Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)
1957-12-19 / 198. szám
m I. ÉVFOLYAM, 16. SZÄM 1957. DECEMBER 19. CSÜTÖRTÖK A földművesszövetkezet helyes útja Földművesszövetkezetünk eredményekben, jó és rossz tapasztalatokban egyaránt gazdag múltra tekinthet vissza. Működését az 1948—49-es években helyesen, rendeltetésének megfelelően kezdte eL Igaz, ebben az időben a vezetőség hibájából súlyos visszaélések történtek, s ez gazdaságilag jelentősen befolyásolta a szövetkezet további munkáját. Később ehhez más bajok is járultak. Különböző átszervezések, újabb és újabb utasítgatá- sok gátolták az eredményes munkát. Országosan, tehát nálunk is megszüntették a termeltetési üzemágat. A felvásárlás is elbÜTokratizálódott, letértünk a helyes útról. A termeltetést és felvásárlást kiengedtük a kezünkből és áttértünk kizárólag kereskedelmi tevékenységre. Igaz, ezt jól csináltuk. Öröm volt nézni, hogy 1953-tól kezdve gazdaságilag hogyan erősödött szövetkezetünk. Újabb és újabb boltokat, vendéglátóipari egységeket, cukrászdákat nyitottunk. A forgalmi tervek eredményes teljesítésével, s a jövedelmezőséggel a ceglédi járás legjobb szövetkezetévé lett a miénk. 1954-ben negyvenötmillió forint volt a szövetkezet összforgalma, nyolcszázötvenezer forintos tiszta nyereséggel. 1956- ban hatvankilencmillió forintra rúgott az összforgalom és kétmillióháromszáznegyven- küencezer forint tiszta nyereséget hozott. Tavaly azonban egyre inkább rájöttünk, hogy helytelen úton járunk, szövetkezetünk nem tölti be tulajdonképpeni feladatát. Szövetkezeti tagokkal, akik csak boltjukat, esetleg — ahol volt ilyen —, felvásárló helyüket látták a szövetkezetben, alig volt kapcsolatunk. A tömegszervezeti munkára nem fordítottunk gondot. Városunkban termeltetett a MEZÖKER, termeltetett a ZÖLDÉRT, a konzervgyár, és felvásárolták a termeltetett árut. Szövetkezetünk pedig továbbra is csak kereskedett. Az ellenforradalom szétzúzása után az MSZMP Központi Bizottságának határozata számunkra is új utat szabott meg. Minden erőnkkel arra törekszünk, hogy szövetkezetünk előiskola legyen, a szövetkezés előiskolája. E célból szakkép- aett mezőgazdász szervezi szövetkezetünk termeltetési tevékenységét. A méhészek és juhászok máris szakcsoportba tömörültek. Alakult gyümölcs- és szőlőtermelő társulás, s most szervezzük a szövetkezeten belül működő hegyközséget és egy zöldségtermelő szakcsoportot. Ezeket a társulásokat segítjük anyagilag is, de az agro- nómus tanácsai, javaslatai útján elsősorban szakmailag, erkölcsileg. A szövetkezet jelenlegi kisgép-parkját rövidesen bővítjük, hogy jövőre minden igényt ki tudjunk elégíteni. Ezzel eleget teszünk a novemberi küldött- gyűlésen elhangzott kéréseknek. A tél folyamán ezenkívül vetőmagvakkal, műtrágyával és növényvédőszerekkel, mező- gazdasági kisgépekkel és szerszámokkal is segíteni akarunk, melyeket boltjainkon keresztül bocsátunk a termelők rendelkezésére. Idáig több mint ötszáz mázsa szabolcsi vetőburgonyát osztottunk ki. Saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy jelenlegi felvásárlási rendszerünk nem jó. Ezen feltétlenül változtatni akarunk. A felvásárlás bonyolult formája, amely sok kézen keresztül juttatja el az árut a fogyasztóhoz, nem maradhat meg. Látjuk a helyes utat, s ez biztosíték rá, hogy ezen tovább haladva, földművesszövetkezetünk be fogja tölteni hivatását. Elkallódó gyermekek nyomában A népi demokrácia szélesre tárta iskoláink kapuját: munkások, parasztok, dolgozó emberek gyermekei művelődnek a közép- és főiskolákon, bevezettük a kötelező, nyolcosztályos általános iskolai oktatást. És mégis.. . minden évben ezer meg ezer gyermek marad ki az általános iskola ötödik, hatodik, hetedik osztályából — anélkül, hogy végbizonyítványt szerzett volna. Miért? Kit terhel a felelősség, hogy az atomkorban. a mesterséges hold és a bolygóközi rakéta korában hiányos műveltséggel állnak fiatalok a munkapadok mellé? Erre a kérdésre próbálunk válaszolni az életből vett esetekkel. SZ. DÉNES: 14 éves, most jár ötödikbe. Azaz csak járna, mert hetenként 3—4 napot is hiányzik. Elsőbe nem járt: beteg volt, másodikba nem: rossz volt a cipője. Negyedikben „megharagudott” rá a tanítója, ezért bvlkott meg — mondja édesanyja. — És mért nem jár most rendesen? — Nincs kedve a gyereknek, meg aztán rossz barátai vannak, akik csavargásra bíztatják. ö, az anya, hiába mondja neki, hogy menjen, nem hallgat rá, meg elég dolog van öt testvérével. A férje keveset keres, most éppen elbocsátották, nem nézik, hogy nagy a család. A valóság ez: Sz. Dénes sokszor megy fáért az erdőbe (anyja tudtával is), a fát tanítási idő alatt árulja a piacon. Már harmadikos korában többször elaludt -az iskolában: pálinkás teát reggelizett, (valószínűleg teás pálinka volt az). Apja iszik, teljesen megbízhatatlan munkaerő, ezért kellett igen sok figyelmeztetés után elbocsátani. Mi lesz ebből a gyermekből? Félő, hogy rendes ember nem... S anyja, aki mindenre talál mentséget, palástolja az igazságot fia tanítója előtt, ha kell a gyermek előtt, sőt vele együtt hazudik, nincs tisztában súlyos felelősségével. B. JÁNOS: 13 éves, másodszor jár hatodikba. Gyenge tanuló, írása hibáktól hemzseg, az egyszeregybe belezavarodik. Szántáskor, kapáláskor, vetéskor, szüretkor, disznóölés idején hiányozni szokott. Aratóékor nem hiányzik, mert aikkor úgyis szünet van. Ezenfelül az istállóban, az állatok körül is akad dolga. — Nem sok — mondja az apa — egy lovat, meg egy tehenet kell ellátnia, azt szórakozásból is megteheti. Csodálkoznak, hogy fiúik ilyen rossz tanuló. — Miért nem tanulsz, te haszontalan, most mondja a tanár úr, hogy megint tiszta egyes vagy! A gyerek kínosan mosolyog, gyűrögeti a kabátját, valahová a szoba sarkába néz, nem tudja még, hogy azt kellene felelni: Azért, mert édesapámék nem hagynak! A sok egyest nem az én bizonyítványomba kellene beírni, hanem édesapámékébal Tudatlanul növök fel, de nem én tehetek róla! Kosztot, ruhát, szállást kapók, de nevelést nem! K. JÓSKA: hatodikos, 12 éves, novemberben hat rovást, intést kapott. - Mindig figyelmetlen, mocorog, kinézeget az ablakon, legyeket fog, leejti valamijét, és mindent otthonhagy. Füzet, könyv, vonalzó, tollszár, ellenőrző: nincs itt, nincs itt, nincs itt... — Jaj, ne is tessék mondani, tanár elvtárs, tudom én, milyen a Jóska! De hiába mondom neki! Az írása is mint a macskakaparás. És mindenre azt mondja, hogy elfelejtettel — sopánkodik anyja. — Ellenőrizte fiát a héten, mit rak a tálkájába? — Hát mostanában bizony nem volt rá időm... — öt bejegyzés van az ellenőrzőjében, miért nem írta alá? — öt?... Nem mutatta, de majd adok én neki! — Mennyi ideig tanult tegnap a gyerék? — Tegnap? Megírta a számtant, s azt mondta, tanulni most nincs semmi. — Ez nem volt igaz. Számtan, magyar földrajz, ének és történelem volt másnap. Ezt nem tudta? — Nem. Nem mutatja soha az órarendjét. Azt mondja: elveszett . ;. * Sz. Dénesen nem lehet már az iskolában segíteni, szülei elrontották. Neki intézeti nevelés kellene. B. Jancsi szülei természetesnek tartják, hogy ilyen a parasztgyermek élete. K. Jóska édesanyja kényelmesen beletörődik gyermeke viselkedésébe: háztartást vezet, ez az egy fia van. Mindhárom esetben a szülők felelősek gyermekük rossz munkájáért. Teljesen az iskolára hagyják őket, kezdjenek velük a tanárok, amit tudnak. Pedig a gyermek 8-tól 1-ig van iskolában, 1 órától másnap reggel 8-ig otthon. Szülő, pedagógus és társadalom együtt neveli a gyermeket, de a szülő legszemélyesebb ügye mégis, milyen ember lesz gyermekéből. Gyermeke csak annak legyen, aki felelősséget vállal az egész társadalom előtt: becsületes, dolgos, kötelességtudó embert nevel belőle. Szállást, ruhát, ennivalót adni: ez még nem elég! Vajon mit felelnek majd Sz. Dénes, B. János és K. József szülei néhány év múlva öntudatra ébredt gyermekeik szá- monkérő és vádoló kérdéseire: Apám, anyám, mért hagytad, hogy rossz útra térjek? Mért lett belőlem félművelt, félben- maradt ember? Jó lenne, ha a felelőtlen szülők idejében elgondolkodnának a válaszon! Sz. E. Lesz-e vize jövőre a strandnak? Kiapadt a régi kútja és nagy kínlódás árán új, bővizű kutat fúratbunk. Mégsem lubickoltunk tiszta, friss vízben, mert a megyei szivattyút csak harc árán kaphattuk meg. A strandolok azonban nemcsak tiszta bőrűek, hanem jóhisze- műeik is, az ősszel abban a hi- szemiben intettek búcsút a nagymedencének, hogy: van kút, lesz víz. Hát nem lesz! — megnyugtatjuk őket. Ugyanis illetékes helyen kijelentették, hogy az új kút vízét csak olyan új berendezéssel tudják a medencébe felszívatni, Ami vasárnap történt a füt- balilpályán, arról nem sokat kell mondani. 6:l-re megvertük a gödöllőieket, amivel egyet előre ugrattunk: az MB III. labdarúgóbajnokság táblázatán ötödik helyre kerültünk, a gödöllőiek viszont lezuhantak .. i alá... egészen a 15. helyre. Egyszerűen azért, mert a Nagykőrösi Kinizsi csapata jobban tud játszani, a Gödöllői Vasast pedig kár volt felvenni az NB III-ba. Nem a káröröm mondatta ki velünk a fenti, utolsó megállapítást. Mi, és velünk Pest megye minden számottevő, labdarúgásban járatos tényezője már akkor tudta: ahogyan bennünket ki akartak tudni az NB III-ból, és ahogyan beerőszakolták a gödöllőieket, felért a körösiek nyereségével és a gödöllőiek vészt jósló vereségével. Vasárnap bizonyította be Nagykőrös legjobban, hogy a futballban pillanatnyilag — de -csak a zöldasztalnál — győzhet a . amelynek tervei csak most készültek el, s a berendezést — fogózkodj 'meg, jóhiszemű! — csak 1959 első negyedében készítik el. Ilyenformán a jövő nyáron továbbra is kompresszorral szivattyúzzuk a vizet, amely — ha a kompresszort rendszeresen megkaiphatnénk — heti 2800 forintba kerülne. Ez azt is jelenti, hogy mint eddig, többször lesz „vastag“, piszkos, zöld vizünk mint tiszta és üdí. tő. Itt csak a megyei tanács illetékes szerve segíthet. Kérjük, segítsen és idejében. protekció, ám a zöld gyepen kizárólag a több tudás és a sportszerűség a döntő. Mit ér ma a gödöllőieknek .a nagy név, a Gyula bácsi baráti segítsége, ha a gödöllői lábakban egyelőre nincsen gól az NB III. mérkőzéseihez? Nem sízebb lenne a megyei bajnokság I. osztályú tabellájának derekán díszelegni, mint az NB II-ból a kiesés rémével viaskodni? No, de ezzel jól megmondtuk a magunkét, és úgy érezzük,' ez nagyon esedékes volt. Vasárnap óta öröm van a Kinizsi berkeiben és széles Nagykőrös-szerte. De nem akadhat csapatunkban játékos, atki ettől a győzelemtől meigittasod'ik, és ne ákadjon szurkoló, aki ezentúl a csapatával szemben elveszítse önuralmát. Fegyelem a csapatban és fegyelmezett lelkesedés a pályán — ez most a mi jelszavunk. így bátran utazhatunk a tavasszal Gödöllőre!... Nehezen épül a szülőotthon háza Nagyon nehezen. Pedig sürgős szükség volna rá, mert a mai helyén priccsen is fogadja kismamáit a szülőotthon. Priccsen — ezt a meghatározást az otthonban hallottam. Uigy bánt ez a sző, hogy az újjáépülő régi szülőotthon rendbehozása nem tűrhet halogatást. Pillanatnyilag olyan a helyzet, mintha karácsonyra elkészülhetne a szülészeti rész, és ez kimondottan a pénzen múlik. Ha a tanács előteremti a szükséges összeget, az Épület- és Lakáskarbantartó Ktsz e hónapnak a végére kívül-belül befejezi az építkezést. A mind sűrűbben jelentkező szülő nők nevében kérjük, kövessenek el mindent az illetékesek, hogy a kényelmet ígérő, új szülőotthon mielőbb elkészülhessen. Kdtúrotthonunk az Tudtul adta már a Híradó, hogy az Arany János kultúrotthon összes helyiségeit újra festi egy szovjet katona-brigád, téljesen ingyen, barátságból. Ha készen lesz, mindenki szeretné a szovjet mesterek kezét megszorongatni — olyan szép lesz. És ennek ellenére hiányos, ósdi ez az épület, bútorai százévesek, székei recsegnek, s az idejáró színházak mégis nevelik, szórakoztatják benne a közönséget, sőt biológiai-, fotó-, színjátszó, bábos, tánc, irodalmi, eszperantó, bélyeggyűjtő vagy Szebb befejezést kívánni sem lehetett volna í A Ml ÖREQEINK | Cseri Ambrus bácsi hosszú | ideig postása volt városunk- !nak. Ma 83 éves, és boldog I öregségben él együtt feleségéivel Tass utca 6. szám alatti | kicsiny házukban, a szőlőcske I és a földecske hozadékából, | meg a nyugdíjból. Ma jobb | postásnak lenni, mert nagyobb I a fizetés, de 5 is megtalálta a | számítását, mert „briftréger” | volt, vagyis levélhordó, aki | perfektül beszélt németül, tó- I túl és csehül, s ezt a Szerencsé- | jét nemegyszer kamatoztatta | is. A fényképezéshez feltette I öreg sapkáját, gondolva, hogy | az egykori postásra így jobban | ráismernek 'kartársai. „Egész- | séges vagyok, sőt állíthatom. hogy még soha életemben nem voltam beteg” — búcsúzott mosolyogva. VASÁRNAP IS LESZ húrom forintos tej Amit nem szervezett meg a tanács kereskedelmi osztálya, elintézte a Nagykőrösi Híradó szerkesztősége: több lapszámunkban szóvá tettük, hogy vasárnap nem nyit ki a tejtoolt, s ennek következtében a piacon 5—6 forintért mérik a tejet a kistermelők. A napokban levelet írt a tejüzem szerkesztőségünknek, amelyben helyeselte sürgetésünket és kérte, járjunk közbe, hogy a földművesszövetkezet a vasárnap délelőtti piacon állítson fel tejkimérő bódét. A földművesszövetkezet vezetősége üdvözölte a kezdeményezést, és közölte, hogy december 22-én már csinos^ tiszta bódéban árusíttatja a pasztörizált tej literjét 3 forintéit és más tejterméket is. A KISZ a konzervgyár l-es telepén is működik Még a tavasszal megalakult a KISZ-alapszervezet az egyes telepen is, de csak nemrégen, novemberben kezdett működni. Miért? Azért, mert nem volt, aki irányítsa, jóllehet sok érdeklődő ifjú van a gyárban. A vezetőség nem vette komolyan a szervezést, egészen addig, amíg a párt alapszervezete segítségükre nem siietett. Javaslatára új vezetőséget választottak és Nagy László elvtársat választották titkárnak. Nekiláttak a munkának, s már a nagyüzem napközijében lezajlott Télapó- ünnepélyen a kiszistá'k lelkes munkáját és ajándékait a szülők hálás szavakkal köszönték meg. A novemberi taggyűlésen mindössze 6 ifjú jelent meg, a diecemiberin már a tagság jelentősebb része, 45 leány és ifjú. A vezetőség a szórakozások szervezése mellett a fegyelem megszilárdítását szorgalmazza s ebben a m unkában a titkárt Hegedűs Ferenc, Szűcs Margit és Friss Aotalné támogatja. December 14-én jól sikerült táncmulatságot rendeztek a sportotthoniban, a rendezésben különösen kitűnt Szűcs Erzsiké, Paitonai Kató, Vadai Katika, Tóth János és Varga Sándor. Az ÜB. egyik tagja, Szűcs Kató nagyban elősegítette, hogy a táncmulatságon részt vett Dunakeszi Konzervgyár kultúrcsoportjá- nak műsora jól sikerült. Érdemes rajta elgondolkodni... Nagykőrösön az utolsó negyedévben 95 házasságot kötöttek; Ugyanebben az időben, egyedül a földművesszövetkezeti bútorüzletben 38 garnitúra hálcszöbabútort, 28 kombinált szekrényt, 44 rekamiót, 87 konyha-garnitúrát, 387 széket és 587 más bútortárgyat adtak el közel 1 millió forint értékben. A szőnyeget is szeretik a nagykőrösiek. December 11-én, délután fél öttől hat óráig, másfél óra alatt 72 000 forint értékben adtak el ugyanott szőnyeget. Ugyancsak ebben az időben a vendéglátóipari és a földművesszövetkezeti cukrászdák 849 darab lakodalmi tortát készítettek és adtak el. És az is figyelemre méltó, hogy városi szikvízüzemünk október-november-decemberben 130 523 üveg szódavizet adott el a tavalyi 93 126 üveggel szemben. Bizonyos, hogy a szódavízfogyasztás emelkedését a borfogyasztás emelkedése idézte elő. Ez hevenyészett kimutatás, mert bútorféléket a Faáru gyár és az asztalos kisipar is jócskán adott el és a többi textilboltban is vásároltak szőnyegeket, de lakodalmi tortát házilag is készítenek. Csak annyit jegyzőnk meg végezetül, hogy jól élünkI Házasságkötés — babona ellen Humoros körülmény tarkította Karsai István és Freitág Magdolna minap: esküvőjét. A vőlegény azzal a nem mindennapi kívánsággal lépett az anyakönyvvezető elé, hogy házasságukat december 13-án, pénteken, Luca napján, 13 óra, 13 perckor köthessék meg. Az anyakönywezetőhelyettes Harkaí József né elvtársnő maga is fiatal lévén, nyomban átérezte a kívánság jelentőségét, azt, hogy itt — az időpontok szerencsés összetalálkozása révén — babonaellenes fellépésről van szó — és percnyi pontossággal összeadta őket a kívánt időben. ország egyik legjobb vidéki művelődésháza szőlő- és gyümölcstermelői, gazdasszony-szakkörének tagjai, a szabás-varrás-, balettvagy tánctanfolyam beiratkozottjai sem háborognak a gyatra felszerelés miatt, hisz egyszer csak majd észreveszik ezt azolk, akik gondoskodnak a felújításról, örömmel említ- hetem, hogy maga a tanács is segít, amit érdekünkben megtehet. Kultúrotthonunk látogatottsága messze felülmúlja a város lakosságának számát, hisz a szigorúan vett művelődési rendezvényeken kívül sok-sok nagygyűlést rendeznek szín* háztermünkben a különböző szervezetek. A 36 tagú színjátszó csoport most tanulja Kodolányi Végrendeletét és műsorra tűzte Schiller Élós~ díjét. A szimfonikus és a tánczenekar már sikereket aratott, a vasárnapi táncestélyeket városunk egész ifjúsága látogatja. Tehát van. mit elmondani művelődési házunk•» ról. Cserébe azt kéri igazgat tőségünk, hogy a felsőbb szervek 1958-ban újutassák fel berendezését és felszerelését. Király Béla ■ k.
