Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-12 / 166. szám

1957. NOVEMBER 12. KEDD

PUT

ute»• m

Tovább kell mélyíteni a szövetkezés gondolatát

Vita a kaucióról

A szövetkezeti vagyon védelme az elmúlt időben bekövetkezett örvendetes javulás ellenére is hagy maga után kívánni valót. A sajtó rendszeresén beszámol az ellenőrzés megjavulása, módszerének megváltozása óta leleplezett visszaélésekről.

Nincs olyan földművesszövetkezeti igazgatósági ülés, tagértekezlet, vagy küldött- gyűlés, ahol ne kerülne szóba a vagyonvédelem. Itt aztán folyik a vita, hogy a boltvezető, aki nem tudott elszámolni a gondjaira bízott szövetkezeti vagyonnal, miért követte el a visszaélést, ki felelős érte, hogyan lehetne megakadályozni — elejét venni — az újabb sikkasztásokat, hanyagságokat. Több módszert próbáltak ki. de a gyakorlatban egyik sem vált be tökéletesen.

Káderozták a jelentkező botvezető-jelöltet, érdeklődtek előző munkahelyén, ellenőrizték, minden hiába. Segített, de nem oldotta meg a problémát. Lassan olyan nézet terjedt el a községekben, a szövetkezeteknél, hogy csak olyan boltvezetőt kell alkalmazni, aki helyben lakik, családját, rokonait ismerik a községben. Ez sem vált be, hiszen nem minden községben akad olyan szakképzettségű boltvezető, amilyenre éppen szükség lenne.

A szentendrei járásban me- —rült fel először a javaslat, hogy a beállítandó boltvezető tegyen le anyagi biztosítékot, így vélik megakadályozni a szövetkezeti mozgalom fejlődését komolyan gátló lopásokból, visszaélésekből, pazarlásokból származó hiányokat és károkat. Azzal érvelnek a szentendreiek, hogy az eddig megpróbált intézkedések nem javítottak a helyzeten, s a megoldás módja az lenne, hogy a boltvezetőtől követeljenek meg anyagi biztosítékot, vagyonnal rendelkező személyek kezességét, váltó-biztosítékot stb., magyarul tegyen le a boltos munkába állása előtt kauciót. Ha hiány keletkezne, a szövetkezet az eddigi gyakorlattól eltérően egyszerű módon, rövidcbb idő alatt jutna a kár fedezetéhez.

Nem először vetődik fel ez a gondolat. Ellenzői azzal érvelnek, hogy ez hátrányt jelentene a vagyonilag szegényebb dolgozóknak, s ha becsületesek is, értenek is szakmájukhoz, kiszorulnának a szövetkezeti kereskedelemből. Ez nem igaz. A szövetkezeti boltosok legnagyobb része ugyanis helybeli, családja is, rokonai is a községben laknak. így pedig mindenképpen rendelkeznek annyi anyagi fedezettel, amennyi a boltvezetői vagy raktárosi állás betöltéséhez anyagi biztosítékként szolgálna.

Olyan szövetkezeti boltosok esetében pedig, akik már évek óta hiány nélkül, becsületesen dolgoznak, a szövetkezet igazgatósága kivételesen megállapíthatna egészen kis ösz- szegű biztosítékot, avagy attól teljes egészében el is tekinthetne.

Mint mondottam, egyre több földművesszövetkezetnél merült fel a kaució kérdése, és vitatkoznak rajta. Fura dolognak tűnik talán, de véleményem szerint érdemes rajta vitatkozni. S ha beválik, a rendelkezés betűit nem mereven alkalmazva, meg kellene próbálni. Talán ott kellene kezdeni, ahol a legtöbb panasz volt és van a szövetkezeti vagyon védelmére.

Dominkovics Ferenc MÉSZÖV oszt. vez.

Megkezdődtek megyénkben

a földmű vessző vetkezetek járási küldöttgyűlései. Szombaton a budai—szentendrei és a gödöllői járások küldöttei gyűltek össze tanácskozásra, vasárnap pedig a monori járásiban, hétfőn a szobi és a ceglédi járásokban.

A buda—szentendrei járások földművesszövetkezeti tagjainak járási küldöttgyűlésén 117 küldött jelent meg. Kristóf Andrásnak, a járási központ Igazgatósága elnökének beszámolója után 24 küldött jelentkezett felszólalásra. A küldött- gyűlés egészét, mind a beszámolót, mind a hozzászólásokat az a gondolat hatotta át, hogy a szövetkezés gondolatát tovább leéli mélyítem és fejleszteni.

Sokszor mondtuk és hallottuk már ezt, de tenni csak most tesznek és teszünk érte ténylegesen. A földművesszö- vetkezetí mozgalom előrehaladása ' megköveteli, hogy nagyobb követélmények álljanak mind a földmű vessző vetkezetek tagjai, mind a választott vezetői előtt. Különösen a szövetkezetpolitikai munkába kell jobban bevonni az egész tagságot. A budaiak küldöttgyűlése azt tartaná igazán, jónak, ha egy széles aktívahálózatot tudna a vezetőség kialakítani, vagyis minden válaszi- tott vezetőségi tagnak legalább 15—20 aktívája lenne. így ugyanis jobban tudná irányítani a földművesszövetkezetet a tagsággal szoros kapcsolatban levő vezetőség.

Bizony, egyre több helyen [Ismerik fel a tagok, de maguk a vezetők is, hogy választott vezetőnek lenni, a tagság bizalmát bimi nem egyszerűen csak üres, hangzatos címet, év végén tisz|eletdíjat jelent. Tenni, méghozzá az eddiginél sok kai többet kell tenni. Ez pedig nem is olyan nagyon nehéz feladat.

Egyik legfontosabb feladata 1 az elkövetkezendő időben a földművesszövetkezeteknek és választott vezetőknek az, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel mozdítsák elő a mező- gazdasági termelést, segítsék a dolgozó parasztság termelő munkájának megkönnyítését, elégítsék ki a különböző egyszerű termelői társulásokba 'belépni szándékozó dolgozó parasztok kérését. A választott vezetőségek tagjai többségükben maguk is dolgozó parasztok, s így a tagság kérése és az ő érdekük hajszálra egyezik. Csak hát az a különbség, hogy a választott vezetőtől példamutatást is Vár a tagság, meg azt, hogy tényleg legyen szavuk a vezetésben, a tagság felvetette problémák megoldásában.

Ahol valóban nemcsak megválasztott választott vezetőség van, hanem igazi, vezetni képes választott vezetőség, ott előbb észreveszi, saját életén tapasztalja a tagság a szövetkezés előnyeit, helyességét. Ha valamelyik földművesszövetkezetnél nem dolgozik a választott vezetőség, ott nemcsak a vezetők a hibásak, hanem a tagság is, mely nem követeli meg azoktól, akiknek bizalmat szavazott, hogy dolgozzanak, szóljanak bele a szövetkezet mindennapi ügyeibe. Az igazgatóság határozatait, a tagság javaslatai alapján pedig az ügyvezető, vagy 'hivatalos nevén az igazgatóság elnöke és az irodában dolgozók kötelesek végrehajtani, amennyiben azok a javaslatok nem ütköznek a törvénybe, vagy egyéb rendelkezésbe. Mert tennivalója aztán van a választott vezetőségnek.

A felvásárlásra SOk panasz hangzott el ebben az évben, még a küldöttgyűléseken is. A tagság és a küldöttek azt tartanák helyesnek, hogy illetékes szervek változtassák meg a felvásárlás jelenlegi szervezeti felépítését. A mostani forrna ugyanis nem segíti a földművesszövetkezetek és a dolgozó parasztság közötti kapcsolat megerősödését. Az segítene a felvásárlás miatt elhangzott töméntelen panaszon, hogy a felsőbb szervek alakítsanak ki megfelelő árpolitikát,

kapcsoljanak ki a termelő és a fogyasztó útjából legalább 3 szervet.

A budai—szentendrei járásban például egyszerűbb és olcsóbb megoldást jelenítene, ha a ‘helyi földművesszövetkezetek az exportra alkalmas árukat a Pest megyei Zöldért kikapcsolásával közvetlenül az exportot intéző Hungarofruot- nak adnák át. Sőt, nemcsak át. adnák, hanem térítés ellenében maguk a földművesszö- vetkezetak csomagolnák az előárásoknalk megfelelően az árukat. Ami a községekben az idén a felvásárlás terén uralkodó állapotokat illeti, a küldöttgyűlés azt javasolta az illetékes szerveknek, hogy a községekben — a piacokon kívül — csak a íöldművesszö- vetkezet vásárolhasson' fel zöldség-gyümölcsféléket.

Problémát azonban a budai—szentendrei járásokban nemcsak a felvásárlás okoz. Az árut előzőleg meg is kell termelni. Éppen ezért nagyon helyes és követésre méltó a küldöttgyűlésnek az a javaslata, hogy a helyi tanácsok, a kö?- ségi népfrontbizottságok a földművesszövetkezefitel közösen szervezzenek a mezőgazdasági termelést elősegítő szaktanfolyamokat, hívják újra létre a politizáló gazdaköröket, még több helyen szervezzenek aranykalászos gazdatanfolyamokat. így nagyobb eredménnyel lehetne foglalkozni a két járásban meghonosodott kultúrák terjesztésivel.

Tahi és Szentendre környékén új eper és fekete ribizli telepeket kellene létesíteni, Diósd, Törökbálint, Budajenő és Sóskút környékén pedig még több őszibarackost. Ezek telepítésére a földművesszövetfcezetek termelési hitelt nyújtanak. A gyümölcsösök fejújításához és újabbak telepítéséhez erre alkalmas helyeken, a járásiban, szakcsoportokon belül csemetekerteket, faiskolákat kellene létesíteni. Innen él tudnák látni a helyi szükségleteket.

A küldöttgyűlés részvevői közül 24 küldött szólalt fel. Lényegében a mezőgazdasági termelés elősegítéséről, a földművesszövetkezetek meignöve- fcedett feladatairól, tennivalóiról szóltak. Természetesen, foglalkoztak a kereskedelemmel is.

Kimondták, hogy az elkövetkező Három év alatt a földmű- vesszövetkezeteknek kiskereskedelmi tevékenységüket elsősorban a meglevő üzlethálózat szakosításával és korszerűsítésével kell fokozni. Itt merült fel a vagyonvédelem problémája, ami nem egyszer okozott már gondot a földművesszövetkezetek vezetőinek, tagjainak. Újra javasolták, hogy az illetékes szervek módosítsák az MT 98/1952. sz. rendeletét és hozzanak olyan rendszabályokat. melyek megvédik a becsületes kereskedelmi dolgozókat. a társadalmi tulajdont megkárosítókat azonban szigorúbban sújtják és kötelezik őket az okozott teljes kár megtérítésére.

A küldöttgyűlésen megválasztották — titkos szavazással — azokat a küldötteket, akik a budai—szentendrei járások földművesszövetkezeteinek tagságát képviselik a november 21—22-én összeülő

megyei küldöttgyűlésem

Tanácskoztak a monori járásban is

Vasárnap délelőtt Monoiron gyűltek össze a monori járás 17 ezer földművesszövetkezeti tagjának küldöttei, hogy minit a járás legfelsőbb földműves- szövetkezeti tanácskozó szerve, megbeszéljék a földművesszövetkezetek előtt álló legfontosabb feladatokat.

Az igazgatóság nevében Kovács Pál, az igazgatóság elnöke tartott beszámolót az eddig végzett munkáról. A hozzászólások túlnyomó többsége a parasztok legnagyobb problémájával. a mezőgazdasági termeléssel & az értékesítéssel foglalkozott. Többen javasolták, hogy a földiművesszövetkezet létesítsen faiskolákat, mások azt kérték, hogy a földművesszövetkezet tagjai részére vásároljon az eddiginél sokkal több •’ mezőgazdasági kisgépet és azt kölcsöndíj ellenében adják” ki részükre.

A szövetkezeti vagyon fokozottabb védelme érdekében határozatikig kérték a földmű- vesszö vetkezetek V. megyei küldöttgyűlését, hogy a földművesszövetkezetek országos kongresszusán kérje a minisztertanácsot, módosítsa az MT 98/1952. sz. rendeletét.

A hozzászólók foglalkoztak

még azzal a kéréssel, hogy a földművesszövetkezet és a MÉSZÖV adjon segítséget takarékszövetkezet megalakítáhogy noha Pilis kizárólagos szövetkezeti terület, ott az elmúlt év alatt mégis több állami kiskereskedelmi bolt nyílt meg.

. A jól sikerült küldöttgyűlés előtt a Maglódi Földművesszövetkezet kultúrcsoportja adott műsort.

’»iiiiiimiiiiiimnimHHHiiuiiiiiiiMUiiiiiiiiiriiiiiiiiiiiiiiiHmiiiintiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiHiiHiiiHiiiiiMHfwmiiiiiö

| Készüljenek a télre a szövetkezeti méhészek |

a rossz időjárás miatt nagyon, gyenge volt az idén a | 1 A méztermés. Megyénkben a méhészeti szakcsopor- | I tok tagjai méhcsaládjaikat hordástalan időben serkentő | | etetéssel segítették, bízva abban, hogy a szép virágzásnak | I indult tisztesfű meghozza a várt eredményt, méghozzá § 1 tisztes eredményt. Sajnos, csalatkoztak. Idősebb méhészek | | szerijit nagyon régen volt ilyen rossz nyár.

Kiürítette a méhészek zsebét a sok vándorlás, méh■ g 1 legelő keresése, a serkentő etetés költsége. A méhészek | 1 szorult helyzetükben segítséget kaptak a MÉSZÖV-tői és | | a méhészeti szövetkezeti központtól. (Az idei előlegeket § 1 átvitték 1958-ra, és az 500 forintos előlegeket 850 forintra | 1 emelték fel.) A méhészek minden bizonnyal honorálni | 1 fogják a támogatást. |

Helyes lenne, ha a méhészek a szakcsoport létszáma | 1 és méhcsaládjai száma figyelembevételével a lehetőség | | szerint tartalékföldet bérelnének a helyi tanácstól és ott g I a méhészkedés részére megfelelő méhlegelőket létesíte- | 1 nének (fehérhere, szöszösbükköny, somlcóró, baltacin, 1 | szögesborsó, repce, phacélia stb.). Ha itt aprómagvakat | | tudnának termelni, a méhészeti szakcsoport tagjai nem- | 1 csak ideális méhlegelőt tudnának maguknak biztosítani, | I hanem pénzt is a közös alapra a magtermelésből, no meg | 1 a takarmányból. A fent említett aprómagvak termelésére | | szerződést lehet kötni a földművesszövetkezetekkel, biz- | | tosítva lesz a vetőmag, melynek árát csak a termés be- | | takarítása után kell visszafizetni a szövetkezetnek.

A méhészeti szakcsoportok közül többen kérték a 1 I megfelelő szerveket, hogy gondoskodjanak a szervezett | I továbbképzésről. A megyei méhész szakbizottság és a 1 1 MÉSZÖV oktatóbrigádokat szervezett és ezek tagjai min- 1 | den méhészeti szakcsoportnál egy alkalommal előadást | | fognak tartani szakmai kérdésekről. Több helyütt kezdő g 1 és haladó méhészek részére előadássorozatot szeretnének | I rendezni. Ennek semmi akadálya nincs. A megyei méhé- | | szelj szakbizottság ehhez minden segítséget megad. Saj- | | nos, az ilyen sorozatos szakmai előadások, vagy tanfolya- | I mok anyagi költségeit teljes egészében a tanfolyamon, 1 | vagy szakelőadásokon résztvevőknek kell biztosítani. Sze- § | rencsére ez nem jelent nagy megterhelést a méhészkedés- | | sei foglalkozók számára, ugyanis minél többen vesznek 1 | részt ilyen tanfolyamon, annál kisebb összeg jut egy-egy | | méhészre.

Legfontosabb feladata most a méhészeknek az, hogy 1 | alaposan felkészüljenek a télre. A hordástalanság miatt | | a fiasítás igen kevésre zsugorodott, sok helyen az anyák 1 | teljesen leálltak a petézéssel, ez fokozott gondosságot 1 1 kíván a méhészektől, nehogy nagyobb veszteség érje őket | | a télen. Gondoskodni kell megfelelő mennyiségű méztar- 1 | talékról. A hiányzó élelmet cukorszirup etetésével már I | nem szabad pótolni, mert azt a méhek nem tudják meg- | | felelően feldolgozni, és könnyen veszélyezteti ez a telelés | | biztonságát. (Kora tavasszal ugyanis hasmenést okozhat % | a méheknél.)

Élelempótlásra legmegfelelőbb a kemény cukorlepény § | ebben az időben. Elkészítésekor minden kilogramm cu- | | korhoz 2—3 deciliter vizet kell adni. A vizet forralni kell, | | majd belekeverni a megfelelő mennyiségű cukrot, ezután § | a keveréket hevíteni körülbelül 120 fokra. Ekkor előre I | elkészített formába öntjük a szirupot (a formát papírral 1 | kell kibélelni), majd addig kell kevergetni, míg a massza | | fehéredni nem kezd. Legmegfelelőbb a cukorlepénff ak- | | kor, ha színe fehéres-sárgás, kemény, márványszerű és | | porózus. Ezeket a lepényeket közvetlenül a keretek tete- I | jére kell elhelyezni. A tapasztalat szerint még a mézzel I | bőven ellátott családok is először a cukorlepényt fogyaszt- § 1 ják el. így több méz marad a kora tavaszi időszakra, ami- | | kor kedvezőbb, a fiasítás szempontjából is, ha a család 1 | valódi mézet fogyaszt. i

Závodi Ferenc

| megyei méhész-szaktitkár |

itimittnmMiitiiinmtiiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiitmitiiitiiHHtiiiiiiiiitiiiiiititiiiiiiiitiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!

Naplemente előtt - Csemőn

TEREFE RE

évvel ezelőtt beteg lett Csol- lák, az asszony odaadóan ápolja és Szalisznyó is át-átjár, hogy megnézze a beteg állapotát. Csodákon nem lehet segíteni, meghal. Megtartják a temetést, a gyászolók között ott látják Szalisznyót is.

Csollák halála után Szalisznyó gyakran vendége lett az özvegynek. Nyílt titok Csemőn, hogy az 52 éves férfi beleszeretett a 30 éves özvegybe. Segít neki a mező- gazdasági munkáknál, anyagot szállít a csűr felépítéséhez, az özvegy főz neki: egyszóval elkönyvelték őket férj- ! feleségként.

| f így érkeztünk el ez év már- I dúsához, amikor mind keve- ! sebbet járnak együtt, mert | Csollákné egy fiatal mellett | sétálgat a szőlőkben, vele |megy moziba és szórakozni. A 1 dereshajú Szalisznyó felelős- ! ségre vonja az asszonyt, aki | először kitérő választ ad, a je- 1 lenetek később mipd heveseb- | bekké válnak közöttük, végre |az asszony kijelenti:

| — Hagyjon békén, mi köze

1 magának hozzám? Nem ígér- ! tem én magának igazából há- ! zasságot.

I Szalisznyó ezután már nem | néz Csollákné után, sőt el- ! fordítja a fejét, ha látja őt. 1 Ideges, nem szól senkihez, 1 magának való életet kezd él- ! ni, mogorva és zsörtölődő. I Igazi vénemberré vált a sze- |relmében csalódott Szalisznyó1 | Sándor.

| Augusztus közepén kint ül | az udvarában, lopva figyeli 1 a Csollák-portát, ahol azt lát- ! ja, hogy a fiatal legény és öz- Ivegyasszony este hét óra tájban, kart karba fűzve elmegy; Egy ideig még gondolkodik, majd felkel, hátra megy az udvarba és rozsét szed össze. Átlép Csollákné kerítésén, a magával hozott feszítővassal feltöri a konyhaajtót, bent szépen elrendezi a rozsét, papírt sodo/1, ezt meggyújtja gyufával, a papírt pedig a rozsé aljába rakja. Pillanatok alatt recsegve égnek a galy- lyak és Szalisznyó megnyugodva újból átlép a kerítésen s leül a padjára. Figyeli a Csollák-házat.

Nem kellett sokáig néznie, nemsokára hatalmas lángnyelvek csapkodnak, füst tör elő a házból, ő azonban még mindig nem mozduL Szomszédok sietnek, végigzúg a kiáltás Csemőn: „Ég a Csol- lák-ház. Szalisznyó körül riadtan sürgölődnek a tüzet eloltani akarók, ő azonban mindezt a legnagyobb egykedvűséggel nézi. Haza érkezik az özvegy is, és jajveszékelve látja, hogy egy élet munkája miként megy füstbe, miként lesz a lángok martaléka. Senki sem tud segíteni. Mire kibúvik a hold, már csak az üszkösen pislákoló romokra világíthat rá.

Megindul a vizsgálat, a szálak Szalisznyóhoz vezetnek. Előállítják a rendőrségre, ahol bevallja, hogy ő gyújtotta fel a Csollák-házat:

— Miért?

— Azért, hogy ne is lássam többet azt a házat, ahol életemben egyszer és utoljára szerettem — szólt a válasz.

Szalisznyó ellen a Ceglédi Járási Ügyészség gyújtogatás miatt vádiratot adott kilt. P.

.A múlt év őszét írjuk. Cse- mőn vagyunk, ahol alig beszélnek egy 52 éves agglegényről, Szalisznyó Sándorról. Dolgos élet van mögötte, s amikor megkérdezik tőle, miért nem hozott asszonyt a házhoz, nem ad rá választ, csak a vállát vonogatja.

Azt azonban már többen észreveszik, hogy sokszor raj- tafelejti a szemét szomszéd- asszonyán, Csollák Gézánén. Többször megállnak beszélgetni, az illendőség határát ‘azonban soha nem lépik át. Egy

iiHntiMiiiiiniiHHiinniiiMiiiiiiiiilUHiiMnimmMiiimiiiiiiiMiiiiniii»;