Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-25 / 203. szám

4

14/) • m

^Cirlap

1957. DECEMBER 25. SZERDA

AKIK MA IS DOLGOZNAK

Karácsony: a békesség, a szeretet, a család ünnepe. Az otthonokban a gyermekek kis savét boldogság hatja át a szép karácsonyfa láttán. S míg pihen a dolgozó nép, addig körül, szocialista hazánk határain éjjel-nappal, fagyban, hóviharban, éberen őrködnek a határőrök, őrködnek a határokon, hogy imperialista ügynökök, belső bitangok ne sérthessék meg az ország államhatárait

KARÁCSONY ESTE. Millióik és millióik ünnepelnek szerte a nagyvilágban. Családok együtt ülnek a terített asztalnál, fény borítja be a lakásokat, az öröm, a szeretet hangjai csendülnek meg gyermek és felnőtt ajkakon* Gondolnak-e a szép este egy-egy pillanatában az ünneplők arra, hogy vannak, akik most dolgoznak, éberen vigyáznak a rendire, biztosítják a fényt, a forgalmat?

A rendőrjárőr ezen az estén te, hóiban, fagyban rója az utcákat, a*z ügyeletes az őrszobán virraszt a telefon mellett. Hátha valahol baj történik?! A rend őrei ezen az ünnepen sem ülhetnek valamennyien családjuk köréten a terített asztalhoz. Nem gyújthatják meg saját kezükkel gyermekük fenyőfáján a csillagszórót. A millió és millió ünneplő nyugalmát vigyázzák.

S még sok ember munkája szükséges ahhoz, hogy az ünnep valóban ünnep legyen. Ellátogattunk egy-két helyre ezen az estén. A dolgozóik dicséretére elmondjuk mindazt, amit láttunk.

★

A BUKARESTI gyors keresztülrohant- ' az állomáson. Pár perc múlva 8 óra. Ma már eddig is nehéz napjuk volt a vasutasoknak — rengeteg mentesítő vonat futott át Cegléden. Utat kellett biztosítani azoknak is, hiszen munkások igyekeztek haza, otthonukba, Csomós Mihálynak, a forgalmi szolgálattevőnek megszaporodott a gondja. Nem szabad, hogy megakadjon a forgalom, ha mégegyszer olyan zsúfolt is a vonal, mint máskor. És még a munka jórésze hátra Van. Ezután fut keresztül az állomáson a záhonyi, a szegedi személy, éjjel a nyíregyházi gyors és a teherforgalom sem szünetel. Mozdonyvezetők, fűtők, kalauzok, kocsikísérők szerte e hazában megfeszített erővel dolgoznak, s az Utasok hányszor nem értik meg, vádolják őket! Juhász Vilmos most is egy szerelvényt állít össze, Percze Miklós és Tomka István a. váltók mell. lett őrködik. Világos a főnöki szoba ablaka is, Lenkefi Mihály főintéző és Katona Lajos kocsdintéző virrasztónak bent.

Vonatok futnak be és indulnak ki az állomásról, ezrek és ezrek érnek haza — mert a vasutasok dolgoznak.

*

A NAGYKŐRÖSI mentő- állomás ablakán fény szűrődik ki az udvarra. Mikor belépünk hozzájuk, Varga Bálint azt hiszi, beteghez akarjuk hívni. Nem, nem — nyugtatjuk meg. A tábori ágyakon ruhában pihen Gál Imre ápoló és Széli Kálmán gépkocsivezető. Ma ők ketten az ügyeletesek. Varga Bálintné a telefon mellett bóbiskol. Az emberek egészségére minden időben vigyázni kell. Sohse lehet tudni, mikor kell elrohanni egy szülőasszonyhoz, vérző beteghez. Az ünnepek alatt a részeg emberek is sok bajt szoktak okozni. Sok alkoholistát nem rendít meg az, hogy miatta kell embereknek éjszakákon, ünnepeken át virrasztani, dolgozni. Az orvosnak, dr. Leyler Lórántnak és segítőtársaiknak bizony minden percben készén kell 'álliío'k.' Az emberélet ilyenkor, az ünnepek alatt talán még értékesebb, mint máskor.

A TŰZOLTÓPARANCSNOK, Háfra Mihály már beosztotta a fiúk szolgálatát az ünnepeikre. 21 tagja van a tá- piószelei önkéntes tűzoltóságnak. Önkéntesek. Somogyi István, Illés Pál, Kadlot József és a többiek önként vállalták a felelősségteljes munkát. Pedig az ünnepi bálokon, előadásokon szolgálatot kell tel- jesíteniök, talán éppen akkor, amikor kedvesük moziba menne velük, vagy várja őket a szomszéd faluban. Nem egyszerű, és valljuk meg, nem is veszélytelen feladatra vállalkoztak ők. Ittas emberekkel kell betartatni a tűzrendészeti szabályokat, gyakran kapnak érte szidást, néha még verekedés is kirobban. Nem köszönet, hanem szidás száll feléjük, pedig ők éppen a szórakozás zavartalanságát, az emberek egészségét, életét védik. S ha véletlenül tűz ütne ki a faluban, nem mondhatnák, hogy most. ünnep van, bálba vagy vendégségbe készülnek, az élet parancsa a fecskendőt, a csákányt adná a kezükbe.

★

tálán éppen mosj,

ahogy az újságot a kezébe veszi, emeli le füléről Széli Istvánná a hallgatókat. Reggel van, 25-e reggele.' Egész éjjel kapcsolta a hívásokat. Ha valaki fal egykor hívta fel kedves ismerősét, hogy kellemes ünnepeket kívánjon, a telefon engedelmesen továbbította az üzenetet. A posta dolgozott egész éjszaka. Ugye a telefonáló nem ts gondolt arra, hogy az ő kényelme érdekében voltak, akik dolgoztak? A nagy- kátai állomásról már a hírlapok is megérkeztek. Koncz László és Gödöllei Sándor kéz, besítők. most járják az utcákat, viszik az újságokat, az ünnepi köszöntőt házról házra. Az üdvözlő táviratokat, express leveleket az ünnepek alatt is kézbesítik. Ha az ajándék kicsit késve érkezik Nagykátéra, a posta az express csomagot azért elszállítja a címzetthez. Az ’ünnepek alátt nemhogy kevesebb, de több a munkájuk, mint máskor a posta dolgozóinak. Bodócs Sándor, Kölesvölgyi Márta és Gyurié Kálmánná az ünnep második napján lesz szolgálatban.

★

A NÁRCISZ cukrászdában szól a zene. A monoriak mulatoznak. Körülöttük sürög- forog, kívánsága kát lesve Földvári Margit, Ilon Aranka, Hoffmann Endréné, Koblensz Istvánná és Dani Géza. Nekik ez a délután is munkanap. A vendégek éppen olyan türelmetlenül várják a megrendelt italokat, süteményeket, mint máskor. Az eszpresszógépből csurog a kávé, a polcokon katonás rendiben sorakoznak a mignonok, torták, krémesek. A vendégek szórakozni, ünnepelni vágynak és ennek érdekében a személyzet megállás nélkül dolgozik.

*

VÉGÜL ne feledkezzünk meg a nyomdászokról sem, akiknek munkája nyomán ez a lap olvasóink kezébe került. A szedőgépek zörgése karácsony este is betöltötte a nagy termet. Egymás mellé sorakoztak a betűk, a sorok. A metőr a „hajókba“ rakta a kész szedéseket, oldalakat fabrikált belőlük, az öntők formába préselték ezeket az oldalakat és csattogva megindulhatott az óriás rotációsgép, öntve magából az újságok ezer és ezer példányát.

Ezt tartja most a kezében minden olvasónk.

Filyó Mihály

KiHiuiiiiHiimmiHimtHrmiHitimtmtiiilUiMimmHiiuinni

Tokió. Az első japán gyártmányú plasztikból készült autó első bemutatása. Teljesítmény« óránként 95 kilométer

fiiiiiinitmmmiiuiniimHititmitui'.ftitdmuiHKiHifiiiiiMB'

Elektronikus agy a repülőgépeken

A Hughes Airoraft társaság New Yorkban új elektronikus számológépet mutatott be, amely súlyánál és méreteinél fogva elhelyezhető elhárító vadászgépeken. A gép, bár 9600 aritmetikai műveletet old meg másodpercenként, mindösszo 60 kilogramm. Mentesíti a pilótát a navigációs kérdésekkel kapcsolatos számításoktól.

A „Digitair” nevet viselő gép biztosítja a gép útját i« felszállástól leszállásig; ha újtípusú Radar-géppel kapcsolják össze, megállapítja az ellenséges repülőgép helyét és » szükséges pillanatban kioldja a lövedékek

jrKELETI SZÉL nyargal át a -ÍY gyepszélen, keresztülhúz, süvölt a faluszéli sikátoron és belekapaszkodik a kéményekből fölszállá füstbe. Hordja* keveri a havat, a dombókról fölszakítja és viszi tova, hogy fehérrel borítson be minden buckát és házat. Estére hajlik már az idő, itt-ott meggyújtották a lámpákat, a falu lakói készülődnek az estre. A kis templomban megszólalt a harang. Gyerekek hegyes kucsmában, apró kis csizmákban járják a házaikat. Köszönteni a szentestét — a karácsonyt. Vékony cérnahangjukon fújják a zsoltárt, amelyet szárnyra kap a szél és szétszór az alföldi tájon.

A falu túlsó végén, a (napszélen egy nádfedeles kis kunyhócska áll. Valamikor tanyásgazdáé volt, s azt a célt szolgálta, hogy otthont nyújtson a tanyásbéresnek. Mivel gazdája, Makra Sándor új tanyát épített a Csarnán, ezt elhanyagolta, s így a melléképületek már eltűntek, lebontották, csak ez a kis csapott tetejű vályogviskó dacol az idővel.

Az épület már nem is való lakóháznak. Gazdája nem is erre használja. Nyáron szerszámokat tart benne, s most télre odaadta az' Oláh-családnak, hadd lalkjanak benne, legalább mások nem hordják Széjjel.

Oláh Elek a pitarban matat. A deszkaajtón rossz fakilincs, amely sehogyan sem akar jól zárni, a szél is kavarja a havat, s a réseken minduntalan befújja a pitar- ba. Oláh lehajol, hogy megigazítsa bakancsán a zsákdarabot, amelyet azért kötött oda, hogy ezzel pótolja a bakancstalpat, amely az őszi répaásáskor elkopott.

Bent a gyerekek a tenyérGALI SÁNDOR:

rA TIZENEGYEDIK

V-/ ^—i,www»iiM>iiiii|ii»i**ii‘ii'iiiiiiHiiiiiiiiiHuiuiiuiuii)iiiiiuiuiiiiiimiuiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiuimutumiii)miiiiimuii|||||||iiiiiiiiiiiiminniiiiniiniiiiiiiiiiniiiiiiiiiiinntK.

nyi ablakok köré gyűltek, nézik, hogy kint hogyan tombol a téli vihar. Igaz, nem sokat látnak már, mert erősen be- alkonyodon,

O

LÁH ELEK a konyhából egy kis katlankórót visz a szobába, s a kemence melletti vályogsparhet alá dob néhány szálat, élesztgeti a tüzet, hátha adna egy kis meleget. A gúnyája sem valami jó, egy cájgnadrág lóg rajta, a kabát pedig nem látszik a folttól. A gyerekek kisebbje mezítláb, pendelyben, a nagyobbak pedig rossz, kopott gúnyában toporognak az ablak körül. Oláh leereszkedik a padkára, s körülnéz a szobában. Egy rossz ágy a sarokban, nincs benne szalma, a napokban befűtöttek vele, a másik sarokban egy rossz asztal, kanapé, s az ajtó melletti vackon néhány gúnya. Ez az egész szobaberendezés. Az ágyon Oláhné fekszik. Feketehajú, kissé széles pofacsontú, mongolosszemű, sápadt asz- szony. Próbál mozdulni, de nagyon nehezére esik. Már napok óta fájdalmai vannak, érzi, hogy közeledik a szülés ideje.

— Elek, kéne szólni a bábaasszonynak, Darunénak.

— Hát szólhatok. t — Olyan rosszul érzem magam, még eggyel sem volt ilyen nehéz a teher. Vagy mégse szóljál, hiszen mit mond, ha meglátja, hogy még egy lepedőnk sincs?

Az ember elfordul, s a spórán megigazítja a vasfazekat. Egy fadarabbal kavar benne. A gyerekek észreveszik, oda- szaladnak az apjukhóz, s kérik, hogy adjon nekik enni. A fazékban marharépa fő, ezt eszik már két hét óta. Ehhez is úgy jutott hozzá, hogy az egyik nagy gazdának a kupacát éjjel meglopta.

E

zen az Őszön keveset keresett. A nyár száraz, aszályos volt, mit sem fizetett a gabona. Tengeritörésre se hívta az uraság, éppen csak egy kis répaásás jutott Oláh- nált. Így megy ez már évek óta. A Hagymásy uradalomban volna részesarató meg sum- más, de nemigen hívják. Ha lehet, mindig kihagyják a bandából, mert Oláh Elek apró kis ember, setevállú, a lábát is húzza, valamikor, még gyér ék. korában leesett egy fáról, ahová varjúfészket leszedni ment fel. Azóta sántít. Nem nagy hát az ereje és a szegényparaszti világban él még az az elv: aki nem bírja, dögöljön meg.

Talán majd az ínségmunkánál újra kerül valami a házhoz, de az még csak januárban lesz, addig valamit adni kell a gyerekeknek. Kölcsönért sem fordulhat sehová, hiszen nem nagyon ismerik a faluban, nemrég került erre a tájra, valahonnan a román határ mellől költözött ide.

— Mégis csak bemegyek a faluba, hátha kijön a bábaasszony — szólal meg újra Oláh.

Az asszony az ágyon a szájasz élét harapdálja, látszik rajta, hogy kínlódik. Alatta férje rossz nagykabátja van, wen egy foltos, földszínű, huzatnélküli dunyha. Mindössze ez maradt már abból, amit lánykorában kapott, amikor összekerült Oláh Elekkel. Ennek már tizenegy éve. S tizenegy év alatt tíz gyerek, úgy jöttek évenként, mint a parancsolat, s most itt kínlódik a tizenegyedikkel. Vajon meg tudja-e szülni, hiszen olyan erőtlen, olyan gyenge. Az a semmi ember is csak gyereket tud csinálni, pedig a meglevőt sem tudja eltartani. De hát mit csináljon, ha már így van, vagy megszüli, vagy...

S élesen belenyilalt az oldalába a fájás. Úgy érzi, hogy a hasfala szétfeszül és menten belepusztul.

S azért nem szól, nem kiabál, nem jajgat. Ez ebben a világban yem szokás. A gyerekek is ott vannak, behúzódott egyrészük a sutba, másrészük a vacokra, onnan figyelik anyjuk kínlódását. Közben a Sandri, olyan négy év körüli vézna, kis barnaszemű gyerek, belecsíp a Julisba és követeli tőle vissza a facsigát, amelyet a Julis még az ablaknál elcsalt tőle. Nem járnak ezek iskolába, még a nagyobbja sem. Amelyik meg már tud valamit dolgozni, az oda van adva kisbéresnek. Makránál, a másik bankár Bódénál és a harmadik a kupec Madar Lajosnál. Azoknak jó. Legalább nem éheznek.

A Z EMBER kimegyen a

Ti pitarba, hogy hozzon be egy kis katlankórót. Majd kimegy a tanya elé és egy lavórt megmerít hóval. Azt behozza, s fölteszi a spórra, hadd olvadjon, vizet próbál melegíteni, s közben meghúzza a nadrágszíjat, szedelőzködik, készül, hogy nekivágjon a falunaík. Megy a bábaasszonyért.

Kint tovább tombol a szél. Ügy" dörömböl, mint a nagybőgős a bőgőn. Beledől a szélbe, balktat előre, keresztül a legelőn, toronyiránt a falunak. Nem lát semmit, hiszen olyan nagy a hóvihar, csak messze a falusi házak lámpavilágai imbolyognak. Oláh csak megy, s közben arra gondol, hogy vajon mi lehet az asszonynyal.

Arra meg még jobban rájött a fájdalom és most már nyög kegyetlenül, s egyre erőtlenebbül.

Nehéz percek, már-már azt hiszi, hogy mindennek vége, s akkor újabb és újabb rúgás, fájdalom, amely most már a fejét is hasítja, tudatja vele, hogy még él.

A kis jövevény próbál utattömi magának a világra, erőlködik, de bizony a gyenge táplálkozás az anyánál, a sok éhezés öt is gyengévé teszi. Fejével furakodik, próbál rúgka- pálni, az anya pedig sikolt, fetreng az ágyon, a gyerekek halálraijedten bámulnák. Már nem is sírnak, vagy ha sírnak is, a könnyük befelé folyik.

Oláh Elekné, született Szabó Terézia pedig érzi, hogy

fogytán az ereje. Kis melegség önti el, folyik a vére és az olyan jó. Most már megbékél. Nézi a szemközti falat. Nézi és már hang sem jön ki a torkán. Mégegyszer fölemeli fejét, majd visszahanyatlik a párnára.

E

ZALATT Odakint a hóvi- harban Oláh Elek küsz- köd, próbálja elérni a falul, hogy segítséget hozzon az ő asszonyának, amely mégis az övé, és közben arra gondol, hogy egyszer ő is gazdag lesz. Lesz földje, amelybe szőlőt ültet. Építenek rá egy kis házikót. A lányai férjhezmennek, a gyerekek megnősülnek. Ő kiül majd a ház elé. Rágyújt sajáttermésű dohányából a pipájára, fújja a füstöt és elgyönyörködik az unokákban. Meggyorsítja lépteit, siet, küszködik a hóbuckákkal, a jajgató, sivtíó havas éjszakával.

Már nem tudja, hogy menynyi ideje jöhet, csak érzi, hogy közelebb jutott a faluhoz, mert az éneklő gyér ékek hangja idehallatszik s ez még a hideg, fagyos testét is átmelegíti, ahogyan utána mondja a gyerekeknek:

Mennyből az angyal,..

S hirtelen arra gondol, hogy ha a bábának szól. utána elmegyen a templomkertbe, ott látott egy fenyőfát, tör belőle egy ágat, bármi legyen is, s hazaviszi a gyerekeknek, hogy nekik is legyen karácsonyuk.

Már elérte a falut, befordul a sikátoron, a Dudvás utcába* lopakodik a kertek alatt, megy, még a kutyák sem ugatják meg. azok is behúzódtak a vadkaikba. Benéz a kerítéseken és az ablakon át látja, hogy a házakban ott ülnek a családok az asztal körül, fenyőfa alatt. Nézi, nézi és észre sem veszi, hogy szeméből potyognak a könnyek.

— Ne a kezemet csókolgasd, hanem add ide a franciakulcsot