Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

1958. JANUAR 26. VASÁRNAP »es» HEGYEI WCfa’fap Épül a nagykátai gimnazisták új iskolája A nagykátai gimnázium a jövő tanévben szép, új épületet kap. A képen a befejezéshez közel álló épület az úttestről nezve Bonyodalmak egy jól működő termelőszövetkezeti csoport körül A SZÖVETKEZETI társu­lások „rangsorában" hiába keresnénk olyan elnevezésű szövetkezetét, hogy „földbér­lő csoport“, úgysem talál­nánk. Ráckevén azonban így nevezik azt a tíz családból ál­ló csoportot, amely immár ötödlik éve gazdálkodik, s amelynek az elmúlt hónapok­ban komoly gondjai voltak, sőt vannak ma is. E névre furcsa, de alapjá­ban egészséges kis csoport még 1953-ban alakult meg, amikor nemcsak Ráckevén, de or­szágszerte tetemes földterü­letek maradtak megművelet- lenül. Volt a község határá­nak egy homokos része, az úgynevezett Ürgehegy, amely­nek talaja csaknem futóho­mok. Nem véletlenül hagyta Disznótor Zsámbokon G ödöllőn túl lágy hajlatú erdők között vezet az út Zsámbok jelé. Csupa erdő ez a táj, a ko­pasz fák alá vastag szőnyeget terít a hó. A falu most puha, téli csöndbe burko­lózva pihen. A zsámboki ké­mények vidáman pi­pálják füstjüket, süt- föz a falu, megértek böllérbicskára a hí­zók. A zsámbokiak csaknem másfélezer sertést szúrtak le az utóbbi két hónapban. Nincs nap, mikor a faluban valahol ne csapna magasra a kihűlt sertéstetemek alá rakott rőzse lángja. Amerre csak jár az idekerült lá­togató, zsírszag leng az utcák felett, min­denfelé disznótorra készülnek, így éppen Bajnóeziék udvarán is visitoz félelmében a 200 kilós jószág. Sürög-forog az asszony pirosra gyulladt arccal, fér­je keze alá adogatja a majoránnát, a fű­szereket, hogy a hurka, dagadó illa­tos tölteléke ízesebb legyen. Koccan a ka­pu kilincse. Rokon­ság, komaság és szomszédság kö­szönt be a toros ház­ba. Szívesen invitál­ják őket az asztal­hoz. Ugyan javában ég még a munka, a töltőgép nyakára hú­zott bél azonban gyorsan megtelik hússal, aztán már vetik is a serpenyő­be. Jószagú gőz csap fel belőle, perceg a forró zsír, aztán: — egy kis hurkát is tessék még — kínál Bajnócziné és rakja már a hurka mellé a májat, vesét is, meg persze a gyomor­mentő hozzávalót, a könnyű, rubintos bo­rocskát. Benyitunk az egyik házba. Mezei Istvá- nék lakják. Tizenöt holdjukból sok min­denre futotta a pénz, s bent a szobában is szép bútorok ké­nyelme veszi körül a lakólcat. Egy valami azonban rögtön em­lékeztet arra, hogy magyar paraszt laká­sáról van szó. A szép, modern szoba sarkába búboske­mencét csináltatott Mezeiné. A szoba valóságos díszletként hat ezzel a búboske­mencével, különösen abban a pillanatban, amikor a pompás termetű, néznivalóan remek arcú asszony kitárja szekrényét a látogató előtt. G azdag ruhatárat őriz Mezeiné. Valamikor, úgy húsz évvel ezelőtt tagja volt a Gyöngyösbok­rétának. Szivárvány színekkel ragyogó hat szoknyában, flit- teres, ezüsttel szőtt pruszlikban, utánoz- ■ hatatlanul gazdag dí­szítéssel varrt kö­tényben járta ország­világ előtt a táncot, egészen addig, míg bele nem szédült táncospárja karjába. Szép az élet a há­zaspár körül, s bené­pesült gyermekekkel is a ház. Zsámbokon mostanában egyre- másra fúrják az ar­tézi kutakat. Me­ze iék az istállóba is bevezették a csapról csörgő vizet és a gé- meskút eltűnt az ud­varról. De az udvar­táj azért megmaradt jellegzetesnek. A nagy öreg akác tete­jén a fa ágas-bogos karjai között gólya­fészek várja tavaszi lakóit... Két lova, tehene van Mezei Istvánnak. Leszúrta már az egyik hízót, a másik ezután kerül terítékre, addigra eléri a há­romszáz kilót is. Hunyorog az este, mikor Zsámbok mö­göttünk marad. A leszálló párás alko­nyaiban világul a falu, tűz csap ma­gasra itt is, ott is. Máglyák égnek az udvarokon, s száll a pernye szerteszét. Pörzsölik a zsámboki kukoricán kövérre hízott, jófajta cocá­kat. Németh Imre abba a kísérletezést egy-egy esztendő után a szigetújfalui József Attila és a Szigetszent- mártoni Állami Gazdaság. Nem kellett senkiinek ez a 48 holdas terület, hiszen a jó földek megművelése és hasz­nosítása is gondot okozott a tanácsnak. Meggondolatlanságnak tar­tották a községben annak a tíz dolgozó parasztnak az el­határozását, akik vállalták e terület megművelését — szö­vetkezeti alapon, öfc azon­ban nem törődtek a megjegy­zésekkel, kibérelték a ta­nácstól a 48 holdat. Innét is maradt rájuk aztán az elne­vezés, hogy „földlbérlp cso­port”. EGY-KÉT ÉV MÜLVA, amikor már jó termést adott az Ürgehegy, olyan hírek kezdtek szárnyra kelni a fajú­ban, hogy a földbérlő csoport holmi kapitalista vállalkozás, Az irigység szülte ezeket a rosszindulatú rágalmakat. Bár­csak a megye többi termelő­szövetkezeti csoportjai is any- nyira betartották volna az alapszabályt, mint a ráckevei „föidbérlők’’. Ök ugyanis nem az I., hanem az átlagelosztású tszcs alapszabálya szerint dol­goztak. A 48 hold föld egy tagban van és ez elősegítette, hogy táblás gazdálkodást foly­tassanak. Közös vetéstervet ké­szítettek. A földet a gépállo­más traktorával szántották. A vetéstől a betakarításig min­den munkát közösen végeztek. Egy-egy családnak meghatáro­zott időben két-két munka­erőt kellett közös munkára adnia. Ha elhatározták, hogy másnap kapálnak, akkor egy családtól két embernek kel­lett megjelennie. A jövedel­met az átlagtermés alapján osztották el. Nemcsak a gaz­dálkodásukban nem lehetett kivetni valót találni, de a szö­vetkezet tagjai között sem akadt olyan, akj valamilyen oknál fogva nem lehetett vol­na tagja á szövetkezetnek. A tíz tag közül csupán háromnak van földje, de a három föld­terület sem haladta meg a tíz holdat. Tehát kizsákmányoló egy sem akadt közöttük. Azt is el kell mondani, hogy a községi tanácsnak soha semmi „nézeteltérése” nem akadt a földbérlő csoporttal. Becsüle­tesen dolgoztak, növelték a föld termőerejét, s ha mégis volt valami ügyesbajos dol­guk, azt mindig elintézték ma­guk között. MIÉRT ÍRUNK a földbérlő csoporttal kapcsolatosan min­dig multidőben? Szándékosan tettük ezt, mert ennek az egészséges kis termelőcsoport­nak a léte veszélyben forgott, s még ma is komoly problé­máik vannak. A baj ott kezdődött, hogy tavaly ősszel lejárt a termelő­csoportnak a négy évre szóló szerződése az Ürgehegyen levő 48 hold földre. Amikor ősszel meg akarták újítani a szerző­dést, a községi tanács nem fo­gadta el a kérelmüket. A 10. sz. törvényerejű rendelet vég­rehajtása során ugyanis a köz­ségi tanácsnak más tervei vol­tak — a tszcs tagjainak meg­kérdezése nélkül — a földdel. Ezt a területet parcellázták fel illetékföldnek a község peda­gógusai részére, s a Csemete- forgalmi Vállalatnak is ebből a földből juttattak. A tszcs ta­gok nem akartak ebbe bele­nyugodni, s nagy huza-vona után a községi tanács elnöké­nek szóbeli engedélyével mégis­csak elvetettek 12—13 hold őszi gabonát. A huza-vona azonban tovább tartott, mert a pedagógusok is és a Csemete­forgalmi Vállalat is követelték a földet. A vállalat kutat is akart építeni. A vita közben elhangzott olyan, javaslat is, hogy a termelőcsoport bérelje ki a földet — amit elvetett — a vállalattól. A csoport tagjai azonban ezt nem fogadták el. Megmondták, hogy ők tovább­ra is közösön akarnak gazdál­kodni. de az egész eddigi terü­leten. Közben felvetődött olyan gondolat is, hogy egy kisebb területen a szakcsoportok alap­szabálya szerint társuljanak aprómag termelésre. Tehát tel­jes erővel dúlt a harc a földért. Január 16-án..gyűlésre jöttek össze a „földbérlő“ tagjai, ame­lyen megjelent'a járási'párt- bizottság és a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője és a községi tanács elnöke. Eléggé fura dolog játszódott le a megbeszélésen. A TAGOK ELMONDOT­TAK, hogy továbbra is együtt akarnak gazdálkodni, a kül­tettem, hogy ő az illegális foom- muntsta, illetőleg a Béke-párt tagja, sőt, értelmességét ismer­ve, nem is közönséges tagja. Erről azonban közöttünk soha nem esett szó ... MÁRCIUS 19 UTÁN ■.-..A fasiszta terror fokozó­dott. Az ellenállók a találko­zások. megbeszélések, tanács­kozások szinterét a polgári la­kásokba, egy-egy baráti kör kisebb közösségébe tették át. : Körülöttem is lassacskán kialakult egy új támaszpont, okmányok, papírok, igazolvá­nyok! Ezek voltak a mentőkö­telek, amibe az üldözöttek ez­rei kapaszkodhattak. A bizton­ság illúzióját nyújtották, hát gyártottuk egyre-másra... Farkas Imrétől kértem egy KISKA-igazolvámy űrlapot le­pecsételve, aláírva. Csak a ne­vet kellett kitölteni.... Szappa. nyos Pistával, minisztériumi kollegámmal, aki bagi gyerek, hozattam a bagi községházáról lepecsételt születési és házassá­gi anyakönyvi kivonat űrlapo­kat. .. ■ Szeptember 12-én, va­sárnap délelőtt... Nyílik az ajtó. Laci állít be ... Röpcédu­lát vesz ki a zsebéből. — No, ezt olvasd el. A röpcsi hírüladja, hogy megalakult a Magyar Kommu­nista Párt. Ez lesz az az erő, mely szervezi, egységbefogja, irányítja a fasizmus elleni har­cot ... — Te Laci, ki lehet a kom­munista párt tagja? — kérde­zem. — Hát bizony, az sok min­dentől függ... Te mindeneset­re tekintsd magad a párt tag­jának ... — mondja póz nél­kül, de jelentőségteljesen, in­dám tekintetét rám emelve. Mosolygok én is . „LEBUKÁS" . ■. A mérnök a második emeleten lakik. Becsöngetünk. A mérnök nyit ajtót. Még be sem érünk jóformám, az elő­szobában kinyílik egy oldalaj­tó, s egy katona dugja ki a fejét. Amikor már a szobában ülünk, a fotelben, a kis kerek asztal mellett, a mérnök meg­nyugtat: ez a katona a mi em­berünk ..; katonaszökevé­nyek ... Megnyugszom... Rá­térünk a gyári szervezkedés megbeszélésére. Alig kezd hozzá a méntök a beszámolóhoz, kogoptatnak és bejön az előbbi katona. Sűrű bocsánatkérések között tüzet kér, majd kimegy. A mérnök tovább beszél. Néhány perc múlva mozgo­lódásra leszünk figyelmesek. Hirtelen kinyílik az ajtó és egy fekete egyenruhás, csiz­más, árpádsávos karszalagos nyilas lép be, előretartott gép­pisztollyal. Nyomában még há­rom géppisztolyos nyomákodik be. — Fel a kezekkel! — kiáltja egyikük.., i > ; i j ; :.. Behívnak a vallatóba. A szívem a torkomban ver. Erős fény kápráztat el. A fal mellett áll a mérnök, haris­nyában, a szája vérzik... A provokátor katona kezdi meg a kihallgatásomat. Az adatfelvé­telnél tart, amikor kivágódik az ajtó és egy bőrkabátos csendőrnyomozó tiszt lép be ... Gyűlölettől szikrázó szemmel hallgatja a beszámolót, majd a végét be sem várva, károm­kodva, eltorzult pofával nekem rohan, öklével az arcomba vág, rugdos. „Te rothadt kom­munista! Ki robbantotta fel a Margithidat? .. .Vallatom, amikor megtudja, hogy tartalé­kos hadnagy vagyok, felkacag: — No, hadnagy úr, nyújtsa ki a kezét! — és gumibotjával belevág vagy hatszor a tenye­rembe. Azt hiszem szétreped a húsom és az agyam... A fáj­dalom elviselhetetlennek tű­nik .., A MARGIT KÖRÚTON i.. Várom, mikor jönnek új­ra értem ... A kezem duzzadt, a talpam lila... A kivégzéstől nem félek... De vallatás előtt lenni a kínok kínja.., csak meghalnék most.. . ... Értem jönnek. Isméf át­visznek a másik épületbe. A falnak fordulva várak.. - or­dítást hallok... ütések zuhog­nak ... nyögések.. -. — Miféle bejegyzések ezek itt a noteszban?... Nem em­lékszel? ... No, akkor egy kis moszkvai rádiót fogunk hall­gatni .. -. Egyik rézlemezt a kezembe nyomják, a másikat bedugják az ingem gallérjába. Kezdik te­kerni a gépet. A fejem meg­megrándul az áramütéstől. A nyakamban éget a lemez... ordítok... SOPRONKŐHIDA ... Karácsony. A fegy házon kívül élő szabad emberek ka­rácsonyfát állítanak. Jézus született ezen a napon, mond­ják isten szolgái és a hívek a templomokban. A szeretet ün­nepe van ma, a betlehemi csil­lagé. Őreink, a bíróság tagjai, a nyilasok, az SS-ek mind, mind keresztények. Ma fogják kivégezni Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Hajnalban, szokatlan időben zaj, léptek, cellák nyitogatása hallatszik. Dobog a szívem, most viszik. -.; Megölik azt az embert, akinek a kezéből pisz­toly dördült a német megszál­lókra március 19-én, -ti I döttek azonban arra hivatkoz- A délelőtti sétán már bizto- f tak> h°gy nem lehet, mert más san tudjuk: Bajcsy-Zsilinszkyt | célra kell a föld. A vita köz- akasztották ... Még három ki- | ben Szekeres Ferenc a „föld­végzés volt e napon: a kommu- | _________________________ n ista Pataki Istvánt, Pesti I Barnabást és Kreutz Róbertét. | végezték ki golyóval.-,-, | bérlő” elnöke egy 1956 szep­temberében kelt jegyzőkönyvet vett elő a zsebéből, amellyel bebizonyította, hogy a „föld- bérlő“ nem is olyan „vad” cso­port, hiszen a jegyzőkönyv ta­núsága szerint, még 1956 szep­temberében termelőszövetke­zeti csoporttá alakult. A jegy­zőkönyvet akkor aláírták a já­rási pártbizottság és a járási tanács küldöttei is, amellyel egyúttal elismerték a tszcs alakulását. A működési enge­dély iránti kérelmüket^ is el- küldték a megyei tanácshoz, de az ellenforradalmi esemé­nyek miatt megalakulásukat nem tárgyalták, s így az enge­délyt sem kapták meg. A „bizonyíték” hatására más mederben folyt a tárgya­lás. Rögtön ígéretet kaptak a tszcs tagjai, hogy továbbra is Ők gazdálkodhatnak az ürge- hegyi 48 hold földön. Újabb belépési nyilatkozatot írtak alá a tagok, amelyben ismé­telten kérik, hogy ismerjék el törvényesnek termelőszövet­kezeti csoportjukat. A járási pártbizottság azóta mái határozatot is hozott, amely szerint a — most mát Zöld Mező — termelő­szövetkezeti csoporté a földi Továbbra is nyitott kér­dés azonban, hogy hogyan elégítik ki a pedagógusokat és a vállalatot, s éppen ezért a tszcs tagjai még további bo­nyodalmaktól tartanak. ÍRHATNÁNK MÉG arról, hogy abban az esetben is, ha kedvezően intéződik el a tszcs földügye, jelentős kára szár­mazott ebből a tagságnak, hi­szen az őszi mélyszántást nem végezhették él. De az egész ügyből más tanulságot kell levonni — legalábbis a szó- banforgó járási és községi szerveknek. Akkor, amikor a párt és az állam támogatja a mezőgazdaság szocialista át­alakítását és a dolgozó párasai­toknak az egyszerű _ társulási formákra való áttérését is ko­moly eredménynek könyveli el, a rosszul értelmezett „tör­vényesség” betartása miatt már-már megszüntettek egy olyan termelőszövetkezeti cso­portot, amely már évek óta eredményesen gazdálkodik. A párt politikájával ellentétesen cselekedett a községi tanács, amikor el akarta venni a föl­det azoktól a dolgozó párasai­toktól, akik bíznak a nagy­üzemi gazdálkodásban és hí­vei a szövetkezésnek. Mihók Sándor JÖNNEK A SZOVJET CSAPATOK! A Nagykátai Földművesszövetkezet Vas- és Edényboltjáhan Március 27-én reggel parancs | jön, hogy mindent csomagol - I junk be ... A szovjet csapatok \ a fegyházat környező utakat § bombázzák __Az őrök szalad- 1 g ólnak, kiáltoznak. Általános I rémület, pánik, az egész fegy- 1 házban. | Huszonkilencedikén a fegy- = ház kőkerítése mellett sorához- \ tatnak bennünket... Egy fia- 1 tál géppisztolyos SS-katona | magyar nyelven tájékoztat: \ „Aki meg akar lógni, azt a § helyszínen agyonlőjük! Indu- f lás!“ | ... Äz első nap mintegy hu- | szonhat kilométert gyalogol-1 tünk. . . Április negyedikén | Melkbe érünk... A belvároson I keresztül, a szűk utcákon ka- | nyarog menetünk. Szökésre I gondolok... De mi lesz, ha a l lakosok elárulnak, vagy egy őr I észrevesz? Kockázat nélkül \ nincs siker ... ...1945. július 10. A vonat | áthalad a határon. Ágfalva. I Megindultság fog el. Válóban | az ágrólszakadtak térnek haza § ezen a kedves nevű határállo- § máson át. ... Egyszer minden utazás | véget ér, ez is. Kelenföldön | villamosra szállók. Dalolni sze § retnék, táncolni, ölelgetni az \ embereket, megmondani ne. | kik, hogy a világ legjobb dolga f állni a 49-es villamos peron- | ján és kinézni Kelenföld, Lágy | mányos házaira és közeledni 1 hazafelé. M | Bő választék van az üzletben. Agacs Mihályné új lábast vásárol, Kelemen Károly tengeridaráló iránt érdeklődik Uj konyhai tűzhelyet kell vásárolni, ha a régi tönkremegy. Dr. Ferencsik Jánosné férjével már ki is választotta a megfelelőt

Next

/
Thumbnails
Contents