Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-14 / 194. szám
fein káa~ !»* 25S3ŐSS í-,v;.f?^r — - ■ .,«-,- ‘ -- ^X~Vv? ' ^ >í-' - „ VjJJ*; *$<0;* x, BESZELJENEK A KŐEMLÉKEK i. Ha belépünk a múzeumba, a kapualjban néhány római keni sírkövet látunk. A sírkövek gazdái immár kétezer éve némák, s a sírjaikon felállított emlékek feliratai beszélnek helyettük. Elmondják gazdáik nevét, életkorát, foglalkozását, nemzetiségét és sok más adatot is. A múzeum kiállításán az egyik sírkőről megtudjuk, hogy a harminc éves korában elhunyt Verodubena sírját díszítette az időszámítás utáni I. század végén, az egyik oltárkő pedig, melyet Juliusz Vales, a tábor egyik, katonája emelt az itt állomásozó csapattestnek, a közel-keleti Szíria Antiochia nevű városából sorozott alakulatnak a nevét említi. Mintegy 80—90 kőemlék — nagyobb részük feliratos — ad hírt városunk 2000 év előtti történetéről. Az emlékek nagy része sírkő, de találunk közöttük mérföldköveket, oltárköveket és más feliratos emlékeket is. Miről is beszélnek ezek a feliratok? Szentendre a római korban fontos katonai település volt, és a városnak ezt a szerepét a sok katonai vonatkozású felirat is alátámasztja. Táborparancsnokok, tisztek, egyszerű katonák s kiszolgált veteránok életéről, illetve haláláról adnak hírt ezek az emlékek. Közülük talán a legjelentősebb egy töredékesen reánk maradt felirat, melyet a Philippus császár uralkodása alatt (244—249-ig) itt állomásozó katonák emeltek. A megmaradt kőirat 30 közkatona nevét sorolja fel. Érdekes a felirat története is. Az egyik rész mintegy 30 évvel ezelőtt került napvilágra, míg a plébániatemplom legutóbbi tatarozásakor a támpillérben, másodlagos beépítésben találtuk meg a felirat egy újabb töredékét. Az egy,kori csapatlista töredéke valószínűleg a török háborúk utáni újjáépítéskor — mikorra római tábor romjait nagymértékben felhasználták az új építkezésekhez — épülhetett be a templom falába. Név ’szerint, két római kori táborparancsnokot ismerünk Szentendréről. Közülük az egyik a 74 éves, 5 hónapos és 15 napos korában elhunyt Flavius Dragilis, ki a IV. század második felében viselte ezt a tisztséget. Sírfeliratán városunk másik római neve is szerepel: Castra Constantia. Eredetileg Ulcisia Castra volt a település neve, melyet még a római hódításkor az időszámítás utáni 1. század elején az itt talált bennszülött lakosságtól vettek át, majd alakítottak át rómaivá az ideérkező új telepesek és katonák. A tábor és település, a IV. század közepén Constantins császár (337—361) egyik katonai győzelme emlékére — valószínűleg 358-ban a császár iránti tiszteletből — annak nevét vette fel. A felirat, egyben a római kori Szentendre egyik legutolsó ránkmaradt híradása a városka életéről. A többi katonai vonatkozású felirat nagy része egyszerű közkatonák emlékét örökíti meg, de találunk közöttük altiszteket és tiszteket is. Így egy családi sírkő Aelius Procu- lus-t, a II. légió zászlóvivőjét említi. A sírkövet édesapja állította, aki fia halálakor már nyugállományba vonult katona volt. Ügy látszik, hogy a Proculus családban a katonai foglalkozás apáról fiúra öröklődött. Egykét évtizeddel később ugyancsak találkozunk a család egyik tagjával, aki szintén katonai szolgálatot teljesített. A legtöbb emlék az itt szolgált katonáktól származik. Aurelius Mucianus, Ulpius Victor és a többiek, egyszerű feliratos emlékekkel áldoztak a különböző római istenségeknek, elsősorban a legfőbb állam istennek, Jupiternek. Ulcisia Castra kedvező földrajzi helyzete, táji szépsége miatt már az ókorban kedvelt letelepedési helye lehetett a nyugdíjas, idősebb nemzedéknek. Több feliratos emlék ered ugyanis ilyen kiszolgált és leszerelt katonától, illetve családjától. Egy részük a közeli katonai és polgári székhelyről. Aquincumból költözhetett városunkba, míg más részük a város helyőrségében szolgált és leszerelése után végleg itt telepedett meg. A 60 éves korában elhunyt Julius Rufus sírkövén például külön fel van tüntetve, hogy Dalmáciából származott. Nonius Januarius, Aurolius Marcellus és a többi veterán, a hosszú katonáskodás után városunkban, vagy pe- dig a környező hegyek lankáin épült villák és majorságok egyikében találhatott békés öregkorra. A katonai emlékek közé kell sorolnunk a mérföldköveket is, hiszen a mai modern értelemben vett, jól kiépített országutakat a katonaság műszaki alakulatai készítették. Ezek mellett az országutak mellett álltak a mérföldkövek, a mai kilométerkövek ősei. Felirataik nem olyan szűkszavúak mint a mai kilométerköveké. Az általában másfélkét méter magas kerek oszlopokon hosszú feliratokat találunk; a távolsági adatokon kittül az építtető császár neve. teljes címe, és sok esetben az építést, illetve a javítást végző csapattest neve is szerepel a feliraton. Így az egyik szentendrei mérföldkő a II. légiót jelöli meg építőként. Soproni Sándor Szerkesztői üzenetek KULTURÁLIS HÍREK I SPORTHÍREK — A JÁRÁSI KÖNYVTÁR december 7-én tartotta meg első olvasó baráti kör ülését. Sokan voltak hivatalosak, de kevesen jelentek meg, A megnyitót Tótíh Ferenc, a járási könyvtár vezetője tartotta. Terveik között szerepel egy irodalmi kör létrehozása is. A könyvtár baráti köre és a könyvtár olvasószobája szeretettel várja a jó könyvöket szerető, olvasni vágyó új tagokat ÍISt. — RÖVIDESEN ISMÉT MEGKEZDI munkáját a múltban sok sikert aratott pomázi délszláv művészegyüttes. E nagymúltű együttes újjászervezése a pomázi KISZ munkáját dicséri. — A BUDAKALÁSZI Általános Iskola művészeti csoportja 14-én tartja főpróbáját. A sikeres felkészülés után a környék községeiben adnak műsort, Molnár Gusztáv tanár irányításával — A „FELSZABADULÁS” Filmszínház műsorán december 16—18-ig: Rendőrök és tolvajok, december 19—22-ig: Csigalépcső. A matinék műsorán 15-én: Gábor diák, 22-én: Északi robinzonok szerepel. — A DUNABOGDÁNYI Úttörő zenekar, amely 20 tagot számlál, Elter József zenész főtörzsőrmester vezetésével ismét működik. Az általános iskolától 6 különböző hangszert kaptak. Sajnos felsőbb szervektől eddig támogatást nem kaptáik. — A SZENTENDREI PAPÍRGYÁR énekkarát újjászervezik. Terveik szerint ismét vegyeskórust hoznak létre. Sajnos a munkavállalók közül csak 12—15 fő vesz részt ebben a felüditő munkában. Az eredményesebb kórusrmyi- ka céljából tárgyalnak arról, hogy a cementárugyár dalolni szerető munkásaival közös kórust hozzanak létre. — A BUDAKALÁSZI TEXTIL kuitúrcfeoportj ait az ellenforradalom szétbomlasztbt- ta, de újjászervezése folyamatban van. Az évek óta nagy sikereket elérő tánccsoport Bankő Mártonná tánctanárnő vezetésével máris szép eredményeket ért el. — A JÁRÁSI NÉPMŰVELÉSI MUNKA helyzetét tárgyalta meg december 10-én a járási tanács végrehajtó bizottsága A megjelent tanácstagok, népművelési felügyelők és kultúrotthon igazgatók előtt Ramur Frigyes elvtárs, a Pest megyei Tanács népművelési előadója ismertette a legfontosabb feladatokat. Az értekezlet kiemelte és dicséretben részesítette a visegrádi és csobánkai kul túrotthonok munkáját. ANYAKÖNYVI HÍREK SZÜLETTEK: Kúrái Csaba János, Hanó Rita Éva, Maixner Pór tér, OUósi László. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Resch József és Havrán Mária, Szűcs Gyula István és Ivanov Mária, Margaritovics Vazul és Császár Edit. MEGHALT: Drobilits János 71 éves. A Szabó, Gáspár, Tóth betegsége miatt tartalékosain szereplő Honvéd nagyarányú vereséget szenvedett a Tokod! Bányásztól. Tokodi Bányász—Szentendrei Honvéd 5:0 (3:9). A Széntendrei Honvéd az alábbi összeállításban lépett a pályára: Molnár — Weisz, Székely, Gyetván — Pólyák, Dub- rovecz — Máj er, Bertalan, Koncz, Gregor, Németh. Havas esőben vasárnap 13 óra 40 perekor kezdődött a mérkőzés. Már az 5. percben Székely, a Honvéd középhátvédje hibázik és Molnár révén a hazaiak megszerzik a vezetést. Alig két perc múlva a tokodiak újabb gólt érnek el, és már 2:0-ra növelik előnyüket, A 16. percben ismételten védelmi hibából már 3:0 az eredmény. A Bányász-játékosok ezzel eldöntötték a mérkőzés sorsát. A Honvéd csapata csak a 30. percben talál magára. Pólyák hosszan előre adott labdájával Majer megugrik, de a hazaiak balhátvédje Májért mezébe kapaszkodva visszarántja. A játékvezető szabadrúgást ítél. A büntetőt Majer lövi, de elhibázza és labdája a jobb alsó kapufáról a játékteret elhagyja. Fordulás után a tokodiak újabb rohama következik. Az 53. percben a Bányász ll-eshez jut. A tokodi Kertész a büntetőt értékesíti, és a labda a hálóba kerül: 4:0. A 72. percben újabb gólhoz jut a Bányász együttese: 5:0. A hátralevő időben a Honvéd támad többet, de a kapu előtt jól záró Bányász-védelem előtt a honvédek tehetetlennek bizonyultak. A Bányász együttese megérdemelt, de véleményünk szerint túlzott- arányú győzelmet aratott. A helyzeteket és a Honvéd védelmének megingását a hazai csapat jói ki tudta használni. Mezőnyben azonban egyenrangú ellenfélnek bizonyult a két csapat. A Honvéd-já- tékosok sóikat támadtak, de a helyzeteket sorra kihagyták. A vizes, nehéz talajon a Honvéd-játékosok sokat csúszkáltak. Hozzájárult a vereséghez az is, hogy Németh I sérülése kiújult és így nem volt teljesértékű játékos. A csapatból egyénileg Pólyák, Gyetván és Majer játszott jól. ★ Vasárnap a Szentendrei Építők csapata Nógrádverőce csapatát látta vendégül. A játék csúszós pályán sok bukdácsolás után a hazaiaknak kedvezett. Végeredményben a Szentendrei Építők 4:1 arányú győzelmével ért véget a találkozó. Góllövők: Kiss I (2), Nagy (2). ★ « A Szentendrei Építők ifjúsági csapata Kis-Alagon játszotta elmaradt mérkőzésér Pót csapatával. A kilenc emberrel játszó szentendrei ifjúsági csapat 4:0-ra győzött. Külön ki kell emelni azt. a tényt, hogy a lelkes ifjúsági játékosok oda-vissza kerékpáron tették meg az utat, hogy ezzel is csökkentsék szakosztályuk kiadását. Góllövők: Mireisz (2). Dohmány (2). ★ i Az Építőik sakk-szakosztálya szombaton a járási TSB helyiségében minőségi háziversenyt rendezett. A Szentendrei Honvéd soronkövetkező mérkőzését, vasárnap 13.30 órakor játssza az Ercsi Honvéd csapatával. ¥ Az Építők sakk-szakosztálya tag-* jai vasárnap megyei bajnokságot játszanak a Verpeléti úton a sport- szövetség székházában. Indulás HÉV-vel 9 órakor. A szakosztály kéri a tagság pontos megjelenését. ★ A Szentendrei Építők csapata vasárnap Nagymaroson játszik a korábban megóvott mérkőzés pótlására. Az ifjúsági csapat ugyancsak ott játssza elmaradt mérkőzését, * Az Építők sportegyesükének vezetősége kéri a szurkoló tábort, hogy akik a tagsági díjukat rendezni óhajtják, du. 3—6 óráig a JTSB helyiségében Sefcsik sporttársnál intézzék el. Urbán Tibor A kedves Szatyi bácsi Mindig boldogító érzés Rá gondolni. Mosolygós, tréfás vidámsága tette őt a kedves Szatyi-vá, a társaságok kedvencévé. A színészek bohém, vidám pajtása, a kedves Szatyi is itt élt Szentendrén. A Művész-teleppel szemben egy öreg házban lakott Szathmáry Lajos, a Nemzeti Színház nyugdíjas művésze. Kedves feleségével, ők voltak a leghíresebb vendéglátók széles e határban. Nem volt valamire való színész, aki ne ismerte volna az öreg házikót, „híres”' óriáspincéjének nedűjét, vagy a kedves öregek ízes főztjéL A Nemzeti Színház társalkodójává vált nyaranta a szentendrei Szatyi-lak. Sokat jártam én is Szatyi bácsihoz a nagyapámmal, a másik Lajossal, aki Szatyi bácsi kenyeres pajtása volt a vidéki színészkedésben és a Nemzeti Színházban egyaránt. Szatyi bácsi volt a mintaképem és férfi- ideálom. Szépszál termete, erős hangja, jó kedve szinte lenyűgözött. Ámuldozón hallgattam szavát „Imbre — ide figyelj" — így kezdte mindig a tréfálkozást. Mindig mesélt: tréfáiból, anekdotáiból kifogyhatatlan volt. Magas, elegáns alakja, vidám kedve és mosolygós udvariassága népszerűvé tette Szentendrén is. A régi szentendrei kiskocsmák Önkéntes „minőségi” ellenőre — Szatyi bácsi •— ■nagyon sok művésszel szerettette megf Szentendrét. • Sokszor és sokat mesélgetett nekem a kedves öreg. — Tudod Imbre — az úgy volt, mikor Hári Jánossal egy csatában játszottunk, délben odaszóltunk az ellenségnek: „gyerekek hagyjátok ti is abba, mert ebédelünk a Keszelyiben, azután majd folytatjuk tovább”. Tágrameredt szemmel napokig is elhallgattam volna az én kedves „Hári Lajos” bátyámat. így neveztem el őt magamban mesélő kedvéért sráckorom hajnalán. A Keszelyiben — a Nemzeti Színház melletti étteremben, — volt Szatyi bácsi igazi hadszíntere. A színházból kijövet a művészek körülülték a bájos öreget és hallgatták a híres „szatyiádálcaf. Víg tréfák, kedves öregek, megfakult emlékek váltak élővé, születtek újra Szatyi kedves, nevetős meséiben. Sokszor be-betévedt barátaival az akkori Huzsvikba, is és kedvenc prímásukkal Csocsóval mulattak hajnalig vidáman a művészpajtásokkal Szentendrén. Ismert volt a prímás szerte az országban, vitték hírét, s őt magát is csábították, de Csocsó nem ment el a legfényesebb pesti kávéházba sem —, mert szerette Szentendrét, és a pajtásait sem hagyta el semennyiért. Szatyi bácsi ma már a bárányfelhők színpadán mesélget régi pajtásainak, hódolóinálc. Bizonyára nevetnek és kadarkáznak tele szívvel, akiket a szerencsés véletlen e drága öreg Szatyi bácsi oldalára engedett. Szeretettel emlékezünk Rád Szatyi bácsi, mi szentendreiek, emléked tovább árasztja a mosolyt és derűt mindazokra, akik ismertek Téged. Köszönjük, hogy Szentendrének, annyi kedves barátot szereztél drSga vén bohém. Könnyes szemmel emlékezik Rád — Imbre — a Te kedves Szőke Lajosod unokája, az a Szánthó Imre IftmimitimmHimiiiHtimmwtimmimmtiMtitiiMiHiHnMHHHtmmiHimiiHnnmmffititiiiiiiMuiimmmiHtunnmitimr „Kotnyeles” jeligére: Első ,.versét”, melyet ,.lapunkhoz” intéz, durva hangja miatt semmi esetre sem közölhetjük. Véleményünk szerint az abban felvetett gondolatok a város ügyét — ügyünket — nem szolgálják, nem viszik előbbre. írása olyan személyek ellen irányul, akik többet tettek már eddig is a lapért, mint maga az író és a szellemi irányítók együttvéve. Második hozzánk intézett Írása, tnelyben reklamálja, hogy „verse” hem jelent meg, már több hasznos fctmutatást tartalmaz, melyet kö- Izönünk. Vita-estet rendez a lap eddigi klinikájáról december 17-én 17 órai (ezdettel a „Szentendre” szerkesztő bizottsága a járási tanács Mevíziós klubtermében. Kérjük az érdeklődőket, hogy minél nagyobb számban jelenjenek meg. A „Szentendre” hasábjain hirdetéseket is közlünk. Üzemek: gyártmányaikról, elfekvő anyagaikról; magánosok: eladó ingatlanaikról, ingóságaikról hirdethetnek. Felveszünk köszönetét- és részvétnyilvánításokat Szentendre telefon 257. számon. A. A. Ottónak Budapestre: „A zenéről” szóló első közlését érdeklődéssel olvastuk. A téma valóban aktuális, de mivel helyi újságunk csupán egyetlen lap, sajnos lehetetlen a hosszabb cikksorozat közlése. örülnénk, ha a zenével kapcsolatos legérdekesebb* személyes élményeit visszaemlékezés formájában és rövidebb terjedelemben írná meg. A „SZENTENDRE" szeretettel meghívja önt | munkatársunk. Szánthó Imre kiállítására, | S a Ferentzy Károly Múzeumba. Megnyitó: december 15-én, vasárnap | délelőtt 11 órakor 1 Várdombi részlet | (Szánthó Imre rajza) | — Nagymama! Hol Vijn anyu? ... Nem késem el az iskolából? — Nem kig szívem! Nagymama vigyáz rád!... Gyere csak, öltözz szépen, majd segítek. — Mit álmodtál? Talán a kis őzikéről, amit az este meséltem ... A végét már nem is hallottad ..: elaludtál... Gondoltam majd tovább álmodod és most te mesélsz nekem .: — Jaj, nagymama! Az iskoláról álmodtam, tudtam a leckét, de nem jött ki hang a torkomon, a szívem akart inkább kijönni... szörnyű volt! — Annál jobban fogsz felelni a valóságban, majd meglátod, hidd el, aki jó, annak az élet szebb, mint a rossz álmok ..: így őrködik a kis Marika — és sok más Marika, Zsuzsika és Józsika — felett egy-egy aranyos nagymama. így kel- tegeti és altatja — anyai szerepét újra élve — amíg az anyuk és apuk valahol egy SZENTENDREI EMBEREK... szövőgép, vagy íróasztal mellett végzik mindennapi munkájukat. Komoly helytállást követelő életünk sorompóba állítja az édesanyákat is. Bizony sok gépkattogásba, motorzűgásba, iskolai csendbe, hivatali aktába szövődnek bele az aggodalom gondjai: mi lehet otthon? Hol lehet a gyerek? Jaj, talán az utcán vigyázatlan!? És a lecke?..: Milyen megnyugtató tudat, ha a kicsire egy jó nagymama vigyáz! — Azután néha moziba, színházba is jó elmenni, ha van valakire hagyni a legdrágábbat. Elnézem nyáron a házak előtt, vagy az udvaron üldögélő öregeket. Mozdulatlanok, hiszen egy élet fáradalmait pihenik, csak a szemük jár éberen a körülöttük tipegő-topogó, szaladgáló unoka felett.:. Tavasszal gyermekkocsit vigyáznak, amelyben az őket megújító élet sütkérezik a gyengéd napfény simogató sugaraiban. Ilyenkor télen meg beszorulnak a szobába, kicsi és Öreg kétszeresen igényli és élvezi a meleget — és jön a végnélküli mese, a régi gyermekkorról. jön a játék és gyermekes kukucskálás a kicsi egy- egy jóleső kacagása érdekében... Ha kell: a nagymama, nagypapa gyermek lesz, hogy pajtása lehessen az unokának , : . Drága jó szentehdrei nagymamák, nagypapák, hányszor hallom neveteket hálásan emlegetni, de hallom a ti panaszszavaitokat is. Ne gondoljátok, hogy az élet terhei vagytok. Ha az életünk más is. mint a tiétek, ha úgy érzitek, hogy rátok nem jut ideje felnőtt gyermekeiteknek, és ha ők néha másképpen is gondolkodnak, mint ti, azért ti a mai családoknak is tartóoszlopai és melengető szeretetforrásai vagytok. Tudjuk, hogy türelmetek végtelen — ezt irigyeljük tőletek — jóságotok kifogyhatatlan. Sokat szeretnénk tanulni tőletek, emberséget és szeretetek hogy unokáitok — a mi gyermekeink — jobbak legyenek mint mi, akik a formálódó élet forgatagában nem érünk rá megmutatni szívünket egymásnak és nektek, pedig abban is él a hála és a szeretet. — Annak, aki jó. szebb az élet, mint az álom! — így mondta Marika nagymamája..: Köszönjük néktek nagymamák, nagypapák, hogy segítitek gyermekeitek és unokáitok számára könnyebbé, szebbé és jobbá tenni az életet. Igric
