Pest Megyei Hirlap, 1957. december (1. évfolyam, 183-203. szám)

1957-12-18 / 197. szám

mt ■item 1957. DECEMBER 18. SZERDA WC írlap Miniatűr automata gramofon A Philips cég egyik újdon­sága a miniatűr, teljesen auto­matikus gramofon. Az új típu­sú gramofon kezelése rendkí­vül egyszerű. A hanglemezt úgy kell bedobni a gramofon­ba, mint a levelet a postaládá­ba. Ezután a gép azonnal mű­ködni kezd. A zafírból készült tű automatikusan felemelke­dik és a hanglemez ugyancsak automatikusan kitolódik a gramofonból olyannyira, hogy kényelmesen kivehető legyen. A gramofon nagy előnye, hogy kezelésekor nem fordul­hatnak elő hibák és a hangle­mezek sem mennek olyan ha­mar tönkre. A világ legnagyobb rádió-teleszkópja A világűrből földünkre ér­kező rádióhullámok felfogásá­ra világszerte több nagytelje­sítményű rádió-teleszkópot építettek. Most elkészült és az angliai Jodrell Bank melletti Chesire mezején került fel­állításra a világ legnagyobb műszere. A brit rádióteleszkóp parabola-tükrét 6500 négyzet- méter acéllemezből állították elő és átmérője 76 méter. Az egész tükörrendszer két acél­torony között minden irány­ban forgatható módon függes*- keddk. Zippzár a lemezgyártásban Svájcban új eljárással old­ják meg a lemezek összedolgo­zását. A hegesztés helyet) zippzáros kapcsolást alkal­maznak, amelynek az a lénye­ge, hogy a lemezben kivágott szimmetrikus fogazatok szo­rosan egymásba illeszkednek. Az eljárás rendkívüli előnye, hogy kiküszöböli a hegesztés­sel kapcsolatos magas hő ká­ros hatását. Ezenkívül az új eljárás sokkal szilárdabb, mint a forrasztással történő kap­csolás. Az új munkastílus kialakítására fordított energia meghozza majd a gyümölcsét Tapusat a!atwh ós követkeatetésoh Ha jól dolgozó sznos, üzem a ceg­lédi Közlekedésépítési és Gép­javító Vállalat. A munkások szeretik munkahelyüket, mert anyagilag megtalálják számí­tásukat, s azért is, mert a ve­zetés szigorú, de hozzáértő és igazságos, a párt- és a szak- szervezeti funkcionáriusok pe­dig emberségesen foglalkoz­nak a dolgozók bajaival, prob­lémáival. A gondokat, problémákat azonban nem csupán néhány vezetőnek kellene megosztania az érintettekkel, hanem első­sorban az üzem valamennyi kommunistájának, annak az egy híján nyolcvan dolgozó­nak. akik az üzem pártszerve­zetéhez tartoznak. Mert nem minden csak a kenyér, a meg­élhetéshez nélkülözhetetlen anyagiak. Az emberek szívé­ben és agyában sokféle érzés, gondolat hullámzik, kering f ezek közül nem kevés vár tisz­tázásra, értelmes magyarázat­ra. Ezekre a kételyekre, vívó­dásokra a kommunistáknak mindenkor segítő választ kell adniok. És ez nem Í6 olyan nehéz, hiszen világnézetükből, politikai képzettségükből, tá­jékozottságukból eredően egy­két lépéssel a pártonkívüliek szélesebb tömege előtt járnak. Ebben az üzemben a mun­kások jó véleménnyel vannak a pártszervezet vezetőségi tag­jairól, szeretik Fülöp Lajos elvtársat, a párttitkárt, a csön­des, csupaszív embert. Fülöp Lajost ez év februárjában vá* lasztották meg. Kívüle még négyen tartoznak a vezetőség­be, noha a pártszervezet je­lenlegi létszáma lehetővé te­szi, hogy a tagság élén héttagú vezetőség álljon. Dolgoznak is szorgalmasan és nem is rosz- szul, hiszen a párttitkárt — ,8 többi mellett — két, politikai tapasztalatokban jártas veze­tőségi tag támogatja. Sz. Nagy Károly és Lux László elvtárs személyében. Az alapszervezet mindezek ellenére éppen a legfontosabb dologban marad EHYÉM LETT A GYÁR TI 11 amikor először mentem az Ikladi Müszergyár felé. Amilyen az idő• volt, olyan a hangulat is. Nem akartak be­engedni a kapun, de nagy ne­hezen mégis bejutottam. Fel­mentem a személyzeti osztály­ra, de sajnos, nem vettek fel, mert fiatal voltam. Habár fia­talabbakat is felvettek már, mint én, nem szóltam semmit. Számat összeszorítottam, ne­hogy sírva fakadjuk és siettem egészen a kapuig. Az ügyeletes rendész rámnézett és megér­tőén kérdezte: — Mi az kislány, nem sike­rült?, x Nem mertem megszólalni, mert tudtam, hogy sírnék. Csendben kimentem a kapun, futottam a rétek felé. Senki nem járt arra, mert rossz idő volt és én szabadon sírhattam. Nem hallotta senki sem. Távo­labb érve még hallottam, hogy a gyár mikrofonja ezt mondta: „Szeretettel üdvözöljük a VOX üzem dolgozóit abból az alka­lomból, hogy elsőnek teljesí­tették vállalásukat, de kérjük őket, hogy ezentúl nemcsak a teljesítményre, hanem a minő­ségre is ügyeljenek." Aztán felhangzott a jutalomnóta: a Vörös Csepel induló. Ezt mar mm akartam hallani. Bedug­tam a fülem és csak sírtam, sírtam keservesen. Most már a Vörös Csepel indulót sirat­tam. Azért, mert hallanom kel­lett, pedig nem nekem szólt. A kudarc után lemondtam arról, hogy a gyárba menjek és irigykedve hallgattam a lá­nyokat, akik mesélték, mi tör­ténik a gyárban. Már bele is nyugodtam, hogy nem mehe­tek a gyárba, amikor egyszer üzentek, hogy van felvetel, menjek be. Izgatottan vártam a reggelt és örültem, hogy me­hetek. Most már majdnem biz­tos voltam benne, hogy fel­vesznek. Reggel sietve men­tem a gyár felé. Nem volt hi­deg és mire odaértem, lassan szállingózni kezdett a hó. Az első hóesésnek mindig nagyon örülök, de most különösen bol­dog voltam. F elvettek és ráírták a szer­ződésemre: „Készáru rak­tár. Csomagoló." Félénken és kíváncsian mentem oda, ahol ezentúl dogoznom kell és el voltam rá készülve, hogy ki­csúfolnak majd, ha nem jól csinálok valamit, Solymosi né­ni, az üzem vezetője fogadott és elmondta, mit kell majd dolgoznom. Nagyon örültem, hogy mindenki kedves volt hozzám, még az a fiatalember is, akit mindenki Jancsinak szólított és akiről azt hittem, kigúnyol majd, ha ügyetlen le­szek. A szorongásom már elmúlt. Senki se csúfolt ki és megba­rátkoztam mindenkivel. Köszö­nöm azoknak, akik befogadtak engem és segítettek nekem. Solymosi néninek azt kívá­nom, hogy mindig ilyen jó le­gyen. mert őt mindenki szereti és aki csak ismeri, mindenki jót mond róla. Most már én is minden reg­gel korán kelek, megteszem a nem egészen rövid utat a gyárig, ha fúj, ha fagy, szó­val mindig. Reggelente renge­teg ember megy a kivilágított gyár felé. Elveszek az embe­rek forgatagában, nem vesz észre senki, de amikor oda­érek az üzembe, amely már az enyém iff-akkor otthon érzem magam, mert engem is úgy fo­gadnak, mint régi ismerőst. Amikor a munkatársaim rám mosolyognak, olyankor úgy ér­zem, ez az amire vártam, amit terest em. A gyár nem szürke épületek tömege többé, hanem érző, lélegző valami, amihez most már nekem is közöm van. Hozzá tartozom, Cserni Magdolna Domony el az élet-támasztotta és az országos pártértekezleten is meghatározott követelmény­től. Abban marad el ugyanis, hogy még ma sem fordítanak kellő figyelmet a párt és a tö­megek közötti kapcsolatra, il­letve megelégszenek azzal az eredménnyel, amit eddig el­értek. Pedig nem valami különö­sebb erőfeszítés kell ahhoz, hogy a pártszervezet munká­jában fordulat álljon be. Any- nyi csupán, hogy a vezetőség gondos vizsgálattal mérje fel a politikai munka szükségle­teit, derítse fel az üzemben azokat a „fehér foltokat”, aho­vá az eddigi munkamódszer folytán nem ért el a párt ak­tív hatása. Egészen bizonyos, hogy e felderítő munka alap­ján nyert kép birtokában nem lesz nehéz pótolni az elmara­dást, a mulasztottakat. Ennek során az is kiderül majd, hogy sürgősen változtatni kell a pártmunka eddigi rendszerén, mert annak jelenlegi formája nem felel meg a kívánalmak­nak. Hibaként kell szólni ró­la, hogy a ve­zetőség nem volt következetes a pártmunka elosztásában, megkövetelésében. A 'párttit­kár elvtánssal történt beszél­getésiből kiderült, hogy a tag­ság jelentékeny részéinek egy­általán nincs rendszeres párt- megjbizatása. Ezzel szemben akiknek van, azoknak a töb­bi helyett kell „húzniok”, ami nemcsak azért káros, mert a túlterhelt aktívák belefárad­nak a feszített munkába, ha­nem azért is, mert a pártmun­kát nem végző elvtársaknak meglazul a fegyelme, elkényel- mesedmek és lassan-lassan megszűnik a pártért való fele­lősségük is. Pedig ha valaha kellett, úgy most van igazán szükség ró, hogy kivétel nél­kül valamennyi kommunistát csatasorba állítsák a tömegek megnyeréséért, bizalmának fo­kozásáért. Ennek elengedhe­tetlen feltétele az, hogy a pártszervezet az üzemen be­lül is töltse be a tömegek ve­zetőjének szerepét, mégpedig úgy, hogy minél több elvtárs­nak adja pártmegibizatásul: dolgozzék a tömegszervezetek­ben. Persze, nem arról van szó, hogy az üzem kommunistái ed­dig távoltartották volna ma­gukat a különféle szervezetek­től. Korántsem. Hiszen a szak- szervezetnek kivétel nélkül minden elvtárs tagja, s ugyan­csak számos kommunista tevé­kenykedik a munkásőrségben, a Honvédelmi Sportszövetség­ben, néhányan a KISZ-ben is. Ez azonban — kevés kivétel­től eltekintve — nem megha­tározott pártmunkájuik, erről a vezetőség nem számoltatja be. a párttagokat s így tevékeny­ségüket sem kíséri figyelem­mel. Sőt, eddig még azokat az elvtársakat sem számoltatta be, akiket a nyár folyamán a KISZ-szervezet munkájának megerősítésére küldött az if* jóság soraiba. Cjfiilni, Színház, dip óda lom Szönyi Sándor: Rosszlányok utcájában Magvető Kiadó Sokkal kirívóbb f.,. mu­lasztás a pártszervezet és a nőbizottsóg kapcsolatában. Hét nőtagja van az üzem pártszervezeté­nek, s közülük csupán kettő­nek van meghatározott pánt- munkája, de az sem a nőmoz- galom segítésére irányul. Ilyenformán nem csodálatos, hogy a nőbizottság különben nagyon agilis és hozzáértő el­nökének sejtelme sincs arról, hogy az üzem nődolgozói kö­zül hány asszony, illetve.lány kommunista. És ez egyáltalán nem az ő hibája, hiszen ő ma­ga pártonkívüli, az meg, hogy valaki párttag, senkinek sincs a homlokára írva. Az tehát a feladat, hogy a vezetőség von­ja le ebből a következtetése­ket és ezentúl súlyának meg­felelően foglalkozzék a nőbi- zottság, a nőmozgalom helyze­tével, páirtaktívái útján tör­ténő támogatásával. Ha ez be­következik, aktivitásában és tartalmában gazdagodik a mozgalom s a nőelvtársak jó pártmumkája eredményekép­pen megnövekszik majd a pártszervezet tekintélye. Ami a szakszervezetet illeti, már sokkal jobb a helyzet. Az ott aktívaként dolgozó kommunisták jó tolmácsolói a párt politikájának, megvan hozzá a szükséges tudásuk, megbecsülésük. Számúik azon­ban viszonylag kevés. A párt- vezetőség maga is sokat fog­lalkozik a szakszervezetet érintő gondokkal, problémák­kal, amelyeket sokkal köny- nyebben oldana meg, ha az eddigi pártmunkét nem, vagy csak alkalmilag végző elvtár­sak közül mind többet külde­ne a szakszervezet segítésére. Van tehát mit tennie K^z. lekedésépílési és Gépjavító Vállalat pártszervezetének. Kétségtelen, hogy a helyes „vágányra” való átállás nem megy zökkenőmentesen s nem egyik napról a másikra. De a feladat sürgős és fontos. Ah­hoz sem férhet kétség, hogy az új — és egyedül célravezető — munkastílus meghonosítá­sára fordított energia bősége­sen visszatérül majd, s kétség­telen az is, hogy abban a tö­megszervezetben, ahol a fel­adataikat jól ismerő, jól irá­nyított kommunisták dolgoz­nak, ott a szervezetnek, illet­ve mozgalomnak minőségileg kell megváltoznia. András Endre \ Budakalászi Gyapjűszövetgyár kölcsönös segítő takarékja visszafizette a betéteket Örömteli eseményre gyűltek össze a Budakalászi Gyapjú- szovetgyár Kölcsönös Segítő Takarékpénztárának tagjai. Az üzem KST-je egész évben takarékoskodó 230 tagjának a kamatokkal * együtt mintegy 90 000 forint betétet fizetett vissza. A KST Romvolter Ferencné és Baranyai Edit adminisztrá­torok vezetésével jó munkát végzett^ amit legjobban bizo­nyít a visszafizetésre kerülő megtakarított összeg. A KST- tagok között nem egy olyan van, aki közel 2000 forintot vitt haza. A megtakarított pénzből minden KST-tagnak bőven telik téli bevásárlásra, karácsonyi ajándékra. A Köl­csönös Segítő Takarékpénztár nemcsak rendszeres takaré­koskodásra buzdította tagjait, de egész évben kölcsönnel se­gítette ki azokat, akik pilla­natnyi pénzzavarban szenved­tek. A tagok év közben mintegy 85 000 forint kölcsönben része­sültek. A KST-t hasznos fel­adatának ellátáséban nagy_ mértékben segítette az üzem igazgatója és üzemi bizottsági elnöke is. A Budakalászi Gyapjúszövetgyár Kölcsönös Segítő Takarékpénztárának tagjai a betétek visszafizeté­se után megkezdték az új be tétgyűjtési évadjukat és azon igyekeznék, hogy jövőre az ideinél még nagyobb összeget gyűjtsenek össze házi bank- jukban. Dézsi Lajos S zönyi Sándor novelláiban mai életünk sok színét, a társadalom külső perifériáin élő, illetve odaszorult, látszó­lag primitív emberek gazdag lelkivilágát és bölcs, sokszor humorba hajló életszemléletét ábrázolja sajátos ízű, megkapó írói készséggel. A címadó novella hőse, Bo­kor úr, a valamikor híres, majdhogynem művésznek szá­mító lakatosmester, szinte megbomlott agyú árnyként tengődik a prostituáltak utcá­jában levő pincernűhe lyéne k mélyén, rozsdás vasak és sa­ját maga tenyésztett patká­nyok között. Emberekkel jó­formán már nem is érintke­zik, csak a prostituáltak kere­sik fel olykor-olykor, hogy „szerencséjük" legyen a szak­mában". Pedig Bokor úr nem őrült. Valamikor az emberek között igaz emberként élt, küzdött az emberiség szép cél­jai érdekében. A fasizmus tes- tet-lelket ölő szennyes áradata állítja válaszút elé: vagy az emberiség gyilkosaival, vagy ellenük. Ahhoz, hogy ellenük küzdjön, már nem volt fizikai ereje, de ahhoz, hogy a társta• lanságot és gyilkosainak in­kább a saját tenyésztésű pat­kányait válassza, igen. A változatos témák gazdag­sága, kitűnő stílus, a csehovi látásmód humánus derűje jel­lemzi a József Attila-dijas író minden egyes novelláját, el­beszélését, messzemenő bizo­nyítékát adva egyre gazdago­dó tehetségének. tnimiimitiiiiiiiiuiiimiiiiiMiiinmiKtiimiiHHtiimir Szánthó Imre grafikusművész kiállítása S zentendrén a girbe-gurba utcácskák során, a sok száz éves házak között jutunk el a templom udvarára épí­tett Ferenczy-múzeumba. Itt, a fehérfalú, boltíves folyo sók egyikén nyíl és egy ked­ves meghívólevél invitál • „Örömmel üdvözlöm a kiállí­tás vendégeit, Szánthó Imre.’’ A teremben a fiatal mű­vész két évi munkásságának válogatott képeit láthatjuk» Sokoldalú és érdeked ez a képsorozat. Festmények -r egy-egy válogatott jelzővel meghatározva. A „Vak ember" ködösen elmosódó alakja, amelynék egyetlen világos színfoltja a fehér bot. Az „Esti csendélet’’ című képen a lám­pa meleg fénye barátságosra árnyékolja a szobát, míg a falak képeit a kívülről be­áramló holdvilág hideg fé­nye világítja be. A „Pilisi hegyek" színfoltokban gazdag benyomása sökáig megmarad a néző emlékezetében. A „Ház napfényben” ragyogóan árnyé­kolt kép. Ez azonban csak a kiállítás egyik része. A másik: rajzok, a fekete-fehér kitűnő keveré­sében. Szentendrei utcarész­letek, a szegedi Demeter to­rony, moszkvai, leningrádi ké­pek, az Iszakovszkij székes- egyház — mind-mind meg­hitt hangulatot árasztanak, e reális megfigyelés és a valósát égi mása mesteri keverését. Ezek a festményéknél is töb­bet adnak a nézőnek és még jobb rajzkészséget árulnak el A kiállítás harmadik, s egy­ben leggazdagabb anyaga — a karikatúrák. Élénk, szel­lemes megfigyelés, az élet, s az emberek apró visszásságai­nak szatirikus, vagy humoros bírálata jellemzik ezeket a rajzokat. Ujságkarikatúrák so­rakoznak egymás mellett a moszkvai „Krokodil”-hói, a szegedi „Papriká’’-ból. Sok színű, szellemes rajzok, karikatúrák, festmények egész sorozata, közvetlen, baráti módon tárva a néző elé — ez Szánthó Imre most megnyílt kiállítása. Komoly élményt ígér a képzőművészet barátai- nák. Öregszik Becs lakossága Jónás bécsi főpolgármester rádióbeszédében kimutatta, hogy amíg 1910-ben az osztrák főváros lakosainak 4,4 száza­léka volt 65 évnél idősebb, ez az arány jelenleg 13,3 százalék. A nőlakosok túlsúlya is egyre nagyobb méreteket ölt. A 18— 30 éves korosztályban 1000 fér­fira 1192 nő, a 70 éven felüliek­nél pedig 1000 férfira 1832 nő esik; DANIELLE DARRIEUX, a világhírű francia filmszínész­nő hosszabb szünet után újra a felvevögép előtt. NYUGAT-NÉMETORSZÁG- BAN karácsonyra tervezik a Kati és a vadmacska és a Ta­vaszi vasárnap című magyar filmek bemutatását. UIIIIIIIIIIIIIIIIIIilllllIlllllllllIIIIHIIIIIIIIIItlIlllllllllU LMHÍRADÓ 1 .................."""111111111111111111(1111111111111111111111,1,. W ALT DISNEY a Barátu az atom című háromnegy« órás filmjében határozott kimondja: az embereken re lik, hogy az atomerő áldá vagy pusztulást hoz az eml riségre. FRANCIAORSZÁGBAN J met készítenek Maupassí Egy asszony élete című rés nyéből. A film két női fős: replője: Maria Schell és An: nella Lualdi. AUSZTRIÁBAN nagy sil re van a december 13-án k< dődött szovjet filmhétnek. FERNANDEL ÉS TOTO, két népszerű komikus a fősí replője A törvény az törvé című új francia filmnek. Ti egy olasz csempészd:, Ferne del pedig egy francia finám alakít.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents