Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

rm Mt Cl i&Cirlap 1958. JANUAR 30. CSÜTÖRTÖK Megszólal festészetünk múltja A PEST MEGYEI HÍRLAP SZAMARA ÍRTA: B. SUPKA MAGDOLNA A Magyar Nemzeti Galéria ■fi épületében az elmúlt esz­tendőben nyílt meg a XIX. századi magyar festészetet be­mutató kiállítás. A magyar képzőművészet a jelentőségé­hez méltó külön intézményt és épületet kapott végre. Az itt levő anyag eddig csupán rész­leteiben volt megtekinthető a Szépművészeti Múzeumban, amelynek épülete hovatovább szűknek bizonyult — tekinté­lyes külföldi anyaga mellett — a hazai művészet kellő is­mertetésére. A Nemzeti Galé­riában már folyamatban van a XX. századi magyar festé­szet, valamint a grafikai és szobrászati kiállítás előké­szítése is. A tizenkilencedik századi festészeti kiállítást, a vára­kozásnak megfelelően, hatal­mas tömeg látogatja, nemcsak a magyar dolgozók és diákok ezrei, hanem számos külföldi küldöttség, művészek, tudó­sok, diákok, a legkülönfélébb érdeklődésű és foglalkozású szakemberek. Festészetünk múltját a mú­zeum- éis kiállításlátogató kö­zönség zöme csak szemelvé­ny esen ismerhette meg ed­dig, egy-egy nagy mester­nek, vagy egy-egy korszak­nak a művészetét bemutató korábbi kiállításokról. Most, a műveknek ilyen együttes, ősz-, szefoglaló bemutatása valami merőben új, magával raga­dó hatást gyakorol a nézőre. Meglepi az embert ugyanis a múlt század elejétől gyorsan felcseperedő és kibontakozó művészetünk nagyszerű irama és sokoldalúsága. A külön- külőn utakon induló, eredeti látású művészegyéniségCk élet­műve és mondanivalója itt, úgyszólván a szemünk láttá­ra kovácsolódik egyet-akaró, azonos vérmérsékleten fűlő, azonos szellemű egésszé; kü­lönösen pedig megérződik ez a múlt század közepétől kivi­rágzó történeti festészetünkön. Erre a témakörre ráírta ma­gáit és izzóvá tette azt nem­zetünk sorsa, az osztrák elnyo­matás, amely éllen való tilta­kozást minden művész szent kötelességének érezte. El­mondhatjuk, hogy a festők és a közönség Iközött addig soha nem tapasztalt bensősé­ges tapasztalat, eleven esz­mecsere és igaz rokonszenv sarjadt ki e néma ellenszegü­lés alapján. 'pedig rendkívüli mester- T ségbeli nehézségekkel kellett megküzdeniük a ma­gyar festészet élőfutárjainak. A külföldnek, s a bennünket közelebbről érintő osztrák és •német festészetnek jelentős múltja volt már akikor, ami­kor minálunk ,f estésznek”, > képírónak’’ — ahogyan ak­kor nevezték — lenni, sem nem volt jövedelmező, sem pedig tiszteletben részesített pálya. Festőink zöme titokban — egyéb „tisztességes” tanul­mányok mellett, kezdette meg művészpályáját, s ha tehetséges volt és tehette, kül­földön folytatta tanulmányait. Nem egy mesterünk — így a kiállítást műveivel bevezető Maikó és Brooky Károly, s a kiállítást záró Paál László és Munkácsy is — külföldön szerzett hírnevet, ott alapozta meg hazai hírét, tekintélyét is. A tehetősebb magyar közön­ség, főleg a század első évti­zedeiben, inkább külföldi, el­sősorban osztrák arcmásfes­tőkkel ábrázoltaitól magát. Néhány izmosabb tehetségű és töretlen ákaraitú művész rá­szánta magáit, hogy áttörje a jeget, és megkedveUesse a kö­zönséggel a hazai aroképfesté- szetet. Ezek közül kivált Borsos József és Barabás Mik­lós. Különös és jellemző azon­ban, hogy még ezek a kitűnő tudású és „divatba jött’’ mű­vészek is, sok pályatársukhoz hasonlóan, idővel fényképésze­ti műtermet nyitottak, amire a fotózás akkori újdonsága mellett, nyilván kenyérkerese­ti dikók is szorították őket. Az arcképfestészet mellett gyors iramban vált közked­veltté az életképfestészet, «z úgynevezett zsanér-témák. Tárgyul nagyrészt a nép éle­téből merített jeleneteket vá­lasztottak a festők, s osztrák példára, kevés kivétellel: ke­délyes jeleneteket. A vásárló és rendelőképes, gyorsan gaz dagadó polgárság nem kívánt lakásában szomorú, „nyomasz­tó” képeket, a valóságról valló nehéz sorsú parasztokat látni, így hát a kikapós vagy zsör­tölődő menyecskék, takaros leányok, enyelgő párok, ita­los és duhajkedvű legények világa járta a képeken. A sze­génylegény a festészetnek re­gényes alakja lett, és több­nyire az osztrák festők elkép­zelése szerint, a „betyár’’ ka- rikásostorral, lobogó ingbe n- gatyában, irigylésre méltó füg­getlenségben száguldott a pusztákon. j\J unkácsy Mihály festészete A-I vetett véget ennek a ha­mis “ betyár-romantikának, amikor a világsikert arató „Siralomház” című művén szembenézett a szegénylegény sorsának szomoyú, s leggya­koribb záróakkordjával, a ha Iá Iraitéltsé gge l. Több,; a nép életéből merített témát te új, komoly, valóságlátó mon­danivaló és festésmód jellem­zi. Mély élményeit a magyar szabadságharchoz fűződő em­lékeiből vitte magával, Mun­kácsy, és festői zsenialitása tette őt képessé arra, hogy ezeket az élményeket erőtel­jesen, művészi és emberi szen­vedéllyel, és a valóság hitelé­vel tárhassa a világ szeme elé. Mint valami hatalmas, el­lenállhatatlan vonzású zene­mű, úgy erősödik a kiállítás hangja, mondanivalója egyre, hogy aztán Paál László fen­séges tájképeiben és Munká­csy emberábrázoló művésze­tének nagyságúban nyerjen méltó, büszke befejezést. Ae addig is, míg e nagyok­hoz. érünk.UL.néző, alki beleme-. rül a képek őszinte és lelkes világába, nem titkolhat tán el egyfajta meghatódottságot: mert nyilvánvalóvá válik szá­mára, hogy ezek a művészek hősök is voltak, akik meg­győződésükért síkraszálltak — és gyakran hajótörést is szen­vedtek nehéz pályájukon, a közönség értetlensége, a kriti­ka irgalmatlansága, elmara­dottsága vagy a cenzúra tilal­ma miatt. Madarász Viktor lángoló hévvel festette meg történelmi képein a nemzet hősi szellemének tanúbizonysá­gát, s ugyanezt tette Székely Bertalan is. Gyárfás Jenőt, ezt a szenvedélyes ecsetű, va­lóságot festő mestert, és az úttörőén új hangú Szinyei Mersét nem ismerte fel kora: tündököltek — és elkedvetle­nedtek. A halk szavú, s a ma­gyar tájon elmerengő, páratla­nul bennőséges Mészöly Géza életművét is az elhanyagolt­ság, feledésbemerülés szürke pora takarta. Most, egymás mellett,''kigyúlnak, új életre kelnek műveik és egymás mellett, küzdésük igazsága mellett tanúskodnak, hangjaik kórusként hirdeti a magyar festészet hősi korszakát. Tisz­telet és hála illeti meg ennek a komáik még legkisebb mes­tereit is, mert nehéz munká­val összehordott alapfköveikre építhettek jelen századunk el­hunyt és élő kiváló mesterei. Tornyai, Koszta, Rudnay és sok más, e századi mesterünk életműve belőlük nő ki és egycsapásra élménnyé teszi, elevenen tapasztalható ténnyé teszi számunkra a „nemzeti hagyomány’’ fogalmát. Ha e kiállításon a nagy elődök mun­kásságát áttekintjük, feltűnik témáiknak, mondanivalójuk­nak, színeik erejének, elő­adásmódjuk komolyságának rokonsága, aiz a „bizonyos va­lami — ami az azonos szárma­zásúak közös tulajdona, s ami, mint bornál a föld szaga, azon­nal felismerteti” a nemzeti jel­leget a művészetben. 71 f ednyánszky, -Lf-Í Kolctíyl. Un Borverseny lesz Nagykätan A Hazafias Népfront nagy- kátai járási bizottsága és a já­rási földművesszövetkezeti központ február 16-án borki­állítást rendez. A kiállítás megnyitásával egy időben a termelők és szakemberek be­vonásával ankétot tartanak, ahol a helyes borkezelésről és szőlőtermelésről tanácskoznak. A verseny győztesét egy ma­gasnyomású permetezőgéppel ajándékozzák meg. Második díj egy háti permetező, a harma­dik és negyedik díj pedig egy háti, illetve kézi porozó lesz. ’ Az ankét befejeztével a hí­res tápiószentmártoni kultúr­együttes ad műsort, majd ezt követőleg — mivel farsang lévén — cigányzenés „Kadar­ka-bált” rendeznek. I Eddig negyven termelő ne­vezett be a versenybe, de feb­ruár 2-ig még jelentkezni le­het. Természetesen, csak faj­tiszta, fajtaazonos borok jö­hetnek számításba Sz—© Magyar zenetörténeti hanglemezsorozat készül A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat új, nagy jelentősé­gű vállalkozásba fogott: ha­zánkban először magyar ze­netörténeti hanglemezsoroza- tot készít. A három, esetleg négy mikrobarázdás lemezre felvehető mintegy 150 perc­nyi zenei anyag a magyar mu­zsika történetét mutatja majd be, legrégibb emlékeinktől Liszt Ferenc fellépéséig. A hanglemezek melléklete Sza­bolcsi Bence Kossuth-díj as zenetudósunk könyve lesz. A művészi előkészítő munkát Forrai Miklós vállalta el. A különleges feldolgozást igény­lő anyag hangfelvételei még az idén elkezdődnek és . elő­reláthatóan több évig tarta­nak. "A . r Uj magyar színmüvek a Déryné Színház műsorán A köZfi! hétesztendős múltra visszatekintő Déryné Színház társulatai kedves ismerősök már a megyei közönség előtt. Egy-egy előadásukon zsúfolá­sig megtelik a falvak kultúr­terme, a hálás közönség min­den alkalommal olyan meleg fogadtatásban részesíti a lelkes színészeket, amilyenre még a pesti színházakban is csak oly­kor-olykor akad példa. S ez nem csupán a kitűnő játéknak, de annak a fáradtságot nem is­merő munkának is szól, amely szinte nap mint nap kijut a Déryné Színház művészeinek. A színház hét társulata jár­ja állandóan az országot, s mindegyik havonta 20 előadá­son lép fel. így a Déryné Szín­ház mintegy 1500 előadásában gyönyörködhet egy esztendő alatt a szórakozni és művelőd­ni vágyó falusi közönség. A megalakulástól kezdve 1957 végéig 11 864 előadást tartot­tak, 3 222 734 néző előtt. S ez a ■két szám mindennél fényeseb­ben bizonyítja a Déryné Szín­ház nagy szerepét a szocialista kultúra elterjesztésében; Az elmúlt esztendőben töb­bek között olyan nagyszerű művekkel örvendeztették meg a színház művészei a közönsé­get, mint Shakespeare örökéle­tű Romeo és Júliája, Möllere A nők iskolája című vígjátéka, Mikszáth Eladó birtoka és Mó­ricz Zsigmond Pillangója. S az 1958-as esztendő talán még na­gyobb sikereket ígér. Aí llj Esztendő első bemuta­tója Gombos László Pataki szüret című történelmi milliő- ben játszódó színműve lesz. A távollevő Rákóczi fejedelmet Sárospatakon várják hű embe­rei és . pataki diákok. Közöt­tük bujkál azonban a csás.ár kémje is. Ennek leleplezése, amely szorosan összefonódik a Deésy Mária és Váradi György „A nők iskolája”-ban pataki diákok édes-bús szerel­mi történeteivel, alkotja a mű magját; A Pataki szürettel szinte egyidőben kerül bemutatásra Kacsóh—Heltai János vitéz cí­mű dal játéka, amelyet ismét magyar színmű, Selmeczi Elek csehszlovák ötlet nyomán írt Örvény című drámája követ. A történet egy ausztriai me­nekülttáborban játszódik, ahol a Magyarországról disszidált emberek próbálják új vágány­ra vezetni életüket. Különbö­ző típusú emberek kerültek itt össze, volt akit a kalandvágy, vagy a sértődöttség, másokat bűnös múltjuk, vagy a köny- nyelmű élet reménye hozott ide. Ám egy nap megdöbbentő hír érkezik: megszüntetik a tá­bort. S a szivárványos remé­nyek szertefoszlanák. Két vá­lasztás marad csupán: a bá­nya vagy az idegenlégió. S aki ebből a gyilkos hurokból sza­badulni akar, sajátmaga fölött mondja ki az ítéletet, Az Új esztendő tervei közé tartozik még két újabb ma­gyar színmű bemutatása is. Az egyik Hunyadi József Galam­bos korsó című zenés játéka, amely a múltba nyúlik vissza, s a világhírűvé vált magyar cserepesmesterek életének hű tükrét adja. Zenéjét Volly István szerezte. A másik be­mutatásra váró színdarab a Tűz van, napjaink életét eleve­níti meg. A haknizó, s csak a pénzt hajszoló színészeket gú­nyolja ki és állítja szembe az igaz művészet hirdetőivel. írói: Gál György Sándor és Erdődd János. Zenéjét Kemény Egon szerezte. Úgy hisszük, sok budapesti színház okulhatna a Déryné Színház helyes műsorpolitiká­jából, amely valóban a nép igaz ügyét szolgálja. (prukner) O Cjf-Hni, Súnkáz-, Qródaloni 4~5 MUTEREMSAROK Makk József szobrászművész M agas, szikár, deresedő ha­jú ember. Csendes, halk- szavú, de hangjában finoman árnyékolt színek rezdülnek, valahányszor szól. S ez a tu­lajdonsága ott bujkál hol szembetűnőbben, hol elmo­sódva a szobrok s dombor­művek harmonikusan ölel­kező vonalaiban. S talán ép­pen ez a jelleméből áradó nagy szerénység az oka, hogy mind ez ideig csak keveset hallot­tunk róla. Pedig Makk József alkotásai kiforrott, érett mű­vészről tanúskodnak. Élete hányatott, afféle re­szintén dombormű, ezúttal azonban kőbe vésve — Sztá- linváros egyik középületét dí­szíti. De alig, hogy elkészült ezzel, máris újabb komoly fel­adatot kapott negyedmagával, A Borsodi Vegyikombinát igazgatósági épületének dí­szítésére négy, másfélszer két és fél méteres dombormű el. Ikészítésére szólt a megbízatás< A nehéz feladatból Makk Jó­zsefnek az alma- és kévekötő lány megformálása jutott. Mégis, jóformán be sem fe­jezte munkáját, amikor máris újabb komoly próbatétel kö­Az újpesti Bajza utcai iskola homlokzatát díszítő dombor­mű egyik részlete gényből ismert művészétét. Az iparművészeti főiskolán kezd­te tanulmányait, majd hosz- szú esztendőkig textitiervező- ként dolgozott. De szakítani ekkor sem tudott életcélul megjelölt vágyával. Ezért be­iratkozott a képzőművészeti főiskolára. Szobrásznak ké­szült, de olykor ki-kiruccant a festészet berkeibe is. Közben jött a háború, amely megsza­kította tanulmányait. Fogság 1917-ig, majd fél esztendeig Petőfi-bányán dolgozik, hogy anyagi alapot teremtsen hiva­tása folytatásához. — Fél esztendő alatt annyi élményt gyűjtöttem a bányá­ban — meséli csendes szóval —, amennyit egész addigi éle­temben együttvéve. ■— S nyomban művekkel bizo­nyítja, mennyire nem volt hiábavaló életének, ez az idő­szaka. A Hunyadi János-pályáza­ton jelentkezett először a nyilvánosság előtt. Sikerült lovasszobráért dicséretben ré­szesült, amelyet nem sokkal később komoly megbízatás köthetett. A Csepeli Ipán Technikum részére dom- borművek elkészítésére kér­ték fel. Turcsámyi Árpád szobrászművésszel közösen készítették el terrakottából azt a négy domborművet, amely me, te a technikumot díszíti. A következő alkotása vetkezelt. Két nagyméretű dombormű készítése, amely ez év tavaszán már az újpesti Bajza utcai Általános Iskola homlokzatát díszíti. a z új esztendő hatodik nap- zí ján értesült arról, hogy a lengyel képzőművészek szö­vetsége az elmúlt év áprili­sában nemzetközi pályázatot hirdetett a Varsó hőse című monumentális emlékmű elké­szítésére. A pályázat határ­ideje január 15-e volt. Hogy miért csak ékkor értesült e nagyszabású pályázatról, azt számos szobrászművész társával együtt máig sem tudja. De nem 'ás ennék őkét kutatta Makk József. S bár csak tíz nap állt ren­delkezésére, mégis megpróbál­ta a lehetetlent. Tíz nappal és tíz éjszaka dolgozott a mű­termében — amely egyetlen használhatatlan üzlethelyi­ségből áll — s tervezett és al­kotott. S a tizedik nap dél­előttjén megjelent művével a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövetségén. Ilyen ember Makk József szobrászművész. Méltó arra, hogy megismerjük. Nemcsak munkásságát, de azt a nagy­szerű tervét is, amely szerint a közeljövőben hatalmas friz elkészítését tervezi, amely méltóképpen dokumentálná a bányászok hősies küzdelmét. Sok sikert kívánunk további munkájához. (prukner) KULTÚRÁLIS VILÁGHÍRADÓ LOUIS PASTEURNEK a mikrobákról szóló elmélete száz évvel ezelőtt jelent meg nyomtatásban. Ebből az alka­lomból szovjet, amerikai és angol tudósok vezetésével a világ tudományos körei nem­rég összejövetelt tartottak New Yorkban és megemlékez­tek a nagy biológus elévülhe­tetlen érdemeiről; DUGYINCEV, a „Nemcsak kenyérrel él az ember” című, sokat vitatott regény szerző­je bejelentette a szovjet írók egyik legutóbbi moszkvai ösz- szejövetelén, hogy új, hosz- szabb lélegzetű művön dolgo­zik. Űjabb könyvében a szov­jet értelmiségnek és a szovjet tudománynak az akadályok és nehézségek ellenére elért si­kereivel foglalkozik. BERTRAND RUSSEL, ne­ves angol filozófust és írót az UNESCO 1957. évi Kalinga- díjával tüntették ki a tudo­mány népszerűsítése körül szerzett érdemeiért. MADRID SZEGÉNYEBB LETT egy nemzeti műemlék­kel. Lebontották Lope de Ve­ga szülőházát anélkül, hogy a. spanyol főváros illetékes ható­ságai közbeléptek volna. MICKIEWICZ GYERMEK­KORÁRÓL írt színművet Aleksandra Tatar-Skocka len­gyel írónő „Kőfalak” címmel; BELGIUMBAN IS KIOSZ­TOTTAK az irodalmi díjakat. A Rodenbach költői díjat André-Georges Henrynak ítél­ték oda, míg a drámai művek díját Claude Spaak kapta „Fe­hér kenyér” című darabjáért. DOROTHY LEIGH SAYERS halálával érdekes egyéniséget vesztett a mai angol irodalom. Fiatal korában Agatha Chris­tie mellett a legnépszerűbb detektívregények szerzője volt. Később felhagyott a bűnügyi regények írásával és a komoly irodalom problémái felé for­dult érdeklődésével. Dante ku­tatásokkal kezdett foglalkozni és egyik legsikerültebb mun­kája a nagy olasz költő „Isteni színjátékának” angol fordítása.

Next

/
Thumbnails
Contents