Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-11 / 191. szám

MS7. DECEMBER 11. SZERDA rrrr Mietet kfCirlap !S NEM TAVALY KEZDŐDÖTT... Az előző ciikikben — ha csak kiragadott példákkal is — nyugati imperialista köröknek a Horthy-karszak alatt foly­tatott tevékenységét tárgyal­tam. Ez a tevékenység, mint a cikkben felhozott példák is bizonyították, elsősorban ab­ban merült ki, hogy minden lehető eszközzel biztosítsák a •népellenes rendszer uralmát, minden lehető eszközzel meg­akadályozzák azt, hogy a nép akárcsak a legkisebb részt is megszerezhesse magának a vezetésiben. Ugyanakkor nem kis erőt. fordítottak arra, hogy a magyar népet szembefordít­sák a szabadság, a kis népek igaz oltalmazójával, a Szovjet- . unióval. Ebben 0 cikkben, s folytatá­saiban, nyugati köröknek 1945 után kifejtett tevékenységét vesszük bonokés alá, termé­szetesen a helynyújtotta lehe­tőségek határai között. 1945-ben Magyarország a Szovjetunió segítségével fel­szabadult. Kezdetét vehette a demokratikus átalakulás, melynek végső soron oda kel­lett vezetnie, hogy a nép ve­szi kezébe az államhatalom összes funkciót, s felszámolja a régi rend maradványait. Im­perialista körök természetesen nem nézhették mindezt jó szemmel. Hiszen nem keve­sebbről volt itt szó. mint a Kelet felé vezető út egyik kapujának elvesztéséről, s ez súlyosan érintette tervei­ket. Míg a Horthy-rendszer­ben az említett körök tevé­kenysége abban állt, hogy minden lehető eszközzel a rendszert támogatták a rend­szerrel szefbbenálió tömegek ellen, 1945-ben ez úgy válto­zott meg, hogy a rendszert kellett minden lehető eszköz­zel támadni, segítve a rend­szerrel szembenálló fasiszta és reakciós erőket, melyek a nép közé bújva minden lehető eszközt megragadtak, hogy a bukott és elsöpört rendszer m'nd több maradványát őriz­hessék meg. Sokkal nehezebb feladat volt ez, mint a Horlhy-rend- 6zer támogatása. Hiszen akkor az erőszakszervezetek Horthy és társai kezében voltak, 1945 után pedig azokat a nép vette kezébe, azokban — egy­két kivételtől eltekintve — a néphez hű, a nép hatalmát mindenkor megvédeni kész emberek voltak. így érthető, hogy a nyugati imperialista körök igen sók területen pró­bálkoztak aknamunkát foly­tatni s érthető az is, hogy ebben az aknamunkában mi­nél jobban igyekeztek felhasz n állni az országon belül ren­delkezésükre álló erőiket. A próbálkozások területét több csoportra oszthatjuk. El­sősorban összeesküvések kezdeményezése és támogatása, valamint kém­es szabotázscselekmények. Ta­lán ez a csoport az, amiben a legtöbb „sikert’* értek el ezekben az esztendőkben. De alig maradt el emögött a gaz­dasági beavatkozások terüle­te, valamint az a megkülön­böztető politika, melyet Ma­gyarországgal szemben foly­tattak Nyugaton, elsősorban az Egyesült Államokban. Ezenkívül nagyszabású rága- lomihadjáratba kezdtek Ma­gyarország elten, ugyanakkor szervezés alá vették a Nyugat­ra kiözönlött csendőröket, Horthy-tábornokokat és tisz­teket, s hasonszőrű fasiszta társaikat. 1945—46 az előkészítés idő­szaka volt. Nyugati irányítás alapján, nyugati segítséggel nagyszabású összeesküvést szerveztek, melynek magvát fasiszta elemek alkották, de pészt vettek benne olyanok is, fiikik céljaik leplezése érdeké­ben egyes félig-meddig de- (nokratikus pártban húzódtak ineg­1947 januárjában a Belügy- «mrúsztérium közölte: „Az államvédelmi szervek az utolsó hetekben vesze­delmes és széles kiterjedé­sű köztársaságellenes ösz­»zeesküvést lepleztek le, A II. fasiszta összeesküvés ve­zetői és eddig őrizetbe vett tagjai legnagyobbrészt a Horthy-rendszer ismert po­litikai és gazdasági alak­jai közé tartoznak, akik mindenre elszánt ellensé­gei a magyar nép demok­ratikus törekvéseinek. Az összeesküvés céljául a köztársaság és demok­ratikus állami rendsze­rünk erőszakos úton való megdöntését, jogfolytonos­ság alapján a Horthy- rendszer visszaállítását tűzte ki.” Az egész országot behálózó összeesküvésben olyanok vet­tek részt, mint Gömbös Gyula pártjának központi titkára, s Arany Bálint, a k sgazdapárt központi titkára. Az összes­esküvők, aikik a Magyar Kö­zösség nevű szervezetet alkot­ták, a legszorosabb kapcsolat­ban álltak a nyugatra távo­zott volt politikai vezetőkkel, akik viszont vezető nyugati kürüktől kapták utasításaikat. I ^Hogy ez mennyire így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az összeeskü­vés vezéralakjainak letartózta­tása után a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizott­ság amerikai missziójának ve­zetője Weems tábornok jegy­zéket intézett a bizottság szov­jet elnökéhez, Szviridov altá­bornagy hoz, melyben nyíltan védelmébe vette az összeeskü­vőket. Ezt a jegyzéket még egy másik is követte, mely még nyíltabban vette védel­mébe az összeesküvőket, ugyanakkor rágalmakkal illet­te a magyar nép érdekeit óvó szerveket. A Nyugat tiltakozásának igazi hátterére akkor derült fény, amikor felgombolyítot­ták az összeesküvés utolsó szálét is, s kiderült, hogy annak legfőbb vezetője nem volt más, mint Nagy Fe­renc, minszterelinök. Nagy Ferenc — jellemző — éppen Svájcban töltötte szabadságát, s nem tért haza. hanem — az 1 Egyesült Államokba ment. De így is fény derült kapcsola­taira. Kapocs Ferenc volt csendőrtiszt Nagy Ferenc tit­kára így vallott ezekről a kapcsolatokról: „Nagy Ferenc igen barát­ságos viszonyt tartott fenn a budapesti angolszász missziók vezetőivel. Meg­próbált koncessziókat át­játszani Amerika, részére — amint mondotta olajra és repülőterekre gondolt — és egyáltalán Magyar- országot Amerikának egy délkelet-európai gazdasági és politikai bázisává ten­• ni. Nagy Ferenc hozzátette még, hogy a nyílt kiállást Amerika mellett csak a ratifikáció (a békeszerző­dés ratifikációja, szerk.) után tudja végrehajtani.” Ugyancsak Kapocs vallotta az alábbiakat is: „Ahhoz, hogy a külpoliti­kai elképzelések (Nagy Ferencék elképzelései, szerk.) megvalósíthatók legyenek, hozzákezdtek megfelelő embereket kül­földre küldeni, illetve Ma­gyarországon tartózkodó nyugat-európai külföldiek­kel, elsősorban angolszá­szokkal és az angolszász államokban tartózkodó ex­ponensekkel kiépíteni a kapcsolatot. Történt ez egyrészt azért, hogy a párt politikai támogatást kap­jon. másrészt azért, hogy külföldi körök a válasz­tásokat anyagilag biztosí­tani tudják.” De nemcsak Kapocs, hanem a többi letartóztatott is kény­telen volt Nagy Ferenc nyu­gati kapcsolatait leleplezni, s ícttj teljes képet kaphatott a magyar közvélemény arról, hogv kik is álltak az összees­küvés hátterében. Természete­sen a Nyugat számára a * ügr nagron kínos toil, s így a nyugati sajtó, rádió, de több nyugati politikus is, úgj' igyekezett a kellemetlen hely­zeten segíteni, hogy fokozott rágalomhadjáratba kezdett Magyarország ellen, ugyanak­kor az összeesküvést tagadni igyekeztek, azt állítván, hogy az nem is volt összeesküvés, hanem az egész ügy a balol­dal'1 blokk részéről kitalált politikai manőver. Az összeesküvés leleplezése után természetes volt az, hogy választásokat tartsanak az or­szágban. így 1947. augusztus 31-re ki is tűzték a választás napját. Amerika ekkor ismét akcióba lépett. Miután Nagy Ferencék lelepleződtek, nem volt más választás, mint az, hogy a még meglevő e’őket támogassák. így nyújtottak jelentős anyagi segítséget a reakciós pártoknak, vala­mint ilyen pártok alakításá­hoz. Ugyanakkor azonban az­zal is tisztában voltak, hogy még ez sem vezethet ered­ményre, s a rágalomhadjárat ismét felizzott. A választások előtt két héttel az amerikai sajtó már arról cikkezett, hogy a választások úgy s ér­vénytelenek lesznek, mert ter­ror mellett folytatják le azo­kat. egymillió kihagyott vá­lasztóról kiabált az amerikai sajtó, s arról, hogy a jelölő listákat cenzúrázzák. Mindez persze nem volt igaz. Az 1947-es választásokon negyedmillióval többen vettek részt, mint az 1945-ös válasz­tásokon, s a választások olyan légkörben, olyan körülmények között folytak le, hogy a leg­szélsőségesebben jobboldali lapok, mint pl. a francia le Monde is, kénytelen volt meg­állapítani : „Általánosságban a ma­gyarországi választási had­járat elég nyugodt és sza­bad volt. Eltekintve ki­sebb incidensektől, bizto­sítva volt a gyülekezési és szólásszabadság.” Az 1947-es választásokon a választók döntő többsége a demokrafkus pártokra adta le szavazatát s ezzel megmutatta, hogyan vélekedik az ameri­kaiak támogatta reakciós pár­tokról. s arról a politikáról, melyet ezeknek a pártoknak a segítségével Magyarországon az Egyesült Államok kívánt volna meghonosítani. A kettős kudarc azonban mégsem volt elég kijózanító. A próbálkozá­sok a magyar népi demokrá­cia megdöntésére tovább foly­tatódtak. Mészáros Ottó I AGGLEGÉNYEKNEK... 1 Az egyik nagy áruház kü- | I lön osztályt nyitott, ahol az | 1 agglegényeik fehérneműjét | I ingyen kimossák, kivasalják | 1 és megfoltozzák. Az agg- § | legényeknek tetszik a dolog, | | de annál kevésbé a nőknek. | 1 Több nőegyesület máris éré- | 1 lyesen tiltakozott a kezde- | | ményezés ellen, amely — | | szerintük — csökkenti férj• | 1 hezmenési lehetőségeiket. | 1 Ahány ház, annyi szokás... j I Egy közelebbről meg nem § | nevezett angol szervezet azt | | javasolta Sir John Wolden- | | dennek, akit az angol kor- | 1 mány a prostitúció 'kérdésé- § I nek tanulmányozásával bí- | | zott meg, hogy ugyanúgy | | ismerjék el a prostituáltak | 1 „szakmáját”, mint például | | az ápolónőkét, masszírozó- § | nőkét stb. A javaslat szerint 1 | a szakmából „ki kell zárni” 1 1 a 21 éven aluli nőket és a f | férjes asszonyokat. 1 Enyhe szórakozottság | 1 Elég rossz állapotban levő | | hegedűt hagytak a Scandi- § 1 navian Airlines egyik re- | I pülőgépében: a stewardess | 1 leadta a talált tárgyak iro- § 1 dájában a liastrupi repülő- | 1 térre. Az egyik tisztviselő | 1 megpróbált játszani rajta. \ I de egy hang sem jött ki be- | 1 lóié. Nagy volt a meglepe- | I tés, amikor a feledékeny | | utas leveléből kiderült, hogy | I a hegedű 100 000 dán kora- | 1 nát (k,b. hat millió francia | 1 frank) erő Stradivarius. Az | 1 értékes hangszert egy köp- | I penhágai bankban helyez- | | ték letétbe, amíg szórako- | | zott tulajdonosa érte küld. § ITT A TEL A Német Szövetségi Köztársaságban új film készül, amely­nek főszerepét (balról az első) Germaine Damar játssza. Szercplötársai közé tartozik a híres Carden-balett két tagja is (jobbról az első és a második). A film címe: „Dolores lábai...” itiiuMiiiiiiiHiiiiiiiiiniiiiiiiiiimiHiiiiiiiHiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiifiiiiiiiimiiMiminiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiMiiiiiMi Több gondoskodást A lacsony, gyéren világított pincehelyiség. A füst­marta falakon körben oktató falitáblák, a sarokban ládák­ban fegyverek. Páncélszekrény, Íróasztal, vaságy, rádió, egy hideg vaskályha és az íróasz­tal előtt a kőpadlón két gép­puska. Szolgálati helyiség, pa­rancsnoki iroda, kiképző tan­terem. raktár, klubszoba — mindent magába foglal a ceg­lédi munkásőrség egyetlen he­lyisége. Igaz, egy kis benyíló is tartozik hozzá, lehet vagy háromszor két méteres — ez a hivatalos raktár. Emeletes polcokon elhelyezve géppiszto­lyok, lőszer, kézigránát, csiz­mák, vattakaoátok és olyan holmik, amelyek általában raktárba valók. De nem egy raktáfba. Szerencse, hogy élelmiszert nem kell raktároznunk — mondja Szvetenai Józsi bácsi, a raktáros —, mert annak is tudnánk helyet biztosítani a csizmák tetején. Ott a meny- nyezett alatt van még egy kis hely. Rend van a raktárban, a Csendes otthon, Tettes ismeretlen és társai Tallózás a készülő magyar filmek körül A FILMGYÁRTÁS nehéz /1 művészeti terület. Vala­hogy úgy van, hogy nagyon nehéz összeegyeztetni a kriti­kai sikert a közönségsikerrel. A magyar filmgyártás új film­jein már látszik a törekvés, hogy a szórakoztatást, a mű­vészi témavezetéssel egyesítve olyan filmeket gyártsanak, melyek a közönség maradék­talan szórakozását is szolgál­ják. Nézzük hát mire készül a magyar filmgyártás. A közeljövőben két magyar filmet mutatnak be: egy já­ték- és egy rövidfilmet. Érde­kesség az. hogy mindkét film új filmszínészt avat. Az első­nek címe „Csendes otthon”. Főszereplője Galambos Erzsi, aki művészi pályafutását tán­cosnőként kezdte, majd a mis­kolci Déryné Színház tagja lett. Innen szerződtették a Csendes otthon női főszerepé­re. A felvételek már befeje­ződtek, és akik látták a fil­met, azt terjesztik róla, hogy a film címével ellentétben, za­jos sikert fog aratni. A rövidfilm címe „Nehéz kesztyű” és főszereplője nem kisebb személyiség, mint a há­romszoros olimpiai bajnok Papp Laci. r tJDONSÁGKÉNT írjuk U meg — bár nem újdonság —, hiszen annyiszor írták meg, hogy befejeződtek az el­ső magyar—francia kopro­dukciós film felvételei. A film címe a „Fekete szem éjszaká­ja”, mely a századvég egyik nagy port felvert társasági botrányát. Rigó Jancsi, a hír­neves magyar cigányprímás és a szép Chimay hercegné ro­mantikus szerelmét mutatja bé. Chimay hercegnét a na­gyon szép szőke francia film­színésznő, Nicole Courcell játssza, Rigó Jancsit pedig Buss Gyula, fiatal magyar filmszínész alakítja. Nicole Courceli már elutazott Pá­rizsba, de búcsúzáskor kije­lentette. hogy a film bemuta­tójára visszajön Magyaror­szágra. „A második világháború már több mint egy évtizede elmtilt, a megmaradt gráná­tok és egyéb lőszerek azon­ban még ma is kiolthatnak gyermekéleteket” — ez a té­mája a már felvétel előtt álló filmnek, melynek címe a „Tettes ismeretlen”. Sokat várnak magyar film­körökben Móricz Zsigmond „Égi madár” című, falusi té­májú írásától. Ennek a film­nek főszereplői a fiatal Med- gyesi Mária és a másik „sztár­nak” számító Szirtes Ádám tesznek. 7 RODALM1 filmet ayártn- nak Tatai Sándor „Ház a sziklák felett” elbeszélésé­ből. Egy púpos lány megható szerelmi történetét viszik vá­szonra. Ugyancsak irodalmi film lesz az 1944-ben mártír­halált halt Gelléri Andor Endre „Vasvirág” című művé­ből. Erősizmú szállítómunká­sok, groteszk nyárspolgárok, kedves csibészek jelennek meg ebben a filmben, melynek főszerepében szintén új arc jelenik meg, egy ifjú pécsi színészé. Avar Istváné, aki tavaly színpadon „Az ember tragédiája” főszerepében ara­tott. maradandó sikert. Még élénken emlékezetünk­ben van Noel-Noel ragyogó szellemességű filmje, a „Kel­lemetlenkedők”. Ennek hatá­sa érződik a nemsokára befe­jezéshez közeledő „Játék a szerelemmel” filmen, ugyan­akkor azonban szervesen kap­csolódik a magyar realitáshoz és a magyar filmművészet ha­gyományaihoz. A filmet Apáthy Imre Kossuth-díjas rendezű. Tavasszal kezdik meg szov­jet—magyar koprodukció ke­retében Illés Béla többszörös Kossuth-díjas író „Kárpáti rapszódia” című filmjének forgatását is. Szó van még ezenkívül arról, hogy ugyan­csak szovjet—magyar kopro­dukcióban megfilmesítik Zal­ka Máténak, a nagy magyar forradalmár írónőik, a spanyol \ polgárháború mártírhalált halt I „Lukács tábornok”-ának hősiI tettekben, romantikus esemé- [ nyékben gazdag életét. K. P, | fegyverek alatt névcédulák, a lőszercs ládák sarkai „takar­nak”. A raktáros nagy gond­dal dolgozik, minden szabad idejét felhasználja „birodal­mában”. A helyhiányon azon­ban ő sem tud segíteni. A munkásőrök többségének lá­dában van a fegyvere. Szűcs János főhadnagy, a parancsnok, lemondóan sóhajt, — Tavasz óta ígérgetik a he­lyiségeket. Lenne is rendesebb elhelyezési körletünk, ahol a kiképzést is eredményesebben tudnánk végezni. Az épületben van két helyiség. Eddig még az volt a szerencsénk, hogy { valamelyik mindig szabad volt. Nem is tudom, hová vit­tem volna az elvtársakat, ha i mindkettőt egyszerre használ- I ná a pártbizottság. ígéretet | már rengeteget kaptam. Egye­bet semmit. Sorra jelentkez­nek az üzemek dolgozói, be­csületes munkásemberek a proletárhatalom védelmére. Hol foglalkozzam velük? Hol tárolják a fegyvereiket? Hogy : oldjam meg a fűtést? Hiába szereznénk be szenet, nincs hol tárolni. Így csak eseten­ként „szerzünk- egy kis tüze­lőt, pedig fontos lenne a rend­szeres fűtés, hiszen egy elv- társ szolgálatban van minden éjjel. Nem nehéz elképzelni, hogy az éjszakát átdidergett munkásör milyen érzésekkel és milyen fáradtan megy mun­kába. Munkásőreim mindezek ellenére zokszó nélkül végzik feladatukat. A kiképzésben jól haladunk, a lövészeteken ál­talában „jó” eredményeket érünk el. Nincs sok kívánsá­gunk, nincsenek nagy igé­nyeink, csak annyi, hogy munkánkhoz, kiképzésünkhöz az illetékesek biztosítsák a megfelelő helyiségeket úgy — mint ahogy a többi városban biztosították. Ezeket mondja a munkásőr- parancsnok s azok a munkás­őrök, akik most nem hivata­losan tartózkodnak a helyi­ségben, helyeslőén bólogatnak, Bejönnénk mi akár minden este is — mondja az egyik idő­sebb elvtárs —, lenne megbe­szélnivalónk elég, de hová jöj­jünk? i Igen, hová jöjjenek? Hová gyűljön össze közös gondjait megbeszélni sok-sok munkás, őr? Hol tanuljanak, hol ké-i szüljenek a munkáshatalom megvédésére? Úgy gondoljuk, sürgősen meg kellene oldani nagy problémájukat. Mind­nyájan hasznát látnánk. Opauszky László

Next

/
Thumbnails
Contents