Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-20 / 199. szám

1957. DECEMBER 20. PÉNTEK «JT »EC 'hírlap Idős Vas Mihály újra kezd Szép szál fiatalember nagy nyaláb szőlővessző't hoz az udvarra, de nem hányja úgy halomba, mint tavasszal a ve­nyigét szokás. Óvatosan bánik vele, mint a himes tojással, hi­szen 12 fillért ér minden szála. Idős Vas Mihály kinéz a konyhaablakon s integet, men­jek már beljebb, hadd dolgoz­zon a fiú, mi meg majd a konyhában, kancsó -mellett, ropogó tűz mellett és fortyogó bableves illatánál megbeszél­jük a vesszőeladás ügyét, ha éppen arra lennék kíváncsi. A még mindig fiatalos Vas néni kötőtűjének villanását fi- gyélgeti az öreg most is, mint ki tudja hány télen át már eddig. Hej, de régen volt, de kutya idők Voltaic azok, amikor ők össze­házasodtak. Akkor még a Pálóczy-Horváthoké volt ez a 24 ezer hold, mint valami si­vatagtenger a buckákkal tar­kított Duna—Tisza- közén. S mindössze 300 tinót tartott el a végtelen földdarab. Az is volt a neve: Tinójárás. Ma pe­dig Táborfalvának nevezik, s 4000 lelket számlál a község. A 4000-ből egy pár ez az időis parasztcsalád; Vas bácsi meg a felesége. Mert a fiuk más község határában, az anyósnál lakik, most csak se­gíteni jött el. Talán ők sem itt telepedtek Volna meg annakidején, ha a 20-as évek elején ki nem tilt­ják Pusztavacsról, mint „ve­szedelmes kommunistát”. Éve­kig tartó csendőri felügyelet és embertelenül kemény ro­bot: ez jellemezte házasságuk első időszakát. Az öt holdnyi homokot is nehezen kaparták össze, de a telepítés tette csak igazán próbára erejüket. A férfi volt nyaranta dinnyekér- tész, telenként gyárimunkás, vasárnap meg a saját kis bir­tokának robotosa. Tán 400 na­pot is dolgozott yolna évente, ha nem szabja a Gergely-nap- tar "olyan rövidre az esztendőt. S szinte megható most, 67 éves fejjel a vallomása: „Mindig olyan munkákat vállaltam, ahol magam állhattam helyt, hogy legalább az asszony ne le­gyen annyira igázva ...” — Elment a fiatalság, mégis, lám, itt vagyunk — só­hajt közbe Vas néni, s töröl- geti a szemüvegét, Hol vannak hát vajon? Er­ről szeretnék többet megtudni, de valahogy restellem fenn- szóval megzavarni a kedves családi kettős merengését. Ám ahogy ürülgetnek a poharak, lassan magától kirajzolódik a kép. Az örökké bízó, s halálig küz­dő ember nagyszerű arcéle vetődik elém, amit Vas bácsi kissé prózaian így vezet be: — Látja, most vén marha létemre megint csak átalaku­lok! Hogy miből és mivé alakul, az a jövő titka, hiszen még sokra viheti, 67 éves létére is igencsak jól bírja magát. Pil­lanatnyilag ezt a szigorú ön­vádat azért szórja a saját fe­jére, mert elültetett mintegy 45—50 darab jonathán és stor­ting almafát. Szóval, egy fél holdat betelepített, s nem ku­tatta, ki élvezi majd annak a gyümölcsét. Aztán egy idő múlva megint szigorú önkritika következik: — Ide kellett volna zsineg, a nyakamra (mutatja is, hová képzeli a zsineget), egyenesen akasztást érdemeltem volna, amikor kivágtam azt a kilenc­ven gyönyörű termőfát,.. Egy teljes holdat kipusztítottam, s feltüzeltem, pedig én vagyok az égetnivaló.;. Alig győzöm csitítani a dühét. Mondogatom neki, hogy a múltat, a közel- és régmúl­tat hiába szidjuk már... Pusz­tult itt más is, nemcsak a gyü­mölcsös. A szőlő is, a lucerná­sok is, maga a termőtalaj is. De ma már sóhajtozással ezen semmit nem segíthetünk. Hiába a beszéd, neki tán még az anyagiaknál is na­gyobb a lelki sérelme. Leg­inkább az fáj neki, hogy ő iga­zán meggyőződésből volt kom­munista 1919-ben, s igazán nem azzal a céllal kapargatta össze kis birtokát, hogy aztán majdnem a kuláklista szélére kerüljön a neve. Mert így tör­tént. Az öt hold rossz homdkból kettőt szőlővel, egyet gyümöl­csössel telepített be. Jöttek a felszorzások: a két hold szőlő tíznek, az egy hold gyümöl­csös négynek számított. Máris 16 holdas „gazda” lett, s tete­jébe még 1 hold Szőlőt vala­honnan a nyakába varrtak. A telekkönyv nem tudott ugyan róla, csak a begyűjtési osz­tály ..: Hiába járt fűhöz-fá- hoz, 21 hold után adózott, s fi­zette a beszolgáltatást. Fogta, kipusztította hát a termő gyü­mölcsöst. Mégse legyen négy­szeres sorozata legalább en­nek az egy holdnak, ha már az „ajándékszőlőt” sehogy sem tudja lerázni a nyakáról. Most pedig telepít újra. Fiatal, kicsiny fákat, s nem kérdezi, magának-e, vagy va­lamelyik unokájának.;. De telepít és ha nehéz is hozzájutni, egy vagon trágyát is szerzett már az idén. A legszebb szőlővesszőket pedig értékesíti. Nem, nemcsak azért, mert pénzt kap érte. Azért in­kább, hogy másnak is jusson a jóltermő fajtából... Hogy újra sok és egyre több szép szőlő díszelegjen a kopár Du­na—Tisza közén. (h. v.) Újfajta járműpumpa Az Iskolai Taneszközök Gyá­rában újfajta pumpa minta­példányát készítették el. A pumpa lábhajtású, főleg mo­torkerékpárok és kisautók ré­szére alkalmas. Négy perc alatt két atmoszféra nyomást pumpál a belső gumiba. A tervek szerint a jövő évben már megkezdik a szériagyár. tást és több tízezer darab ke­rül belőle forgalomba. Ilin mii iiiiiiiiinmiiii: HiiiiiiiiiiiniiiiimiiiiiiitiiiittiiiiiiiiiuiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiinuiiiiiiiiiiiiiimiiiiMiiiiiHiidiiii TT A TEL Az elmúlt iskolai tanévben az ország legtakarékosabb kis iskolájának bizonyult a nagy­kőrösi határban levő Hangács­dűlői iskola. Az új tanév első hónapjaiban úgy tűnt, hogy országos vezetőhelyét most is tartani tudja és a következő tanévre is nála marad majd az ország legtakarékosabb is­koláját megillető vörösselyem zászló. Nagy meglepetésünkre november végén úgy találtuk, hogy veszélyezteti a Hangács- dűlőiek elsőbbségét égy másik iskola. A hangácsi pajtások­nak november végéig 123,15 forint az egyéni megtakarítá­sa, ugyanakkor az atkaszigeti gyerekek 165,33 forintos áílag­Hárommillió párral fehérnemű orlonhól, A kötszövőipar jövőre csak­nem minden főbb gyártmány­nál növeli a termelést. Egye­dül a pamutharisnyák köté­sét csökkentik a szintetikus alapanyagúak javára. Női nylonharisnyából 28 százalék­kal többet gyártanak, a férfi- és gyermékharisnyák gyártá­sát pedig megkétszerezik, úgy­hogy ebből hárommillió pár­ral több kerül forgalomba. A műszál alapanyagú felsőruhá­zati cikkek előállítását is megkétszerezik és a kötszövő- ipar 27 000 kilóval több szin­tetikus fonalat használ majd szintetikus harisnya, dralonból, barionból fel. Hét százalékkal növelik a pamut alsónemű, 31 százalék­kal a habselyem fehérnemű készítését. A pamut felsőru­hákból 12 százalékkal, a gyap­jú pulóverekből, kardigánok­ból 22 százalékkal lesiz több. A kötszövőipar száz tonnával több gyapjút dolgoz fel 1958- ban. A gyárak új gépeket is kap­nak, hogy a megnövekedőt! feladataikat , jól elláthassák. Hódmezővásárhelyen az idén kezdett tömegesen termelni az Angliából vásárolt , négy gép. Három új, szintetikus ha. risnyagyártó gépet szereznek be a Német Demokratikus Köztársaságból, amelyen a legfinomabb fonalakból köt­hetik a harisnyákat. A Né­met Demokratikus Köztársa­ságból más gépeket is vásárol­nak. A német körkötőgépeken készülnek majd orlonból. dra­lonból, barionból és egyéb szintetikus fonalakból a gyap­jú jó tulajdonságaival ren­delkező meleg, nedvszívó, könnyen mosható, amellett el­szakíthatatlan komhinék. Ez lesz jövőre egyik újdonságuk. Hat gyorsjáratú lánchurkoló­gépet, 10 svájci sapka kötőgé­pet és 140 konfekciógépet is üzembe helyeznek jövőre a kötöttáru-gyárakban. gal dicsekedhetnek. Kíván­csian várjuk, hogy az elkö­vetkező hónapokban melyik iskola tanulóifjúsága lesz ta­karékosabb? A középlétszámú iskolák csoportjában élre tört a vác- szentlászlói iskola, ahol az át­lagbetét eléri a fejenkénti 31,48 forintos megtakarítást. Kocséron a Gábor -Áron is­kolánál 28,20, Farmoson 26,13, Pilisszentlászlón 23,21, Nagy­kőrösön a II. Rákóczi Ferenc ■Általános Iskolánál 20,92 fo­rint a tanulók egyéni átlagbe- tétje. A nagylétszámú iskolák kö­zött második éve a legjobb az érdligeti iskola, ahol novem­ber végéig 24.06 Ft az egy főre eső átlagbetét. Felsőgö- dön 17,36, Törteién a köz­ponti iskolánál 16,20, Ikladon 15,80, Kiskunlacházán 15,79 forint megtakarítása van egy tanulónak. Balogh Jolán Nagyobb figyelmet! I tt van a tél. Több idő jut ilyenkor arra, hogy könyv kerüljön a kézbe, hogy meg­nézzen az ember egy-egy elő­adást, meghallgasson egy-egy tanfolyamot. Falun-« téli idő­szak a szellemi táplálékok fel­vételének ideje. Amit nyáron a sok munka miatt mulasz­tották, azt ilyenkor pótolni igyekeznek. Papíron igen sok olyan do­log van, ami mindebben tá­mogatja a kultúrára éhes fa- lusiakat. De sajnos — azt hangsúlyozni kell —, hogy pa­píron! Hiszen nem egy olyan kültúrház van, mely papíron létezik, azonban nem fejt ki tényleges tevékenységet. Pa­píron létezik nem egy nép­könyvtár is, de ugyanakikor a könyvek ott porosodnak va­lamelyik szekrény mélyén, s igencsak nehezen kerül könyv az olvasni vágyók kezébe. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a kulturális igény évről évre nő, mind többen és töb­ben igénylik a színvonalas ol­vasnivalót, a jó előadásokat,- a jó színdarabokat. De sajnos, nagyon kevés segítséget kap­nak ahhoz, hogy igényeik ne maradjanak kielégítetlenül. Miről van itt szó? Arról, hogy nagyon sok járási tanácsnál a művelődésüggyel foglalkozók, de a megyei tanács művelő­désügyi osztálya is, ugyan­olyan időszáknak tekinti a telet, mint a nyári időszakot Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: nem tettek jelentős lépéséket annak érdekében, hogy a téli időszak megfelelő felhasználásával, a szórakozá­si, tanulási lehetőségek bizto­sításával kielégítsék az igé­nyeket, s ugyanakkor új rész­vevőket vonjanak be az olva­sók, a tanulva szórakozók tá­borába. Tisztában vagyunk azzal, hogy anyagi gondok de vannak, s nemegyszer ezek hátráltat­ják a tervek megvalósítását. De ugyanakkor látjuk azt is, hogy nem egy helyen a megle­vő lehetőségeket sem haszno­sítják, a járási kultűrházak nem töltenek be nagyobb sze­repet, mint hogy a szombaton­ként! bálozókmak helyet ad­nak. I gen elhanyagolt a tanya­világ kulturális helyzete Nagyon sok helyen a 200—250 könyvet, mely a tanyaközpont könyvtárában évek óta van, elolvasták, s nem jutnak újabb olvasnivalóhoz. Még most sem késő sürgős intézkedések­kel megoldani ezt a problé­mát! De ehhez az kell, hogy állami és társadalmi szerveink valóban intézkedjenek, s ne valami szükséges rossznak tartsák a népművelési mun­kát. Hiszen milyen jó lenne» ha községeinkben a tanácsok Í6 sorravennék ezt a kérdést, s ha a községfejlesztési alap­ból áldoznának arra is, hogy bővüljön a könyvtár, nagyobb lehetősége legyen a kultúrára éheseknek a „jollakásra’’. A falvakban dolgozó peda­gógusok tudják elmondani» hogy e téren sokszor milyen nehéz a legcsekélyebb ered­ményt is elérni, mert érthe ­tetlen ellenállással találják szemközt magukat. Hamis el­mélet az, amelyik nem tart­ja az egyik legfontosabb kér­désnek a falu művelődését, a falusiak tanulását. Nem ha­szontalan munka éz, hiszen ezer és ezer példát lehetne so­rolni arra, hogy az olvasott ember munkája, viszonya a társadalomhoz mennyire meg­változik. Nem egy helyem, szépen mű­ködő színjátszó-, énék- és tánccsoportok vannak. De ugyanakkor nem egy helyen semmi nincs! Cegléden pél­dául igen sok lehetőséget ta­lál a tanulásra, szórakozásra az ember, de a Cegléd környéki tanyákon már nincs más szó­rakozás, mint a kártya! He­lyes-e ez az elosztás? De le­hetne példákat mondani Vác környékéről is. Vácott szinte minden utcában akad valami, ami kultúrát nyújt, de Csővá­ron, Pencen s a többi apró fa­luban még az is gond, hogy a meglevő pár könyvet hol he­lyezzék el! Segíteni kell ezen az aránytalanságon. Per­sze, nem megy ez egyik nap­ról a másikra. De vannak olyan' lehetőségek — mint pb a népkönyvtárak cseréje, a kultúrcsoportok ellátása meg­felelő anyaggal st.b. — ame­lyek azonnal megvalósítha­tók, csak az kpll hozzá, hogy megyei és járási szerveink na­gyobb figyelmet fordítsanak ezekre a kérdésekre, s ne gán­csot vessenek eléjük. Á téli idő jó kihasználása bőven meghozza gyü­mölcseit a jövő nyáron. S ne­künk erre a nyárra kell gon-' dőlnünk! A falu igényeinek ilyen irányú kielégítése is szervesen kapcsolódik ahhoz, hogy város és falu között .el­tűnjék a különbség. S ez a szocializmus építésének egyik fontos feladata. Mészáros Ottó Jól zárta az évet a túrái Galgamenti Tsz Az ellenforradalom vihará­nak szele megtépázta ugyan a túrái Galgamenti Termelő­szövetkezetet is, mert 207 holddal kevesebb földterüle­ten gazdálkodnak, mint 1958- ban. A taglétszám is kevesebb lett 40-nel, de a megmaradt tagokat nem sikerült semmi­féle rosszindulatú csábítás­nak letéríteni a közös gaz­dálkodás útjáról. Az elmúlt gazdasági évben a tsz-nek 21 hold kertészete volt, ahol paprikát, paradi­csomot, dinnyét, s egyéb nö­vényféleségeket termeltek. Csupán ez 500 ezer forintot ho­zott a tagoknak. Jövőre 30 holdon akarnak kertészetet létesíteni, no meg már telepítettek eddig 6 hold szőlőt, 20 hold gyümölcsöst, s telepítenek egy hold szamócát is. Dohányt is termeltek az idén 10 holdon, amely 200 ezer forintot jövedelmezett. Termelnek seprűcirkot, ame­lyet a téli hónapokban köt­nek meg seprűnek. Édescirok­ból több mint 30 mázsát ter­meltek holdanként, búzából 14,46 mázsát. őszi áripá­ból 14,69, zabból 10,50, kuko­ricából pedig 13,50 mázsa volt az átlagtermésük. Jónak mondhatók ezek az eredmé­nyek, különösen akkor, ha azt is látjuk, hogy 7 hold szántóra jut egy számosállat. Ez persze nem a legjobb arány, de ezen is változtatni fognak, hiszen a közeljövőben új istállót építe­nék. Addig is jó agrotechni­kával és pillangós növények­kel pótolják a talaj tápanya­gát. A múltat és a jövő tervét boncolgatták a zárszámadáson a tsz tagjai. A fel nem osztható szövet­kezeti alap 1066 000 fo­rintról 1 315 495 forintra emelkedett. A részesedés sem lebecsülni való, mert 53,80 forintot osztottak munkaegységenként. nem beszélve Nagy Józsefről és Csedrák Gyuri bácsiról, ők külön-külön 31 ezer forintot kerestek a Szövetkezetben; A zárszámadás eredmé­nyét nem kis csodálkozás­sal fogadták az egyéni gaz­dák, akik közül szintén meghívtak néhányat. Kedves epizód volt, hogy a zárszámadás napján a helyi földművesszövetkezeti bolt textilárukkal vonult ki a zár­számadás színhelyére. Ugyan­csak vásároltak a tagok, fogy­tak a textiláruk, hiszen jön a tél. kell a meleg ruha. Mi­kor minden tag megkapta» amit jó munkájával kiérde­melt, bőséges vacsora követ­kezett, utána pedig táncra ks^ rült a sor, amely reggelig tar­tott. Jósvai Lajos járási közgazdász Egy negyvenéves angol mérnök ‘ nemet változtat Frank Little, 40 éves londoni mérnök, három gyermek apja, rendkívüli eset áldozata; lassanként nővé alakul. Az átalaku­lás hovatovább húsz éve tart. Littlenek ma már női ruhát kell hordania. Felesége elhatározta, hogy vele marad és segítségére lesz abban, hogy megszokja új helyzetét. Little elektronkutató laboratóriumban dolgozik, amelynek igazgatója kijelentette: „Little ragyogó tudós; változatlanul bí­zom benne’’, amiből 27 forintot tett ki a készpénz. A tsz-tagok megér­tették, hogy ha közösen érté­kesítik az árut, nem kell kü­lön piacolni, s ezért tervezték úgy, hogy jövőre még többet kapjanak készpénzben, a ter­ményrészesedés helyett is. Elé­gedettek a tagok a jövedelem­mel, hiszen Maszlag bácsi pél­dául, aki 70 éves. tíz hónap alatt 15,370 forintot keresett, RÓKÁT ÜTÖTT TI \ REPÜLŐGÉP A Casablancából Orlyba ér­kező repülőgép pilótája leszál­lás után jelentette, hogy ku­tyaformájú, hosszúfarkú álla­tot ütött el, amikor földet ért. A helyszíni vizsgálatnál gyö­nyörű, 12 kilós róka tetemét találták meg. Ez az első eset, hogy róka szerepel az orlyl pilóták „va­dásztrófeái” között; t ^<<wwwbpwmwíim x.ina __-jzL Jö n a jég, szárazra kerül a csónak, ott várja a tavaszt iMmniiiiiiiiiiiiiiuiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiuiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiimimiiiimii VESZÉLYBEN AZ ELSŐSÉG

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents