Pest Megyei Hirlap, 1957. november (1. évfolyam, 157-182. szám)
1957-11-28 / 180. szám
I. ÉVFOLYAM, 13. SZÄM 1957. NOVEMBER 28. CSÜTÖRTÖK Fények és árnyak a Nagykőrösi Állami Gazdaságban Ügy látszik, nehezen lehet megértetni gazdáinkkal, hogy a kint felejtett kukoricaszár veszít tápértékéből, ha az idő eszi, marja. A Csongrádi út tájékán sok helyen lábon áll a szár, ha kúpba rakták, az is beázik, mert csak összepuf- fantották. A Nagykőrösi Állami Gazdaság hangácsi üzemegységében pontosan az ellenkezője fogad: a szárkúp kúpos s a széna-, szalmakazlakat úgy „építették” fel, hogy eshet rá, csak a külsejét áztathatja az eső. A gazdaság 6500 holdas nagyüzem, öt üzemegységgel. Ahol most nézelődünk. Nagykőrös 1 e g\p r r*éik e n y eb b földje. a zsíros, fekete hangácsi föld. rajta sok tanya, berek és szérű. Amerre nézünk, amit látunk, megannyi őszi kép: téli ruhába öltözött parasztok, vastagodó szőrű lovak, sáros, ragadós szántások, idő ottfelejtette levelek a fákon, szélkergetett száraz gaz az utakon. Ott áll letarolten a 35 holdas, fiatal barackos, milyen jó hallani, hogy az idén már egy vagonnyit termett. B. Kis János elvtárs, az állami gazdaság igazgatója mondja, hogy annyira buják az őszi vetések, hogy legeltetni kell, most is ott legelészik az egyik nyáj a szemmel szinte be nem érhető búzatáblán. Emitt egv csapat befogott ló, valami szállítani valóért indulnak mindjárt. Egyik szebb, mint a másik, pedig nap. mint nap dolgoznak. Kis öszvér szeretne az egyik kanca hasa alá bújni, de a ló elrúgja... „Sikeresen keresztezünk, ez a kicsi ennek a kancának a csi- kaja — világosít fel az igazgató. — Több már igában is van, jól használható, erős állatok.’’ Míg beszél, most épülő, hosszú épülethez érünk. A középen, hosszában kettős oszlopsor, amolyan kiállítási látványosság benyomását kelti. Istálló lesz és tízszer annyiba került eddig, mint egy hasonló és megfelelőbb istállóépület. Három évvel ezelőtt kezdték el építeni, de talán sosem készül el, jóllehet, most is megvan a kétszázezer forint a befejezéséhez. Az épület körül vasalkatrószek és más eszközök, valamennyit eszi, marja a rozsda, mintha senkié sem lenne. Ki a felelős ezért? Kis elvtárs azt mondja, hogy a Kecskeméti Építőipari Vállalat. Másutt is egy úton jár a baj az eredményekkel A fekete! üzemegység földje talán még jobb. feketébb és zsírosabb. A gyékényesükben (gyékénnyel van körülkerítve! az üvegágyak minden tavasszal vagonszámra termik a zöldség-primőröket. A kertészet lelke a kút,’ itt nagyon eltalálták a forrását, örülnek neki a dolgozók, nem úgy, mint a tehenészetben, ahol nss zed ülőiéi ben van a három évvel ezelőtt épített gulyákét, amelyből rossz ízű vizet szivattyúz fel a motor. Amíg az eléggé tisztán tartott istállókban olyasfélét érez az ember, hogy itt egy jól szervezett és karbantartott nagyüzemet lát, áddig az istállók körül bokáig ér a sár. szerte hepe-hupás és Diszkos környezet. Szépek, jól tápláltak a tehenek, s az átlagos tejhozam mégis 11 liter. Sok a hasas, tavasszal ellő és elsőborjas tehén, talán ez az oka. Mert vannak itt kövér, magyartarka é6 zsemle színű Rózsik és Narancsok, amelyek 20—25 litert is adnak, de több a 10— 15 literes, pedig ott jártunkban is abrakoltatíák őket. Az üszők és bikaborjak istállójában így nyilatkozott a brigád- vezető: „Ezután majd vakarjuk-kefélj ük is őket’’, az előző brigádfőnök ugyanis nem sokat törődött velük. Az éltetőben kibírhatatlan a szag, a csatorna eldugulásával ma- svarázgaíiák. Mindazonáltal szép ez a szarvasmarha-állomány, köztük a három bika, egyik sem könnyebb egy tonnánál. Most építenek egy száz va- gonos kukoricagórét, Kis elvtárs mosolyogva méregeti, mintha már látrjá,,is, hogy „hamarosan, télé lesz!”. Televíziós vetítés a pártházban Vasárnap délután rendezte meg a munkás klub első előadását a pártházban. Ezúttal próbálták ki a pártház televíziós vevőkészülékét, amely kitűnően vette és láttatta a televízió vasárnap délutáni programját. A munkás klub televíziós adásait minden vasárnap délután megismétlik. A vezetőség kéri a párttagokat, hogy pártonkívüli ismerőseiket is hozzák magukkal. Aktivaülés a parthazban Érdeklődés és hozzászólási kedv jellemezte a 22-én délután 3 órakor megkezdett párlaktíva ülését. Közel százan vettek részt azon a legjobbak és azok, akik a város dolgaiért fe’elősek. Ribacz József elvtárs, párttitkár az időszerű kérdésekről beszélve kül- és belpolitikáról tájékoztatott. A hozzászólásokból kitűnt, hogy sckminden kimaradt beszédéből, főleg pártszervezetünk ügyes-bajos dolgai. Gazdag József, Har- sányi Ferenc. Vojtek Béla, Farkas Menyhért, Gál István, Ábrahám István és Lengyel Ambrus elvtársak után Halmi elvtárs, a párt Központi Bizottságának kiküldötte válaszolt az elhangzottakra és szavai több elvtársat sarkallt felszólalásra. Bűz László elvtárs után B. Szűcs István és Rovó István, majd Hegedűs László agit.-prop. titkár hozzászólása következett. Marosi elvtárs, a megyebizottság munkatársa megállapította, hogy ilyen nagy értekezletre már szükség volt Nagykőrösön és ösztönzött, hogy minél többször jöjjenek össze, és ilyen nyíltsággal sorolják fel az eredményeket és bajokat. Végül Ribacz József elvtárs válaszadása fejezte be az aktivaiilést. Szeretik az asszonyok a gyárat \ bögrecsárdák megbénítják a vendéglők forgalmát A nagy szőlőtermés sok bort eredményezett, az viszont megnövelte a bor körüli spekulációt. Jobban jár az, aki a házánál kiméri, mintha hektószám- ra eladná. Értesülésünk szerint a városi tarfács illetékes szerve, karöltve a rendőrséggel és a pénzügyőrökkel, a leggyorsabban felszámolja ezeket a zug ivóhelyeket. Itt írjuk meg, hogy a Béke vendéglő, december elsejével megszünteti elzüllesztett csap- székét. A vezetőség úgy határozott. hogy felszámolja ezt a füstös, bűzös helyiséget és helyén zárt büfét rendez be, amelynek ablakán keresztül büfé ételneműeket vásárolhat a közönség. Újra éled a llöi toniaszakoszlály ! Húsboltjaink délután 5-kor zárnak - miért? Egy hónappal ezelőtt a Kinizsi vezetősége a város vezetőivel karöltve megbeszélést tartott. Itt hallottunk a női torna-szakosztály nem egészen kielégítő munkájáról. Egy hónappal később felkerestük Hetey Dániel edző sporttársat, aki éppen edzését vezette a gimnázium tornatermében. Nagy sürgés-forgás fogadott bennünket. Hirtele- nében tizennyolc fiatal leányt olvastunk meg, akik gerendán, felemáskorláton, lovon, szekrényen, talajon végezték gyakorlataikat. Itt találtuk a szakosztályvezetőt is. Lestár Ferencnét, aki türelmesen magyarázott és segített a gerendán a hozzá beosztott lányoknak. Elólször Hetey Dániel edző sporttársat kértük meg, hogy nyilatkozzon. — Szeptember hónap óta rendszeres edzés folyik itt, minden héten kedden és csütörtökön du. 5—7-ig a lányok részére. Eleinte csak 5—6 tornászleány járt be az edzésekre, később sikerült beszervezni a helyi konzerviskolából 6 képzettebb tornászt, majd jelentkezett a gimnáziumból 8 tanuló és még később 10 fő a konzerviskolából. — Az említettek szorgalmasan látogatják az edzéseket. Különösen kitűnik szorgalmával és ügyességével Istári Mária, Dónáth Ida, Gimes Magdolna és a konzerviskola két tehetséges növendéke. Nem volt egyszerű dolog összeállítani a csapatot, mert régi tornászleányaink 80 százaléka férjhez ment. A két jóképességű tornásznő. Faragó Piroska és Bakonyi Ilona, a napokban tett ígéretet, hogy ismét bekapcsolódik a munkába (kár lenne a két tehetségnek a megkezdett és eredményes munkát abbahagyni, amikor tulajdonképpen magasabb fokú r fejlődés következne — szerk.). És ha komoly az Ígéretük, munkájukat pedig lelkiismeretesen folytatják, könnyen megyei válogatott csapat tagjai lehetnek. — Két héttel ezelőtt, november 10-én részt vettünk megyei I., II. oszt. női egyéni tornászbaj nokságban Cegléden. Az első osztályban Istári Mária 7-, Gimes Magdolna 8. helyezést ért el, ami nem is olyan gyenge eredmény az országos viszonylatban is az elsőik között szereplő ceglédiekkel szemben. Másodosztályban Dónáth Ida 9. helyen végzett. Kecskeméti Vera, akinek ha szekrényugrása sikerült volna. még jobb helyezést ért volna el. A szakosztályban levő tornászleányokról elismeréssel tudok nyilatkozni, mert látom bennük az ambíciót és szorgalmat. Feltétlen szükséges volna még, hogy a vezetőség nagyobb támogatást adjon a szakosztálynak, mint pl. propaganda, felszerelések pótlása. Továbbá szeretném, ha a szakosztályvezető nő mellé egy intéző is kerülne, mert így a csapatot jobban össze tudná tartani, mivel az tanulókból, gyári dolgozókból, ipari tanulókból tevődik össze. Lestár Ferencné megemlíti, hogyha azok a kiváló tornászleányok és asszonyok (pl. Medve Lászlóné), akik az elmúlt években hűségesen és szorgalmasan jártak be az edzésekre, ismét visszatérnének a rendszeres edzésekre, ezzel emelnék a női tornász-szakosztály nívóját és ambicionálnák a fiatalokat jó munkájukkal a tornasportra. Reméljük, hogy ennek a kitartó és szorgalmas munkának, ami a szakosztályban folyik, meg is lesz az eredménye, fölfigyelnek Nagykörűi fiatal leányai, és karöltve elérik azt a nívót, eredményt amit évekkel ezelőtt Nyikos Juliánná, Szente Ida magyar válogatott és olimpiai kerettag nyert el. (les) Talán azért, hogy a maszek henlesboltok annál jobban menjenek. Különösnek találjuk, hogy a tanács kereskedelmi csoportja nem veszi észre az efféléket. Amikor javasoltuk, hogy az egyetlen tejboltot reggel 7 helyett 6 órakor nyissák ki, nagynehezen fél 7-kor nyitottak, de nemrégen újra a 7 órai nyitást vezették be. Ugyanezt kértük a húsboltokra nézve, de az is maradt a régiben. Nyilván elhihelő, hogy a boltok alkalmazottainak kényelmesebb 7 órára érkezni, mint 6-ra, de végre be. kell látniuk, hogy a vásárlókat várakoztatni 6-tól 7-ig nagyobb dolog, mint a maguk kényelme. És miért zárnak be a húsboltok délután 5-kor, , sokszor hamarabb is, ami- ] kor a maszek hentesboltokban 5 óra után egyre vásárol a [ nép? A műszak! — válaszolja j Szabó Sándor elvtárs, kereske* ! delmi előadó. Igen, a műszak. | ami másfél, esetleg két mű- ] szak is lehet, ha azt a vásár- | lók helyzete és kényelme meg- j kívánja. És miért tartanak a tejbol- j tok vasárnap zárva? Ennek ; folytán Nagykőrösön nem lehet pasztőrözött tejet kapni, j literenként 3 forintos áron, ] csak a piacon, a nénikéktől | 4—5 forintért. Ha mindenáron I zárva taitják vasárnap a tejboltot. miért nem állítják fel | a Nagykőrösi Tejüzem piaci sátrát, ahol — csak vasárna- < ponként — éppúgy lehetne te- j jet venni, mint hétköznap a tejboltban. Vagy vasárnap ne igyunk tejet vagy tejeskávét? Kíváncsian várjuk, lesz-e foganatja a fogyasztók jogos kívánságának? Kora reggel és délután útnak indul a gyár felé az asz- szonykaraván. Legtöbbjük kerékpáron érkezik, elöl kis ko- sárizerű ülőké, abban utazik a gyerek. A Nagykőrösi Konzervgyárban főként asszonyok dolgoznak. Hogyan tud segíteni a SVár a kenyérkeresetre kényszerült asszonyok helyzetén, mennyiben segíti őket, hogy a második műszakiként rájuk szakadt házimunkát a lehető legkönnyebben láthassák el? — A mi üzemünket szeretik az asszonyok. Menjen le az üzembe, hallgassa meg, mit mondanak — mondja Kovács igazgató elvtárs. Pozsár Józsefné, a gyári nőtanács elnöke kisér végig az üzemen. — Én már tizenhét éve dolgozom itt, de van, aki még régebben jött dolgozni és nem hagynák itt a gyárat semmi pénzért. A körülményekhez képest minden asszony kívánságát figyelembe vesszük. Akinek kisbabája van, azt állandó délelőttös műszakba osztják be, a több gyermekes anyák úgyszintén maguk döntik el, hogy mikor dolgoznak. Gyönyörű bölcsődénk, óvodánk és napközi otthonunk, van, ahol a legkisebbektől ti- zennégyéves korig minden gyerek megkapja, amire szüksége van. Jöjjön, nézzük meg. A gyár mellett apró kis házakban van a gyerekparadicsom. Átlagban tíz gyerekre jut egy óvónéni, felügyelő. Az iskolások szobájában apró kis asztalok méllett játszanak a csöppségeik. — Aki még nem tanulta meg a leckét, az ideül mellém és addig nem mozdulhat, míg úgy nem megy a feladat, mint a vízfolyás — mondja a tanító bácsi. — Bizony így van — mondja savanyú arccal az egyik 'kislány. — Pedig a többiek már játszanak, én meg még mindig olvasgatok. Zsíros Julika rajzolgat. Vékony cinege hangon pöntyögi: — Anyéka itt dolgozik a gyárban. Én most járok az első iskolába. Tanítás után azonnal idejövök és anyukával együtt megyünk haza. Ilyenkor otthon még hideg van. Nagyon szeretek itt lenni. — Kis szünet után hozzáteszi — még tanulni is szeretek. Az óvodások. a babaszobában játszanak, salátát vesznek a baba-közértben, aztán viszik a gyárba, ahol majd konzerv készül belőle. A legkisebbeknek még nincs véleményük. Négy-öthónapos babák alszanak a kis ágyakban — Itt egész nap megfér a gyerek. Van, aki munka után is itt hagyja kicsinyét, és csak később jön vissza érte. 'Ebédet az üzemből hozunk, reggelit, vacsorát magunk készítünk. A reggeliért egy forintot kell fizetni, minden mama szívesen veszi, és egész nap nincs gondja a kicsire. Az üzemi koszt nagyon jó, háromféle ebéd között lehet válogatni, csak az furcsa egy kicsit, hogy itt, ahol annyi a gyümölcs, az ebédhez még egy-egy alma utánpfólást sem adnak. — És az üzemi egészségvédelem? — Az előírás szerinti védő- öltözetet mindenki megkapja, gumikötényt, csizmát, úgy, ahogy jár. A gépéken mindenütt ott van a védőberendezés, nagyon ritkán fordul elő baleset, az is inkább csak figyelmetlenségből. Űj, modern öltözőnk, fürdőnk van. Munka után mindenki patyolat tisztán mehet haza. Munkaruhánkat a gyárban mossák, és hogy az ■■■otthoni mosás is könnyebb legyen, a gyár megrendelt mosógépeket, akinek van pénze és áldoz rá, megveheti. — Szóval a gyár segíti az asszonyőkat. És a nőtanács? — Már vártam ezt a kérdést, és kicsit féltem is tőle. A nőtanács eddig még szinte semmit nem végzett. Nyáron az asszonyokat nem lehet megfogni. Majdnem mindenkinek van otthon egy kis földje, azt műveli. Télen majd tanfolyamókat rendezünk, és szabásvarrással ismertetjük meg az asszonyokat. — Jól keresünk, az átlagos ikereset 1000 forint körül van- Nyáron veszünk fel idénymunkásokat is. Szomorú látvány, mikor a fő szezon végén elmennek a gyárból. Majdnem mindenki szeretne 'itt maradni, ahol szer'etik őket, gondoskodnak róluk és a vezetőség minden gondjukon. bajukon igyekszik segíteni. Az önkényes bek öltözőkről Valóban szép és eleven a mintázata, bizonyos, hogy a homokoldali vagy a tobányi menyecskék kapva-kapnának utána. — Aikad-e még nagykőrösi asszony, aki paraszti 'kék kötényt keres? — Sokan keresnek, de nem tudjuk őket kiszolgálni. Nehezen jutunk a jó indigó festékhez, de a vászon sem kifizetődő. így felette drága lenne az igazi kék kötény. Legtöbben festetni hoznak, s a sok kelme között akad paraszti kötény is — mondotta özv, Vladárné. A mammutszerszámról, a mángorlóról mondjuk még el. hogy ló húzza a járgányát. Üzembehozását úgynevezett fekvő bálvány és egy orsó segíti elő. Olyan ez az instrumentum, mint az egykori szárazmalom, a mángorló pedig hússzor akkora, mint a századeleji, házi fa-vasaló és 10 hengert is alá rakhatnék. Vladár Józsefnek nincs szándékában megválni e tisztes eszköztől. Pedig ékkor jutna megérdemelt sorsára, ha minél hamarabb múzeumunk hajlékába kerülne. Az egykori lóhúzta malmokról csak írások beszélnek. Ez a mángorló megvan.,. Mentsük meg minél előbbi Ai Egyesek úgy igyekeznek kihasználni a lakásínséget, hog> kiszemelnek egy megüresede lakrészt, és a tanács engedé lye nélkül beköltöznek. A na pókban több ilyen önkényeskedés történt, de a tanács el határozta, hogy valamennyi visszaköltözteti régi lakásába S azt is meg kell mondanunk egyiknek sem tűrhetetlen t régi lakása, csak „ügyesek”, éí arra spekulálnak, hogy hé egyszer beköltöznek, úgy sen rakják ki őket. Betelt a pohár a tanács irgalmatlanul eljái minden önkényes beköltözővé szemben. Ha tudnak a 8—1( tagú, súlyos lakásviszonyo1.- között élő családok a tanácsban bízni, és betartják a sorrendet, akkor legyen ez szabály á túlzottan magabizto saknál is. Ezzel a paraszti, kékre festett vászonköténnyel vége is van a mai nagykőrösi népi viseletnek. Vagyis kettő maradt meg az egykori népi viseletűnkből, a kalap és e kötény. A posztó gúnyával együtt tűntek el magyar szabóink is és mint előző cikkünkben írtuk, a szárán oldalvarrott csizma is nesztelenül „lépett át’’ g történelembe. Legfeljebb a szép, keményre vasalt, nyakával egybe varrt, paraszti ing tűnik fel imitt-amott, ahol az áldott asszonyt kéz még nem szabta fel foltozni valónak. Az Encsi utca 21 alatt találjuk Vladár József kékfestőmester műhelyét. Az udvar belső részében áll a féltetejű szín. amelyben ma is haqznáják az öreg mángorlót. Ez Nagykőrös „legeslegrégibb” ipari szerszámja. Vladár ék a múlt század elején telepedtek le városunkban, úgyszólván ők tették szeretetté a „kik kötőt’’. A 76 éves özv. Vladár Józsefné, a mai tulajdonos édesanyja, szinte kétkedve teríti elénk az 1910 körül festett és mintázott (nyomott) asztalabroszt: — Olyan ez, mintha tegnap készítette volna a jó uram! A nagykőrösi népi viselef nyomában 150 éves mángorlóval mángorolják a híres kék na raszt kőién ve ke l
