Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-01 / 183. szám
♦ 1957. DECEMBER 1. VASÁRNAP rtrr tf terei WCírlap 3 Nemzeti és egyéni érdek H a csak egy mondatot ragadunk is ki az MSZMP agrárpolitikájának téziseiből, akikor is láthatjuk, mennyi tennivalónk akad, hogy fellendítsük a magyar mezőgazdaságot. Az ország szá n tó területének 78 százalékát még egyénileg gazdálkodó kisparasztok művelik. Ezért — mondja a határozat — és mert még a szocialista nagyüzemek drágáin és keveset termelnek — ter- melvónyeink a világpiacon általiéiban nem versenyképesek. S ez nem maradhat így. A magyar paraszt mindig híres volt szorgalmáról é® földszeretetéről. Elismeréssel emlegetik kiváló mezőgazda- sági szakembereinket is külföldön. Ugyanakkor- kincset ér a magyar föld. Miért is maradtunk hát el ennyire? Hol keressük a hibák igazi okát? Ott — s elsősorban ez a kerékkötője mezőgazdaságunk fejlődésének —, hogy millió parcelláikra tagozódik a határ, apró darabkákon gazdálkodunk. Bármilyen szorgalmas is az alföldi paraszt, lehet valaki kitűnő szakember, háromnégy holdon nem veheti fel a versenyt a korszerűen berendezett, a legfejlettebb agrotechnikai eljárásokat alkalmazó nagyüzemi gazdasággal. Állami gazdaságaink, jól működő termelőszövetkezeteink például mindig felülmúlják átlagtermésükkel az egyéni gazdaságokat. Termelési költségük jóval alacsonyabb. Ter- melvényeik szebbek, jobbak; Ezen az úton kell tehát ha- ladnunlk továbbra is, ha az elsők között akarunk lenni „ világpiacon, ha azt akarjuk, hogy a magyar paraszt élete szebb, gondtalanabb legyen. T ermelőszövetkezeteink kiállták a legnehezebb tűz- próbát is: élitek és dolgoztak az ellenforradalom idején is. A vihart túlélték, azóta pedig újabb és újabb szövetkezetek alakulnak. S ez azt bizonyítja: van létjogosultságuk szövetkezeteinknek. oxíoA. parasztember szívesen Választja a közöst, ha látja, hogy ott jobb, előnyösebb. Igaz, élőbb nehezen szánja rá magáit. sokat töpreng, mielőtt belépne a tstz-be. Ezen a vajúdáson kell őket átsegíteni De hogyan? Azt ugyancsak gyakran elmondjuk: a szövetkezetben jobb, kevesebb munkával nagyobb jövedelemhez jutnak az emberek. De ezek csak szavak — a parasztember saját szemével akar meggyőződni a szavak igazáról. Maglódon, Cegléden, Dánszent- miklőson és szerte a megyében sok jó tsz-t találunk. Hívjuk él ide a gazdákat. Hadd találkozzék az egyéni gazda meg a tsz-paraszt, csapjon minél magasabbra a viták tüze. Nem kell félni, hogy az egyéni gazdák kerekednek felül. Ha pedig tudásban az egyéni gazda győzne, az sem baj. Hát szégyen tanulni az okosabbtól? Nem. A hosszú őszi esték nagyon alkalmasak erre. Viszont végnélküli, elvtelen udvarlásra- nincs szükség. Egy középparaszt elmondta: maga sem tudja, hány tsz-látogatáson volt már. Sőt a belépési nyilatkozatot is magával hordta, csak éppen nem töltötte ki. Jónéhányszor nagyot mulatott — természetesen a közösből — aztán minden maradt a régiben. Az ilyesmi fölösleges. De mi legyen az olyan járásokban, ahol kevés a jó tsz? A búdat járásból mégsem hordhatjuk Ceglédre az embereket Ennek nem sok értelme lenne. Inlkább azon legyünk., hogy ezekben a járásokban is szervezetileg, gazda• ságilag és erkölcsileg erős szövetkezetek legyeitek. Elsősorban persze a meglevő, de gyengébb szövetkezeteket kell erőssé vonzóvá tenni. Teli éléskamrával, jómódú tsz-pa- rasztsággal aztán könnyebb az agi'tációs munka is. Nézzük meg a helyi adottságokat is' ne termeljünk gabonaféléket olyan földön, ahol egyébként jóval több jövedelmet hozna a zöldségféle. Ezzel csak a termelési költséget növeljük. Sokat beszéltünk már a belterjes gazdálkodásról is: vajon mikor kezdjük el? H ogy miből teremtsünk erős szövetkezeteket? Az állam hathatós segítséget nyújt: a szövetkezetek fejlesztésére pénzt, gépeket, törzsáliatállo- mányt, s ki tudná felsorolni, mennyi mindent ad. Ezeket ügyesen kell felhasználni. De szorgalmat, az agitációs munkához szívet, lelkiismeretet már nem adhat az állam. Ennek a vezető emberekben, kell élnie. Sok helyütt azt mondják, különösen a tipikus kifeéppairaszt községekben: a magyar paraszttal nehéz boldogulni, túlságosan maradi, félti, sajnálja a földjét. Egy ceglédi középparaszt éppen az ellenkezőjéről beszélt, amikgg^belépett a közösbe: „Bejártamba 300—íOO holdat, utána úgy érzem, én vagyok a város leggazdagabb embere Parasztságunk a legnehezebb napokban is bebizonyította: akarja a szövetkezeti gazdálkodást A városokban szóltak a fegyverek de a határban egy percre sem szünetelt a murJka, nem hagyták el a közöst. Ennél nagyszerűbb bizonyíték nem kelL A z út tehát már megvan. A módszeren azonban még csiszolni kell. S ha új módszereket allcalmazunk a szövetkezetek fejlesztésében, nem lesz nehéz fejlett mező- gazdaságot teremteni. Ez nem öncél: nemzeti, ugyanakkor egyéni érdek is. Kovács István Szénkombájn, vízibusz, alumíniumhíd, légkondenzátor és sokféle gyógyszer Készül a nehézipar a brüsszeli világkiállításra A brüsszeli világkiállítás magyar csarnokának egyik legnagyobb érdeklődésre számottartó része a nehézipar fejlődését bemutató anyag lesz. A szénbányászat fejlődését Komló korszerű új aknáinak, bányaberendezéseinek, a régi lakótelep és az impozáns új városrészek fényképeiről ismerheti meg a kiállítás közönsége. A széntermelés növekedését grafikonok ábrázolják. A magyar bányagépgyártás új büszkeségének, az F—5-ös szénelővájási fej tő-rakodógépnek a Kinek hozza a szerencsét a kéményseprő „bácsi“ a jövő heti lottósorsoláson? Évszázadonként - egy másodperc késés Ilyen órát szerkesztettek a Szovjet Tudományos Akadémia fizikai intézetébén. Neve: molekuláris, vagy ahogy „közönségesen” nevezik: atomóra. Az óraszerkezet szíve a len- g(ikerék. Az atomórákban ezt a szerepét egy molekuláris generátor tölti be, amely állandó elektromágneses ingadozást okoz, s ezt speciális műszer fogja fel. Ez az óraműködés alapja. , Az atomórák alkalmazása rendkívül széleskörű. A világon egyedülállóan pontosan járó órákkal kimutathatják például a Föld tengelykörüli forgásának egyenétlenségét is. modellje mutatja majd, hogy szén- bányászatunk világviszonylatban Is az elsők között áll az elővájások gépesítésében. Alumíniumiparunkat a legújabb típusú Ikarus autóbusz és a vízibusz modellje reprezentálja. Ott lesz és bizonyára felkelti n;$l.:d a külföldi szakemberek figyelmét a szabadszállási alumíniumhíd modellje Is. Villamosenergia Iparunk ugyancsak bemutat egy olyan berendezést, amely iránt máris több ország érdeklődik. Ez a Heller-félfe légkondenzátor. Dr. Heller László műegyetemi tanár konstrukciója lehetővé teszi erőművek telepítését vízszegény helyen, mert a hűtővíz-ellátást zárt csőrendszerben mjndig ugyanannak a víznek a felhasználásával oldja meg. Ez az eljárás lényegesen olcsóbb, mint a vízkivételi művel történő megoldás. A gyógyszeripar kiállítása bizonyára még inkább növeli a magyar gyógyszerek jó hírnevét. A kiállításra kerülő anyagban ott lesznek alkaloida-gyártmányaink, a legújabb vitamin- és hormon- készítmények, a különböző szintetikus készítmények, szervkivona- tok és nagyhatású antibiotikumok. Sok para-ztembert riasztott el a termelőszövetkezetbe való belépéstől az a gondolat: „mi lesz, ha megöregszem? Ha beadom a földem a közösbe, keresek, amíg dolgozni tudok, de ha nem bírom a kapát, kaszát, elmehetek koldulni?” Sajnos, nagyon találó ez. Igaz, az alapszabály előírta, hogy szociális alapot kell létesíteniük a termelőszövetkezeteknek de ez nem mindenütt valósult meg. Mivel a vezetőség csak javaslatot hozott erről, a közgyűlésen rendszerint komoly viták keletkeztek körülötte. Elsősorban a fiatalok ellenezték. Sokszor hangzott el: „Van otthon is elég éhes száj, miért keressek még idegenekre is?” Igen, az erős, egészséges ember ritkán gondol arra, hogy egyszer ő is megöregszik, egyszer ő is támogatásra szorul. így azok az elöregedett tsz-tagok, akik munkaképtelenné váltak, rendszerint kiléptek, s felébe kiadták földjüket, hogy legyen miből megélniük. Persze, ráakadhatunk néhol a gondoskodás egy-egy szép példájára is. Az albertirsai Szabadság Tsz-ben például öt idős tagnak adtak az idén is az 1 hold háztáji föld mellett fejenként 2 mázsa 20 kiló kenyérgabonát és ezer forintot. Szép az ilyen gondoskodás, hanem a problémát véglegesen mégis csak a nyugdíjtörvény oldhatja meg. Pártunk fel is ismerte ezt. 1956. tavaszán és nyarán már tárgyalások folytak a tervezet előkészítéséről, az októberi ellenforradalom azonban lehetetlenné tette a megvalósítást. A termelőszövetkezeti tagság nagy örömére most végre elkészült a nyugdíjtörvény és január 1-től érvénybe lép. Biztosítva van tehát a tsz-tagok öregsége, megszűnt a jövőtől való félelem, bátran léphet akárki a szövetkezeti gazdálkodás útjára. A természetszerű tartás9 a mesterséges nevelés eredményei Edzett, a betegségeknek ellenálló növendékeket nevelnek a Perbáli Végigsüvít a hideg őszi szél a határon, s útbaejti a Perbáli Állami Gazdaság központi üzemegységét is. Ameddig csak lehet, behúzzuk nyakunkat a nagykabátba, védekezünk a hideg ellen. De milyen hideg lesz majd télen kinn a szabadban? Ezt a gondolatot forgatjuk a fejünkben, amikor megállunk a gazdaság fél tetős mesterséges borjimevelőjénél. Vékony falak, cseréptető, nyitott ajtóik. Egy-egy rekeszben négy-öt növendék. Akaratlanul is kicsúszik szánkból a kérdés. ■Télen-is itt maradnak a növendékek? Állatkínzásra gondol az ember, amikor Hunyák elvtárs szavait hallja. De amint jobban körültekintünk, megállapítjuk, hogy a borjak is „felkészültek” a télre. A legfiatalabbak kivételével felöltöt- ték téli gúnyájukat. Négy-öt centis szőr borítja testüket és ha gömbölyű, jól táplált „idomaik’’ nem árulkodnának, azt hinnénk, hogy csökött, gondozatlan növendékek gyűjtőhelyén járunk. Kényszerhelyzetben , Hunyák László állattenyésztő szeretettel simogatja végig a kis állatokat és kénytelenek vagyunk meggyőződni arról, Állami Gazdaságban hogy nem is olyan szívtelen ember. Ellenkezőleg: az állatok nagy barátja. Ahogyan elmeséli a természetszerű tartás és a mesterséges nevelés előnyeit, valóban az utóbbit kell elismernünk. \ A kényszer vitte rá a gazdaság vezetőit, hogy ezt a nevelési módszert válasszák. Még 1949-ben alakult a gazdaság, ekkor épültek az istállók is. Eredetileg mintagazdaságot akartak itt létesíteni, de úgy történt itt is, mint sok más helyen: tovább nyújtózkodtak, mint ameddig a takarójuk ért. Az idén már lett volna pénzük istállóépítésre — négy és félmillió —. de ezt‘meg elvitte az ellenforradalom: A szűkös férőhely-adottság mellett az istállókban csak sínylődtek a növendékek. De. volt egy másik kényszerítő körülmény is. A tehenek jelentős része TBC-vel fertőzött. Ha az anyjuk mellett maradnak a növendékek, menthetetlenül megkapják ezek is. így született azután az elhatározás: ki a szabadba a növendékekkel! F álmegoldás T alán kissé élnagyolt ez az elnevezés, hiszen az a műterem, amelyről most szó lesz, a valóságban nem más. mint egy jókora szoba. Hatalmas, világos üvegfalaikkal sem rendelkezik, mint a nagy művészék műtermei, de aki belép ide, azt mégis az alkotóművészet légköre, ünnepélyes levegője öleli körül. A sivár, megkopott falakon körös-körül képek, ceruzarajzok. akvarellek, olajfestményék. A szoba közepén két, sebtében összeállított háttérfal előtt moccanatlanul áll a modell. Félkörben — a jókora táblák, rajzlapok mögé húzódva — munkájukba mélyed- ten ülnek a szakkör tagjai. Trí./» é-T 7 /-\ 7* Á— rry'le 1’ o. MŰTEREMBEN... zöttük isleolaigazgató és munkás, gyári osztályvezető és tisztviselő, rajztanár és tisztviselőnő. No, és hány diáik — akik azonban jelenleg egy másik teremben dolgoznak. A szüleik ugyanis nem egyeltek bele, hogy aktot rajzoljanak. Majd néhány év múlva, ha korban is megérettek arra .., Aktrajzolás, Igen, új állomáshoz étkeztek el a váci járási kultúrotthon képzőművész-szakkörének tagjai. Az elmúlt két esztendő alatt leginkább csak csendéletet, szobrokat rajzoltak, festettek, dost elsőizben került sor élő mintha az anyjuk tőgyéből szopnák. így nem jelent súlyveszteséget az itatásos borjúnevelésre való áttérés. A fejlettebb módszer a számok tükrében is megmutatkozik. A rossz körülmények között januárban 62 deka volt egy borjúnál a súlygyarapodás naponta, márciusban pedig 26. A nyár óta nagyon sokat javult májusban például 82, júliusban 108, októberben pedig 100 dekát gyarapodtak átlagosan egy-egy nap a növendékek. A terv 70 deka! A jobb eredménynek van azonban más titka is. A nyárig, tehát a fordulatig nem fordítottak olyan nagy gondot — mint. azóta — a porciózásra sem. Ugyanis egy bizonyos határon túl hiába adnak több tejet a növendéknek, nem biztos, hogy „fog” rajta. Most szinte mértani pontossággal állapítják meg az adagot. Hunyák elvtárs tíznaponként megszabja a gondozóknak, hogy melyik borjúnak mennyi tejet és abrakot adjanak. Két hétig például naponta nyolc liter teljes tejet kapnak, de egy hónap után változik a „menü”. Ekkor nyolc liter teljes tej, két liter fölözött tej és 15 deka abrak az adag, lucerna’széna pedig tetszés szerint. Ezután már hétről hétre csökken a teljes tej mennyisége, a fölözött tejé pedig növekszik. A 11. héten már csak egy liter a teljes tej mennyisége, ezután pedig csak fölözött tejet kapnak. Olcsóbban _ többet akt megrajzolására, s ez komoly próbatétel elé állítja a szorgos művész-jelölteket. Némelyükön még kiütközik a szokatlan feladat lámpaláza, izgalma, de az első óra eltelte után már valamennyiük rajzlapján egyre erőteljesebben bontakozik ki az álló akt fény- és árnyjátéka a rajzszén vagy a ceruza gyakorlott vonásai nyomán. A rajzolók mögött hol itt. hol ott tűnik fel a mester. Tegzes László festőművész, a szákkor kiváló képességű és képzettségű vezetője. Néhány pillanatnyi szemlélődés, egy- egy szemvillanás a modell megvilágított testén kibontakozó árnyalatokra, majd a rajzra, s máris korrigál, magyaráz, tanácsot ad, vagy éppen dícsér. Ez utóbbival sem fukarkodik, hiszen saját művészi pályafutásából jól tudja, milyen nagy lendületet ád a további munkához egy-egy biztató, elismerő szó, különösen az első ■esztendőkben. A jól működő szakkör jelenleg tizenöt tagot számlál. Hetenként kétszer két órát töltenek együtt a kultúrotthon műteremmé előléptetett szobájában. A havonkénti képző- művészeti előadásokon azonban — amelyeken a különféle Termelőszövetkezetek! Állami és kísérleti gazdaságok! Gazdálkodók! FIGYELEM! A MEZÖSZÖV Vállalatnál (Budapest. V.. Deák tér 3. szám), budapesti és vidéki képviseleteinél, megyeszékhelyeken raktárról kaphatók: különféle traktor és tehergépkocsi utánfutók (pótkocsik), 2.5 és 3.5 tonnás gumikerekű fogatos kocsik. 200, 500, 1000 kg-os tolósúlyos mérlegek, valamint 3. 5 és 10 tonnás hídmérlegek. — Mi ennek az előnye? — kérdezzük Hunyák elvtárstól. — A fölözött tejben is van elegendő fehérje. A növendékállatoknak pedig ez kell Az egyéni parasztok általában háromhónapos korban választják el a borjakat és ez idő alatt mintegy 1300 liter tejet itatnak meg. Mi húszhetes korban választunk és 400 liter teljes tejet és 580 liter fölözött tejet itatunk meg. Ki lehet számítani, hogy mennyivel olcsóbban nevelünk mi — magyarázza. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy 180—200 kilós súlyt is elérnek a növendékek a húszhetes korra. Az egyénieknél nagyon ritka az ilyen választási súly. El kell mondani azt is, hogy a nevelőben levő 62 borjú közül egyetlen TBC-s sincs és a nyár óta nem volt elhullás. A tények beszélnek tehát a természetszerű tartás és az itatásos borjúnevelés mellett. Ezek után már nem kell sajnálkoznunk az anyjuktól és a meleg istállótól „megfosztott” növendékek láttán. Mihók Sándor \ termelőszövetkezeti nyugdíjtörvényről stílusirányzatokkal ismerked- \ ivek — harmincán, harminc- i öten is összegyűlnek. A gya- \ korlati munka mellett alka-\ lomadtán ellátogatnak egy-: egy kiállításra, tárlatra, s tér- j vük, hogy tavasszal eljárnak ] majd a szabadba is, hogy meg- ] örökítsék a bimbózó, megújuló j természet ezernyi szépségét. \ Két esztendő nem hosszú \ idő egy ilyen sokszínű, bonyo- \ lult művészet elsajátítására, j Ezért még nőm is büszkélked- \ hetnek kiemelkedő eredmé- j nyekkel. De az út, amelyen ] megindultak — járható. S \ szorgalmuk, nagy akarásuk a \ biztosíték arra, hogy előbb i vagy utóbb kimagasló ered- \ ményék is szülessenek a rajz-1 ceruzák, festőecsétNi nyomán, i Prufcaer Pál Az emataroza/sit tstí kovcliv, , de a problémát mégsem oldották meg teljesen. TBC-től mentesek lettek ugyan a növendékek, de nagyon lassan fejlődtek, s gyakran előfordult közöttük a tüdőgyulladás is. Ez utóbbit először a természetszerű tartásnak tulajdonították, de tévedtek. Az etetésnél, helyesebben az itatásnál volt a hiba. — Vödörből itattuk a borjakat s a tejet tüdőre szívták. Nem tudtuk betartani az egészségügyi rendszabályokat sem, így aztán előfordult jó néhány elhullás — magyarázza az állattenyésztő. Néhány adat A nyáron aztán ez a probléma is megoldódott. Felépítették a tisztán tartható féltetős borjúnevelőt, tejszeparátort szereztek be, s vásároltak itató edényeket is. A gumiszopókával felszerelt edényekből i úgy szívják a tejet a borjak,