Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-12 / 166. szám

1357; NOVEMBER 12. KEDD rtH in lg üXirlan Nyársapát gondja TÉVEDÉS? Közel három éve, hogy Nagykőrös és Cegléd határá­ból megalakult Nyársapát s azóta éli az újdonsült községek életét. Ez alatt a közel három esztendő alatt az ittlakó em­berek talán még szorgalma­sabban dolgoznak, mint az­előtt. Igen, mert a község meg­alakulása óta könnyebb az éle­tük. Jóleső érzés az, hogy nem kell minden kis ügyes-bajos1 dologgal bemenni Nagykőrös­re vagy Ceglédre, mert azt helyben is el lehet intézni. Hi­szen van saját községi taná­csuk, három szép újonnan lé­tesült középületük: tanácshá­za, kultúrotthon és posta. Mindez bizonyos önállóság ér­zésével tölti el a nyársapáti emberek szívét. Még boldogabbak lettek az emberek tavasszal, amikor azt látták, hogy parcellázzák a házhelyeket. Képzeletben már sorakoztak az utcák, házsorok, háztömbök. Egymásnak -muto­gatták az emberek, hogy hol lesz a község főutcája, - óvodá­ja, patikája, stb. Nem lesz ilyen szép község sehol a kör­nyéken — hangzott innen is, onnan is. Nézegették, hogy ki hol írasson házhelyet, s sok házhely rövidesen meg is ta­lálta a gazdáját. Abban egyetértettek, hogy nem lesz nehéz a falakat fel­húzni, mert alig fél kilomé­terre van a községi agyagbó- nya. Az emberek bizakodtak, tervezgettek s nyár végén már verték, vagy verették is többen a vályogot a kis csalá­di házakhoz, ki 5000-et, ki 6000-et aszerint, hogy meny­nyit kíván a tervrajz, va.gy mennyit engedett a pénztárca. S ma már több kukoricásról'- fal befedett vályograkás feke­téink az új házhelyeken. Idáig tartott a dolog köny- nyebb része, a nehezebb pedig ott kezdődött, a-mi'kcr téglát, cserepet cementet,- meszet és faanyagot szerettek volna sze­rezni. És bizony most is ez a legnehezebb. Ez jelenleg a leg­nagyobb gond Nyársapáton azoik számára, akik a jövő év­ben építeni szeretnének, meg -c-zok számára is, akik nyíl­egyenes utcákat, pirostetős házaknak a sorakozását kép­zelték el Nyárs-apáton. Bizony, ilyen szempontból ugyanaz a helyzet, mint ami­kor még Nagykőröshöz vagy Ceglédihez tartoztak a nyárs­apátiak, mert tüzelő- és építé­si anyaglerakat ma is cs-aik a város-bán van s de sokszor be kell menni, amíg valami anyaghoz hozzá lehet jutni! Érdeklődésükre sokszor ez a válasz: „Jelenleg nincs, tessék benézni, legközelebb!” Ilyen­kor nem lehet mást tenni, mint megfogadni a jó taná­csot, hazamenni s útközben legfeljebb meg lehet állapítani a régi közmondással együtt: „Az melegszik, aki közel van a tűzhöz.” Tüzelő- és építőanyaglerakait kellene sürgősen Nyársa,p-át- na-k! A tanács tervbe vette, a földművesszövetkezet nem ve­tette el a gondolatát, így lehet, hogy megszűnik majd a nyárs­apátiak ilyen irányú gondja. Kun Imre levelező Sokaknak egy is sok, nekem a száz sem. Szeretem közsé­gem, ,s népét, ennek érdeké­ben íródtak éveken át a so­rok. Az újságnak küldött száz levél képet adott Gödöllő­ről, eredményekről, hibákról, a mindennapi élet eseményeiről. Most, amikor tollat fogtam, előttem fokszik a sok levél- másolat és az újságok töme­ge. Az újságokat böngésztem, lapozgattam. Mennyi hiányos­ságra hívtam fel a figyelmet. Egy-egy levél egy-egy harci feladat volt. Olvasgatom a levelek címét: Megváltozott viszonyok, Elfújta a szél, Mi lesz a Petőii-szo-borral, Jó munkát végeztek, stb., stb. Ki győzné most végig sorolná. Nem is azt akarom. De egy levelező sokat tud segíteni a népnek, ha őszinte, és a való­ságot írja. Jelenleg is sok fel­jegyzésem van, várják, hogy levél formájában eljussanak a szerkesztőségbe. A sok közül egyről engedjék meg, hogy e levelemben írjak. Vasárnap este volt, elmen- ,tem feleségemmel egy kicsit szórakozni. Egy" " édesapával beszélgettem, elmondta, hogy el volt a Rákoskeresztúri te­metőben családjával kis fia, Zolika sírjánál. A míg ő a kis sírt ápolta, rendezgette, addig Sanyi és Attila az elhagyott sírok fejtéit állították fel, szabadítottak meg a gyom­tól vagy tízet. Ekkor jutott eszembe, hogy az idei halottak A közelmúltban Szentend­rén az 58-as számú Népbolt Húsboltjában halat mértek. Egyik napon délben egy óra­kor elmentem vásárolni. Kér­tem két darab halat. Hatvan- hetvendekás volt darabja. A kiszolgáló egy nagy tepsibe tette a halakat és lemérte, majd kimondta, hogy 33 fo­rint. Kifizettem. Szomszédom­mal, Fáik Bélánéval jöttem ki az üzletből, aki azt kérdezte tőlem: te mennyit fizettél a halért? Válaszolom, hogy 33 forintot. „Én meg 38 forintot“ — mondja. Mivel a hal súlyát kevesel- tük és az árát sokalltuk, el- I mentünk a 25-ös számú Nép­boltba, ott hiteles mérlegen napjára Gödöllőn is sok sírt rendbehoztak, a községi ta­nács áldozott is erre. Milyen jó érzés látni a gyereknél és a felnőttnél egyaránt, hogy kez­denek megváltozni. Van még sok hiba, de sok jel arra mutat, hogy fejlő­dünk, közeledünk egymáshoz, kezdjük egymást megszeretni. Sajnos, még az emberekben és egyes funkcionáriusokban téves nézetek uralkodnak. Ná­lunk Gödöllőn például a mű­emlékek kérdésében. Amikor egy-egy műemlékről beszélünk, azt kell szerintem vizsgálni, hogy abban az alkotásban mit hagyott ránk az elmúlt szá­zad, vagy századok művészi­leg. építésileg. Gödöllőn a XVII. században építették a kálváriát, belseje vörös már­ványból készült 72 köbméter víztároló, mely ma is üzem­ben van, külseje omladozik, düledezik, sőt jó részét már széthordták. Más városban megóvták volna. De itt foglal­kozni ezzel az üggyel annyit jelent, hogy az illető megkap­ja a jelzőt, „klerikális beállí­tottságút-1, azután vessen ma­gára. - - -- ­Egyszerű, kicsiny témák a mindennapos élet egy kis epizódjai, melyek foglalkoz­tatják az embereket, ezért ke­rülnek papírra. Századik levelem azzal fe­jezem be, hogy követni fogja a kétszázadiik. Csiba József Gödöllő lemértük a halakat és kide­rült, hogy a vásárolt halért 33 forint helyett, csak 28 forintot kellett volna fizetni. Ezt már mégsem hagyom — mondtam, mert 5 forint a különbözet. Visszamentünk és elmond­tuk, hogy nem annyi jár a halakért. Budai nevezetű dol­gozó minden szó nélkül visz- szaadta pénzünket, meg sem kérdezte azt, aki kiszolgált minket. Eljöttünk. Útközben ismét gondolkodtunk, hogy mivel egy kilón aluliak a ha­lak, azoknak az ára kilónként nem 20 forint, hanem 17 fo­rint. Fel is hívtam telefonon a húsboltot — 108. sz. telefon­számon. Az egyik kiszolgáló vette fel a telefont. Megkér­deztem: tessék mondani, van hal? „Igen“ — válaszolta a kiszolgáló. Mennyibe kerül kilója? — „Húsz forint.“ — És az egy kilón aluli halnak az ára mennyi? „Van ; egy kilón aluli és egy kilón i felüli hal is, attól függ!“ — fe- ; leli. — De az egy kilón aluli; mennyibe kerül? — kérdezem I — Az 17 forint. — Jó, akkor mindjárt me- i gyek a visszajáró pénzemért, i — Tessék? Erre fogtam a halakat és! visszamentem a pénzemért, j Minden szó nélkül visszaadta j a kiszolgáló a 4.20 forintot és ! nagy bocsánatkéréssel vála-: szólta, hogy „bocsánat téved- í tünk“. Igen! Nálam 0.20-szal, i Falknénál pedig 11 forinttal! tévedtek. Vajon, e napon i hány vevőnél „tévedtek" az \ 58-as sz. Húsbolt dolgozói? Tóth Lászlóné Szentendre Tűzoltóság Luxusbörtön, gyönyörű park közepén... \ Csak semmi félreértés, nemi valamilyen apróhirdetés kéz-1 dődik így, amely csábító esz-í közökkel igyekszik újabb la-; kokat szerezni a megüresedett börtöncellákba. .Az. Egyedüli, Államokban New Yersey ál­lam építtetett Paterson város­ban egy fényűzően berende­zett új börtönt. A gyönyörű par;; közepén emelkedő épület inkább valamilyen luxusszana­tórium vagy szálloda benyo­mását kelti. Még az, ablakok rácsozatát is belül helyezték el, ( nehogy zavarják az épület esz- I tétikai egységét. SZÁZADIK LEVÉL Melyik filmben látta? A szovjet film ünnepe képrejtvény-pályázata Lapunk október 25-től 4 hétig minden számában közli egy 1 szovjet színész, vagy színésznő számmal megjelölt fényképét; | Egyidejűleg közöljük a képpel azonos számú megfejtési szel- ! vényt is. A négy héten át közölt szelvényeket vágja ki és kí-i ! töltve gyűjtse össze. A 24. szelvény utón valamennyit együtt | küldje be a megyei moziüzemi vállalathoz. (Pest megyei Mozi- ! üzemi Vállalat. Budapest, V., Báthory u. 10.) Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. NYEREMÉNYEK: 1 I. díj 100 darab mozijegyszelvény I II. díj 80 darab mozijegyszelvény III. díj 40 darab mozijegyszelvény IV. díj 10 x 20 darab mozijegyszelvény V. díj 50 x 10 darab mozijegyszelvény A mozijegyszelvények beválthatók 1958. december 31-ig ft | megye minden filmszínházában, bármely filmhez; Beküldési határidő: 1957. november 3,0. Értékelés: 1957. december 31-ig. A nyertesek neveit a lap közli; ' >*.u.«.i..»»...»MiiMuuitinun«.m.u.»M ......HMH..»m.»Hni».iHi»n.im«.iii.ii.imiim..i..n»m»»»»miiMBiinitw»«M ka pukon heteié, olyan elke­seredetten ... olyan... olyan dühödt irigységgel... igen ... igen ..; nékik nem lenne a kispárna gond, nekik telik mindenre... nekik nem kell gyalog vinni a feleséget, ha szül, mert nem lehet a taxira pénzt költeni.. Miníha minden gúnyt ■ —- űzne belőle, úgy került iminden olyan a szeme elé, amit más­kor észre sem vett. A téren le­vő kerthelyiségben vadul ri­koltott a jazz, s itt is kocsik álltak hosszú sorban. Oda- bentről víg kacagás szállt ki az utcára, s jól öltözött embe­rek elégedetten itták a sört, amit akartak. Eszébe villant: egyetlen egyszer mentek el az asszonnyal, hogy csinálnak egy görbe utat. Megvacsoráztak.. -. valami keveset ittak is. s fi­zettek 107 forint valahány fil­lért, s nem feledi, mintha vi­gyorgott volna akkor a fejük felett a tábla: a dolgozók szol­gálatában . . ; Hiszen ha megfeszül, akkor sem tud többet keresni 1200 forintnál, pedig kőműveseknél ezért is meg kell dolgozni. Az asszony a szövőgyárból alig hoz haza többet 800 forintnál. Továbbrohant, mert érezte, hogy nem bírja az indulatait tartani... mert.,. mert... nem lehet ezt így bírni. ■. egy kis­párnát kellene vinni... az asszonynak ... ott fekszik ... jaj ... csalc ne hallotta volna meg. mit mond a nővér, mert akkor most ő is izgatja magát, hogy honnan tud szerezni a férje... de biztos nem is hal­lotta ... Tovább ment. Hazafelé. Az ütött-kopott ferencvárosi há­zak mindig megnyugtatták. Itt mind-'i ember olyan ismerős volt, itt nem kellett szégyel- ni a kopottas, agyonrakefélt, agyonravasalt ruhát, amit tnár négy éve hord ünneplőnek ..; itt lehetett menni benne... hi­szen itt minden az anyjára emlékeztet... A lépcsőházban már el • ... is döntöt­te . hogyan szerez kispárnát. Ott laknak a szomszédban Rá- zsóék. Jó barátságban voltak régebben. Igaz, amióta vagy fél éve Rázsó osztályvezető lett a trösztnél, nem nagyon jár­nak össze, mert azok. sokat vannak el otthonról, meg ami­kor otthon is vannak, akkor is egészen újféle társaság jár hozzájuk. De hiszen a régi ba­rátság ... meg számít azoknak egy kispárna..; Becsöngetett. Rázsóné nyitott ajtót. Cso­dálkozva pillantotta meg a fér­fi arcát az ajtó hasadékán ke­resztül, s türelmetlen hangon szólította meg: — Jó estét Pintér elvtárs, mi baj van? — Jaj. tetszik tudni, kezit- csokolom, a feleségem szül... benn van a kórházban... és és... azt mondták, hogy vi­gyek be egy kispárnát... tet­szői tudni... mert a kórház­ban nincsen... de nekünk sincs__és ... és szeretném ... ha tetszene kölcsönadni. — Mi? Hogy nincs kispár­na a kórházban? Ugyan, ne mondjon már ilyet Pintér elv­társi Hát hogy gondolja? A mi Ikórházainkban ne lenne kis­párna? Nyugodjon meg, min­dene meglesz a feleségének odabenn... különben adnék szívesen ... de nekünk is szük­ségünk van a kispárnákra. — De... — Na, jóéjszakát — s be­csukta az ajtót, de úgy téve még a megjegyzést, hogy Pin­tér is meghallhassa, ha akar­ja: minek esküsznek meg, ha semmijük nincsen ., Pintér ott állt “ Zépcso”-'-----------------— házban * első pillanatban azt hitte, hogy betöri Rázsóék ajtaját, mert hallotta az asszony megjegy­zését ... de azután lehajtotta a fejét, s elindult. Éppen ajtajuk elé lépett, amikor összeakadt Szántó Miska bácsival, akitel már jó huszonöt esztendeje ismerték egymást, hiszen ők is ott lak­tak a házban a születése óta, meg Szántóék is. Amikor az anyja meghalt, Szántó volt az, aki át-áthívogatta vacsorára hozzájuk. Igaz, amióta megnő­sült, azóta lazult valamit a kapcsolat, de az öreg Szántó meg is mondta: nem zavarlak az asszony mellett, most legye­tek boldogok, mert később úgysem értek rá .. — No, mi van, fiú? — Ú, Misa bácsi,.. — Az asszony? — Most vittem be szülni... — Nocsak... ez igen... no gyere már be gyerek, hadd hallja az asszony is... Beléplek Szántóékhoz. Olyan volt ez a lakás, mint a gazdája, Misa bácsi. Jó har- mincesztendős bútorok benne, s minden-minden szinte rával- lott a gazdára, aki harmincöt esztendeje szívja a füstöt, a gázt a csepeli öntödében ... — Hallod-e asszony, Pintér- né bement szülni. — Ez aztán újság — perdült elő Szántó néni, akinek kora cseppet sem mutatkozott meg fürgeségében. S ahogy meglát­ta Pintért, abban a pillanat­ban megjelent a könny a sze­me sarkában. No, hogy ezt is megértük, az én Laci fiam is már ott lenne... ha nincs az a bomba 44-ben ... de hát... — Jól van, jól, Zsófi, ne pi- tyeregj már.,. inkább adj va­lamit enni, ,mert éhesek va­gyunk. A vacsora alatt Pintérnek mindig csak a kispárna jutott az eszébe. Amikor Szántó néni odaállt mögé, s elkezdte kér­dezgetni, hogy emlékszel-e fiam, amikor Lacival elcsava- rogtattík a Ferencvárosi pálya­udvarra ... s úgy hoztalak ha­za benneteket a rendőrőrsről, kitört belőle a keserűség: — Jobb így, higgye el Zsófi néni ■.. jobb ... Lacinak ... nem kellett neki megérni, hogy ... — Mi bajod fiam — csodál­kozott rá Szántó, — Semmi... semmi... Misa .....-............. bá­tyám ... azt a keserves úriste­nit neki... csak ... csak ... — Hij a nem jóját, itt már valami nagy baj ban, bökd ki már fiam ... — Hát a kispárna ... — Kispárna? Miféle kispár­na? — Ja... igen... hát meg­magyarázom. Amikor anyám meghalt tudja Misa bátyám, eladtam mindent, hogy elte­methessem. Akkor még ta- nonckodtam, nem kerestem, így nem is maradt semmi, csak egy szalmazsák, amin aludtam, meg a ruháim. Ami­kor megesküdtem, szegény lányt vettem el, úgy kellett mindent lassanként megsze­rezni — hát ezt tudják. No, és most bevittem szülni, s azt mondták, hogy vigyem be egy kispárnát, mert a kórház­ban kevés van. De ndm tudok vinni, mert nincs, mert nem telt rá. nincs... nincs. Amikor az úton jöttem, akkor kesered­tem neki... Hej, a keserves úrisffnit.. — No fiam, ne keseredj már annyira neki . > — Ne? Hát kértem Rázsóék-i tói, s tudja mit mondott az] asszony, Misa bátyám? Azt,\ hogy ne esküdjön meg az,\ akindk nincs semmije, s nemi adott! — Hij az anyja istenit, azók-j nak a ... — No látja, Misa bácsi?! \ — De akkor sem ok ez arra,i hogy ... — Tudómén... tudom- .......... én... ha; v alaki szereti a mait, akkor] én szeretem. De azok, akik I csak fel akarnak kapaszkodnii a munkásember hátán, akik-] nek csak azért kell a munkás,] hogy nekik minden legyen ... i nem a vezetők.., nem...] nem. Ezektől én nem irigylekj semmit... de a talpnyalók, azj iizletezők ... hát ezek láttán\ ökölbe szorul a kezem ... — Hm. Hát igen, vannakj ilyenek... igen... vannak...] ismételgette Szántó zavartan,j s hogy zavarának véget vés-] sen. odaszólt az asszonynak:] Zsófi te, hozzad már ki lelkemI a kispárnát ennek a gydrek-l nek... — A kispárnát? Mit teszel a\ derekadra lelkem? Az az egy I van csak ..; — Hallgass már le, mert \ — --------------------- agyon-1 c saplak. Hát már te is olyan í vagy, mint Rázsóné ? Ha azt | mondtam, hogy hozd ki, akkor | hozd 'ki... kell ...az asszony-1 nak ken . -. . aki szül . . ,| aki új munkásembert ; új dolgos kezet szül . . jobbat, mint mi. jobbat a mai-1 nál... olyat, aki bárhová isz kerül, mindig munkás, min-1 dig igaz erhber marad ... s le-1 hajtotta a fejét, hogy ne ve-1 gyek észre a két könny cseppet, | ami kiszivárgott a szeme sár-1 kán, mintha a lelkén hasadt | seb két gyöngyszeme lenne A J AZ ILLETÉKESEK INTÉZKEDTEK Szeptember 24-én „Bosszan­tó” címmel cikket közöltünk a ceglédi vasútállomás . kultúr- várótermének nyitva tartásá­val kapcsolatosan. A cikkre a Magyar Államvasutak Igazga­tósága az alábbiakat közölte velünk: ,.... Közöljük, hogy az uta­zóközönség részéről felmerült sérelem előttünk is ismert és megoldandó feladatunknak tartjuk a kultúrváróterem nyit­vatartásinak kérdését. Sajnos azonban pillanatnyilag —> amint ezt a panasztevő uta­sokkal is közöltük, a kultűr- váróterem állandó nyitvatartá­sit biztosítani a jelenlegi szűk létszámhelyzetünkre való te­kintettel nem tudjuk. Intéz­kedtünk azonban, hogy a ceg­lédi kultúrváróterem a csúcs­forgalmi időben, déli 12 órától este 20 óráig nyitva legyem Létszámhelyzetünk javulásá­val a kultúrváróterem állandó nyitvatartásit biztosítani fog­juk. Szegedi Nándor, a MÁV Igazgatóság vezetőhelyettese.” Emelkedik a szövetkezeti boltok forgalma A szövetkezeti bolti kiske­reskedelmi forgalom 1949 vé­gén 96 millió forint volt, a ta­valyi, 1956. évi forgalom pe­dig meghaladta az egymilliár- dot. Az idén, csupán a harma­dik negyedévben 302 millió forint forgalmat bonyolított le. A jelek szerint ez évben is meghaladja a forgalom az egy- milliárdot.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents