Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-03 / 184. szám

1957. DECEMBER 3. KEDD ""i&Cirlap A TÁRGYALÓTEREMBŐL Figyelmeztető szerelem Tizenhét éves, jóképű fiú áll a bíróság előtt. Ideges. Izzadt tenyerét titokban a nadrágjá­hoz törli, s olykor beharapja ez ajikát. Nem messze tőle tö­rékeny, apró kislány ül, és ijedt őzikeszemekkel szemléli a fiút. A fiút. A nagy öt. A vád súlyps. Erőszakos ne­mi közösülés bűntettének elkö­vetésével vádolják a fiatalkorú fiút. A történet hosszú és tanul­ságos. Régen kezdődött. Az­zal, hogy a fiatal fiúnak meg­tetszett az általános iskolába járó, 13 éves kislány. A két fiatal között szerelem bontogatta virágait, és nem is volt semmi baj. Együtt jár­taik, a fiú elkísérgette a kis­lányt, s olykor csókokat lop­tak egymás ajkáról a kapui búcsúzkodásnál. De mindez csak addig tartott, míg a két fiatal rá nem jött arra, hogy a csákókon túl is van valami... A tizenhárom éves kislány nem ellenkezett. A1 fiatalok lesték az alkalmaikat, mikor mennek el a szülők. Ketten maradtak otthon, és megkós­toltak valamit, amiből nem volt elég. Komolyra fordult a szerelem”. Rendszeressé vál­tak a találkozások, minden pillanatot megragadtak, ami­kor a szülők nem voltak ott­hon, s hogy biztonságban le­gyenek, a kislány bátyját állí­tották ki őrködni a ház elé, hogy senki < ne zavarhassa őket. A szülők nem vettek észre semmit. Sem a, lány. sem a fiú szülei. A két szerelmes bol­dogan, szétválaszthatatlanul töltötte együtt a napokat. S a boldogság soha nem engedett felszínre jutni bennük olyan gondolatokat, hogy: következ­mény és felelősség. Maguknak éltek és a szerelemnek. A baj csak akkor történt, amikor a kislányon iskolatárs­női észrevették, hogy terhes. A szülőknek, a pedagógusoknak még ékkor sem tűnt fel sem­mi. A gyerekek szóltak az osz­tályfőnöknek. Az pedig a ma­mával beszélt. A gyerek anyja sírás közepette cipelte orvoshoz a lányt, de az orvos már csak azt állapíthatta meg, hogy ötödik hónapja terhes. Most a bíróság előtt állnak Az apa erőszakos nemi közö­sülés miatt jelentette fel a fiút. A fiú mindent elismert a bí­róság előtt. Mindent, de az erőszakot nem. Nem volt szük­ségem erőszakra — mondja. Én nagyon-nagyon szerettem és szeretem őt, ő is szeretett en­gem. Amilwr fiunk megszüle­tett, a községi tanács előtt hivatalosan is magaménak is­mertem el, sőt azonnal a ne­vemre is írattam. S a későb­biek során az is kiderült, hogy, állandóan látogatta a kisfiút és anyagilag is segítette a gyermek anyját. A lány apja hallani sem akart a házasságról. Azzal érvelt, hogy lánya fejletlen és fiata'l még ahhoz, hogy feleség és anya legyen. A fiatalkorúak bírája, maga is törékeny, finom asszony, ér­vel, vitatkozik. Az apát igyek­szik meggyőzni. Érveket so­rakoztat, és ott van a legnyo­mósabb érv: a fiatal lánynak már gyerméke van, már anya, már csak törvényesíteni kell a megtörténteket. Az apa küszködik, harcol benne a felfogás a tényekkel. Végül is a tények győznék. Beleegyezését adja a házas­ságba. A tárgyalásnak azonban ^tlt'ltlllHlinilllllllMlllll)IIIIIH||tlllltlllltl||||t|||||ltH||||t||||||||im||!|:illlil!l|t millllllMlllllllllllllltlIlllllllllllimUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIHIHIIIIIIIIIIIIimHIIIIIIIIIIMHIItlIlllllllinillUIHm' Az egész nép tanítója JÓZSEF ATTILA NYOMÁBAN FT úsz éve már, hogy halott. Sikongó ke­ll rekek, csillogó vágányok, dübörgő föld voltak utolsó búcsúztatói. Az utolsó állomás. Az utolsó pillantás a végtelenül szeretett magyar földre, az utolsó idegrángás a ki- tántorgó milliókért, az utolsó sóhaj Flóra, és a többiek után. Az utolsó szívdobbanás. S kihúnyt a lélekmáglya tüze, lecsukód­tak az örökké szomorúan mosolygó sze­mek. Egy ember megszűnt élni. Egy ember. De milyen ember! Attila. Költő. Dalos, ki milliók jaját, kínját, dühét dalolta meg. Ki milliók helyett kérdezte: Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapa­nyél; s mi jutott Attilának? Éhezés. Tá­madás innen is, onnan is, s oly kevés meg­értés. Igaz, hogy akik megértették, akik szerették, azok a legkedvesebbek voltak neki: a munkások. ]\/T ért az ő szívük mélyéről szakadt fel az Attila ajkán kibukó szó: Le a ka­pitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozók­nak! Költő volt. Minden szavában, minden tettében költő. Proletár költő. A legna­gyobbak, a legigazabbak költője, azoké, aíkik egyszer a sötét gyárra szegzvk az Em­ber vörös csillagát! Élt és dalolt. Éhesen, kopott ruhában, de büszkén. Büszkén, mert tudta, hogy iga­zat dalol, hogy igazaknak dalol, hogy eljön az idő, amikor egész népét fogja nem kö­zépiskolás fokon tanítani. Hite volt. Elvei. És szent, nagy-nagy meggyőződése. Hite a jövőben. Hogy elbukik az, ami rossz. Hogy a testet-lelket őrlő kapitalizmus egyszer ebben a kicsiny országban is a történelem szemétdombjára kerül. Hogy eljön az az idő, amikor már nem cicáznak a csendőr- toliak, s nem azok írják meg, hogy ki lesz a követ. ' ^ z Ű ideje. Az Ember ideje. Amikor Hatalom és Hús is van. Amikor a gyárak kapuja felett a vörös csillag ra­gyog. Döntsd a tökét, ne siránkozz — dalolta Attila. S minden verse széles fejszévé vált. minden versszak induló volt, riadó újabb nagy harcókra. Lehetett volna más. Lehetett volna az urak hegedűse kényelemben, elégedett­ségben daloló kobzos. Nem tette. Attila gerince nem' hajlott. Ember volt. Proletár költő. Nem is aJcart más lenni. Tudta, érezte, hogy ez a legnagyobb. Ennél több nem lehet senki. A város peremét választotta, a külvárosi éjt, hol a gépek mogorván szövik szövőnők omló álmait, őket választotta, ókét, akik | zsebében cincog a munkaerő ára, akik f horkolva, s törten alszanak egymás hátán, I mint odvas faralcás. | Hazája volt, még ha penész is jelezte 1 körben, népe volt, még ha két deci fröcs- i csel is becsülte csak magát. Soha senki 1 nem vallott Szebben a hazáról, mint Atti- | la. Ezernyi fajta népbetegség, kitántorgó | másfélmillió, nem több pénz a munkás- I »iák, mint amennyit kicsikart, de a végén | mégis így jajául Attila: édes Hazám, fo- | gadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad! | S hűséges, igaz fia volt a hazának, a | népnek. S az ma is. Mert csak ajka 1 szűnt meg szólni, csak szíve szűnt meg do- I bőgni. De versei, vallomásai, a szívéből i szakadt jajok, intelmek, riadók itt marad- | tak közöttünk. S a szívünkbe költöztek, I Attila. 1 Nincs ma már magyar, aki ne ismerné \ nevét. Apró tanyasi gyerektől a vijjogó § transzformátorokat !kezelő munkásig mind- I mind szivébe zárta. | A proletárköltő méltó helyére került: az | egyszerű emberek millióinak szívébe, s | megkapta méltó helyét az irodalomban is. § i ér fel hozzá? Ki akad a 20-as, 30-as |-ÍN években, aki odavágja: Le a Ikapita- | lizmussal! Nincs hozzá hasonló, hozzá magasodó I költő. Attila a fejedelem. ■ Magános óriás. | Aki a legnagyobbat adja. S a legegysze- f rűbbet. Az igazságot. Az életet. A jajt, a | panaszt, s.az oly kevés örömet. Húsz éve már, hogy Attila megszűnt | élni, de a máglya, a szavai gyújtotta mág- § lya nem húnyt ki. Lobog, s diadalmas 1 lángnyelvei kiűzték a sötétséget e hazából. § A penész már eltűnt falainkról, már min- § denkinek jut kapanyél, már mindenki tud- | ja, mit érlel a sorsa. Attila szobrot kapott, s a szívek milliói- | ban is ott él, ég, kitörölhetetlen má- | sa. Attila a mienk. A népé. Soha nem volt, § soha nem lesz másoké. S ő ezt akarta. Nem többet. Mert ennél | •nincs több. Ez a legnagyobb, a legtöbb. S | Attila elérte a legtöbbet, a legnagyobbat. § Elért az emberek szívéhez. Munkásoké- | hoz, parasztokéhoz, mindenkiéhez. Népé- | hez, melynek örök tanítója marad. TT úsz éve már, hogy felsikoltottak a vo- 1 *1 natlcerekek. Húsz éve már, hogy szí- | ve nem dörömböl verses riadót. Húsz éve, | hogy lecsukódott mindent látó szeme. Húsz éve már, s mégis itt van ma is kő- | zöttünk. S itt lesz holnap is, tíz év múlva 1 is. Itt lesz örökké. 1 Itt lasz közöttünk Attila. A mi Attilánk. § Mészáros Ottó I Monoron jártam novem­ber 28-án, és ott jutott eszem­be, hogy József Attila éppen 40 évvel ezelőtt, 1917-ben, eze­ken az utcákon baktatott a polgári iskola felé — beirat­kozni. Lelenc-gyerek volt. Az anyja a nyomor elől bújtatta el ide, talán még nagyobb sze­génységbe: — árvaságba, apró szolgának. Ki őrzi még itt a vékony, sápadt arcú ferencvárosi gye­rek emlékét? El-e még vala­ki, aki látta játszadozni a po­ros utcákon? Tudja-e, az az öregasszony, vagy ember, kit látott ak'<or? Jártam az utcákon, s kerese­tem Attila nyomait. Vajon, milyen sorsa lehetett itt? Ti­zenhároméves volt, amikor egyik zsenge versében írta: „Föld kerekén, akármerre já­rok, mindig csorog könnydm, sír a keblem, jajom hallik.. Ezek a göröngyök is itták ikönnyét, ahogy most isszák a vigasztalan, őszi eső cseppjeit. Nem lehetett jó sorsa Mono­ron, menekült innen. 1918. feb­ruárjában megszökött a falu­ból. Egész élete, még halála is szökés volt a boldogság, a győ­zelem felé. Kereste jopb sor-| sát, nem is annyira a magáét, | mint az osztályét, amelyet| szolgált. Várta a győzelmet és | hitt rendületlenül a proletár-1 hatalom megszületésében. | Az egykori polgári iskola | az Ady Endre utcában van. | Nagy, sárgára meszelt épület. | Egyetlen része, egy köve sem | emlékeztet a gyermekre, aki| halhatatlan felnőtt lett. Az | igazgatói iroda típus-szekré-1 nvének alján, elfeledve, el-§ dugva porosodik egy Értesítő, | az egyetlen (?) írásos emlék itt § Attiláról. EgyJkét év, s talán | az (is elvész. A Ceglédi útról nyílik a | keskeny, rövid Alkotmány ut-1 ca. Itt, a 2-es szám alatt, Fran- § dóferéknéL.lakott Attila. Ak- | kor még Gesztenyefa utcának \ nevezték ezt a házsort. A ros- | katagtetejű, alacsony paraszt- | házban már álmokat szőtt a | fiú. Néha belebámult az utca § év telt el azóta s ki gondolta akkor, hogy az a sápadt, da­cosszemű gyerek első költője lesz a magyar proletariátus­nak? Mezítláb járt, egészen addig, míg le nem esett az első hó. Úgy, mint kis társai. A ci­pőre emlékeznék még az öreg­asszony, feltűnő, nagyon váro­sias lett volna az Attila lá­bán. Ennyi az egész, amit megőr­zött az emberi emlékezet. Nem sok. Kevés. ,,Elszomorodom néha emiatt — ez az elmúlás.’’ — ismételgetem magamban Jó­zsef Attila sorait. Baktattam én is a Fő tér fe­lé, talán éppen Attila rég szét­taposott apró lábnyomai fe­lett. Arra gondolt, hogy sze­retne „... gazdag lenni. Egy­szer libasültet enni...”, úgy, ahogy első, legeslegelső versé-s ben írta? Nem tudom. De nem érte meg a mát, amikor a hozzá hasonló fe­rencvárosi gyerekek gazdagok, a leggazdagabbak nálunk. Filyó Mihály .'miiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiiuiiiimiiiiuimiiimuiimtiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiHiiiiimiiiuiiiiiiiiim VISEGRÁD KINCSEI sarkán guggoló gémeskút fe­ketén csillogó vizébe. Talán a jövőjét leste benne? A ház ma már más gazdáé. Kiss Istvánék lóiknak benne. Uj tető borítja az ácsolatot, cementlapod csikordulnak meg a gangon az ember lába alatt, öt évvel ezelőtt tatarozták az épületet, amelynek falán már­ványtábla őrzi az egykori gye­reklakó emlékét. Az utcában ^ az öreg Naszvadi néni, azaz ma már özv. Mohalek Rezsőné. Az ala­csony. töpörödött asszony még emlékszik Attilára. Mondta is, hogy nem én vagyok az első, aki kérdezősködik emlékei után. Egyetlen kép él már csa\ gondolatai között. Hiteles-e? Nem tudom. Szürke szemei el­révedeznek a múltba, amikor mesél. — Sokszor játszott itt az utcában, az én lányommal is. Ha megjött az iskolából, csí­kos vászontáska lógott a nya­kában. Kékcsikos, vagy piroscsíkos? Erre már nem emlékszik. Sok Erős ütemben halad Mátyás király palotájának rekonstruá­lása Visegrádon SimiiiiiimimiHHiiiiHHmiiiiiiimiMiiiimiiuiimimmiimiiMiiiiHmiiHHmimiiimiiHmiiiitiMimmt niitiiiiitititiiiiiiiiiiiittiiiiitiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitjiiiiiiitiiiiiiiiiiiiitiitintiiiiiiiii^ Jugoszláv iparcikkek kiállítása nyílik Dudapesten A JUGOEXPORT, a fogyasz­tási cikkeket exportáló jugo­szláv külkereskedelmi vállalat kiállítást rendez Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamara Váci utcai Mintatermében. A jugoszláv ipar készítményeit, a lakberendezési és fogyasztási cikkeket december 8-ig tekint­hetik meg az érdeklődők: A kiállítás ma nyílik és 15 órától áll a nagyközönség rendelke­zésére. még nincs vége. Az ifjú férj. \ jelöltet faggatja a bíró: miért \ akarod elvenni ezt a lányt? — | kérdezi a fiútól. Azért, mert \ szereted, vagy félsz a bünte-l téstöl? — Szeretem — hangzik | a nyílt és meggyőződésteli vá- f lasz — szeretem és feleségül \ ákarom venni. Pár pillanat | múlva a törékeny kis asszony | ismétli meg ugyanezt. A tárgyalóteremben az arcok | felderülnek. Pillanatnyi csend | áll be, s a fiatalok a csendet \ felhasználva, egymás mellé ül- | nek a padra, mert idáig kü-1 lön-külön pádon ültek. Most I már együvé tartoznak. A tárgyalást elnapolják. A § következő alkalommal a fiata-1 lóknak a bíróság előtt be kell | mutatniok a házassági anya- 1 könyvi kivonatot. És utána | már1nem lesz semmi, csak az, 1 hogy szeressék egymást. A fiatal pár esküvőre megy. | Börtön helyett — esküvőre. De § az eset figyelmeztető. Figyel-1 meztető a szülők, a társadalom | számára: nem szabad egyedül | hagyni a fiatalokat, mert, ha f ebben az esetben happy-end- \ del is végződött a tragédiának § induló történet, de legtöbb | esetben a támasz, a felügye-f let nélkül hagyott fiatalok | könnyelműsége tragédiába \ torkollik. S ennek megaikadá-1 lyozása a szülők, a társadalom | kötelessége. 1 HövSdlesem formai®mba k©a*áiBraek ca magyar írészeripar &ü| termékei A kereskedelem jelentései alapján rövidesen forgalomba kerülnek a hazai írószeripar legújabb termékei. Iigy töltő­tollakból mintegy hat új típus kerül az üzletekbe, különböző ízléses formákban, különféle tollhegyekkel. A tollhegyek ál­talában kitűnő acélból készült kisipari gyártmányok. Az új­donságok között lesz például a Stílus 50 és Stílus 70-es jelzé­sű toll is, amelyek tintatároló­ját használaton kívül nem kell vízzel feltölteni, töltés nélkül is két évig hibátlan marad. Készülnek különleges kivitelű teljesen szétszedhető tollak is, amiket a hozzá nem értő is könnyen tisztíthat és kezelhet. A választék bővítésére a Szov­jetunióból és Németországból is vásároltak kisebb mennyi­ségben töltőtollakat. Az Irószerkészítő Ktsz új magyar golyóstollat készített, ígéretük szerint a toliakhoz biztosítják a betétutánpótlást. A fali múzeum mentén elhelyezett polcokon XIV. és XV. századbeli cserépedények, kőkorsók, ivópoharak vannak elhelyezve Ezekből már a közeljövőben § mintegy 150 000—200 000-et hez | forgalomba a kereskedelem. | darabonként 20—22 forintom 1 áron. 1 Az ipar jelentős eredményét I tükrözik, hogy megalapozták a | magyar logarléc-gyártást. Mo-1 noron korszerű új logarléc-1 gyártó üzemet állítottak fel. § Az üzem felállításával ennek a I fontos eszköznek az importja | majdnem teljesen feleslegessé I válik. I A szökőkút tálja és vízköpő figurája a múzeumban van elhelyezve a többi értékes műemlék között A díszudvar, az udvart keretező folyosó ablaknyílásaival, középen a vörös márványból faragott szökőkút oldallapjai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents