Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)

1957-11-29 / 181. szám

1957. NOVEMBER 29. PÉNTEK «ÍT MEGYEI hírlap Két zárszámadás ALSÓGÖDÖN Zárszámadásra jöttek össze a tagok. Az idegek pattanásig feszülnek, az elnök valóság­gal reszket az indulattól, s verejtékező arca szederjessé válik: érzi, nagy viíhár van ki­törőben. S csakugyan, alig kezdi el mondókáját, már sü­völt is feléje egy elszánt hang. — Hagyja abba! — Kenyeret adjon, ne szó­noklatot! S így folytatódik, sőt foko­zódik a zaj mindaddig, amíg a sok kiabáló, rongyos, elége- gedetlen és csalódott ember bele nem fojtja a szót. Más­nap pedig a tagságnak majd­nem a fele ismét, nyakába akasztja a munkástarisznyát, búcsút sem mond a szövetke­zetnek, hanem megy Újpest, Angyalföld üzemeibe, s újak jönnek helyette, ha jönnek .;. 1955-ben még ilyen volt a helyzet Alsógödön és talán semmi újat sem árulnánk el a mai olvasó számára, ha az előzmények ismertetése néfcül számolnánk be a mostani, 1957-es zárszámadási ünnep­ségről. Nem sokkal az említett, vi­haros zárszámadási közgyűlés után ú\ elnök látott munkához az alsógödi Egyesült Törekvő Tsz-ben. A tagok egy része bi­zalmatlanul fogadta, más ré­sze csak legyintgetett: mit szá-: mit az, hogy az elnökök is váltakoznak? Ha a tagság évente százával vándorol ki és be a tsz-ben, ' miért - ne cserélgethetnék egymást a ve­zetők is? Fuferenda Jánost azonban — az alsógödi parasztlakosság szerencséjére — igen kemény fából faragták. Parasztfiú volt ő is, de munkás is volt már hosszú ideje, ismeri mindkét életforma jó és árnyoldalait, s ha most ideküldte a párt, tud­ja, nagy oka van annak. Bizony, nem könnyű köz­vetlenül Budapest határában szilárd, egységes termelőszö- votkézéteí’ létrehozni és meg­tartani. Nem Könnyű, de le­het. Hogy ez így van, arról a mostani, két évvel későbbi zárszámadási ünnepség tanús­kodik. Pompásan feldíszített te­remben, hosszú asztalok mel­lett ülnek a tsz-tagak és csa­ládtagjaik; a konyhából íny­csiklandozó illatok szállnak és behallatszik a pincérek te­vékenysége, amint a borospa­lackokat és a poharakat ren­dezgetik hatalmas tálcákon ... Az elnökség már elfoglalta he­lyét a középső asztalnál, s amint az elnök szólásra emel­kedik, a teremben szinte áhi- tatos csend honolv Rövid be­számolójának minden egyes mondatánál szinte „megmoz­dul a toll az újságíró zsebé­ben”, szinte lehetetlen nem följegyezni szóról szóra ezeket a — túlzás nélkül mondhatjuk — győzelmi számokat Hiszen ma már a szövetke­zetnek — noha még most sem szűnt meg a vándorlás — van szilárd gerince, amelyre szá­mítani és építeni lehet. A százhúsz tagból száztíz már olyan, aki élethivatásának te­kinti a mezőgazdasági munkát, Itt fog megöregedni, itt akar boldogulni a szövetkezetben, s úgy is dolgozik. Az elnök hangjából nagy hit és bizalom árad, amikor kijelenti: „Termelő­szövetkezetünk tagsága nem­csak egész évi munkájúival bi­zonyította be, hogy hű a szö­vetkezethez, hanem az ellen­forradalom legdühödtebb nap­jaiban is szántott és vetett.. A tsz vezetősége az ellenfor­radalom ideje alatt tanúsí­tott bátor magatartásukért di­cséretben részesíti Török Sándor mezőgazdászt. Kis Zoltánná könyvelőt, Sógor La­jos gépkocsivezetőt, Kom lös István asztalos, özv. Varga Jánosné, Cseri István, Mészá­ros Pál, Koczor Viktor, idős Soós Péter, Mészáros József Takács Sándor, Homonnai Pé. tér tagtársakat és az öntözőti kert összes dolgozóját.” Azt hihetné az ember, bogi v. ünnepi hangulatra zava róan hat majd, amikor a még ma is fennálló nehézségekről esik szó. Hiszen az 1955 előtti rossz gazdálkodás és a munka­erővándorlás elszegényítette a tagságot, eladósította a szövet- keletet. Mégis bátran és biza­lommal szembenéznek az ak­kori hibák következményei­vel, s bizonyosra veszik, hogy becsülettel kilábolnak a nem is csekély, csaknem másfél- millió forintos adósságukból. Erre a derűlátásra van alap­juk: tehenészetükben például az egy tehénre jutó átlagos tejhozam 2560 liter az idén, de van jó pár törzskönyve­zésre alkalmas állatuk is már, azaz olyan, amely eléri vagy meghaladja az évi 3000 literes tejhozamot. „Ezek után nyugodtan meg­állapíthatjuk — mondotta az elnök —, hogy sok hibájuk el­lenére is jó munkát végeztek a tehenészek, s jó munkájuk ju­talma nem is maradt el. Mészáros József például átla­gosan 2200 forintot keresett havonta, s ezen felül most 2200 forint prémium is üti a markát. Tatár Sándor havi jö­vedelme 1800, Homonnai Pé­teré pedig 1600 forintnak felel meg.” Egyébként ha már a munkaegység­részesedésnél tartunk, meg kell jegyezni, hogy az árak alakulása foly­tán kissé túllőttek a célon a tervkészítésnél. Amikor ugyanis a tervük készült, még négy forintjával számolták a szemestermény kilóját, most pedig kiderült, hogy átlagban 2.50- gél nem ér többet; j; Persze, azért nem kell félteni az alsógödieket, mert aki szemfülesebb volt, mindjárt cséplés után.bevitte előleg­ben kapott árpáját az újpesti piacra, s nem Is négy, de öt forintért adott túl rajta. Egy­szóval, ők ennek ellenére is 2,50 forintos terményárakat számítanak, s így jött ki ne­kik a tervezett 46 forint he­lyett 38 forint néhány fillé­res munkaegység érték. Per­sze, még ilyen számvetés alap­ján is jóval magasabb jövede­lem ez, mint a múlt években bármikor. Magasabb, mert a tervezett, munkaegységenkénti két kilogramm búza helyett 2.50- et osztattak, de egyéb terményekből is nagyobb lett a jövedelemrészesedés, mint ahogy a tervben előirányoz­ták. Ezt a nagyobb részese­dést pedig igen hathatósan alátámasztja termelési ered­ményűje. Öszj búzából például a megyei átlagnál 3,5 mázsá­val, rozsbpl ugyancsak 3,5 mázsával, őszi árpából pedig három mázsa 40 kilóval töb­bet termeltek a Kossuth-bri- gád tagjai. Jó munkájuk ered­ményéből az egész tagság ré­szesedett, ők maguk pedig kü­lön prémiumot is kaptak. A brigád tagjai 66 mázsa őszi árpát és 11 000 forint kész­pénzt kaptak : jutalomként. Persze, van olyan brigád is, amelyik ennél magasabb ju­talomnak örülhet. így pél­dául a dísznövény termesztő brigád brutto bevétele 250 000 forint volt, olyan körülmé­nyek között, amikor azt hitték, hogy ráfizetés nélkül nem ásszák meg a nehéz esztendőt. Mivel megállapította a veze­tőség, hogy a magas jövedel­mezőség kizárólag a brigád szakértelmének, odaadásának köszönhető, 14v000 forinttal jutalmazta őket. Ezek után nem lehet csodál­ni, hogy jókedvűen láttak hoz­zá az ünnepi vacsora elfogyasztásához a szövetkeze­tiek. S a reggelig tartó boroz­gatás, tánc és nótázás során már nem az elmúlt esztendő nehéz napjait emlegették fel, hanem a jövő évi tervekről, kilátásokról és az ideinél is vidámabb zárszámadásról be­szélgettek. <h. v.) El sós a fiú — Na, Pisti, hogy tetszett az iskola? — Csalás az egész papa, az ajtón az áll, hogy első osztály, pedig csak fapadok benne! A világ egyetlen antimagnetikus hajója: a „Sarja“ A világ egyetlen antimagne­tikus hajója, a szovjet Sarja a nemzetközi geofizika: év kere­tében a földmágnesség vizsgá­latának céljából 50 ezer kilo­méteres utat tesz majd meg az Atlanti-, az Indiai- és a Csen­des-óceán nyugati részein. MÍNUSZ 73 FOK Az Antarktiszon