogy a két Rapavi évek óta különös gyűjtőszenvedélynek hódol. Hogy miért különös? Mert ők nem bélyeget, külföldi cigarettát, vagy porcelán cse- cse-becsét gyűjtenek, hanem — adóintéseket. Meg kell adni, ezeket viszont lankadatlan szorgalommal... Gyűjteményük számát senki sem ismeri pontosan. Én sem; két évi adóhátralékuk összegét azonban igen: 56 172 forint! Ez még világrekordnak sem rossz. Ogy máskülönben áldott jő ember a két Rapavi. Az öreg például meg nem bántana senkit kerek egy világért. Tőle még rossz szót sem hallott senki emberfia. Igaz, jót se ... Mivel hogy általában nem is köszön... Az ifjabb meg különösen barátságos. Főleg olyankor, ha napszámost keres. Csak hát ő meg feledékeny egy kicsit. No, nem mindig, inkább olyankor, ha fizetni kellene a napszámért. Azt rendszerint elfelejti... Az illem úgy kívánja, hogy bemutassam a történet harmadik szereplőjét is, a Haj- dó-családot. Az egyszerűség kedvéért maradjunk a család megjelölésnél, mert mind a 11 tagját — a szülőket és a kilenc gyermeket — bajosan tudnám felsorolni. A Hajdót-salád hat esztendővel mk előtt költözött Rapaviék portájára, egy szoba-konyha» lakásba. Rapaviék ekko» nem emeltek semmiféle ki» fogást a tanács véghatár*« zata ellen. Az utóbbi időbe* viszont annál többet. Persze» nem egészen nyíltan, csal* ügy, „lányomnak mondom» menyem is értsen belőle*4 alapon. Az idősebb Rapavi* né például időnként min* den külön értesítés helyet! közli a Hajdó-gyerekekkel, hogy „ez nem játszótér* hanem gazdasági udvar, egy- kettő, befelé!” Meg hogy* „úgysem nyugszom addig, míg el nem mentek inneni De akkor lakodalmat csapok örömömben!” Aztán a szomszédoknak sopánkodik, hogy neki mennyire kellene a Hajdóék lakása magtárnak, hombárnak, kamrának; meg hogy kenyeret sem tad sütni, mert a kemence a Hajdóék konyhájában van. Szűkösen élnek szegény Rapaviék. annyi szent. Képzeljék csak el: az öreg Rapavi, meg a felesége, a fia, meg a menye, az már összesen négy ember. Ennyinek kell szűkösködnl, nyomorogni egy vacak két szoba, konyha, kamra, verandás lakásban! Még elgondolni is borzasztó... Hogy Hajdóék tizenegyen laknak a szoba-konyhában?! Hogy a család tagjai egész nyáron paradicsomot szedtek, szőlőt kötöttek, kukoricát hordtak, szüreteltek Ra- paviéknak. s még egy szakajtó krumplit sem kaptak érte?! Hogy néhány héttel ezelőtt még a tüzelőtárolásra használt fészert is elperelték tőlük, s most Hajdóék szene-fája a tornác alatt áll, szabadon?! Hogy az utóbbi időben már az udvari illemhely használatát is felhánytorgatják nekik, pedig hat év óta Hajdóné tartja rendben?! Hát, Istenem..* Ha mindezt megtehetik, miért ne? Csak az a kérdés, meddig tehetik?! Ny. É. MIHtlIMI illillliilllllUlllltinflllllliHIIIIIIIIHIiHiilliltlIIHIIiltlIIIIIilllllHHMTilillHllliltlilllllllllllMllllllllHIIIJIIillitlIlllltlIUlUIIIISIIIHIItlUlltlIflIlllltlIilllltlimiillllllinlIHlHItHHiimiHllliilllllmililtlIill'HlimillllllllimillllfItnimM mi Aß á riALUSI GYEREK lévén. 1 meg a hagyományokat is tisztelve, szeretem a disznótort. A családi tanács már hónapokkal ezelőtt döntött: az idén is vágunk egy kis hí- zócskát. Az asszony a pénzt kuporgottá, a gyerekek a napokat számlálták, mikor húzhatják meg a disznó f ülét. Nekem a technikai rész jutott, a vétel, s a család leszállítása a faluba, ahol a disznóölés történik. Eljött a várva várt nap, s még nem virradt, amikor -már valamennyien talpon voltunk, vártuk a kocsit, amely igaz, hogy kölcsönben volt, de hát mégis csak kocsi, amelyre felfért a cucc és a gyerekeknek is vígságot hozott. Már vártak bennünket. A böllér a nagy késsel, a fuvaros stráfllcocsival, az após ne- kigyűrkőzve, a gyerekek pedig csillogó szemmel a nagy pillanatot — a vágást. Az ólból nem akart kijönni, hiába csalogatta az após, így hát hármóriknak kellett kisegíteni a cocát és betuszkolni a ketrecbe, amely azt a célt szolgálta, hogy a községi mázsán megmérjük a súlyát. — Lesz vagy két -mázsa — így az após. — Nem lesz az annyi, én 150-re saccolom — tromf olt a böllér. — Még evett volna, \kár érte, egy kis zsírt szedhetett volna magára — szólt közbe a kocsis. — Szép göndör a szőre, fekete — vélekedett a fiam és besandított a ketrec nyílásán. — Majd a mázsa eldönti — zártam le a vitát. 4 MENET megindult a A községi mázsaház felé. S annak az útnak is éppen a kocsma előtt kellett elvezetni és ha már igy hozta a sors, meginvitáltam a társaságot egy pohár kisüstire. Meg a disznótor nem is ér semmit, ha az ember nem pálinkával kezdi. Smucig sem lehet ilyenkor az ember, mert még azt találnák mondani, hogy ez a városi ilyen szép cocát vág és sajnálja azt a kis italt. Az idő is hidegebbre fordult, s ezen a reggelen fagyott, olyan zuzmarás, húsbamaró, szeles idő kerekedett. Fent a légben hófelhők gomolyodtak, de a fagy miatt nem esett, Ilyenkor észre sem veszi az ember azt az egy-két pohárkával, amit lenyelt. Bizony, pillanatok alatt kifizettem egy százast. A mázsáló kicsit mor- gott, hogy még vasárnap sem hagyják békén, de ahogyan megpillantotta városias kucsmámat, szedelőzködött, s hajlandóságot mutatott a mérésre. Ez is belekerült egy húszasba, s mivel egyikőnknek sem volt igaza a reggeli sac- coláskor, visszafelé jövet újra csak betértünk a kocsmába, s most meg már arra ittunk, hogy a disznó több lett 150 kilónál. Ereje rettentő nagy volt, négyen is alig bírtunk vele, s az ember megint nem kivételezhet magával, mert azt mondják: na, ez a városi még a farkát sem meri megfogni ennek a disznónak. A böllér egész ügyesen szúrt, a disznó sivított, a gyerekek ugráltak, örvendeztek, de a kis sógor kezében valahogy megcsúszott a láb, nagyot ugrott a fekete, s ennek is én ittam meg a levét, illetve a nadrágom, mert bizony az merő vér lett. — No, lesz mit hallgatnom az asszonytól, ezt is lehet vinni a tisztítóba, ez is egy ötvenes, A többi már ment simán. A gyerekek megkapták a fülit, a körmét. A böllér keze ördögi gyorsan járt, s pillanatok alatt kettéhasítva a konyhába teremtette az előbb még szaladó, röfögő göndör disznót. A reggeli friss hús se sokat ér, ha az ember'nem öblögetheti le egy kis borral. Na már most, ezt is venni kell a városinak ... Ilyenkor mindig akad jóakarója az embernek. A böllér azt ajánlotta, hogy Ková- cséktól vegyük, mert az vörös, jóízű és saját termés. Az asz- szonyok azon a véleményen voltak, hogy egy kicsit édes legyen, olyat keressünk. A végső szót ebben a tsz kocsisa, a disznófuvarozó mondotta ki. aki még ott várakozott, nézelődött, remélve, hogy a fuvardíj is majd csak ugrik. — Nekem is volna egy kis borom. Igaz, nem vagyok valami nagy mestere a szőlőtermesztésnek, egy kis othelló is van benne, nem az a nagyon erős. de zamatos, s ilyenkor, amikor zsírosat eszik az ember nem jó az erős bor. mert hamar megárt. Mit tehet az ember. a tisztelet is azt kívánja, pláne ha csak kóstolóra hívják, nem utasíthatja vissza. Szóval megtörtént a borvásár. Egy kicsit borsos volt az ára és valóban igaza volt Deák bácsinak, nem volt erős, zamaté is jó volt, szóval éppen olyan, amilyen disznótorhoz illik. rj ÉLUTÁNRA már vala- íe mennyien kedélyesen társalogtunk, bizony a hurkatöltéskor, a kolbászkészítéskor már vastagabbnak láttuk o szálakat, mint amilyenek azok valóban voltak. Kaptuk is a dicséretet, hogy ez jó kiadós, a bődön is ‘megtelik, füstölni való is marad, kostolóba is jut. Vagyis egyöntetű volt a vélemény, hogy jól jártunk, ettől jobb vásárt nem lehetett volna csinálni. Már a kismalacot — vagyis a disznósajtot — is elkészítette a böllér, megmosta a kezét és odaültünk az asztalhoz, hogy megünnepeljük a disznóvágást. Jó orjaleves, friss hurka, kolbász és hús illata szálldosott a levegőben... Ezután Jcezdödött a pakolás. Előbb még szortírozni kellett, hogy kinek mit adjunk és mit vigyünk a városba. Az apóst nem hagyhattuk ki, az már adott kóstolót, meg segített a vágásnál. A nagynéni sem maradhatott ki, mert az viszont akkor segített ki bennünket, amikor összekerültünk. A lánykori barátnónak is kellett adni, mert mit szólna az Irén, ha egykori barátnője, aki most városban él, ilyenkor meg stem látogatná. Márpedig üres kézzel nem lehet elmenni. A szomszédasszonynak pedig azért, mert ő adta az üstöt, a másiknak azért, mert evőeszközzel segítette ki a népes disznótoros társaságot. Deák bácsinak azért, mert mégis ő fuvarozta, a böllér- nek pedig, mert ez így szokás. A gépkocsivezető sem maradhatott ki, mert mit szólna, hogy meghívták disznótorba és semmit sem visz haza a családjának. A feleségem húga udvarlójának a szüleit sem lehetett kihagyni, mert sose lehet tudni. hátha éppen ezen múlik a kislány jövője. Mit csinálhattam, bólintottam, azon az egy szál kolbászon, meg azon a kis hurkán már igazán ne múljon ... A húg jövő házasságált mégsem reszkírozhatom, meg aztán mit szólnának, éppen most kezdenek ismerkedni a családdal, még azt találnák mondani, hogy milyen sóherok. Városról jönnek, nyilván tele vannak pénzzel és még azt a kis kóstolót is sajnálják. ttAZAFELE, a kocsiban már El több hely volt, mint amikor mentünk a disznótorba. De hát azért maradt még a disznóból a pesti ismerősöknek, jóbarátoknak is. Valamit adni kell, mert azok is elvárják, hogy az ember üres kézzel ne állítson be hozzájuk. A házban az alsó szomszéd- asszony a múlt héten egy kis hurkával kínált meg bennünket. Éppen csak beugrott és arra kérte a feleségem, hogy kóstolja meg, mert náluk, Baranyában ez a szokás, így készítik, s vajon eltalálták-e az ízét. Ezt viszonozni kellett. A házmestert sem lehetett kihagyni, mert ha a kapukulcs elromlik, ami a mai záraknál gyakran előfordul, mégis ö enged be bennünket. Másnap reggel jelentkezett Juci. feleségem nővére, telefonon és azt csicseregte a hallgatóba: — Tudod szivikém. mi most nem ölünk, mégis meggondolta az uram, ezért mondd meg majd a húgodnak, hogy na készüljenek, mert nem megyünk le a faluba. őket sem lehetett kihagyni, mert ha már nem ölnek az idén, legalább a kóstolóból egyenek. Lehet, hogy jövőre meg majd ők vágnak és akkor jó lesz, ha mi kapunk tőlük. A vicének is ekkor akadt, dolga nálunk. Az emeleti lakókat sem lehetett kihagyni, mert az ellenforradalmi napokban együtt voltunk a pincében. s akkor arról beszélgettünk. hogy ha mégegyszer megérjük azt az időt. amikor lehet egy kis disznót vágni, bizony megkínálnánk egymást. j DISZNÓTORT követő A napon bizony nemigen kívántam a hurkát, még rá se gondoltam. A szerkesztőségben ültem az asztalnál és egyszeresük megszólalt a telefon. A feleségem jelentkezett. — Ma este mikor jössz haza? Mert nekem a táncbemutatóra van jegyem. A gyerekekre kellene vigyázni, nem maradhatnak epjedül otthon. Ezzel kezdte és csak úgy mellesleg említette meg, hogy a sárospataki rokonok meglátogattak bennünket. A Dunántúlon voltak temetésen, meghalt az apjuk és mivel az unokabátyám vasutas, ingyen utaznak. A gyerekeket is elvitték és most átutazóban vannak Pesten, éppen csak hogy beugrottak hozzánk. Mondanom sem kell, hogy a három gyerek meg a házaspár égre-földre dicsérte, hogy milyen jóízű a hurka, a kolbász és hogy feléjük nem csinálnak ilyen ízletes disznótoros ebédet. Majd a rokont kapcsolatokról. a pataki eseményekről számoltak be frissen és bizony már estébe hajlott az idő, amikor elköszöntek. Éhesen mégsem mehettek el, ez •nem lett volna illő, így hát újra falatoztak. Este egy kis patáliát csináltam odahaza, hogy hát miért kellett az asszonynak éppen otthon lennie, amikor jöttek a rokonok, még csak ez hiányzott. Persze, a feleségem mindjárt eggyel feljebb emelte a hangját és egyből kifizetett, hogy a te rokonaid, hozzád jöttek és elvégre a te kedvedben akartam járni, amikor megtraktáltam őket. Egész éjjel mérgesen hánykolódtam az ágyban. Megfogadtam magamban, hogy reggel, ha megpukkadok is. ami maradt, mind megeszem. Ezzel az elhatározással keltem fel és még az asszonynak sem szólva bementem a spájzba, hogy hurkát és kolbászt süssek magamnak. Bizony, már csak csatateret találtam. Elszaladt a disznótor és mivet nagyon kívántam a kolbászti kénytelen voltam, leszalajtani a sarki üzletbe a kisfiámat, hozzon egy negyedkiló csabait, igaz, hogy az nem a mi vágásunk, de azért mégis kolbász és ami a legfontosabb, olcsóbba is kerül, mint amit már vágtunk... Gáli Sándor