Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-25 / 203. szám
s E%*CtHnn 1957. DECEMBER 25. SZERDA A százharmodik karácsony elolt A gyában fekszik zi Tóth Mihály bácsi, a százharmadik esztendejét taposó matuzsálem, midőn fölkerestem fehérre meszelt, világos szobájában, — Mi a baj apóka, csak nem beteg? — Néhány napja egy makacs tuskóval bíbelődtem az udvaron, és közben elbot- lottam. Bizony öcsém, jól megcsaptam a lá- bomat. Hirtelen fordít a beszélgetés kerékén, és az ünnepekre tereli a szót. — Nem szeretném, ha fekete karácsony volna, márpedig aligha érkezik meg akkorára a hó. — Csak nem szánkózni szeretne, Mihály bácsi? — Nem tenne jót « lábamnak most. Megfázna a daganat *— legyint kesernyés mosollyal, nyilván kis ükunokáira gondol, akikkel tavaly még vidáman szánkózott a pilisi határban, együtt kacagott a kis apróságokkal, a vágtató lovak csengettyűin. Nyílik az ajtó, mintha csak hívásra jönne, belép a szobába az egyik ükunoka, az öteszten- dős Jancsika, ö a mindenes a háznál, s valósággal jobbkeze a ráncosarcú vén apókának, a kedélyes Mihály bácsinak. Jó hogy gyüssz, he! — mordul rá az ükapa —, hun a borosflaska a fejem mellől? A fiúcska egyet- kettőt fordul, és a keresett edényt máris nagy igyekezettel helyezi az öreg ke- zeügyébe. — Hát az anyád hun van mán megin? — A botba ment saloncsukokért — selypíti kedvesen a kislegény. Az elhangzott vallomásból könnyű megállapítani, hogy a házban komoly karácsonyi készülődés folyik. (Már karácsonyfa is lapul az egyik sarokban, gondosan elrejtve a kis Jancsi gyerek elől.) — Milyen lehetett a karácsony kilencvenöt esztendővel ezelőtt? — teszem fel a vakmerő kérdést, hogy vajon vissza- emlékszik-e az öreg gyermekkorára. Mihály bácsi először pipára gyújt, elgondolkodik egy kis ideig, bodor füst- feljegeket ereget, majd egészen halk hangon megszólal, mintha csak a régi idők szelleme kezdene regélni a letűnt, messzi évtizedekről. — Nehéz világ volt akkor öcsém. Nem sok öröm jutott a szegény ember gyerekének. Ajándék pediglen semmi. A,pám örült, ha valami jobb falat került az ünnepi asztalra, mi pedig, ha egy öklömnyi csupasz fenyő, Nem a mi ünnepünk vöt a’, nem bizony. Olyan vöt, akár a keserűséggel csordultig telt pohár. Mi, suttyó gyerekek, tágra mered! szemekkel bámultuk a módosabb hazák ablakában tündöklő fenyőt, és sehogysem tudtuk megérteni, nekünk miért nem jut ilyen. óhajt egy keserveset, túlságosan fájó ez az emlék ■ még most, közel egy évszázad távlatából is. — S hogyan töltötte a karácsonyt kilencven esztendeje? — Pásztorgyerek rátám ... Hej, híres az az esztendő, nem lehet azt olyan köny- nyen elfelejteni... — Mi történt akkor régen? — Hát ákkor egyezkedett Ferencz Jóska a magyar néppel, a maga kacskarin- gós módján, vallva, hogy a kecske is jóllakjon, de azért a káposzta is megmaradjon, (1867-re céloz, a kiegyezésre.) — Milyen volt akkoriban a karácsony? — Egycsomóba vót a széles rokonság a pusztai házban, ahun akkortájt laktunk. Iszogatva, kártyáz- gatva töltöttük az ünnepeket. Ólmot is öntöttünk, abból jósoltuk meg, hogy kinek kicsoda lesz az életepárja. Esténként meg elmentünk, mán a fiatalabbja kántálni. Szép rigmusokat énekeltünk az ismerős házaknál. Én vö- tam az öreg Guba. Ijesztgettem a félő- sebb gyermekéket, legkiváltképp a fehércselédeket, mert a Gubának szabadott vót velük elcicázni. Azt pedig mindig kedveltem. Más esztendőkben jánytest- véreim gombócokat főztek, s mindegyik gombócba cédula volt fiúnevekkel, meg iánynevekkel, és amelyik gombóc hamarább felgyütt forrás közben, azt ki- i vettük a fazékbul. Nosza, megnéztük, milyen nevek kerülnek elő. Ebből is a lövendő házastársak nevére következtet- j tünk. A szép régi karú- j csonyi népszokásokat elmondván az öreg, egyet-kettőt barátságosan köhint, majd a mára fordítja a szót. Az ükunoká- * ról mesél, akire csillogó karácsonyfa, s tengernyi ajándék vár ezen a karácso- j nyon. Jancsi nemcsak a kiterjedt, népes rokonságtól, de még a községtől is kap sok szép ajándékot. S míg mindezt meséli, felderül az arca. Már feledte a múlt fájó emlékeit, gondolatban csak a mának él. A mának, amikor a fehérre nieszelt szobában majd díszes karácsonyfa áll, s egy hosszú élet bélcés derűjével ünnepelhet együtt a népes rokonsággal. Rakovszky József RISS ZOLTÁN: \Jlfíllfíhri(jidu, mint Jh'OőUhjn cAunu Télen a határon Esik. fű, csikorog. Havat hord a szél. Haragos paripa.. lovagol a tél. Szürke ködmönébe öltözött a táj, gyolcs paplana alatt szunnyad a határ. Dérszakáit növesztett a géppisztolyom, téli harmat ül a csapzott bajszomon. Csapdossa az arcom száz mérges darázs. Állom a zord idő hózivatarát. Ostromló hadával támad rám a tél. Hátráljon a gyáva! Bújjon, aki fél. Nincs olyan haragvó, zúgó fergeteg, mitől a határőr félve megremeg. Egy fa bár kidőlhet: az erdő marad. Hegeszthet morogva kősziklát a fagy; büszlcén áll a hegyek ■ koronás feje, nem hül ki a vulkán forró kebele. Lepheti zúzmara,. jég s hó köpenyem, míg dobog alatta forrón a szívem! Hevít honszerelmem lángragt/últ tüze, az édesanyámnak 1 Rómában megkezdődtek az olasz—amerikai koprodukcióban | készülő Brooklyn Anna című film felvételei. Rendezője I amerikai, de a filmvilágban jól tudják, hogy a háttérben | De Sica irányítja a film rendezését. A női főszerepet Gina | Lollobrigida játssza, akinek ez lesz első filmje, kisfia megszületése óta •iiiuiitmiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiuiiitiiiiiimiiiMiiiiiHiiiiiiiiiitiMiiiiiiiiiiiiitimiMiiiiiiiiimiuiimiiiiiiitiiiiitiiüimiHttmi álma kőit ide. Tudják meg a gazok, ha orvul rám törnek- tiporni nem hagyom ezt a drága földet! Szaporán ropogtat, ha rájuk fogom, megfiatalodik a géppisztolyom! FELHŐ CÍMMEL színes film készül Japánban az atombomba veszélyeiről. A film forgatókönyvét Charles Brabant írta. MAGYAR NYELVRE szinkronizálják Hasek világhírű regényéből készült Svejk. a derék katona című csehszlovák játékfilm első részét. CSEHSZLOVÁK—LENGYEL koprodukciói film forgatását kezdték meg az elmúlt napokban, Címe: Mit szól majd ehhez az asszony. NEMRÉG FEJEZTÉK BE a Montparnesse 19 című új francia film forgatását. Főszereplői: Gerard Philipe és Lili Palmor. karácsonyfád iiiiiiiiiliiiiliiiliiiiiliiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiniiiinniiiiinniniiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiii / iiiiiniiiiiiiiiii I iiiiiiiiiiiiiiitiir Csosszano, megroggyant léptekkel bandukolt végig az öreg pedellus a keskeny folyosón. A kopár, valamikor fehérre meszelt falak visszhangozva verték vissza az ormótlan bakancs koppanásait. — Csiszi-csoszi... kipi- kopp... csiszi-csoszi... kipi- kopp — dalolták különös nótájukat. Évtizedeik megszokott mozdulatával kémlelt be a két elárvult, kicsiny terem ajtaján. A sápadt holdvilág, s a leezében tartott viaszgyertya imbolygó fényében sejtelmesen rajzolódtak ki a padok körvonalai. Árnyékuk megnyúlt, akár a földre kényszerí- tett fatörzseké. Elégedetten simította végig deres bajuszát. — Jól van gyermekeim! Kellemes karácsonyt nektek is. Kilépett a háborította, alvó udvarra, s halkan behúzta maga mögött a folyosó ajtaját. Néhány összefogódzó hópehely éppen a gyertya kanócára ült, s kioltotta a vajsárga fényt. Sötétség borult az öreg iskolára. Egyetlen parányi ablak világolt csupán. A kis koszto- sé. Még az elmúlt télen fogadta magához a rektor úr, amikor felesége jobbsorsra Bzenderült. Egy csöppnyi kuckót, némi eleséget, s kevéske tudományt kínált az éppen odaverődött otthontalan, árva lánykának, ha cserébe főz- rnos hármójukra, s becsülettel ellátja a ház körüli munkát. S a gyerek kapva kapott a rektor úr szaván. 5 Esztendeje, uogy együtt élnek hárman. Ok: a két öreg, $ a lány. A rektor szótlan volt, s félelmetesen zord az asszony halála óta, Emberkerülő. Kegyetlen volt hozzá a sors: először két gyermekét rabolta el, azután asszonyát. Azóta egyre gyakrabban suhog kezében a pálca, mintha a gyerekek sírása gyógyulást hozna mérhetetlen fájdalmára. Pedig azelőtt beérte azzal is, ha otykor felmutatta, vagy tettetett haraggal egyet- kettőt odarittyentett vele. A kis kosztos is megkóstolta már. Először megrémült, menekülni akart. Ö hozta visz- ssa a kertek alól. Hová is mehetett volna télvíz idején az elnyűtt kis ruhában, ele- ség nélkül, egyedül. Odakinn a hófútta utcában csak a halál szegődik útitársul. Ha meg befogadják is valahol, ugyan mi jobb sors várna rá? Itt legalább külön kuckója van, étek is kerül legalább háromszor napjában, reggeli és ebéd után vedig belopódzhat egykét órára a tudomány szentélyébe is. Óvatos léptekkel tipegett a fényesszemű ablak alá. Ez is szokott esti útjához tartozott. Ilyenkor egv villanásnyi időre mindig kivirult öreg szíve, valami megnevezhetetlen nagy-nagy boldogság költözőit belé. Belesett az ablakon. Az ágy megvetve már, az asztal végén ott strázsált a gyertya, közevén pedig kicsiny, csorba virágcserép De a lány sehol. Magasra szökött bozontos szemöldöke. Ugyan merre járhat? Belefülelt a csendes, lj,ideg téli éjszakába. A rektor úr szobája felől csendes kapirgálást hallott. Ki járhat ott? Az öreg elment még estebéd előtt, nyilván a vén Csábihoz egy kártyapartira, s ki tudja, mikor vetődik majd haza. Egy esztendeje ezek a ritka esti kiruccanások jelentették számára egyedül az életet. Ilyenkor a rákövetkező napon mindig derűsebb volt, s a pálca is ott pihent a pókos fiók mélyén. Biztosan a kis kosztos osont a hallgatag szobába, hogy valami könyvet keressen magának. Talán éppen a vaskos kalendáriumot, amelyet olyan féltve őrzött a rektor úr. Apró mosoly lopódzott a szája szögletébe. — A békesség szent estéje van. Mást úgysem kapott, hadd legyen hát ez a könyv néhány órácskára a kis kosztos karácsonyi ajándéka. Megérdemli. Már éppen indulni akart, amikor odabenn csendben kinyílt a kis szoba ajtaja. Egy pillanatra fény hullt az udvarra, s ö akaratlanul is odább simult a falhoz, nehogy a lány észrevegye. Hadd maradjon titokban nagy öröme, hogy olvashatja a kalendáriumot. ' f Újra belesett, a vaskos Icönyvet azonban nem látta sehol. Eltűnődött, — Akkor vajon mit akart odaát? A kislány niost a keblébe nyúlt, s legnagyobb meglepetésére a hosszú, vékony pálcát húzta onnan elő. Csodálkozva, s értetlenül bámult be az ablakon. A lány már ott állt az asztal előtt, maga álé tartva a hajlott, töredezett végű nádbotot. — Ugye, nem haragszol, kicsi pálca, hogy megzavartam éjszakai nyugalmadat? — beszélt hozzá csendesen, egy kicsit megsuhintotta, majd fülelve leste válaszát. — Surr... surr ... Kerek almaarca felderült. — Ó, köszönöm, nagyon köszönöm ... gondoltam mindjárt, hogy ezért nem leszel mérges rám... Tudod, nekem nincs karácsonyfám, nem is volt soha, pedig úgy szeretnék egyszer egyet, amire e cipőmet felakaszthatnám. Hátha reggelre megtölti valaki. Csak egy ilyen iciri-pi- ciri fenyőfát, zöld tűlevelek- kel, vattás, puha hóval... A hangja elszomorodott. — Karácsony este van, nekem mégsem hozott senki. Légy hát te az én kis karácsonyfám. Beleteszlek ide, a cserépbe, rádakasztom a cipőmet, azután lefekszem, s lehunyom a szemem. Rólad álmodom majd. s mire felébredek, biztosan hatalmas fenyővé változol... A pedellus megrebbent, léptek dobbantak a háta mögött. Ijedten fordult vissza, vajon ki közelít. A rektor állt az udvaron. Most mi lesz? Bemegy hozzá, s megveri megint? Nem. azt nem engedi, Délelőtt úgyis kapott szegény. Ezen az estén azonban nem bánthatja senki. A rektor úr sem. Senki! Senki! Már éppen mozdulni akart, hogy testével állja el az ajtóhoz vezető utat, amikor a másik melléje lépett. Szótlanul. Csak a tekintetét vetette rá kérdőn, csodálkozva, mintha azt mondaná: vajon mit nézel itt? Most már két kíváncsi szempár meredt a leányra. S oda- bentről tisztán szűrődött ki a hang. — Te leszel ma az én karácsonyfám! Ugye. örülsz te is, mert tudod, nagy dolog ám fenyőfának lenni! — Surr... surr ... surr ... A kis csengettyű, tovább csilingelt, mintha csak az angyalok járnák a szobát. — Hidd el, kicsi pálca, én sohasem haragudtam rád igazán. Te nem tehetsz arról, hogy a rektor bácsi olyan szigorú. Te is csak úgy hajlongsz a kezében, ahogyan ő parancsolja. Egyformák vagyunk. Szolgálók mind a ketten. Egy árnyalatnyi sértö. döttség lopózatt a hangjába. — De azért olykor kíméletesebb is lehetnél... Túlságosan csípős vagy, akárcsak ma délelőtt. Pedig láthattad, hogy amikor a padra hasaltam, a rektor bácsi méa a ruhámat is felemelte. Te mégis olyan pattogóan táncoltál rajtam, mintha örömöd telt volna benne. Még most is itt ég rajtam minden kop- pantásod. S hogy szavának hitelt adjon, a háta mögé rejtette a pálcát, s egy kicsit feljebb húzta az elvásott ruhát, ott, a dereka táján. — Surrr... surrr — hangzott " szomorú válasz. A pedellus csak a rektor kezét látta. Az ablakpárkányba görcsösen kapaszkodó két kezét. A rektor ajkáról suttogva, rekedten tört elő a szó: — Lehetek-e még én egyszer ember, fiam? — s nézett oly keservesen, mintha ettől a választól függne további élete. A pedellus torkát a visszafojtott. érzések indulata szorította össze. Szó eav fia sem jött ki most azon. Csak a fejével tudott bólintani. — Jól van, jól. kicsi pálca, ugye, máskor majd szelídebb leszel... De most gyere, későre jár ... igy ni... most még a cipellőket... olyan vagy máris, akár egy igazi fenyő... A rektor fakó hangja egy kissé mintha élettelibben hullott volna a dermedt, téli éjszakába. — Loptál-e már, fiam? A pedellus csak a fejét ingatta. — Akikor most menj. Az uraság erdejében találsz sudár. igazi fenyőt. Én meg addig előkeresem az én kicsi leányom cipőit, ruháit. Egffidösek lennének most, ha élne szegény... A kis kosztos most alszik, s fenyőfáról, boldogságról álmodik. És álmodok majd én is. Arról álmodom. hogy az én kislányom nem halt meg, csak alszik, s holnap reggel újra felébred majd. Igen, holnaptól újra lesz leányom ... holnaptól újra ember leszek ... ember..« sőt. több ennél. Tanító.: •. pálca nélkül... úgy, mint régen. Jó szóval, emberséggel... hogy- minden gyermek embe- rebb ember legyen ... hogy ne légiiének soha többé kis kosztosok. Több szó nem esett a két öreg között. Mindkettő megfordult. s megszaporázva lépteit. indult g dolga után. Az égen újra kigyúlt egy csillag.
