Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-07 / 162. szám

PEST MEGYEI iJC ír la í MSZMP PEST MEGYEI' BIZOTTSÁGA 1. ÉVFOLYAM, 162. SZÄM ARA 50 FILLER MEGYEI TANÁCS LAPJA 1957. NOVEMBER 7. CSÜTÖRTÖK Negyven hősies esztendő Irta: Horváth András, az MSZMP Pest megyei bizottságának első titkára j Nemzeti és állami függetlenségünk igazi biztosítéka a magyar-szovjet barátság és együttműködés Díszünnepség az Állami Operaházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából j Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40, évfor- /l dulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány és a Hazafias Népfront Országos Taná­csa szerdán este díszünnepséget rendezett az Állami Ope­raházban. A Dalszínház ünnepien feldíszített színpadán, a nagy­számú díszelnökségben foglalt helyei P. T. Komarov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnökhelyettese, a szovjet kormányküldöttség vezetője és T. I. Arhipova, a kurszki kerületi pártbizottság titkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének tagja. Tagja volt a díszelnökségnek J. 1. Gromov, a Szovjetunió magyarországi rendikívüli és meghatalmazott nagykövete, valamint a szovjet hadsereg Magyarországon állomásozó csapatai képviseletében F. F. Kazakov, hadseregtábornok. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke nyi­totta meg az ünnepséget. Apró Antal elvtärs ünnepi beszéde N egyven évvel ezelőtt, az első világháború vérzi­vatarában, amikor a munkás­mozgalomban dívott az oppor­tunizmus — amikor a szociál­demokrata vezérek, elárulva a munkásosztályt, a dolgozó­kat a vágóhídra küldték, Oroszország dolgozó népe Le­nin pártjának vezetésével, a világ legöntudatosabb mun­kásainak támogatásával meg­döntötte a cári zsarnokságot, elűzte a kapitalistákat és földbirtokosokat, megterem­tette az első proletárállamot A munkásosztály élenjáró marxi elmélete a gyakor­latban megvalósult, élő ha­talommá, valósággá lett. A kapitalizmus kiszolgálói, a nép különböző ellenségei az­óta is számtalanszor eltemet­ték a szocialista államot. A német fasiszta hadvezetés maximum hat hétre tervezte a szovjet állam megdöntését. De hasonló nézeten voltak a kü­lönböző burzsoá államok ka­tonai „tudósai” is, akik úgy okoskodtak, hogy a porosz mi- litarizmus hadtudományában jártas és egész Európa ter­melő erőit birtokló német fa­sizmus valóban gyors győzel­met arat a munkás-paraszt ál­lam hadserege felett. A né­met fasizmus hadseregével együtt elpusztult; a negyven évvel ezelőtti forradalomban született szocialista állam erő­sebb, mint bármikor és gyors ütemben fejlődve kétségtele­nül utoléri és elhagyja — történelmileg rövid időn be­lül — a világ leggazdagabb kapitalista államát is. N agyon fontos ma ezekről a kérdésekről beszélni, kü­lönösen nálunk, Magyaror­szágon, ahol alig egy évvel ez­előtt tort ült az ellenforrada­lom, a revizionizmus, ahol sok ember hitelt adott olyan ha­zug állításnak, hogy a kom­munizmus világméretekben válságban van, s valami ki­eszelt. tudománytalan, „tisz­ta demokratikus” „nemzeti kommunizmusról” beszéltek. A kommunizmus sem világ- viszonylatban, sem egy or­szágban nem jutott válságba, ellenkezőleg, a történelemiben példátlan ütemű fejlődést mu­tat. Válságban a világ-impe­rializmus van. Amilyen ütem­ben erősödik a szocialista tá­bor, olyan ütemben gyengül az imperializmus. A Szovjetunió ipari ter­melése a negyven év alatt az 1913. évinek harminchárom- szorosára. az 1920. évinek pe­dig 46-szoroséra emelkedett. Míg 1913-ban, illetve 1920- fcan Európa nagyobb kapita­lista országai ipari termelés­ben a legfontosabb anyagokat illetően messze előtte jártak az akkori Oroszország ter­melésének, ma a Szovjetunió a legfontosabb anyagokból többet termel, mint Európa két kapitalista nagyhatalma (Nyu ga t - Németorszá g és Ang­lia) együttvéve. Például Oroszország 1913- ban villamosenergiában a né­met termelésnek 37.3 száza­lékát érte el, 1956-ban a né­met termelést 100-nak véve, a Szovjetunió ennek 231,4 szá­zalékát termelte. Nyersacélban 1913-ban a német termelés 30.4 százalé­kát. 1956-ban pedig 206 szá­zalékát termelte a Szovjet­unió, Angliához viszonyítva pedig az 1913. év 53,8 száza­lékkal szemben 1956-ban 231,4 százalékot, „i . . A fenti számokból világo­san láthatjuk: a munkásosz­tály nemcsak azt bizonyította be, hogy képes a kapitaliz­mus megdöntésére, a prole­tárállam megvédésére, de so­ha nem látott ütemben képes a szocialista gazdaság fej­lesztésére, olyan ütemet dik­tál, amit semmiféle kapita­lista rendszer felmutatni nem tud. A kétkedők persze azt mondják, „könnyű egy viszonylag fejletlen ipart gyors ütemben fejleszteni, de most már a dolog másképp áll és a szovjet ütem a las- sabbodni fog”. Az Egyesült Államok statisztikai irodája 1957 augusztus 1-i adatai sze­rint az ország ipari volumen- je az idén 1,4 százalékkal ha­ladja meg a tavalyit, ezzel szemben a Szovjetunió ipara ez év első nyolc hónapjában tíz' százalékkal termelt többet a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Előreláthatólag ez a százalékarány nem csök­ken, inkább emelkedik. íme a válasz a kétkedőknek. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom hatása ter­mészetesen a világ politikai és hatalmi egyensúlyában is óriá­si változásokat idézett, elő. A második világháborút köve­tő időben a szovjet hadsereg fényes győzelmei következté­ben a legagresszívebb impe­rializmus széthullott, elpusz­tult, a gyarmati népek a szov­jet népek példáján megtanul­ták, hogy le lehet győzni a győzhetetlennek hitt, modern kapitalista hadseregeket, s ke­mény csatákban egymás után vívták ki függetlenségüket. A háború befejezése után a szovjet hadsereg által felsza­badított európai országokban megkezdődött a szocializmus építése. Megszületett a ha­talmas Kínai Népköztársa­ság. Máig a volt gyarmatok te­rületén 22 űj, független állam alakult meg, amelyben közel 700 millió ember él. A gyar­matosítók ma még 159 millió gyarmati embert tartanak nemzeti és gazdasági elnyo­más alatt. A fent jelzett szá­mok azonban világosan mu­tatják, hogy az imperializmus válságban van, hogy a kapita­lista tartalékok nap mint nap fogynak, a felszabadult gyarmati népek semlegessé, vagy éppen a szocializmusért harcoló népek szövetségesévé válnak. A negyven évvel ezelőtt le­zajlott első győzelmes szocialista forradalom, mint látjuk, óriási eredményeket mutat fel ’a világ összes népeit érintő gazdasági, katonai és technikai, nemzeti és politikai kérdésekben egyaránt. A világ minden haladó embere büszke a szovjet tudomány kiemelke­dő sikereire. Már a második mesterséges hold kering az égen, az interkontinentális ra­kéta hírétől reszketnek a há­borús uszítók. Lehet-e a szo­cializmus válságáról beszélni, ha a katonai erőviszonyok ilyen rohamosan változnak meg a szocializmus javára — az im­perializmus kárára? Amint egyes népek egészét érintően kézzelfogható eredmények vannak, úgy természetesen egyes embereket érintve, azok é'etkörülményeit is megváltoz­tatta a negyven esztendő. Gon­doljunk csak a háxommill’.ó nincstelen, földnélküi koldus magyarra, akiknek a földet és vele együtt az emberi életet a Nagy Október szülötte, a fel szabadulás biztosította. Gondoljunk a több százezer magyar falusi gyermekre, akik részére a mostani nyolc általá­nos osztál yai egyértékű négy polgárt elvégzése a Horthy- rendszerben teljesen kilátásta­lan volt, nem beszélve a kö­zépiskolák és egyetemek több tízezres létszámú hallgatóiról. Ezek a gyerekek, a mi fiatal­jaink, az Októberi Forradalom nélkül osztoztak volna apáik, nagyapáik sorsában, a tudat­lanságban, a munkanélküliség­ben, a földesurak és az urakat védő csendőruralom szörnyű­ségeiben. Minden gondolkodó ember előtt világos, hogy a győztes Októberi Forradalom vezető pártja nemcsak 40 év­vel ezelőtt, hanem ma is út­mutatója, példaképe pártunk­nak, dolgozó népünknek. Akik nem értik, hogy az Októberi Szocialista Forradalom nem orosz jelenség, hanem az egész világ proletariátusának, dolgo­zó népének győzelmes harca a közös ^Uenség, a burzsoázia egy csoportja fe'ett, azok sem­mit sem értenek a marxizmus­ból, vagy a fejüket a homokba dugják, vagy a kapitalizmus kiszolgálói. I ^nnek fényes bizonyítéka, J hogy a tavalyi magyar ellenforradalom szellemi és gyakorlati előkészítői a „nem­zeti kommunizmus” apostolai, akik tagadták a Szovjetunió vezető, élenjáró szerepét, egy platformra jutottak a nyugati imperialistákkal és közülük so­kan kenyéradó gazdáikat ki­szolgálva beálltak a kommu­nizmus bukásának váromá­nyosai közé. Bár a magyar nép egy jelen­tős részét sikerült ideiglenesen félrevezetni, tisztánlátásukat megzavarni, az egy év alatt el­ért eredmények mutatják, hogy az emberek fejében a dolgok tisztázódtak. Cegléd város lakosságának egy kis töredéke, néhány száz ember a múlt év októberében ledöntötte az ottani szovjet emlékművet. Az emlékművet már rég visszaállitották és az év tavaszán azzal a kéréssel fordult Cegléd lakossága a Mi­nisztertanácshoz, hogy önkén­tes adományokból a város leg­szebb terére Len in-szobrot ál­líthassanak. A Minisztertanács engedélye után megindult a gyűjtés és minden különösebb propaganda vagy tú'buzgó te­vékenység nélkül, néhány hó­nap alatt a szobor ára együtt volt. Ma Cegléd dolgozó népe büszke arra, hogy a győztes Októberi Forradalom nagy ve­zérének szobrát az évforduló alkalmával leleplezték. Hasonló módon állították helyre megyénkben Dunake­szin és még számtalan község­ben az e’len forradalmárok ál­tal ledöntött emlékműveket, ünnepélyesen megfogadva hogy nem lesz mégegyszer ok­tóber 23 Magyarországon. A néphatalom ma szilárdabb, mint volt az utóbbi években bármikor, a Nagy • Októberi Szocialista Forradalom eszméit magáénak valló és megvalósí­tó pártunk erősebb, egysége­sebb, mint a múltban volt. A hűség ezekhez az eszmékhez, az elszántság, hogy a lenini örökséget é’ő és ható gyakor­lattá tesszük — a biztosítéka annak, hogy hazánkban is fel­épülhet a szocialista társada­lom, minden hazáját szerető magyar dolgozó üdvére és bol­dogságára. Dobi István elvtárs megnyi­tója után Apró Antal elvtárs mondott beszédet. Bevezetőben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nemzetközi jelen­tőségét méltatta. — Voltak az októberi forra- damat megelőző évszázadok­ban is olyan forradalmak — mondotta —, amelyekben a ré­gi uralkodó osztályok helyére törekvő új uralkodó osztályok Tegnap Moszkvában a luzs- nyiki sportpalotában tartották meg a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának jubileumi ülését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának szentelt ülésszakon a Legfel­sőbb Tanács küldöttein kívül jelen voltak az SZKP régi harcosai, Moszkva dolgozóinak képviselői, 61 külföldi ország­ból érkezett küldöttségek tag­jai, valamint a diplomáciai testület képviselői. Az ülést Pavel Lobanov, a Legfelsőbb Tanács Szövetségi Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának küldötte, az SZKP Központi Bizottságának első titkára tar­totta meg ünnepi beszédét. Hruscsov beszédének elején hangsúlyozta, hogy az Októ­beri Forradalom 40. évfordu­lóján a Szovjetunió népei az egész világ elé tárják a szo­cializmus történelmi jelentő­ségű győzelmeit. A szovjetország munkás- osztálya — folytatta — mindig a nemzetközi mun­kásmozgalom egyik csa­patának tekintette magát. Sikereit úgy értékeli, mint a világ dolgozóinak győ­zelmét, mint hozzájárulását az embe­riség felszabadításának nagy ügyéhez, az imperializmus és a gyarmati rendszer béklyói­nak széttöréséhez, az új szo­cialista társadalom felépítésé­hez. Amikor visszapillantunk az októberi fordulat történelmi napjaira és végigtekintünk szocialista hazánk dicsőséges útján — mondotta Hruscsov —, pártunk, az egész szovjet nép, az egész haladó emberi­ség páratlan szeretettel ejti ki annak az embernek dicső ne­vét, akinek halhatatlan géniu­sza, a forradalmi harcosokra jellemző tántoríthatatlan aka­mellett. mint hajtóerő és de­rékhad részt vették a dolgozó néptömegek is, de ezekben a szocialista forradalmat meg­előző forradalmakban a nép­tömegek csupán statiszták vol­tak, a történelem melléksze­replői, akiknek forradalmi sze­repe kimerült abban, hogy megbuktassák a régi rendet és hatalomra segítsék az új uralkodó osztályt. ratereje a dolgozó emberek millióit lelkesítette és lelkesíti harcra a kommunizmus győ­zelméért; Vlagyimir Iljics Le­nin nevét. Hruscsov ezután a Szovjet­unió négy évtizedes útját jel­lemezte, emlékeztetett a ne­héz napokra, a hitleri fasizmus fölött aratott győzelemre és a szocialista építés példátlan si­kereire. Részletesen elemezte a szovjet ipar, a mezőgazda­ság, a kultúra, a tudomány területén elért eredményeket, s hangsúlyozta; tudományos és technikai vívmányaink megkoroná­zása volt a világ első mes­terséges holdjának meg­alkotása, s az 1957. októ­ber 4-én történt sikeres fellövése. Alig egy hónap múlva felrö­pült a világűrbe a második mesterséges hold is. Ennek már tökéletesebb és változato­sabb tudományos felszerelése van, s kísérleti állatot is vitt magával. A mi első szputnyi- kunk már nem unatkozik a világűrben végzett sétáján, a Szovjetuniónak már két küldötte, a béke két csil­laga röpül a Föld körül. Hruscsov ezután arról be­szélt, hogy a szovjet nép egy­öntetűen helyesli és támogatja a kommunista párt poétikáját, majd néhány adattal össze­vetette a Szovjetunió és az Egyesült Államok termelésé­nek jelenlegi színvonalát. Meg­jegyezte, hogy néhány termékfajtában, így például búzában, a ha­szonfában, s a cukorban a Szovjetunió túlszárnyalta az amerikai termelést. Lényegesen csökkent a .szint- különbség a vas- és a szénter­melésben, a nyersvas és az acélgyártásban, néhányfajta gép és műszer, valamint a pa­Az októberi forradalomban a szó teljes értelmében a nép­tömegek voltak a történelem főszereplői, akik ezúttal nem másokért, tőlüik végső soron idegen érdekek győzelméért harcoltak és véreztefc, hanem a maguk érdekeiért, a maguk győzelméért. Az Októberi Szocialista For­radalom nagysága és népi jel­lege éppen abban áll, hogy világraszóló bizonyítékot szol­gáltatott a néptömegek lebir- hatatlan erejére és arra a ké­pességükre. hogy a társadal­mat, az államot, a gazdasági életet, az országot, a nemzetet a tőkések és földbirtokosok nélkül is tudják vezetni, sőt nagyobb tehetséggel és na­gyobb hozzáértéssel tudják vezetni, mint a tőkések, vagy a földbirtokosok. A második nagy tanulság, amely szerves kiegészítő része az előbbinek: hogy világot át­formáló, hatalmas történelmi tettekre csak a nép képes, amelyet a forradalmi munkás­osztály vezet. A szocialista forradalom négy évtizedes győzelmének azt a döntő tanulságát, hogy az (Folytatás a második oldalam) műt- és a gyapjúszövetek gyár­tásában. A továbbiakban a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nemzetközi hatásáról, a kínai forradalom győzelméről, a fel­szabadító nemzeti mozgalmak eredményeiről szólott. Kijelen­tette, hogy tovább folyik és éleződik a kapitalizmus általá­nos válsága. Mélyülnek a kapi­talista világot marcangoló ki­békíthetetlen ellentmondások, a kapitalizmus általános válságának éleződése külö­nös erővel nyilvánul meg a gyarmati rendszer széthul­lásában, s a dolgok menete e szégyenle­tes rendszer végleges eltűné­sére mutat. Beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió külpolitikájának alapja a különböző társadalmi rend­szerű államok békés együtt­élésének elve. A Szovjetunió következetes békepolitikát folytat, s arra törekszik, hogy a leszereléssel összefüggő va­lamennyi kérdésekben kölcsö­nösen elfogadható egyezmé­nyeket kössön. „Ünnepélyesen kijelent­jük — mondotta —, hogy népünk sohasem gondolt, s a jövőben sem gondol valamiféle pusztító eszkö­zök alkalmazására, ha or­szágunkat nem éri táma­dás az imperialista álla­mok részéről.“ „Haladásunk távlatai vilá­gosak és nagyszerűek... a kommunista párt és a szovjet nép figyelme a jövőre irá­nyul, a kommunista építésnek ránkváró óriási feladataira összpontosul. A párt és a nép alkotóerőibe, a kommunizmus jövendő diadalába vetett szi­lárd meggyőződéssel és mély­séges hitte] oldja meg ezeket a feladatokat” — mondotta be­széde végén Hruscsov. Hruscsov elvtárs beszéde a történelmi évforduló alkalmából

Next

/
Thumbnails
Contents