működő Amundsen-Scott állomás ob­szervatóriuma idén május 11-én mérte a világ eddig meg­állapított leghidegebb hőmér­sékletét’ mínusz 73 fokot. Meg­előzőleg Szibériában mérték á mínusz 69,8 fokos legnagyobb hideget. Szokatlan hídkonstrukció Svájcban a Finstersee mel­lett rövidesen egy különleges betonhídat óidnak át a forga­lomnak. A híd a világ légére')-» sebb görbületű betonhídja lesz, ugyanis egy 45 méter rádiuSzú kör ívének megfelelő görbület­ben szeli át a Sihl folyót. Egymillió elmebeteg az VSÁ-ban Sir David Henderson, az edinbourghi kórház főorvosa azt írja ideggyógyászati tan­könyvében, hogy az Egyesült Államokban 800 000—1 000 000 között mozog az elmebetegek száma.. Ezenkívül 600 000 szel­lemileg visszamaradt embert tartanak nyilván; mintegy 400 000 az epilepsziások, fél­millió az alkoholisták és Iká- bítószer-élvezők száma. A börtönökben 10 000 rabon végzett vizsgálatok azt mutat­ták, hogy a bebörtönzöttek 60 százaléka elmezavarban szen­ved; ez a százalékarány még rosszabb az ifjúkori bűnözők­nél: eléri a 69 százalékot. Hasonlít Mussolinira — nyugdíjai kap Diego Carlisi olasz színészt 1937-ben eltiltották a filmsze­repléstől, mert hasonlított a Dúcéra, aki nem akarta, hogy Carlisi ezzel ‘ a külsővel komi­kus filmeket játsszék. A fa­siszta hatóságok egymillió líra kárpótlást • ígértek neki. de minthogy Carlisi nem jelent meg a pénz átvételére, rendőri felügyelet alá helyezték, ne­hogy külföldre szökjön. Carlisi mint a „fasizmus áldozata” i most nyugdíjat kért az olasz vannak j kormánytól, s minden reménye megvan rá, hogy meg is kapja. A dal és a muzsika szárnyán inden kedden M kön délután 4-től 6 óráig zajos a Csepel Autógyár igazgatósági épü­letének ebédlője. Szól a harmoni­ka, próbál a 20 tagú tánccsoport. Még kissé bi­zonytalanok a tán­cosok, hisz nem könnyű megtanul­ni a bagi lánytán­cot és a cigánytán­cot sem, de Ju­hász Mária tánc­tanár észrevesz minden kis hibát. Tapsol, megáll­nak a táncosok és megmutatja a he­lyes mozdulato­kat. Kínosan ügyel a legaprőbb részletek alapos kidolgozására is. „Múltja“ van már ennek a tánccsoportnak. Részt vett az 1956-os zenei fesz­tiválon, szerepelt jó pár műsorban és az idei május 1-én a népligeti Vasas-színpadon táncolt. Kissé odébb, a „normália“ ebéd­lőjének színpadán a színjátszó cso­port próbálja Szigligeti: Cigány című népszínmű­vét. Dunaharasz- tin, aztán másutt is bemutatják majd. Ezenkívül egy- felvonásos dara­bokat is tanulnak. A „Borkóstoló“, a „Ki mosogat?“ az „Aszfaltbetyár“ és a többi egyfel- vonásos előadá­sain is sikerre számítanak. Van­nak köztük olyan kiváló énekesek, mint Kónya Jó­zsef, aki magán­számokat ad elő. Opera- és operett- áriákat egyaránt jól énekel. A rendező, Diós Ágoston 30 éve dolgozik az önte­vékeny színjátszó mozgalomban. Ö is vállal szerepe­ket. Lelkes, áldo­zatkész ember. Híres a gyár 40 tagú férfikóru­sa is. Szűcs Ger­gely Miklós veze­tésével már any- nyira vitte, hogy a rádióban is sze­repelt. Ifj. Ma­gyart Imre és ze­nekara kísérte a kar énekét. Ami­kor ifj. Magyart megtudta, hogy üzemi kórussal kell. fellépnie, mé Italian kodott. Bezzeg elcsodál­kozott, amikor el­sőre kiválóan si­került a felvétel. Elismerésének hangot is adott. A kórus szere­pel gyári és vidé­ki műsorokban, de van szomorú feladata is. ami­kor temetéseken kell énekelnie. Október köze­pén Csepelen hét munkásleórus ta­lálkozott a mun­kásotthonban és mérte össze hang­ját. Ott voltak az autógyáriak is. Ezt a találkozót hagyományossá akarják tenni. Az idei Vasas- fesztiválon az énekkar és Kónya József szerepel majd. Reméljük^ fő helyezést sze-< réz, hisz több já­rási versenyt megnyert már. Példaként állít­hatjuk az üzemi funke ionáriusok elé Brust Dávid motorgyári párt- titkár és Plausin Marion ÜB-elnök elvtársakat, akik sokat fáradoztak, amíg sikerült megszervezni a kórust és maguk is énekelnek a karban. Szép eredmé­nyek ezek, de va­lami feltűnik, ha a kultúrmunkások között járunk. A sok fiatal dolgozó közül kevesen vesznek részt a kultúra ápolásá­ban. Ennek meg­változtatása érde­kében sokat tehet­nek a gyár KISZ* alapszervezetei. A már meglevő „magokra" épít­sék fel a „húst“, azaz minél több fiatallal igyekez­zenek bővíteni a tánc- és színját­szó csoportot és a kórust is. Ha ez sikerül, még ered­ményesebbé válik az autógyáriak kulturális mun­kája. — kas — Elegendő fémzárolt lucerna- és vörösheremag áll rendelkezésre Hosszú évek óta az idén elő­ször tudjuk teljesen kielégite- ni az évi 60—80 vagonnyi lu­cerna vetőmagszükségletet, sőt, feleslegeinkből exportra is kerül — mondják a MEZO- MAG Vállalat raktározási és áruforgalmi főosztályán. — Vöröshere-magból ugyancsak megfelélő nagy készletek Van­nak. Semmi szükség tehát ar­ra, hogy a termelők sajátter­mésű, esetleg sok káros gyom- magvat tartalmazó vetőmag­jukat használják fel, vagy fertőzött, rossz minőségű ma­got vásároljanak vetésre. A MEZŰMAG Vállalat a kiren­deltségei és a földművesszö- vetkezetek útján tájegységen­ként fajtaazonos, szavatolt minőségű, fémzárolt lucerna- és vörösheremagót bocsát a termelők rendelkezésére. A lucerna- és vöröshere-ter* mesztés fejlesztését szolgálja továbbá az az intézkedés is, hogy a sajáttermésű maggal rendelkező tsz-ek, termelési csoportok és egyéni gazdák magkészleteiket 1958. február végéig' az Országos Vetőmag­felügyelőség . által fémzárolt lucerna- és lóheremaggal cse­rélhetik fel. Amennyiben a cserére felkínált magvak leg-* alább 88 százalékos tisztasá- gúak, másfél százalékkal csökkentett mennyiségű tiszta magot kapnak érte, s kilón­ként mindössze 3 forint cse­rebért fizetnek. A vetőmag­cserét a MEZÖMAG helyi vál­lalatai ' és a megyei termény- forgalmi vállalatok úgy szer­vezik meg, hogy az átadott nyers lucerna- és vöröshere- magért lehetőleg a termelési hellyel azonos származású tisztított vetőmagot adhassa­nak cserébe. A húsz mázsát meghaladó magmennyiség esetén — tehát elsősorban a termelőszövetke­zetek és termelőcsoportok ré­szére — a MEZÖMAG Válla­lat magtisztítást is végez az ország különböző vidékein le­vő tisztítótelepein. A világ legnagyobb bálnavadászhajója Az ukrajnai Nyikolajev vá­ros hajógyárában épül a világ legnagyobb bálnavadász pa­rancsnoki hajója. Majdnení kétszer akkora lesz, mint a híres „Szlava” nevű hajó. A 3 fedélzetes új hajó hossza 218 méter, űrtartalma pedig kö­rülbelül 45 000 bruttóregisz- tertonna lesz. (Jársulok a Mikulással V, tam meggyőzni. Ám hasztalan! | Mert ő majd beváltja a bélye-i geket, van már vagy száz fo-1 rint értékű, aztán elküldjük a s 2 Mikulás bácsinak. Ha meg nem | 1 lenne elég, apuka a többit | majd hozzáteszi. §: —r Es mi lesz akkor a | nyáron a biciklivél? Arra már | ] nem jut majd — próbáihoz- | j tam ismét érvelni. — Addigra gyűjtök újból, § holnap kérek majd másik la-§ pot a tanító nénitől — jelentet-11 te ki hét évét meghazudtoló 1 határozottsággal. Ez ellen már 11 végképpen nem volt apelláta. | ( Megegyeztünk az alvósbabá-1 - ban. (Hogy őszinte legyek, § ( nem is volt olyan nehéz nyél-1 • beütni ézt az egyezséget, hi-1 szén a feleségemmel már I * előbb elhatároztuk, hogy al-1 ’ vósbabát kap a gyerek Miku-% lásra.) • Hát így leszek én most üz-l leti társa a Mikulásnak egy I alvósbába beszerzésének ere-1 jéig. Es mind a ketten jól já- § runk. Nem is beszélné a kis-1> lányomról, aki egyéblcént az- § - óta újabb gyűjtőlapra ragaszt-% ja nagy szorgalommal a kis | 1 színes bélyegéket. S hogy | tényleg ne okozzon majd kil-f1 lönösebb gondot a nyáron ai ■ bicikli beszerzése sem — teg-1 nap én is váltottam-egy téka -§1 rékbetétkönyvet. 11 — kőjó — 5 1 le egy igazi kétkerekű bicikli­re is. Őszintén bevallom, nem hul­lajtottam örömkönnyeket a lelkesedéstől. „Újabb kiadás” — könyveltem el magamban a tételt. Belenyugodtam, hogy ezentúl a csoki, a fagylalt, meg a savanyúcukor mellett a takarékbélyeg gyűjtőlapra is adakoznom kéll. Egy két­forintossal mindjárt el'is in­dítottam kislányomat a téka- rékoskodás útján. * Ahogy múltak a napok, s teltek meg szép sorban bélye­gekkel a kockák a gyűjtöla- pon, úgy változott meg az én véleményem is. Kezdtem be­látni, hogy ítéletem elhamar­kodott és alaptalan volt. Kis­lányom ma már mindén pén­zét — amit kap, vagy össze­gyűjtöget — takarékbélyegek­be fékteti. (No, persze, a cson­kit megveszi anyuka, vagy hoz apuka! Mivelhogy „kell az édesség, az ilyen fejlődő gyerek szervezetének!”) De nem is- ez a lényeg. Sokkal fontosabb az a változás, amit egyédül a takarékbélyegeknek tulajdonítok. Mintha más vol­na a gyerek. Szófogadóbb, szí­vesen megcsinálja azt, amivel megbízzák. Könnyebb fegyel­mezni. Persze, a jutalom min­dig egy-egy forint, vagy eset­leg kettő taikarékbélyegre. Hát még a tanulás! Különö­sen amióta a nagynénje meg­ígérte neki, hogy minden ötösért egy kétforintost kap. Azóta még szorgalmasabb, el nem hanyagolná a leckét a világ minden kincséért sem. Szaporodnak is az ötösök szép sorfában. Mert ő felnőtteket is megszégyenítő céltudatos­sággal kitart terve mellett: bi­ciklit ríkar a nyárra! * A napokban megálltunk az egyik játéküzlet kirakata előtt. Csodálatos mesevilág tá­rult elénk az üveg mögül. Kis­lányom elbüvölten ’temetkezett bele az ezernyi szebbnél-szebb játék szemlélésébe. Aztán megszólalt, de csak nagy ke­rülő után tért a tárgyra. Ki­fejtette, hogy ő „egy olyan szép nagy alvósbabát szeretne, igazi hajjal. Azt hozzon neki a Mikulás". — De hát az nagyon sokba kerül, annyi pénze nincs a Mikulás bácsinak — próbál­a történet tulajdonképpen zL még az ősszel kezdődött. Szeptember elején, amikor el­ső általános kislányom először lépte át az iskola küszöbét. A második, vagy harmadik napon előszedett a gyerek a táskájából egy kis téglalap alákú füzetecskét. Az első ól­dalon rajta a felírás: „Iskolai lákarékbélyeg gyűjtőlap“. Nagy lelkendezve, egyszuszra el is magyarázta, mi vele a te­endő, milyen célt szolgál. ötven fillérért, egy forint­ért, két forintért, nótán öt, vagy tíz forintért különböző színű és mindenféle állatot ábrázoló bélyegeket lehet vá­sárolni a tanító néninél és azokat bele kell ragasztani a füzetecskébe. Ha aztán bete­lik, a takarékpénztárnál be­váltják és még kamatot is fi­zetnék rá. A gyűjtőlap hátuljára raj­zolt szemléltető ábrákból az is megtudható, mire érdemes takarékoskodni és mennyit. Heti ötvén fillérből már szép könyv vásárolható az iskolai év végén. Heti egy forintból egy labdára, vagy sakk-kész­letre, két forintból egy szép ! töltőtollra, öt forintból pedig \ egy nagyszerű rollerra való [ gyűlik össze. Ha pedig valaki I minden héten 20 forint értékű i bélyeget vásárol, az évvégi bi- \ zonyitványosztásra .futja belő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents