Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-07 / 188. szám

Deli Antal: Vázlat

A mozaik-művészet mesterénél

A hideg dunai szél el-elkap- )a és meghintáztatja az öreg fák gallyait a Művésztelep ősparkjában. A valamikor szanatóriumként működő vén házak már közel 30 éve művészeknek adnak hajlékot Szentendrén. Itt él a kedves mosolyú Deli Antal festőművész is; egészséges vidámsága nem is sejteti, hogy 72 éves. A meleg műterem tele van hatalmas kartonrajzokkal és vázlatokkal. Ezek a vázlatok és rajzok — mozaikok, mert Tóni bácsi ma egyike a legismertebb mozaikrakóknak. Szerénységére jellemző, hogy amikor a művészet eme ágának mestereiről kerekedik a szó, kollégáit dicséri, különösen Iván Szilárdot és Főnyi Gézát említi elismeréssel.

De őt dicsérik művei, melyek cpiilő kultúrházak termeit és lakóháztömbök falait ékesítik. Az Ikarus-gyár kultúrterme és a Nagy Lajos király úti épülettömb is őriz Deli-műveket.

A fiatalságáról oly fiatalosan és vidáman emlékezik, mint aki most éli a jelenben a múlt perceit.

— Jó barátságban voltam József Attilával, kivel, egy társaságba jártunk — meséli. — Egyik könyvét nagyon kedvesen dedikálta nekem, az akkor fiatal festőnek.

— Szóba kerülnek a régi mesterek. Bőven emlékezhet róluk, hiszen növendéke volt Ferenczy Kárclynak és Réti Istvánnak is. A napi életről beszélgetünk, és kitűnő exportitalt poharazunk, amely lelket melegít és kedves emlékezést fakaszt.

A mecénásokról, külföldről, absztrakcióról kérdem.

— Hát csak sorjában felelek — mondja, rámnéz és úgy mosolyog mint egy munkásember, fizetéskor.

— Tudod mecénást' ismertem egyet Szentendrén is. a Pánisz Pistát; de hát ő sem pénzért vásárolt, hanem inkább csere-berélte gyönyörű gyűjteményéi. En is cseréltem vele. Egy antik óráért adtam el egy képemet — az én mecénásomnak.

— Külföldön, Párizsban többször is jártam, de voltam Olaszországban, és jártam Bécsben is. Neked is látnod kellene a külföldi múzeumokat és művészeket, hogy annál tisztábban láss itthon.

— Az absztrakcióval szemben állok, ugyan szerintem van létjogosultsága, de csak mint díszítő művészetneJf. Van absztrakt mű is; azaz lehet, de a legtöbb ilyen irányú próbálkozás felszínes és üres handabandázás. Igazad volt kritikádban, amit a Pest megyei tárlat absztrakt képeiről írtál. Valóban, ezek a képek szerintem sem művek, legfeljebb próbálkozások.

— örülök, hogy van Szentendrén újság — jó ez; sajnos, a vendéglők és cukrászdák nem dicséretesek. Itt, ahol annyi művész és műemlék van, biztosan lehetne másmilyent is csinálni, hiszen mi itt szívesen segítenénk, csak kérdezzenek meg.

Búcsúzom, és érdeklődöm a legközelebbi terveiről. Tóni bácsi így felel:

— Mai munkaprogramom — Pestre megyek. Ünnepelni! I Kántor Misit köszöntjük, ugyanis névnapot ül, és oda vagyok hivatalos, művészeti értekezletre.

Mielőtt letenném a tollat, és ezt a rövidke írást befejezném, én is gratulálni szeretnék az olvasók nevében és „Szentendre" nevében Kántor Andrásnak — a népszerű „Misá‘‘-nak — a szentendrei művésztelep tagjának névnapjára. Isten éltessen soká; fess, nevess és szeresd továbbra is Szentendrét.

Sz. I.

Rövid sporthírek

A Szentendrei Építők csapata december 1-én Zebegényben játszott, és a hazai csapatot 3:2 arányban legyőzte, örömmel üdvözöljük az idegenben elért győzelmet, melyet külön kiemel a pálya minősége.

*

A Szentendrei Építők sakkszakosztálya második osztályra minősítő versenyt rendezett. A versenyben 12 fő vett részt.

A verseny állása a második forduló után:

1. Hoschek: 2, 2. Szmetena: 1,5,

3. Gábirel: 1.5. 4. Podlusány: 1,

5. Varga: 1, 6. Nagy: 1, 7. Pelcz- mann: 1, 8. Ferencz: 0,5 9. Bran- czeisz: 0,5. 10. Neugebauer: 0, 11. Rácz: 0, 12. Mészáros: 0.

A sakk-kör alapfokú versenyt is rendez. Jelentkezni lehet, csütörtökön és szombaton este 6 órától a JTSB helyiségében. A sakk-kör vezetője: Hoschek sporttárs.

A Szentendrei Honvéd 8-án, vasárnap Tokodra látogat el, ahol a Tokodi Bányász csapatával mérkőzik.

•

A Szentendrei Építők 8-án délután 13,30-kor mérkőzik Nógrád- verőce csapatával. Előtte 11 óra S0 perckor az Ifjúsági csapat mérkőzik.

í jabb régészeti kutatások a kiskevéíyi barlangban

Már 1912-ben végezte]? régészeti feltárást a kiskevéíyi barlangban, amikor gazdag régészeti leletek kerültek 'felszínre. A jégkorszak java 3cőr- szakából a jégkorszak emberének kezdetleges eszközeihez, csont, kő és barlangi medve agyarpengékhez jutottak. Az ásatás vezetője dr. Hille- brand Jenő felhívta Sashegyi Sándor helyi régészeti kutató figyelmét a barlang további feltárására. Csak 1949-ben jutott Sashegyi Sándor ahhoz a lehetőséghez, hogy a barlangban újabb vizsgálatokat eszközölhessen. A feltárások nem várt eredményt hoztak: a több mint egy hónapot igénybevevő régészeti feltárások a jégkorszak (Mou.-z- terien) emlókanyagát hozták napvilágra, és egyben azt a megállapítást, hogy a barlang nem volt állandó lakóhelye az ősembernek, hanem csak vadászó tanyahelye.

A feltárások a barlang elő- terméfcen nagy vermet, állat- fogó csapdát találtak, különböző ősállati csontok tömegével. Barlangi medve, tarand- szarvas, rinocérosz, barlangi hiéna stb. maradványai kerültek a régész földbontó szerszámai elé.

A nagy verem felett, a bar- long belső terében az ősember tűzfészke került fe’színre, elégett csontok maradványaival és sok agancs és csont forgácsa, a csont- és agancseszközök készítéséből.

Felszínre került nagyobb kőtömbökkel fedett barlangi medvekoponya, csigolyákkal és lábszárcsontokkal. Ez az ősember primitív hitvilágára enged következtetni. Hasonló barlangi medvefej „elpako- lásokat” találtak a svájci és franciaországi ősember lakta barlangokban is.

A további feltárás megszakadt. Az elmúlt hetekben dr. Vértes László végzett kutatást a barlang terében* és arra a megállapításra jutott, hogy a barlang jelenlegi feltárt rétege a Mcuszterienkcrra tehető. Ez is igazolja az 1949. évi feltárás megállapításainek helyességét. Nagy kár, hogy a feltárás megszakadt, és ancst már a részben feltárt kora jégkorszakba sorolható kuliúrréteg teljesen elpusztult.

Ö7. eddigi megállapítások és helyszíni vizsgálatok eredményei szerint a kiskevéíyi barlang emberlakta (tanyázó) helye időben az 1. e. 30 000— 50 000 évek közé tehető.

A további régészeti vizsgálatok még sok nem várt eredményt hozhatnak a szentendrei járás kultúrtörténetének megismerése érdekében.

SAS.

Kulturális hírek

— A VÁROSI NÖTANÁCS decembc-r 7-én 19 órai kezdettel íáncestélyt rendez a Helyőrségi Tiszti Klub előadótermében.

— SZÄNTHÖ IMRE kiállítása december 15-én, vasárnap délelőtt 11 érakor nyílik meg a Ferency Károly Múzeumban.

— A POMÁZI KISZ november 23-án rendezte meg

a hagyományos „Katailin-báll”. A jól sikerült rendezvényen a Pcmázi Posztó és a Budakalászi Textil kultúrcsoportjai adtak műsort.

— A SZENTENDREI CEMENTGYÁR tánccscporí ja a Központi Ti szthelyetíesképző Iskola kuli úrcsoportjával közös próbákat tart.

— A „FELSZABADULÁS” FILMSZÍNHÁZ műsorában december 5—9-ig a Naplemente előtt, december 10—Tilg a Hipoly.t a lakáj, december 12—15-ig a Turista szerelem; a matiné műsorán december 8-án a Vihar Itália felett című film szerepel.

— SAJNÁLHATJÁK azok, akik a november 30-án tartott Ady-estre nem jöttek el, mert Lovas József tanár magas színvonalú méltatása, Bállá Ferenc, Demjén Gyöngyvér, Fésű István, Kutsági Tamás versmondása, Marek Pálné közreműködése méltó volt Ady emlékéhez. A Hazafias Népfront nevében köszönetét mondunk a lelkes szereplőknek a jól végzett munkáért.

SPORT

A Szentendrei Honvéd első bajnoki mérkőzése, amely a haza; pályán zajlott le, értékes döntetlent eredményezett.

Szentendrei Honvéd—

Esztergomi Vasas 1:1 (0:0)

Mintegy 400 néző előtt, a hazai csapat az alábbi összeállításban kezdett: Molnár — Weisz, Székely, Gyetván — Pólyák, Dubrovecz — Mayer, Bertalan, Tóth FT, Gregor, Német I.

A javuló formában levő Honvéd már az ötödik percben I Mayer révén gólhelyzetet har- j col ki, azonban az ellenfél vé- ! delme szögletre menti a lab- i dát. Az eiső félidőben a Hon- ! véd erősen rohamoz, azonban csak a második félidő 8. perce hoz eredményt. Tóth F. kiugrik, s mintegy 17 méterről kapura lő, a labda a kapus mellett a jobb hátvéd lábát érintve a hálóban köt ki: 1:0.

A 25. percben Mayer húz el, de az ellenfél balfedezete akasztja. A két játékos összerúg, mire a játékvezető, teljesen jogosan, kiállít.

A hazai csapat meggyengülve visszaesik, míg az esztergomi csapat feljön és a hazai csapat hibáját kihasználva, egyenlít: 1:1.

A döntetlen igazságos, bár a hazai csapatnak kezében volt a győzelem. Egyénileg Székely, Dubrovecz és Mayer játéka emelkedett ki.

Nagyszerű kezdeményezés

A szülőket és nevelőket egyaránt foglalkoztatja a szentendrei iskolák zsúfoltsága. Különösen nagy gondot okoz ez az első és második osztályosoknál, akiknek délelőtti és délutáni váltással kell iskolába jármok.

Két évvel ezelőtt az első és második osztályok száma 10 volt, ahová 346 kisgyermek járt. Ma 387 gyerek jár 11 osztályba.

A számszerű növekedésit nem követte az iskolák bővítése, sőt egyes iskoláik — mint pl. az Alkotmány utcában levő iskola — korszerűtlen, egészségtelen. A nevelők munkáját is nehezíti ez a körülmény, hiszen 40 fős osztályokban, 40 perces óráikon a tananyagot megtanítani: szinte emberfeletti erőfeszítést kíván. Ez gátolja az eredményeket, gyermekeink szellemi fejlődését.

E kérdés megoldása sürgős állami feladatot jelent, s e téren az illetékes szervek tárgyalásokat is folytatnak.

Ezeken a gondokon kíván

segíteni az a nemes és lelkes kezdeményezés, melyet az Iz- bégi Általános Iskola szülői munkaközössége indított el ez év őszén.

A nagyarányú munka- és anyaigmegajánlás hűen vetíti elénk dolgozóink összefogásában rejlő erőt. Szülők és gyermektelen házaspárok szövetkeztek a Kocsigyárral, a kőbányákkal, hogy tantermekkel bővítsék iskolájukat. Az eddigiek folyamán munkában és pénzben 64 000 forint értéket ajánlottak fel.

A megyei tanács vezetői örömmel vették tudomásul a kezdeményezést és segítenek valóravá’tami az izbégi telkes tábor terveit. Rövidesen szakértők állnak munkába, hogy a munka megalapozottan, biztosan indulhasson meg.

Dicséret és köszönet illeti az izbégi iskola szülői munka- közösségét, Kovács Rózsa igazgatónőt és a választópolgárok bizalmával helyesen élő, Hor- nyák Jenő végrehajtó bizottsági tagot — lelkesítő nemes munkájukért.

SZÍ

SZENTENDREI TANÁCSHÁZA

ft

Csillag Gizi felvétele

.......................................................................................................................um«

K

odály Zoltán 75. születésnapjára készülnek a város énekkarai

Szentendre legódonabb iskolája ablakából szerda estén- ként fény árad a szerb püspök^ kert gesztenyefáira. Lent a kanyargós úton, a kopott kövek félhomályában hazafelé tartó emberek állanak meg egy percre. Magas a domb. A fáradt szív parancsolja a megálljt, vagy a hangok, melyek kiszűrődnek az öreg iskola kivilágított terméből? Talán mind a kettő...

Muzsika, mely pihenteti, felemeli, felüdíti azt is, aki dalolja. vagy muzsikálja, azt is, aki meghallgatja.

Érzik ezt azok a lelkes, áldozatos dalosok, akiket a társas éneklés szeretete és a barátság hoz össze minden héten egyszer. Emberek a küzdelmes élet igen sokféle területéről. Együtt dalol a régi dalos emléküket és hagyományokat ápoló idősebb Jóska és Miska bácsi és Fini néni a fiatal kezdő asszisztensnővel, a mentős a tanárnővel, a többgyermekes édesanya a fiával (kettő is van ilyen) és a tanító apa az orvos fiával, meg a gyári munkás az egyetemi hallgatóval. És valamennyien egymást megbecsülő jó barátok.

Szép emlékeket őriz az együttes. Az évenként ismétlődő, magas színvonalú hangversenyek: felemelkedésük egy-egy állomása. Az első nagyobb szabású Kodály-művekkel (a Mátrai képek, meg legutóbb Kállai kettős) őszintén megszerették Kodály művészetét, közelebb jutottak a mai magyar művészethez. Büszkén emlegetett eredmények ezek a kórusban. Kovács Lajos énektanár, megyei karnagy vezetésével újabb jubileumra kiszülnek most, Kodály Zoltán 75. születésnapjára, decemberre.

Ebben a műsorban szeretne bemutatkozni az állami gimnázium új énekkara is, és friss színt ígér a szép múltú leányiskolái énekkar, amely már két alkalommal nyert megyei első / helyezést, és több ízben szerepelt á rádióban.

Mindkét ifjúsági együttes Kodály mestert a saját művével köszönti. (Cohors generosa és a Nagyszalontai köszöntő.)

Az énekkari művek mellé kiegészítésül ígérkezik a Honvéd Tiszthelyettes Képző szimfonikus zenekarának egy-két száma (Galántai táncok és a Háry-szvit); és a helybeli zeneiskola néhány kis „művészé“nek számai.

Egy közös énekterv is van: Kodály: A magyarokhoz című (Berzsenyi ódája) hatalmas kánon eléneklése a szereplő kórusok közös számaként. Ez a terv már erősen feszegeti a helyi színpadlehetőségek határait. (Mennyire kellene a hangversenyterem és korszerű színpad!)

A karmester másik bánata még keserűbb. Elkomolyodik az arca, amikor erről kezd beszélni. Mennyi lehetőség; mennyi emelkedettség, mennyi nemes érzés forrása, emberek egybekapcsolódása, élményekben való gazdagodás ez az énekkari élet is, és milyen sokan hiányzanak még a kórusból, akik távolléte érthetetlen és sajnálatos. Igaz, ezt nem lehet erőltetni, mert az annyit is ér, de vannak elgondolkoztató tünetek.

— Véletlen játéka? — Ennek is van határa. — Közömbösség? — Ez nagyon sajnálatos lenne. — Kényelmesség? — Ez csak látszólagosan jó, mert maga mögött tátongó űrt hagy. — Elfoglaltság? — Jaj de megcáfolja az az 50 tag, akik a munkából és sokszor a gondokból is, a nagyobb részt vállalják.

Talán mindegyikből egy kicsi, és mégis elég arra, hogy az esetleges jó szándékot is visszafordítsa.

Külön dicséret illeti azokat, akik a környező községekből Pomázról. Tahitóljaluról, saját költségükön szép számmal jönnek énekeim.

Az okok és tények, a valóság, sok elgondolkoztatót vet fel, amely kétoldalú figyelmeztető lehet: egyrészt az emberek nagyobb megbecsülése érdekében — akiket illet — másrészt a helytállást és hivatást illetően — akiket illet.

Távozóban mintha az egyikre a kórus éneke is felelne: „Nem sokaság, hanem lélek lesz csuda dolgokat."

Énekes.