Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-08 / 189. szám

MEG Ü^Cirtao 1951. DECEMBER 8. VASÄRNAP ELMELETI TANÁCSADÓ A szovjet-magyar viszony értékeléséhez Nem lesz még korai ? At „Időszerű kérdések tanf0_ lyama“ egyik legutóbbi sze­mináriumán került szóba az alábbi probléma: „Miért az egész nép hálá­járól beszél kormányunk a Szovjetunióval kapcso­latban, amikor ez az élet­ben nem így van?“ A pontosság kedvéért ehhez hozzá kell tenni, Jiogy a kér­dést feltevő előtt nem szorult bizonyításra: a Szovjetunió nélkül hazánkban nem volna munkáshatalom. Véleménye szerint azonban ezt a nép szé­les tömegei „még nem látják” s ezért „nem is érzik igaznak“. A hallgatók közül több elv­társ hasonlóan vélekedett. Bi­zonyára számos tapasztala­tuk van arról, hogy falujuk­ban, munkahelyükön, vagy más ismeretségi körükben él­nek olyan személyek, akik nem rokonszenveznek a Szov­jetunióval s mindazzal, ami a két nép (barátságából, közös erőfeszítéseiből hazánkban ed­dig bekövetkezett. Egy dolog­ról azonban megfeledkeznek. Arról ugyanis, hogy amikor a marxisták—leninisták a „nép’-ről szólnak, akkor ezen nem az állampolgárok összes­ségét értik, hanem a hatalmon levő két alapvető osztály tag­jait, valamint a szocializmus ;felépítése érdekében velük együtt dolgozó értelmiségieket. 'A nép fogalmi köréihez kell még sorolni azokat az alkalma­zotti és kispolgári rétegeket, csoportokat, amelyek elismerve a munkásosztály vezetőszere­pét, hasznos munkájukkal já­rulnál! hozzá népköztársasá­gunk sikereihez. Mao Ce-tung elvtárs, Kína Kommunista Pártjának veze­tője a népen belüli ellentmon­dásokról tartott híres beszédé­ben ezt mondja: „A nép szó­nak különböző értelme van a különböző államokban és finden egyes államban is a különböző történelmi idősza­kokban... Jelenleg, a szo­cializmus időszakában vala­mennyi osztály, réteg és tár­sadalmi csoport, amely he­lyesli, támogatja és munkájá­val segíti a szocialista építés ügyét, a nép kategóriájába tartozik, míg azok a társadal­mi erők és csoportok, amelyek ellenállást tanúsítanak a szo­cialista forradalommal szem­ben és igyekszenek tönkreten­ni a szocialista építést, a nép ellenségei”.- amely nem kínai sajátosság — logi­kusan következik az a tétel, hogy nem mindig és nem fel­tétlen számít bele a nép ka­tegóriájába az, aki osztály­helyzeténél fogva az ország többségét kitevő fizikai dol­gozók közé tartozik. Éppen az 1956. év októberében lezaj­lott ellenforradalomban ta­pasztaltuk, hogy a munkásha­talomra törő fegyveresek so­raiban kevésszámú munkás és paraszt is volt, hasonlóképpen olyan értelmiségiek is, akik a 12 esztendő alatt nagyon so­kat kaptak a nép államától. Világos, hogy ezek az elemek osztályuk és hazájuk elárulá­sával önként kirekesztették magukat a marxista módon ér­telmezett nép kötelékéből. Épp így nem tartoznak a néphez azok sem, akik osztályérde­keik ellenére még ma is el­lenségesen viseltetnek a pro­letárdiktatúrával szemben. Mindezeket, ha hozzászámít­juk az osztályidegen kizsák­mányolok és más deklasszált rétegek, huligán csoportok és bűnözők táborához, kiderül, hogy a nép kategóriáján kívül eső számottevő csoportok. Egé­szen természetes, hogy ezek a rétegek, illetve csoportok ér­tetlenül, de inkább ellenszen­vesen viseltetnek a szovjet ál­lammal, a szovjet—magyar barátsággal szemben. A nép azonban őszinte há­lával és tisztelettel gondol fel­szabadító j ára, igaz barátjára és függetlenségének védelme­zőjére: a szovjet népre. Vajon, ki másnak köszönhető elsősor­ban az, hogy a magyar mun­kás ma nem a tőkés kiszipo- lyozottja, de gazdája a gyár­nak, a föld méhe kincsének; hogy jómódú parasztságunk zöme többé nem éhbéren, tar­tott napszámosa a földesúr-; nak; hogy a kultúra em- bertformáló öröme ma nem egy szűk réteg kivált­sága, hanem milliók min­dennapos szükséglete? Váj­jon, ki másnak köszön­hető, mint a Szovjetuniónak, hogy a tőle kapott szabadság­gal élni tudtunk, mert az im­perialisták megannyi próbál­kozása közepette érős pajzs­ként oltalmazta fenyege .ett függetlenségünkét ? \ 113 iiíuuu iMiiuy, hogy az el lenforradalom-sújtotta magyar népgazdaság talpraállítása — a népi demokratikus államok értékes segítsége mellett — a Szovjetunió nagyarányú és sokoldalú támogatása nélkül nem történhetett volna meg. E cikk keretében lehetetlen fel­sorolni mindazokat a létfon­tosságú javakat, amelyeket az ellenforradalom fegyveres le­verésével egyidejűleg és utána tőle kaptunk. Ehelyett csupán néhány tényadatot: Az „összkomfortos" sztrájk ideje alatt bányáink úgyszólván semmit sem termeltek. A ka­tasztrofális szénhióny pótlásá­ra a Szovjetunió csupán már­cius végéig 700 000 tonna szenet küldött népünknek. Azért, hogy vasműveink termelése megindulhasson, ez év áprili­sáig 150 000 tonna hengerelt- árut bocsátott iparunk rendel­kezésére. A kenyér- és takar­mányhiány enyhítésére 1957 első negyedében 200 000 tonna búzát, 50 000 tonna árpát kap­tunk. Azért, hogy kohóink le ne álljanak, hogy nehézipa­runk szíve meg ne bénuljon, a szovjet vasércbónyászok szük­ségleteink 80 százalékát kitevő érccel siettek segítségünkre. 1 ^«IsS összegemül: a Szovjetunió­tól kapott áruk értéke 1010 millió rubelt tesz ki, s ennek nagyobb felét hitelben kaptuk alacsony kamat mellett, hosz- szúlejáratú és 1961-től törlesz­tendő visszafizetésre. E nagy jelentőségű gazdasági segítség eredményeképpen sikerült fel­számolnunk az átmeneti és részleges munkanélküliséget, valamint megakadályoznunk a dolgozók megnyomorításával fenyegető inflációt, melyet, az ellenforradalom demagóg kár­tevői zúdítottak nyakunkba; A magyar munkások, a ma­gyar dolgozó parasztok és a szocializmushoz hű értelmisé-, giek ezért éreznek hálát a Szovjetunió iránt s ennek az elmúlt esztendőben szavakban és tettekben egyaránt bőven adták tanújelét. Kormányunk, amikor népünknek a Szovjet­unió iránti hálájáról szól. rá­juk gondol, az ő nevükben beszél. András Endre iitiiimiiimmmiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiimiijiiiiiiiiiiii Válási csúcseredmény Egy amerikai bárhölgy, a 48 éves Beverly Avery, most vált el tizennegyed­szer: ez — világcsúcs. Be­verly 16 éves korában ment először férjhez. Át­lagban két évet és 56 napot töltött egy-egy férjével, ti­zenharmadik férjének ő volt a nyolcadik felesége. Tájékoztató a lottó-nyeremény ékről A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztató jelentése szerint a 40. játékhétre 2 585 814 szelvényt küldtek be a foga­dók. így egy-egy nyeröosztályra csak 975 000 forint jut. A sze­rencsés négytalálatosok között ennek az összegnek a kétszere­sét osztják szét, mivel öttalálatos szelvény ezúttal sincs. Négy találatot 53 fogadó ért cl, nyereményük egyenként 36 591 forint. A háromtalálatos szelvények száma 3793, a nye­remény egyenként 277 forint. A 80 307 kéttalálatos szelvényre egyenként 13 forintot fizetnek. rrmnap Fejébe szállt... Egy Chandler nevezetű, férfiú húsz évig zavartala­nul gyártotta a hamis tíz­dolláros bankjegyeket. Eny- nyi idő után azonban fejé­be szállt a dicsőség, mert a saját gyártmányú bank­jegyekre George Washing­ton helyébe a saját képét nyomatta. Rá is fizetett, a rendőrség letartóztatta. (iiiiiimitiiimmiimtiiiiiiftiiiniiiiiiiiiiiiiiiitmiiiiiiiiiiitiiiiii A HUNCUT HOLD 1957. december 8. vasárnap, Mária napja. A Nap kél 7,19 órakor, nyug­szik 15,53 órakor. A Hold kél 18,29 órakor, nyugszik 8,50 órakor. Várható időjárás vasárnap estig: felhősebb, több helyen párás, ködös idő. Néhány he­lyen elsősorban Nyugaton eső, havas eső. Mérsékelt majd megélénkülő nyugati-észak­nyugati szél. A hőmérséklet alig változik. Legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: általában 0—3 fok között, ke­leten 0 fok alatt. — KÉPVISELŐI FOGA­DÓNAPOT tart 11-én dél­előtt 10 órától, délután 2-ig Házi Árpád, Szijjártó Lajos és Tencer Béláné a népfront Pest megyei irodahelyisé­geiben. (V„ Városház u. 7.) — AZ ÁLLATFORGALMI IGAZGATÓSÁG közlése szerint kötbér nélkül visz- szatarthatják, vagy tovább- tenyésztésre eladhatják a gazdák a szerződésre hizlal* üszőket. — KORSZERŰ hagyma- tároló üzem épült Makón. — A MAGYAR MUNKÁS­MOZGALOM számos érde­kes dokumentumát fedezték fel a potzdami levéltárban. — A MAGYAR MÉHKI- RÁLYNÖK iránt megnőtt a külföldi érdeklődés. Nem­rég Franciaországba 300 da­rabot exportáltunk és egyen­ként 2 dollár 3 centet kap­tunk értük. — TÖBB MINT ÖTSZÁZ küldött képviseli a földmű­vesszövetkezeteket a SZŐ- VOSZ országos kongresszu­sán. — ÖTVENEZER KILO­MÉTERT tennének ki a to- kodi üveggyár automata cső­fúvó gépével készített üveg­csövek. Ezt a hatalmas mennyiségű árut két eszten­dő alatt termelte a gépegy­ség. — HŰSZ VITORLÁSHA­JÓT és 80 különféle verseny evezőscsónakot vásárolt Csehszlovákia hazánkban. — ARBORÉTUM LESZ Sellyén az egykori grófi parkból. »JELENTIK» A Nagyvásártelepre szombaton reggel 32 vagon és kilenc teher­gépkocsi áru érkezett, egyebek között öt vagon vágott baromfi, három vagon narancs és négy vagon karácsonyfa. A karácsonyi szükségletek el­látására napról napra több idei kék mák és dió érkezik a fővá­rosba. A földművesszövetkezeti árudák a kék mákot kilónként 30, a dióbelet pedig 60 forintért árusítják. A KÖZERT-boltok a papírhéjú diót kilónként 18.40 forintért hozzák forgalomba. A csarnoki földmüvesszövet- kezeti boltok a tisztított csirkét bél nélkül kilónként .34 ..forin­tért. a tisztított jérce-pulykát ugyancsak' bél nélkül kilónként 24 forintért árusították. A birka­hús elejét 14.20, a hátulját 16 fo­rintért mérték. A gyulai termelőszövetkeze­tekből melegágyi saláta érkezett a Budapesti Csemegekereskedel- ml Vállalathoz. A KÖZERT-bol- tokban a fejeskáposzta új ára kilónként 1.20 forint. A magánkiskereskedők a fejes- káposztát kilónként 20—30 fillér­rel drágábban árusították, mint az állami boltok. (7) A fészerből fülsiketítő dör­gés, kattogás hallatszott. Erős, szapora dübörgés Jcövette. A föld megremegett. Gömbölyű fémorr tűnt fel a fészer fölött, aztán mindent elborított a füst és a por. A kattogás erősö­dött. A gép fékete teste egész nagyságában a fészer fölé emelkedett és a levegőben le­begett, mintha próbálkozna. Egyenletes, sivító hang hasí­tott a robbanások zajába: a négyöles tojás, ferdén, mint a rakéta, a tömeg feje fölé emel­kedett. és elrepülve nyugat felé, tüzes csíkot hagyott ma­ga után. hogy eltűnjön a vör- henyes, tompafényű felhők mögött. Ekkor a tömeg felzúgott, a magasba repültek a sapkák és a- emberek a fészerhez ro­hantak. A FEKETE ÉGEN Lösz bereteszelte az ablakot, leült Guszevvel szemben és szemébe nézett: Guszev pupil­lája oly keskeny volt, mint a foglyul ejtett madáré. — Repülünk Alékszej Iva- novics ? — Repülhetünk. Ekkor Lösz megragadta a 'vosztát emeltyűjét és kissé elfordította. Tompa dörrenés hallatszott: ez volt az a hang, amelytől a telken vagy ezer ember megremegett. El­fordította a második emeltyűt. Lábuk alatt tompa dübörgés hallatszott és a gép oly erősen megrázkódott, hogy Guszev belekapaszkodott az ülésbe és kimeredt a szeme. Lösz mind­két emeltyűt bekapcsolta. A gép nekilendült. A dübörgés halkult, a gép rázkódása eny­hébb lett. Lösz odakiáltott: — Felemelkedtünk. Guszev letöriilte arcáról a verejtéket. A gép belseje föl­melegedett. A sebességmérő másodpercenkénti ötven mé­ter sebességet jelzett, a jel­zőnyíl tovább mozgott előre. A gép az érintő vonalán haladt, a Föld forgásával el­lenkező irányban. A centrifu­gális erő kelet felé hajtotta. A számítások szerint száz ki­lométeres magasságban irá­nya megváltozik és átlósan repül tovább. A motor egyenletesen dol­gozott. Lesz és Guszev ki­gombolták a bekecset, tarkó­jukra tolták a pilótasapkát. Lösz leküzdve az ernyedtsé­get és a kezdődő szédülést, feltérdelt és a figyelőszemen keresztül nézte a távolodó Földet. Olyan volt a Föld, mint egy roppant, határtalan, kékesszürke, homorú csésze. Itt-ott szigetek gyanánt nagy felhőtömbök feküdtek rajta — amott az Atlanti-óceán. A csésze zsugorodott, távo­lodott. Jobboldala fénylett, mint az ezüst, a balt árnyék takarta. Aztán egyszerre már nem volt csészealakú, hanem szálló gömb lett a világűrben. Guszev a másik figyelőszem­re hajolt és megszólalt: — Isten veled, Föld-anyács­ka, éltem rajtad, véremet it­tad, , Talpra állt, de hirtelen meg- tántorodott és rázuhant a pár­nára. Nyakán föltépte a ka­bátot. — Meghatók, Msstyiszlav Szergejevics, oda az erőm. Lösz érezte: szíve egyre gyorsabban és gyorsabban ver, már nem is ver, csak gyötrőn rángatózik. Halántékán lük­tet a vér. Szeme előtt minden elsötétedik. Odakúszott a sebességmérő­höz. A nyíl egyre emelkedett, hiheteOcn sebességet jelzett. Kiértek a légkörből. Csökkent a vonzás. A mágneses tű mu­tatta, hogy a Föld függőlege­sen alattuk van. A gép másod­percenként növekvő sebesség­gel, eszeveszett gyorsasággal száguldott a jeges világűrben. Lösz töredező körömmel gombolta ki nyakán a beke­cset s ebben a pillanatban megállt a szíve. Lösz előre látta, hogy a gép és a benne levő testek sebes­sége eléri azt a határt, ami­kor hatalmasan meggyorsul a szívverés, a vér és a nedvek keringése, valamint a test egész életritmusa. Mindezt előre látva, a villanyvezeté­kekkel összekötötte az egyik giroszkóp (kettő volt a gép­ben,) sebességmérőjét a tar­tálycsapokkal, amelyek aztán a kellő pillanatban önműkö­dően nagy mennyiségű oxi­gént és ammóniás sót bocsá­tottak ki. Lösz tért először magához. Mellében szaggatást érzett, szédült, szíve vadul zakatolt. Gondolatok villantak föl ben­ne és tűntek el: szokatlan, gyors, világos gondolatok. Mozdulatai furcsán könnye­dek és pontosak voltak. Lösz elzárta a fölösleges tartály csapóitat és a sebesség- mérőre pillantott. A gép má­sodpercenként mintega ötszáz kilométeres sebességgel haladt. Világos volt. Az egyik figye­lőszemen vakító napsugár tű­zött be. A sugárzás fényében feküdt Guszev. hanyatt fe­küdt, fogai kivillantak, üve­ges szeme kimeredt. Lösz szalmiákos sót tartott az orrához. Guszev nagyot sóhajtott, szemhéja megreb­bent, Lösz megfogta a hóna alatt és nagy lendülettel fel akarta állítani, de Guszev teste úgy emelkedett a leve­gőbe, mint egy léggömb Lösz elengedte. Guszev lassan ereszkedett alá a padlóra, a levegőben kinyújtotta a lá­bát, könyölcét is felemelte s úgy ült valahogyan, mint a sós vízben, és körülnézett: — Nem vagyok én részeg, Msztyiszlav Szergejevics? Lösz utasította, hogy mász- szon fel és ellenőrizze a felső figyelőszemet. Guszev felállt, meglendült és úgy mászott fel a gép függőleges falán/ akár a légy. Megkapaszkodott a párnázott burkolatban és a figyelőszemhez hajolt. — Sötét van. Msztyiszlav Szergejevics, az égvilágon semmit sem látok. Lösz füstüveget tett a Nap felé fordult lencsére. Élesen kirajzolódó, hatalmas gomo- lyagként függött a Nap a kiet­len sötétségben. Oldalt, mint a szárnyak. Izét fénylő ködfolt nyúlt ki róla. Sűrű magvától szökőkút vált el és szélesedett gömbalakban — éppen itt volt a nagy napfoltok időszaka. A tündöklő magtól távolodva, a kinyúló szárnyaknál halvá­nyabb tűzte nyerek úsztak; ezek már teljesen elszakadtak a Naptól és körülötte kering­tek. Los- nehezen tudta levenni szemét erről a tüneményről, a világmindenség életadó tüzé­röl. Egy burával eltakarta a lencsét. Sötét lett. Most oda­ment a Naooal ellenkező ol­dalra néző figyelőszemhez. Arra egészen sötét volt. El­fordította a lencsét és egy csillag zöldes sugara küldte be fényét a figyelőszemen. Aztán egyszerre csak kékes, világos, erős sugár tört át a lencsén: a Szinusz volt, az ég gyémántja, az északi égbolt el­ső csillaga. Lösz odamászott a harmadik figyelőszemhez. Elfordította a lencsét, belepillantott, megtö­rülte zsebkendőjével. Tekinte­te a lencsére meredt. Hirtelen elszorult a szíve, úgy érezte, hogy fején fölágaskodik a haj. Közel, egészen közelben, portengeren át homályos, kö­dös foltok tűntek szemébe, Guszev ijedten kiáltotta: — Valami, nem tudom mi­csoda, repül mellettünk. A ködfoltok lassan ereszked­tek, élesebbek, világosabbak lettek. Szaggatott, ezüstös vonalak, szálak suhantak. Az­tán egyszerre feltűntek egy sziklás hegyvonulat éles kör­vonalai. A gép nyilvánvalóan egy égitest közelébe jutott, belekerült annak vonzóerejé­be és akár egy hold, körülötte kezdett keringeni. Lösz reszkető kézzel nyúlt a reosztát-emeltyűkhöz és üt­közésig elfordította őket. meg. kockáztatva, hogy felrobban a gép. Lent. a lábuk alatt ret­tenetes dübörgés, recsegés kerekedett. A foltok és a csil­logó hegygerinc sebesen kö­zeledett. Fényes felülete not­ion nőtt. egyre közelebb ju­tott. Most már látni lehetett a sziklák éles, hosszú árnyé­kát is, mely kővár, kietlen fennsíkon vonult át. A gép a sziklák felé repült. Már egészen közelükben vol­tak. az oldalukon úsztak a napfényben. Lösz arra gon­dolt (agya nyugodt, világos volt), hogy ha az égitest vonzó­erejébe 'került gépnek nem sikerül torokkal az égitest fe­lé fordulnia — egy pillanat, és itt a vég. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents