Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

4

MEcrei

rlap

1958. JANUÄR 26. VASÄKNAP

BESZÉLGE TÉS AZ ÍR ÓKKAL

A szentendrei járási könyvtárban

Pätotai 8oriS az élő magyar nőírók közül messze kiemelkedik. Legnagyobb erénye, hogy szereti a mai történelmet, kiismeri magát benne és nem tér ki az olvasóközönség időszerű-regény követelése elől azzal a kifogással, hogy „a mai témájú regény megalkotásához történelmi távlatra van szükség”; Ö az egyetlen nőírónk, aki a filmnek is dolgozik. Szívügye azonban változatlanul a széppróza: novella és regény.

— Most készültem el négyszázoldalas új regényem megírásával, melyet előreláthatólag júliusban már meg is jelentet a Szépirodalmi Kiadó —— mondja. — Mai téma, végleges címét még nem tudom. Az ideiglenes: „Álmatlan évek”. A Kortársban közölt részlet „Keserű mandulafa” Címen jelent meg. Ezt a regényemet tartom életem légsikerültebb alkotásának. A kiadónak is ez a véleménye és Illés Lajosnak, a lektornak is— Az volt a szándékom, hogy regényem befejezése után hozzákezdek a pihenéshez. Mégsem így történt. Az embert munkára kényszeríti a rengeteg új élmény és az írói felelősség, hogy „erről beszélni kell. mégpedig minél hamarább”. Már hozzá is fogtam egy újabb filmkönyvem elkészítéséhez. Cselekménye középpontjában egy mai anya áll, aki felváltva lakik gyermekeinél és nem találja meg a helyét. Ha ezzel is készen vagyok, akkor egy humoros, szatirikus novelláskötetet rendezek sajtó álá. A szerződést már aláírtam.

Passuth LdSZiÓ neve kivételes helyet foglal el az élő magyar irodalomban. Regényalkotói munkásságának örökbecsű értéke az „Esőisten siratja Mexicót” című félezerol- dalas történelmi műve. Ez a könyv megeleveníti az egykori közép-amerikai indián világot, bemutatja félelmes isteneit és megismertet Hernando Cortezzel, a nagy conquista- dorral s a korabarokk spanyol társadalom nagyhatalmi hivatását teljesítő kalandorseregnek az életével.

— Ezt a könyvemet Seghers párizsi könyvkiadó most vásárolta meg s már fordítják is franciára — újságolja Passuth.

— A „Szenvedélyes életek”

című sorozatban fog megjelenni. Úgy értesültem, hogy ugyanebben a sorozatban jelenik majd meg Illyés Gyula „Petőfi”-je is. t

— Az „Esőisten siratja Mexicót” című regényemet eddig németre, angolra, flamandra és spanyolra fordították le. A nemzetközi politikai helyzet jellemzésére elmondhatom, hogy könyvem spanyol honoráriuma tíz éve áll a rendelkezésemre azzal a feltétellel, hogy csak Spanyolországban költhetem el. Nem utalják át

— én pedig nem megyek oda.

■— Nemrég fejeztem be a „Lagúnák” című új történelmi regényemet; Cselekménye a XVI. századbeli Velencében játszódik, hőse Giorgone, a festő.

— Hozzáfogtam egy újabb regény megírásához is. Ez az ifjúság számára készül. Hőse egy fiatal magyar gyerek, aki Közép-Amerikába kerül, ahol megismerkedik a Mayák kultúrájával. Élettörténete alkalmas arra, hogy az olvasót megismertessem a régészeti élményvilág szépségével.

HU,DC CSINOS FELESEGE VAN A BARANYAINAK ! CSINOSNAK CSINOS, CSAK NEM HL).

c

•

j BEVEZETIK A VIZET

a

| budakalászi iskolába es

32

ustvántelepi óvodába. A ezer forintos szer el»-1 mi

2«

kálatokat a községfejiesr 1 hozzájárulásból fedezikw

0

0

HOHO, HÁT MINKET., ÉRDEKELTEKET MEG SEM KÉRDEZNEK ?

HU-HA, LÁTNÁ CSAK EZT A SZOMSZÉD !

Szinetár György eZidáig az

egyetlen olyan magyar író, aki dramaturgiai segítség nélkül is tud filmforgatókönyvet írni. Egyformán otthonos a filmműteremben és a színpadon. Éppen ezért nem kelthet meglepetést, hogy neve a fővárosi tanács zártkörű irodalmi pályázatának meghívottjai között szerepel.

— A felszabadulás után el- sőizben történik, hogy a főváros tanácsa bőkezű irodalmi mecénásként jelentkezik — állapítja meg Szinetár. — Talán mondanom sem kell, hogy felfokozott örömmel és becsvággyal fogtam megbízatásom végrehajtásához. „Botrány” címen társadalmi szatírával, izig-vérig mai témával készülök a pályázatra. Munkámat azonban hirtelen félbe kellett szakítanom, mert időközben egy újabb megbízatást is kaptam, amelynek teljesítése nem tűrt halasztást. A nagyközönség már értesülhetett az újságokból, hogy a Szovjetunióban elhatározták Illés Béla regényének, a „Kárpáti rapszó- diá”-nak a megfilmesítését. Hármas koprodukcióról van szó, magyar, orosz és ukrán film készülne belőle. A film 1959 március 21-én, a Magyar Tanácsköztársaság megalapításának 40. évfordulóján kerülne bemutatásra a magyar közönség előtt. Miután engem kértek fel a forgatókönyv megírására, mellyel március 15-ig el kell készülnöm, félbe kellett szakítanom a színdarabírást. A rendező személyében ugyan még nem sikerült megállapodni, de az biztos, hogy májusban már meg- kezdődne^ a felvételek. Mindennek ellenére, még időben el fogom készíteni a „Botrány”-t is. Június elseje a pályázat határideje. A legtöbb pályázó- társam már nyakig ül a munkában. Vigasztal, hogy csak ketten készültek el eddig: Fehér Klára és Földes Mihály. Ha a színdarab megírásán túl leszek, remélem, hogy jut még időm arra is, hogy összgóilíV sak egy novelláskötetet. Magától értetődik, hogy közben cikkeket is írok Február elsején minden valószínűség szerint újra lapkötelékbe lépek, tehát szerkesztőségi munkát is kell majd végeznem Mindez együtt az évi programom.

Kalotai Gábor

Szűk kis utcában, kopott vakolaté, szürke házban, mintha az utcácskához akarna alkalmazkodni, parányi szobákban van a szentendrei járási könyvtár. 1951 óta áll fenn és ezalatt a bét év alatt sok nehézséggel kellett megküzdenie. S ma is számtalan problémánk van — mondja Tóth Ferenc, a könyvtár vezetője.

— A könyvállomány kicsi és ebből nemcsak a város lakosságának igényeit kell kielégíteni, de a községi könyvtárak is innen kapnak anyagot. A helyiség szűk, kényelmetlen és sajnos nincs meg az anyagi keret a bővítésekre. Az olvasási érdeklődés annyira megnőtt az utóbbi néhány hónap alatt, hogy már nehezen tudják az igényeket kielégíteni. Lassan szerették meg a szentendreiek a könyvtárat, de ma már van egy lelkes kis csoport, akik támogatják munkájukat. Gyakran előfordul, hogy egy-egy nénike ünnepélyes arccal csomagot ad át a könyvtárosnak, ajándékba hozott könyveket, vagy egy öreg nyugdíjas bácsi maga ajánlotta fel, hogy több tagdíjat fizet — a fennmaradó összegből lehetne új könyvet vásárolni

— így okoskodott. Ha sok is az új tag, a régiek lassan elmaradoznak, minden könyvet kiolvastak, újat nemigen tudnak adni nekik. A baráti kör segítségével szeretnének közvetlenebb kapcsolatot teremteni az olvasókkal.

S a szeretetet, segítségre kész barátságot a könyvtár is igyekszik honorálni. Második éve működik az angol nyelv- tanfolyam, a mesedélutánokat egyre jobban várják a gyerekek. Elsősorban az a célunk, hogy a könyvtár látogatóinak segítségével tovább szélesíthessük az olvasók körét — fejezi be a beszélgetést Tóth Ferenc — az írással foglalkozó embereket írói csoportba tö- möríthessük és ott tovább képezzük — és minél jobb és szebb könyveket adhassunk a szentendreieknek.

A városi tanács épületében kerestük fel Sass Évát. A barna hajú, kedves fiatal lány két éve tagja a könyvtárnak. Nagyon szerettem mindig olvasni — mondja kérdésünkre, kicsit elpirulva — és ezért szerettem meg a könyvtárat is. Jó oda járni, olyán kedvesek,

barátságosak és annyit segítenek. Segítenek a rendszeres olvasásban, megkérdezik a véleményemet arról a könyvről, amit visszaadtam és gyakran el is vitatkozunk, ha más a felfogásunk.

— Hogyan látja Sass Eva a könyvtár nehézségeit? — Bizony jó lenne, ha új könyveket tudnának vásárolni a most megjelent sok, valóban jó könyv közül. Jó lenne, ha irodalmi összejöveteleket tartanának, és a kezdeti nehézségek után később nagy érdeklődést lehetne felébreszteni — magyarázza lelkesen —, csak érdekes téma és jó előadás kell, ami érdekelje az embereket. Bizony sokan fáradtak az olvasáshoz, teszi hozzá búcsúzóul — de ha egyszer megkóstoltattuk velük az olvasás ízét, szeretni fogják. S tudom, hogy nekünk, a könyvtár tagjainak kell ebben segítenünk.

Tóvári bácsihoz, az öreg nyugdíjas fodrászhoz sokkal nehezebb volt bejutni, harapós kutya védte a kis házat. De benn a meleg szobában már kellemesen lehet beszélgetni vele és feleségével. Mindketten megnyitása óta tagjai a könyvtárnak. Tóvári bácsi akvarelleket mutat és a hegedűjét, a könyv mellett ez a két legfontosabb szórakozása. S a rádió melletti polcon felfedezhetjük Gábor Andor novelláit és Mikszáth Akii Miklósát. Már alig várom — mondja Tóvári néni —, hogy kiolvassam ezeket, hogy új könyvet hozhassak. Az egész napi munka után még 11-kor is nehezemre esik, hogy letegyem a könyvet.

Tóvári bácsit a szépirodalmon kívül, főleg a történelmi munkák érdeklik. — Apám mondta: Fiam, ha tanulni

akarsz, csak olvasással tudod megszerezni, az iskolához nekem nincs pénzem. — S az öreg veterán pártmunkás, a nyugdíjas fodrász már 10 éve él a kis szentendrei házban — olvas mindent, amit meg lehet kapni, mert ő, akit annakidején elzártak az iskolától, művelt ember akar lenni. Bármennyire szereti is a könyvtárat, bírálja. Olvasószoba kellene, hiszen az értékesebb könyveket csak bent lehet olvasni. Tenjei is vannak, hogyan lehetne minél több emberhez eljuttatni a kultúrát.

Kicsit zárkózottak a szentendreiek, nehezén lehet őket megmozgatni — mondja —, de ha például a moziban hirdetnének, a tanács jobban segítene, más könyvtárakkal cserélhetnék a könyveket, ki lehetne az embereket rántani a tespedés- ből. Tóvári bácsi szeretne segíteni a könyvtár munkájában és meg is tesz minden tőle telhetőt — tudja, hogy a tudást a könyvek által' lehet megszerezni. —

llagytakaritás, főzés közben

kopogtattunk be a harmadik olvasóhoz, Zanán Andrásnéhpz. De nem sajnálja a munkájától elvenni az időt, ha a könyvtárról, a könyvekről beszélgethet kicsit.

Népmozgalommá kellene szé^ lesíteni a könyvek terjesztését — magyarázza —, mert erősen kell itt a könyv, csakúgy, mint mindenütt. Szeretem a könyvtárat, jól is dolgoznak, de segíteni kell őket, hogv még eredményesebben munkálkodhassanak. Minden régi tagnak két új tagot beszervezni, szórakoztató előadásokon ismertetni a könyveket és még fokozottabban kell foglalkozni a gyermekekkel és egyszerűbb emberekkel. Nem baj az, ha valaki, aki nyáron kapálni, aratni jár, télen benéz a könyvtárba és komolyabb könyv helyett „valami jó szerelmes könyvet” kén Adjanak neki, természetesen, s így lesz meg a lehetőség az ízlés fejlesztésére.

Három emberrel beszéltünk csak a sok közül, akik szeretik és barátai a szentendrei könyvtárnak. S meg kell állapítani: jó munkát végeztek, ha ilyen lelkes, könyvet értékelő embereket sikerült megszerezniük a kultúra terjesztése ügyének. S azt is láthatjuk, a jó magból virágzó ültetvényt lehet és fognak is fejleszteni. Bán Zsuzsa

Szép kis család

A reimsi „Bonaparte” Hotel , halijában szép felirat hirdeti a következőket: „Kérem, barátkozzon meg a már ittlevőkkel. szórakozzanak együtt. A mi házunkban olyanok a vendégek, mint egy nagy család tag- lai.”

Utóirat: „Ne felejtse el értékeit elzárni, mielőtt szobáját elhagyná!”

'(iiHHiiiiiiiiuiHiiMHitmitiiiiiMiimuitiuHmiminHititiiiiiiiitmiiiiHimtfiHiiHiiHiiiHimuifinimiimiiiiiHiiiiii! iiiiHititiiiiiMiiitiiiiiiiiiitiHiiitMsiiwiHuinuHiiiiiiuMimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiimiiiiiuiiitiiiiimiiiiiiuiiiiiimw

NOVAK KAROLY:

I Találkozásom

A IÖRTÉNELEMMEL

Előszó

| — Apuka, igaz, hogy te börI tönben voltál? — tette fel a | kérdést elsőszülött kisfiam | nyolc éves korában.

I — Igaz, Pistikém.

1 — Hát nemcsak a rossz em- I berek kerülnek börtönbe? *

| — Nem, kisfiam ... azaz,

| hogy igen... tudod az attól I f ügg, hogy kinek a kezében | van a hatalom, azaz. hogy mi- | lyen a király. A jó király a I rossz embereket zárja börtön- ! be, a rossz király a jó embere- | két. Amikor én börtönbe kerül- | tem, éppen rossz király ural- | kodott, azaz, hogy hazánk ki- | rályság volt ugyan, de helyette | kormányzó látta el az államfői | teendőket, azaz, hogy akkor | már nemzetvezetőnek hívták a | kormányzót... szóvei ezt te | még nehezen érted Pistikém, 1 majd máskor mesélek erről.

| S egy napon nekiültem, hogy | letörlesszem az adósságom.., | így született meg ez a könyv, | amely naplónak nem napló, re- | génynek nem regény, riport- 1 nak nem riport. De azért egy | kicsit regény is, riport is, | napló is.

| És még valami más is.

| Vallomás. Vallomás arról, | hogy hőse miként botorkált a | göröngyös úton célja felé: ele- l get tenni a kor parancsának.

1 A „Pesti Hírlap° 1934. április 125-i száma „Ezer állástalan

| * (Részletek a szerző közeljövő| ben megjelenő könyvéből.)

diplomás elhelyezése a minisztériumokban” címmel egy teljes oldalon közli az elhelyezettek névsorát.

Gömbös igyekezett politikailag hasznosítani az elért eredményeket. A Nemzeti Egység Pártja erőteljes szervező munkába kezdett a diplomások körében. Ennek eredményeképpen alakult meg a párton belül az Állástalan Diplomásdk Országos Érdekképviselete..;-... A diplomás nyomor enyhítésével az lllésné elnöklete alatt működő szociális bizottság foglalkozott. Az 1934-es évre szóló tervezet jellemzően mutatja az állástalan diplomások helyzetét. A tervezetből csak néhány pontot ragadok ki: Az állástalan diplomások legszegényebbjeinek cipővel, illetve talpalással, fejeléssel, hús- és tejjegyekkel, fürdő- jegyékllcel és fűtőanyaggal való ellátása. A ruhával való ellátást például úgy képzelték el, hogy a kereskedelmi minisztertől kérnek 200 kg tiszta gyapjút, és a GYOSZ két textilgyárat kijelöl, ahol az állástalan mérnökök a rendelkezésre bocsátott gépeken megszövik a szövetet... A pénzsegélyt pedig úgy kell megszerezni, hogy a diplomásdk a megszégyenítő sorbanállás mellőzésével juthassanak hozzá a havi 4—5 pengős segélyhez.

A mérnökök helyzete nehezebb volt.. >

A vegyészmérnökök ciánozó cégeknél talpaltak állásért. A vonat-laktanyában lakó mérnökök az ÁDOB 1934. évi karácsonyi akciója során összesen hat pár cipőt kaptak,

i i i • s ; • ; ■ i i ■ •

;.. bevonulok, mert találkozásom van a történelemmel..,

Az úton oroszul tanulok,

T •!••••!» í i i i

Bresztnél sokáig áll a vonatunk, kiugrók egy kis sétára, orosz földet látni. Erősen fagy. Az állomástól nem messze repülőtér. Egy csoport zsidó földmunkán dolgozik. Géppiszto- lyos német tábori csendőr őrzi őket. A csupa csont és bőr emberek mozgó rongyhalmaznak tűnnek.

Ahogy hajladoznak, megzör- rennek a spárgával derekukra erősített konzerves dobozok. Nyilván ebből isszák a répalevest, amit időnként kapnak. Kenyérdarabot veszek elő a zsebemből, és megindulok feléjük. A német észreveszi szándékomat, és rámlkiált, ne közelítsek, tetvesek! Oda dobom a kenyeret, és távozom az élő halottak közeléből. Vajon hány óra választja el őket a tömegsírtól?

• ••?••••**«**

BELGOROD 1943 JANUÁR

Január 16-án jön a hír: az oroszok áttörték a frontot!

Egyre érkeznek a visszavonulók kisebb-nagyobb csoportjai. Honvédek százai, akiknek elfagyott kezwk-lábuk, rongycsomókba burkolt bakancsban, bicegve, eltorzult,

borostás arccal, koldus módjára vánszorognak Belgorod- ban... A magyar hadsereg- parancsnok, Jány Gusztáv is megérkezik és kibocsátja hírhedt, őrjöngő parancsát: ... „Semmiféle fagyás, betegség nem jogcím a hátrálásra! ... Aki parancs nélkül hátrál, azt agyon kell lőni!.-.-.

.. .az orosz lakosság könnyes szemmel nézi és tárgyalja a kapuk előtt vékony köpenyben, vékony bakancsban bicegő, elfogyott kezű rokkantak nyomorúságát. Behívják a katonákat, enni adnak a tehetetlen, árva magyaroknak...

ÚJRA OTTHON

... Albérleti lakásom az Eötvös utca 34. számú ház harmadik emeletén az előszobán és fürdőszobán át megközelíthető „különbejáratú szoba” .., Lacival időnként találkozót beszélünk meg valamelyik utcasarkon. Egy napon említette, hogy feljönne a lakásomra. A megbeszélt időpontban be is csöngetett. Alaposan körülnézett az előszobában, megtudakolta, melyik ajtó hova vezet, ki lakik a szomszéd szobában, milyenek a háziak. A szobámban is mindent szemügyre vett...

Kisvártatva aktatáskájából egy géppel írt politikai tanulmányt szedett elő, és ideadta, hogy olvassam el..

— Van írógéped?

— Van.

— Akikor megkérlek, hogy másold le ezt a cikket három példányban. A holnap délutáni találkozóra hozd magaddal.

. .

Sűrűn és rendszeresen találkát beszélt meg velem, de mindig más utcában találkoztunk. Senki nem mondta, csak sej-