Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-07 / 162. szám

...............................................................................................................................................

A FORRADALOM

Azt tartják: a kommunisták, sohasem öregednek meg, ami átvitt értelemben, no meg a. tapasztalat nyelvén azt jelenti, hogy amíg csak lélegezni tudnak, szüntelen harcot vívnak az újért, az osztály és a nép boldogulásáért. Éppen ezért nem érzem sem pontosnak, sem találónak azt az újból divatossá vált kifejezést, amely „veteránoknak“ nevezd a munkásmozgalom régi zásztóhordozó't. És ezt nem holmi kicsinyeskedő szójáték mondatja velem.

A megöregedett harcos, amennyiben becsülettel lép ki a sorból, még aikkor is tiszteletreméltó, ha ereje fogytán már, nem szolgálhatja tovább az ügyet, amelynek egykor hűséget fogadott. Aki azonban kommunista, az több, mint a Jó ügy szolgálója, A kommunista: katona, méghozzá a forradalom katonája.

Az haláláig!

Ürömi házában most szemben ülök'a hatvanötéves Makai Istvánnal és hallgatom tartalmas életének, egy híján negyven harcos esztendejének gazdag tapasztalatait. Ö meg sorolja szerényen, ám egyáltalán nem szerénykedve, hol, merre járt, mit tett. mi minden történt vele és társaival, mígnem a földhözragadt jász- ladányi parasztfiúból a proletárforradalom kipróbált harcosa lett. S míg szavai nyomán lepereg előttem eddigi élete filmje, igaznak érzem erről vallott véleményét: „ha mindazt meg tudnám írni, amint keresztülmentem, talán egy nagy regény lenne belőle.“

Nem véletlen, hogy az 1918- as forradalmat lelkesen üdvözölte, majd alakulatát „fellármázva“ katonatársaival együtt visszatért falujába, ahol készült az „igazira”, a proletárforradalomra. Egész télen át szervezte a kommunista pártot s amikor a Tanácsköztársaság fegyverbe hívta fiait, falujából és környékéről ezren jelentkeztek a vörös hadseregbe.

A Kalocsa környéki kulák- lázadást kirobbantó tisztekkel a forradalom törvényei szerűt bánt el, de a védelmükre élősövényként kihajtott fegyvertelen parasztokat büntetlenül szélnek eresztette. A Tanács- köztársaság bukása után egv ideig Pesten reitőzködött s amikor visszatért Jászladányba. már várták a csendőrök, Talán, ha társait hajlandó lett volna elárulni, a brutális sza* Ufaszvezető nem‘töri el puska- tussal a gerincét már az első (kihallgatáson. Makai István azonban nem tett áruló. Tizenegy hónapig volt vizsgálati fogságban, majd Horthy vér- bírósága két társával együtt halálra ítélte. Az ítélet végrehajtása azonban elhúzódott s végül a szovjet kormány 25 fehértiszt ellenében kicserélte.

Makai Istvánt szeretik, megbecsülik falujában.

Azzá! kezdtem: a kommunisták sohasem öregednek meg, mert amíg csak lélegze- nek, harcosai osztályuk, népük ügyének. Aki kommunista, az haláláig katonája a forradalomnak.

Makai István — úgy érzem — ilyen katona^

András Endre

A mi ünnepünk is

A MAGYAR NÉP büszke arra, hogy küzdelmekkel teli történelme során sokszor harcolt a nemzetközi 'haladás élvonalában.

Az utolsó nagy polgári forradalmak idején, amelyek — a burzsoázia árulása miatt — Európa-szerte bukásra voltak ítélve, felcsillant a népek új vezérlő csillaga, a szocializmus. A forradalmak évében mondja ki Marx és Engels: „Világ proletárjai egyesülje- tek!“ — hoigy győzzön a világon a szocializmus. Uj osztály veszi ezzel kezébe a népek fel- szabadulásáért vívott harcot: a modem ipari proletariátus. Alig néhány évtized és Párizs után új forradalmi központ alakul ki, amelyre bízvást vethetik reménykedő pillantásukat Európa elnyomott népei. A cári Oroszország, a népek börtöne, lesz az új világforradalom bölcsője.

E

TÖRTÉNELMI SORSFORDULÓ után a magyar nép legjobbjai keletről várták és remélték a nagy történelmi példát. Nem csalódtak. 1917. november 7-én az Auróra cirkáló ágyúinak eldördülte azt a hatalmas pillanatot jelezte, amellyel az emberiség nagykorúvá válik, amellyel elkezdődik a folyamat: a dolgozók, akik minden anyagi javaik megteremtői, a világ történelmének formálói, kezükbe veszik sorsuk irányítását.

M

I, MAGYAROK minden forradalmi hagyományunknál büszkébbek vagyunk arra, hogy az elsők között követtük n Szovjetunió népeinek példáját. ' Szabadságra vágyó népünk sok hős fia fegyverrel a kezében harcolt a Nagy Qk- | tóberi Forradalomért, majd annak győzelme után alig két évvel, nálunk is megszületett az első proletár állam, a Magyar Tanácsköztársaság. Akkor, néhány hónap utón a nemzetközi tőke. yérbeío jíotta népünk szabadságát. De nem így 1945 után! A v.'lághata- lommá nőtt Szovjetunió dicső vörös hadserege újra szabadságot hozott népünknek. S most már — mint a hatalmas szocialista világtábor büszke tagja — biztos léptekkel haladunk a szocializmus útján. '

tr

i-nnepet köszöntünk ezen a napon: a Nagy Ok- J tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Kamcsatkától Berlinig, az Északi Jeges-tengertől 1 a Vörös-tengerig azokra emlékeznek ezen a napon, 1 akik negyven esztendővel ezelőtt egy ködös, hűvös I novemberi hajnalon, amely látszatra semmiben sem | különbözött a többitől, rohamra indultak a Téli Pa- I lota ellen, amely ezekben az órákban megtestesítette 1 az egész korhadt, pusztulásra ítélt cári Oroszor- ! szágot.

November 7-e előestéjén szerte a világon, a távoli 1 afrikai falvak sárkunyhóiban és a sarkvidéki jégkalyi- 1 bákban is, virág kerül a falra, a forradalom vezéré- 1 nek, Leninnek arcképe alá. Leninre emlékeznek az

| emberek, a forradalom vezérére, aki megszervezte és

| egységessé kovácsolta a bolsevikok pártját.

40 év telt el a forradalom győzelme óta. 40 éve a I világ burzsoáziája és megfizetett bértollnokai nem I szűntek meg a forradalom pusztulását, a szovjetha- ! talom korai halálát megjósolni. De rossz jósoknak bi- ! zonyultak. A novemberi viharban megszületett szov- ! jethatalom kiállta az idők próbáját. Emberfeletti álriHiiiiiiuiimiiiiniiiiiimmiiiiiiiiiimiiiimiiiiimtmimiiiiHiniiimiHiiMiiHH.'MiHiiiiiiiimiiimtHiitiiiiiiiiiitiiiMmmHiHiiiiii

A háromszázezredik cseljabinszki traktor

A cseljabinszki traktorgyárban 1933 júniusában készítették el az első lánctalpas traktort. Azóta a gyárban évről évre több és korszerűbb gépet készítenek. Nemrégiben a traktorkészítők ünnepélyesen átadták rendeltetésének a 300 000. traktort;

Gördülő betongyár

A szovjet építőipar egyik újdonsága a gördülő betongyár, amelynek mintapéldányát a tjumeni építőgépek gyárában készítették el. A betongyár két tíztonnás gépkocsin könnyen elhelyezhető, gyorsan összerakható és szétszedhető. Három személy kezeli, teljesítménye műszakonként 120 köbméter beton. Irányítása automatikus.

Nyikolaj Tyihonov:

NAGY VOLT AZ ÚT...

Nagy volt az út. És sok vért megivott.

Ó, jaj, milyen forrón szerettünk —

Az omladozó téglafal hívott.

S bitófa nyikorgóit felettünk.

Ezt fiainknak nem meséljük el.

Felnőnek s értik majd a dolgot.

Ök kérdeznek, de ajkad nem felel, Kérdeznek, s én nem is mosolygok.

S látják, a föld mily gazdagon terül,

S valaki válaszol helyettünk:

„Némtek ez már semmibe sem kerül, Békétek vérrel megfizettük."

FORD. KARDOS LÁSZLÓ

Haívanadmagával érkezett! meg Moszkvába, ahol a meg-! gyötört forradalmárokat há-1 romhónapi szanatórium vár- j ta. Makai Istvánék azonban \ látták, hogy a szovjet népi rettenetes ínséggel küszködik,! ezért három hét után kérték! munkába állításukat. O maga! gyárba került, nyolc hónap! után vasesztergályos-szakvizs-! gát tett, 1934-ben pedig már! művezetőként dolgozott. Köz- ; ben hat esztendeig járta a kü- { lönböző városokat, gyárakat,! ismerkedett a Szovjetunióval.j

Most, november 4-éh volt \ éppen 12 esztendeje, hogy Ma-! kai István visszatért szülőha-j zájába. Egy ideig különböző; szovjet parancsnokságokon i tolmácsként dolgozott, majd j mint telepes, 1946 áprilisában! Ürömre került. A tapasztalt! forradalmár munkája nem! maradt hatástalan a község! fejlődésére. 1949 tavaszán; megalakította az azóta hírne-i vessé vált Cservenkov Tsz-tés! őszre már a falu valamennyi! dolgozó parasztja egyetlen | családként dolgozott benne. \ Üröm lett Magyarország első ! szövetkezeti faluja. Három; évig volt elnöke a tsz-nek s; csak orvosi tanácsra vált meg| nagy munkával és felelősség-1 gél járó tisztségétől. Akkor | sem nyugdíjba ment, hanem; a kommunisták megbízásából! átvette a párt vezetését. Azóta! is csak a pártnak él, s akkor | sem bujdosott el, amikor az í ellenforradalom a kommunis-! ták likvidálására készülődött.! A legviharosabb napokban is! járta a falut, agitált. Szerény--! ségére, elvhűségére jellemző, I hogy nem arra büszke, hogy | volt bátorsága kockára tenni! személyes biztonságát, hanem \ arra, hogy sok megtévesztett | embert sikerült „észheztéríte- i nie"; i

^HII(IIIIIUItlfllllllfltnilllllllHllllllHIIII«IIIIIIIIIMHIIIfllllllllli1illl>IMIIIIIIIMIfllHirillllMtlll(MlinMlllilllllllllllllllliniliHilllllllllllllillllltlllllllllll(lt<tllflllllllMllllllltlllllflllfjj|(t|||||||||||||||f |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||(||||||||||||||||||||||||^|||||||

! SZ. K. GIL:

A szerény és egyszerű ember*

F

lagyimir lljics mindig ellene volt a testőrségnek, az ünnepélyes fogadásoknak, s általában minden fajta ünneplésnek. Soha semmivel nem vált ki a tömegből, öltözködése rendkívül egyszerű volt, munkatársaival és alárendeltjeivel való érintkezését természetes egyszerűség jellemezte.

A száz és ezer kilométerekről hozzá érkező paraszti küldöttségek, melyek izgatottan várták előszobájában, mindig vidáman távoztak tőle.

— Milyen egyszerű, milyen jóságos! — mondogatták. — Derék ember!

Többször megfigyelhettem, milyen csendben és észrevétlenül jelent meg népgyűléseken, milyen szerényen ment fel az emelvényre, bár a következő percben, amikor észrevették, hogy ki ez az alacsony, régimódi kabátba öltözőit ember, ezernyi tenyér verődött ösz- sze hatalmas tapsorkánban.

1918 augusztusában a Politechnikai Múzeumba vittem Vlagyimir lljicset, ahol vöröskatonáknak tartott politikai beszámolót. Óriási zaj volt, rengeteg ember gyűlt össze.

Mind a tizenkét bejáratnál fegyveresek álltak. A főbejáratnál egy marcona matróz állt puskával a vállán, tölténytáskával a hasán és ellenőrizte a belépőket, visszatartotta a1 tömeget. De ez egyre nehezebb lett, a tömeg az ajtó felé nyomult, s katonák siettek a matróz segítségére.

A legnagyobb zűrzavar 'közepette egy szerényen öltözött, fekete sapikás ember igyekezett a matróz felé, s közben valamit magyarázott. A hangját azonban elnyelte az általános zaj. A matróz figyelemre sem méltatta a konok, fekete sapkás férfit. A tömeg őt is félresodorta.

— Elvtársaik, engedjenek be! — kiáltotta teljes erőből az ember, akit egyik oldalról « tömeg, a másik oldalról pedig

* Részlet Sz. K. OH: Hat esztendő Lenin mellett című most megjelent könyvéből.

a katonák szorongatták. — Engedjenek be.

A matróz végül odafordult hozzá és rákiáltott:

— Hová megy? Mutassa a szakszervezeti könyvét!

— Kérem, engedjenek be — erőskö- dik a férfi. — Lenin itfigyok.

Hangját azonban elnyelte a tömeg, s a matróz már a másik oldalon igyekszik rendet teremteni. Az egyik katona mégis meghallotta a nevet, s beleordított a matróz fülébe.

— Várj, te! Tudod Iki ez? Lfenin!

matróz félreugrott, s a tömeg egy pillanat alatt utat nyitott. Vlagyi. mir Iljicsnek végre sikerült bejutnia a terembe, ahol már türelmetlenül vártak rá a frontról jött katonák.

Vlagyimir Iljicsre nagyon jellemző, hogy nyoma sem volt benne gőgnek, kérkedésnek, önhittségnek. Mindegy volt, hogy kivel beszél, népbiztossal, magasrangú katonával, tudóssal, vagy egy eldugott szibériai faluból érkezett paraszttal, mindenkivel szemben egyszerű, természetes, a szó nemes értelmében köznapi maradt. Mosolyával, mozdulataival, tréfáival, bensőséges hangnemével rögtön megnyerte az embereket. eloszlatta a feszültséget, baráti légkört teremtett.

Vlagyimir lljics nagyon szeretett mulatságos történetéket mesélni, különösen gyermekkorából és emigrációja időszakából, s másoktól is szívesen hallgatott ilyen történeteket. Időnként közbeszúrt egy-egy szellemes megjegyzést, vagy váratlanul kérdezett valamit, s úgy tudott nevetni, hogy vidámsága szinte átragadt másokra is.

lőttem fékszik Vlagyimir lljícsrTék egy 1919 végén sajátkezűleg írott leijegyzése: „Gil elvtárs! Fotyiieva** elvtársnő közölte velem, hogy Rikov intézkedett, hogy még ma adjanak ki

** Fotyijeva Lenin titkárnője. — A szerk.

önnek és négy embernek rövid bundát, nemezcsizmát, kesztyűt és sapkát. Megkapták? Lenin.”

Vlagyimir Iljicsnek ugyanis korábban tudomására jutott, hogy én és a segédeim a kemény hidegben is nemezcsizma, kesztyű stb. nélkül dolgozunk a garázsban. Nem tudta elnézni, hogy fagyoskodunk, ezért valameny- nyiünikről gondoskodott.

Vlagyimir lljics figyelmes és segítőkész természete nem tűrte az emberekkel szembeni figyelmetlenséget és közönyt. Nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem, hogy ha észrevett egy szerencsétlen, levert, bánkódó embert, ne sietett volna segítségére, ne teljesítette volna kérését.

— Mi van magával, Gil? — fordult hozzám néha. — Látom, ma valahogyan gondterhelt. Nem, barátom, ne tiltakozzék, valami nyugtalanítja! Igazam van?

Hát lehet ezek után valamit is eltitkolni?

Egyszer bemutattam neki a feleségemet, azt követően időről időre érdeklődött felőle, kérdezősködött fiamról, Misutkáról. Amikor hétvégi kirándulásokra vittem Vlagyimir lljicset, néha így szólt hozzám:

— Gil elvtárs, miért nem hozta el a feleségét is? A következő alkalommal feltétlenül hívja el őt is!

Nagyezsda Konsztantyinovna ugyanolyan szívélyes volt az emberekkel, mint Lenin. Útközben mindig kérdezgette a feleségemet a munkájáról, lakásviszonyainkról, a Petrográdon maradt rokonokról.

Vlagyimir lljics mindig figyelemmel kísérte és szívén viselte az elvtársak gondjait, s állandóan azon igyekezett, hogy megjavítsa élet- és munkakörülményeiket. Ö maga viszont rendkívül szerény és igénytelen volt.

Amikor például a szovjet kormány Petrográdból Moszkvába tette át a székhelyét, Vlagyimir Iljicsnek felajánlottak egy tágas, kényelmes lakást. ö azonban nem fogadta, el, hanem egv alacsony mennyezetű, kis szobákból álló, egyszerű, bútorozott lakást választott.