Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-09 / 164. szám

Emlékezés Apáti (Ábkarovits) Bélára Amikor Sassy Attilának megmondtam a minap, hogy Apáti Béla már nem él — az öreg barát mosolygott és nem, akarta elhinni. Csaik később értette meg, hogy a kedves patjtás, Béla, akivel együtt fes­tettek Nagybányán Feren- czynél Rétivel, befejezte föl­di vándorútját. Az dreg mű­terem csendes homályában Apáti Béláról beszél most a hetven év felé közelgő mű­vész, Sassy Attila. — Vngváron volt igazgató- tanító, vagy valami efféle még az első világháború előtt, mi­kor velem hozta össze a sors. Pajtások, majd barátok let­tünk, és egyszer csak fest éget­ni 'kezdett Béla is. Festett, fes­tett és egy szép napon ott­hagyta! az iskolát, a tanítást, és Nagybányára ment Feren- czy Károly szabadiskolájába. Pikturája mindig valami lé­giesen finom, csendes, halk- szavú vallomás volt. Szeret, tem Bélát- és mind jobban megszerettem művészetét. Thormával belső barátságba keveredett Nagybányán, hol a magyar piktura legjobbjaival bánatosabb fenne; belülről jö­vőbb volna szomorúsága. Nemsokára megnyílik a Pest megyei képzőművészek kiállítása. Ezen a kiállításon búcsúzik Apáti Béla finom li- rájú képeivel a közönségtől, amely az élő alkotóművészek kiállításait figyeli. Béla bácsi művészete is mű­volt együtt fiatal. Tudod, mindig kedves fiú volt, soha­sem részegeskedett, nem volt bohém; mindig valami csen­des aszkétát láttam benne. Na­gyon szerette a mérsékelt mo­derneket és a kínaiak művé­szetéért lelkesedett. Amikor a feketekávés csé­széket csendesen letettük az öreg paletta mellé, valahogy köztünk éreztük már Bélát is. Bocsánatot kér és szégyelli, hogy róla beszélgettünk, majd mosolyogva, csendesen a szí­vünkben marad. A nagy fes­tővásznak mellett, az öreg festőállvány ölében, csendes türelemmel tartja a most szü­lető képet, mely egy lehaj­tott fejű női aktot ábrázol. Valahogy, mintha a kép is vészettörténetté vált. Művé­szetének megismerése a mű­élvezőknek öröm, a megis­mertetés pedig nekünk, bará­tainak, kötelesség. Halk, finom hangú, csendes sodrú képei, finom művű gra­fikái, egy magába mélyedő mű­vész őszinte hitvallása. Huma- musa, embertisztelete és ter­mészetszeretete ' bensőséges el- mélyültségű képek alkotásá­ra ösztönözték. Nagybányai fiatalságát hosszú idő után az 1952-ben Kisorosziban töl­tött nyár varázsolta vissza. Egyéni hangú grafikái bontott formáival, levegős fáival és szép kivágású kompozíciói egy nagy művész mind meg­annyi himnusza a szépről. Szánthó Imre ÜÜH! Megyei sportverseny 3 nagy évforduló tiszteletére Novemiber 3-án a reggeli órákban érkeztek meg városunkba a megye járásainak sportküidöttségei, hogy nemes versengéssel adózzanak október világot átformáló eszméi­nek. , Szellő^ József elvtárs, a Járási tanács VB-titkárának üdvözlő sza­vai után nyolc járás sportolói fog­lalják el helyüket a rajtvonalnál. A síkos versenypálya nem nagyon kedvezett a „kerekeseknek^ és bizony nem egy versenyző bukott. Az egyébként rendkívül jóiramú vegyesváltó (futás, kerékpár), a gödöllői járás versenyzőinek győ­zelmével végződött. A szentendrei járás versenyzői: Horváth Tibor, Sztankovics, Kertai, Horváth An­tal, Váci, Mihajlovits, Markó, öfíenberger, Czája, Koubek össze­állításban a ceglédi járás verseny­zői után 3. helyre kerültek. A gyermekek közkedvelt roller- versenyét Kecskés Ferenc 4. osztá­lyos tanuló nyerte. Jutalma egy tábla csoki. Második lett Kozsik Béla VI. osztályos, harmadik Lip- ták Béla Hl. osztályos, negyedik Setyi László II. osztályos tanuló. Az úttörők első csoportjánál* egykörös versenyét Korach nyerte Nagy és Csanadacz előtt. A máso­dik csoport háromkörös versenyé­ben Pungler győzött, Párkányi és Dietz előtt. A felnőttek versenyében nagy­szerű eredménnyel a „nap győz­tese” Koubeck, a város tehetséges fiatal versenyzője, aki úgy a „vas- kerekesek”, mint a „vegyes kere­kesek’^ versenyében győzött. A Szentendrei Honvéd csapata 3-án a csillaghegyi MTE-pályán látta vendégül az Annavölgyi Bá­nyász csapatát. A mérkőzés veze­tésére kirendelt bírók a helyszínre nem érkeztek meg. A két csapat barátságos mérkő­zést játszott, melyet a Szentendrei Honvéd nyert meg l:l-es félidő után 3:2 arányban. örömmel üdvözöljük a Honvéd győzelmét. A Szentendrei Honvéd következő kisorsolt mérkőzését 10-én Székesfehérvárott játssza a Székesfehérvári Petőfi csapatával. A Szentendrei Építők csapata a Dunabogdányi Építőkkel mérte Össze erejét. A II. félidő 31. percé­ben, 1:1 mérkőzésállásnál a közön­ség berohant a pályára és a mér­kőzést botrányba fullasztotta. A Szentendrei Építők 10-én a Veresegyházi VSK-t látja vendégül a Szentendrei Építők sporttelepén. Urbán Tibor I KEDVES OLVASÓNK! I E E 1 Kérjük Önt, hogy írásai- | | val, verseivel, értékeléseivel | | keresse fel szerkesztöségün. | I két. I Kérünk mindenkit, kinek | | Szentendre szívügye, segít- | I se munkánkat kritikával és § | jótanáccsal. | Címünk: „Szentendre” | | szerkesztősége. Szentendre, 1 | Tanácsháza. f.miMiiniHniiiimtitiiiiiiiMiuiiiiHttmiuimunnmiiiifinmi^ Alig 1—2 évtizeddel ezelőtt a városon áthaladó turista az apró házak, szűk utcák láttán lekicsinylő megjegyzést tett. Egyszóval kétségbe vonta Szentendre városi jellegét. Egy kisdiák öntudatos rend­reutasítása követte e leki­csinylő megjegyzést, mondván, hogy „igenis, ez királyi jogú város”. E kemény válasz, a gunyoros megjegyzés öntuda­tos visszautasítása azt bizo­nyítja, hogy ez a kisdiák is­merve városának értékeit, büszke volt rá, szerette és vé­delmébe vette azt. Nem azt kívánjuk bizonyíta­A városért ni, hogy ez az érzés kihalt a város lakóiból, diákjaiból, de őszintén meg kell mondani, hogy bizony e nemes érzések megkoptak, eltompultak, el­szunnyadtak, s közben pusz­tulnak az évszázados emlékek és értékek, melyek a város gazdagságát, patináját adják. Valljuk be őszintén, hogy ehhez a fásultsághoz hozzájá­rult az eredménytelenség, az ötletnélküliség, a sok valóra nem váltott ígéret is, amely korábban jellemezte a város vezetését. A fásultságot, az időközben elszunnyadt nemes érzéseket, a patriotizmust kí­vánta felkelteni az a nyár ele­jén létrejött tanácskozás, melynek részvevői a város boldogulását kívánva. célul tűzték ki Szentendre barátai­nak egységbe tömörítését. Sok feladat, sok probléma megoldása vár e kicsi város vezetőire, s lelkes, ma még ke­vés embert számláló, de egyre növekvő táborára. A kitűzött célok elérhetők, megvalósítha­tók. Ehhez igényeljük a la­kosság támogatását, minden őszinte és becsületes szentend­rei polgár kézfogását. Sz. F. KULTURÁLIS HÍREK A NEMZETI GALÉRIÁBAN 1 megnyílt Réti István festőmű-1 vész emlékkiállítása. Réti 1st-1 ván tanítványai alakították § Szentendrén a művésztelepet, 1 A nagy művész munkásságát 1 bemutató .kiállítást Aradi Nó-| ra, Réti István özvegye ren-| dezte. Réti István élettársa | nagy szeretettel és hozzáértés-1 Bel, féltő gondoskodással segí-i tette elő az impozáns kiállítási sikerét.. ILOSVAI VARGA ISTVÁN | festőművész növendékeinek | kiállítása a szentendrei Fe- \ rcnczy Károly Múzeumban 1 nagy sikerrel zárult. A tehet-1 séges munkásművészek közüli — akik a Csepeli Vas- és Fém-1 művek munkásotthona képző \ művészeti körének tagjai — | kitűnt Benkő Ilona, Bojtos Ká-1 ro!y, Paczák János és Némethi Miklós. A SZENTENDREI LEÁNY- | ISKOLA gyermekoperát tanít. 1 Címe: „Éneklő virág”. Szerző-! je: Reschofszky Sándor zene § szerző, zeneakadémiái tanár. Rendező: Mártié Sándor iskola- igazgató. A gyermekoperát elő­reláthatólag 1958 tavaszán mu­tatják be. A VÁROSI ÉNEKKAR min­den hét szerdáján este 18 h-tól tartja énekpróbáit a fiúiskola épületében. Uj tagokat szíve­sen lát az énekkar tagsága. A SZENTENDREI FÖLD- MUVESSZÖVETKEZET lej kés művészeti csoportja, amely Jelenleg 16 főt számlál, Bérezi Gyuláni szövetkezeti dolgozó vezetésével nagysikerű műso ros estét tartott Leányfalun a november 7-i ünnepségek ke­retében. SZÍNVONALAS TÁJÉKOZ TATŐT hallottunk november 4-én Balázs Tibortól, a Pest megyei Levéltár munkatársá­tól a Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi üléssza kának anyagáról. A tájékozta­tó után Polgár Judit előadó- művésznő szerepelt nagy si­kerrel. A SZEGEDEN MEGJELENŐ „Tiszatáj“ művészeti és irodal­mi lap havonta jelenik meg Nagy István szerkesztésében Az első számot Budapesten is hamar elkapkodták űgv- an nyiira, hogy Szentendrére már nem is jutott. Kérünk be­lőle mi is! A VÁROSI TANÁCS a kö­zelmúltban helyrehozatta a templomdombra vezető Vár alja lépcsőt, mely a város egyik idegenforgalmi látva nyossága. NOVEMBER 7-ÉN nyílt meg a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban a Pest megyei Képzőművészek III kiállítása, amely 40 művész közel száz alkotását mutatja be. Öreg kémények (Szánthó Imre rajza) PROLOG Szentendre, te kedves ódon város, te meghitt öreg barát, köszöntünk. Hangulatot, élményt, emléket adtál azoknak, akik. szívükbe zárták nevedet, görbe utcáid gödrösre taposott kö­veit, szélütött mohos tetőidet, a harangok zengését, a régi templomok fakult képeit, ezt az egész tarka történelmet, ami te vagy. Ezzel a rövid írással szeretnénk bemutatni azoknak, akik még soha nem ismernek, eléjük tárni a művészi mozaikképet, amelyet sokszínű kőből raktak össze az évek. Szeretnénk felidézni egy pillanatra a hangulatot, a va­rázslatot, amely mindenkit elfog, ha egyszer itt jár talán egy könnyű tavaszi délelőtt, mikor a tenyérnyi poros udvarokra sárga mintákat sző a fény és a karcsú tornyok merészen' nyúlnak fel a kékbe, vagy mikor a nyári hold ezüstözi meg az alvó házak dülöngélő kéményeit. Olyan ez a város, mint egy verseskönyv, amelyben egy lapra írták a hősi éneket, a nemesen csiszolt szonettet és a !könnyű, kedves népdalt. Ősszel, mikor barna levelek hintáznak a Duna vizére, a római harcost idézi a dal, aki lándzsájára támaszkodva őrizte a Castra Ulcisiát, a pirodalom határát, ahová téli kikötőre futottak be a sasokkal ékes császári hajók. Változik az ének. A kolostorból gregorián kórus csendül. Majd egyre többnyelvű lesz a hatalmas éneklcar. A török elől menekülő szerbek, dalmátok itt tatáinak új hazát, és új motí­vumok gazdagítják a város életét. Mesék születnek a mene­külő Ráby Mátyás, „Rab Ráby“ csodás kincseiről, melyet még ma is őriznek a boltíves pincék. Majd komoly okiratok, statútumok, privilégiumok adnak hírt az egyre gazdagodó kereskedőváros emelkedéséről és lassú, lealkonyodásáról, Ezek az énékek. dalok ide vannak kottázva a város falai­ra, a templom köré húzódó házak szűk sikátoraira, a vascirá- dás kapukra, a boltozatos pincékre. » Es a város színei — tavasszal a hegyek haragos zöldje, a. nyári izzás sárga lángja, ősszel a bíborral keretezett arany­keresztek, a téli havas háztetők — új értelmet nyertek a fes­tők palettáján, akik művészetük igazi hazáját találták meg itt. Talán Kosztolányi epigrammisztiikusan rövid verse illik Szentendrére a legtalálóbban. Utókor? Megyünk az úton s elfödi nyomunk a futó por. Mégis, ez a finoman lebegő fátydl összekeveredik a város­végi gyárak szurkos'füstjével, az emléltezés a valósággal, a múzeum régi kövei az új házaik friss színével, és a Múlt és Ma kettőssége adja meg a város igazi, teljes arcát. I PÁLINKÁS GYÖRGY SZENTENDREI EMBEREK HUMOR — Miért sietsz annyira? — Ádám, ne feleselj, hanem ird: 1, x, 2, 2, 2, x... — Jó reggelt, Feri bácsi! — köszöntőm, ha az állomásra menet háza előtt elmegyek. Ö már a tiszta járdán, seprűnyélre támaszkodva szemüvegjén át szemléli a munkába indulók friss ritmusú járását. Ráér erre a nyugodt szemlélődésre. Idejének, munkájának a maga ura. Legfőbb szenvedélye a horgászat. Azt mondják, az sok mindenre jó: hasznos is, sport is: időtöltés, mely közben tervek szü­letnek, emlékek ébrednek és térnek vissza ismét a múltba; örök remény, mely mindig rendkívüli zsákmányt ígér — csodálni valób­bat és irigyelni valóbbat más horgászok sze­rencséjénél. Ez a „hátha” nyugtalanító erő­vel viszi a horgászokat a dunapartra — köz­tük a mi Feri bácsinkat is —, aki a horgász­barátság, a horgásztársaság egyik összetar- tója. Reggelenként te ilyen türelemmel áll az út szélén és nagyokat köszönget, mintha vala­mennyi járókelő egyetlen nagy család lenne, amelyhez ő is tartozik. Szeretem ezt a Feri bácsit, pedig alig be­széltem vele néhányszor és senki sem muta­tott be bennünket egymásnak. (Ha az ember gyakran találkozik össze valakivel, végül mint ismerősök tekintenek egymásra és az­tán köszöntik is egymást az ilyen kis város­ban.) így lett rokonom a Feri bácsi is. Szele­tem, és egy kicsit — mai divatos szóval „kar­társamnak” tekintem. Nem mint a halászati tudományok tekintélyes mesterét, hanem mint embert, aki életével, tetteivel nevel és jó pél­dát mutat az egész városnak. No, de hát miért is beszélek én most er­ről a Feri bácsiról? .:; Igen .. A tiszta jár­da .;; Ezzel kezdtem, ezzel is végzem a kis jegyzetet Ezzel a várossal sokáig nem törődtek, aztán törődni kezdtek, de nem jól törődtek, vagy nem eleget. Most a város vezetői, barátai, sze­relmesei fogtak össze, akik jól kezdenek tö­rődni ezzel a különleges szeretetet igénylő és ■ érdemlő kicsi városkával. Nyitott szemmel járó emberek már észre is vehetnek biztató nyomokat. Hát még ha a baráti kör terveit ismernék! Jól jellemezte a város történelmi, földrajzi, építészeti adottságait egy legutóbbi találkozón az agilis, a megvalósítást fiatal hévvel irányító elnök; „ez a város Budapest tüdőcsúcsa, egy kis Svájc és egy darab Mátra. És milyen közel van a fővároshoz!” — Von­zóvá kell tenni a festői környezethez magát a várost is patinás épületeivel, műemlékeivel, ápolt külsejével és vendégszerető, előzékeny magatartásé lakóival. Komoly ábrándkép ma még! Hogy valósággá váljék, nem elég a hivatal és néhány rajongó. — Sok romot, szemetet kell még eltüntetni addig... Feri bácsi is minden reggel ezt hirdeti... (Igrie) I Apáii Béla: Hajóbontúk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents