Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-21 / 200. szám

Hatvan éve mást nem teszek, keresem a Kertész utcát Bejártam a belső várost, ízbéget, Annavölgy pusztát Kérdeztem drabantot, rendőrt, postást, adószedő nénit: De Szentendrén a tájékot, s nem az utcanevet nézikI Találkoztam, egy, az idén ideköltözött szép lánnyal — A Bogdány utcában lakom — mondta öntudatos szájjal. S megtudtam, hogy Bogdány utca megszűnt negyvenhárom éve Kilencszáztizenkettőben váltott Deák Ferencz névre. A művészt — úgy látszik —■ nemcsak a múzsák szeretik — hanem az istenek is, és a törvényszerűen hideg decem­berben egy rövid — kissé ugyan borús ■— tavaszias in­tervallummal örvendeztették meg a kiállítás közönségét —> amely „sűrű sorokban” lepte el a szentendrei múzeumot. Szánthó Imre kiállítása nem a szokott hivatalos megnyitó beszéddel kezdődött. Ennek oka — ahogyan a fiatal mű­vész mondta —, hogy ezt a kiállítást mintegy baráti találko­zónak szánta, hogy bemutassa a szentendrei művészeknek, a humort kedvelőknek azt az anyagot, melyet a közeljövőben Szegeden megrendezendő tárlatán fog kiállítani. A „baráti találkozó” fényes sikerét bizonyítja az a három termet betöltő színvonalas közönség, amely melegen üdvözölte á művészt, akinek provinciális népszerűsége mellett egyre emelkedőbb a nemzetközi sikere is, melyet a moszkvai „Kro­kodil”-ban, valamint a VIT-en kiadott „Fesztivál”-ban angol és francia kiadásokban megjelenő rajzai dokumentálnak. De a népszerűség mellett a nagy siker másik rúgója a ki­tűnő szervezés, amely maradéktalanul mozgósította mindazo­kat, akiknek szívügye a magyar képzőművészet és a város kulturális fejlődése. Ebből a szempontból a kiállítást követendő példaként kell tekintenünk a jövő kultúrprogramja szempontjából. A kiállítás rendezése is dicséretet érdemel, mert anyaga könnyen áttekinthető és elrendezése ízléses. Sokban eltér az eddigi karikatúra-kiállítások metódusától, amelyek kissé me­revek — s éppen ezért célszerűtlenek — és magán viseli a mű­faj jellegét: a könnyedséget és szellemességet. Néhány szóval meg kell említeni Szánthó Imre igen di­cséretes kezdeményezését a „Paprika” c. vicclapot —, mely még kezdeti állapotában sincs — mégis azt mutatja, hogy vi­déken is lehetne• magasszínvonalú vicc-hetilapot szerkeszteni Magukról a képekről nem kell kommentárt írni, mert n tetszés, vagy nemtetszés szubjektív vélemény dolga. Meg­jegyzendő azonban, hogy a megjelent művészek és kritikusok — Deli Antal, llosvay Varga István, Onódy Béla, Balogh László, Frank János, Szántó Piroska — igen meleg hangon, sok elismeréssel nyilatkoztak a kiállításról. Végezetül baráti kézfogással üdvözöljük Szánthó Imrét a szentendrei közönség nevében, sok sikert kívánunk további munkásságához. * * BESZÉLJENEK A KŐEMLÉKEK Legutóbb, a Szentendrén állomásozó és itt élő katonák római kori emlékeit vettük sorba. Most nézzük meg, miről tudósítanak bennünket a pol­gári lakosság feliratos emlé­kei. Számuk aránylag kevés, s legnagyobbrészt a hódítás­kor itt talált bennszülöttektől származnak. A feliratok kelta hangzású nevei, a jellegzetes bennszülött ruhaviseletben ábrázolt elhunytak alakjai és a kőemlékek egy­szerű kivitelezése jellemzőjük. Hazánkban itt került elő legnagyobb számmal ilyen emlék. Ezek a sírkövek felirataikkal közel 50 őslakos nevét örökítették meg az utókor számára. Felirataik szűkszavúak, legtöbbször csak az elhunyt legfontosabb adatait: név, életkor, az atya és a sírkő állítőjának nevét említik. Ezek a kőemlékek az időszá­mítás utáni I. század végéről és a II. század első feléből szár­maznak. A II. század közepének nagy harcaiban a polgári lakos­ság is nagy veszteséget szenvedett, másrészt az elrómaiasodás következtében a II. század második felére már csaknem telje­sen eltűntek vidékünkről a bennszülött nevek, s helyüket ró­mai nevű új telepesek, valamint az őslakosok római hangzású nevei váltották fel, * A későbbi idők feliratai közül talán nem véletlen, hogy három emlék a közeli Aquincum városának tisztségviselőit em­líti. A katonákhoz hasonlóap a polgári személyek is szívesen telepedtek le a fővároshoz közelfekvő Ulcisia Castra területén. A II—III. század fordulóján itt találjuk Titus Flavius Felicio népes családját, aki Aquincum legfőbb és legelőkelőbb papi testületének volt tagja. Mercuriusnak, a kereskedelem római istenének szentélyét díszíthette Lacius Atticius Atticinus és testvérének emlékfel­irata, akik az aquincumi városi tanács tagjai voltak, míg egy harmadik tanácstag 9 éves kisfiának állított sírfeliratot. Néhány egyszerűbb sírkő zárja be a polgári lakosság emlékeit, melyek közül Claudius Trophimus sírkövét emelhetjük ki, aki Julius Rufus-hoz hasonlóan szintén Dalmáciából származhatott vidé­künkre a II. század elején. A társadalmi ranglista legalsó fokán álló rabszolgákról a szentendrei kőemlékek keveset beszélnek. Mindössze két — már felszabadított — rabszolgáról emlékeznek meg. Septimius Se- necio elhunyt felszabadítójának és úrnőjének emelt sírkövet. A másik felszabadított rabszolga a már említett T. FI. Felicio sír­kövén szerepel. Ennek a sírkőnek érdekes családjogi vonatko­zása is van. A rabszolgából felszabadított asszony az első idők­ben csak élettársa volt felszabadított; urának, később azonban törvényes házasságra léptek. Négy gyermekük közül három még a törvényes házasság előtt született, s a sírkövön mint termé­szetes gyermekei szerepelnek, míg a legfiatalabbat a felirat is mint törvényes gyermeket tünteti fel. A feliratok száma évről évre gyarapszik. Csak a legutóbbi két év ásatásai során tíz új feliratos kőemlékkel gazdagodott a szentendrei múzeum. A számunkra igen becses leletek egyre több fényt derítenek a római kori Szentendre, Ulcisia Castra életére. Soproni Sándor iiiiiiiiiiiiiiiiimiiunhiiiiiiiimiuimiiMiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiMiiMiiiniiiiiiiiiiiiiHiiiiimiiiiiNiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiMiiiiiHiiiit „ÉDES“ ÁLOM — Hatvan éve, hogy jó atyám ideküldött Szentendrére Óbudán ültetett HÉV-re, menettérti gyerekjeggyel Barátjához egy levéllel, napsugaras őszi reggel. — Látod, ez a tortaszelet is egy szép kis szentendrei cukrászdáról álmodozik!.., Pedig minden egyes házon ott ragyog az utcatábla És mivel terv gazdálkodunk, a selejtnek is van ára, Minden házon két tábla van: ott a régi és új neve! No, majd egyszer rátalálok szólott az a90, — Isten vele! Horváth Levente Kulturális hírek — ZENEISKOLA LÉTRE­HOZÁSÁT tervezik Leány­falun. Ennek érdekében tart műsoros délutánt december 22-én a kultúrotthonban, a leányfalui általános iskola. A műsor betanításával és szer­vezésével Tátrai Zoltán peda­gógus foglalkozik. A bevétel összegét zongora-vásárlásra for­dítják. — TELJESEN RENDBE­HOZATJA a kul túrházat a dunabogdányi tanács. Itt he­lyezik majd el a községi könyv­tárat és a helyi KISZ-szerve­zetet is. — KÉT EGYFELVONÄSOS SZÍNDARABBAL lép a közön­ség elé december 22-én 18 órai kezdettel a városi kultúr­otthonban a leányiskola művé­szeti csoportja. A színdarabo­kat betanította: Marek Pálné és Égner Kálmáimé pedagógus. — „AMÍG A KÉZIRATBÓL KÖNYV LESZ" címmel tart kiállítást a városi József Attila könyvtár. A kiállítás anyagát Szász Eta, a Móra Ferenc Ifjú­sági Könyvkiadó munkatársa rendezi. Megtekinthető: decem­ber hó 21-től, — A NÉMET DEMOKRATI­KUS köztársaság peda­gógus küldöttsége tanulmá­nyozta a járás nemzetiségi iskoláinak működését. A kül­döttség látogatást tett Duna- bogdányban és Visegrádon is. — SZENTENDRE VÁROS ÜJ CÍMERÉRE hirdet pályáza­tot a városi tanács. A címer­nek ki kell fejeznie a város történelmét, jellegét. A tervek szerint az elfogadott pályamű lenne a szentendrei iskolák jelvénye is. Sporthíradó A szentendrei Honvéd—Ercsi Ki­nizsi labdarúgó-mérkőzésre decem­ber 15-én került Bor a Szentendrei Honvéd pólyáján. A csúszós tala­jon komoly mezőnyjáték után a Szentendrei Honvéd kilenc ember­rel játszva 3:1 (2:0)-ra nyerte a mérkőzést. A Szentendrei Honvéd vasárnap 13 óra 30 perckor játssza elhalasztott mérkőzését Piiisvörös- várott, a Pilisi Bányász csapatával. A Szentendrei Építők csapata Nagymaros csapatával mérkőzött december 15-én. Az Építők csapata szakadó esőben' 4:l-es félidő után 7:3 arányú győzelmet aratott. Az Építők csapata 32-én a Dunabog­dányi Építők csapatával játszik bajnoki mérkőzést. Az újrajátszás színhelyét még nem jelölték ki. A Leányfalui Községi Sportkör téli spartakiádot szervezett. Rész­letes eredmények: Sakk: Első há­rom helyezett: G. Szabó István, Pisák István, Torma Józséf. Asztalitenisz: Férfiak: Dalkó La­jos, Galambos József, Kovács Já­nos. Nők: Angyal Jolán, Szávolyi Rózsi, Szabó Márta. A Magyar Honvédelmi Sportszö­vetség szentendrei vezetősége érte­síti a tagságot, hogy minden szer­dán és pénteken este klubestét tart a volt JTSB helyiségében, ahol a tagság részére: sakk, do­minó és rádió áll rendelkezésre. A vezetőség kéri a tagságot, hogy téli estéit — a kiirt napokon — itt töltse éL A Szentendrei Spo^tfelügyelőség a Magyar Honvédelmi Szövetség­gel karöltve kellő létszámú jelent­kező esetén, sítanfolyamot kezd. Kérjük a síkedvelőket, hogy mi­nél számosabban jelentkezzenek a volt JTSB hélyiségében. naoonta délelőtt 10—12-ig, délután 3—6-ig. Kérjük, az illetékeseket, hogy a játékvezetői számlák másodpéldá­nyait, melyeket a játékvezető szö­vetségben leadnak, jobban ellen­őrizzék. Több alkalommal előfor­dult, hogy Budapesten lakó játék­vezetők 31 forintos (egész) kikül­detési költséget számítanak fel, hivatkozva arra, hogy reggel ko­rán indultaik. Urbán Tibor A város szakszervezeteinek sportmunkájárói... Régi vágya, a szentendrei sport­kedvelő közönségnek, egy egészsé­ges alapokon álló, a város spor­tolni szerető ifjúságát magába, tö­mörítő sportegyesület létrehozása. Ennek érdekében történtek már — ez év szeptemberében — lépé­sek, hogy a városban működő sportkörök tömörüljenek, és egy egységes sportegyesületet teremt­senek. Sajnos e terv csak terv maradt. A kezdeményezők, a szak­mai központok sportvezetőinek szűklátókörűsége folytán, falba ütköztek. * Nézzük meg egy kicsit közelebb­ről, miről is van szó. A városban öt nagy üzemmel számolhatunk: a papírgyár, a kocsigyár, a cementgyár, a kő­bányák, a MÁV. Minden üzem szakszervezeti bizottsága, vagy üzemvezetősége, lehetőségéhez mérten, biztosít egy-egy bizonyos összeget sportcélokra, azonban aktív, az üzemek fiataljait bevonó sportélet csak a kocsigyárban és a MÁV szentendrei üzeménél van. Itt is csak egyes sportágakra szo­rítkozik tevékenységük, elsősorba-n a labdarúgásra. Az üzemek, intézmények rak­táraiban zsákokban fekszik el a sportfelszerelési anyag, melyet be­szereztek, mert volt rá fedezet, de nagyon könnyen meg lehetne szá­molni, hogy azt hányszor haspiál- ták. így van ez többek között a Sütőipari Vállalatnál, a városi ta­nácsnál, a Közalkalmazottak Szak- szervezeténél is. Az Orvosegész­ségügyi Szakszervezet evezős­csónakkal rendelkezik, ami kihasz­nálatlan. Holt eszközökként fek­szenek el ezek az anyagok, pénzt költünk, miért azt el kell költeni, csak sajnos cél nélkül. Elképzeléseink szerint az üzemek szakszervezeti sportalapjának és felszereléseinek jelentős része egy központi városi sportegyesület anyagi bázisát képezné. Ez a sport­egyesület magában foglalná az összes üzemek és intézmények ak­tív sportolóit, a város sportolni kí­vánó fiataljait. így működőképes szakosztályok alakulhatnának és mindenki részt vehetne a számára kedves sportág munkájábah. • Terveink a honvédség vezetőinek megértő segíteni akarásával talál­koztak. Készen állanak arra, hogy a honvédségi sportpályát a terve­zett városi sportkör rendelkezé­sére bocsássák. De terveink úgy látszik túlságo­san ideálisnak bizonyultak, mert következtek az akadályok. A szak- szervezetek vezetőségei, szakmai központjai elvben ugyan egyet­értettek elgondolásunkkal, de ki­kötötték, hogy csak akkor támo­gatják ezt a sportmunkát, ha a sportkör nevében belefoglaljuk a MÁV részéről a „Törekvés” nevet, az ..Építők” részéről az ..Építők” nevet, és a többiek a „Vasas”, és a „Szikra” névhez ragaszkodtak. E feltételeket kikötő kedves szakszervezeti sportemberek meg­feledkeznek arról, hogy a magyar sportnak a vidéken és kisvárosok­ban is fejlődnie kellene. Meg kel­lene érteniök. hogy ez az általuk képviselt nézet, e célt semmikép­pen sem szolgálja. Látni akarjuk azt. hogy nemcsak szólamokban hangoztatják-e a dol­gozók testedzésének fontosságát, a sport szerepét, a dolgozók edsetté. egészségessé válásában, hanem azt tettekben is kinyilvánítják. SZÍ. Lesz-e elegendő hús az ünnepekre ? — tettük fel a kérdést Ko- ródi Boldizsár kartársnak, a szentendrei húsbolt vezetőjé­nek. Kérdésünkre így válaszolt: — Igen lesz! Az ünnepekre mintegy 30 mázsa sertéshúst s ezenkívül marhahúst is bizto­sítottunk. Megfelelő mennyi­ségben áll rendelkezésre ezen­kívül vágott baromfi. Ugyan­csak biztosítottunk halat is. Zsírszalonna máris a vásárlók rendelkezésére áll és újabb szállítmányt is várunk. Fiis- töitihús-féleségek is biztosítva lesznek, így az igényeket ki tudjuk elégíteni. Hasított félsertés is kapható, kilogrammonként 24,85 Ft-os árban. Előjegyzést az üzlet ve­zetője felvesz. Daresay Jenő kiállítása a Nemzeti Szalonban A magyar képzőművészéti élet ünnepi lelkesedéssel fogadta Barcsay Jenő Kossuth-dijas mester munkásságát bemutató kiállítását. A meleg napsütéses téli délelőtt László Gyula egye­temi tanár érdekes, ízes megnyitója köszöntötte a művészt. A Nemzeti Szalont zsúfolásig megtöltötték a meghívott művész­barátok és művészkollégák, akik a megnyitót lelkes tapssal fogadták és köszöntötték a művészt bensőséges, meleghangú ba­ráti légkörben. A szentendrei művésztelep tagjának, Barcsay Jenőnek kiállítása a Nemzeti Szalon idei sikersorozatának egyik legszebb állomása. A kiállítás katalógusa szépen szerkesztett album, szövegét Lyka Károly, a nagy műtörténész írta. A kiál­lítást Makris Agememnon kulturált hozzáértéssel rendezte Frank János, míg a plakátot Balogh László grafikus művész készítette. Barcsay Jenő már több évtizede él Szentendrén, a kedves öreg házak, girbe-görbe utcák között. Lapunk hazánk legkisebb sajtóorgánuma — Szentendre hangja — sok sikert és boldogságot kíván a szentendrei mű­vésznek, Barcsay Jenőnek, a magyar képzőművészet mesteré­nek, akiről Lyka Károly így nyilatkozik: tyA kiállításokon éppen a rajzgk azok a mostohagyermekek, amelyeknek beszédét a legtöbb ember legkevésbé érti meg. A művészi rajzban éppen annyi művészet rejtőzhetik, mint a szí­nes képekben, csakhogy kevésbé fogja meg a szemet, mivel nagymértékben elvont. így azután a közönség már-már elfeledte ezt a titokban munkálkodó művészt, ha nem jön közbe várat­lanul az a hír, hogy Anglia, Észak-Amerika, Franciaország, India művészeti akadémiáin bevezették a budapesti Képzőmű­vészeti Főiskola professzorának, Barcsay Jenőnek új művészeti anatómiáját, amely abban különbözik a forgalomban levő kül­földiektől, hogy a hatalmas kötet anatómiai rajzai nemcsak fontosak, hanem kiválóan művésziek is. Külföldi művészeti in­tézmények szentesítették tehát azt, amit bennfentes műbará­taink úgyis tudtak, hogy Barcsay kiváló mestere a rajznak. De akiknek módjukban volt műhelyébe is betekinteni, azt is tud­ják, hogy mint festő is a művészeknek legelső sorából való.’* Sz. L AZ UTCA BALLADÁJA Hófehér volt a szakálla, haja derekáig omlott Térdnadrágot viselt az agg, s fiús bársonygallért hordott. Hozzám lépett, s megkérdezte: Kérem, hol a Kertész utcát — ötven éve lakom Endrén, utcanevet itt ki tudja? Az agg ember belekezdett egy bánatos, bús mesébe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents