Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-19 / 198. szám

2 vr.rt M£cn CKirliW 1957. DECEMBER 19. CSÜTÖRTÖK Szíriái lapok elítélik Eisenhower beszédét EGYEZMÉNYT kötött az NDK és Kína kormánya a két ország egészségügyi együttmű­ködéséről. MÜNCHEN egymilliomodik polgára hétfő délután szüle­tett meg, A kis Helmut See- hau>5, egy kéményseprő fiacs­kája, ezzel Münchent Berlin és Hamburg után Németország harmadik milliós városává tette. AZ IRÁNI FÖLDRENGÉS halálos áldozatainak száma már 1602-re emelkedett — köz­li az Iráni Vöröskereszt. A mentési munkálatokat csak a hét végére fejezik be és csak akkor adhatnak végleges ké­pet a szerencsétlenségről. A HANNOVERI meteoroló­giai intézet közölte, hogy a város környékén a hőmérő higanyszála minusz 30 C fo­kot mutatott. Alsó-Szászor- szágban karácsony táján 1876 óta nem volt ilyen hideg. ÜJ IRODALMI ÚJSÁG je­lenik meg a Szovjetunióban a jövő évtől kezdődően félmil­liós példányszámban. Az új folyóirat neve: Lityeratura i Zsizny (Irodalom és Élet). A KÖZELGŐ karácsonyi ünnepekre való tekintettel félbeszakították a nyugat­német—szovjet tárgyalásokat. A tárgyalások a jövő év ele­jén folytatódnak. SPEIDEL náci tábornok is Jelen volt Eisenhowemak a NATO európai főparancsnok­ságán tett látogatásán — írja az Humanité. TIZENEGY európai ország volt katonáinak párizsi érte­kezlete tiltakozott a rakéta­lövedékek kilövőhelyeinek lé­tesítése ellen Európában. CSÜTÖRTÖKÖN összeül az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa Jordánia vádjait azzal kapcsolatban, hogy Izrael megsértette Jeru­zsálem térségében Dzsebel el Mukabbirnál a senki földjét. MENDERESZ török minisz­terelnök tegnap hosszabb be­szélgetést folytatott Adenauer nyugatnémet kancellárral; A BRIT CSAPATOK szer­dán reggel Kelét-Cipruson tisztogatást kezdtek az EOKA ellen. Egy tűzharcban az EOKA egyik tagját megölték, egy másikat megsebesítettek. A szíriai lapok Eisenhower elnöknek a NATO értekezle­tén elmondott beszédéről meg­állapítják, hogy „Amerika mindenáron olyan háborúba akarja kergetni a világot, amely elpusztítaná az emberi­séget“. Az A1 Efba -című lap vezér­cikkében hangoztatja: az Egye­sült Államok elnökének fel kellene .ismernie azt a tényt, 'hogy a Szovjetunió támogatja az arab országok szolidaritá­sát, viszont az Egyesült Álla­mok mindeddig csak ellenté­tet, akart szítani az arabok kö­zött és le akarta tömi az arab nacionalizmust „A Szovjetunió szembenáll a nyugati imperializmussal, amely, ha. a Szovjetunió nem állna a porondon, a múlt év­ben elpusztította volna Egyip­tomot“ — írja a lap. Az Al Nur című lap vezér­cikke a NATO-tagországok közötti ellentétekkel foglal­A londoni Daily Express írja vezércikkében: A nyugati nemzetek mind erősebben kívánják a meg­beszéléseket a Szovjetunióval. Ez egészen természetes fejle­mény. A Nyugatot az a kilátás fenyegeti, hogy az ellentétek a Szovjetunióval veszedelme­sebbek lesznek, mint valaha. Mindkét oldal mind erőseb­ben fegyverkezik. Ezért az államférfiak természetesen ezt kérdezik: ..Miért ne tár­gyaljunk az oroszokkal, mi­előtt a dolgok még rosszabbra fordulnak?’’ Bulganyin leg­újabb levelében alapot iß látnak kis reményre. Az az ellenvetés, hogy a Szovjet­unió talán meghasonlást akar előidézni a nyugati hatalmak között, még nem érv a meg­A De Waarheid című lap közlése szerint hétfőn Amszter­damban a város dolgozói gyű­lésen juttatták kifejezésre szo­lidaritásukat a Nyugat-Irian felszabadításáért küzdő indo­néz nép iránt. A gyűlésen An­nie Averink, a holland felső­ház tagja és Markus Baleket- alsóházi képviselő mondott beszédet. A gyűlés részvevői elhatá­kozva megállapítja, hogy „Amerika erősen téved, ha azt hiszi, hogy a népek felsza- bacTulási mozgalmát el lehet fojtani imperialista megegye­zések révén”. Az A1 Rai című lap kijelen­ti, hogy „a NATO-értekezlet kudarcra van ítélve. Ettől a sorstól semmi sem mentheti meg. kivéve, ha béketárgyalá­sokba .bocsátkozik a Szovjet­unióval“. A Jomiuri Simbun című to­kiói lap keddi vezércikke sze­rint borús légkörben folyik a jelenlegi NATO-értekezlet. Ez onnan ered, hogy a NATO tagjainak egyre növekvő ki­sebbrendűségi érzésük van a Szovjetunióval szemben. beszélések ellen. A Nyugat nem járna rosszabbul, ha illú­ziók nélkül és bizalmatlan­sággal kezdene megbeszélése­ket a Szovjetunióval. Ha a Szovjetunió egészen más ál­lam lenne, mint a többiek, ha teljesen érzéketlen lenne ide­gen befolyások >és belső ne­hézségek iránt, akkor a tár­gyalás időpazarlás lenne. Az elmúlt félévben azonban két válság volt a Szovjetunióban, a Molotov-válság és a Zsiíkov- válság. A szovjet külpolitika nagyon gyors észjárású és vál­tozékony. A Szovjetuniónak most óriási oka van az önbi­zalomra: a szputnyik-sikerek után a legtöbb ember nyu- godtabb és kevésbé bizalmat- lankodó lesz. Ez áll a nem­zetekre és valószínűleg a Szovjetunióra is. rozták, hogy az alsóház kép­viselőihez intézendő levélben fogják követelni, hogy a hol­land kormány haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az In­donéz Köztársasággal Nyugat- Irian átadásáról és szüntesse be fenyegetőzéseit az indonéz nép irányában. Jelentések szerint hasonló jellegű szolidaritási gyűlés volt Hágában is. Enver Hodzsa nyilatkozata egy görög lapban Az Avgi című göfög lap közli azt a nyilatkozatot, ame­lyet Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt Központi Bizottsá­gának első titkára Glezosz- nak, a lap főszerkesztőjének adott. Enver Hodzsa állástfog- lalt az albán—görög diplomá­ciai kapcsolatok felvétele, a megoldatlan problémák, köz­tük a határkérdések rendezé­se mellett. A lap a továbbiakban rá­mutat, hogy egyre csökken a NATO tagországainak bizal­ma az Egyesült Államok és Nagy-Britannia iránt. Ennek oka főként, az, hogy érdekeik nem mindig azonosak az Egye­sül Államok és Nagy-Britan- nia érdekeivel. Mint a lap hangsúlyozza, sok NATO-tagország főként attól fél, hogyha megenged­né ballisztikus lövedéktá­maszpontok létesítését a terü­letén, ő maga esnék áldozatul. A jelenlegi NATO-értekez­let fő célja a Szovjetunió kö­rül létesített NATO-gyűrűnek az újjáépítése. A ballisztikus lövedékek azonban „szemtől- szembe” állították az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót és így lényegesen meggyengült a „kollektív védelem”, vala­mint a Szovjetunió körül léte­sített támaszpontok jelentősé­ge. Összeültek a NATO küliigy- és hadügyminiszterei A 15 NATO-ország külügy- cs hadügyminiszterei szerdán délelőtt, magyar idő szerint 9,45 órakor összeültek. A NATO-értekeglet szerdán délután, magyar idő szerint 16,00 órakor kormányfői szin­ten folytatta munkáját. Ezt. megelőzően magyar idő sze­rint 15,00 órakor összeült a szerkesztő bizottság, amelyet az értekezlet záróközleményé­nek kidolgozásával bíztak meg. LEZUHANT az amerikai légierő egyik kétmotoros Da­kota típusú repülőgépe Wies­baden közelében. A személy­zet hat tagja közül öt életét vesztette, egy pedig súlyosan megsebesült. A Daily Express a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások fontosságáról Indonéziai szolidaritási gyűlések Hollandiában Japán lap szerint borús hangulatban folyik a NATO értekezlete A Német Demokratikus Köztársaság egészségügyi minisztériumának ifjúsági küldöttsége Magyarországon Az Egészségügyi Miniszté­rium KISZ-szervezete klubes­ten látta vendégül a Német Demokratikus Köztársaságból hazánkba érkezett ifjúsági küldöttséget. A küldöttség minden tagja a Német De­mokratikus Köztársaság egész­ségügyi minisztériumában dol­gozik. A minisztérium KISZ- szervezete monogrammal ellá­tott hamutálcákat ajándékom zott a küldöttség tagjainak. Alfred Riepert, a küldöttség vezetője pedig Ernst Thäl­mann emlékplakettet és a Né- ; met Szocialista Egységpárt j története díszkötetben foglalt ! dokumentumait adta át a mi- i nsztériumi KISZ-fiatalok ré* í szére. mcúmp 1957. december 19, csü­törtök, Viola napja. A Nap kél 7,28 órakor, nyugszik 15,54 órakor. A Hold kél 5,18 órakor, nyugszik 14,42 órakor. Várható időjárás csü­törtökön estig: változó fel­hőzet, néhány helyen havas­eső, havazás. Helyenként reggeli köd. Mérsékelt északi­északkeleti szél. A hőmér­séklet kissé csökken. Várha­tó legmagasabb hőmérséklet csütörtökön 0—plusz 3 fok között. — KÉTSZÁZ MAGYAR DISSZIDENS, aki körülbe­lül egy éve tartózkodik Ang­liában, Triesztbe utazott és onnan Ausztráliába vándorol ki, mert Angliában sem la­kást, sem pedig munkát nem kap. — CSALÁDIAS KISVEN­DÉGLŐKKÉ alakítják át a földművesszövetkezetek bu­dapesti italboltjait. — TEGNAP MEGKEZ­DŐDTEK a szlavisztikai na­pok és előadásokkal folyta­tódott a Magyar Tudomá­nyos Akadémia 1957. évi nagygyűlése. — A NEUE ZEIT, a kelet- németországi Keresztényde­mokrata Unió központi lap­ja kéthasábcs cikkben emlé­kezett meg arról, hogy Ko­dály Zoltán december 16-án töltötte be 75. életévét. A lap elismerő szavakkal ír Kodály Zoltán életművéről és Bartók Bélával közös út­járól. — A ROMÁNIÁBAN megjelenő Előre című ma­gyar nyelvű lap „Kodály Zoltán 75 éves” című cikké­ben meleg hangon méltatja a legnagyobb élő magyar ze­neszerző munkásságát. — HATSZÁZHARMIN- CADSZOR kerülte meg * Földet december 18-án reg­gel 6 órakor a második mesterséges hold. A szput- nyik I. ez ideig ezerszáz­harminc kört írt le. A má­sodik mesterséges holdat derűs időjárás esetén nap­felkelte előtt az északi szé­lesség 0 fokától 30 fokáig és napnyugta után 5 fokától 22 fokáig lehet észlelni. * i .......... A Nagyvásártelepre szerda» reggel 47 vagon és' 12 tehergép­kocsi áru érkezett, egyebek kö­zött 15 vagon burgonya, 10 vagon káposzta, négy vagon vágott ba­romfi és 10 vagon narancs. A befutott 10 vagon narancsból hét Olaszországból, három vagon pedig Görögországból jött. A Földművesszövetkeze-tek Buda­pesti Értékesítő Vállalata az Él- munkás téri, a Garay téri pia­con, a Hunyadi téri és a Batthyány tért csarnokban lőtt vadat hozott forgalomba. A Batthyány téri csarnok kivételé­vel ezeken a helyeken birkahúst ■ Is árusítottak. Karácsony hetében a fötdmű- vesszövetkezetl vállalat 13 vagon Gülbaba burgonyát oszt el áru­dái között. A Csemegekereskedelml Válla­lat boltjaiban szerdán üvegházi salátát árusítottak, fejenként 1.58 forintért. A magánldskereskedők a tisztí­tott parajt kilónként hat, a sós­kát 8—10. a tisztított karfiolt pe­dig hat forintért hozták forga­lomba. A fejeskáposztát kilón­ként 60—80 fillérrel drágábban adták, mint az állami boltok. (16) A csíkosköpenyes, kövér Mars-lakó — a ház gondnoka sürgött-forgott, járt-kelt, bar­na kendőjével letörülgette a cserepeket, időnként pedig megállt meredten, bágyadt szemét a vendégeken jártatta és hangtalanul, szaporán va­lami könyörgésfélét mormolt. Vizet eresztett a medencébe és egy-egy kádhoz vezette Loszt és Guszevet. A kád al­járól sűrű páracsomók gomo­lyogtak föl. A bugyborékoló, meleg víz olyan édesdeden fogta körül az elfáradt tes­tet, hogy Lösz csaknem el­aludt a medencében. A gond­nok kézenfogva kisegítette. Lösz alia tudott az ebédlőbe vánszorogni, ahol az asztal roskadásig tele volt tányérok­kal: főzelék, pástétom, apró tojás és gyümölcs volt ben­nük. A diónagyságú, ropogós kenyérgalacsinok szétolvad­tak a szájukban. Nem volt sem kés, sem villa, csak egy- egy parányi lapát állt ki minden tálból. A gondnok állt, mint a cövek, és nézte, hogyan tömik magúikba az ínyencsége­ket a Földről érkezett embe­rek. Még Guszevnek is ízlett az étel. Különösen a virág- szagú bor volt finom. Szinte párolgóit a szájukban és fris­seséggel, tűzzel töltötte meg ereiket. A gondnok a hálószobába vezette a vendégeket és so­káig tett-veit, felhajtotta a paplanokat, igazgatta a ván­kosaikat. De végül is mély, hosszú álom gyűrte le a ,,fe­hér óriásokat”. Olyan han­gosan szuszogtak és horkoltak, hogy rezegtek az ablaküvegek, imbolyogtak a növények a szoba sarkaiban és recsegett az ágy nehéz testük alatt, amely a Mars-lakókét jóval meghaladta. Lösz kinyitotta szemét. Mesterséges, kék fény áradt a mennyezetről. Meleg volt, jólesett heverészni. „Mi tör­tént? Hol vagyok?’’ De seho­gyan sem jutott az eszébe. Szinte kéjesen hunyta le ismét a szemét. Fényes foltok suhantak el: mintha víz tündöklőit volna a kék lombok között. Valami csodálatos öröm előérzete fog­ta el, várta, hogy álmába be­lép valami a tündöklő foltok mögül és ez a várakozás édes félelemmel töltötte el. Almában mosolygott, össze­húzta szemöldökét, azon eről­ködött, hogy áthatoljon az ug­ráló fényf oltok könnyű fáty­lán. De aztán még mélyebb álom ereszkedett agyára. Lösz felült az ágyban s ott üldögélt egy ideig, fejét le­ltár gasztva. Felkelt, félre­húzta a függönyt. A kes­keny ablakon át hatalmas csillagoik jeges fénye tekintett be, az ismeretlen csillagalak­zatok furcsák és félelmesek voltak. — Igen, igen — mormogta Lösz — nem a Földön vagyok. Végi elen, jeges űr ... Egy új világban vagyok. Igen, hiszen meghaltam. Az életem ott ma­radt ... Körmét belevájta a mellébe, a szívénél. — Nem haltam meg és még­sem élek. Eleven test, élő agyvelő. De az életem, az még­is ott maradt... Maga sem értette, mért gyötri már második éjjel ez a kibírhatatlan vágyódás a Föld után, földi élete után. Mintha elszakadt volna az élet fonala és lelke a jeges, fekete űrben dobogott volna. Vissza, hanyatlott a vánkosra. — Kt van itt? Lösz talpra ugrott. A reg­geli napsugár az ablakon át beáradt a szobába. A szalma­sárga kis szoba ragyogó tiszta volt. Kínt'susogtak a lombok. madarak fütyürészték. Lösz végighúzta, kezét a szemén és mélyet sóhajtott. Az ajtón ismét halkan ' ko- koptattak. Lösz kinyitotta. A küszöbön ott állt a pocakos gondnok és egy nyaláb azúr- színű harmatos virágot szorí­tott két kézzel magához. — Aiu utara Aelita — sut­togta és átnyújtotta a virágo­kat. A HOMÁLYOS GÖMB Reggeli után Guszev így szólt: — Msztyiszlav Szergejevies, ez még sincsen rendben. Ide- repültünk, a fene tudja, mi­lyen messzire, most meg ül­hetünk itt, az isten háta mö­gött. Ahhoz nem kellett volna idejönnünk, hogy fürdőkádban lubickoljunk. A* városba nem eresztenek; emlékszik, hogy ránk meredt az a szakál­las. Óvakodjék tőle, Msztyisz- lav Szergejevies. Most még etetnek, itatnak minket, de mi lesz aztán? — No, csak ne siessen úgy, Alekszej Icanovics — mondta Lösz és a kesernyés és édes il­latot árasztó, azúrkék virá­gokra pillantott. — Éldegélünk itt egy kicsit, körülnézünk, lát­ják majd hogy nem ártunk senkinek és majd csak been­gednek a városba. — Nem tudom, maga hogy vari vele. Msztyiszlav Szer- gejevics. de én nem azért jöttem ide, hogy a lábamat ló­gassam. — Maga szerint mihez kel­lene fognunk? — Furcsa még hallani is ilyet a maga szájából, Msztyiszlav Szergejevies. Ta­lán már túlságosan megré­szegült valamilyen hódító vi­rágtól? — Veszekedni akar? — Eszem ágában sincs. De üldögélni, meg virágúkat szag­lászni, azt a Földön is lehet, amennyit csak jólesik. Én mindössze azt gondolom, hogy ha mi vagyunk itt az első emberek, akkor a Mars most a miénk, a Szovjetunióhoz tar­tozik. Hát ezt a dolgot meg kéne szilárdítani. — Bolond maga, Alekszej lvanovics. — No, azt majd meglátjuk, melyikünk a bolond. — Guszev felcsatolta derékszíját, kife­szítette a vállát, szemét ra­vaszkásan összehunyorította. — Tudom magam is, nehéz ügy: hiszen csak ketten va­gyunk. Nem kell más, csak hogy írásban kérjék felvételü­ket az Oroszországi Föderatív Köztársaságba. Persze, ilyen írást nem adnák egykönnyen, dehát maga is látta: nincs minden rendjén a Marson. Jó szemem van az ilyesmihez. — Forradalmat akar csi­nálni, vagy mi a szösz? — Hogy is mondjam, Msztyiszlav Szergejevies: majd meglátjuk. Mivel térünk visz- sza Petrográdba? Szárított pókokat viszünk magunkkal, vagy mi a fenét? Nem! Visz- szamegyünk majd és közöl­jük: a Mars-bolygó csatlako­zott az Oroszországi Szovjet Föderativ Szocialista Köztár­sasághoz. Bezzeg fölhördül­nek majd Európában! Hiszen csak arany van itt annyi, hogy hajókat lehetne megrak­ni vele. Hát ez a helyzet, Msztyiszlav Szergejevies. Lösz tűnődve nézte; nem le­hetett eldönteni, hogy Guszev tréfál-e vagy komolyan beszél; ravasz, nyílt szemében neve­tés bujkált, de . valami fur­csa fény is lobogott benne. Lösz a fejét csóválta és meg­érintve a nagy virágok áttet­sző. viaszos, azúr leveleit, tűnődve mondta: — Eszembe sem jutott, hogy minek megyek én a Marsba. Jöttem. hogy itt legyek. Haj­danában a conquistadorok* felszereltek egy lmját és el­indultak. hogy új földeiket ta­láljanak. Amikor a tenge­ren ismeretlen part bukkant föl, a hajó beúszott egy fo­lyó torkolatán, a kapitány levette széleskarimájú kalap­ját és saját nevére keresztelte azt a földet. Aztán végigra­bolta a partot. Meglehet, hogy magának igaza van: ahhoz még kevesen vagyunk, hogy partra szálljunk: meg kell rakni kincsékkel á hajót. Be­lepillanthatunk egy új világ­ba: ez aztán a kincs.' A böl­csesség az, Alekszej Ivano- vics. a bölcsesség, amit ma­gunkkal kell vinnünk a ha­jón. — Nehezen fogunk mi zöld­ágra vergődni, Msztyiszlav Szergejevies. Maga nagyon nehézkes ember. Lösz nevetett: — Ne féljen, kedves bará­tom, én csak a magam szá­mára vagyok nehézkes em­ber, majd csak megegyezünk a végén. (Folytatjuk) • így nevezték azokat a spanyol kalandor hódítókat, akik Közép­éé Dél-Amerikát csupán vakmerő­ségükkel és álnokságukkal meg­hódították a spanyol korona szá­mára. — A szerk. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents