Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-30 / 182. szám

«TT Mt <sLsrtap IStf. NOVEMBER 30. SZOMBAT Csak egységes harc útján lehet... Felelőtlen pletykólgatók Ipolytölgyesen A körülbelül 600 fát szám­láló Ipoly menti község politi­kai életéről még a nyár folya­mán cikket írtunk lapunkban, s bíráltuk a pártszervezetet, amiért megtűrte soraiban az intrikát, a frakciózást. Azóta valamelyest javult a hely­zet Ipolytölgyesen, de azért a pártegység állapo­ta még ma sem meg­nyugtató. Ezzel a körülménnyel magya­rázható, hogy a kommunis­ták nem tudnak kellő erétlyel és egységesen fellépni a za­varosban halászó ellenséges érzületé emberekkel és az őket pletykájukkal támogató helybeli „hírharanigokkal” szemben. így esett meg a kö­zelmúltban, hogy rosszindula­tú személyek Bóna Béláné elvtársiéi különféle híreket1 költöttek, s az általuk kitalált pletykákat és rágalmakat úgy adták tovább, mintha azokat magától Bónánátó'l hallották volna. Amikor erről megkérdeztük az idős elvtársnőt, bizony szenvedélyesen kifakadt a fe­lelőtlen fecsegések miatt. — Sohasem mondtam olyat, hogy az ellenforradalom alatt tanúsított magatartásukért; fe­lelősségre vont falubelieket a pártszervezet vitette el — kezdte. — Hogy is mondtam volna, hisz mindenki tudja, hogy a pártnak nem ez a fel­adata, hanem a község poli­tikai irányítása. Persze azzal mindenki egyetért, akár kommunista, akár nem, hogy aki valóban bűnös, az bűnhődjön. Mert most a falu népe igazán boldogul... Aki pedig a kor­mányzatunkkal szembeszáll, megérdemli a legsúlyosabb büntetést isi — Azt is beszélik, hogy Bó- náné elvtársnő állítólag kije­lentette: ha megválasztanák járási tanácstagnak, senkit sem „vinnének” el a község­ből, meg azt is mondják, hogy Banáné elvtársnő ki tudja „szabadítani” a rendőrség ál­tal őrizetbe vett személyeket... Mi erről véleménye? — kérdezzük. — Ez is hazugság, meg az is, Először is, eszem ágába sem jutott, hogy járási tanács­tag legyek. Csak az ellenséges- kedők állíthatják, hogy ón ilyent mondtam válaha. Ho­gyan is tudnám én kiszabadí­tani a bűnösöket?!... Három évig voltam a. falu tanácsel­nöke. saját kérelmemre vál­tottak le. Dehogy akarok já­rási tanácstag lenini! De ha még az volnék is, akkor sem szólhatnék bele abba, hogy a hatóság kit tartóztat le vagy kit nem. Ez kizárólag a tör­vény embereinek a dolga és nem a tanácsé. Ebbe akkor sem volt beleszólásom, amikor tanácselnök voltam. Bónáné felháborodása jo­gos. Nem elóg azonban a mél- tatlankodós, arra is szükség van, hogy a pártszervezet minden tagja egységes fellépéssel leplezze le és verje vissza az ellenséges provokáció­kat. Ha ezt teszik a kommunisták, akkor Ipoly tölgyes józan, be­csületes többségének nyugal­mát nem zavarhatja meg sem­miféle alantas rágalom vagy pletyka. Ehhez azonban leg­első feltétel, hegy a kommu­nisták saját soraikból egyszer s mindenkorra száműzzék a •rosszhiszeműséget, a meg nem értést. — nd — Cukrászati kiállítás Vácott A jövő építőanyaga, a perlit iránt külföldiek is érdeklődnek A modern építéstudomány hosszú évtizedek óta kutat olyan anyagok után, amelyek könnyű fajsúlyúak és mind­emellett jó hő- és hangszigete­lők. Ezeknek a követelmé­nyeknek megfelel a termé­szetben előforduló perlit, az alkálioxidban gazdag szili- kátanyag. A geológiai becslé­sek gazdag perlit-készletet ál­lapítottak meg hazánk terű­Miéit nincs mozi a nagykőrösi tanyaviiágban ? Az alsónyársapáti iskola közelében, mintegy hét kilo­méterre a várostól, most, az őszi munkák végeztével arra va­gyunk utalva, hogy napi munkánk után otthon töltsük el a hosszú téli estéket. Mivel egész nyáron szorgalmasan dolgoz­tunk, szeretnénk a téli estéken valami szórakozást találni. Két évvel ezelőtt minden szombaton hoztak ki az iskolához egy kis mozigépet. Nem tudjuk miért, ezt abbahagyták, pedig nagyon hálás közönségük volt; 120-an is összejöttünk egy-egy előadáson. Mindig nagyon vártuk a szombat estét, hiszen a tanyavilágban semmi szórakozás nincs. Az is nagy baj, hogy I mind a három tanító a városban lakik, kissé kellemetlen ne- I kik a kijárás. Talán ez is oka volt, hogy mozink eltűnt, pedig ! az út jó és az iskola is megfelelő arra, hogy ott mozielőadáso- | kát tartsanak. Kérjük a szerkesztőséget, segítsenek, nagyon hálásak lennénk érte. Varga Józsefné Nagykőrös, Gcgány dűlő 7/a létén is. A MINERALIMPEX Külkereskedelmi Vállalat már exportra is szállítja ezt az ás­vány* kincsünket. A vállalat alig néhány hete kötötte első üzletét, de máris több külföldi cég érdeklődik a perlit iránt és. kilátások vannak további mennyiségek eladására. A perlit szállítása sokkal olcsóbb, mint más építő­anyagoké. A nyers perlit vá­logatása és őrlése ugyanis á1- talában a bányák közelében levő malmokban történik és az őrölt perlitet az építkezés színhelyén hő'kezeiik, expan­dálják. A magyar perlit is őrölt, de nem expandált ál­lapotban kerül exportra. Feltárják a 'ilág eddig leg nagyold} középkori bazilikáját Most tárnak fel Csehszlová­kiában egy háromhajós bazili­kát. melyet a IX. század má­sodik felében építettek. A templom a legnagyobb a maga nemében, melyet ezideig ilyen korai időből valaha is talál­tak. A Váci Vendéglátóipart Vál­lalat — mint eddig minden évben — az idén is megren­dezte cukrászati kiállítását. A kiállítást a városi pártbizottság földszinti termeiben rendez­ték. Kubinyi Béla, a Vác és Környéke Népbolt Vállalat dekoratőrje és társai könnyen áttekinthetővé és ízlésessé tet­ték a kiállítást. Az anyagot a vendéglátóipart vállalat cuk­rászai készítették — minden bírálatot kiálló színvonal mel­lett. A megnyitó napján, novem­ber 28-án a meghívottakból alakított bíráló bizottságnak na­gyon nehéz dolga volt. Nehéz volt elbírálni a ragyo­gó rózsák, a brüsszeli finomsá­gú csipkék,' a „megszólaló” marcipángyümölcsök, az „en­nivaló” citromcsokoládá és egyéb torták a. szamócáskosa- rak, az eltörött hegedű — és még ki tudná mind felsorolni — közül, hogy melyik nyerje el a pálmáit. Az első és a harmadik díjat rózsa csokrával és gyümölcsko­sarával Laczi István, a köz­ponti cukrászüzem vezetője szerezte meg. Nagy meglepe­tés Varró István harmadéves cukrásztanuló negyedik helye­zése. Műve: cseréptálon egy ka­réj kenyér, paprikássza­lonna, zöldpaprika, piros paradicsom és „bugyli­bicska”. Legszívesebben nekiláttunk volna „tízóraizni”. A második és az ötödik díj is (hírnevet hozott készítőjüknek. Lövész Józsefné csipkedíszes csokolá­détortája nyerte az előbbit és Kovács Árpád két földgömb­je — az #gyik a keringő szput- nyikkai — az ötödik díjat. Megjegyezzük, hogy mindket­ten mindössze fél éve szaba­dultak. A kiosztott öt díj után az volt az érzésünk, hogy a bíráló bizottság még nyugodtan kiadhatott vol­na öt újabb díjat is, mert jónéhány díjazásra érde­mes remekmű akadt a ki­állított anyag között. A különlegességi kiállítás mellett bemutatja a vállalat a mindennapos „szükségletet”: több mint félszáz tortát, rolá- dot, mignont, a fogyasztókö­zönség kedvenceit. (Hétköznap is szeret nénik látni ilyen ünne­pi választékot.) A cukrászati kiállításon árusítanak is, ezenkívül eszpresszót és bor- kósolót is rendezett a vállalat. Egy külön érdekessége is van a kiállításnak — az édes Lottó. Az édesipari termékeken nin­csen név, csupán egy szám. Minden vendég kap egy cédulát, s erre kell ráírnia, hogy milyen süteményt, tortát látott a kiállításon. így akarja a vállalat megtud­ni, hogy a vendégek mennyi­re ismerik a cukrászati készít­mények neveit. Nyeremények a díjnyertes cukrászkészítmé­nyek lesznek. A kiállításnak van egy ver­senyen kívüli vitrinje is. Fili- povics Istvánná, a Fehér Ga­lamb étterem vezető szakácsa hidegtálakat állított ki. Sokat lehetne még írni a kiállításról, de ezt inkább látni kell! Aki látta, az csak elismeréssel nyi­latkozik a vendéglátói pari vál­lalat munkájáról, a cukrászok művészetéről. Fazekas Mátyás l utasa u M l %-lói / Október 29-i számunkban közöltük: Több száz munkás lemaradt a vonatról hétfőn reggel című cikkünket, amely­re a Magyar Államvasutak Igazgatósága a következőket válaszolta: „Megállapítottuk, hogy a panaszban foglaltaik a tényál­lásnak megfelelnek^ A panasz a hétfő reggeli, Lajosmizséről induló 3719. sz. vonatra vo­natkozik, amelynek szerelvé­nye Kecskemét állomásról in­dul. Ennék a vonatnak a meg­szabott nagysága megfelel az igénybevételnek, azonban is­mételten előfordult, hogy Kecskemét állomás nem en­nek hanem egy másik, ki­sebb utasforgalmú vonatnák a szerelvényét használta fel tévesén a vonat részére. A szegedi igazgatóság útján in­tézkedtünk a megfelelő nagy­ságú szerelvény elindítása iránt, égyben a vonat befoga­dóképességét is növeltük két kocsival." Ismét elmúlt egy gazdasági év K üszöbünkön már a tél, vége van ismét a gazda­sági évnek. Csűrökbe, kamrák­ba gyűjtötte a nyár termését a falvak népe, s mert az idő­járás sem volt mostoha, aki jól dolgozott, tele kamrával várja a hidegeket. Most, hogy futja az időből, számot vethet ki-ki, hogyan dolgozott, ho- igyan kamatozott fáradozása. Termelőszövetkezeteinkben is javában folynak a zárszám­adások. Értékelik az eddig végzett munkát, lezárják az esztendő minden gondját- baját. Nincs szégyelnivalójuk. A termelőszövetkezeti paraszt­ság becsülettel megállta he­lyét: országos és megyei vi­szonylatban is bátran felvette a versenyt az egyéni paraszt­sággal. A gabona termésátla­ga például álita’ában magasabb a tsz-eifcben, mint az egyéni gazdák parcelláin. De kukori­caföldjeiket sem verte fel a gaz, mint sokszor amnakelőtte. rSMÉTELTEN bebizonyo­sodott, hogy Magyaror­szágom van jövője a termelő­szövetkezeti mozgalomnak, mélyre eresztette itt is gyöke­reit a szocialista nagyüzemi gazdaság gondolata. Bár a tsz- ek többségében a régi sze­gényparasztok és kisbirtokosok maradtak — akik lényegesen kevesebb szaktudással rendel­keznek, mint a jómódú közóp- parasíztsáig — az ellenforra­dalom óta eltelt időszak bebi­zonyította, hogy nem csupán a földhöz ragaszkodnak, hanem túlnyomó többségükben igenis nagyüzemi módon tudják ve­zetni, irányítani gazdaságukat. Az idei tavaszon soha nem lá­r tett szorgalommal kezdtek munkáihoz, s ez a szorgalom jellemző volt rójuk egész esz­tendőben. Néhány esettől el­tekintve nem kellett az idén munkáira noszogatni a tsz- tagokat, tudták maguktól is, mi a kötelességük. Megnőtt a tsz-tagság erkölcsi felelőssége gazdaságuk és dolgozótársaik iránt, megszűnőben vannak az éveken át tapasztalható lógá­sok, fegyelmezetlenkedések. Egyre kevésbé fordul elő, hogy nagy munkák idején külső se­gítséget vegyenek igénybe. A tápiószentmártoni Kossuth Tsz-ben például eddig minden esztendőben ott arattak társa­dalmi munkában a községi tanács dolgozói, csak az idén nem. Pedig jóval kevesebb a tagság létszáma, mint azelőtt bármikor volt, csakhogy most mindenki megfogta a munka végét. Ha kellett, éjfélig dol­goztak, s a hajnal már újra talpon találta őkta, de a be­csületük nem engedte, hogy idegen munkaerőt vegyenek igénybe. Persze, az eredmény nem is maradt el. Közel 80 forint értékű részesedés esik náluk egy-eigy munkaegység­re, amellett, hogy a közös alapra is jelentős összegeket fordítottak. Hasonlóan " jó eredményekkel dicsekedhet a páteri Rákóczi Tsz, ahol 60 forint, s a túrái Galgamenti Tsz, ahol 57 forint egy mun­kaegység értéke. Természetesen vannak gyen­gébb tsz-ek is, ahol jóval ke­vesebbet tudnak osztani ennél: Főleg, mart sek kárt szenved­tek az ellenforradalom követ­keztében, vagy nem rendelkez­nek a nagyüzemi gazdálkodós­hoz szükséges előfeltételekkel. De általában többet kaptak, mint az előző években, leg­alábbis terményekben. /örvendetes tény, hogy '* anyagilag is igyekszik rendet teremteni háza táján sok termelőszövetkezet és csak legnagyobb szükség esetén vesz igénybe állami hiteleket. Legtöbbször saját erőből épít­keznek, vásárolnak Zetort, gépkocsit, egyéb gazdasági fel­szerelést. Igyekeznek tisztázni az állammal szembeni tarto­zásaikat. Előfordul már olyan örvendetes tény, mint a ceg­lédi Táncsics Tsz-nél, hagy a jelenleg nem esedékes hitele­ket is visszafizették, csakhogy tiszta lappal kezdhessék a kö­vetkező gazdasági évet. Az ilyen jó! dolgozó, adómentes termelőszövetkezetbe bizo­nyára örömmel lépnek majd be az egyéniek, hiszen sokszor a tsz-ben meglevő hatalmas adósságok riasztották el őket a belépéstől. Nagy felelősség nyugszik a meglevő termelőszövetkeze­teken és termelőszövetkezeti tagságon. Nem csupán saját boldogulásuknak kovácsai ők, hanem mezőgazdaságunk szo­cialista építésének előharcosai is. Kormányzatunknak, pár­tunknak eltökélt szándéka, hogy szocialista alapokra he­lyezze a mezőgazdaságot. A meglevő termelőszövetkezeti tagságra vár a feladat, hogy bebizonyítsa a szocialista nagy­üzemi gazdálkodás fölényét a kisparaszti gazdasággal szem­ben. Sajnos, még többfelé megtalálni az egyéniek és tsz- tagok között fennálló ,,kutya­R* macska” barátságot, amely eléggé el nem ítélhető, hiszen a mai egyéni paraszt a jövő termelőszövetkezeti tagja. Egyes helyeken azonban már túljutottak az efféle ellensé­geskedéseken, mint például az albertirsai Szabadság Tsz-ben, ahol a kívülállók is használják a tsz darálóját, fűrészgépét, s a legnagyobb egyetértésiben él­nek. ÉG VITATOTT kérdés, hogy szükség van-e a ter­melőszövetkezetekben agronó- musra. A tények azt bizonyít­ják: ez évben is legjobb ered­ményt azok a tsz-ek tudnak felmutatni, ahol kiváló szak­emberek vezetik a gazdaságot. Ilyenek például: a ceglédi Dó­zsa Népe, a tápiószentmáirtoni Kossuth, az albertirsai Sza­badság, s a szentmártonkátai Dózsa tsz-ek. Többszáz holdas gazdaság irányításához már komoly szaktudásra van szük­ség. Ne sajnálják hát sehol azt a néhány ezer forintot, ame­lyet így saját zsebükből keli kifizetndök, hiszen sokszorosan .visszatérül az néhány éven be­lül. A modem agrotechnika és zoológia világában azonban az sem elég, ha csupán a vezető rendelkezik szaktudással. A nagyüzemi mezőgazdaság mű­velt, okos parasztságot igényel magának. A termelőszövetke­zeti tagság is ragadjon meg minden alkalmat a tanulásra most a téli időszakban, hiszen sokfelé működnek ezüstkalá­szos tanfolyamok, gazdakörök, ahol tanulni, fejlődni lehet. Ne sajnálják a fáradságot, mert megéri. Emellett még jut idejük pihenésre, szórakozás­ra is. S ha jön a tavasz, in­duljon a munka még nagyobb odaadással, lendülettel és lel­kesedéssel. _Sz. E __ jy rorvég halászokról szól ez J- » a regény, küzdelmes, gyakran emberfelettien ne­héz életükről. Egyszerű, de mélyen érző és sokat szenvedő emberekről, akik a tengerrel, az időjárással való örökké megújuló küzdelem árán biz­tosítják nyomorúságos életü­ket. Voltaképpen semmi rendkí­vüli nem történik ebben a re­gényben. A mindennapi élet, s az Északi-tenger zord at- mcczférája bontakozik ki előt­tünk izzó drámaként, s a szer­ző szenvedélyes humanizmusa és költői erejű ábrázolása fe­lejthetetlenné teszi az olvasó számára az ősvikingek utó­dainak megható, de ugyanak­kor megrázó erejű történetét. Ilyenék, így élnek és hal­nak meg ezek az emberek — mondja az író és nem fűz hoz­zá magyarázatot. Mégis, mini­den sorából kiérezzük mély c~yüttérzését ezzel a faragat­lan, nyers beszédű, de szinte szemérmesen gyengéd érzésű halásznéppél; mégis halljuk a szavak mögött rejtőző kér­dést: miért nem jut nekik több ételből, italból, nyugodt, szép családi eigyüttlétekből? De azt is megmutatja az író, meny­nyire ragaszltodnak a terv- gerhez a régi vikingek e késő utódai, hogy mit jelent szá­mukra a víz, a vihar, a vad szélben repülő ócska halász- bárka — szenvedésük és örö­mük legfőbb forrása. Romy Schneider az idei cannesi filmfesztivá­lon nagy sikert aratott a Sissy című osztrák filmben, amely­ben anyjával, a háború előtti német filmek kedvenc sztár­jával játszott együtt Stephans Jourat: JÁRT UTAKON Európa Kiadó Amikor azonban egy nagy polgári lap szerkesztőségébe kerül, hamar megtanulja az aljasság mesterségét, íróasz­talnál, a kávéházakban és az ágybon egyaránt. Két asszony szól bele az alapjában véve nem romlott Sylvain életébe. Az egyik: Madeleine, n törtető újságíró­nő, a másik: Antoinette. Az író kitűnő készséggel és nagy írásművészettel egy nap és egy éjszaka történetébe sűríti Sylvain életének nagy for­dulópontját. Az ízléses kiállítású könyv minden bizonnyal hamar meg­nyeri majd a francia regények barátainak népes olvasótábo­rát. j fiatal és hamar népsze­ri rűvé vált francia írónak ez a regénye számos érdekes, önéletrajzi elemet tartalmaz. Jourat, a vidéki kisvárosból Párizsba került fiatal újságíró saját életének problémáit írja meg, amikor a polgári újság­üzlet kavargásában arra a kér­désre próbál válaszolni: mer-' re felé tartsunk, ha élsikkad­ni, magunkat eladni, vagy prostituálódni sem akarunk. Sylvain Gortz, a regény új­ságíró hőse — maga az író — közvetlenül a második világ­háború befejezése után, 1945 nyarán érkezik Párizsba. Ek­kor még félszegség és nyegle­ség keveredik benne, s egész továbüi életé bizonytalan.

Next

/
Thumbnails
Contents