Pest Megyei Hirlap, 1958. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-24 / 20. szám

1958. JANUAR 24. PÉNTEK <*Í#T necrtt WC trían Egy rendőri jelentés tanulságai A megyei tanács mező­gazdasági osztálya a Belügymi­nisztérium Országos Rendőrfő­kapitányságának társadalmi tu­lajdonvédelmi osztályától igen különös átiratot kapott az el­múlt napokban. Idézünk be­lőle: „Értesítem a mezőgazdasági osztályt, hogy hatóságom vizs­gálatot rendelt el a túrái „Gal- gamenti” Termelőszövetkezet budapesti elárusítóhelyein folytatott visszaélésekkel kap­csolatban. A vizsgálat megál­lapította, hogy Teliér Péter, a fenti tsz budapesti elárusító- helyének vezetője, a fennálló jogszabállyal ellentétben 1956 februárjától júliusáig az ország különböző helyein terménye­ket és malacokat vásárolt fel, majd ezeket, mint a tsz áruit a budapesti elárusítóhelyeken értékesítette. A vizsgálat meg­állapította továbbá, hogy Tel­ler Péter ezenkívül saját hasz­nára is vásárolt fel árut, és a tsz tudtán kívül értékesítette. A tsz számlájára körülbelül 250 ezer forint értékben tör­tént a felvásárlás, ami főleg morzsolt tengeri, búza és egyéb terményekből állt. Majd egy érdekes bekezdés titán, melyre később visszaté­rünk, a következőképpen foly­tatódik az átirat. „A tsz-nek a felvásárlások­ból jelentősebb haszna nem származott. Mint ahogy azt a szakértői vélemény megállapí­totta, a 250 ezer forint kiadás­sal szemben a tsz 37 ezer fo­rintot keresett, de ezt az ősz- szeget terhelik még az utazási költségekkel kapcsolatos ki­adások. Teller Péter viszont, aki a tsz-t csak eszköznek használta fel, a felvásárlásokon tisztán 31 ezer forintot kere­sett, ezenkívül a tsz tudta nél­kül, de annak nevével történt vásárlásokon körülbelül 50 ezer forintot. Tcllér ebből a jogtalan haszonból autót, tele­víziós készüléket, mosógépet, s egyebeket vásárolt, míg a tsz jóformán csak a befektetett pénzét kapta vissza. Hatósá­gom Teliér Péterrel szemben a nyomozást lefolytatta és ügyét az ügyészségnek vádemelés céljából átadta.” Eddig a jelentés Teliérre vo­natkozó része. Megyénk termelőszövetkeze­tei -« Lehel-piacon, a Tol- buchin-csamokban és egyéb helyeken szinte naponta meg­örvendeztetik a lakosságot friss, jó minőségű, a pesti kis­emberek számára is elfogadha­tó áron kínált élelmiszerekkel. Nem túlzás azt mondani, hogy a megye termelőszövetkezetei bizonyos népszerűségre tettek szert a budapesti háziasszo­nyok körében. Kormányzatunk kétségte­lenül előmozdította a város és falu közeledésének ügyét, a munkás-paraszt szövetség ügyét, amikor engedélyezte ezeknek a kezdetben kimon­dottan termelői társulásoknak megtermelt árujuk egy részé­nek értékesítését a budapesti és egyéb városi, falusi piaco­kon. Méghozzá azokban az esz­tendőkben engedélyezte, -ami­kor erősen kötött volt az áru­forgalom, s egyáltalán nem nyílt nagy tér a szabadpiaci értékesítésre. Tehát régebben is, ma is a szövetkezetek szá­mára lehetővé tette, hogy egy sor kereskedelmi szerv kikap­csolásával maguk nyissanak elárusítóhelyeket, s így növel­hessék jövedelmüket. Ezzel a lehetőséggel élni annyit jelent, mint törvényes úton gyarapodni egy közösség­nek, ám visszaélni vele — er­kölcstelen dolog. Megtanulni a kereskedés tudományát egy­szerű parasztemberek számára nem kis dolog, de nem is lehe­tetlen. A sülysápi szakcsoport, a pomázi és etgyes nagykőrösi szövetkezetek már megtanítot­ták legrátermettebb tagjaikat erre a tudományra. Bizonyos, hogs' Túrán, a Galgamenti Tsz-ben is vannak a kereske­désre hajlamos, szemfüles em­berek, akik jobban és becsüle­tesebben látták volna el e fel­adatot, mint Teliér Péter. S itt kell felvetnünk a szövetkezet elnökének, (Nagy István elv- társnak a felelősségét, aki nem számolt vele, hogy a ke­reskedés a gazdasági kalando­rok legfőbb vadászterülete, s mivel a maszek-üzérkedésre maholnap végképp bealkonyul, a kalandorok a kollektív gaz­daságoknak tett állami kedvez­ményeket próbálják majd fel­használni jogtalan haszonszer­zésre. Vagyis itt kell utalnunk az átirat következő bekezdé­sére, amely ilyeneket tartal­maz: „A vizsgálat megállapította, hogy Nagy István, a fenti tsz elnöke tudott Teliér Péter fel­vásárlásairól, sőt egy esetben személyesen is részt vett egy ilyen irányú vidéki úton. A jogszabályok szerint Nagy Ist­vánt is felelősség terheli. De a vizsgálat során megállapítot­tuk. hogy Nagy István egyéni­leg az ilyen felvásárlások hasz­nából nem részesült, hanem csak a tsz érdekében egyezett bele a felvásárlásokba. Nagy Istvánt, ezt a becsületes, jó­szándékú tsz-clnököt Teliér Péter, közismert spekuláns, volt textilnagykereskedő félre­vezette a saját érdekében, Nagy István abban iád atban, hogy a tsz-nek tesz jó szolgála­tot, hajlandó volt segítséget nyújtani Teliérnek egyéni üz­leteihez azzal, hogy a tsz ne­vében megbízólevelet adott ki Teller részére.” Az átirat így fejeződik be: „Nagy István tsz-elnök I ügyében a nyomozás eredmé­nyeképpen nem látjuk szüksé­gesnek a bírósági eljárást, mi­vel részéről az egyéni nyerész­kedés bűntette nem forog fenn, de szükségesnek tartjuk érte­síteni a Pest megyei Tanács mezőgazdasági osztályát, mint felettes szervet, hogy esetleg fegyelmi úton vonja felelős­ségre a tsz-elnököt.” Mi azt kérjük a mezőgazda­sági osztály vezetőjétől, hogy ne „esetleges” legyen ez a fe- lelőssegrevonás, hanem okvet­lenül történjék meg, s kapjon méltó fegyelmi büntetést Nagy István. Olyan büntetést, amely a jövőben fokozott óvatosságra inti majd őt is és más, árusító j joggal rendelkező termelőszö- í vetkezetek vezetőit is. Három hónapra ítélték az ittas sofőrt Ivanics Gyula gépkocsiveze­tő szenet szállított Nagykőrös­re. majd másnap reggel Ceg- lédbercelről bútort vitt Buda­pestre. Mikor a bútort felrak­ták a tehergépkocsira, meg­lehetősen hideg volt és az út­test ködössé, csúszóssá és sí­kossá vált. Ivanics indulás előtt másfél liter forralt bort ivott és ettől ittassá vált any- nyira. hogy az autót nem tud­ta egyenesen vezetni. Hol jobb oldalon, hol bal oldalon haj­tott és majdnem nekiment több szembejövő járműnek. Vecsés határában vizet eresz­tettek a hűtőbe és ekkor Iva­nics megint ivott, majd tovább folytatta az utat. A Vecsés utáni útelágazásnál az ital ha­tása következtében az ott fel­állított szobor szélét súrolta az autó. majd a szoborkő egyik maradványának nekimenve, a jobboldali árokba hajtott s ott felborultak! Emberéletben sze­rencsére nem esett kár. a nyolcezer forint értékű bútor azonban megrongálódott. A Pestvidéki Járásbíróság Ivanics Jánost veszélyeztetés bűntette miatt háromhónapi börtönre ítélte. Lekerült a napirendről A legnagyobb csodálkozás­sal olvastuk laptársunknak, i az Esti Hírlapnak tegnapi I számában „A kisiparosok prob- | lémái a Pest megyei Tanács ! előtt" című cikket. Ejnye, ej- | nye — csóváltuk a fejünket. ; Titkos tanácsülésen tárgyaltak erről? Hiszen mi részt vettünk az ülésen és arról lapunk teg­napi számában tájékoztattuk is az olvasókat. Afc ülés első be­jelentése az volt, hogy a kis­iparosokról szóló pont lekerül a napirendről, máskor tár­| A MÁV Dunakeszi Járműjavítóból gyalják azt. Mégis megtartot­ták? — törtük a fejünket. Nem, nem — nyugtattak meg bennünket, a .megyei taná­cson. A kisiparosok kérdése a végrehajtó bizottság ülésén (tehát nem is tanácsülésen) valóban lekerült a napirend­ről. A mígnem történtről mégis megjelent a tudósítás, mert úgy látszik, a felelőtlen, író­asztal mellőli újságíró munka még nem került le a napirend­ről ... Miért is? Holka Vilmos Miért hívnak aktatáskának, Mikor soha életemben nem láttam aktát? KO\SZ I A\TYIN PALSZTOYSZKIJ : HOGYAN DOLGOZTAK AZ ÍRÓÓRIÁSOK L EV TOLSZTOJ csak reg­gel dolgozott. Szívesen mondogatta, hogy minden író egyben saját magának kriti­kusa is. Legélesebben szól ez a kritikai hang reggelente, éj­jel viszont elnémul — éjjel az író teljesen magára marad, semmi sem inti, s ezért sok rosszat és fölöslegeset ír ösz- sze. Tolsztoj Rousseau-ra és Dickensre hivatkozott, akik csak reggel dolgoztak, s úgy tartotta, hogy Dosztojevszkij és Byron, akik éjszaka szeret­tek dolgozni, sokat ártottak | ezzel tehetségüknek. Dosztojevszkij művészeté-1 nek persze nemcsak az' ártott, hogy éjjel dolgozott és írás j közben állandóan teát ivott, j Ez talán nem is látszik meg ! művein. A legnagyobb hiba az volt, hogy Dosztojevszkij állandóan j anyagi nehézségekkel küszkö- ! dött, sohasem fogyott ki az adósságból, s ezért nagyon so- i kát, kapkodva kellett dolgoz­nia. Jó munka és megbecsülés N1 Öröm, megelégedettség tölti él a Szentmártonkátai Gép­állomás dolgozóit. Jó han­gulatuk természetes is. hiszen éppen a napokban értesültek arról, hogy a gépállomás ke­rek 100 ezer forint nyereség- részesedést oszt majd szét a dolgozók között. És nemcsak a jelentős anyagi juttatásnak örülnek, hanem annak is, hogy üzemük az elmúlt esztendőben minden tekintetben „egyenes­be került”. Túl azon. hogy elő­ször zártak nyereséggel, a tsz- ■ eknek és áz egyéni parasztok­nak megelégedésére dolgoz­tak, munkájukkal megbecsü­lést szereztek maguknak. Mindezek elérésében fontos szerepe volt a gépállomás párt- szervezetének. A kommunis­ták nemcsak szavukkal. ha­nem jó munkájukkal is agi­táltak. A pártvezetőség helye­sen értelmezte és a gyakorlat­ban is megvalósította azt az elvet, amely kimondja: párt­munkát minden kommunistá­nak! De a 'Vezetőség ezt sem mechanikusan alkalmazta, mint nem egy pártszervezet­ben, ahol „papíron” minden kommunista kapott megbíza­tást, hanem úgy, hogy körül­tekintően megválogatta, ki­nek milyen feladatot adjon. Isy értéfe el. hogy az elvtársak olyan munkát végezhetnek, amely kedvüknek, hajlamuk­nak. képességüknek és az „adott szükségletnek” legin­kább megfelel. Hogy mit ért a vezetőség adott szükségleten, *rra csupán néhány példát Amikor Szalai Sári, illetve Solyrrlosi László brigádvezelő elvtársat pártesoportbizalmi tisztséggel bízták meg. abból az elvből indultak ki. hogy ők munkájukból kifolyólag sokat vannak a dolgozók között s ezért minden gondjukat, baju­kat ismerik. A vezetőség szá­mítása helyesnek bizonyult. A pártcsoportbizalmiak szemé­lyének gondos megválasztása azért is elismerésre méltó, mert mind Szalai. mind Soly- mosi elvtárs a szakmai mun­kában is kiemelkedik a jónak mondható átlagból. A párt po­litikájának hirdetése így kap ..aranyfedezetet” személyük­ben, példamutatásukban. Egy másik példa: Szabó József annak idején méltán érdemelte ki a „Kiváló traktoristá” címet. 1957-ben társai közt ő nyújtotta a leg­jobb teljesítményt. Minthogy szakmai munkáját a helyi Március 15 Tsz traktorosa­ként végzi, a pértvezetőség he­lyesen döntött, amikor azt a pártfeladatot adta neki: legyen népnevelő a termelőszövetke­zetben. S hogy ezt a pártmun­kát Szabó elvtárs jól végezte, arra bizonyíték a tsz pártszer­vezetének taggyűlésén elhang­zott dicséret. Keresve sem lehetne találni szebb, s hasznosabb pártmun­kát, mint amilyet Döbrössy Imre főmezőgazdász elvtárs végez. Ö ugyanis ezüstkalá­szos gazda-tanfolyamot vezet, ahol a párt mezőgazdasági po­litikájának népszerűsítésére bőven nyílik alkalma. Kovács József elvtárs, a gép­állomás igazgatója a községi népfront-bizottság tagja. Ka- nyó Gyula elvtárs. főmérnök pedig az üzemben szervezett „Időszerű kérdések” tanfolya­mának propagandistája. Mind­két elvtárs lelkiismeretesen látja el pártmegbízatását. Ka- nyó Gyuláról külön meg kell említeni, hogy érdekes, gaz­dag tényadatokkal fűszerezett előadásaiig a hallgatók teljes számban megjelennek. Talán fölösleges is felsorolni valamennyi pártmunkát, illet­ve pártmunkást. A lényeg az. hogy a pártszervezet sikere­sen tölti be faladatát az üzem­ben. A vezetőség munkatervé­ben, illetve a vezetőségi ülé­sek napirendjén reális, a gép­állomás munkáját elősegítő tennivalók szerepelnek, s e tennivalókban mindenkor szá­molnak az emberrel aki azt végrehajtja. A legutóbbi veze­tőségi ülésen például a téli nagyjavítás szak-, illetve .poli­tikai feladatait tárgyalták meg. Munkáiul eredményes, mert a feladatokat nem né­hány vezetőségi tagra, illetve aktívára építik, hanem az égész párttagságra. Jóleső ér­zéssel lehet elmondani tehát az üzem kommunistáiról: fá­radozásuk nyomán jó terme­lőmunka születik, s nőttön nő a párt tekintélye, megbecsü­lése. (andrás) Csak akkor ült le az íróasz- f Iáihoz, ha már nagyon szórón-1 gáttá az idő. Egyetlen művét | j sem írta nyugodt körűimé-1 ; nyék között, képességei teljes 1 I félhasználásával. Minden re-| ! gényét összecsapta. (Nem a f megírt oldalak számát, hanem | a meseszövés sokrétűségét te- f I leintve.) Regényei ezért gyen- f ! gébbek, mint lehettek volna, | ha elgondolásait valóra tudja f ; váltam. „Sokkal könnyebb ki-1 találni egy regényt, mint meg- | I írni” — mondta Doszto-1 jevszkij. | EM SZÍVESEN adta ki | kezéből az elkészült mű-f veket, egyre javított és vál-l toztatolt rajtuk. Arra töreke-1 dett,'hogy minél tovább tart-1 son megírásuk — hiszen min-I den nap és minden óra új gon- f dolatoikat szülhet, amelye-1 kel utólag persze már nem il-1 leszthet be a regénybe. j Adósságai kényszerítették j erre. bár — mint gyakran ma-1 ga is elismerte — ■ nem ért \ még meg a mű az írásra, ami-| kor hozzáfogott a munkához. I Hány gondolat veszett kárba, 1 hány jellem és költői részlet § maradt megíratlan, csa^ azért. | mert későn, a regény befejező- f se után jutott eszébe, vagy \ amikor — véleménye szerint j — a hiba már nem volt kija-1 | vítható. i „A szükség kényszerített rá § — írja magáról Dosztojevszkij j —. hogy mindig siessek, össze-f csapjam a regényt, és így | menthetetlenül — el is ront- i sam.” | B ÉR ANGER OLCSÓ kávé-I házakban írta dalait. S \ amennyire tudom, Ehrenburg | is szeret kávéházban dolgozni. | Ez érthető is. Nincs igazibb I magány annál, mint amit a \ zsivajgó tömegben érzünk, fel- i téve, hogy senki sem zavarja\ meg erőszakos módon gondo- = latainkat és nem akarja ma- [ gára vonni figyelmünket. Az írónak ha dolgozik, nyu-l galomra van szüksége. Ne| zavarja gond a munkáját. Haj akármilyen, még ha a legki-| sebb kellemetlenség is _ érte. | inkább ne nyúljon a kézirat-1 hoz. A toll úgyis kihull a ke-| zéből, vagy kiagyalt, üressza-| vajf születnek csak. * A dunakeszi járműjavítóban nemcsak javítanak, hanem új kocsikat is készítenek. Tizével kerülnek ki a legkülön­bözőbb típusú kocsik a gyárból, hogy külföldön öregbítsék a magyar ipar hírnevét. Ellátogattunk az üzembe, s íme bemutatjuk a látottakat A szekrényv ázszerel ő csarnok :+ + A Jugoszláviának készülő hálókocsi fűtőkazán és ablak­szerelését végzik Az I. és II. osztályú — nemzetközi forgalomra készülő —» kocsi íolyosórészlete befejezés előtt (Gábor Viktor felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents